Bfv.681/2021/7 – Kúria

(1)bekezdés,

(6)bekezdés a) pont], ezért mint visszaesőt 3 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2.B.25.915/

1. számú ügyében alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette, és megállapította, hogy a IV. rendű terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett a IV. rendű terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időnek a szabadságvesztésbe történő beszámításáról, az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. [2] A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a
2. november
3. napján meghozott 4.Bf.156/2017/
4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a IV. rendű terhelt tekintetében akként változtatta meg, hogy a cselekménye minősítésénél a Btk.
5. §

(6)bekezdés a) pont II. fordulatát is feltüntette, illetve megállapította, hogy a szabadságvesztés büntetésének végrehajtási fokozata börtön. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a IV. rendű terhelt vonatkozásában helybenhagyta. [3] A jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás lényege a következő. Kúria 3.Bfv.681/2021/7 3 - Egy szálloda annak frekventált helyen lévő fekvése miatt több befektető érdeklődését is felkeltette 2014-ben. - 2014 júliusában egy külföldi befektető házaspár kezdett érdeklődni az ingatlan iránt. A tárgyalásokat magyarországi képviselőjükön, a sértetten keresztül folytatták a tulajdonos alapítvány képviselőivel. A külföldi befektetőkkel több szerződéstervezet is készült, és 2014 júliusában egy szándéknyilatkozatot is aláírtak. A külföldi befektetők és a sértett ezt követően találkoztak a szálloda üzemeltetőjével, a III. rendű terhelttel, akivel közölték, hogy szeretnék a szálloda üzemeltetését megszerezni. A III. rendű terhelt ettől elzárkózott, illette közölte, hogy 100 ezer euró ellenében hajlandó a szállodából kivonulni. A külföldi befektetők ezt az összeget sokallták, azonban alacsonyabb összeget esetleg elfogadtak volna. - A szállodához tartozó éttermet ekkor a IV. rendű terhelt üzemeltette. - A III. rendű és a IV. rendű terhelt látva a külföldi befektető komoly szándékát, elhatározta, hogy akülföldi befektetőket képviselőjükön - a sértetten - keresztül eltántorítják a szálloda megszerzésétől úgy, hogy fizikailag bántalmazzák a sértettet. - A III. rendű és a IV. rendű terhelt az V. rendű terhelt útján kapcsolatba léptek az I. rendű terhelttel, akit megbíztak a cselekmény elkövetésével. A III. rendű és a IV. rendű terhelt a terv kivitelezésébe bevonta az V. rendű terhelt közreműködésével megismert II. rendű terheltet is, akit arra kértek meg, hogy az I. rendű terheltet a cselekmény elkövetését megelőzően több esetben szállítsa gépkocsijával a helyszínre, és működjön közre a sértett megfigyelésében. - A III. rendű és a IV. rendű terhelt még a bűncselekmény végrehajtása előtt pénzt ígért az I. rendű terheltnek, és a II. rendű terhelt által 20.000 forintot küldtek neki. -

1. augusztus 20-án, délelőtt 10 óra körüli időpontban a II. rendű terhelt az általa vezetett gépkocsival megjelent az I. rendű terhelt társaságában az utcában, ahol leparkoltak. Egyikük többször felcsengetett a sértett kaputelefonján, de miután nem szóltak bele, a sértett lement az utcára és körülnézett. Ez idő alatt a két terhelt a sértettet meg tudta figyelni. Ezt követően a két terhelt még több esetben megfigyelte a sértettet az utcában. -
2. augusztus 25-én a délutáni órákban a II. rendű terhelt az általa vezetett gépkocsival az I. rendű terheltet ismételten az utcába szállította, ahol az I. rendű terhelt kiszállt, és a sértett házával szemben várta, hogy a sértett hazaérjen. A II. rendű terhelt eközben gépkocsijával a közelben várakozott, amikor az V. rendű terhelt felhívta őt, hogy menjen érte a közeli lakására. A II. rendű terhelt ekkor elment az V. rendű terheltért, majd visszamentek, tovább várakoztak, a gépkocsiban beszélgettek. - A sértett 19 óra 10 perc körüli időpontban érkezett haza gépkocsijával. Amikor a gépkocsijából kiszállt, ezt az utca túloldalán várakozó I. rendű terhelt észlelte, majd átment a sértettel azonos járdára. Az I. rendű terhelt a sértettel szemben haladt, és miután elment mellette a sértett háta mögé fordult, a hátizsákját megragadta, azzal a sértettet maga felé Kúria 3.Bfv.681/2021/7 4 húzta, és egy legfeljebb 4 centiméter széles és legfeljebb 15 centiméter pengehosszúságú késsel a sértett hátát két ízben nagy erővel megszúrta, majd a sértett jobb felkarját a késsel megvágta, és ezt követően elfutott. A sértett ezután bement a lakásába, értesítette a mentőket, egyúttal a felkarját nadrágszíjával elkötötte. - Miután az I. rendű terhelt a sértettet megszúrta és megvágta, telefonon felhívta a II. rendű terheltet és kérte, hogy menjen érte. A II. rendű terhelt az I. rendű terheltet a gépkocsijával felvette, majd azzal egy áruház parkolójába mentek, ahol a III. rendű és a IV. rendű terhelt várt rájuk, akik az elvégzett cselekményért pénzt adtak az I. rendű terheltnek, aki másnap hajnalban hazautazott. - A sértett az I. rendű terhelt cselekménye következtében a bal lapocka csúcsánál egy körülbelül 4 centiméter hosszú bemeneti nyílású, a mellhártyát is sértő, a mellüreget megnyitó, abban körülbelül 100-150 milliliter vérgyülemet előidéző, körülbelül 13-15 centiméter szúrcsatornájú és annak végződésénél a bordafelületet sértő szúrt sérülést, a hát baloldalán a XII. borda alatt a gerinctől körülbelül 10 centiméterre, körülbelül 4 centiméter hosszú, éles szélű bemeneti nyílású, lefelé a csípőlapát felé irányuló, körülbelül 15 centiméteres, a hashártya mögötti térben elhelyezkedő izomzatban végződő szúrcsatornájú sérülést, és a bal felkar elülső felszínén a felső harmadban egy ferdén lefutó, körülbelül 12 centiméteres, a sebalapon a kétfejű karhajlító izomhasát teljesen átmetsző és az érképletek átmetsződéséből származtatható, heveny kivérzés közvetlen veszélyével járó metszett sérülést szenvedett el. Mindhárom sérülés gyógytartama a 8 napot meghaladja, a tényleges gyógytartam 3-4 hét volt. A mellhártyát és a bal felkart sértő sérülés közvetetten életveszélyes volt, míg a XII. borda alatti sérülés nem volt életveszélyes. A ténylegesnél súlyosabb sérülés keletkezése reálisan fenyegetett, azonban a súlyosabb következmény elmaradása arra vezethető vissza, hogy csak kis nyíláson nyílt meg a mellüreg, és nem sérült nagy átmérőjű verőér, illetve a vérvesztéses sokk tünetei azért nem következtek be, mert a sértett a felkarját időben elkötötte. A bal kétfejű karhajlító izom hasának teljes átmetszése után az izomzatban hegesedés maradt vissza, mely az izomzat munkateljesítményét korlátozza, és ezen okból munkaképesség-csökkenést eredményez végleges jelleggel. Ez a kórállapot maradandó fogyatékosságot eredményezett. II. [4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a IV. rendű terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. [5] Indokai szerint szándékegység közötte és a III. rendű terhelt között nem állt fenn, nem fűződött érdeke a szálloda és a kertvendéglő megtartásához, és emiatt nem adhatott utasítást senki részére a sértett bántalmazására. [6] Álláspontja szerint a bűnösségét feltételezésekre és következtetésekre építették, a tekintetében megállapított tényállás teljes mértékben hiányos és téves. Kúria 3.Bfv.681/2021/7 5 [7] Erre figyelemmel indítványában részletesen leírta az általa helyesnek gondolt tényállást, illetve ehhez kapcsolódóan egyes vallomásokat, valamint a jogerős határozat indokolását a saját szempontjai szerint értékelte. Ennek során a sértett, két tanú, illetve a II. rendű terhelt vallomására hivatkozott, valamint elemezte a terheltek egymás közötti telefonhívásainak adatait és körülményeit. Kifejtette azt is, hogy miért nem lehetett jelen az áruház parkolójában az I. rendű terhelt kifizetésekor. [8] Előadta, hogy 22 hónappal a bűncselekmény elkövetése után gyanúsították meg, így nem állt módjában tanúkkal bizonyítani, hogy nem lehetett a tényállásban megállapított helyen. Sérelmezte, hogy a rendőrség nem szerezte be az áruháztól a parkolóban elhelyezett kamerák felvételeit. [9] Kifogásolta, hogy sehol nem látta az ellene szóló megcáfolhatatlan bizonyítékot, ami alapján elítélték. A szándékegység megállapítása közötte és a III. rendű terhelt között „teljes körű tévedés". A III. rendű terheltet azonban nem lehetett meghallgatni, pedig a vallomásával az ártatlanságát tudná bizonyítani. [10] Mindezekre figyelemmel kérte, hogy az ügyben egy új eljárás keretében tisztázódhassanak az indítványában megfogalmazott kérdések, melyet követően a bíróságnak őt fel kell mentenie. [11] A Legfőbb Ügyészség BF.792/2021/
3. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt törvényben kizártnak tartotta. [12] Az indokolásában kifejtette, hogy a felülvizsgálati indítvány a tényállás megalapozottságát vitatja, a bíróságok bizonyítékokat értékelő tevékenységét kifogásolja, jogi álláspontját az irányadó tényállásban megállapított tényektől eltérő tényekre alapítja, ami törvényben kizárt. [13] Az ügyészi álláspont szerint az irányadó tényállás maradéktalanul tartalmazza azokat a tényeket, amelyek a IV. rendű terhelt bűnösségének megállapítását, valamint cselekményének a jogerős ítélet szerinti minősítését megalapozzák. Ezért az irányadó tényálláshoz képest a bűnösség megállapításának támadása alaptalan is. [14] Indítványozta, hogy a Kúria a IV. rendű terhelt által bejelentett felülvizsgálati indítványt utasítsa el. III. [15] A IV. rendű terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos. Kúria 3.Bfv.681/2021/7 6 [16] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi - és nem ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be.
4. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. [17] A IV. rendű terhelt a felülvizsgálati indítványában a szándékegység megállapítását kifogásolva a büntetőjogi felelőssége megállapítását és a cselekmény jogi minősítését sérelmezte. Ezzel összefüggésben azonban jelentős részben a bizonyítást, a bizonyítékok értékelését vitatta megalapozatlannak tartva az ítéletet. [18] A felülvizsgálati indítványban azonban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be.
5. §

(2)bekezdés]. A bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. §

(1)bekezdés]. [19] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések - így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. [20] Következésképpen a felülvizsgálati indítvány a bizonyítást, a bizonyítékértékelést, továbbá a jogerős ítéleti tényállást támadó részében törvényben kizárt. [21] A Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja alapján felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét. [22] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor a IV. rendű terhelt bűnösségét felbujtóként elkövetett testi sértés bűntettében megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is [Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(6)bekezdés a) pont]. [23] Az irányadó tényállás alapján egyértelmű, hogy a IV. rendű terhelt részvétele a cselekményben vitássá nem tehető. [24] Mindemellett a Kúria a következőkre mutat rá. [25] Az ügyben eldöntendő kérdés volt, hogy a terheltek előzetes megállapodásához képest a ténylegesen megvalósult tettesi, illetve a IV. rendű terhelt részesi cselekményei egymáshoz képest elszigeteltnek tekintendők, avagy szándékegységben végrehajtottnak. [26] Az emberölés bűntettének, illetve a testi sértésnek a tényállása úgynevezett nyitott törvényi tényállás, az elkövetési magatartást a Btk. egyik esetében sem határozza meg, így Kúria 3.Bfv.681/2021/7 7 körültekintően kell vizsgálni az elkövetők szándékát, legyen az tényállásszerű (tettesi), vagy tényálláson kívüli (részesi). [27] A szándékot és annak minőségét mindegyik közreműködőre nézve önállóan kell vizsgálni. [28] Egyrészt tehát az emberölés bűntettének megállapításához nem szükséges a bántalmazást megelőző ölési szándék megléte, azaz a sértett megölésének előzetes elhatározása. A cselekmény végrehajtása során kialakuló rögtönös szándék ugyanúgy megalapozza az élet elleni bűncselekmény megállapítását, mint az előzetesen meglévő ölési szándék. [29] Másrészt pedig a rögtönösség nem jelenti, hogy kizárt lenne a részesi szándékegység egy olyan cselekményben, amelyben a tettes és a részes előzetesen megállapodtak, és amit a tettes - akár részben másként - megvalósított. [30] Az irányadó tényállás szerint a terhelttársnak a sértett ellen irányuló ölési magatartása olyan cselekménysor részét képezte, amiben a IV. rendű terhelt ugyan az elkövetéskor nem vett részt, azonban a bűncselekmény elkövetésére - kizárólag a sértett bántalmazása érdekében - a társát rábírta. [31] Alapvető kérdés tehát a társ által kifejtett tettesi magatartás szándéka, és ehhez képest a részesi magatartás tudattartalma, valamint az ebből fakadó jogi minősítés. A tudattartalom vizsgálata ekként perdöntő. [32] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az úgynevezett alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége, és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása. [33] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről stb.) való, tudatban előzetesen, illetve egyidejűen meglévő képzet mindig csak valamely, a külvilágban megjelenő fizikai, illetve mérhető (számszaki stb.) tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Mindez egyben azt is jelenti, hogy mindig közvetett bizonyítás a tudati tények (szándékosság, gondatlanság) bizonyítása. [34] Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, és a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami viszont jogkérdés. [35] Az irányadó tényállás alapján egyértelmű, hogy a terheltek előzetes megállapodása a sértett megfélemlítése céljából a fizikai bántalmazására irányult. [36] Ez volt a terheltek eredeti szándéka, amely kapcsán köztük a szándékegység létrejött. Az pedig tény- és jogkérdés, hogy a tettes a IV. rendű terhelt szándékát meghaladóan (azon Kúria 3.Bfv.681/2021/7 8 túllépve) a sértettel szemben olyan magatartást fejtett ki, amely alkalmas súlyosabb bűncselekmény megállapítására. [37] Következésképpen a két terhelt, azaz a terhelttárs tettesi, illetve az IV. rendű terhelt részesi cselekménye egymástól nem elszigetelt, hanem szándékegységben végrehajtott annak ellenére, hogy a tettes magatartása többlet tényállási elemet is megvalósított, a megbízáson túllépett. [38] A részes, így a felbujtó a tényállásszerű cselekményt nem megvalósítja, hanem ahhoz járul. A részes tetteshez társulása a tettes szándékához történik. A részesi szándék a tettesi szándékkal mutat egyezőséget, azt kiváltja vagy véghezvitel végett erősíti. Ezért büntetendő a részes. A részesi szándék ekként nem a véghezvitelt követő, hanem az előtti vagy azzal egyidejű. [39] Jelen ügyben a IV. rendű terhelt esetében ez történt, értelemszerűen annak kiemelésével, hogy a megbízás testi sértésre korlátozódott, ekként a felbujtói szándék limitált volt. [40] Mindezek alapján tehát semmi sem zárja ki az ilyen magatartás szándéktartalmának a tettes ölési cselekményétől eltérő, az eredeti testi sértés okozási szándékával egyezőnek értékelését, és a IV. rendű terhelt magatartásának a testi sértésre felbujtásként minősítését. [41] A kifejtettekből következően a IV. rendű terhelt cselekménye jogerős határozat szerinti értékelését, a terheltek közötti szándékegységet megtörő, annak megállapítása ellen ható körülmény nem merült fel, így a IV. rendű terhelt cselekményének minősítése törvényes. Miként törvényes a vele szemben kiszabott, a középmértékkel egyező tartamban megállapított, börtönben végrehajtandó szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés. [42] A Kúria a Be. 649. §

(2)bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. §

(6)bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt. [43] Ekként a Kúria a megtámadott határozatokat a IV. rendű terhelt tekintetében a Be. 660. §

(1)bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. §

(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. IV. [44] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 6. §

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. §

(1)bekezdés b) pontja zárja ki. [45] A Be. 652. §

(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. § Kúria 3.Bfv.681/2021/7 9

(3)-

(5)bekezdésén alapul. A Be. 652. §

(7)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. Az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja [Be. 656. §

(4)bekezdés]. Budapest,

1. február
2. Dr. Bartkó Levente s.k. a tanács elnöke, Dr. Harangozó Attila s.k. előadó bíró, Molnár Ferencné dr. s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő BÉ