Bf.344/2023/42 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés IV. fordulatát is felhívja. Terhelt1 I. rendű és Terhelt6 VI. rendű vádlottak szabadságvesztésének és a közügyektől eltiltásának tartamát 4 (négy) – 4 (négy) évre, Terhelt2 II. rendű, Terhelt3 III. rendű, Terhelt4 IV. rendű, Terhelt5 V. rendű és Terhelt7 VII. rendű vádlottak szabadságvesztésének tartamát 2 (kettő) évre mérsékli. A szabadságvesztés végrehajtását Terhelt2 II. rendű, Terhelt4 IV. rendű és Terhelt7 VII. rendű vádlottak esetében 3 (három) év próbaidőre, míg Terhelt3 III. rendű és Terhelt5 V. rendű vádlottak esetében 4 (négy) év próbaidőre felfüggeszti, a végrehajtás felfüggesztésével érintett valamennyi vádlott tekintetében a közügyektől eltiltást mellőzi. Terhelt8 VIII. rendű vádlottat – pénzbüntetés helyett – megrovásban részesíti. Terhelt2 II. rendű, Terhelt3 III. rendű, Terhelt4 IV. rendű, Terhelt5 V. rendű és Terhelt7 VII. rendű vádlottak tekintetében a feltételes szabadságra bocsátásról, valamint a beszámításról szóló rendelkezés a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén irányadó. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 2 Az egyes vádlottak előzetes fogva tartására vonatkozó adatoknál a bűnügyi őrizet befejező napja

1. június 24., a letartóztatás kezdő napja
2. június
3. A vagyonelkobzást a P/9/3/
4. számon nyilvántartott 670.000,- (hatszázhetvenezer) forintra Terhelt1 I. rendű vádlottal szemben, a P-9/2/
5. számon nyilvántartott 1.745.660,(egymillió-hétszáznegyvenötezer-hatszázhatvan) forintra Terhelt2 II. rendű vádlottal szemben , a P-9/1/
6. számon nyilvántartott 17.000,- (tizenhétezer) forintra Terhelt4 IV. rendű vádlottal szemben, a P-9/5/
7. számon nyilvántartott 398.500,(háromszázkilencvennyolcezer-ötszáz) forintra Terhelt5 V. rendű vádlottal szemben, a lefoglalt és részben a P-9/4/
8. számon nyilvántartott 237.500,- (kétszázharminchétezerötszáz) forintra Terhelt7 VII. rendű vádlottal szemben rendeli el. A rendszám1 forgalmi rendszámú, Mercedes 212 típusú és ST-PP-63 forgalmi rendszámú, Audi márkájú gépjárművek, azokhoz tartozó indítókulcsok és iratok vonatkozásában elrendelt vagyonelkobzás Terhelt5 V. rendű vádlottat érinti. A T-170/
9. számú bűnjeljegyzék elkobzással érintett tárgyait tartalmazó felsorolásban a 80-as tételszámot követő tételszám helyesen 81-es. Az elsőfokú ítélet bevezető részében az utolsó tárgyalási határnap helyesen
10. szeptember
11. Az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből helyesen Terhelt3 III. rendű vádlott 549.433 (ötszáznegyvenkilencezer-négyszázharminchárom) forintot, Terhelt4 IV. rendű vádlott 376.698,- (háromszázhetvenhatezer-hatszázkilencvennyolc), Terhelt5 V. rendű vádlott 1.285.846,- (egymillió-kettőszáznyolcvanötezer-nyolcszáznegyvenhat) forintot, míg Terhelt7 VII. rendű vádlott 276.000,- (kétszázhetvenhatezer) forintot köteles az államnak megfizetni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A vádlottak személyi adatai között Terhelt2 II. rendű vádlott esetében az cím41 szám alatti címet tényleges tartózkodási helyként jelöli meg, Terhelt3 III. rendű vádlott személyazonosító igazolványának száma okmányszám10, Terhelt5 V. rendű vádlott személyazonosító igazolványának a száma okmányszám11, Terhelt6 VI. rendű vádlott lakcíme cím10 szám, Terhelt7 VII. rendű vádlott lakcíme cím
12. szám, Terhelt8 VIII. rendű vádlott személyazonosító okmányának a száma okmányszám
13. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 3 Az ítélőtábla határozata ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: törvényszék) a
14. szeptember 22-én tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett 15.B.6/2019/
15. számú ítéletében bűnösnek mondta ki Terhelt1 I. rendű vádlottat kábítószer-kereskedelem bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló
16. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
17. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés]; bekezdés]; Terhelt2 II. rendű vádlottat kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 176. §

(1)Terhelt3 III. rendű vádlottat kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 176. §

(1)bekezdés] és egészségügyi termék hamisításának bűntettében [Btk. 186. §

(1)bekezdés d) pont]; Terhelt4 IV. rendű vádlottat kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 176. §

(1)bekezdés] és egészségügyi termék hamisításának bűntettében [Btk. 186. §

(1)bekezdés d) pont]; Terhelt5 V. rendű vádlottat kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 176. §

(1)bekezdés] és felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. §

(1)bekezdés c) pont]; Terhelt6 VI. rendű vádlottat kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 176. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés]; Terhelt7 VII. rendű vádlottat kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 176. §

(1)bekezdés]; Terhelt8 VIII. rendű vádlottat közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. §

(1)bekezdés c) pont]. [2] Terhelt1 I. rendű vádlottat 7 év szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra, Terhelt2 II. rendű vádlottat 3 év szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra, Terhelt3 III. rendű vádlottat halmazati büntetésül 3 év 6 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra, Terhelt4 IV. rendű vádlottat halmazati büntetésül 3 év 6 hónap szabadságvesztésre Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 4 és 4 év közügyektől eltiltásra, Terhelt5 V. rendű vádlottat halmazati büntetésül 3 év 6 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra, Terhelt6 VI. rendű vádlottat 7 szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra, Terhelt7 VII. rendű vádlottat 3 év szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra, míg Terhelt8 VIII. rendű vádlottat 200 napi tétel, napi tételenként 1.000,- forint összegű, összesen 200.000,- forint pénzbüntetésre ítélte. [3] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát Terhelt1 I. rendű és Terhelt6 VI. rendű vádlottak esetében fegyházban, Terhelt2 III. rendű, Terhelt3 III. rendű, Terhelt4 IV. rendű, Terhelt5 V. rendű és Terhelt7 VII. rendű vádlottak tekintetében börtönben határozta meg. [4] A vádlottak feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban állapította meg. [5] A kiszabott szabadságvesztés tartamába Terhelt1 I. rendű, Terhelt2 II. rendű, Terhelt3 III. rendű, Terhelt4 IV. rendű és Terhelt5 V. rendű vádlottak által előzetes fogvatartásban, azaz őrizetben és letartóztatásban (a korábbi Be. hatálya alatt előzetes letartóztatásban), valamint ingatlanra korlátozott bűnügyi felügyeletben (a korábbi Be. hatálya alatt házi őrizetben) töltött időt beszámítani rendelte. Rendelkezése szerint egynapi szabadságvesztésnek fegyház végrehajtási fokozat esetén öt nap, börtön végrehajtási fokozat esetén négy nap bűnügyi felügyeletben töltött idő felel meg. [6] Terhelt8 VIII. rendű vádlott vonatkozásában akként rendelkezett, hogy – meg nem fizetése esetén – a pénzbüntetés meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni. [7] Az eljárás során lefoglalt – különböző bűnjeljegyzékeken nyilvántartott – kábítószereket, kábítószerrel szennyezett tárgyakat és illegális gyógyszereket elkobozta. [8] Az ugyancsak lefoglalt két gépkocsira, illetőleg az azokhoz tartozó tárgyakra (indítókulcsokra) és okiratokra, valamint 17.000,- forintra, 1.745.660,- forintra, 670.000,forintra, 237.500,- forintra és 398.500,- forintra vagyonelkobzást rendelt el. [9] Megállapította, hogy az eljárás során összesen 4.804.113,- forint merült fel, amelyből Terhelt1 I. rendű vádlott 1.158.813,- forintot, Terhelt2 II. rendű vádlott 1.201.291,forintot, Terhelt3 III. rendű vádlott 497.022,- forintot, Terhelt4 IV. rendű vádlott 185.261,forintot, Terhelt5 V. rendű vádlott 371.670,- forintot, míg Terhelt7 VII. rendű vádlott 363.409,- forintot köteles megfizetni, a fennmaradó összeget pedig az államnak kell viselnie. [10] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség Terhelt1 I. rendű és Terhelt6 VI. rendű vádlottak terhére, a büntetés súlyosítása érdekében, Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 5 Terhelt1 I. rendű vádlott és a védője téves jogi minősítés miatt és a szabadságvesztés tartamának – enyhítő szakasz alkalmazásával történő – mérséklése érdekében, Terhelt2 II. rendű vádlott az ok és a cél megjelölése nélkül, a védője valamennyi ítéleti rendelkezés tekintetében, de elsődlegesen a cselekménynek a Btk. 178. §

(1)bekezdése szerinti kábítószer birtoklása bűntetteként történő minősítése és ezzel összefüggésben a büntetés enyhítése érdekében, Terhelt3 III. rendű vádlott és a védője valamennyi ítéleti rendelkezés tekintetében, de a védő külön is kiemelten a kábítószer-kereskedelem bűntetteként értékelt cselekmény eltérő minősítése, a vádlottnak az egészségügyi termék hamisításának bűntetteként értékelt cselekmény alól történő felmentése, valamint a büntetés enyhítése érdekében, Terhelt4 IV. rendű vádlott és a védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében, Terhelt5 V. rendű vádlott valamennyi ítéleti rendelkezés tekintetében, a védője a kábítószer-kereskedelem bűntetteként értékelt cselekmény eltérő minősítése, a vádlottnak a közokirat-hamisítás bűntetteként értékelt cselekmény alól történő felmentése és a büntetés enyhítése érdekében, Terhelt6 VI. rendű vádlott és a védője, Terhelt7 VII. rendű vádlott és a védője, valamint Terhelt8 VIII. rendű védője kizárólag felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést, amely kapcsán az ügyészség és valamennyi védő eleget tett a Be. 584. §

(6)bekezdésében meghatározott írásban történő indokolási kötelezettségnek is. [11] Az ügyészség a fellebbezése indokolásában azzal érvelt, hogy Terhelt1 I. rendű és Terhelt6 VI. rendű vádlottak esetében – a középmértéktől és a vádiratban a Btk. 422.

(3)bekezdése alapján előterjesztett ún. mértékes indítvány szerinti tíz évtől jelentősen elmaradó tartamban – kiszabott szabadságvesztés túl enyhe büntetés, az nem tükrözi az elkövetett bűncselekmény társadalomra veszélyességét, továbbá nem alkalmas a büntetési célok elérésére. Terhelt1 I. rendű vádlott vonatkozásában egyetértett azzal, hogy enyhítő tényező a jelentős időmúlás, a büntetlen előélet és a nagykorú hozzátartozóról való gondoskodás, azonban kérte figyelembe venni e vádlott által továbbértékesítés céljából tartott kábítószerek együttes mennyiségét, amely meghaladta a különösen jelentős mennyiség alsó határát, annak 178%-a volt. Terhelt6 VI. rendű vádlott javára a jelentős időmúlást és a kiskorú gyermek eltartásáról való gondoskodást kérte enyhítő tényezőként értékelni, ehhez képest súlyosító tényezőként hivatkozott a vádlott büntetett előéletére és a bűncselekménynek más büntetőeljárás hatálya alatti elkövetésére. Mindezek az ügyészség megítélése szerint mindkét vádlott esetében hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabását indokolják. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 6 [12] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség (a továbbiakban: fellebbviteli főügyészség) a felterjesztett ügyirattal együtt megküldött BF.755/2023/

1. számú átiratában az ügyészség fellebbezését fenntartotta, egyidejűleg a védelmi fellebbezéseket alaptalannak minősítette. [13] Az átirat szerint a törvényszék eljárási szabálysértést nem követett el, az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, ennek keretében – teljesítve a bizonyítási indítványokat – valamennyi, az ügyben releváns bizonyítékot beszerzett, majd azokat a tárgyalás anyagává tett. [14] A törvényszék által – lényegében a vádiratban foglaltakkal egyezően – megállapított történeti tényállást megalapozottnak értékelte. [15] Mindössze az elsőfokú ítélet indokolásának a vádlottak személyi körülményei és korábbi büntetései tekintetében rögzített megállapításait látta szükségesnek kiegészíteni, pontosítani az alábbiakkal: Terhelt4 IV. rendű vádlott esetében a bűnügyi nyilvántartás már nem tartalmazza a felhívott korábbi büntetést, azt viszont igen, hogy e vádlottal szemben a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság
2. március 30-án jogerős 10.Bpk.XX.135/2023/
3. számú büntetővégzésben a
4. szeptember 24-én elkövetett testi sértés bűntette miatt 230.000,-Ft pénzbüntetést szabott ki; Terhelt5 V. rendű vádlottal szemben a Budai Központi Kerületi Bíróság a
5. november 4-én jogerős 7.Bpk.1828/2019/
6. számú büntetővégzésben a
7. július 20-án ittas állapotban elkövetett járművezetés vétsége miatt 100.000,- forint pénzbüntetést és 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltást szabott ki, továbbá vele szemben három különböző kerületi rendőrkapitányságon kábítószer birtoklásának vétsége, garázdaság vétsége és ugyancsak garázdaság vétsége miatt büntetőeljárások indultak, a kábítószer birtoklása miatt folyamatban volt ügyben – a feltételes ügyészségi felfüggesztést követően – a nyomozást megszüntették; Terhelt6 VI. rendű vádlott esetében a bűnügyi nyilvántartás a korábbi büntetést már nem tartalmazza, viszont e vádlott ellen csoportosan elkövetett garázdaság bűntette miatt büntetőeljárást indult, amelyben feltételes ügyészségi felfüggesztés alkalmazására került sor. [16] Érvelése szerint a törvényszék az indoklási kötelezettségének eleget tett, részletesen ismertette a vallomások és egyéb bizonyítékok tartalmát, ezt követően számot adott arról, hogy a tényállást mely bizonyítékokra alapította. A törvényszék – a védelmi észrevételekre is tekintettel – az indokolásában foglalkozott a titkos adatszerzés körülményeivel és azok eredményének felhasználhatóságával is. [17] A fellebbviteli főügyészség hangsúlyozta, hogy a cselekményeket nem csak a lehallgatási anyagok igazolták vissza, hanem a megfigyelési adatok, a házkutatásokról készült jegyzőkönyvek, a tanúvallomások és a szakértői vélemények is. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 7 [18] A vádlottak bűnösségére levont következtetést okszerűnek, a bűncselekmények jogi minősítését törvényesnek, az ezzel összefüggésben kifejtett jogi indokolást helyesnek értékelte. [19] A büntetéskiszabás során figyelembe vett enyhítő tényezők közül Terhelt1 I. rendű, Terhelt2 II., Terhelt6 VI. és Terhelt7 VII. rendű vádlottak esetében kérte mellőzni a nagykorúvá vált gyermekek eltartásáról történő gondoskodást, ugyanis ez csak a tartásra és nevelésre szoruló hozzátartozók esetében jöhet számításba. További súlyosító körülményként hivatkozott a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények statisztikailag is alátámasztható elszaporodott jellegére. [20] Egyetértett az ügyészséggel abban, hogy a törvényszék Terhelt1 I. rendű és Terhelt6 VI. rendű vádlottak esetében a szabadságvesztés tartamát indokolatlanul határozta meg jelentősen a középmérték alatt, ezért e vádlottak büntetésének súlyosítása szükséges, különös tekintettel arra is, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott tekintetében a kábítószer mennyisége, Terhelt6 VI. rendű vádlottnál a huzamosabb időn át történő elkövetés nem kapott kellő hangsúlyt. [21] A járulékos kérdésekkel kapcsolatban észrevételként fogalmazta meg, hogy a vagyonelkobzásra vonatkozó ítéleti rendelkezések hiányosak és pontatlanok, mivel nem tartalmazzák, hogy az intézkedés mely vádlottakat érinti, másrészt az egyik összeg (237.500,forint) nem egyezik az iratok tartalmával. A vagyonelkobzást kérte akként pontosítani, hogy az intézkedés Terhelt1 I. rendű vádlott esetében 670.000,- forintra, Terhelt2 II. rendű vádlott esetében 1.745.660,- forintra, Terhelt4 IV. rendű vádlott esetében 17.000,- forintra, Terhelt5 V. r. vádlott esetében 398.500,- forintra, míg Terhelt7 VII. r. vádlottat esetében – helyesen – 187.500,- forintra lett elrendelve. [22] A bűnügyi költségre vonatkozó ítéleti rendelkezést is korrigálandónak minősítette, arra hivatkozva, hogy a költségjegyzékbe még az ítélethirdetés napján is került bejegyzés, másrészt az összesen felmerült költség nem egyezik az elsőfokú ítélet indokolásában írtakkal (az államot terhelő bűnügyi költség 477.361,- forint, a vádlottakat terhelő bűnügyi költség 3.777.466,- forint). [23] A bűnjelekkel kapcsolatos rendelkezés kapcsán kérte figyelembe venni, hogy elírás folytán elmaradt a T-170/
8. számú bűnjeljegyzék
9. tételszámának feltüntetése. [24] Ezen túlmenően az elsőfokú ítélet bevezető részében utolsó tárgyalási határnapnak,
10. szeptember 22-re történtő helyesbítését is szükségesnek tartotta. [25] Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság (a továbbiakban: ítélőtábla) az elsőfokú ítéletet Terhelt1 I. és Terhelt6 VI. rendű vádlottak vonatkozásában változtassa meg, e vádlottakkal szemben szabjon ki hosszabb tartamú szabadságvesztést és ehhez igazodó mértékű közügyektől eltiltást, a személyi körülményeket a megjelölt vádlottak tekintetében helyesbítse, továbbá a bűnjelekre, a vagyonelkobzásra és a bűnügyi költségre vonatkozó ítéleti rendelkezéseket korrigálja, a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 8 bűnjeljegyzék tételszámában az elírást javítsa ki, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. [26] A fellebbviteli főügyészség a
11. május 2-án előterjesztett átiratában reagált Terhelt3 III. rendű vádlott védőjének és Terhelt5 V. rendű vádlott védőjének fellebbezése indokolásában foglaltakra. Akként foglalt állást, hogy a törvényszék az eljáró bíró személyében történt változást követően a tárgyalás korábbi anyaga lényegének ismertetésével a lefolytatott bizonyítást eredményét törvényessé, a határozat meghozatalakor felhasználhatóvá tette (Kúria Bfv.783/2022/
12. számú határozata). Rámutatott arra, hogy
13. január 1-jével valóban módosult a Btk.
14. §

(5)bekezdés a) pontja, ezért felmerül a cselekménynek a Btk. 185/A. §

(1)bekezdés d) pontja szerinti gyógyszerhamisításként történő minősítése is, mivel a tartás annak is az elkövetési magatartásai közé tartozik. Terhelt3 III. rendű vádlottnál talált szerek Magyarországon nem engedélyezettek, ezen túlmenően maga a vádlott tett olyan kijelentést, hogy nem megfelelő forrásból származtak. szakértő2 szakértő szerint a hatóanyagokat bizonyos dózisban használják gyógyászati célra, azonban a vádlottnál fellelt mennyiség gyógyászati szempontból semmiképpen nem indokolt, de még az izomtömeg növelésére történt felhasználás esetén is több, mint egy ilyen kúrára való adag, tehát a cselekmény megfelel a Btk. 185/A. §

(8)bekezdés a) pontjában írt kritériumnak. [27] Terhelt1 I. rendű vádlott védője a fellebbezése indokolásában kifejtette, hogy a védence nem kereskedett kábítószerrel, a nála fellelt kábítószereket Terhelt6 VI. rendű és Terhelt7 VII. rendű vádlottaktól tárolásra és megőrzésre vette át, majd a kábítószerből bizonyos mennyiséget elfogyasztott. A bizonyítékok, ezek között a lehallgatott telefonbeszélgetések nem támasztják alá a kereskedői tevékenységét, de azt sem, hogy a kábítószerek megőrzésért anyagi ellentételezést kapott volna. Kapcsolatban csak a fentiekben megjelölt vádlott-társaival volt, mely terheltek védekezést tartalmazó vallomásai nem értékelhetők bizonyítékként Terhelt1 I. rendű vádlott terhére. [28] A vádlott bűnösségét csak a kábítószer birtoklásának bűntettében [Btk. 178. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont] látta megállapíthatónak, ezért elsődlegesen a bűncselekmény minősítésének megváltoztatását indítványozta. [29] A büntetés kiszabása kapcsán kérte figyelembe venni, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott a nyomozás kezdetétől együttműködött az eljáró hatóságokkal, feltáró jellegű vallomást tett, a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményből anyagi haszna nem származott, a családi körülményei rendezettek, az időmúlás jelentős és a büntetőeljárás rendkívüli módon elhúzódott. Ráadásul az eltelt évek alatt védencének az élete is sokat változott: elvált, új családjában mások eltartásáról is gondoskodnia kell, idős és munkaképtelen édesapja is a támogatására szorul, de a vádlott maga is több betegségben szenved, az életminősége jelentősen romlott. E körülményekre tekintettel indítványozta, hogy az ítélőtábla a vádlottal szemben – a cselekmény minősítésének megváltoztatására is tekintettel – szabjon ki a törvényi minimum szerinti öt év, illetve lehetőség szerint – enyhítő szakasz alkalmazásával – ennél rövidebb tartamú szabadságvesztést. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 9 [30] Egyébiránt az I. rendű védő a büntetés súlyosítását célzó ügyészségi fellebbezést méltánytalannak és indokolatlannak ítélte, arra hivatkozva, hogy a tényállásban rögzített ügyletekben Terhelt1 I. rendű vádlottnak volt a legkisebb szerepe, és számtalan enyhítő körülmény került feltárásra az ő vonatkozásában. [31] Terhelt2 II. rendű vádlott védője a fellebbezése indokolásában a jogorvoslatát már csak a büntetés enyhítésére vonatkozóan tartotta fenn (a felmentés tekintetében nem). [32] Kiemelte, hogy a törvényszék a büntetés kiszabása során védence vonatkozásában csak enyhítő körülményeket tárt fel, nevezetesen a vádlott büntetlen előéletét, a jelentős időmúlást, ugyanakkor nem vette figyelembe, hogy eltartja és ápolja számos betegségben szenvedő édesanyját (szív- és érrendszeri betegség, idült bronchitis, idült tüdőbetegség, gasztrooesophagealis reflux, stroke, szívritmus-szabályzó, hypertonia, COPD, hypercholesterinaemia, ulcus duodeni, csigolyaösszeroppanás, illetve combnyaktörés miatt mozgásszervi problémák), márpedig ez nyomatékos enyhítő körülmény. Ezen túlmenően az elsőfokú ítélet kihirdetése és a másodfokú elbírálás között további nyolc hónap telt el, amely az időmúlást még nyomatékosabbá teszi, különös tekintettel arra is, hogy a vádlottal szemben újabb büntetőeljárás nem indult. Mindezekre tekintettel a védő indítványozta a kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamának mérséklését. [33] A védő a fellebbezése indokolásához az általa hivatkozott betegségek igazolására ismételten csatolta név9 (a vádlott anyja) vonatkozásában a intézmény1 által

1. november 9-én kiállított ambuláns lapot, illetőleg a intézmény2 által
2. július 19-én,
3. március 28-án és
4. július 4-én kiállított zárójelentést és ambuláns lapokat. [34] Terhelt3 III. rendű vádlott védője a fellebbezése indokolásában elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, másodlagosan a vádlottnak mindkét bűncselekmény tekintetében történő felmentésére, harmadlagosan a szabadságvesztés tartamának lényeges enyhítésére és a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére tett indítványt. [35] Álláspontja szerint a tényállás
5. pontjában írt cselekmény tekintetében a törvényszék – szemben a fellebbviteli főügyészségi átiratban foglaltakkal – eljárási szabálysértést követett el, ügyfelderítési és indokolási kötelezettségét nem teljesítette, téves következtetést vont le Terhelt3 III. rendű vádlott bűnösségére és a cselekmény jogi minősítésére. [36] A védő úgy ítélte meg, hogy a vádlott lakásában lefoglalt dobozokban és ampullákban lévő készítmények tényleges tartalmát nem lehetett kétséget kizáró bizonyossággal megállapítani. A szakvélemény és a szakértő tárgyaláson tett nyilatkozata egyaránt cáfolja a törvényszék – kizárólag a házkutatási jegyzőkönyv tartalmán alapuló – ténymegállapítását, miszerint a dobozok anabolikus szteroidokat, illegális gyógyszereket vagy nem engedélyezett egészségügyi termékeket tartalmaztak. Ugyan a szakvélemény szerint a készítmények feltehetően a csomagolásukon feltüntetett hatóanyagokat és mennyiségeket tartalmazzák, de az egyéb érdekelt4 (a továbbiakban: egyéb érdekelt4) a készítmények Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 10 hatóanyagát és annak mennyiségét nem vizsgálta, de – referenciakészítmény hiányában – nem is vizsgálhatta. [37] Iratellenesnek értékelte a törvényszék érvelését, miszerint az eljárás során a vádlott és a védő nem vitatták azt, hogy a készítmények hatóanyag-tartalma és mennyisége megegyezik a dobozokon lévő feliratokban foglaltakkal. Valójában a készítmények hatóanyag-tartalmát a védelem az előkészítő ülésen és a védőbeszédében is vitatta, mégpedig éppen a törvényszék által is ismert szakvélemény, illetőleg a tárgyaláson tett szakértői nyilatkozat alapján. Másrészt Terhelt3 III. r. vádlott állítása szerint 2012 elején szerzett tudomást arról, hogy a készítmények hamisak, nem az van a dobozokban, mint ami a feliratokon szerepel, így azokat nem használta fel. E védekezés nem csak a mennyiségre, hanem értelemszerűen a dobozok tartalmára, a készítmények hatóanyagára és vegyületeire is kiterjedt. [38] Megjegyezte, hogy a törvényszéknek a büntetőeljárásról szóló
6. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
7. §

(2)bekezdése, 7. §

(1)bekezdése és 163. §

(1)-

(4)bekezdései alapján védői indítvány vagy észrevétel hiányában is vizsgálnia kellett a szakvélemény tartalmát. Valamely tény vitatásának esetleges elmaradása nem jelenti a kérdéses tény elfogadását, ugyanis annak – a büntetőeljárás sajátosságai miatt – explicitnek kell lennie. E körben hivatkozott a Be. 506. §

(3)bekezdésére is, amely értelmében a bűnösség be nem ismerése esetén a vádlottnak az előkészítő ülésen joga, de nem kötelezettsége annak megjelölése, hogy a vádiratban szereplő mely tények valóságát fogadja el. Márpedig Terhelt3 III. rendű vádlott az eljárás alatt nem tett a dobozokban és ampullákban lévő készítmények kapcsán ilyen értelmű elfogadó nyilatkozatot. [39] Érvelése szerint a vádirat és az elsőfokú ítélet sem azt tartalmazza, hogy a készítmények hamisak, a vádhatóság és a törvényszék a bűncselekmény elkövetését a Magyarországon nem engedélyezett egészségügyi termék indokolatlan mennyiségben történő tartása miatt látták megállapíthatónak. Amennyiben viszont nem bizonyítható, hogy egyáltalán egészségügyi termékről van-e szó, nyilván nem állapítható meg kétséget kizáró bizonyossággal az ilyen termék tartása sem. Ebben az esetben – figyelemmel a vádhoz kötöttség elvére és a vádon való túlterjeszkedés tilalmára [Be. 6. §

(3)bekezdés] – a törvényszék a történeti tényállásban nem állapíthatta meg a Btk. 186. §

(1)bekezdés a-c) pontjaiban felsorolt elkövetési magatartások valamelyikét, így az egyetlen helyes döntés a vádlott felmentése lett volna. [40] A védő egyébként sem értett egyet a cselekménynek a Btk. 186. §

(1)bekezdés d) pontja szerinti minősítésével. Utalt arra, hogy a vádirati és az ítéleti tényállás egyidejűleg hivatkozik a készítményekre teljesítményfokozó szerként, Magyarországon nem engedélyezett egészségügyi termékként és illegális gyógyszerként. Ugyanakkor az elkövetési tárgy definiálásának egyértelműnek kellene lennie, mivel a fentiekben felsorolt készítményekre vonatkozóan három különböző bűncselekmény, nevezetesen az egészségügyi termék hamisítása, a teljesítményfokozó szerrel visszaélés [Btk. 185. §] és a gyógyszerhamisítás [Btk. 185/A. §] jöhet szóba, azonban az egyik bűncselekmény megállapítása a másik kettőt kizárja. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 11 [41] A Btk. 186. §

(5)bekezdés a) pontjában írt értelmező rendelkezés szerint egészségügyi termék alatt az orvostechnikai eszközt, az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközt és a vizsgálati gyógyszert kell érteni. A Medicrime Egyezmény értelmezési köre kiterjed a tartozékokra, alkatrészekre, más összetevőkre és nyersanyagokra is. Ezért, ha ezen összetevőket egészségügyi termék gyártása céljából hamisítják, akkor a hamisítvány is e bűncselekmény elkövetési tárgya, tekintettel arra, hogy egy egészségügyi termék ilyen összetevőjének hamisítása meghamisított egészségügyi terméket eredményez. [42] Mindezek miatt a védő szerint Terhelt3 III. rendű vádlott terhére a Btk. 186. §

(1)bekezdése szerinti egészségügyi termék hamisítása – a tényállásban írt elkövetési tárgy hiánya miatt – fogalmilag sem lett volna megállapítható. Ezért a minősítés során legfeljebb a Btk. 185. §

(1)bekezdése szerinti teljesítményfokozó szerrel visszaélés és a Btk. 185/A. §

(1)bekezdés d) pontja szerinti gyógyszerhamisítás megállapítása merülhet fel. [43] A gyógyszer fogalmát – az emberi felhasználású gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK irányelvvel összhangban – a

1. évi XCV. törvény határozza meg. Eszerint gyógyszer bármely anyag vagy azok keveréke, amelyet emberi betegségek megelőzésére vagy kezelésére állítanak elő vagy azok az anyagok vagy keverékei, amelyek farmakológiai, immunológiai vagy metabolikus hatások kiváltása révén az ember valamely élettani funkciójának helyreállítása, javítása vagy módosítása, illetve az orvosi diagnózis felállítása érdekében alkalmazható. [44] A tiltott teljesítményfokozó szerek mindazokat a szerek, amelyek hatóanyagukra tekintettel az anabolikus szerek, a peptid hormonok, növekedési faktorok és rokonvegyületek, hormon antagonisták és modulátorok közé tartoznak, ha a forgalomba hozatal magyarországi engedély hiányában történik, feltéve, hogy a szer nevesítve szerepel a sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezmény (Antidopping Egyezmény) kihirdetéséről szóló 99/
2. (V. 8.) Korm. rendelet I. számú melléklete szerinti tiltólistájában. A védő hangsúlyozta, hogy a vonatkozó normák szerint a teljesítményfokozó szerek semmilyen körülmények között nem egészségügyi termékek, legfeljebb gyógyszerek. [45] Kérte figyelembe venni, hogy jelen ügyben az sem bizonyított, hogy a dobozok, ampullák tiltott teljesítményfokozó szereket tartalmaztak, másrészt, ha így is lenne, akkor a Btk.
3. §

(1)bekezdés a-c) pontja szerinti elkövetési magatartások között a tartás nem szerepel. Ezért az ilyen szerek tartása nem minősül bűncselekménynek, éspedig azért, mert a jogalkotó a teljesítményfokozó szerrel visszaélés büntetőjogi fenyegetettségével nem a doppingszerek felhasználása ellen kívánt fellépni, hanem – miként ezt a Btk. 185. §

(6)bekezdésben írt értelmező rendelkezés tartalmazza – a szabadidős sportban széles körben elterjedt, számos mellékhatást kiváltó és egészségkárosodást okozó szerek terjesztésének a visszaszorítását célozza. Utalt arra, hogy a teljesítményfokozó szerrel visszaélés elkövetője nem csak hivatásos sportoló lehet, hanem amatőr vagy hobbi sportoló is. [46] Okfejtése szerint, amennyiben Terhelt3 III. r. vádlott teljesítményfokozó szereket szerzett meg és tárolt évekig a lakásában, akkor sem állapítható meg a teljesítményfokozó szerrel visszaélés. Egyrészt cselekménye – a fentiekben már írtak szerint – nem illeszthető a törvényi tényállás elkövetési magatartásai közé, másrészt a teljesítményfokozó szerrel Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 12 visszaélés csak 2013. július 1-jén, az új büntető törvény hatályba lépésekor lett bűncselekmény. [47] Rámutatott arra, hogy a teljesítményfokozó szerek esetében a lex speciális elve alapján a gyógyszerhamisítás vagy az egészségügyi termék hamisítás megállapítására sincs mód. [48] Amennyiben a teljesítményfokozó szerek esetében csak a sportcélú tevékenység érdekében történő tartás dekriminalizált, a védő szükségesnek tartotta annak vizsgálatát, hogy Terhelt3 III. rendű vádlottnak mi volt a célja a kérdéses készítményekkel. Ennek ugyanis jelentősége van a teljesítményfokozó szerrel visszaélés célzatos jellege miatt, de a másik két bűncselekmény (gyógyszerhamisítás, egészségügyi termék hamisítása) esetében az indokolatlan mennyiség megállapítása kapcsán is. Márpedig a vádirat nem tartalmazza, hogy a vádlott milyen célból tartotta magánál éveken át a vitatott hatóanyag-tartalmú készítményeket. [49] Érvelése szerint, ha igazolt a sportcélú tevékenység érdekében történő megszerzés és tartás, akkor a cselekmény nem bűncselekmény. A gyógyszerhamisítás esetében, amennyiben saját célú felhasználás érdekében történik a gyógyszer tartása, az szintén nem bűncselekmény. [50] Elismerte, hogy a törvényszék is foglalkozott a vádlott lehetséges céljával, szándékával, azonban kérte figyelembe venni, hogy a tényállás e körben megalapozatlan, amely a vádon való túlterjeszkedésre, a kirívóan egyoldalú mérlegelésre, a bizonyítékok összevetésének elmaradására és a helytelen ténybeli következtetések levonására vezethető vissza. [51] Sérelmezte, hogy a törvényszék nem fogadta el azt a vádlotti védekezést, miszerint hosszas elméleti kutakodás és beszerző tevékenység után azért szerezte meg az ominózus készítményeket, mert azokat a sportcélú tevékenysége során, előre megtervezett kúra keretében, a testépítés érdekében kívánta felhasználni. E vallomás valóságtartalmát ugyanis egyetlen bizonyíték sem cáfolta, sőt még a törvényszék által is elfogadott szakvélemény szerint sem zárható ki a csatolt terv és a rendelkezésre álló ajánlások alapján a vádlotti védekezés. Ezen kívül mindössze a házkutatási jegyzőkönyv (mint okirat) és a dobozok, ampullák (mint tárgyi bizonyítási eszközök) álltak rendelkezésre, azokból viszont a vádlotti szándékra következtetés nem vonható. Ehhez képest a törvényszék – a bizonyítékok (vádlotti vallomás, szakvélemény) helyett – kizárólag elméleti okfejtésekre és feltételezésekre, illetve az életszerűtlenségre alapozta a vádlott szándékára levont következtetését. Ennek során figyelmen kívül hagyta, hogy a 2009-2012 között a készítmények megszerzése és tartása, de még a forgalmazása is legális volt (azaz nem számított bűncselekménynek), még akkor is, ha beszerzésük nem volt egyszerű, mivel a kereskedelmi forgalomban Magyarországon nem voltak elérhetőek vagy éppen vénykötelesek voltak. A védence 2012 elején döntött úgy, hogy további anyagokat nem szerez be, illetve a meglévőket nem használja, azaz olyan időpontban, amikor a tartás még nem minősült bűncselekménynek. [52] Meglátása szerint – szemben a törvényszék állásfoglalásával – nem a bűnösséget alátámasztó, életszerűtlen körülmény, hogy a vádlott a készítményeket nem dobta ki vagy Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 13 nem semmisítette meg. Az a tény, hogy a készítményektől a Btk. hatályba lépése után sem szabadult meg, betudható annak, hogy lusta volt, már el is feledkezett ezekről az anyagokról; ezzel ellentétes adat nem merült fel. Figyelemmel arra, hogy amikor megszerezte a készítményeket, ez még nem volt pönalizált, és a Btk. hatályba lépésétől csak a szándékos tartás büntethető, a vádlott tudatának azt kellett volna átfognia, hogy teljesítményfokozó szereket vagy gyógyszereket tart magánál, amely magatartás a büntető törvénybe ütközik. Márpedig a vádlott esetében ez a tudati oldal hiányzik, így a bűnössége nem állapítható meg. [53] A védő nem fogadta el a törvényszék érvelését, miszerint a készítmények felhasználási ideje már lejárt, ezt ugyanis kizárólag a vádlott állította, de a kérdéses tényt senki nem vizsgálta. [54] Kifogásolta, hogy a törvényszék az elsőfokú ítélet [352] bekezdésében – egyébként a vádiratban foglaltaktól is eltérően – a vádlott „esetleges kereskedési” szándékára vont le következtetést, ezt alátámasztó bármilyen bizonyíték nélkül. Ráadásul még ebben sem volt következetes, mert a hivatkozott bekezdésben két sorral később már tényként rögzítette a kereskedési szándékot. A védő e körben hangsúlyozta, hogy a törvényszék – az előbbiek szerinti elkövetési magatartáshoz képest – a vádlottat bűnösségét nem a Btk. 185.

(1)bekezdés b) pontja vagy a Btk. 186.

(1)bekezdés b) pontja szerinti bűncselekményben állapította meg. [55] További súlyos hibaként értékelte, hogy a törvényszék a tényállás

1. pontjában írt, 2009-2012 között megszerzett készítmények kapcsán a kereskedést kizárólag a tényállás
2. pontjában írt,
3. áprilisa és júniusa között elkövetett cselekmény alapján állapította meg. Ha ugyanis a vádlott a készítményeket 2009-2012 között azért szerezte meg, hogy azokkal haszonszerzési céllal kereskedjen, értelmetlen lett volna négy évvel később, a felhasználási idő lejárta után is őrizgetni készítményeket. A kereskedelmi célzat megállapításához valamilyen adatoknak fel kellett volna merülniük arra vonatkozóan, hogy a vádlott megkísérelt vevőket felkutatni, a készítményt másnak felajánlja vagy más ezzel összefüggő résztevékenységet végez. [56] Mindezek okán a védő álláspontja szerint Terhelt3 III. rendű vádlottat bűncselekmény hiányában – a helyes minősítés szerint – a Btk.
4. §

(1)bekezdésébe ütköző teljesítményfokozó szerrel való visszaélés bűntette miatt emelt vád alól fel kellett volna menteni. [57] Amennyiben ezzel az ítélőtábla nem értene egyet, és úgy ítélné meg, hogy a helyes minősítés a Btk. 185/A. §

(1)bekezdés d) pontja szerinti gyógyszerhamisítás bűntette, akkor a védő szerint a Be. 566.

(1)bekezdés c) pontja alapján van helye a felmentésnek, mivel az ügyiratok tartalma, a lefolytatott bizonyítás eredménye és a helyes logikai következtetések mentén nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy a vádlott indokolatlan mennyiségben tartotta magánál a gyógyszereket. [58] A védő a tényállás 2. pontjában írt cselekmény kapcsán akként foglalt állást, hogy a törvényszék elmulasztotta az indokolási kötelezettségét, márpedig ez sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdésében foglaltakat (a tisztességes eljárás része az indokolt bírói döntéshez való jog), valamint a Be. 167. §

(4)bekezdésében, 451. §

(1)bekezdésében, 561. § Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 14

(3)bekezdés

1. d)és
2. f)pontjában írt előírásokat. E körben hivatkozott az Alkotmánybíróság 7/2013.(III.1.) és 3305/2017. (XI. 24.) számú AB határozataira, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára is (Taxquet kontra Belgium, Suominen kontra Finnország). [59] Kiemelte, hogy a bíróságnak a döntéséhez vezető folyamatról, meggyőződése indokairól a határozat indokolásában kell számot adnia. Mindezt megfelelő részletességgel, átláthatóan, az eljárási törvénynek megfelelő módon köteles megtenni, ennek elmaradása ugyanis megfosztja a vádlottat és a védőt a jogorvoslati jogának érdemi gyakorlásától. A bíróságnak egyéniesítve és konkrét bizonyítékok egyidejű megjelölésével kell indokolnia, hogy – a vádlotti védekezéssel szemben – mely bizonyítékok alapján, ténybeli és jogi következtetések útján találta bűnösnek a vádlottat a vád tárgyává tett bűncselekményben, illetőleg miért minősítette a cselekményt a vád szerint. Amennyiben ezt az egyébként hosszadalmas eljárás után meghozott ítélet indokolásából a vádlott és a védelem nem ismerheti meg, nem tudja érdemben támadni a döntéshez vezető tevékenységet. Ekként a védelemnek nem áll módjában vizsgálni a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységének logikai folyamatait, a tényből tényre következtetés helyességét, ennek folytán érdemi jogorvoslati nyilatkozatot sem tehet. A terhelt és a védő jogorvoslathoz való joga ugyanis nem csak abban merül ki, hogy bejelenti a fellebbezés tényét és annak terjedelmét, a védő írásban köteles a fellebbezést megindokolni. [60] Terhelt3 III. r. vádlott vonatkozásában – a védő megítélése szerint – a törvényszék a tényállás 1. pontja tekintetében nem teljesítette indoklási kötelezettségét, méghozzá olyan mértékben, amely ellehetetleníti az ítélet érdemi felülbírálatának lehetőségét. [61] Rámutatott arra, hogy az elsőfokú ítélet 10-59. oldalon tartalmazza a bizonyítékok részletes ismertetését, azonban a védence esetében a bizonyítékok ütköztetésére, érdemi mérlegelő tevékenységre nem került sor. [62] Sérelmezte, hogy a titkos adatszerzés során beszerzett lehallgatási anyagok felhasználhatósága kérdésében a törvényszék az elsőfokú ítélet [179] bekezdésében szűkszavúan foglalt állást, nem reflektálva a védelem által felvetett kifogásokra. Az elsőfokú ítéletben csak a 2016. április 4-ei jelentés adataira történt hivatkozás, mint amely megalapozta az ügyészi indítványt és a nyomozási bíró az engedélyező határozatát, azonban e körben kifejtett indoklás nem felel meg a Be.-nek, az Alaptörvénynek és az irányadó alkotmánybírósági határozatoknak. A törvényszék nem jelölte meg a hivatkozott jelentés konkrét tartalmát, amely egyrészt megalapozta az ügyészség és a nyomozási bíró eljárását, másrészt, amely alapján a nyomozási bíró a titkos adatszerzés elrendelésének feltételeit (például legalább 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményre vonatkozó bizonyítékok megléte) érdemben vizsgálhatta volna. Még az sem derül ki az elsőfokú ítéletből, hogy a törvényszék szerint mit kellett tartalmaznia a jelentésnek és a kapcsolódó iratoknak, illetve miket tartalmazott ténylegesen. Márpedig önmagában az ügyész indítványa és a nyomozási bíró engedélyező határozata nem indok arra, hogy a bíróság törvényesnek fogadja el a beszerzett bizonyítékokat. Elmaradt továbbá annak a védelmi felvetésnek a vizsgálata, miszerint jelen ügyben nem csak titkos adatszerzés, hanem titkos információgyűjtés is folyt. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 15 [63] Előadta, hogy a törvényszék Terhelt3 III. rendű vádlott bűnösségére a lehallgatás és a megfigyelés anyagából, telefonbeszélgetés során használt konspiratív kifejezésekből, Terhelt5 V. r. vádlott vallomásából, valamint a házkutatás során lefoglalt kábítószerekből vont le logikai következtetést. Ugyanakkor elmaradt annak megjelölése, hogy a törvényszék konkrétan mely lehallgatási anyagok, beszélgetések alapján következtetett a konspiratív tartalmakra, csupán néhány szó felsorolására került sor, amelyek a törvényszék szerint kábítószerre utalnak (pálinka, perc, edzés). Az elsőfokú ítélet 46. oldala tartalmaz három Terhelt3 III. rendű és Terhelt4 IV. r. vádlottak között lezajlott telefonbeszélgetést, viszont a törvényszék éppen ezeket egyáltalán nem értékelte. E beszélgetések közül az első kettőnél euróról van szó, a harmadikban éppen Terhelt4 IV. r. vádlott jelzi, hogy Terhelt3 III. r. vádlottnak pezsgőt és szőlőt visz, tehát nem arról szól, hogy Terhelt4 IV. rendű vádlott bármit vásárolna a védencétől. Egyébként e három beszélgetés során a perc, pálinka és edzés szavak egyszer sem hangzanak el. A törvényszék egyéb esetekben is kötött Terhelt3 III. rendű vádlotthoz olyan kifejezéseket, amelyeket nem ő, hanem a vádlott-társai használtak. Ezért is lett volna fontos, hogy legalább példálózva megjelölje az ítélet indokolása, hogy mely beszélgetésben hangoztak el Terhelt3 III. rendű vádlott részéről a kérdéses tartalmak, és ezeket a beszélgetéseket kellett volna összevetni a vádlotti védekezéssel és egyéb bizonyítékokkal. [64] A védő kifogásolta, hogy a törvényszék elmulasztotta indokolni azt is, hogy miért nem adott helyt az előterjesztett tanúbizonyítási indítványaiknak. Tette ezt annak ellenére, hogy Terhelt3 III. r. vádlott állítólag, a vádiratban és az elsőfokú ítéletben nem nevesített vásárlókkal is beszélgetett a kábítószerről, éppen ezért állapította meg a törvényszék, hogy a védence nem csak Terhelt4 IV. rendű vádlottnak, hanem mások részére is rendszeresen értékesített kábítószert. Márpedig ahhoz, hogy tisztázni lehessen, hogy a védence kikkel, milyen ügyben beszélgetett telefonon, szükséges lett volna az érintett személyek tanúként történő kihallgatása. Megjegyezte, hogy az ítélőtábla a törvényszék helyett nem indokolhatja meg a bizonyítási indítványok elutasítását, és arra sincs mód, hogy a másodfokú eljárásban pótolják a kihallgatást. [65] Utalt arra is, hogy a törvényszék hivatkozott ugyan az ítélete indokolásában tanú6 (Terhelt3 III. rendű vádlott élettársa) és tanú8 tanúk vallomására, de e védencét mentő tanúvallomások mérlegelése, más bizonyítékokkal való ütköztetése elmaradt. tanú4 rendőr tanú vallomását is elmulasztotta egybevetni a többi rendőr vallomásával és a jelenlétében folytatott megfigyelésekre vonatkozó jelentések tartalmával, különösen a kézfogások, zsebhez nyúlás és zacskók tekintetében. Több rendőrtanú viszont akként nyilatkozott, hogy elfogás nélkül fenti körülmények legfeljebb a gyanú megállapítására alkalmasak, nem többek puszta feltételezésnél. Ennek ellenére a törvényszék tényként kezelte a megfigyelésekben rögzített feltételezéseket, amelyekről bizonyossággal csak az a tanú4 nyilatkozott, aki maga sem látott kábítószert a megfigyelések során. [66] Sérelmezte, hogy a törvényszék az indokolásában nem foglalkozott a házkutatás szabálytalansága és halaszthatatlanságának kérdése, a tárgyi bizonyítási eszközök tényleges lefoglalásának hiánya, a kábítószerek lemérése, elcsomagolása és a szakértő részére történt átadás során feltárt anomáliák, hiányosságok, a szakvéleménynek és a házkutatási jegyzőkönyvnek a kábítószer súlyára vonatkozó különbözőségei kapcsán kifejtett védői felvetésekkel. Márpedig a mérgezett fa gyümölcsének elve szerint a kábítószer mennyiségére vonatkozó adatok nem értékelhetők bizonyítékként a védence terhére. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 16 [67] Mindezek miatt a védő szerint a Be. 609.

(1)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban nem orvosolható, az ügy érdemére lényegesen kiható eljárási szabálysértések okán az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése indokolt. [68] Amennyiben ezzel az ítélőtábla nem értene egyet, a védő arra hivatkozott, hogy az elsőfokú ítélet a tényállás 1. pontjában írt cselekmény tekintetében a Be. 592.

(2)bekezdés

1. c)és
2. d)pontjaiban írt okokból részben megalapozatlan. A törvényszék a lehallgatás anyagát nem tehette volna a bizonyítás anyagává, illetve az abban foglalt beszélgetésekre tényállást nem alapíthatott volna. A törvényszék kritika nélkül hivatkozott a megfigyelésekről szóló jelentésekben rögzített feltételezésekre, kiemelve, hogy Terhelt3 III. r. vádlott a pecsenyesütő környékén nagyon sok találkozót bonyolít. Elmaradt annak rögzítése, hogy hányszor és kikkel találkozott, miként arra sem tért ki a törvényszék, hogy ezen találkozók kapcsán kifejtett vádlotti védekezést mi cáfolja. Megállapította, hogy a kézfogások során kábítószer átadás történt, de nem derül ki, hogy konkrétan mely megfigyelési jelentés szerinti kézfogások esetében, illetőleg ez mely adatok alapján állapítható meg kétséget kizáróan. A törvényszék e találkozók kapcsán minimális beszélgetésre és rövid találkozókra hivatkozik, de nem jelölte meg, hogy Terhelt3 III. rendű vádlott hány személlyel találkozott, mit jelent a minimális beszélgetés, mi minősül rövid találkozónak. A rendőr tanúk – tanú4on kívül – megerősítették, hogy elfogás hiányában csak feltételezhető, hogy a kézfogás valójában csak kézfogás, vagy annál több, miként az is, hogy egy zacskó, a zseb tartalma mit rejt. Ugyanakkor Terhelt3 III. rendű vádlott esetében a megfigyelések egyike sem végződött elfogással, így nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy tanú4 rendőr álláspontja vagy a jelentést készítő többi rendőr feltételezése volt megalapozott. [69] A törvényszék azzal sem foglalkozott, hogy Terhelt4 IV. rendű vádlottnál koncentráltabb összetételű kokaint találtak, mint Terhelt3 III. rendű vádlottnál, holott a vád szerint Terhelt4 IV. rendű vádlott a nála fellelt kábítószert Terhelt3 III. rendű vádlottól szerezte be. [70] Továbbá az elsőfokú ítélet arra sem tér ki, hogy azon telefonbeszélgetések esetén, amikor a törvényszék szerint Terhelt4 IV. rendű és Terhelt5 V. rendű vádlottak között arról van szó, hogy mennek kábítószerért Terhelt3 III. rendű vádlotthoz, őt a kérdéses napon Terhelt4 IV. r. vádlott egyáltalán nem keresi fel. A törvényszék értékelés nélkül hagyta, hogy amennyiben Terhelt3 III. rendű vádlott Terhelt2 II. rendű vádlottól szerezte be a kábítószert, akkor közöttük miért nincs ilyen tartalmú beszélgetés, ráadásul Terhelt2 II. rendű vádlottmál mindössze 0,57 gramm kokaint találtak fel, hasist pedig egyáltalán nem. A védő a 2016. április 14-ei lehallgatási és megfigyelési anyag alapján tett megállapítások kapcsán arra hivatkozott, hogy az ügyiratban nem található olyan megfigyelési jelentés, amely szerint a kérdéses napon Terhelt4 IV. rendű vádlott Terhelt3 III. r. vádlottnál járt volna. Az elsőfokú ítélet indokolásában az „üveg” kifejezés kapcsán történt megállapítások kapcsán azt adta elő, hogy Terhelt3 III. rendű és Terhelt4 IV. rendű vádlottak sosem állították, hogy Terhelt3 III. rendű vádlottól Terhelt4 IV. rendű vádlott alkoholt vagy üveget vitt volna el. A védő sérelmezte a 2016. április 28-i megfigyelésen alapuló megállapítást is, miszerint Terhelt4 IV. rendű vádlott egy üres szatyorral érkezett Terhelt3 III. rendű vádlotthoz, de távozásakor abban már volt valami, mert nehezebbnek látszott. Ezzel kapcsolatban arra utalt, hogy a szatyor legfeljebb nagyobbnak látszódhatott, másrészt még a jelentés is azt tartalmazta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 17 távozáskor feltehetően kábítószer volt a szatyorban, de ezt a törvényszék tényként állapította meg. [71] Ismét kérte figyelembe venni azt is, hogy az elsőfokú ítélet Terhelt3 III. rendű vádlott kapcsán csak három Terhelt4 IV. rendű vádlottal folytatott telefonbeszélgetést rögzít, további személyekkel való beszélgetést nem, ráadásul az érintettek tanúként történő kihallgatása elmaradt, miként azoknak a személyeknek is, akikkel az étteremnél találkozott, beszélgetett. E körben tehát a törvényszék az ügyfelderítési kötelezettségét nem teljesítette. [72] Sérelmezte azt a megállapítást is, hogy Terhelt3 III. rendű és Terhelt5 V. rendű vádlottak ismerték egymást, sőt utóbbi fel is ment a védence lakásához. Ezt a vádlottak egyike sem állította, sőt Terhelt5 V. rendű vádlott is kifejezetten azt nyilatkozta, hogy sosem találkoztak. [73] Nem értett egyet azzal, hogy Terhelt3 III. rendű vádlottnál is találtak a kábítószerek hígítására, adagolására, kiporciózására szolgáló eszközöket, többek között mérleget, simítózáras nejlontasakok. Meglátása szerint e körben a törvényszék iratellenes megállapításokat tett, ugyanis a vegyész-szakértői szakvélemény szerint a mérlegen és a konyhában talált alufólián kábítószergyanús anyag nem volt kimutatható, védencétől csak egy-egy darab használt tasak került lefoglalásra. [74] Ugyancsak iratellenesnek értékelte azt a megállapítást is, hogy Terhelt3 III. rendű vádlottnál is többféle kábítószert találtak, így MDMA, extasy szereket is, sőt a nála talált kábítószer mennyisége önmagában a kereskedői szándékot támasztja alá. Elmulasztotta ugyanis a törvényszék értékelni a vádlott kábítószer-fogyasztási szokásait, amit két tanú, és egy orvosi irat is alátámasztott. [75] Érvelése szerint a törvényszék figyelmen kívül hagyta a vádlott elkövetéskori körülményeit: bejelentett munkahellyel rendelkezett, nála nem találtak nagyobb összegű készpénzt vagy más értékes vagyontárgyakat (óra, gépjármű), az életvitele átlagos volt. Tehát a kereskedelmi tevékenységből származó hasznot semmilyen bizonyíték nem igazolta. [76] Mindezek miatt – a védő szerint – a törvényszék tévesen vont le következtetést arra, hogy Terhelt3 III. rendű vádlott elkövette a kábítószer-kereskedelem bűntettét. Ezért indítványozta, hogy az ítélőtábla a tényállás 1. pontja kapcsán a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontja szerint küszöbölje ki az elsőfokú ítélet részbeni megalapozatlanságát, és Terhelt3 III. rendű vádlott bűnösségét a Btk. 178. §

(1)bekezdésébe ütköző kábítószer birtoklása bűntettében állapítsa meg. [77] A büntetés enyhítését célzó indítványa kapcsán arra hivatkozott, hogy amennyiben az ítélőtábla csak a tényállás

1. pontjában írt cselekmény tekintetében hozna felmentő rendelkezést, ez önmagában is a kiszabott büntetés lényeges enyhítését indokolná. Ha az ítélőtábla a tényállás
2. pontjában írt cselekmény minősítése körében előadott védelmi érveket fogadná el, ez ugyancsak megalapozná a kiszabott büntetés jelentős enyhítését. Úgy ítélte meg, hogy a törvényszék eleve hiányosan vette számba a büntetést befolyásoló körülményeket, és azokat nem a valós súlyuknak megfelelően értékelte. Kérte nyomatékos Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 18 enyhítő körülményént értékelni az elévülési időt megközelítő időmúlást, a büntetőeljárás vádlottnak fel nem róható jelentős elhúzódását, különös tekintettel arra is, hogy az elsőfokú ítélet kihirdetése és a másodfokú nyilvános ülés között további hét hónap telt el (amelyet a törvényszék nyilván nem vehetett figyelembe a büntetés kiszabásakor). További enyhítő körülményként hivatkozott a vádlott büntetlen előéletére, és arra, hogy vele szemben újabb büntetőeljárás nem indult, ebből következően a korábbi életvitelén változtatott, a társadalomra való veszélyességében is változás állt be. Továbbra is bejelentett munkahelye van, személyi körülményei és kapcsolatai rendezettek. A törvényszék elmulasztotta enyhítő körülményként értékelni a vádlott részbeni ténybeli beismerését és együttműködő magatartását. Ugyan az ügyészség a vádlott terhére kérte értékelni a hasonló bűncselekmények elszaporodottságát is, a védő szerint ezt a törvényszék helyesen vetette el, mert a vádhatóság statisztikai adatokkal nem támasztotta alá a hivatkozását. [78] Megítélése szerint a büntetés generális és a speciális prevenció céljai – különös tekintettel arra, hogy kizárólag enyhítő körülmények állnak rendelkezésre, az időmúlás rendkívül jelentős – olyan enyhébb büntetés kiszabásával is elérhetők lennének, amely további szabadságelvonással nem járnának. Ezért a védő végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására tett indítványt. [79] Terhelt4 IV. rendű vádlott védője a fellebbezése indokolásában ismertette a védence érdemi védekezésének lényegét: nem kábítószerkereskedelemmel foglalkozott, hanem valutával, kamagrával és alkoholos italokkal üzletelt, a tőle lefoglalt kokaint saját fogyasztásra tartotta magánál, ezt egyébként a toxikológus szakvélemény is alátámasztotta. Továbbá kiemelte, hogy védence a tényállás
3. pontjában írt cselekmény elkövetését elismerte. [80] Ezt követően a védő részletesen értékelte, hogy a törvényszék mely bizonyítékokra (tanú2 vallomása, a lehallgatásokról és a megfigyelésekről készült anyag, Terhelt5 V. rendű vádlottnak a letartóztatás tárgyában tartott ülésen tett vallomása, a házkutatási jegyzőkönyv) alapította Terhelt4 IV. rendű vádlott bűnösségét, illetőleg miért nem fogadta el a tényállás
4. pontjában írt cselekmény kapcsán előadott vádlotti védekezést. [81] A védő szerint a törvényszék a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen téves következtetést vont le a vádlott büntetőjogi felelősségére, azt ugyanis sem a lehallgatási anyagok, sem a személyi bizonyítékok nem támasztották alá. A törvényszék figyelmen kívül hagyta, hogy Terhelt4 IV. rendű vádlott sok mindenből igyekezett pénzt szerezni, de kétséget kizáró bizonyossággal nem állapítható meg, hogy kábítószerrel is kereskedett volna. Nem látott abban szokatlant, hogy a védence a telefonbeszélgetések során nem nyíltan, hanem ún. virágnyelven beszélt a valutaváltásról, amely tevékenységét Terhelt3 III. rendű vádlott is alátámasztotta. Hangsúlyozta, ha a telefonbeszélgetések során használták is a törvényszék által megjelölt kifejezéseket, nem mindegy, hogy az ily módon leplezett bűnös tevékenység kamagrával, alkohollal vagy kábítószerrel volt kapcsolatos. [82] Rávilágított arra, hogy Terhelt5 V. rendű vádlott a nyomozási bíró előtt tett terhelő vallomását még ugyanazon az ülésen visszavonta, arra hivatkozva, hogy nem volt kihallgatható állapotban, nem mondott igazat, sőt arra sem emlékszik, hogy mi hangzott el. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 19 Ezt a
5. november 10-i írásbeli vallomásában is megerősítette, előadva, hogy elvonási tünetei voltak, megviselte az őrizetbe vétel, illetőleg az, hogy nem evett és nem aludt. Ekkor arról is nyilatkozott, hogy valójában Terhelt4 IV. rendű vádlottól vagy közreműködésével nem vásárolt kábítószert. A védő érvelése szerint, mivel a vádlott-társ magyarázatot adott a terhelő vallomása visszavonására, és ennek valóságtartalma kapcsán észszerű kétely nem merül fel, ezt a védence javára igenis figyelembe kellett volna venni a bizonyítékok értékelése során. [83] A védő annak megismétlése nélkül fenntartotta a megfigyeléssel kapcsolatban az elsőfokú bírósági eljárásban kifejtett aggályait. [84] Mindezek miatt indítványozta, hogy az ítélőtábla mentse fel Terhelt4 IV. rendű vádlottat a kábítószer-kereskedelem bűntette miatt emelt vád alól. [85] A büntetéskiszabás körében arra hivatkozott, hogy a törvényszék a büntetést befolyásoló tényezőket feltárta, ám az enyhítő körülményeket nem kellő nyomatékkal értékelte. Kérte figyelembe venni, hogy a vádlott egészségi állapotának romlása oly mértékű, hogy az már az életminőségét is jelentősen befolyásolja, ráadásul ez megnehezítené a végrehajtandó szabadságvesztés töltését is. A vádlott javára kérte értékelni, hogy az időmúlás megközelíti a nyolc évet, a vádlott hosszabb ideig állt kényszerintézkedés hatálya alatt, továbbá vele szemben újabb büntetőeljárás nem indult. [86] E körülmények miatt – utalva az ítélkezési gyakorlatra, illetőleg kábítószerkereskedelem bűntette miatt indult büntetőügyekben hozott bírósági határozatokra (Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 4.B.815/2022/27., Pesti Központi Kerületi Bíróság 25.B.22873/2017/57., Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 31.Bf.6490/2019/12., Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 6.B.1700/2019/18.) is – végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta. [87] A védő a vádlott megromlott egészségi állapotának igazolására ismét csatolta Budapesti Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház és Rendelőintézet Endokrinológiai Osztálya által
6. július 3-án kiállított zárójelentését, valamint egy korábbi, az Uzsoki Kórház OrtopédTraumatológiai Ambulancia által
7. január 20-án kiállított ambuláns lapot. [88] Terhelt5 V. rendű vádlott védője a fellebbezése indokolásában – fenntartva az ítéletkihirdetés után előterjesztett fellebbezése alapvető céljait is – elsődlegesen az elsőfokú ítéletnek a Be.
8. §

(1)bekezdés d) pontja vagy a Be. 609. §

(2)bekezdés d) pontja alapján történő hatályon kívül helyezésére tett indítványt. [89] Érvelése szerint az elsőfokú bírósági eljárásban a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a Be. 428. §

(1)bekezdés értelmében kötelező. E körben előadta, hogy Terhelt5 V. rendű vádlott a

1. május 8-án tartott tárgyalási határnapon lemondott a tárgyaláson való jelenlét jogáról és megbízta meghatalmazott védőjét, dr. Gulyás Gábor ügyvédet a kézbesítési megbízotti feladatok ellátásával. Ezt követően a védelmét ugyancsak meghatalmazott védőként dr. Szabó Adrienn vette át, a
2. január 26ai tárgyalási határnapon már az új védő járt el. Terhelt5 V. rendű vádlott nem jelent meg sem Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 20 ezen a tárgyaláson, sem a
3. április 26-án és
4. augusztus 31-én tartott tárgyalási határnapokon, amelyeken a vádlottat közvetlenül is érintő bizonyítás is lezajlott (például meghallgatták a lakásán házkutatást végző nyomozókat), ekként a Be.
5. §

(1)bekezdésében foglaltak alkalmazása sem merülhetett fel. A védence a

1. november 12-én tartott tárgyalási határnapon jelent meg, és ezt követően valamennyi tárgyalási napon személyesen részt vett. A Be.
2. §

(1)bekezdés a tárgyaláshoz való jogról való lemondásnak két feltétele van: a vádlott védővel rendelkezik, és a védőjét megbízza a kézbesítési megbízotti feladatok ellátásával. Ezek a feltételek Terhelt5 V. rendű vádlott esetében a tárgyalási jelenlét jogáról való lemondásakor csakugyan fennálltak, azonban a védőváltáskor már adott kézbesítési megbízást az új védőnek. Értelemszerűen a korábbi védő kézbesítési megbízotti státusza a védőváltással a törvény erejénél fogva megszűnt, ugyanakkor az új védő erre vonatkozó megállapodás hiányában nem láthatta el a kézbesítési megbízotti feladatokat. [90] Ezen túlmenően álláspontja szerint az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését megalapozza az is, hogy a törvényszék csak részben tett eleget az indokolási kötelezettségének, a bizonyítékok felsorolása kellő részletességű, de azok értékelése igen hiányos, az túlnyomórészt kimerül a vádlotti védekezés cáfolatában. Márpedig még a védekezés megalapozott cáfolata sem pótolhatja a bizonyítékok hiányát, az ugyanis csupán annyit jelent, hogy úgy nem történhetett, ahogyan azt a terhelt elmondta, de ebből nem következik, hogy a vádiratban írtak szerint történt. Sérelmezte, hogy a törvényszék nem adott számot arról, hogy milyen logikai láncolat mentén állapította meg a vádlott bűnösségét, hogy mely bizonyítékok alapján látta igazoltnak az egyes tényállási elemek fennállását, a bűncselekmény megvalósulását. Annak ellenére, hogy a törvényszék a legfőbb bizonyítékként hivatkozott a titkos adatszerzés során beszerzett anyagra, homály fedi, hogy konkrétan a lehallgatások és megfigyelések mely részleteiből vonta le a következtetéseit, az iratellenes ténymegállapításaiban pedig összemosódik az egyes vádlottak cselekvősége, a náluk talált kábítószer fajtája és mennyisége. [91] Fenntartotta a korábban előterjesztett, a titkos adatszerzés eredményének kirekesztését célzó indítványát, jelezve az is, hogy ennek és a bizonyítási indítványok elutasításának érdemi okaival a törvényszék az elsőfokú ítélet indokolásában adós maradt. Nehezen értelmezhető álláspontként értékelte, hogy ha részletesebb információkat tartalmazna az ügyészi indítvány, akkor olyan titkos adatok kerülnének a nyílt eljárásba, amelyek a titkos adatszerzési tevékenységet folytató személyek személyazonosságát feltárná. A titkos adatszerzés engedélyezéséről szóló iratok csak annak nyilvánossá tételekor, vagy még akkor sem kerülhetnek a hatóság tagjain kívüli harmadik személyekhez, ráadásul a nyomozás érdekeire hivatkozva mód van az iratmegismerés korlátozására is. A nyomozási bíró eljárása pedig e körben nem kontradiktórius, tehát a terhelti oldal nem vesz részt benne, ezért is aggályos, hogy a törvényszék megpróbálja elfogadhatóvá tenni a sablonos, indoklás nélküli döntéshozatalt. [92] Kifejtette azt is, hogy az elsőfokú ítélet a Be. 592. §

(2)bekezdés

1. c)és
2. d)pontjaiban írt okból részben megalapozatlan. [93] Nem értett egyet a törvényszéknek Terhelt5 V. rendű vádlott nyomozási bírói ülésen tett vallomásával kapcsolatos érveivel, utalva arra, hogy az őrizetbevétel, a fogva tartási körülmények a büntetlen előéletű vádlottnak komoly stresszt okoztak, amelyet Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 21 kábítószerfogyasztóként csak súlyosbítottak elvonási tünetei, miként az is, hogy emiatt napokig rosszul volt, nem evett, nem aludt. Ezt csakugyan nem jelezte az ülés megkezdésekor, de ez önmagában nem cáfolja, hogy rosszul volt, akár ez is okozhatta e körben a passzivitását. Az orvosi végzettséggel nem rendelkező nyomozási bíró 8-10 méter távolságról nem feltétlenül észlelheti a terhelt rosszullétét, amely egyébként járhat akár látványos tünetekkel, akár azok nélkül is. Nem szokatlan az sem, ha a terhelt a gyanúsítást alátámasztó vallomásától várja a letartóztatás megszüntetését, különösen börtönrutinnal nem rendelkező terheltek esetében. Egyébiránt a védence állításait alátámasztotta az általuk megbízott és becsatolt magánszakértői vélemény is, amelyet a törvényszék meg sem említett a bizonyítékok értékelése során. A védelem által a vádlott kapcsán hivatkozott személyiségjegyek, így a vágyvezéreltség, sodorhatóság, megfontolatlanság, az aktuális szituációra alapított viselkedés igenis alátámasztják a vádlotti állítást. Ezért – a védő szerint – a törvényszék tévesen alapította a tényállást Terhelt5 V. rendű vádlottnak a nyomozati szak elején tett két vallomására. [94] Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú ítélet indokolásából nem rekonstruálható a törvényszék gondolatmenete, a bizonyítékok értékelése, így a bűnösség megállapításához vezető – a Kúria BH 2021.3.35. számon közzétett eseti döntésében részletesen elemzett – zárt logikai lánc sem, így a védelem is csak feltételezések, intuíciók alapján vitathatja a marasztaló elsőfokú ítéletet. E kúriai döntés szerint a bizonyítékok láncolatában minden egyes láncszemnek tény-, illetve tárgyszerűnek kell lennie, nem lehet spekulatív, relevánsnak és a valóságra vonatkozónak kell lennie. Bármiféle bizonyítékértékelési, mérlegelési tevékenység alapját konkrét bizonyítékból származó tényszerű adat, körülmény kell képezze; az nem feltételezésen alapuló, fel nem merült ténybeliségre vonatkozó spekulatív tevékenység. Utalt a Fővárosi Ítélőtábla által 4.Bf.404/2012/17. számon meghozott és ÍH 2014.12. számon közzétett eseti döntés megállapításaira is, miszerint a valószínűség szintjén megállapítható tények a terhelt terhére nem értékelhetők, ugyanis ítéleti bizonyossággal csak a kétséget kizáróan megállapítható tények rögzíthetők a vádlott terhére szólóan megállapított történeti tényállásban. [95] Érvelése szerint a törvényszék nem indokolta, hogy Terhelt5 V. rendű vádlott a kábítószert kinek, mikor és milyen módon értékesítette, egyáltalán mi támasztja alá a terjesztői magatartását. Terhelt5 V. rendű vádlott még az első két vallomásában sem tett olyan kijelentést, amely a kábítószer-kereskedelemre vonatkozna. Az elsőfokú ítélet nem rögzít egyetlen átadást, értékesítést vagy fogyasztót sem, a vádlottnál a csekély mennyiséget alig meghaladó kétféle kábítószert (kokain, marihuána) foglaltak le, ebből csak a kokain volt ténylegesen a vádlotté, azt saját fogyasztásra tartotta. Ezt erősítheti az is, hogy a kokainnak és a marihuánának nem azonos a hatása. Kérte azt is figyelembe venni, hogy a védencénél nem találtak a házkutatás során a kábítószer csomagolására, adagolására szolgáló eszközöket, nem foglaltak le tőle nagyobb mennyiségű készpénzt. [96] Úgy ítélte meg, hogy – annak elfogadása esetén – a lehallgatás és megfigyelés anyaga sem támasztja alá a kábítószer-kereskedelmi tevékenységet, ugyanis azok Terhelt5 V. rendű vádlott esetében kábítószer átadását nem rögzítik, de önmagában a készített jelentések is csak általánosságokat, következtetéseket tartalmaznak. A törvényszék tulajdonképpen a vádemelés tényéből és a cselekmény minősítéséből vont le következtetést bizonyos elhangzott kifejezések jelentésére, viszont ez olyan fordított logika, amelynek nem lehet helye bírói mérlegelés során. Az eljárás célja ugyanis nem a vád igazolása, a vádemelés nem jelenti a bűnösség megállapítását. A büntetőeljárás tényéből tehát aligha lehet következtetéseket Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 22 levonni. Ráadásul a lehallgatásokkal kapcsolatban sok a valószínűsítő, az életszerűségre hivatkozó megállapítás, márpedig az ítélkezés alapját nem képezheti statisztikai valószínűség, nem csak a legátlagosabb magatartások, események fogadhatók el valósnak, mivel ez olyan mechanikus döntéshozatalhoz vezetne, amely nem veszi figyelembe az élet sokszínűségét. [97] A védő a közokirat-hamisítás esetében sem látott lehetőséget a lehallgatási anyag felhasználására, egyéb bizonyíték, vallomás – álláspontja szerint – nem áll rendelkezésre. Az autók forgalmazásával foglalkozó Terhelt8 VIII. rendű vádlott esetében teljesen átlagos tranzakció lett volna egy jármű megvásárlása, ugyanakkor Terhelt5 V. rendű vádlottnak – szemben Terhelt8 VIII. rendű vádlottal – nem állt rendelkezésére a szükséges pénzösszeg, a két vádlott részletesen okát adta a tranzakció mikéntjének és okának. [98] Mindezek miatt a védő indítványozta, hogy az ítélőtábla a vádlottat a közokirathamisítás bűntette miatt emelt vád alól mentse fel, a kábítószer-kereskedelemként értékelt cselekményt minősítse a Btk. 178. §

(1)bekezdésében meghatározott kábítószer birtoklásának, és ennek megfelelően a kiszabott büntetést jelentősen enyhítse. [99] Terhelt6 VI. rendű vádlott védője a fellebbezése indokolásában előadta, hogy az elsőfokú a Be. 592.

(2)bekezdés d) pontjában írt okból részben megalapozatlan. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az egyedüli következtetés az lehet, hogy védence nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. [100] Kiemelte, hogy a törvényszék a védence bűnösségét Terhelt1 I. rendű vádlott vallomására alapította, azonban az aggálytalannak nem értékelhető. mivel az eljárás során több önellentmondást tartalmazó vallomást tett, amelynek részben a törvényszék is elvetett, mert azt az észszerű gondolkodással ellentétesnek ítélte. Terhelt1 I. rendű vádlott ugyanis az elfogásakor az amfetamin eredetével kapcsolatban többféle állítást fogalmazott meg: először azt állította, hogy a nála talált amfetamint Terhelt6 VI. rendű vádlott hétfőn vitte hozzá, majd azt nyilatkozta, hogy a kábítószert több alkalommal Terhelt6 VI. rendű vádlott garázsában vette át, illetve az udvaron, amikor Terhelt6 VI. rendű vádlott a robogójának ülése alatti tárolóból vette elő az anyagot. Előadott olyan verziót is, miszerint önállóan vitte el a kábítószert Terhelt6 VI. rendű vádlott garázsából. A

1. május 8-án tartott tárgyalási határnapon először azt vallotta, hogy Terhelt6 VI. rendű vádlott a kábítószert több részletben hozta, ezért is volt külön csomagokban, majd a gyanúsítotti vallomásának ismertetése után – bírói kérdésre – már azt nyilatkozta, hogy ezek szerint a marihuánát és az amfetamint is egyben, egyszerre kapta. Kifogásolta, hogy az eljárás során meg sem kísérelték tisztázni, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott miért tett eltérő vallomásokat, volt-e lehetősége bejutnia önállóan Terhelt6 VI. rendű vádlott ingatlanába. Terhelt1 I. rendű vádlott a
2. december 21-én történt gyanúsítotti kihallgatásakor azt állította, hogy elfogása előtt tíz nappal vitte el hozzá az amfetamint Terhelt6 VI. rendű vádlott. [101] Hangsúlyozta, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott elfogása napján – az akkor tett közlése alapján – halaszthatatlan nyomozati cselekményként Terhelt6 VI. rendű vádlott házában, garázsában és gépkocsijában foganatosított házkutatás eredményre nem vezetett, bűncselekményből származó dolgot nem találtak, azaz kábítószer tartására utaló körülmény nem merült fel. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 23 [102] Továbbá Terhelt1 I. rendű vádlott terhelő vallomását cáfolták Terhelt2 II. rendű és Terhelt7 VII. rendű vádlottak vallomásai is, akik egyezően nyilatkoztak arról, hogy Terhelt6 VI. rendű vádlottat nem ismerik, vele nem találkoztak. Ráadásul Terhelt7 VII. rendű vádlott e körben tett vallomását támasztja alá a mobiltelefonja híváslistája is, amelyben Terhelt6 VI. rendű vádlott hívószáma nem szerepelt. [103] Ezen okok miatt Terhelt1 I. rendű vádlott vallomását körültekintéssel kellett volna kezelni, azt is vizsgálva, hogy érdekelt lehetett-e abban, hogy Terhelt6 VI. rendű vádlottra vonatkozóan olyan vallomást tegyen, amelytől a maga számára előnyöket remélhet. Ennek kapcsán kellett volna értékelni azt a rendőri jelentést, amely szerint Terhelt1 I. rendű vádlott az elfogását követően a nyomozó hatóság tagjai előtt kijelentette: azon lesz, hogy minél hamarabb szabadlábra kerülhessen, akár házi őrizetbe is. Ugyanekkor közölte azt is, hogy megnevezné azokat a személyeket, akiktől a kábítószereket vásárolta, amennyiben ez gyanúsításának minősítésén változtatna. Az adóhatósági vizsgálat ténye és eredménye miatt Terhelt1 I. rendű vádlott neheztelt is Terhelt6 VI. rendű vádlottra, így a terhelő vallomását a bosszú is indokolhatta. Ezen túlmenően Terhelt1 I. rendű vádlott a
3. december 21-én történt folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásakor maga is megjelölt egy olyan okot, amiért haragudhatott Terhelt6 VI. rendű vádlottra, ugyanis arra hivatkozott, hogy azt hitte csapdába „lett húzva”, Terhelt6 VI. rendű vádlott „betette a börtönbe”, ezt a nyilatkozatát a
4. május 8-án tartott tárgyalási napon meg is erősítette. [104] Meglátása szerint a nyomozó hatóság Terhelt1 I. rendű vádlott telefonjának híváslistája alapján jutott olyan – a törvényszék által is elfogadott – spekulatív következtetésre, hogy Terhelt1 I. rendű és Terhelt6 VI. rendű vádlott között
5. június 13án történt telefonbeszélgetés feltehetően kábítószer átadás érdekében történt. Ez figyelmen kívül hagyja, hogy a vádlottak évek óta ismerik egymást, üzleti és baráti kapcsolatban álltak,
6. júniusában tizennégy hívást kezdeményeztek egymás irányába (ez nem tekinthető rendkívülinek), az általuk folytatott telefonbeszélgetések tartalma nem ismert. Ezért a
7. június 13-ai beszélgetés kiemelése és önkényesen a bűncselekmény elkövetésével összefüggésbe hozása megalapozatlan, tényekkel alá nem támasztott. Annak igazolására pedig, hogy a telefonbeszélgetést követően személyes találkozóra is sor került, semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésre. A telefonhívások a feltételezett kábítószer átadás időpontját megelőzően és azt követően is tíz alkalommal történtek, amelyek vonatkozásában fel sem merült, hogy esetlegesen bűncselekmény elkövetésével összefüggésbe hozhatók. A hivatkozott telefonhívásból – egyéb bizonyíték hiányában – nem lehet arra következtetni, hogy az kábítószer átadása érdekében történt. [105] A hosszú évek óta tartó ismeretségük, kapcsolatuk miatt nem tartotta meglepőnek, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott az elfogásakor Terhelt6 VI. rendű vádlottról személyleírást tudott adni, illetőleg be tudott számolni a családi kapcsolatairól, lakóhelyéről vagy az általa használt gépkocsiról. Ugyanakkor iratellenesnek értékelte azt a ténymegállapítást, miszerint Terhelt1 I. rendű vádlott arról is nyilatkozott, hogy Terhelt6 VI. rendű vádlott honnan szerzi be a kábítószert, illetőleg, hogy a védence cselekvőségét a megfigyelési adatok is alátámasztják. A házkutatás során és a bírósági tárgyaláson ugyanis Terhelt1 I. rendű vádlott úgy nyilatkozott, hogy nem tudja Terhelt6 VI. rendű vádlott honnan szerzi be a kábítószert, továbbá Terhelt6 VI. rendű vádlott vonatkozásában megfigyelési, lehallgatási anyag nem keletkezett. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 24 [106] Ehhez képest a védence következetes vallomásaiban tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését, miként azt is, hogy bármikor kábítószert fogyasztott volna, védekezését az eljárás során beszerzett bizonyítékok (házkutatási jegyzőkönyv, ujjnyomszakértői vélemény, Terhelt2 II. rendű és Terhelt7 VII. rendű vádlott vallomása, NAV iratok) nem cáfolták, sőt alátámasztották. Terhelt1 I. rendű vádlottnál lefoglalt kábítószer csomagolásán az ujjlenyomatát nem azonosították, annak ellenére, hogy szükségképpen érintenie kellett volna azokat. [107] A bizonyítékokból csak az a következtetés vonható le, hogy védence nem követte el a terhére rótt bűncselekményt, ezért őt fel kell menteni. [108] Megjegyezte, hogy a megállapított tényállás szerint is csak egyszeri átadás történt, és a kérdéses amfetamin mennyisége sem olyan nagy, hogy az alapján a kereskedői elkövetési magatartás Terhelt6 VI. rendű vádlott esetében megállapítható lett volna. [109] A büntetett előélet súlyosító körülményként történő felhívását is vitatta, utalva arra, hogy a korábbi büntetést a bűnügyi nyilvántartás már nem tartalmazza [110] Terhelt7 VII. rendű vádlott védője a fellebbezése indokolásában azzal érvelt, hogy az elsőfokú ítélet a Be.
8. §

(2)bekezdés b),

1. c)és
2. d)pontjaiban írt okból megalapozatlan. [111] Álláspontja szerint védence tekintetében lehallgatási-megfigyelési anyag vagy egyéb terhelő bizonyíték (vallomás, biológia nyom, ujjnyom) nem áll rendelkezésre. A törvényszék is kizárólag Terhelt1 I. rendű vádlott ellentmondásos vallomására alapította a bűnösség megállapítását, illetőleg arra, hogy e vádlott-társ már a rendőri intézkedés során megjelölte, hogy Terhelt7 VII. rendű vádlott hogyan és mikor szerezte be a kábítószert (termeszti és a lakásában tartja a kábítószert). Ehhez képest megállapítható, hogy Terhelt7 VII. rendű vádlott lakásán tartott házkutatás során csak fogyasztásra alkalmas mennyiséget találtak. Ráadásul maga a törvényszék is elvetette Terhelt1 I. rendű vádlott vallomását a csere és egyéb részletek tekintetében, lényegében azt csak Terhelt7 VII. rendű vádlottat terhelő részében fogadta el. Egyébként e vádlott-társ először még azt állította, hogy egy adagban került hozzá a marihuána, a tárgyaláson már akként nyilatkozott, hogy három alkalommal, több kisebb csomagban. Annak pedig nincs relevanciája, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott be tudott számolni a védence személyi körülményeiről. [112] Ezen túlmenően is alapvető kérdések tisztázása maradt el: mikor és hogyan került védencétől a marihuána Terhelt1 I. rendű lakásába, ebben kit és milyen anyagi haszonszerzés vezetett, kinek került volna továbbértékesítésre a kábítószer, miért nincs a lefoglalt simítózáras nejlontasakokon, a becsomagolt kábítószeren a védencéhez köthető nyom, miért nincs közöttük telefonos vagy más kapcsolat. [113] A bizonyítékok mérlegelése nem eredményezheti „mazsolázgatást”, nem létező bizonyítékok felhívását. a vallomások közötti Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 25 [114] Hangsúlyozta, hogy Terhelt7 VII. rendű vádlott elismerte, hogy ismeri Terhelt1 I. rendű vádlottat, akitől saját fogyasztásra vásárolt is marihuánát. Abból a körülményből, hogy a vizeletében amfetamin származékot találtak, nem támasztja alá, hogy köze lenne az Terhelt1 I. rendű vádlott lakásán lefoglalt amfetaminhoz, már csak azért sem, mert Terhelt6 VI. rendű vádlottat nem ismerte. [115] Mindezek okán a védő elsődlegesen azt indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítélet megalapozatlanságát küszöbölje ki, és a vádlottat mentse fel a kábítószer-kereskedelem bűntette miatt emelt vád alól. [116] Másodlagos indítványként a büntetés enyhítését kérte, utalva a nagy számú enyhítő körülményre, főként a jelentős időmúlásra. [117] Terhelt8 VIII. rendű vádlott védője fellebbezése írásos indokolásában részben megalapozatlannak értékelte az elsőfokú ítéletet, ennek orvoslására indítványozta tárgyalás kitűzését és bizonyítás felvételét, majd a védence felmentését. [118] Érvelése szerint a törvényszék által megjelölt három telefonbeszélgetés közül csak a 2016. június 21-ei tartalmaz terhelő jellegű adatokat: Terhelt5 V. rendű vádlott arra utal, hogy a gépjármű az ő, és nem Terhelt8 VIII. rendű vádlott tulajdonát képezi, ő fizette ki, ezért is vannak nála a gépkocsi papírjai, illetve használja a járművet. Egyetlen bizonyíték viszont nem alkalmas a bűncselekmény megállapítására, különösképpen arra figyelemmel, hogy még a törvényszék is kétségbe vonta Terhelt5 V. rendű vádlott szavahihetőségét. [119] Kifogásolta, hogy az eljárás során sem a nyomozó hatóság, sem a bíróság nem foglalkozott azzal, hogy egyéb olyan bizonyítékot beszerezzen, amely csakugyan alátámasztja Terhelt5 V. rendű vádlott telefonbeszélgetés során tett állítását. Be kellett volna szerezni a gépjármű Magyarországra történt behozatalához kapcsolódó dokumentumokat, így az adásvételi szerződést, a német nyilvántartás adatait, valamint a gépkocsi szállítására, tárolására és a honosítási eljárás lefolytatására (eredetvizsgálat, üzembe helyezés, forgalmi rendszám) vonatkozó megbízást vagy egyéb adatokat (híváslisták, e-mailek, autópálya matrica, autópálya kamerafelvételek, Véda felvételek), ezek egy része ennyi idő elteltével már nem pótolható. Ugyanakkor azok az iratok, amelyek a gépjármű magyarországi nyilvántartásba történő vételéhez kapcsolódóan a hivatalok részére átadásra kerültek, bizonyosan rendelkezésre állnak. [120] A nyilvános ülésen a védők ismertették a fellebbezésük indokolásának lényegét, azt csak kisebb mozzanatok kapcsán egészítették ki. [121] Terhelt1 I. rendű vádlott védője arra hivatkozott, hogy az eljárás során olyan téves kép alakult ki a védencéről, mintha ő lett volna az értelmi szerző, pedig az ügyben alig volt szerepe, egyszerűen meggondolatlan volt. Családja, munkahelye volt, közepes vagy az alatti életvitele volt, de semmiképpen nem rendelkezett olyan vagyonnal, amely biztosította volna kábítószer megrendelését, illetőleg igazolta volna a kereskedői tevékenységét. Kiemelte, hogy Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 26 hosszú ideig állt nem csak a büntetőeljárás, de kényszerintézkedések hatálya alatt is, sőt a másodfokú eljárásban is közigazgatási területre korlátozott bűnügyi felügyelet alatt áll. Rámutatott arra, hogy a cselekmény tárgyi súlyának értékelésénél nem hagyható figyelmen kívül, hogy a sajtóban olyan kábítószer-kereskedelmi ügyletek látnak napvilágot, amely külföldi csoportokhoz vagy bűnszervezetekhez kapcsolhatók, illetve akár fél tonna kábítószerrel elkövetettek. Nem értett egyet az ügyészségnek a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények elszaporodottságára történt hivatkozásával, mivel a közzétett statisztikai adatok szerint folyamatosan csökken a bűncselekmények száma. Kérte figyelembe venni, hogy a vádlott korábbi házassága a letartóztatása alatt bomlott fel, az elhúzódó eljárás eredménye a megromlott egészségi állapota is, továbbá a családjában három idős, beteg hozzátartozó ápolásáról kell gondoskodnia. [122] Terhelt2 II. rendű vádlott védője mindössze annyiban egészítette ki a fellebbezése indokolását, hogy védence az eljárás során kényszerintézkedés hatálya alatt is állt. [123] Terhelt3 III. rendű vádlott védője annyiban pontosította a fellebbezése indokolásában foglaltakat, hogy a tényállás 2. pontjában írt cselekmény gyógyszerhamisításnak történt minősítése esetén a felmentést célzó indítványát a bűncselekmény hiányára, azaz a Be. 566. §

(1)bekezdés a) pontjára alapítja. [124] Terhelt4 IV. rendű vádlott védője nem látott okot a büntetett előélet és a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények súlyosító körülményként való értékelésére, mivel a korábbi büntetést a bűnügyi nyilvántartás nem tartalmazza, az ügyészség az ilyen bűncselekmények nagy számát vagy növekedését statisztikai adatokkal nem támasztotta alá. Nyomatékos enyhítő körülményként kérte kezelni a vádlott rossz egészségi állapotát. [125] Terhelt5 V. rendű vádlott védője – reflektálva a fellebbviteli főügyészség

1. május 2-án kelt átiratában foglaltakra – arra hivatkozott, hogy az eljárásnak a bíró személyében történt változást követően történt megismétlése nem a korábbi eljárási szabálysértés orvoslása érdekében történt, de a kézbesítések elmaradását az ügyiratok ismertetése nem is pótolhatja. E körben kifogásolta azt is, hogy a tárgyalási jegyzőkönyvből megállapíthatóan a
2. szeptember 18-án tartott tárgyalási határnapon másfél óra alatt került sor a korábbi tárgyalások közel 180 oldal terjedelmű jegyzőkönyveinek, a vádlottak írásbeli vallomásainak ismertetésére, a vádlottak személyi körülményekre történő nyilatkoztatására, valamint több tanú kihallgatására. Márpedig ez – meglátása szerint – a tárgyalás érdemi megismétlésének nem értékelhető, sőt a terhelti jogok megsértését jelenti. Hivatkozott arra is, hogy a lehallgatott telefonbeszélgetések értékelése a törvényszék részéről sarkított, célzott következtetéseket eredményezett. Így nem adott választ a törvényszék arra, hogy amikor a megfigyelési jelentések szerint Terhelt4 IV. rendű és Terhelt5 V. rendű vádlott ott vannak Terhelt3 III. rendű vádlott lakásánál, és ekkor akár a kábítószert elhozhatták, miért ne hozhattak volna el Kamagrát vagy pénzt. Továbbá abból, hogy nem hoztak el üveget, nem következik, hogy kábítószert viszont igen. Utalt arra is, hogy a potencianövelő szerek esetén sem volt várható, hogy a telefonbeszélgetések során kimondják a Kamagra nevét. [126] Terhelt6 VI. rendű vádlott védője azzal érvelt, hogy az elsőfokú ítélet [16] bekezdésében rögzített mintegy húsz átadásra a törvényszék még csak meg sem kísérelt bizonyítást felvenni, így az erre vonatkozó ténymegállapítás igencsak aggályos. Rámutatott Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 27 arra is, hogy a törvényszék az amfetaminnak az elfogás előtt tíz nappal történt átadásához a
3. június 13-ai telefonbeszélgetést kapcsolta (egyébként a beszélgetési konkrét tartalmának ismerete nélkül), de az történhetett volna akár a híváslistákban szereplő június 10-e és 12-e között, vagy június 7-e és 9-e között is. Már csak azért is, mert Terhelt1 I. rendű vádlottnak volt olyan nyilatkozata is, amelyben kb. tíz nappal korábbról volt szó. Kérte figyelembe venni, hogy Terhelt6 VI. rendű vádlott esetében lehallgatási vagy megfigyelési anyag, cellainformáció, híváslista nem áll rendelkezésre, vele szemben titkos adatszerzés nem is folyt, a neve más személyek kapcsán fel sem merült, e hiányokat olyan rendőri jelentéssel pótolták, amely aztán a törvényszéket is orientálta a döntésében. Enyhítő körülményként kérte figyelembe venni a jelentős időmúlást és a vádlott társadalmi szerepvállalását is. [127] Terhelt7 VIII. rendű vádlott védője szerint nem lehet figyelmen kívül hagyni a bizonyítékok értékelésénél, hogy védencénél – aki Terhelt1 I. rendű vádlott állítása szerint termesztette a marihuánát – egyetlen kannabisz tövet sem találtak, kizárólag kannabisz származékot, amelyet fogyasztott. Álláspontja szerint Terhelt1 I. rendű vádlott a védence szerepével kapcsolatban végig hazudott az eljárásban, az általa elmondottakat semmi nem támasztotta alá, de nem a védelem és a vádlott feladata arra választ adni, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott miért tett terhelő vallomást. [128] Terhelt8 VIII. rendű vádlott védője kifogásolta az elsőfokú ítélet kapcsán a bírói mérlegelést, és nem fogadta el azt, hogy a megjelölt telefonbeszélgetések és Terhelt5 V. rendű vádlott számítógépén fellelt adatok alátámasztják a védence bűnösségét. Érthetetlennek tartotta, hogy a törvényszék a büntetlen előéletű védence szavahihetőségét kérdőjelezte meg, ezzel szemben a többször büntetett Terhelt5 V. rendű vádlott telefonbeszélgetésén elhangzott közléseket bizonyítékként kezelte. Jelentőséget tulajdonított annak is, hogy a kábítószerrel kapcsolatos cselekményekben nem érintett védencével szemben pénzmosás miatt indult ügyben „kellett valamit találni”. Hangsúlyozta, hogy a lehallgatott telefonbeszélgetésekben annak is nyoma kellett volna lennie, hogy miként történik meg a gépkocsi behozatala, szállítása, honosítása stb., erre adatok nincsenek, ezt az vádlónak kellett volna bizonyítania. Mindezek miatt fenntartotta a felmentést célzó indítványát. [129] Az ítélőtábla tanácsa előtt Terhelt1 I. rendű vádlott az utolsó szó jogán kérte annak figyelembe vételét, hogy hosszú idő telt el a cselekmény óta, időközben megváltozott az élete, három hozzátartozó ápolásáról kell gondoskodnia. [130] Terhelt2 II. rendű vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában előadta, hogy egy kis faluban nőtt fel, a szülei alkoholisták voltak, senki nem mutatott jó példát számára. Elég korán kezdte meg a kábítószerek fogyasztását, többfélét is használt, 15 évesen az iskolát abbahagyta, ezt követően Budapesten élt, drogozott és dolgozott. A letartóztatás alatt megtért, az élete teljesen megváltozott, próbál másokon is segíteni többek között börtönmissziós jószolgálati tevékenység keretében. Támogatja a vele együtt élő, beteg édesanyját, de szeretné az iskoláit is folytatni. [131] Terhelt3 III. rendű vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában mindkét tényállási pontban írt cselekmény miatt emelt vád alól kérte a felmentését. Fenntartotta, hogy a tőle lefoglalt készítményeket saját fogyasztásra szerezte be, kábítószerekkel pedig soha nem Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 28 kereskedett. Az eljárás során egyetlen személyt sem neveztek meg, akinek ő kábítószert adott volna elő, és hiába kérte a telefonbeszélgetések kapcsán az érintett személyek tanúként történő kihallgatását, ennek a törvényszék nem adott helyt. [132] Terhelt4 IV. rendű vádlott a felszólalásában és az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában kérte figyelembe venni, hogy olyan kevés kábítószert találtak nála, hogy azt be sem vizsgálták. Világéletében sportolt, a bokszolást 1992-ben kezdte újra, és csak két éve hagyta abba. Kábítószerek kereskedelmével soha nem foglalkozott. A büntetés enyhítését kérte. [133] Terhelt5 V. rendű vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában elismerte, hogy fogyasztotta kábítószert, de tagadta, hogy azzal kereskedett volna. Ennek legfőbb okát abban jelölte meg, hogy a kábítószerrel való kereskedés eleve bukásra ítélt dolog, és ő ezzel tisztában volt. A közokirat-hamisítás kapcsán arra utalt, hogy a telefonbeszélgetések idején már megállapodott sógorával, Terhelt8 VIII. rendű vádlottal arról, hogy a gépkocsit bankhitelből meg fogja venni, a hitel kondícióiról két banknál is érdeklődött, és kb. 1 hónap alatt el is intézte volna. Ezért mondhatta a beszélgetés során azt, hogy vett egy gépkocsit. [134] Terhelt6 VI. rendű vádlott a felszólalásában és utolsó szó jogán tett nyilatkozatában tagadta a bűncselekmény elkövetését, és arra hivatkozott, hogy a büntetőeljárás során nem volt lehetősége az ártatlansága bizonyítására. [135] Terhelt7 VII. rendű vádlott a felszólalásában és utolsó szó jogán tett nyilatkozatában kérte figyelembe venni, hogy 2017 óta ugyanazon a munkahelyen dolgozik, a társadalom hasznos tagja, és csakugyan fogyasztott marihuánát, de a terhére rótt bűncselekményt nem követte el. [136] Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett védelmi fellebbezéseket a büntetés enyhítését célzó részében találta alaposnak, az ügyészség súlyosításra irányuló jogorvoslata nem vezetett eredményre. [137] A másodfokon eljáró ítélőtábla a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A vádlottak és a védők a fellebbezésüket nem csupán a Be. 583. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjaiban írt célok tekintetében terjesztették elő, ezért nem volt helye az elsőfokú ítélet Be. 590. §

(3)bekezdése szerinti korlátozott felülbírálatának. Ennek megfelelően a másodfokú felülbírálat kiterjedt az eljárási szabályok megtartásának, az elsőfokú ítélet megalapozottságának, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására és az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezések, valamint az indokolás helyességének a vizsgálatára is [Be. 590. §

(2)bekezdés]. Terhelt2 II. rendű vádlott esetében csak a védő vonta vissza a felmentést célzó fellebbezését, azt már kizárólag a büntetés enyhítése tekintetében tartotta fenn, a vádlott ilyen tartalmú konkrét nyilatkozatot nem tett (habár a felmentést célzó védői fellebbezés visszavonásához hozzájárult). Egyébként akkor sem lett volna helye az elsőfokú ítéletnek Terhelt2 II. rendű vádlott vonatkozásában történő korlátozott felülbírálatának, ha a vádlott maga is visszavonja a felmentést célzó fellebbezését, ugyanis a többi vádlott és védő Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 29 fellebbezése a tényállás 1. pontjában írt – Terhelt2 II. rendű vádlottat is érintő, illetőleg a társai cselekvőségével is szorosan összefüggő – cselekmény tekintetében az elsőfokú ítéletnek a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezését sérelmezte, így a Be. 510. §

(10)bekezdése alapján a felülbírálat valamennyi vádlottra vonatkozóan teljes körűnek kell lennie. [138] A Be. 590. §

(7)bekezdése alapján hivatalból kell felülvizsgálni azokat az ítéleti rendelkezéseket, amelyek kapcsán a Be. XCIV. Fejezetében szabályozott egyszerűsített felülvizsgálatnak lenne helye, ha azokról a törvényszék a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem rendelkezett, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett. E jogszabályi előírásnak megfelelően az ítélőtábla a szabadságvesztés végrehajtási fokozatával, a feltételes szabadságra bocsátással, az előzetes fogva tartás és ingatlanra korlátozott bűnügyi felügyelet (házi őrizet) beszámításával, a vagyonelkobzással, a lefoglalt dolgok elkobzásával és a bűnügyi költség viselésével kapcsolatos ítéleti rendelkezéseket bírálta felül [Be. 671. § 1., 4., 6., 12., 15. pont]. [139] Az ítélőtábla az eljárási szabályok megtartásának vizsgálata során megállapította, hogy a Be. 607. §

(1)bekezdés szerinti, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését megalapozó, a Be. 567. §

(1)és

(2)bekezdéseiben felsorolt okok egyike sem áll fenn: az ügy a magyar büntető joghatóság alá tartozik, a vádemelésre jogosult ügyészség által benyújtott vádirat hiánytalanul és a vád érdemi elbírálására alkalmas módon tartalmazta a Be. 422.

(1)bekezdésében írt törvényes elemeket, az ügyészség a vádat nem ejtette, a vádlottak büntethetősége nem szűnt meg, a cselekményeket más büntetőeljárásban jogerősen nem bírálták el [Be. 567. §

(1)bekezdés a), b), c) pont,

(2)bekezdés c), d), f) pont]. [140] Ezen túlmenően az elsőfokú bírósági eljárásban nem történt olyan a Be. 608. §

(1)bekezdés a-

1. d)és
2. f)pontjaiban írt abszolút eljárási szabálysértés sem, amely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárásra utasítását indokolná. A törvényszék a Be. 20. §

(1)bekezdés

1. pontja szerint a hatáskörébe tartozó ügyet bírált el, a Be.
2. §-ban írt illetékességi szabályokat nem sértette meg, az ügy tárgyára tekintettel a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján törvényesen járt el egyesbíróként, a Be.

1. §-a szerinti kizárt bíró az ítélet meghozatalában nem vett részt, a tárgyaláson az ügyész, - a tárgyaláson való jelenlét jogáról le nem mondó – vádlottak és a védők részt vettek, továbbá az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel nem volt ellentétes. [141] Ebből is következően, az ítélőtábla alaptalannak találta Terhelt5 V. rendű vádlott védőjének jogi álláspontját, miszerint a törvényszék olyan a Be.
2. §

(1)bekezdés d) pontjában írt eljárási szabálysértést („a tárgyalást olyan személy jelenlétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező”) valósított meg, amely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indokolná. [142] A Be. 428. §

(1)bekezdése abban az esetben teszi kötelezővé a vádlott jelenlétét a tárgyaláson, ha a tárgyaláson való jelenlét jogáról a Be. 430. §

(1)bekezdése szerint nem mondott le [

1. a)pont] vagy a bíróság kötelezi a tárgyaláson való jelenlétre [
2. b)pont]. Amennyiben a vádlott a tárgyaláson való jelenlét jogáról lemondott és őt a bíróság nem kötelezte a tárgyaláson való jelenlétre, a tárgyalást a vádlott távollétében is meg kell tartani [Be. 430. §

(7)bekezdés]. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 30 [143] A Be. 430. §

(1)bekezdés szerint a vádlott a vádemelés után bármikor lemondhat a tárgyaláson való jelenlét jogáról, ha védővel rendelkezik [

1. a)pont], és a védőt megbízza a kézbesítési megbízotti feladatok ellátásával [
2. b)pont]. A vádlott e nyilatkozatot a bíróság előtt szóban, vagy a védője által ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott okiratban teheti meg [Be. 430. §

(2)bekezdés]. [144] A vádlott az ügydöntő határozat kihirdetéséig bejelentheti, hogy a tárgyaláson jelen kíván lenni, a bejelentés bírósághoz értékezésekor a 430. §

(1)bekezdésében meghatározott nyilatkozat a hatályát veszti. Ilyen bejelentésnek kell tekinteni, ha a vádlott olyan nyilatkozatot tesz, amely értelmében a tárgyalás, illetve a bizonyítás lefolytatását, egyes bizonyítási eszközök megvizsgálását közvetlenül figyelemmel kívánja kísérni vagy abban tevőlegesen részt kíván venni, különösen, ha vallomást vagy észrevételt kíván tenni, továbbá akkor is, ha vallomást vagy észrevételt tesz [Be. 431. §

(1),

(2)bekezdés]. [145] Jelen ügyben a vádlottak közül kizárólag Terhelt5 V. rendű és Terhelt8 VIII. rendű vádlottak mondtak le a tárgyaláson való jelenlét jogáról, mégpedig a 2019. május 8-án tartott tárgyalási napon szóban tett nyilatkozatukban. Ennek a Be. 430. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjaiban meghatározott törvényes feltételei is fennálltak, ugyanis mindkét vádlott védővel rendelkezett, akiket a tárgyaláson megbíztak a kézbesítési megbízotti feladatok ellátásával. [146] Új helyzet áll elő 2020. december 10-én, ugyanis ekkor Terhelt5 V. rendű vádlott a védelme ellátásával dr. Szabó Adrien ügyvéd személyében új védőt hatalmazott meg, anélkül, hogy őt akár a meghatalmazásban, akár a védője által ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott okiratban kézbesítési megbízotti feladatok ellátásával bízta volna meg. Ennek feltehetően az volt az oka, hogy Terhelt5 V. rendű vádlott 2020. december 10-én írásban tájékoztatta a törvényszéket a korábbi védője meghatalmazásának megszűnéséről, egyidejűleg arról is, hogy a következő tárgyaláson jelen kíván lenni. A kérdéses tárgyalási határnap 2021. január 26-án volt, amelyen viszont Terhelt5 V. rendű vádlott nem jelent meg, miként – ezúttal a védője útján közölt előzetes jelzése ellenére – a 2021. április 26-án tartott tárgyalási napon sem, amelyeken az ő vonatkozásában (
3. is)bizonyítás felvételére került sor. Nem volt jelen a 2021. augusztus 31-én tartott tárgyalási napon sem, ám ekkor őt érintő bizonyítási cselekmény nem történt. [147] A fentiekben írt tárgyalási napoknak a vádlott távollétében történő megtartásának a Be. 430. §

(7)bekezdésében írt feltételei csakugyan nem álltak fenn, ugyanis Terhelt5 V. rendű vádlottnak a tárgyaláson való jelenlét jogáról való lemondásáról tett nyilatkozata

1. december 11-én hatályát veszítette a tárgyaláson való jelenlétére vonatkozó szándék vádlott általi bejelentésének a törvényszékre érkezésével, másrészt annak folytán is, hogy a korábbi védő kézbesítési megbízotti státusa a meghatalmazás visszavonásával megszűnt, és a vádlott az új védőjét nem bízta meg kézbesítési megbízotti feladatok ellátásával. Egyébiránt Terhelt5
2. november 12-én,
3. február 16-án és
4. április 20-án,
5. június 16-án tartott a tárgyalási határnapokon személyesen jelen volt. [148] A tárgyalásnak a vádlott távollétében történt megtartása ellenére – szemben a védelem álláspontjával – nincs ok az elsőfokú ítéletnek a Be.
6. §

(1)bekezdés

1. d)pontja alapján Terhelt5 V. rendű vádlott vonatkozásában történő hatályon kívül helyezésére. Az Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 31 abszolút eljárási szabálysértést orvosolta az, hogy a törvényszék – az eljáró bíró személyében történt változást követően – a 2023. szeptember 18-án tartott tárgyalási napon a Terhelt5 V. rendű vádlott távollétében lefolytatott bizonyítást (
2. is)a tárgyalás korábbi anyaga lényegének ismertetésével megismételte. A Kúria a Bfv.783/2022/8. számú határozata [73]-[74] bekezdéseiben – miként a BH.2020.172. számon közzétett ugyancsak eseti döntésben – kifejtette, hogy a bíróság a tárgyalást megismétlésével az érvénytelen bizonyítást orvosolja, amely a lefolytatott bizonyítás eredményét törvényessé, az ügydöntő határozat meghozatalakor felhasználhatóvá teszi. A tárgyalás megismétlését követően már teljességgel közömbös, hogy a megismétlést megelőzően az elsőfokú bíróság megvalósított-e valamely, a Be. 608. §

(1)bekezdésében felsorolt eljárási szabálysértést, hiszen a tárgyalás megismétlésének következményeként a megismétlést megelőzően beállt eljárási szabálysértéseket is semmissé teszi. [149] A törvényszék nem valósított meg olyan a Be. 609. §

(1)bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértést, amely lényeges hatással lett volna az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására, és amely ugyancsak az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indokolná. A vádlottak és a védők a törvényes jogaikat, ezen belül a kérdezési, észrevételezési és indítványtételi jogukat korlátozás nélkül gyakorolhatták, a törvényszék a bizonyítás törvényességére vonatkozó rendelkezéseket betartotta, a bűnösség megállapítása, a cselekmények Btk. szerinti minősítése, a büntetések kiszabása és intézkedések alkalmazása tekintetében az indokolási kötelezettségének eleget tett [Be. 609. §

(2)bekezdés a),

1. b)és
2. d)pont]. [150] Az ítélőtábla – szemben Terhelt5 V. rendű vádlott védőjének a másodfokú nyilvános ülésen tartott perbeszédében előadottakkal – nem észlelt eljárási szabálysértést a tárgyalás megismétlésének a módja tekintetében. A Be. 518. §

(4)bekezdése szerint a törvényszék a tárgyalás korábbi anyagának lényegét ismertette, az erre jogosultak (ügyész, vádlottak, védő) – a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítettek szerint (

1. számú tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldal) – az ismertetéssel kapcsolatosan észrevételt nem tettek. Kétségtelen, hogy a tárgyalási jegyzőkönyv nem tartalmazza, hogy az eljáró bíró figyelmeztette-e az ügyészt, a vádlottakat és a védőket arra, hogy az ismertetésre észrevételt tehetnek, illetve az ismertetés kiegészítését vagy eljárási cselekmény ismételt elvégzését indítványozhatják, de e figyelmeztetés esetleges elmaradása sem értékelhető a Be.
3. §

(1)bekezdése szerinti eljárási szabálysértésként. [151] Nyilvánvalóan a bizonyítás törvényességét kérdőjelezik meg azok a védelmi felvetések, amelyek szerint jelen ügyben a titkos adatszerzés engedélyezésére, végrehajtására és annak eredményének felhasználására törvénysértő módon került sor. Az ítélőtábla az e körben kifejtett érveket csak Terhelt5 V. rendű és Terhelt8 VIII. rendű vádlottaknak a tényállás

1. pontjában írt cselekménye vonatkozásában találta alaposnak. [152] Előre bocsátandó, hogy a rendőrök által Terhelt2 II. rendű, Terhelt3 III. rendű, Terhelt4 IV. rendű és Terhelt5 V. rendű vádlottakkal szemben közterületen folytatott megfigyelés nem minősül titkos adatszerzésnek (egyébként titkos információgyűjtésnek sem), annak végrehajtása bírói engedélyhez nem volt kötött. Ebből következően a védelmi kifogások kizárólag a telefonbeszélgetések lehallgatásának hanganyaga és az erről készült jelentések tekintetében voltak relevánsak. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 32 [153] Az ítélőtábla a tényállás
2. pontjában írt cselekmény, illetőleg az ebben érintett vádlottak esetében osztotta a törvényszék álláspontját a tekintetében, hogy a titkos adatszerzés eredményének bizonyítási eszközként történő felhasználásának nem volt törvényes akadálya, azonban ennek okai körében az elsőfokú ítélet [179] bekezdésében kifejtettek kiegészítésre szorulnak. [154] A bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés célja az elkövető kilétének, tartózkodási helyének megállapítása, elfogása, valamint bizonyítási eszköz felderítése [az elkövetéskor hatályos, a büntetőeljárásról szóló
3. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.)
4. §

(1)bekezdés]. [155] A titkos adatszerzés keretében az ügyészség vagy a nyomozó hatóság – az érintett tudta nélkül – a magánlakásban, ahhoz tartozó helyiségben vagy bekerített területen, vagy járműben történteket technikai eszközzel megfigyelheti és rögzítheti, postai küldeményt, beazonosítható személyhez kötött zárt küldeményt felbonthat, ellenőrizhet, és azok tartalmát technikai eszközzel rögzítheti, valamint elektronikus hírközlési szolgáltatás útján továbbított kommunikáció tartalmát megismerheti, az észlelteket technikai eszközzel rögzítheti, továbbá számítástechnikai eszköz vagy rendszer útján továbbított, vagy azon tárolt adatokat megismerheti, rögzítheti és felhasználhatja (e nyomozati cselekmények összefoglaló neve a titkos adatszerzés). A titkos adatszerzés a nyomozás elrendelésétől a nyomozás iratainak ismertetéséig tarthat. [156] Nem a titkos adatszerzés szabályait kell alkalmazni a titkos információgyűjtésre, amelyet a külön törvényben meghatározottak szerint az erre feljogosított szervezetek a rájuk irányadó szabályok szerint a nyomozás elrendelését megelőzően végeznek a bírói vagy az igazságügyért felelős miniszter engedélye alapján [korábbi Be. 200. §

(3)bekezdés]. [157] Jelen ügyben nem merült fel, hogy bármelyik vádlott kapcsán a nyomozás elrendelését megelőzően titkos információgyűjtésre került volna sor, ennek tényét a

1. április 4-ei jelentés - amely alapján a nyomozást elrendelték - sem támasztja alá. Az viszont bizonyosan megállapítható, hogy az ügyészség nem kérte titkos információgyűjtés eredményének bizonyítékként történő elhasználását, és az ügyiratok tartalmából megállapíthatóan olyan tárgyi bizonyítékok felhasználására sem került sor, amelyek esetlegesen titkos információgyűjtésből származnának. [158] Titkos adatszerzésnek öt évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény, üzletszerűen vagy bűnszövetségben elkövetett, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény, az új pszichoaktív anyaggal visszaélés, a kitartottság, a lelkiismereti és vallásszabadság megsértése, az ózonréteget lebontó anyaggal visszaélés, a hivatali visszaélés bűncselekménye, az egészségügyi termék hamisítása, az emberkereskedelem, a kerítés, a prostitúció elősegítése, a gyermekpornográfia, a környezetkárosítás, a természetkárosítás, a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése, a bűnpártolás, a vesztegetés, a vesztegetés elfogadása, a hivatali vesztegetés, a hivatali vesztegetés elfogadása, az embercsempészés három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett alakzata, a minősített adat és a nemzeti adatvagyon elleni bűncselekmények, az előbbiekben felsorolt bűncselekmény kísérlete, valamint – ha az előkészületet a törvény Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 33 büntetni rendeli – előkészülete esetén van helye [korábbi Be.
2. §

(1)bekezdés a)-f) pont]. Ezen túlmenően, ha a nyomozást az ügyész végzi, titkos adatszerzésnek helye van a közjogi tisztség betöltésén alapuló mentességet élvező személy, a nemzetközi jogon alapuló mentességet élvező személy sérelmére elkövetett, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő hivatalos személy elleni erőszak, továbbá a nemzetközileg védett személy elleni erőszakkal fenyegetés, a bíró, az ügyész, a bírósági titkár, az alügyész, a bírósági és ügyészségi fogalmazó, az ügyészségi megbízott, a bírósági ügyintéző, az önálló és a törvényszéki végrehajtó, a végrehajtó-helyettes, a közjegyző és a közjegyző-helyettes, a rendőrség, az Országgyűlési Őrség, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú tagja és a kormányzati szolgálati jogviszonyban foglalkoztatott pénzügyi nyomozó sérelmére elkövetett, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő hivatalos személy elleni erőszak, valamint a felsoroltak vonatkozásában elkövetett, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő korrupciós bűncselekmények, meghatározott igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények (hamis vád, hamis tanúzás, a hamis tanúzásra felhívás, tanúvallomás jogosulatlan megtagadása, kényszerítés hatósági eljárásban, hatósági eljárás megzavarása, mentő körülmény elhallgatása, hivatalos személy eljárása során elkövetett bűnpártolás, ügyvédi visszaélés, zugírászat, nemzetközi bíróság előtt elkövetett igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény), a külföldi hivatalos személy ellen elkövetett bűncselekmények, bizonyos katonai büntetőeljárásra tartozó, bűncselekmények esetén is [korábbi Be. 201. §

(2)bekezdés a)-e) pont]. [159] A kábítószer-kereskedelem bűntettének – mint szándékos bűncselekménynek – az alapesete [Btk. 176. §

(1)bekezdés] is két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ekként a titkos adatszerzésnek a bűncselekmény törvényi fenyegetettségére vonatkozó kritériuma jelen büntetőügyben kétségtelenül fennállt. [160] További fontos törvényi feltétel, hogy titkos adatszerzésnek csak akkor van helye, ha megalapozottan feltehető, hogy más módon a bizonyíték beszerzése kilátástalan, vagy aránytalanul nagy nehézséggel járna, és a titkos adatszerzéssel a bizonyíték beszerzése valószínűsíthető [korábbi Be. 202. §

(6)bekezdés]. [161] A kábítószer-kereskedelmi tevékenységet rendszerint jellemző szervezettség, a kábítószerértékesítés láncolatának egyes szintjein álló kereskedők egymást közt, illetőleg az általuk a viszonteladókkal, vásárlókkal folytatott kapcsolat, kommunikáció konspiratív jellege folytán jelen ügyben a titkos adatszerzés engedélyezésének e feltétele is fennállt. [162] Az érintett személyi kört illetően megállapítható, hogy a titkos adatszerzés elsősorban a gyanúsítottal, illetve azzal a személlyel szemben lehet alkalmazni, aki a bűncselekmény elkövetésével a nyomozás addigi adatai alapján gyanúsítható. Továbbá mással szemben akkor alkalmazható, ha gyanúsítottal vagy a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható személlyel való bűnös kapcsolattartásra adat merült fel, vagy ilyen kapcsolat megalapozottan feltehető. A titkos adatszerzésnek nem akadálya, ha az kívülálló személyt elkerülhetetlenül érint [a személyi körre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket a korábbi Be. 202. §

(1),

(2)bekezdése tartalmazta]. [163] A nyomozást

1. április 4-én, a Btk.
2. §

(1)bekezdésébe ütköző kábítószerkereskedelem miatt ugyan ismeretlen tettes ellen rendelték el, de már ekkor adatok merültek Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 34 fel arra, hogy Terhelt2 II. rendű, Terhelt3 III. rendű, Terhelt4 IV. rendű és Terhelt5 V. rendű vádlottak kábítószerrel kereskednek, azaz a korábbi Be. 202. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti bűncselekményi körbe tartozó cselekménnyel gyanúsíthatóak, ezért törvényesen került sor velük szemben a titkos adatszerzés engedélyezésére. [164] A titkos adatszerzés engedélyezését célzó ügyészségi indítványnak – amelyhez csatolni kell az azt megalapozó iratokat is – tartalmaznia kell a nyomozást végző ügyészi szerv vagy nyomozó hatóság megnevezését, a nyomozás elrendelésének időpontját, az ügy számát, a titkos adatszerzés tervezett alkalmazásának helyét, telefonlehallgatás esetén a kapcsolási számot is, a titkos adatszerzés tervezett alkalmazásával érintett nevét, illetőleg az azonosításra alkalmas adatot, valamint a titkos adatszerzés vele szemben alkalmazni kívánt eszközének, illetőleg módszerének megnevezését, az alkalmazás tervezett tartamának kezdő és befejező időpontját, naptári napban és órában meghatározva, az alkalmazás 201. §-ban és 202. §-ban meghatározott feltételeinek a meglétére vonatkozó részletes leírást, így különösen az alapul szolgáló bűncselekmény megnevezését és a bűncselekmény gyanújára okot adó adatokat, a titkos adatszerzés elkerülhetetlen alkalmazását indokoló körülményeket, az alkalmazás célját és annak valószínűsítését, hogy a bizonyíték a titkos adatszerzés során alkalmazott eszközzel, illetőleg módszerrel beszerezhető, halaszthatatlan elrendelés esetén, annak okát és időpontját [korábbi Be. 203. §

(1),

(3)bekezdés a)-f) pont]. [165] A bíróság által az indítvány előterjesztésétől számított hetvenkét órán belül meghozott határozatában – amennyiben az ügyészég indítványának helyt ad – meghatározza, hogy kivel szemben, a titkos adatszerzés mely eszköze, illetőleg módszere mettől meddig alkalmazható. A titkos adatszerzés legfeljebb kilencven napra engedélyezhető, ez ismételt indítványra egy alkalommal legfeljebb kilencven nappal meghosszabbítható. Ha a bíróság az indítványnak helyt ad, és az engedélyezés idején a titkos adatszerzés indítvány szerinti kezdő időpontja már elmúlt, az alkalmazás kezdő időpontja az engedélyezés napja [korábbi Be. 203. §

(4)-

(5)bekezdés]. [166] A titkos adatszerzés végrehajtásáról jelentést kell készíteni, amely részletesen tartalmazza a titkos adatszerzés lefolyását, így különösen azt, hogy annak során milyen eszközt, illetőleg módszert, meddig és hol alkalmaztak, a titkos adatszerzés mely természetes vagy jogi személyt, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetet érintett, a titkos adatszerzés során milyen adatot, milyen módon, milyen forrásból hol és mikor szereztek meg. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 35 A jelentést úgy kell elkészíteni, hogy abból a bíróság engedélyező végzésében foglaltak megtartása megállapítható legyen. A jelentésben ki kell térni arra is, hogy a titkos adatszerzés elérte-e a célját, és ha nem, akkor annak milyen akadálya volt. A jelentést a titkos adatszerzést folytatott ügyészi szerv, illetőleg nyomozó hatóság vezetője írja alá [korábbi Be. 204. §

(5)bekezdés]. [167] Az ítélőtábla álláspontja szerint a Fővárosi Főügyészség Nyomozás Felügyeleti és Vádelőkészítési Osztálya által

1. április 7-én kelt, titkos adatszerzés engedélyezését célzó Tük.1-129/
2. számú indítványa (nyomozati iratok 303-
3. oldal) a törvényes előírásoknak és az e körben érvényesülő bírói gyakorlatnak megfelelő tartalmú volt, a nyomozási bírói határozatok okszerűen és törvényesen rendelkeztek a titkos adatszerzés engedélyezéséről, majd az eljárt nyomozóhatóság ugyancsak a jogszabályi rendelkezések szerint készítette el a jelentését. [168] Rátérve a titkos adatszerzés felhasználására vonatkozó büntetőeljárási rendelkezésre, az ítélőtábla a következőkre mutat rá. [169] Ha az ügyész a titkos adatszerzés eredményét a büntetőeljárásban bizonyítékként kívánja felhasználni, a titkos adatszerzés engedélyezése iránti indítványt, a bíróság határozatát és a titkos adatszerzés végrehajtásáról készített jelentést csatolja a nyomozás irataihoz. A titkos adatszerzés végrehajtásáról készített jelentés a nyomozás irataihoz történő csatolást követően az okiratra vonatkozó szabályok szerint használható fel bizonyítékként. A titkos adatszerzés eredménye annak a bűncselekménynek a bizonyítására, és azzal szemben használható fel, amely miatt és akivel szemben a titkos adatszerzést a bíróság engedélyezte. Akivel szemben a titkos adatszerzést a bíróság engedélyezte, a titkos adatszerzés eredménye olyan bűncselekmény bizonyítására is felhasználható, amelyet az engedélyben nem jelöltek meg, feltéve, hogy a titkos adatszerzés e törvényben meghatározott feltételei ez utóbbi bűncselekmény tekintetében is fennállnak. Annak a bűncselekménynek a bizonyítására, amely miatt a titkos adatszerzést a bíróság engedélyezte, a titkos adatszerzés eredménye minden elkövetővel szemben felhasználható [korábbi Be.
4. §

(1)-

(5)bekezdés]. [170] Jelen ügyben a tényállás

1. pontjában írt, kábítószer-kereskedelem bűntetteként értékelt bűncselekmény esetében a telefonlehallgatások során technikai eszközzel rögzített hanganyagok és az azokról készült jelentések Terhelt2 II. rendű, Terhelt3 III. rendű, Terhelt4 IV. rendű és Terhelt5 V. rendű vádlottak esetében nyilvánvalóan felhasználhatók voltak, mivel az engedélyezés tárgya a kábítószer-kereskedelem bűntette volt (függetlenül attól, hogy a nyomozási bírói határozat indokolása annak minősített esetét, a jelentős mennyiségre elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettét jelölte meg) és e vádlottak voltak azok, akikkel szemben a titkos adatszerzést engedélyezték. A fentiekben írt jogszabályi rendelkezések folytán nem volt akadálya annak sem, hogy a kábítószer-kereskedelem kapcsán a titkos adatszerzés eredménye Terhelt1 I. rendű, Terhelt6 VI. rendű és Terhelt7 VII. rendű vádlott vonatkozásában is felhasználásra kerüljön, amennyiben a lehallgatott telefonbeszélgetés hanganyaga terhelő adatot tartalmazott. [171] A fentiekkel szemben a tényállás
2. pontjában írt cselekmény bizonyítására a titkos adatszerzés eredménye nem használható fel, ugyanis a három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő közokirat-hamisítás bűntette nem tartozik a korábbi Be.
3. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 36 §

(1)és

(2)bekezdéseiben felsorolt bűncselekmények közé, így a titkos adatszerzés feltételei e közbizalom elleni bűncselekmény tekintetében nem álltak fenn. E cselekményre vonatkozóan beszerzett lehallgatási hanganyag, illetőleg az arról készült jelentések tiltott módon beszerzett bizonyítási eszközök, így a Be. 167. §

(5)bekezdés alapján az abból származó tények bizonyítékként nem értékelhetőek. Ezért az ítélőtábla a tényállás

1. pontja tekintetében a telefonbeszélgetések hanganyagát és a jelentéseket kirekeszti a bizonyítékok köréből. Ennyiben tehát a bizonyítás törvényességét érintő védelmi felvetés eredményre vezetett. [172] Terhelt3 III. rendű vádlott védője az elsőfokú bírósági eljárásban és a fellebbezése indokolásában kifogásokat fogalmazott meg a védencénél tartott házkutatás végrehajtásával, a lakásban lefoglalt kábítószerek biztosításával, lemérésével és a szakértő részére történő átadásával kapcsolatban, de az ítélőtábla nem észlelt olyan körülményt, amely a hivatkozott eljárási cselekmények törvényességét, az érintett vádlott terhére rótt kábítószerek mennyiségére vonatkozó megállapítások megalapozottságát bármely okból kétségessé tennék. [173] Az elsőfokú ítélet indokolásában a vádlottak személyi körülményeire és előéletére vonatkozóan megállapított tények – a bűnügyi nyilvántartás adatai és a nyilvános ülésen előadottak alapján – kiegészítésre, illetőleg helyesbítésre szorultak. [174] Terhelt1 I. rendű vádlott havi nettó jövedelme 400.000,- forint. Három idős, beteg hozzátartozó eltartásáról és ápolásáról gondoskodik részben a saját háztartásában. Magas vérnyomás, cukorbetegség és emelkedett húgysavszint miatt orvosi kezelésre szorul. Bank felé fennálló tartozása már csak 1,5 millió forint. [175] Terhelt2 II. rendű vádlott egyéni vállalkozó takarítóként dolgozik a cég
2. részére, havi nettó jövedelme 600.000,- forint. A vele egy háztartásban élő, 50-60.000 forintos jövedelemmel rendelkező, beteg anyja eltartásáról és ápolásáról gondoskodik. Hiteltartozás már nem terheli. [176] Terhelt3 III. rendű vádlott szúnyogháló-szerelőként dolgozik a cég
3. alkalmazásában, havi nettó jövedelme 300.000,- forint, az élettársa havi nettó jövedelme 240.000,- forint. A Subaru márkájú gépkocsijának forgalmi értéke 4,5 millió forint, ingatlanjai értékét nem ismeri. [177] Terhelt4 IV. rendű vádlott havi nyugdíja 95.000,- forint, élettársa jelenleg nem dolgozik, mivel az ápolásáról kell gondoskodnia, ezért rendszeres ápolási segélyben részesül. Eltartására szoruló hozzátartozója nincs. Cukorbetegség, magas vérnyomás, szívbillentyűzavar miatt egészségi állapota megromlott, csípőprotézisre vár, de a műtét a csípőcsontjának egy korábbi műtét miatti elfertőződése miatt jelenleg nem végezhető el. A gépkocsija forgalmi értéke már csak 600-700.000,- forint. Az ítélőtábla e vádlott esetében a Btk.
4. §

(2)bekezdés első mondata alapján mellőzi a korábbi büntetés (Pesti Központi Kerületi Bíróság 4.B.11.326/2015/

1. számú ítéletében kábítószer birtoklásának bűntette miatt kiszabott 200 napi tétel, napi tételenként 2.000,- forint összegű, összesen 400.000,- forint pénzbüntetés) feltüntetését, mivel az a bűnügyi nyilvántartásból már törlésre került. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.344/2023/42./if. 37 Ugyanakkor rögzíti, hogy a vádlottal szemben a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság a
2. március 1-jén meghozott és
3. március 30-án jogerőre emelkedett 10.Bpk.XX.135/2023/
4. számú büntetővégzésében testi sértés bűntettének kísérlete (elkövetési idő:
5. szeptember 24.) miatt 230 napi tétel, napi tételenként 1.000,- forint összegű, összesen 230.000,- forint pénzbüntetést szabott ki. [178] Terhelt5 V. rendű vádlott nyugdíjat nem kap, jelenleg semmilyen jövedelemmel nem rendelkezik, azt tervezi, hogy magának segélyt próbál intézni. A testvére és annak fia támogatják anyagilag. Szívbillentyűzavara van. A vádlottal szemben a Budai Központi Kerületi Bíróság a
6. október 15-én meghozott és
7. november 4-én jogerőre emelkedett 7.Bpk.1828/2019/
8. számú büntetővégzésében ittas állapotban elkövetett járművezetés vétsége (elkövetési idő:
9. július 20.) miatt 100 napi tétel, napi tételenként 1.000,- forint összegű, összesen 100.000,- forint pénzbüntetést és 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltást szabott ki. Vele szemben a
10. augusztus 30-án elkövetett garázdaság vétsége miatt a BRFK XI. kerületi Rendőrkapitányságon 2194/2022.bü. számon, a
11. március 7-én elkövetett garázdaság vétsége miatt a BRFK XII. kerületi Rendőrkapitányságon 236/2023.bü. számon, a
12. május 18-án elkövetett segítségnyújtás elmulasztásának bűntette miatt a BRFK XI. kerületi Rendőrkapitányságon 1424/2023.bü. számon folyik büntetőeljárás, valamennyi ügyben sor került a gyanúsítotti kihallgatására. Eljárás indult vele szemben a
13. október 5-én elkövetett kábítószer birtoklásának vétsége miatt is, de a feltételes ügyészségi felfüggesztést követő eredményes „elterelés” (kábítószer használatot kezelő ellátásban való részvétel) folytán az Budapesti VI. és VII. kerületi Ügyészség
14. február 6-án a nyomozást megszüntette. [179] Terhelt6 VI. rendű vádlott magasépítő technikus és műszaki ellenőr szakképesítéssel is rendelkezik, a cég13 és a cég14 ügyvezetője és tulajdonosa, havi nettó jövedelme 650.000,forint, ezen felül évi osztalékot vesz ki a cégeiből. Az Erzsébetvárosi Önkormányzattól 2020ban az „Év sportembere” tiszteletdíjat kapott. A tulajdonát képezi a cím10 szám alatti, 80-100 millió forint forgalmi értékű ingaltan ½-ed tulajdoni hányada, és – a korábbi járműve helyett – egy típus1 márkájú, 4 millió forint forgalmi értékű gépkocsi. Az ítélőtábla e vádlott esetében szintén a Btk.
15. §

(2)bekezdés első mondata alapján mellőzi a korábbi büntetés (Pesti Központi Kerületi Bíróság 15.B.695/2001/

1. számú ítéletében pénzhamisítás bűntette miatt kiszabott 2 év 10 hónap szabadságvesztés) feltüntetését, mivel az a bűnügyi nyilvántartásból már törlésre került. A vádlott ellen a
2. június 22-én elkövetett garázdaság bűntette miatt, de feltételes ügyészségi felfüggesztésre került sor, amelynek tartama
3. március 1-jén járt le. [