Bf.73/2025/8 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdés IV. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntettének, valamint a Btk. 176. §

(1)bekezdés IV. fordulatában meghatározott kábítószer-kereskedelem bűntettének minősíti, a szabadságvesztés-büntetés tartamába a

1. évi augusztus hó
2. napján előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítani rendeli, továbbá megállapítja, hogy a büntetőeljárás során felmerült összesen 3.732.857 (hárommillióhétszázharminckettőezer-nyolcszázötvenhét) forint bűnügyi költségből a vádlott köteles viselni 3.619.081 (hárommillió-hatszáztizenkilencezer-nyolcvanegy) forintot, míg a fennmaradó 113.776 (száztizenháromezer-hétszázhetvenhat) forintot az állam viseli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás I. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.73/2025/8/II [1] [2] [3] [4] 2 A Szekszárdi Törvényszék a
3. évi szeptember hó
4. napján kihirdetett 12.B.20/2025/
5. számú ítéletében Terhelt1 vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló
6. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
7. §

(1)bekezdés III. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntette, valamint a Btk. 176. §

(1)bekezdés II. fordulatában meghatározott kábítószer-kereskedelem bűntette miatt halmazati büntetésül 6 év szabadságvesztésre, 300 napi tétel pénzbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte, valamint vele szemben 126.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 2.000 forintban, a teljes összegét így 600.000 forintban határozta meg. A szabadságvesztést – melybe az előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította – fegyházban rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Emellett döntött a lefoglalt bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása, hosszabb tartamú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. Ennek indokaként kiemelte, hogy a speciális bűnismétlő, többféle kábítószert éveken keresztül értékesítő, egyben saját maga is fogyasztó vádlottal szemben kiszabott jogkövetkezmény eltúlzottan enyhe, mely a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények elszaporodottságára sem ad adekvát generálpreventív választ. Mellőzni indítványozta az enyhítő körülmények sorából az elkövetés kevésbé szervezett voltát, ezzel szemben a vádlott javára értékelte, hogy az elkövetés óta az életvezetését igyekezett helyes irányba terelni. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a vádlott által elkövetett cselekményeknek a Btk. 176. §

(1)bekezdés IV. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntettének, valamint a Btk. 176. §

(1)bekezdés IV. fordulatában meghatározott kábítószerkereskedelem bűntettének történő minősítését, illetve hosszabb tartamú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabását, valamint a

1. évi augusztus hó
2. napján előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítását, a tényállásban vétett számítási hiba korrigálását, továbbá a büntetéskiszabási tényezők és a vádlott személyi körülményeinek a pontosítását indítványozta. A Pécsi Ítélőtáblának címzett beadványában a védő az enyhítő körülmények hangsúlyozásával az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta. [5] II. [6] A másodfokú bíróság a büntetőeljárásról szóló
3. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
4. §

(3)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletének csak a fellebbezéssel támadott részét, továbbá – a Be. 590. §

(7)bekezdése szerint hivatalból – az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezéseket bírálta felül, mely – szem előtt tartva a Be. 590. §

(5)bekezdését is – kiterjedt a hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabályok megtartásának vizsgálatára, továbbá arra is, hogy helytálló-e a bűnösség megállapítása és a cselekmények minősítése. Nem vizsgálhatta azonban az elsőfokú bíróság ítéletének a megalapozottságát, és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapozta [Be. 591. §

(2)bekezdés a) pont]. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.73/2025/8/II [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] 3 Mindez azonban nem képezte eljárásjogi akadályát annak, hogy a másodfokú bíróság a vádlott személyi körülményeit illetően – mindössze regisztratív módon – rögzített adatok pontosítását elvégezze. A bírósági gyakorlat szerint ugyanis a személyi körülményekre, valamint a közhiteles hatósági nyilvántartásba bejegyzett korábbi büntetésekre vonatkozó adatok nem részei a tényállásnak. Ezért a korlátozott felülbírálat során érinthetetlennek kizárólag az ügydöntő határozatban rögzített történeti ténymegállapítások, illetve a személyi körülményekre vonatkozó azon tények tekintendők, melyek tekintetében a bíróság bizonyítást folytatott (BH2015. 30., BH2022. 34. III. pont). Jelen esetben a vádlott korábbi elítéléseire vonatkozó adatok az alábbiak szerint korrigálandók: Mindenekelőtt annak megállapítása indokolt, hogy az elkövetéskor, azaz a 2023. évi június hó 7. napján hatályos büntető anyagi jogi szabályokat kellett alkalmazni, mert az elbíráláskor hatályban lévő Btk. nem tartalmazott kedvezőbb rendelkezéseket a vádlottra nézve (Btk. 2. §). A 2023. évi június hó 7. napján hatályos Btk. 97. §

(2)bekezdése szerint a büntetőjogi felelősség megállapítására, a kiszabott büntetésre és az alkalmazott intézkedésre vonatkozó adatokat közhiteles hatósági nyilvántartás tartalmazza a törvényben meghatározott időpontig, ezt követően hátrányos jogkövetkezmény az elítélés miatt már nem állapítható meg az elítélttel szemben. E rendelkezéshez kapcsolódóan az a következetes gyakorlat alakult ki, hogy a nyilvántartásban már nem szereplő korábbi büntetés adatai – egy kivételes, de a jelen összehasonlítás szempontjából jelentőséggel nem bíró esettől eltekintve – az ügydöntő határozat Be. 561. §

(3)bekezdés b) pontja szerinti részében sem tüntethetők fel, azok semmilyen vonatkozásban nem vehetők figyelembe (BH

1. 154.). Ez a jogi környezet időközben megváltozott, és a
2. évi augusztus hó
3. napjától kezdődően az említett korlátozás már csak a büntetőjogon kívüli hátrányos jogkövetkezmények alkalmazhatóságának a tilalmára érvényesül. A módosítás ugyanis a szóban forgó rendelkezéshez – a Btk.
4. §

(3)bekezdésében – azt tette hozzá, hogy a korábbi elítéléshez fűződő büntetőjogi jogkövetkezmények nem minősülnek az

(1)bekezdés fogalmi körébe tartozó, az alkalmazhatóság szempontjából tilalmazott hátrányos jogkövetkezménynek. Ezért – ahogyan arra a módosított Btk. 97. §

(3)bekezdés II. mondata is félreérthetetlenül utal – a büntetőjogi jogkövetkezményeket megalapozó korábbi elítélés adatait más forrásból is be lehet szerezni, melynek során a bűnügyi nyilvántartási rendszer igénybevétele mindössze alkalmazási elsőbbséget, de nem kizárólagosságot jelent. Így már az a helyzet állt elő, hogy a büntető anyagi jogi hátrányos jogkövetkezmény alkalmazásának már nem akadálya, ha egy elítélés nem szerepel a bűnügyi nyilvántartásban. Az ismertetett új és a vádlott szempontjából hátrányos rendelkezés tovább erősítette azt, hogy – a Btk. 2. §

(1)bekezdésében írtaknak megfelelően – a cselekményeket az azok elkövetésekor hatályban lévő büntető anyagi rendelkezések alkalmazásával kellett elbírálni. Mivel az elsőfokú bíróság ítéletének [6]-[8] bekezdéseiben részletezett elítélést már az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának meghozatala előtt beszerzett büntető nyilvántartási adatok (Szekszárdi Törvényszék, 12.B.20/2025/1-III.) sem tartalmazták, ezért az a Btk. 97. §

(2)bekezdése értelmében a személyi körülmények sorából mellőzendő. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság határozatának [5] bekezdése úgy pontosítandó, hogy a vádlott büntetlen előéletű. A felülbírálatnak a fentiekben leírt korlátozottsága annak sem volt akadálya, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által vétett, érdemi változást nem eredményező számítási hibát korrigálja (EBD

1. B.20.). Pécsi Ítélőtábla III.Bf.73/2025/8/II [16] [17] [18] 4 Az elsőfokú bíróság ítéletének [59] bekezdése annyiban javítandó ki, hogy a vádlott által 2023-ban tartott és értékesített kábítószerek együttes hatóanyag-tartalma a csekély mennyiség felső határának helyesen 2270,433%-át teszi ki, mely egyben a jelentős mennyiség alsó határának 113,522%-a. Az elsőfokú bíróság a csekély mennyiség felső és a jelentős mennyiség alsó határát, továbbá a kábítószerek hatóanyag-tartalmát helyesen tüntette fel, mindössze a százalékos arány meghatározásánál követett el számítási hibát. Az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta, nem vétett olyan, a Be.
2. §

(1)bekezdésében, illetve a Be. 608. §

(1)bekezdésében meghatározott abszolút, valamint a Be. 609. §

(1)bekezdésében rögzített kihatással járó relatív eljárási szabálysértést, mely alapján az ítéletet hatályon kívül kellett volna helyezni. Az érdemi felülbírálatnak nem volt eljárásjogi akadálya. Az ítélet Be. 562. §

(2)bekezdése szerinti rövidített indokolására is jogszerűen került sor, megjegyzendő azonban, hogy még ebben az esetben is számot kellett volna adnia az elsőfokú bíróságnak a bűncselekmények minősítésének indokolásáról [Be. 561. §

(3)bekezdés e) pont]. Az erre vonatkozó kötelezettségének azonban formálisan tett eleget azzal, hogy megismételte a rendelkező részben leírtakat. Az indokolás során arra kellett volna kitérnie, hogy miért ezekben a bűncselekményekben állapította meg a vádlott büntetőjogi felelősségét. Emellett ki kellett volna térnie a felróhatóság fokára és annak az indokaira. [Nagykommentár a büntetőeljárásról szóló

1. évi XC. törvényhez (szerkesztette: Polt Péter, Miskolczi Barna, Vida József, Karner Zsanett)]. Az elsőfokú bíróság által vétett relatív eljárási szabálysértés azonban nem volt olyan súlyú, hogy ennek okán hatályon kívül helyezésre lett volna szükség (BH
2. 193.). [19] III. [20] Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekmények minősítése azonban nem teljesen felel meg a büntető anyagi jogi szabályoknak. Kiindulópontként rögzítendő, hogy az amfetamin, a tetrahidro-kannabinol és az MDMA a Btk.
3. §

(1)bekezdés

1. pontja alapján irányadó, az ellenőrzött anyagokról szóló 78/
2. (XII. 28.) BM rendelet
3. melléklet
4. és
5. jegyzékén szereplő anyagként kábítószernek minősül. Az elsőfokú bíróság a kábítószereknél helyesen tüntette fel a tényállásban a csekély mennyiség felső, illetve a jelentős mennyiség alsó határát, annak jogszabályi alapja a Btk.
6. §

(1)bekezdés

1. a)pont ad),
2. ah)alpontjai,
3. c)pontja,

(3)bekezdés a) pontja. Helyesen minősítette az elsőfokú bíróság 2 rendbeli bűncselekménynek a vádlott magatartását. Egységről csak szoros időbeli kapcsolat esetén lehetett volna beszélni, azonban az I. és a II. tényállási pontban leírt magatartások tanúsítása között eltelt több, mint másfél év miatt ez nem állt fenn (BH

1. 287.). Az I. tényállási pontban leírtak szerint a vádlott több hónapon keresztül, összesen 15 alkalommal értékesített kiadagolva amfetamint két fogyasztónak. Ennek ellenére az elsőfokú bíróság mindössze az átadással elkövetett kábítószerkereskedelem bűntettét állapította meg [Btk.
2. §

(1)bekezdés II. fordulat], holott – ahogy azt a határozat szóbeli indokolásában ki is fejtette (Szekszárdi Törvényszék, 12.B.20/2025/

1. számú jegyzőkönyv
2. oldal
3. bekezdés) – nem az átadás, hanem a forgalomba hozatal vagy a [21] [22] [23] [24] [25] Pécsi Ítélőtábla III.Bf.73/2025/8/II [26] [27] [28] [29] [30] 5 kereskedés fordulata áll fenn akkor, ha több személy részére történik az átadás (57/
4. Büntető Kollégiumi vélemény). Jelen esetben mind az I., mind pedig a II. tényállási pontban leírt cselekmény kereskedéssel elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette [Btk.
5. §

(1)bekezdés IV. fordulat]. Mindez annyiban jelent többet a forgalomba hozatalnál, hogy az elkövető cselekménye – ahogy jelen esetben is – folyamatos tevékenységet, rendszeresen és ismétlődően megfigyelhető értékesítést jelent, melyre anyagi haszonszerzés érdekében kerül sor (1/

1. büntető jogegységi határozat). Ennek érdekében a vádlott nemcsak megszerezte, hanem tárolta, készletezte, adagolta a kábítószert. A vádlott az I. tényállási pontban rögzített magatartásával összesen 2 hónapon keresztül, 15 alkalommal 2 fogyasztónak, míg a II. tényállási pontban részletezett cselekményével pedig összesen 4 hónapon át, 39 esetben 6 személynek juttatott kábítószert. Amellett, hogy az I. tényálláspontban vázoltak alapján a vádlott 2, míg a II. tényállási pont esetén 4 személytől összesen legalább 126.000 forintot kért és kapott a kábítószerek ellenértékeként, nem hagyható figyelmen kívül az a – másodfokú bíróság által a tényálláshoz kötöttség okán felül nem bírálható – tény, hogy a vádlott által értékesített és abból a célból tartott kábítószerek {az elsőfokú bíróság ítéletének [35], [58] bekezdései} együttes mennyisége meghaladja a jelentős mértéket. A kábítószer kereskedés céljából történő megszerzése önmagában és akkor is megalapozza a Btk.
2. §

(1)bekezdés IV. fordulata szerinti befejezett kereskedés megállapítását, ha többletmagatartás nem áll fenn (1/

1. büntető jogegységi határozat, BH
2. 350., BH
3. 144.). A fentiekre tekintettel a vádlott az I. tényállási pontban feltüntetett magatartásával a Btk.
4. §

(1)bekezdés IV. fordulatában meghatározott kábítószer-kereskedelem bűntettét, a II. tényállási pontban rögzítettekkel a Btk. 176. §

(1)bekezdés IV. fordulatában meghatározott, a

(3)bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntettét követte el. A bűncselekményeket a vádlott a Btk.

1. § I. fordulata szerinti egyenes szándékkal követte el, mert magatartásának a következményeit kívánta. [31] IV. [32] Az elsőfokú bíróság törvényesen rögzítette a büntetési tételkeretet és annak a középmértékét is. A büntetéskiszabási tényezők azonban részben a vádlott személyi körülményei kapcsán történt pontosítások, részben pedig a minősítés megváltoztatása okán ismételt áttekintésre szorulnak. Enyhítő körülménynek minősül a vádlott büntetlen előélete, a részbeni beismerő vallomás, valamint az a tény, hogy a szabadlábra kerülését követően a vádlott munkát vállalt, és igyekezett az életvezetését a törvénytisztelő irányba terelni. Az I. tényállási pontban leírt bűncselekmény kapcsán jelentős időmúlás is megfigyelhető. A II. tényállási pontban a jelentős mennyiség, mint minősítő körülmény alsó határához közelítő a kábítószer hatóanyagtartalma. Súlyosító körülmény, hogy a vádlott nemcsak kereskedett többféle kábítószerrel, hanem azt fogyasztotta is. [33] [34] [35] Pécsi Ítélőtábla III.Bf.73/2025/8/II [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42] 6 Mivel a büntető statisztikai adatok szerint az utóbbi 8 évben a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények számában nem történt releváns változás, így az ügyészség által hivatkozott elszaporodottság súlyosító körülménye, mint a generálpreventív szempontot alátámasztó tényező nem áll fenn. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által kiszabott jogkövetkezmények igazodnak a bűncselekmény tárgyi súlyához, a kereskedéssel érintett kábítószerek mennyiségéhez és az enyhítő körülmények számbeli-mennyiségi, minőségisúlybeli fölényéhez. Megalapozottan lehet kiindulni abból, hogy a büntetlen előéletű, az elkövetést követően az életvezetésén változtató vádlott esetében a speciális törvényes minimumot meghaladó, de ahhoz közelítő tartamú szabadságvesztés is alkalmas lehet a megelőző hatás kiváltásához. A pénzbüntetés és a közügyektől eltiltás kiszabásának alapja és összege, mértéke vonatkozásában az elsőfokú bíróság kellő indokolást adott. Következésképpen a súlyosítást célzó fellebbezés nem vezetett eredményre. A szabadságvesztésbe a
2. évi augusztus hó
3. napja is beszámítandó, mert ugyan a vádlott szabadlábra helyezésére azon a napon került sor, azonban a nap kezdetén még fogva volt. A bűnügyi költség teljes összege 3.732.857 forint, ebből a vádlott a Be.
4. §

(1)bekezdése szerint 3.619.081 forintot köteles viselni a büntetőjogi felelősségének a megállapítására figyelemmel. A fennmaradó 113.776 forintot a költségjegyzék

1. tétele jelenti, annak alapja azonban nem állt összefüggésben a jelen büntetőeljárás tárgyát képező cselekményekkel, így azt a Be.
2. §

(2)bekezdését szem előtt tartva az állam viseli. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 598. §

(2)bekezdése szerinti tanácsülésen a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben leírtaknak megfelelően megváltoztatta, a törvényes rendelkezéseket a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. P é c s,

1. december
2. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Bertaldó András s.k. előadó bíró, Dr. Hudvágner András s.k. bíró A Szekszárdi Törvényszék 12.B.20/2025/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.73/2025/
4. számú határozata folytán – az abban írt változtatásokkal – a
5. évi december hó
6. napján jogerőre emelkedett. Dr. Tóth Sándor s.k. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.73/2025/8/II 7 a tanács elnöke