← Magyarország

Mf.30010/2025/7 – Győri Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A munkáltató kötelezettsége a munkavállaló felé a munkabér megfizetése. Munkaügyi perben a munkáltatónak kell bizonyítania a befizetés megtörténtét. Győri Ítélőtábla Az ügy száma: Mf.V.30.010/2025/

  1. Felperes: Felperes1 (Cím2.) Felperes jogi képviselője: Dr. Potyi Szilvia ügyvéd (Cím8.) Alperes: Alperes1 (cím9) Felszámoló törvényes képviselője: Felszámoló1 (cím10) Alperes jogi képviselője: Dr. Ivancsics Zsuzsanna ügyvéd (cím11) A per tárgya: Elmaradt munkabér Az elsőfokú bíróság neve és fellebbezéssel támadott határozatának száma: Szombathelyi Törvényszék 2.M.70.150/2024/
  2. A fellebbezést előterjesztő fél és a fellebbezés sorszáma: Alperes,
  3. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.010/2025/7* 2 Ítélet Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélőtábla kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 97.391 (kilencvenhétezer-háromszázkilencvenegy) forint másodfokú perköltséget. Az ítélőtábla kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a „NAV Bírósági határozatban megállapított eljárási illetékbevételi számla” megnevezésű 10032000-01070044-09060018 számú költségvetési számlára 155.826 (egyszázötvenötezer-nyolcszázhuszonhat) forint feljegyzett fellebbezési illetéket. A fizetendő illeték a határozat jogerőre emelkedését követő
  4. napon válik esedékessé. Az illeték megfizetése során közleményként fel kell tüntetni az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését és a bírósági ügyszámot, valamint az alperes adószámát is. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállását tekintette irányadónak, mely szerint a felperes
  5. február 21-étől állt munkaviszonyban az alperessel ügyintéző munkakörben a horvátzsidányi telephelyen. A felek megállapodása alapján a felperes munkabére havi 400.000 forint volt. [2] Az alperes ügyvezetője és a munkáltatói jogok gyakorlója a munkaviszony létesítésekor személy1 volt, de a munka tényleges irányítását id. tanú1 végezte. Az alperes a felperes számára munkabért id. tanú1 útján nem havi rendszerességgel, hanem eseti jelleggel, alkalmanként fizette készpénzben. Az alperes a munkabérrel nem számolt el, a felperesnek bérjegyzéket nem adott át, továbbá igazolás sem került kiállításra és aláírásra. A munkabér átutalásra egy alkalommal került sor,
  6. december 2-án nettó 200.000 forint összegben. [3] A munkaviszony létesítését megelőzően id. tanú1 és a felperes bérleti szerződést kötöttek a felperes tulajdonában álló ingatlan bérbeadására. Az ingatlan bérleti díja 2023-ban és 2024 január-február hónapban havi 220.000 forint volt és ezen felül id. tanú1 bérlőként fizette az ingatlan rezsiköltségét is. A felperes az id. tanú1tól átvett pénzösszegekről a maga számára feljegyzést készített, a bérleti díj kifizetéséről azonban elismervényt nem állított ki. [4] A felperes feljegyzései szerint id. tanú1 2023 februárjától
  7. február 13-áig 4.996.500 forintot fizetett ki készpénzben, amelyet a bérleti díj és rezsiköltség tartozásába beszámított. Az id. tanú1 által teljesített kifizetések
  8. évben a felperes munkabérét nem Győri Ítélőtábla V.Mf.30.010/2025/7* 3 fedezték, ezért a felperes az alperest – id. tanú1on keresztül – több alkalommal a munkabér fizetésére szólította fel. [5] Az alperes
  9. október 20-ától felszámolás alatt áll, a tevékenységét folytatta és a felperest
  10. január 26-ig foglalkoztatta, a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséig. Az alperes a munkaviszony fennállása alatt a munkabért a felperesnek nem fizetett meg. A felperes az 1.947.826 forint munkabértartozás tekintetében hitelezői igénybejelentéssel élt a felszámoló felé. A felszámoló a bejelentett hitelezői igényt vitatta. [6] A felperes törvényes határidőn belül kereseti kérelmet terjesztett elő, kérte kötelezni az alperest 1.947.826 forint tőke, valamint ezen összegből 400.000 forint után
  11. augusztus 11-étől, 400.000 forint után
  12. szeptember 11-étől, 400.000 forint után
  13. október 11-étől, 400.000 forint után
  14. január 11-étől, továbbá 347.826 forint után
  15. január 27-étől a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére. A felperes előterjesztette perköltség iránti igényét is. [7] A felperes kereseti kérelmének jogalapjaként a munka törvénykönyvéről szóló
  16. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
  17. §

(2)bekezdés b) pontját, a 157. §
(1)bekezdését, valamint az Mt.
  1. §-a alapján a
  2. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
  3. §
(1)bekezdését jelölte meg. [8] A felperes keresetében előadta, hogy irodavezetőként dolgozott az alperesnél. Az írásban rögzített munkaszerződésben foglaltakat vitatta, mert az nem a megállapodás szerinti munkabért és beosztást tartalmazta. A módosított munkaszerződés nem került aláírásra, munkáját a szóban létrejött megállapodásnak megfelelően látta el. A munkabérből id. tanú1 folyamatosan fizetett valamennyit, aki a bérelt ház bérleti díját is fizette. A kifizetett összeget egy táblázatban vezette. [9] A felperes 2023 őszén a könyvelőtől érkezett e-mail alapján észlelte, hogy az alperes lecsökkentette a bérét. A NAV-tól kapott adatlappal közölték, hogy jogviszonyát lezárták, majd ennek visszaállítása után bérét a bejelentésben csökkentették. Munkabérigényét bejelentette az idő közben felszámolás alá került cég felszámolója felé, aki azonban azt elutasította arra hivatkozással, hogy a 08-as bevallás a kifizetést és a juttatás adását igazolja. [10] A felperes sérelmezte, hogy nem kapta meg az alperestől a 2023 augusztus, szeptember, október és december havi bérét, valamint a 2024 január havi bérét sem. Hivatkozott arra, hogy a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §-a értelmében vita esetén a munkáltatónak kell igazolnia a munkabér kifizetését. [11] Az alperes írásbeli ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes ügyvédi munkadíjból álló perköltségben marasztalását kérte a megbízási szerződés alapján. [12] A keresetlevél vonatkozásában kifejtette, hogy a felperes nem csatolta az okiratokat, amelyekre hivatkozott, nem csatolta a munkaszerződését sem. Az alperes csatolta a felperes által jelzett táblázatot és álláspontja szerint az átvett pénzeszköz teljes egészében Győri Ítélőtábla V.Mf.30.010/2025/7* 4 lefedi a munkavállalónak a munkaviszonya fennállása alatt járó összeget, az alperesnek tartozása nincs. A munkabér kifizetése egy tétel kivételével készpénzben történt. A NAV részére benyújtott 08-as adatszolgáltatások tartalmából indult ki, amelyet az ügyvezető nyilatkozata is megerősített. Nyilatkozata szerint a kereseti kérelem és az azt alátámasztó tényállás ellentmondásos a tekintetben, hogy a felperes mely hónapok vonatkozásában állítja, hogy az alperes nem fizette meg a munkabérét. Az alperes elismerte, hogy az alperes ügyeit nagyrészt id. tanú1 intézte. [13] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1.947.826 forint elmaradt munkabért, valamint ezen összegből 400.000 forint munkabér után
  3. augusztus 11-étől, 400.000 forint munkabér után
  4. szeptember 11-étől, 400.000 forint munkabér után
  5. október 11-étől, míg 347.826 forint munkabér után
  6. január 27-étől a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamatát. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 350.000 forint perköltséget. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 116.870 forint eljárási illetéket az állam javára. [14] Az elsőfokú bíróság eljárása során a felek által indítványozott tanúkat meghallgatta és értékelte a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokat is. Megállapította, hogy a perben a munkaviszonyra vonatkozó írásba foglalt munkaszerződést a felek nem csatoltak, de nem volt vitatott a munkaviszony fennállta és az sem, hogy a felperes havi alapbére 400.000 forint volt. [15] Az elsőfokú bíróság határozatának indokolásánál az Mt.
  7. §-ában,
  8. §
(1)bekezdésében,
  1. §-ban és
  2. §
(3)bekezdésében foglaltakat alkalmazta. [16] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az alperes a felszámolási eljárás megindítását követően a felperes alapbérét a felek megállapodása szerinti havi 400.000 forintnál alacsonyabb összegű bérrel jelentette be az adóhatóság felé. A csatolt NAV bevallások, id. tanú1 tanú által csatolt jövedelem nyilvántartó karton alapján a bíróság arra vont következtetést, hogy az alperes a felperes munkabérét 2023 októberétől
  1. január 26-áig nem a munkaszerződés szerinti havi 400.000 forint összegben vette figyelembe és ezért annak teljes kifizetésére az alperes részéről ezen okból sem kerülhetett sor. [17] A bíróság hangsúlyozta, hogy az állandó bírói gyakorlat szerint munkabérkövetelés esetén a bruttó munkabér figyelembevételével kell számítani és a munkabért terhelő közterhek megfizetése a munkajogi jogvita keretein kívül eső kérdés. Az alperes által készített havi bevallások (2308M bevallások) önmagukban nem igazolják, hogy az alperes a felperes részére járó munkabért megfizette. [18] Az elsőfokú bíróság a felek egybehangzó nyilatkozata alapján megállapította, hogy a munkabér fizetése készpénzben történt, az átadásakor sem a munkabér elszámolására vonatkozó irat (bérjegyzék), sem a munkabér kifizetését igazoló elismervény nem került aláírásra a felperes részéről. A felperes által vezetett táblázat a pénzösszegek átadása körében a munkabér kifizetésére önmagában nem alkalmas. A felperes a táblázatot id. tanú1 kifizetéseiről vezette és az nemcsak a munkabért, hanem az id. tanú1 által bérleti díj és rezsiköltség tartozás címén kifizetett összegeket is tartalmazta. Id. tanú1 tanú vallomásában Győri Ítélőtábla V.Mf.30.010/2025/7* 5 előadta, hogy fizetett a felperesnek minden hónapban 220-230.000 forint bérleti díjat. A táblázat alapján az állapítható meg, hogy id. tanú1tól a felperes összesen 5.160.500 forintot kapott, amely tartalmazza a
  2. december 2-ai 200.000 forint munkabér átutalást is. [19] Az elsőfokú bíróság határozatának indokolásában kitért arra is, hogy az adóhatóság által megküldött adóbevallások igazolják, a felperesnek
  3. évben ingatlan bérbeadásból származó jövedelme volt, amelyből 2.289.936 forint bevételre tett szert. A bíróság arra vont következtetést, hogy id. tanú1 a felperes részére bérleti díjat, illetve az ingatlan használatán alapuló rezsiköltséget fizetett meg készpénzben. Igazolt, hogy a kifizetések egy részét az alperes által fizetett munkabérként számolta el a felperes. A bíróság álláspontja szerint ezen kifizetéseket kizárólag a felperes nyilatkozata alapján lehet az alperes munkabér kifizetéseként elszámolni. [20] A 2023-as évre vonatkozó jövedelem nyilvántartó karton adatai alapján a felperes alperestől származó nettó bére 2023-ban 2.695.935 forint volt. A felperes által id. tanú1tól átvett pénzösszeg nem fedezi a kimutatás szerinti nettó összeget. Ezen adatok szerint a felperest 5.775.935 forint biztosan megillette, amely összeg nem tartalmazza a felszámolás kezdő időpontjától járó munkabérkülönbözetet és a
  4. január havi munkabért sem. A felperesnek id. tanú1sal szembeni pénzkövetelése, illetve az alperessel szembeni munkabérkövetelése nem kerülhetett teljes összegben kiegyenlítésre. [21] Az alperes munkabértartozását bizonyította tanú2 tanú vallomása is. A tanú mint ügyvéd előtt id. tanú1 elismerte, hogy az alperesnek a felperes irányába munkabértartozása van (
  5. jegyzőkönyv
  6. oldal). [22] Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok egybevetése alapján vont le arra következtetést, hogy az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a felperes felé fennálló munkabér fizetési kötelezettségének eleget tett. [23] Az elsőfokú bíróság az alperes pervesztességére tekintettel határozott a perköltségviselésről. [24] Az ítélettel szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben a tényállás kiegészítése mellett annak megváltoztatását kérte akként, hogy a felperes keresetét utasítsa el a másodfokú bíróság, másodlagosan a Pp.
  7. § szerint az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte a tényállás teljeskörű feltárása érdekében. [25] Az alperes fellebbezésének indokolásában arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat nem kellő alapossággal értékelte, mérlegelte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe az alperes által csatolt felperes által készített táblázatot, megsértette a Pp.
  8. §-ában írtakat. [26] A perben megállapított tényállás szerint a felperes munkaviszonya
  9. február 1től
  10. január 26-ig állt fenn, a felperest nettó 266.000forint munkabér illette, amelynek az összege (12 x 266.000) 3.192.000 forint. A felperes megerősítette, hogy id. tanú1tól Győri Ítélőtábla V.Mf.30.010/2025/7* 6 5.160.500 forintot átvett. Mindezek alapján tévesen jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy a felperes keresete teljes terjedelmében megalapozott. Nem eshet az alperes terhére az okirati bizonyítékokkal alá nem támasztott felperesi tényelőadás, miszerint a kézhez vett összeget nem munkabér jogcímén kapta meg az alperesi képviselőtől. Az alperes igazolta a munkabér megfizetését. [27] Az alperes a másodlagos fellebbezési kérelmét arra alapította, hogy a perben rendelkezésre bocsátott bizonyítékok alapján a tényállás további tisztázása lett volna indokolt. Megalapozatlan, matematikai számításokkal nem levezethető az ítélet indokolása. A bíróság teljesen figyelmen kívül hagyta az összeg átvételére vonatkozó felperesi tényelőadást. A munkabér átadás-átvétele a perben a felek egyező nyilatkozatával igazolható. [28] Az alperes tárgyalás tartását nem kérte. [29] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes felperes javára történő perköltség megfizetésére kötelezését kérte a 17/
  11. (XII. 9.) IM rendelet
  12. §
(1)bekezdés a), b) pontja alapján. [30] A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a tényállást és abból okszerű következtetést vont le, az ítélet megalapozott. A felperes az okirati bizonyítékait határidőben csatolta. A felperes megerősítette, hogy átvett 5.160.500 forintot id. tanú1 tanútól és következetesen állította, hogy ez az összeg bérleti díjat, rezsit és részben munkabért tartalmaz. Az alperes csak akkor kívánt a tanú nyilatkozatára hivatkozni, ha az rá nézve előnyös, egyéb esetekben nem. [31] A felperes hangsúlyozta, hogy az alperes által csatolt kimutatás nem egyezik a valódi kimutatással. A felperes tanú2 ügyvéd tanúvallomásával támasztotta alá a teljes kimutatás tartalmát. [32] A Pp. 214. §
(1)bekezdésének megfelelően járt el a bíróság, a perfelvétel során meghatározott keretek közötti bizonyítást folytatta le. A felperes által csatolt bizonyítékok és bizonyítási indítványok körében járt el. A bizonyítékok körében maga az alperes csatolta azt a bizonyos elszámolást. A felperes a tényállításokat nem változtatta meg és a kereset módosítására sem került sor, csupán egy elírás miatti pontosítás történt. [33] A felperes hivatkozott arra, hogy az alperes felszámolásának elrendelését követően a felszámoló gyakorolhatta a munkáltatói jogokat, nem id. tanú1. A Pp. 522. §
(1)bekezdésének c) pontja egyértelműen kimondja, hogy munkaügyi perben a munkáltatónak kell bizonyítania – bérvita esetén – a juttatás megfizetését. A vonatkozó bizonyítékokat a munkáltatónak kell szolgáltatnia. A munkáltató alperes nem tudta bizonyítani, hogy mekkora összegeket és mikor adott át munkabér jogcímén a felperesnek. A munkajogi szabályok és a bírói gyakorlat egyértelmű, hogy milyen módon és hogy lehet hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a munkáltató kifizetéseket teljesített a munkavállaló számára. [34] Kizárólag a felperes elismerése, ami megalapozza az alperes munkabérfizetésének a jogalapját bizonyos összeg tekintetében. Azt is vitatta az alperes, hogy pontosan mekkora Győri Ítélőtábla V.Mf.30.010/2025/7* 7 összegek és hogyan jártak a felperes részére. A felperes jelezte a perben, hogy a munkabére valójában a megállapodás szerint nem bruttó 400.000 forint, hanem nettó 400.000 forint volt, amit bizonyítani nem tudott, így elfogadta, hogy az okiratokban szereplő bruttó összeget, mint havi munkabért követelje az alperestől. [35] Az összegszerűség körében felperes jelezte, hogy a kiinduló összeg, amivel az alperes számol nem jó, mert a rezsi összege változó volt. Következetesen állította felperes, nem munkabér jogcímén fizetett id. tanú1, és egyébként sem volt jogosult eljárni az alperes nevében. Nem igazolta az alperes sem a fellebbezésében, sem az elsőfokú eljárás során, hogy meghatalmazása vagy bármilyen egyéb felhatalmazása lett volna id. tanú1nak arra, hogy az alperes nevében eljárjon. [36] A felperes ügyvédi munkadíj iránti igényét költségjegyzéken terjesztette elő, tárgyalás tartását nem kérte. [37] A fellebbezés nem megalapozott. [38] A másodfokú bíróság a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el és megállapította, hogy a Pp.
  1. §-ában és
  2. §-ában írt kötelező hatályon kívül helyezési ok nem merült fel. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését annak korlátai között a Pp.
  3. §,
  4. §,
  5. §
(1)és
(3)bekezdésében foglaltak alapján vizsgálta. [39] A másodfokú bíróság elsődlegesen az alperes másodlagos fellebbezési kérelmét vizsgálta, mely az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére, új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult. Megállapította a Pp.
  1. §-ban foglaltakra figyelemmel, hogy nem megalapozott a kérelem, az alperes által hivatkozott eljárási szabályok megszegése nem igazolt, a tényállás további tisztázása nem indokolt, nem merült fel olyan ok, amely miatt az elsőfokú eljárás megismétlése vagy kiegészítése szükséges. [40] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást szabályszerűen folytatta le, a Pp.
  2. §-át nem sértette meg. Az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelmének elbírálásánál az eljárás során megfelelően tájékoztatta a feleket a rájuk háruló bizonyítási érdekről és a Pp.
  3. §
(1)bekezdése szerint a bizonyítékok okszerű értékelésével a tényállást helyesen állapította meg, annak kiegészítésére nem látott alapot a másodfokú bíróság. [41] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét érdemben vizsgálta felül az Mt. 42. §-ában, a 45. §
(1)bekezdésében, a
  1. §-ban és a
  2. §
(3)bekezdésében írtak szem előtt tartásával és megállapította, hogy az alperes a Pp. 522. §
(1)bekezdés c) pont szerinti bizonyítási kötelezettségének, a munkabér kifizetés igazolására vonatkozóan nem tett eleget. [42] A másodfokú bíróság hangsúlyozni kívánja, hogy id. tanú1 által a felperes részére teljesített készpénzes fizetéseket a perbeli felperesi munkabér igénynél csak
  1. október 20a előtti kifizetéseknél lehet figyelembe venni a felperes elismerése alapján. Tévesen hivatkozott arra az alperes, hogy okirati bizonyítékok hiányában a feleknek egyező és elismerő nyilatkozatával igazolta volna, hogy a bérfizetési kötelezettségét teljesítette, mivel a Győri Ítélőtábla V.Mf.30.010/2025/7* 8 felperes azért nyújtotta be kereseti kérelmét, mert sérelmesnek tartotta, hogy munkabérét nem fizette meg az alperes. A felperes igazolta tanú2 tanú nyilatkozatával, hogy az alperes nem tett eleget bérfizetési kötelezettségének. [43] Nem vitatott tény, hogy az alperes
  2. október 20-ától felszámolás alatt áll, az
  3. évi XLIX törvény
  4. §
(5)bekezdése értelmében a munkáltatói jogokat az alperes felszámolója gyakorolta a felperes felett. A perben a felszámoló nem hivatkozott arra és azt alátámasztó bizonyítékot sem csatolt, hogy id. tanú1t felhatalmazta volna a munkáltatói jogkör gyakorlásával vagy akár a felperes munkabérének megfizetésével bízta volna meg. Tévesen hivatkozott arra az alperes, hogy
  1. október 20-a után id. tanú1 által a felperesnek átadott készpénz összegét munkabérként lehetne elszámolni, mivel a felszámolótól nem rendelkezett meghatalmazással. A felperes részére id. tanú1 által átadott készpénzt a köztük fennálló bérleti jogviszony alapján kell elszámolni, amely jelen munkaügyi pernek nem tárgya, id. tanú1 nem peres fél. [44] Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat a tartalmuk szerint értékelte és helyesen állapította meg, hogy az alperes a keresetben érintett időszak, érvényesített követelés tekintetében 200.000 forint munkabér utaláson kívül a felperes felé fennálló bérfizetési kötelezettségének nem tett eleget. Az elsőfokú bíróság a felperest megillető munkabér összegét számszakilag is megfelelően vezette le, mivel a fentiekben részletezett meghatalmazás hiányában id. tanú1 által felperesnek
  2. október 20-a utáni időszakban átadott készpénz jogcíme munkabér nem lehetett, a fizetés jogcíme a közöttük levő bérleti jogviszonyon alapulhatott. [45] A másodfokú bíróság a fentiekben részletesen kifejtettekre utalva az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
  3. §
(2)bekezdése, a 386. §
(4)bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel hagyta helyben. [46] Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes ügyvédi munkadíjból álló perköltsége viselésére, melynek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 17/2024. (XII.9.) IM rendelet 3. §
(1)bekezdés a) pontja a pertárgyérték alapulvételével 5%ban, 97.391 forintban határozott meg, ÁFA-val növelt összegben. A felperes a költségjegyzéken megjelölt ügyvédi díjigényéhez nem csatolta az ügyvédi díjra vonatkozó díjmegállapodást, ezért nem lehetett megállapítani annak tartalmát, sem az ügyvédi óradíjat, sem a fellebbezési ellenkérelem elkészítésére fordított munkaórák számát. Az elsőfokú eljárásban becsatolt díjmegállapodás a 32/2003. (VIII.22) IM rendelet alapján készült, a keresetlevél és beadvány elkészítésének díját tartalmazza, a fellebbezési ellenkérelmet nem nevesítette. [47] A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárással összefüggésben a Pp. 21. §
(1)bekezdése, valamint az illetékekről szóló
  1. évi XCIII. törvény
  2. §
(1)bekezdése és 46. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a fellebbezési illeték megfizetésére az alperest. [48] A Pp. 365. §
(2)bekezdése szerint az ítélettel szemben fellebbezésnek helye nincs. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.010/2025/7* 9 Győr,
  1. május
  2. Dr.Bartus Erika s.k. a tanács elnöke Dr.Mózsa Gábor s.k. előadó bíró Dr.Molnár Andrea s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.