A határozat elvi tartalma: Az új tényállítás tekintetében a Pp. 373. §
(2)bekezdése szerinti feltételek nem állnak fenn, ezért azt a másodfokú bíróságnak a Pp. 214. §
(5)bekezdésére és a Pp.
- §-ára tekintettel figyelmen kívül kellett hagynia. A munkáltató kárt okozott a felperesnek, amikor a megállapodás ellenére nem biztosított számára lakást, azonban a felperes az Mt.
- §
(2)bekezdésében írt kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, amikor a munkáltató által utóbb felajánlott lakást nem fogadta el, ehelyett tovább fizette a maga által bérelt lakás bérleti díját és rezsiköltségét. A felperes értelmezése a kárenyhítési kötelezettségről helytelen, hiszen nem a kárt okozót, hanem a károsultat terheli a kárenyhítési kötelezettség. Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.026/2024/6.szám A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Név ügyvéd (cím2) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes képviselője: Név1 ügyvéd (cím4) A fellebbezést benyújtó fél: felperes
- sorszám alatt A per tárgya: kártérítés megfizetése Az elsőfokú bíróság: Kaposvári Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 23.M.70.013/2024/8/I.szám Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – fellebbezett részében – helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 19.800 (tizenkilencezernyolcszáz) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes hivatásos sportolóként állt munkaviszonyban az alperes munkáltatónál
- augusztus
- napjától
- május
- napjáig, határozott időre. A munkaszerződés
- pontja értelmében a munkáltató megfelelő bútorozott lakást biztosít a felperesnek, amelynek költségét a munkáltató állja. A felperes
- augusztus
- napján beköltözött a cím5 szám alatti ingatlanba, ahol Név2 élettársakként Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.026/2024/6 [2] [3] [4] [5] [6] [7] 2 éltek együtt, aki szintén az alperes hivatásos sportolója volt. A lakást az alperes bérelte a sportolói számára Név2 családjától. Az élettársak kapcsolata azonban megszakadt, ezért
- augusztus
- napján a felperes kiköltözött onnan. Az alperes ekkor a felperes kérése ellenére nem tudott számára más lakást biztosítani, ezért a felperes
- szeptember
- napjától határozatlan időtartamra, de minimum
- május
- napjáig bérbe vette a cím
- szám alatti ingatlant 110.000 forint/hó bérleti díj + rezsiköltség ellenében, és 220.000 forint kauciót fizetett. A bérlővel kötött megállapodása szerint, amennyiben a bérleti szerződést
- május
- napja előtt felmondja, a kaució összegét elveszíti.
- november
- napján az alperes végül bérleti szerződést kötött a cím7 ajtószám alatti lakásingatlanra, és felajánlotta a felperesnek, hogy költözzön oda egy játékostársával együtt, de a bérlettel kapcsolatban addig felmerült költségeit, valamint a kaució összegét megtéríteni nem kívánta. A felperes végül nem költözött át az alperes által felajánlott ingatlanba, hanem a saját maga által bérelt ingatlanban lakott
- évig. A határozott idejű munkaszerződés lejárta után,
- augusztus
- napján ismét határozott idejű munkaszerződést kötöttek a felek
- május
- napjáig tartó hatállyal, e szerződésben azonban a felperes lakhatásának biztosításáról nem rendelkeztek, viszont a felperes bruttó munkabére a korábbiakhoz képest magasabb lett. Végül a határozott idő lejárta előtt,
- december
- napján közös megegyezéssel megszűnt a felek jogviszonya. A megállapodás
- pontjában kijelentették, hogy a továbbiakban egymással szemben semmilyen további követelésük nincs. A felperes keresetében a
- szeptember
- napjától
- május
- napjáig tartó időszakra 1.164.970 forint kártérítés – amelyből 990.000 forint bérleti díj és 174.970 forint rezsiköltség –, valamint ennek
- január
- napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamata és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult. Álláspontja szerint azzal, hogy
- november közepétől megfelelő lakhatást biztosított felperesnek, a szerződéses kötelezettségének eleget tett. A munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntető szerződésben pedig a felperes joglemondó nyilatkozatot tett minden egyéb követelésére vonatkozóan. Az elsőfokú bíróság a keresetet részben találta alaposnak, és a
- szeptember 1-től
- november 30-ig terjedő időszakra vonatkozóan 330.000 forint bérleti díj, valamint 44.280 forint rezsiköltség, összesen 374.280 forint kártérítés és ennek
- január
- napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
- §
(1)bekezdése és a 167. §
(1)bekezdése alapján a munkáltató köteles megtéríteni a felperesnek a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt, azonban a 167. §
(2)bekezdése alapján a felperest is kárenyhítési kötelezettség terhelte. Mivel
- szeptember 1-től kezdődően a munkáltató nem biztosította a munkavállaló részére a munkaszerződés szerinti lakhatást, hanem azt csupán
- november közepén ajánlotta fel, a
- szeptember 1-től
- november 30-ig terjedő időszakra eső bérleti díj és rezsiköltség a felperes részéről kárként merült fel, hiszen lakhatását csak bérelt lakással tudta megoldani; a bérleti díj és a rezsiköltség összege a perben nem volt vitás.
- november közepét követően azonban a felperesnek lehetősége volt átköltözni a munkáltató által felajánlott lakásba. Mivel nem élt ezzel, nem tett eleget az Mt.
- §
(2)bekezdésében írt kárenyhítési kötelezettségének, még akkor sem, ha a kaució összegét elveszítette volna, és a munkáltató a lakásfelajánlással egyidejűleg nem térítette meg az addig felmerült bérleti díjból és rezsiköltségből származó kárát. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.026/2024/6 [8] [9] [10] [11] [12] [13] 3 Nem fogadta el az alperesnek azt az érvelését az elsőfokú bíróság, hogy a munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntető szerződésben a felperes lemondott a további követeléséről, hiszen a bérleti díjból és rezsiköltségből eredő kártérítési igény a
- augusztus
- napjától
- május
- napjáig tartó munkaviszonnyal állt összefüggésben, ez a jogviszony pedig a határozott idő lejártával megszűnt. A munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntető szerződés viszont az ezt követő,
- augusztus 1-től
- május 31-ig terjedő időszakra megkötött határozott idejű jogviszonyra és az abból fakadó igényekre vonatkozhatott az Mt.
- §-a folytán alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
- §
(1)és
(3)bekezdéséből következően. Mivel a tanúvallomások alapján egyértelmű volt, hogy a felperes gyakorlata szerint két játékos lakott egy lakásban, súlytalannak tartotta a felperesnek azt a hivatkozását, hogy egyedül kívánt lakni, amely feltételt a munkaszerződés sem tartalmazott. A perköltségről a pernyertesség-pervesztesség arányában rendelkezett. Az elsőfokú határozattal szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak a részbeni megváltoztatását és a kereseti kérelme maradéktalan teljesítését kérte az alperes további 790.690 forint és késedelmi kamata, valamint a másodfokú perköltség fizetésére kötelezésével. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a bérleti díjból és a rezsiköltségből összetevődő kára abból adódott, hogy a munkáltató nem teljesítette a munkaszerződésben vállalt kötelezettségét, amely szerint a lakhatását biztosítja
- augusztus 1-től
- május 31-ig. Amennyiben a munkáltató 2021 szeptemberét, azaz a bérleti szerződés megkötését megelőzően ajánlott volna lakhatást számára, akkor lett volna értékelhető részéről a kárenyhítés kérdése véleménye szerint. Számára azonban
- szeptember
- előtt sem másik lakást nem ajánlottak, sem munkabérének a lakhatási támogatást is magában foglaló emelése nem történt meg. Emellett a
- novemberében felajánlott lakást nem tartotta megfelelőnek, mert azt több személy lakta, így lényegében a munkáltató volt az, aki nem tett eleget a kárenyhítési kötelezettségének. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú határozat helybenhagyására és a felperes másodfokú perköltségben való marasztalására irányult, lényegében helyes indokai alapján. Hangsúlyozta, hogy 2021 novemberében a felperes részére lakhatást ajánlott, ekkortól terhelte a felperest a kárenyhítési kötelezettség, és a bérleti szerződés felmondásával erre lehetősége lett volna, amellyel kisebb mértékű kára keletkezett volna. A felperes észrevételében hangsúlyozta, hogy a számára felajánlott lakás nem volt megfelelő, sem bútorozottságában, sem elrendezésében, sem akkori állapotában. A másfél szobás lakás hálószobájában franciaágy került elhelyezésre, igénytelen volt a berendezése és a tisztasági festés is elmaradt. Életszerűtlennek tartotta, hogy két felnőtt férfi hét hónapon át közös franciaágyon osztozzon. Emellett, ha felmondta volna a bérleti szerződést, magának okozott volna további kárt, és véleménye szerint a munkáltatótól is elvárható lett volna a kárenyhítési kötelezettség. Kifogásolta, hogy a bíróság nem vizsgálta a lakásfelajánlás elutasítását követő munkáltatói magatartást, és azt, hogy a felek belenyugodtak a helyzetbe. A fellebbezés nem alapos. A másodfokú bíróságnak a fellebbezési kérelemnek és a fellebbezési ellenkérelemnek a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdésében meghatározott keretei között, a Pp. 369. §
(3)bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálati jogkörében eljárva abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a munkáltató alperes azzal a mulasztásával, hogy
- szeptember 1-től
- november közepéig nem biztosított a felperes részére a
- augusztus 1-i munkaszerződés szerint lakhatást, milyen összegű kárt okozott a felperesnek, illetve, hogy a felperes a kárenyhítési kötelezettségét megsértette-e. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.026/2024/6 [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] 4 Az alperest kétségkívül terhelte a munkaszerződés szerint az a kötelezettség, hogy a felperes részére lakhatást biztosítson a
- augusztus 1-től
- május 31-ig terjedő időtartamban. Nem volt vitás a perben, hogy
- szeptember 1-től e kötelezettségének az alperes a felperes kérése ellenére nem tett eleget, ezért a felperes kénytelen volt lakhatásáról saját maga gondoskodni, amelyet a
- szeptember 1-én határozatlan időre megkötött, de minimum
- május 31-ig tartó bérleti szerződéssel oldott meg. Az sem vitatott tény, hogy
- november közepén az alperes ismételten lakást bérelt, és felajánlotta a felperesnek, hogy költözzön oda egy játékostársával együtt. A felperes első ízben a fellebbezési ellenkérelemre tett észrevételében hivatkozott arra, hogy ez a felajánlott lakás nem volt megfelelő minőségű. A Pp.
- §
(2)bekezdése értelmében a fellebbezésben és a másodfokú eljárásban új tény állítására akkor kerülhet sor, ha az új tény a fél önhibáján kívüli okból az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztését követően jutott a fellebbező fél tudomására, vagy következett be, feltéve, hogy az – elbírálás esetén – reá nézve kedvezőbb ítéletet eredményezhetett volna. Az új tényállítás tekintetében e feltételek nem állnak fenn, ezért azt a másodfokú bíróságnak a Pp. 214. §
(5)bekezdésére és a Pp.
- §-ára tekintettel figyelmen kívül kellett hagynia. A felperes az elsőfokú eljárásban tett személyes előadásában még úgy nyilatkozott egyébként, hogy oda beköltözött volna, amennyiben a munkáltató az általa bérelt ingatlanra letett 220.000 forint kauciót részére kifizeti, amely nála kárként jelentkezett volna a bérlet idő előtti felmondása esetén. Tény, hogy a munkáltató sem a 220.000 forint kaució, sem a
- szeptember 1-től november 30-ig terjedő teljesített bérleti díj, sem az addig felmerült rezsiköltség megfizetését nem vállalta, és végül a felperes a bérelt ingatlanban maradt. A munkáltató ezzel kárt okozott a felperesnek, amelynek összege a
- szeptember 1-től november 30-ig terjedő időszakra 330.000 forint bérleti díj és 44.280 rezsiköltség. A kaució összege nem merült fel kárként, mert a bérleti szerződés szerinti időtartamot a felperes kitöltötte. Mivel a munkáltató
- november közepén szerződésszerűen lakhatást ajánlott a felperesnek, a munkáltató további kárt a felperesnek november 30-át követően nem okozott. A felperes döntött úgy, hogy nem fogadja el a lakást.
- december 1-től
- május 31-ig, a munkaszerződés időtartama alatt amiatt merült fel többletköltsége a felperesnek, hogy bérleti díjat és rezsiköltséget fizetett a maga által megkötött bérleti szerződés alapján, ami abból a saját magatartásából eredt, hogy nem mondta fel a bérleti szerződést, amelyre pedig lehetősége lett volna. Azaz a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, amivel az Mt.
- §
(2)bekezdésében írt kötelezettségét elmulasztotta. Itt utal arra a másodfokú bíróság, hogy a felperes értelmezése a kárenyhítési kötelezettségről helytelen, hiszen nem a kárt okozót, hanem a károsultat terheli a kárenyhítési kötelezettség. Amennyiben pedig
- év szeptemberét megelőzően ajánlja fel a munkáltató a másik lakást, akkor a felperesnek nem is keletkezett volna kára, nem lett volna mit enyhíteni. Mindebből az következik, hogy a munkáltatót nem terheli a
- december 1-jét követően felmerült bérleti díj és rezsiköltség. Helyesen járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikor a felperes erre vonatkozó keresetét elutasította. A felperes hivatkozásával ellentétben az elsőfokú bíróság valójában vizsgálta a feleknek a lakásfelajánlással kapcsolatos magatartását, és azt olyan módon értékelte, hogy megállapította, a felperes nem tett eleget a kárenyhítési kötelezettségének. A magatartás további vizsgálata – a kereseti kérelem és ellenkérelem által meghatározott keretek közötti – a jogvita eldöntése szempontjából szükségtelen volt. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – fellebbezett részében – helybenhagyta a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.026/2024/6 [22] [23] 5 A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 83. §
(1)bekezdése szerint köteles megtéríteni az alperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségét, amelyet a másodfokú bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése alapján 19.800 forintban állapított meg. A felperes Pp.
- §-a szerinti munkavállalói költségkedvezménye folytán le nem rótt másodfokú eljárási illeték az állam terhén marad a Pp.
- §
(1)és
(6)bekezdése szerint. A másodfokú bíróság az ítéletét tárgyaláson kívül hozta meg a Pp. 376. §
(1)bekezdése értelmében. Pécs,
- augusztus
- Dr. Tolnai Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró