Bfv.1389/2021/14 – Kúria

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontjára hivatkozással kérte a jogerős ítélet felülvizsgálatát. Álláspontja szerint csalás törvényi tényállási elemei a jogerős ítélet tényállása alapján sem valósultak meg a IV. rendű terhelt vonatkozásában. Nem állapítható meg a terhelt jogtalan haszonszerzésre való törekvése, magatartása megtévesztésre nem irányult, a sértettnek kárt nem okozott. A sértett vonatkozásában a minősítő körülmény megállapítása téves értékelés eredménye. A IV. rendű terhelt vonatkozásában a csalás tényállási elemei az irányadó tényállásban rögzítésre kerültek, így a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta. Kúria végzése Az ügy száma: Bfv.II.1.389/2021/14. A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Dr. Harangozó Attila, a tanács elnöke Dr. Boros Tibor, előadó bíró Dr. Somogyi Gábor, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja: 2022. november 2. Az ügy tárgya: csalás bűntette Terhelt: IV. rendű Elsőfok: Budai Központi Kerületi Bíróság, 5.B.1291/2011/232., ítélet, tárgyalás, 2019. november 4. Másodfok: Fővárosi Törvényszék, 31.Bf.7151/2020/17., ítélet, nyilvános ülés, 2021. március 2. Az indítvány előterjesztője: a IV. rendű terhelt védője Az indítvány iránya: a IV. rendű terhelt javára Rendelkező rész A Kúria a csalás bűntette miatt I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a IV. rendű terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budai Központi Kerületi Bíróság 5.B.1291/2011/232. számú és a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 31.Bf.7151/2020/17. számú ítéletét a IV. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás [1] I. A Budai Központi Kerületi Bíróság a 2019. november 4-én kihirdetett 5.B.1291/2011/232. számú ítéletével a IV. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés

1. c)pont] és ezért őt 8 hónap – végrehajtásában 1 év 8 hónap próbaidőre felfüggesztett – börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. [2] A védelmi fellebbezések nyomán eljárt Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 31.Bf.7151/2020/17. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a IV. Kúria 2.Bfv.1.389/2021/14 2 rendű terhelt büntetését 400 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint, összesen 600.000 forint pénzbüntetésre enyhítette. [3] A felülvizsgálatban irányadó tényállás szerint I. rendű terhelt és II. rendű terhelt élettársak, míg I. rendű és V. rendű terheltek gyermekkori barátok voltak. [4] II. rendű terhelt élettársa, I. rendű terhelt tudtával 2008 év elején újsághirdetést adott fel azzal a szöveggel, hogy élettársat keres. A hirdetésre 2008 év elején telefonon jelentkezett sértett, akivel II. rendű terhelt személyesen is találkozott és ennek során személyi körülményeiről a sértettet kikérdezte. II. rendű terhelt megtudta, hogy a sértett pszichiátriai betegsége miatt rokkantnyugdíjas, szüleivel él együtt, de a közös lakhelyük a … szám alatti lakás ingatlan az ő tulajdonában van. [5] II. rendű terhelt rábeszélte a gondolkodás zavarával járó, tudathasadásos elmezavarban szenvedő, ezáltal betegségéből eredően könnyen és kóros mértékben befolyásolható sértettet, hogy a bankszámlájáról vegyen fel készpénzt, amit közösen elkölthetnek és hogy a zálogban lévő ékszereit ki tudja váltani. A sértett 2008. február 26. napján két részletben, 50.000 forint, valamint 60.000 forint, összesen 110.000 forint készpénzt vett fel, amelyet átadott a II. rendű terheltnek. [6] A sértett befolyásolhatóságát kihasználva, I. rendű és II. rendű terheltek elhatározták, hogy megszerzik a sértett lakását. A II. rendű terhelt miután a sértett bizalmát elnyerte és a sértett gyengéd érzelmeket kezdett táplálni irányába, elhitette a sértettel, hogy hozzá szeretne menni feleségül, de nagy lakodalmat szeretne, amihez pénzre volt szüksége. Ezen valótlan okra hivatkozással az I. rendű terhelttel együtt felvetették a sértettnek, hogy a tulajdonában álló lakásra vegyen fel kölcsönt, amiből a lakodalmat meg lehet rendezni. Valódi szándékuk azonban az volt, hogy a sértett lakásának eladásával nagyobb összegű pénzhez jussanak. [7] Az I. rendű terhelt az V. rendű terheltet hívta segítségül a sértett lakásának eladásához. V. rendű terhelt – tudva az I. rendű és II. rendű terheltek csalárd pénzszerzési szándékáról – remélve, hogy a lakás eladásából származó pénzből ő is részesedéshez jut, régi ismerősének a IV. rendű terheltnek ajánlotta fel az ingatlant megvásárlásra. [8] Ezt követően V. rendű terhelt egy találkozót szervezett, amely találkozóra a sértettet az I. rendű terhelt szállította. Ekkor került sor a IV. rendű terhelt és a sértett közötti megbeszélésre. [9] 2008. február 29. napján I. rendű, V. rendű, II. rendű terheltek a IV. rendű terhelt által korábbról már ismert, III. rendű terhelt ügyvédi irodájához szállították a sértettet, ahol megjelent a IV. rendű terhelt is, valamint tanú 1, aki magát a IV. rendű terhelt ügyvédjének adta ki. [10] A sértettnek az adott helyzetben elvárható viselkedéstől eltérő, befolyásolt állapota a helyszínen tartózkodó I., II., IV. és V. rendű terhelt számára világosan felismerhető volt. A III. rendű terhelt a IV. rendű terhelt előadása alapján egy adás-vételi szándékról szóló tényvázlatot készített, amelynek alapján az adásvételi szerződés előkészítésére is sor került úgy, hogy a sértettnek soha nem állott szándékában a szülei által lakott ingatlan értékesítése, ebbéli, befolyásmentes szándékát soha egyetlen terhelttel sem közölte. [11] Az ügyvédi irodában a tényvázlat és az adásvételi szerződés is aláírásra került a felek által, a szerződés tartalma szerint az ingatlant, két haszonélvezeti joggal terhelten és lakottan vásárolta meg a IV. rendű terhelt 4.250.000 forintért. A vételár a helyszínen készpénzben II. rendű terheltnek került átadásra, a pénz nagy része a II. rendű és az I. rendű terheltnél maradt, 1.000.000 forint körüli összeg az V. rendű terhelthez kerül, a sértett a pénzből nem kapott. Kúria 2.Bfv.1.389/2021/14 3 [12] Az adásvételi szerződést a III. rendű terhelt nyújtotta be a földhivatalhoz, amelynek alapján 2008. május 26. napján az ingatlan tulajdonosaként a IV. rendű terhelt bejegyzésre került. A terheltek magatartásukkal a sértettnek 3.658.000 forint kárt okoztak, amely nem térült meg. [13] Az ingatlant 2008. május 27-én kelt adásvételi szerződéssel a tanú 1 által képviselt cég vásárolta meg a IV. rendű terhelttől 4.500.000 forint vételárért. [14] II. A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a IV. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a IV. rendű terhelt javára, és annak alapjaként a Be. 648. §
2. a)pontjának, valamint Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontjának rendelkezéseire hivatkozott. [15] A védő indítványának indokolásában előadta, hogy a IV. rendű terhelt vonatkozásában a csalás megállapításához szükséges jogtalan haszonszerzési célzat nem állapítható meg, mivel az ingatlan felek által kölcsönösen kialkudott vételárát, a 4.250.000 forintot készpénzben kifizette a sértettnek. Az első- és a másodfokú eljárás során sem került cáfolásra annak ténye, hogy az ingatlan vételárát nem fizette volna ki a sértett részére. Jogtalan haszon a IV. rendű terheltnél nem realizálódott, és a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a sértett a tényvázlat aláírásakor tisztában volt azzal, hogy milyen jogügyletet kíván kötni a IV. rendű terhelttel, aki soha nem idézett elő téves képzeteket – nem ejtette tévedésbe – a sértettet. [16] Kifejtette, hogy a csalás másik elkövetési magatartása a tévedésben tartás. Ebben az esetben az elkövetőnek nincs szerepe a tévedés kialakulásában, de a sértett tévedését felismerve kihasználja azt. A IV. rendű terhelt eleve nem ismerhette fel, hogy a sértett már tévedésben van, hiszen, ha el is fogadjuk a bíróságok által levont következtetést, akkor is az állapítható meg, hogy az esetleges tévedést már I. rendű és II. rendű terheltek kialakíthatták a sértettben, azonban az, hogy ezt a IV. rendű elítélt felismerte és ezért került sor a szerződés megkötésére, nem bizonyított. [17] Indokai szerint a törvény a csalás vonatkozásában az eredményt továbbra is kárként határozza meg. A bűncselekmény megvalósulásához az elkövetési magatartás és az eredmény között okozati összefüggésnek kell fennállnia. Jelen esetben kárról egyáltalán nem beszélhetünk, mivel az ingatlan magasabb vételáron került értékesítésre, mint a piaci ár, illetve a vételár a IV. rendű terhelt által kifizetésre került. [18] Kitért arra is, hogy a bűncselekmény minősített esete sem állapítható meg a terheltek terhére, mivel a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján, különös figyelemmel a szakértő 1 által előterjesztett szakvéleményben írtakra nem állapítható meg, hogy a terheltek a sértett fogyatékosságát felismerték, felismerhették, és különösen igaz ez III. rendű és IV. rendű terheltekre. Szakértő 2 is csak azt észlelte a sértettnél, hogy nehézkesen fejezi ki magát, ezért mindent elmagyarázott neki, meg is kérdezte a sértettől, hogy nem áll-e gondnokság alatt. [19] Mindezek alapján a IV. rendű terhelt védője elsődlegesen arra tett indítványt, hogy a Kúria a Be. 662. §

(2)bekezdés a) pontja alapján a jogerős ítéletet változtassa meg és a terheltet mentse fel a terhére rótt cselekmény vádja alól, másodlagosan pedig a Be. 663. §

(1)bekezdése alapján az ítéletet helyezze hatályon kívül, és az első- vagy másodfokon eljárt bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására. [20] A Legfőbb Ügyészség a BF.22/2022/

1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. [21] Kifejtette, hogy a Be.
2. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás nem támadható. A sértett gyenge szellemi képességei a IV. rendű terhelt előtt is ismertek voltak, ami lehetővé tette a megtévesztő magatartás megállapítását a IV. rendű terhelt tekintetében is. A védő a tényállást Kúria 2.Bfv.1.389/2021/14 4 támadta amikor azt vitatta, hogy a IV. rendű terhelt nem volt tisztában a sértett tényleges szándékával, hogy a lakás eladása nem állt szándékában, ennek ellenére adásvételi szerződést kötött vele. A tényállást támadta akkor is, amikor azt állította, hogy a vételár kifizetése a sértett kezéhez történt, míg az irányadó tényállás szerint a IV. rendű terhelt azt a II. rendű terheltnek adta át. E tekintetben a felülvizsgálat tehát kizárt. [22] Kitért arra is, hogy a IV. rendű terhelt esetében azonosíthatók a csalás törvényi tényállásának elemei is, ezért a cselekmény minősítése törvényes. [23] Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség indítványozta, hogy a Kúria a Be. 662. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a megtámadott jogerős határozatot hatályában tartsa fenn. [24] III. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. [25] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be.

1. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen, és a Be.
2. §-ában megjelölt anyagi és eljárási okokból vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott köre nem bővíthető, az ott meghatározottakon kívül más okból felülvizsgálatnak nincs helye. [26] A Be.
3. §

(2)bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. Ennek megfelelően a Be. 659. §

(1)bekezdése rögzíti, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. [27] A tényállás irányadó jellege azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Következésképp a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. [28] A felülvizsgálat során tehát a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések – így a bűnösség megállapításának és a cselekmény jogi minősítésének – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el. [29] Az indítványozó azzal az igénnyel lépett fel, hogy a bizonyítékok eltérő értékelésével a Kúria olyan tényállást állapítson meg, amely a felmentésére vezethet. [30] Ebben a részében a felülvizsgálat törvényben kizárt. [31] A Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja alapján felülvizsgálati ok, ha a bíróság a jogerős ügydöntő határozatában a terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg. [32] A Btk. 373. §

(1)bekezdése szerint, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el. [33] A törvényi tényállás megvalósulásának három, egymást kiegészítő okozati összefüggés megléte a feltétele. A megtévesztő magatartásnak kell előidéznie a passzív alany tévedését, ehhez képest arra alkalmasnak, szándékosnak (és értelemszerűen más által elkövetettnek) kell lennie. [34] E tévedésnek kell kiváltania a megtévesztett személy vagyonjogi rendelkezését. Végül a megtévesztett személy vagyonjogi rendelkezése és a bekövetkezett kár között szintén okozati összefüggésnek kell fennállnia. [35] A csalás esetében tehát a kárt nem közvetlenül az elkövető megtévesztő magatartása, hanem a megtévesztett sértett vagyonjogi rendelkezése okozza. A tevéssel megvalósítható tévedésbe ejtés, a hamis tudattartalom tettes általi kialakítása a passzív alanyban történhet Kúria 2.Bfv.1.389/2021/14 5 legális jellegű, a sértett szándékától eltérő polgári jogi ügylet aláíratásával, a sértett gondolkodásbeli fogyatékosságának kihasználásával is. [36] A jogtalan haszonszerzés nem önálló tényállási elem, hanem a megtévesztő, tévedésben tartó magatartás célzata. A célzott haszon tényleges megszerzése azonban már nem tartozik a tényállás keretei közé, azon túlnyúlik, és ezért a csalás miatti bűnösség megállapítása szempontjából közömbös. [37] Az irányadó tényállás – az indítványban foglaltakkal ellentétben – a terheltek, mint társtettesek tévedésbe ejtésben megnyilvánuló elkövetési magatartását, jogtalan haszonszerzési célzatát és az ezzel okozati összefüggésben bekövetkezett kárra vonatkozó tényeket egyértelműen tartalmazza: [38] A II. rendű terhelt a gondolkodás zavarával járó, tudathasadásos elmezavarban szenvedő, ezáltal könnyen és kórosan befolyásolható sértett befolyásolhatóságát ki is alakította, annak valótlan hangoztatásával, hogy hozzá szeretne menni feleségül (tévedésbe ejtés). [39] A sértett érzelmeit kihasználva az I. rendű és II. rendű terheltek elhatározták, hogy megszerzik a sértett lakását. [40] Az I. rendű terhelt a II. rendű terhelt valótlan hivatkozására, − hogy nagy lagzit szeretne –, vetette fel a sértettnek, hogy a tulajdonában álló ingatlanra vegyen fel kölcsönt, valódi szándékuk azonban a sértett lakásának eladására, nagyobb összegű pénzhez jutásra irányult (jogtalan haszonszerzés). [41] Az V. rendű terhelt – tudva I. rendű és II. rendű terheltek csalárd pénzszerzési szándékáról – a részesedés reményében régi ismerősének, a IV. rendű terheltnek ajánlotta fel a sértett ingatlanát megvásárlásra. [42] A sértettet I., II., és V. rendű terheltek a IV. rendű terhelt által ismert ügyvéd irodájába szállították. [43] Az ügyvédi irodában a sértett befolyásolt állapota a terheltek számára világosan felismerhető volt, és az eljáró ügyvéd a IV. rendű terheltnek – a sértett megkérdezése nélküli – előadása alapján az adásvételre vonatkozó tényvázlatot, majd annak alapján adásvételi szerződést készített úgy, hogy a sértettnek az ingatlan értékesítése nem állt szándékában, ebbéli, befolyásmentes szándékát soha egyik terhelttel – így a IV. rendű terhelttel sem – közölte (tévedésbe ejtés). [44] Az ingatlant, két haszonélvezeti joggal terhelten és lakottan vásárolta meg a IV. rendű terhelt 4.250.000 forintért, azonban a vételár a helyszínen készpénzben a II. rendű terheltnek került átadásra. A pénz nagy része a II. rendű és az I. rendű terheltnél maradt, 1.000.000 forint körüli összeg az V. rendű terhelthez kerül, a sértett a pénzből nem kapott. [45]

1. május
2. napján az ingatlan tulajdonosaként a IV. rendű terhelt bejegyzésre került, és a terheltek magatartásukkal a sértettnek 3.658.000 forint kárt okoztak, amely nem térült meg. [46] Az ingatlant
3. május 27-én – a tulajdonosként az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését követő napon – a IV. rendű terhelt 4.500.000 forint vételárért eladta a tanú 1 által képviselt cégnek. [47] Mindezek alapján megállapítható, hogy a tényállás tartalmazza a terheltek jogtalan haszonszerzésre irányuló célzatát, a tévedésbe ejtő magatartását. [48] Jelen ügyben a büntetőjogi felelősség megállapításának alapja a terheltek azon csalárd szándéka, hogy a sértett tulajdonában álló ingatlant értékesítve annak vételárát megszerezzék. Kúria 2.Bfv.1.389/2021/14 6 [49] A sértettet, aki a gondolkodás zavarával járó, tudathasadásos elmezavarban szenved, ezáltal betegségéből eredően – a terheltek által felismerhetően – könnyen és kóros mértékben befolyásolható, tévedésbe ejtették a II. rendű terhelt által hangoztatott valótlan házassági szándékkal, illetve a tulajdonában álló ingatlanra kötött adásvételi szerződés elkészíttetésével úgy, hogy a sértett szándéka az eladásra soha nem irányult. Ez utóbbi magatartás a IV. rendű terhelthez köthető, aki az ügyvédi irodában a tényvázlatot, majd ennek alapján az adásvételi szerződés elkészítteti az ügyvéddel úgy, hogy a sértett eladási szándékát vele nem közölte. [50] A kár bekövetkezése, illetve ennek a tévedésbe ejtő magatartással való ok-okozati összefüggése sem lehet kétséges a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján. [51] A Kúria utal arra, hogy a tényállás szerint – az indítványban foglaltakkal ellentétben – a IV. rendű terhelt által készpénzben kifizetett vételár nem a sértett részére került átadásra, abból semmilyen mértékben nem részesült. [52] A vételár tehát nem az ingatlanát „értékesítő” (azt elvesztő) sértetthez, hanem az I., II. és V. rendű terheltekhez került. [53] A sértettet ért kár ok-okozati összefüggésben áll a terheltek magatartásával, akik egymás tevékenységéről tudva közösen ejtették tévedésbe a sértettet oly módon, hogy a tévedésbe ejtésben a terheltek magatartásának elemei egymásba kapcsolódva két irányból alakítottak ki a sértettben valós alapot nélkülöző képzetet, aminek eredményeként olyan vagyonjogi rendelkezést tett a szerződés aláírásával, amiből eredően őt kár érte. [54] Mindezek alapján a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, melynek vizsgálatára a Be.
4. §

(6)bekezdése alapján hivatalból köteles – a Be. 660. §

(1)bekezdése alapján tanácsülésen, a Be. 655. §

(1)bekezdése szerinti összetételben eljárva a IV. rendű terhelt védője felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a támadott határozatot a IV. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta. [55] IV. A Be. 6. §

(4)bekezdése értelmében a Kúria határozatával szemben fellebbezésnek helye nincs; felülvizsgálatát a Be. 650. §

(1)bekezdés b) pont második fordulata zárja ki. [56] A Be. 652. §

(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egyszer nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §

(3)-

(5)bekezdésén alapul. Az említett törvényhely

(7)bekezdése szerint felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. A Be. 656. §

(4)bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja. Budapest, 2022. november 2. Dr. Harangozó Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Boros Tibor s.k. előadó bíró, Dr. Somogyi Gábor s.k. bíró