Bf.21/2025/5 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés és

(8)bekezdés I. fordulata], és ezért őt 2 év börtön fokozatú szabadságvesztés büntetésre ítélte, melynek végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a terhelt a szabadságvesztés végrehajtása esetén legkorábban annak 2/3-ad része letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztés végrehajtása esetén történő beszámításáról, a bűnjelekről, valamint a felmerült bűnügyi költség viseléséről. [2] Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, a kiszabott büntetés súlyosítása, hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésének mellőzése és közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazása érdekében jelentett be fellebbezést. [3] A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.57/2025/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva az elsőfokú ítélet akkénti megváltoztatását indítványozta, hogy az ítélőtábla a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést súlyosítsa, a végrehajtás felfüggesztését mellőzze, egyúttal a vádlottat a Btk. 61-62. §-ai szerinti közügyektől eltiltásra is ítélje, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. Győri Ítélőtábla III/S.Bf.21/2025/5/II 2 Rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőeljárási szabályokat betartva folytatta le a bizonyítási eljárást, az elsőfokú eljárás során nem valósult meg a Be. 607. §

(1), 608. §

(1)és 609. §

(1)bekezdéseiben írt eljárási szabálysértés. A tényállásból helyes következtetést vont a vádlott büntetőjogi felelősségére, a vádlott terhére rótt bűncselekmény minősítése is helytálló. Ugyanakkor az ítélet jogi indokolást nem tartalmaz, ezért annak pótlása indokolt. [4] Rámutatott arra, hogy a cselekményt kiváltó indítóok tekintetében az ítélet ellentmondást tartalmaz: [10] bekezdésében az került rögzítésre, hogy a cselekmény konkrét indítóoka tekintetében megállapítást tenni nem lehetett, míg a [13] bekezdésben a törvényszék úgy foglalt állást, hogy a vádlott a gyermeke féltéséből, mint méltányolható okból eredő felindultságában cselekedett, ezen utóbbi megállapítás mellőzendő. Mindezek alapján megállapítható, hogy a vádlott testi sértés okozására irányuló szándékkal cselekedett, míg az eredményre a gondatlanság enyhébb foka, a negligencia terjedt ki. [5] A büntetés kiszabásánál irányadó körülmények pontosítását indítványozta azzal, hogy további súlyosító körülményként értékelendő a hasonló jellegű testi épség elleni cselekmények elszaporodottsága, és az a tény is, hogy a cselekmény következtében a sértettnél agyállományvesztés, mint maradandó fogyatékosság állapítható meg. Így a súlyosító körülmények közel azonos nyomatékkal vannak jelen az enyhítő körülményekhez képest, ezért a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés súlyosítása és közügyektől eltiltás kiszabása indokolt. [6] A vádlott védője a fellebbviteli főügyészég átiratára tett észrevételében elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan a büntetés enyhítését kérte. Nem értett egyet azzal az ügyészi állásponttal, hogy az elsőfokú ítélet [13] bekezdésében rögzítettek mellőzése indokolt, mivel a vádlott a gyermekét a sértett zsaroló magatartásától kívánta megóvni. A cselekményhez közvetlenül az vezetett, hogy a vádlott lánya a sérelmére elkövetett bűncselekmények miatt indult eljárásban hozott (

1. február 1.) elsőfokú ítélet kihirdetését követően (hat nappal) ismét elkezdte vagdosni az ereit, emiatt a szülőket (a vádlottat is) behívták az iskolába. A jelen cselekmény
2. február 8-i, tehát szoros az időbeli közelség. [7] A büntetéskiszabási körülmények körében az ügyészség nem támasztotta alá a további súlyosító körülményként hivatkozott elszaporodottságot, ezért ez nem értékelhető a vádlott terhére. Nyomatékosította továbbá, hogy a sértett több esetben kijelentette, hogy a vádlottnak megbocsátott. A vádlott az eljárás során pszichológus segítségét vette igénybe, számos módon segítette a közérdekeit, amely tevékenységét okiratokkal igazolt. Az eljárás során a krónikus betegségeit is igazolta (szívritmuszavar, csípőfájdalmak), emellett kiskorú eltartásáról gondoskodik és büntetetlen előéletű. Büntetőeljárás nem indult ellene, és időmúlás következett be. A vádlottat csípő fájdalmai miatt protézis beültetésére előjegyezték, az életminősége jelentős mértékben romlott, a lábait visszértágulat miatt műteni kell. Krónikus betegségei tovább romlottak, lelkileg az eljárás megviselte, fizikai állapotát gyengítette. [8] A fellebbviteli főügyészség képviselője a nyilvános ülésen az átiratában foglaltakat fenntartotta. A védő beadványára reflektálva kifejtette, hogy a tényállás Be.
3. §

(2)bekezdés a) pontja alapján rögzült, a megalapozottságát nem lehet vitatni. Oly módon rögzült az ítéleti tényállás, ami az [5] bekezdésben van: a vádlottnak a lánya nevelésével kapcsolatban több alkalommal nézeteltérése támadt a sértettel, majd ezután következik magának az erőszakos cselekménynek a leírása. Ezért a védelmi beadvány 1-es pontjában foglaltakkal – azok vitatása nélkül – nem egészíthető ki a tényállás. Ugyancsak nem lehet kiegészíteni a tényállást a védelmi beadvány 3.1.-es részben írtakkal sem, ezért a bizonyítékok kiegészítésére a Be. 562. §

(2)bekezdés alapján nem volt szükség. Győri Ítélőtábla III/S.Bf.21/2025/5/II 3 [9] A büntetéskiszabás körében is fenntartotta az indítványát. Nem vitatta, hogy statisztikai adatokat nem csatolt, azonban az ítélőtábla illetékességi területéről felterjesztett iratok alapján kétségtelen, hogy a kábítószeres, a korrupciós, csalásos bűncselekmények mellett jelentős arányt képviselnek az élet-, testi épség elleni bűncselekmények is. Kiemelte, hogy a súlyosító körülmények közül a legsúlyosabb a maradandó fogyatékosság (a sértettnél mindkét homloklebeny, agyzúzódása alakult ki, agyállományvesztés állapítható meg). Melynek nagy a nyomatéka. [10] Nem vitatta a vádlott egészségügyi helyzetével összefüggő védelmi előadást, ugyanakkor összehasonlítva a súlyosító körülmény és az enyhítő körülmény nyomatékát (és nem a számát), akkor az közel azonos, ha nem inkább a súlyosító körülmény javára billen el. Erre tekintettel az elsőfokon kiszabott büntetésnek a súlyosítása indokolt. [11] Terhelt1 vádlott védője fenntartotta az írásbeli észrevételében írtakat, és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Elismerte, hogy marandó fogyatékosság keletkezett, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez nem minősítése ennek a bűncselekménynek. Továbbra is utalt arra, hogy az elszaporodottság tényére hivatkozást alá kell támasztani statisztikai adatokkal. Nem vitatta, hogy elszaporodott ez a fajta bűncselekmény, de a növekvő tendencia nem biztos. Enyhítő körülményként kérte értékelni a vádlott büntetlen előéletén és az időmúláson kívül a vádlott krónikus betegségeit, amik az életminőségét nagy értékben rontják (csípőprotézis műtét, szívprobléma, visszerek). Hangsúlyozta, hogy az 5 év kifogástalan életvitel tanúsításának előírásával a büntetés a nevelő jellegű célját eléri. [12] A vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában sajnálatát fejezte ki. Nagyon megbánta a tettét, elmondta, hogy pszichológus segítségét is igénybe vette, és rendezte a sértettel való kapcsolatát. [13] Mindenekelőtt rögzíti az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság ítélete ellen a kihirdetését követően – a Be. 582. §

(1)bekezdése szerint nyomban – az ügyész a vádlott terhére, a büntetés súlyosításáért, végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazása érdekében fellebbezett, míg a vádlott és védője az elsőfokú ítéletet tudomásul vette. [14] A bejelentett fellebbezés tartalmára és Be. 580. §

(2)bekezdésében rögzített felülbírálati korlátra figyelemmel, az ítélőtábla a törvényszék ítéletének felülbírálata során a Be. 590. §

(3),

(5)és

(7)bekezdései szerint járt el, melynek eredményeképpen az ügyészi fellebbezés nem alapos. [15] A korlátozott felülbírálat keretében az ítélőtábla vizsgálta a Be. 590. §

(5)bekezdése alapján, hogy volt-e olyan abszolút vagy relatív eljárási szabálysértés, amely miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének lenne helye, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést, a terheltet fel kell-e menteni vagy meg kell-e szüntetni az eljárást, illetve a bűncselekmény minősítése törvényes-e, továbbá vizsgálandó a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezés, amely jelen eljárásban a fellebbezés tárgya. Hivatalból vizsgálta emellett az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdéseket is. Győri Ítélőtábla III/S.Bf.21/2025/5/II 4 [16] Ugyanakkor a Be. 591. §

(2)bekezdése és az 583. §

(3)bekezdés alapján nem vizsgálhatta az elsőfokú ítélet megalapozottságát, és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. [17] Az ítélőtábla észlelte, hogy az elsőfokú ítélet [5] bekezdésében rögzített sértetti sérülések leírása pontatlan, melyek helyesbítését a korlátozott felülbírálat nem zárja ki. Ezért az elsőfokú ítélet jelzett bekezdésében írt sértetti sérüléseket az alábbiak szerint pontosítja: keményagyhártya alatti és lágyagyhártya. (NSZKK Veszprémi Intézete által készített, O.sz.:szám1. számú igazságügyi orvosszakértői vélemény 6. 1. pontja) [18] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság eljárásában nem észlelt olyan a Be. 607. §

(1)bekezdésben és a Be. 608. §

(1)bekezdésben rögzített hibát, hiányosságot, amely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezhette és a felülbírálatot gátolta volna. A vád

1. augusztus
2. napján történt érkezését követően a törvényszék az ügyet előkészítő ülésre tűzte ki
3. október
4. napjára. Az előkészítő ülésen a vádlott nem ismerte el vád szerint a bűnösségét, és nem mondott le a tárgyaláshoz való jogáról, így a bíróság az ügyet tárgyalásra utalta. A folytatólagosan tartott tárgyalási napokon a törvényszék kihallgatta a vádlottat, a sértettet, a vádlott volt élettársát, a bűncselekmény helyszínén lévő benzinkúton dolgozókat. A tárgyalás anyagává tette a sértett sérüléseit vizsgáló szakértő véleményét és a benzinkúti térfigyelő kamera felvételeit. [19] A tényállás megállapítása körében szükséges bizonyítékokat a törvényszék a bizonyítás anyagává tette, így az ügy ténybeli és jogi megítélését megalapozó bizonyítékokat feltárta, és logikai hibáktól mentes mérlegeléssel adott számot arról, hogy miért állapította azt meg. [20] A megállapított tényállásból a törvényszék helyesen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, a terhére megállapított bűncselekmény minősítése törvényes. [21] Az elsőfokú bíróság indokolása – ahogy azt a fellebbviteli főügyészség is indítványozta – a jogi minősítést illetően kiegészítésre szorul, mivel a minősítés körében az elkövető tudattartamáról az elsőfokú bíróság részletes, érdemi indokolást nem adott a Be.
5. §

(2)bekezdés előírása ellenére. A 3/

1. Büntető jogegységi határozat I. pontjában írt iránymutatás szerint az elkövető aktuális tudattartalmára, ezáltal a szándékára a külvilágban megnyilvánult és feltárt alanyi és tárgyi tényezők kapcsán lehet következtetést vonni. [22] A tényállásban részletezett cselekmény elkövetési körülményeiből és módjából, így különösen abból, hogy a vádlott a cselekmény elkövetéséhez nem használt eszközt, és a sértettet összesen egy ízben közepes-nagy erővel ököllel ütötte meg a – létfontosságú szerveket is rejtő – fején, aki ennek következtében hanyatt esett, emiatt a feje pedig az aszfaltos talajhoz ütődött, továbbá a sérülés helyéből és jellegéből, valamint a vádlott cselekmény utáni magatartásából arra vonható következtetés, hogy a vádlott szándéka a testi sértésre irányult. A cselekmények eredménye, vagyis az életveszély vonatkozásában helytállóan mutatott rá a főügyészi indítvány, hogy a gondatlansága megállapíthat, így a Btk.
2. § alapján mint minősítő körülmény értékelendő. A vádlott magatartása és az életveszély kialakulásának reális lehetősége közötti okozati összefüggés is kétséget kizáróan fennállt. [23] Az alanyi tényezők körében az elkövetéskori (aktuális) tudattartalma a vádlott ittas állapota miatt nem volt vizsgálható. Győri Ítélőtábla III/S.Bf.21/2025/5/II 5 [24] A büntetés kiszabása során a törvényszék túlnyomórészt helyesen vette számba és értékelte a súlyosító és az enyhítő körülményeket. A súlyosító körülmények kiegészítésére irányuló főügyészségi indítvánnyal az ítélőtábla részben egyetértett. Bár helytálló az a védelmi észrevétel, hogy a maradandó fogyatékosság a jelen bűncselekménynek nem minősítő körülménye, ugyanakkor az állandó bírói gyakorlat szerint az alapeset további minősítő körülménye súlyosító körülményként értékelhető. [25] A hasonló jellegű testi épség elleni cselekmények elszaporodottságára történt fellebbviteli hivatkozást az ítélőtábla nem értékelte a vádlott terhére. Ugyan a KSH adatai (11.1.1.
3. Regisztrált bűncselekmények) szerint a regisztrált bűncselekmények körében a testi sértés a többi bűncselekményhez képest jelentős számot mutat, ugyanakkor 2017-től csökkenő tendencia figyelhető meg (
4. évben 10.726, 2018-ban 8.642, 2021-ben 6.830, 2024-ben 6.386). [26] A Btk.
5. §

(2)bekezdése alapján helytállóan rögzítette a törvényszék a bűncselekmény büntetési tétele alapján irányadó középmértéket. A törvényszék az enyhítő körülmények száma és azok nyomatéka alapján nem tévedett, amikor a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát a törvényi minimumban határozta meg és annak végrehajtását próbaidőre felfüggesztette. A kiszabott büntetés az ítélőtábla jogi álláspontja szerint egyfelől tettarányos, másfelől megfelelően egyéniesített, így maradéktalanul megfelel a Btk.

1. §-ában rögzített generál-és különösen a speciálpreventív büntetési céloknak. A vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség oly mértékű, hogy a büntetés a célját a végrehajtás elrendelése nélkül is eléri. A próbaidő törvényi maximumban megállapított tartama alkalmas arra, hogy kellő elrettentő hatással legyen a vádlottra és másokra is. A fentiek alapján a büntetés súlyosítását nem indokolt. [27] Az ítélőtábla az Alkotmánybíróság 8/
2. (IV.17.) AB határozatában foglaltak alapján vizsgálta, hogy a vádlott előzetes mentesítésben részesíthető-e. [28] A Btk.
3. §

(1)bekezdése szerint a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén a bíróság az ügydöntő határozatban előzetes mentesítésben részesítheti az elítéltet, ha arra érdemes. Az érdemesség megállapításának szempontjait a bírói gyakorlat alakította ki. A bíróság által a büntetés kiszabása körében már értékelt, és a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésének alátámasztó körülmények az érdemességet is megalapozhatják (BJD 8779.) [29] A felfüggesztés feltételeinek fennállása azonban még nem jelenti feltétlenül az érdemesség meglétét, figyelemmel arra, hogy ez azt eredményezné, hogy önmagában a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélés megalapozná az előzetes mentesítésben részesítést. Az ítélkezési gyakorlat szerint az érdemesség vizsgálata során jellemzően az elkövető személyiségét, életvitelét, a bűncselekmény jellegét az elkövetés körülményeit és indítékát összevetve kell állást foglalni. Az ítélőtábla fentiekre figyelemmel jelen esetben úgy ítélte meg, hogy a maradandó fogyatékosságra tekintettel az előzetes mentesítés szubjektív feltétele, az érdemesség kérdése nem merülhet fel. [30] A másodfokú bíróság a Be. 590. §

(3)bekezdése szerinti korlátozott felülbírálat során a Be. 590. §

(7)bekezdése alapján vizsgálta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező járulékos kérdésekben hozott rendelkezések helyességét is. E körben megállapította, hogy az ítélet egyéb járulékos rendelkezései törvényesek, azonban az előzetes fogvatartás idejének beszámítását a fogvatartás tartamának pontos megjelölésével pontosította. Győri Ítélőtábla III/S.Bf.21/2025/5/II 6 [31] A bűnjelek jogi sorsáról a törvényszék a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozott, de az ítélőtábla az egyes bűnjelek KBR azonosítójának feltüntetésével az egyes rendelkezéseket a könnyebb végrehajthatóság érdekében kiegészítette, továbbá a megjelölte a Székesfehérvári Törvényszék Gazdasági Hivatal bűnjeljegyzék számát, mert ez elsőfokú ítéletben rögzített Bj. szám a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság bűnjeljegyzékének száma volt. [32] Észlelte az ítélőtábla, hogy az ítélet rendelkező részében a bűnügyi költség tévesen került feltüntetésre. Ez arra vezethető vissza, hogy az összesített költségjegyzéken

1. tételszám alatt rögzített költség (tanú részére megállapított útiköltség) a 13/I. számú végzésben rögzített 3.772 forinttól eltérően 3.775 forintban került feltüntetésre. Az elírást az ítélőtábla javította, ennek eredményeként a bűnügyi költség összege helyesen 80.270 Ft. [33] Észlelte az ítélőtábla, hogy a sértett a
2. számú tárgyalási jegyzőkönyvben a polgári jogi igénye előterjesztésének szándékáról nyilatkozott, ugyanakkor a bíróság – az előterjesztés módjára vonatkozó – kioktatása ellenére az eljárás során nem terjesztett elő határozott polgári jogi igényt. Ezért az ítélőtáblának a polgári jogi igény körében nem kellett rendelkezni. [34] A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
3. §

(1)bekezdés értelmében – az indokolás kiegészítése mellett – helybenhagyta azzal, hogy a vádlott édesanyjának a nevét az ítélet rendelkező részében a Be. 453. §

(1)és

(6)bekezdései alapján kijavította. Győr,

1. április
2. Dr. Széplaki László sk. a tanács elnöke Dr. Vajda Edit sk. előadó bíró Dr. Varga Gábor sk. bíró Záradék: Ez az ítélet és a Székesfehérvár Törvényszék
3. december
4. napján kelt 31.B.34/2024/
5. számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett. Győr,
6. április
7. Dr. Széplaki László sk. a tanács elnöke