Kf.700101/2024/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés

1. a)és
2. c)pontjára alapította, követelésének összegét valamennyi hónap vonatkozásában a jelentős többletfeladatra hivatkozással az illetményalap 100%-ában jelölte meg. Jogi érvelése szerint munkakörébe nem tartozó feladatokat látott el (sebességellenőrzés keretében traffipax kezelés, közrendvédelmi gépkocsizó járőrszolgálatok, küldések, védett vezető kísérés, útvonalellenőrzés, akciók, fokozott ellenőrzések és AETR ellenőrzésekben részvétel). A közlekedési balesetek és a közlekedési bűncselekmények, valamint a közlekedés körében elkövetett más bűncselekmények esetén követendő rendőri eljárás szabályairól szóló 60/2010. (OT 34.) ORFK utasítás (a továbbiakban: ORFK utasítás) meghatározza a helyszínelő feladatait, a felsorolt feladatok nem tartoznak közéjük. Az ítélkezési gyakorlat szerint amennyiben az adott munkakörre nézve kógens módon meghatározza egy jogi norma az ellátandó feladatok körét, a munkáltatónak ehhez kell igazodnia, azok nem bővíthetők. A többletfeladatok, köztük a helyszínelői beosztásba nem tartozó közlekedési feladatok ellátásáért megbízási díjra jogosult. Hivatkozott arra is, hogy a perrel érintett időszakban végig volt üres járőr státusz, így az ezen státuszba tartozó feladatokat is neki kellett ellátnia. Az alperes védiratában elsődlegesen a kereset elutasítását kérte, másodlagosan a felperes részére járó megbízási díj összegét az illetményalap 50%-ában kérte meghatározni. Álláspontja szerint harminc napot meghaladó egybefüggő időtartamon túl folyamatosan történő helyettesítés hiányában a felperesnek nem jár megbízási díj. Kiemelte, hogy az ORFK utasítás nem minősül olyan normának, amely kógens módon meghatározná a baleseti helyszínelő feladatait, és olyan szabályozás sincs, amely szerint a járőrfeladatokat kizárólag a közrendvédelmi járőrállomány láthatná el. A sebességellenőrzés nem egy beosztáshoz, hanem Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.101/2024/5 [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] 3 egy képesítő vizsga megszerzéséhez kötött, így aki ezzel rendelkezik, az ilyen jellegű feladatot is elláthat. A védett vezető kísérése általános rendőri feladatnak minősül, a fokozott ellenőrzések és a forgalomellenőrzések sem tekinthetők kizárólag járőri feladatoknak, a TIK küldések 90%-ában pedig a felperes közlekedésrendészeti feladathoz kapcsolódó tevékenységet látott el. Arra is hivatkozott az alperes, hogy a felperes munkaköri leírása tartalmazza a közlekedésrendészeti járőr feladatok ellátását, járőr feladatokat az általános rendőrségi feladat ellátására létrehozott szerv bármely hivatásos állományú tagja végezhet, ezért a felperes beosztásához tartozónak kell tekinteni a TIK küldéses járőrszolgálatot, a kísérési feladatokat, a Roadpol-akciókban és az AETR ellenőrzésekben való részvételt is. Hangsúlyozta azt is, hogy a baleseti helyszínelő magasabb besorolási kategóriába tartozik, mint a járőr, így alacsonyabb beosztásba tartozó feladatokat kellett ellátnia, amelyek többletfeladatként sem alapoznák meg a megbízási díj felperes által követelt mértékét. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest – a keresettel egyezően – 1.314.100 forint és ennek 2021. október 1. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata, valamint 78.846 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában ismertette a Hszt. 71.§

(1),

(2),

(5)és

(6)bekezdéseit, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/2015. (VI. 16.) BM rendelet 10.§

(2)bekezdését, a járőr- és őrszolgálati szabályzatról szóló 13/

1. (III. 24.) ORFK utasítás (a továbbiakban: járőrszabályzat) 61., 63.c), 79.a) és
2. pontjait. A Kúria Mfv.I.10.751/2016/4.számú határozata alapján rögzítette, hogy a Hszt. 71.§

(1)bekezdés c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően a felperest akkor illeti meg megbízási díj, ha a kinevezés szerinti beosztásához nem kapcsolódó feladatkört többletfeladatként látta el. Jelentősége így annak a kérdésnek van, hogy a feladat a kinevezés szerinti beosztáshoz tartozónak tekinthető-e, mert amennyiben a rendszeresen elvégzett további tevékenység nem tartozik az adott beosztáshoz, az többletfeladatként értékelendő. Az ORFK utasításban nem szereplő feladatok ellátása nem tartozik a felperes beosztása szerinti feladatok körébe, azok többletfeladatnak minősülnek, a baleseti helyszínelői beosztásban foglalkoztatott felperes esetén az ORFK utasításban nem szereplő feladatok munkaköri leírásba foglalása sem tette beosztásához kapcsolódóvá az ez alapján ellátott tevékenységet. A perbeli időszakban ellátott többletfeladatok körét és mértékét a felek nyilatkozatai, az általuk csatolt okiratok és kimutatások, valamint tanú1 előadása alapján határozta meg az alperes által felhívás ellenére nem csatolt dokumentumok hiányában a rendelkezésre álló adatok értékelésével. Mindezek alapján azt állapította meg, hogy a felperes beosztásába nem tartozóan végzett egyes helyszínek ellenőrzésére vonatkozó vagy sebességellenőrzési feladatokat, járőrküldést, útvonalellenőrzést és védett vezető kísérését, illetve forgalomellenőrző feladatokat. A csatolt állománytáblákkal azt is igazoltnak találta, hogy a perrel érintett teljes időszakban a felperest foglalkoztató szervezeti egységnél folyamatosan járőrhiány volt. Rögzítette, hogy a felperes a felsorolt feladatait többletfeladatként látta el eredeti feladatköre mellett a teljes perrel érintett időszakban, továbbá ideiglenesen betöltetlen járőrbeosztást látott el, így a Hszt. 71.§

(1)bekezdés

1. a)és
2. c)pontjaiban meghatározottak alapján is megbízási díjra jogosult. A megbízási díj havi összegét a kereseti kérelemnek megfelelően a rendvédelmi illetményalap 100%-ában határozta meg arra hivatkozással, hogy a felperes több, különböző Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.101/2024/5 [16] [17] [18] [19] [20] [21] 4 beosztás feladatait látta el, melyek szolgálatteljesítési idejének rendszeresen jelentős részét tették ki. Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte; másodlagosan az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását azzal, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított díjazást 50%-ra, marasztalását 657.050 forintra mérsékelje. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti a Hszt. 71.§

(1)bekezdés c) pontját, az ORFK utasítás

1. pontját, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/
2. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 31/
3. BM rendelet) 35.§

(6)bekezdését; valamint a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78.§

(1)bekezdése alapján alkalmazandó, a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 279.§

(1)bekezdésében foglaltakat, valamint a Kp. 78.§

(1)-

(2)bekezdésében írt rendelkezéseket. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta tanú1 felettes más ügyben tett, okirati bizonyítékként rendelkezésre álló tanúvallomásának tartalmát, a tényállást részben hibásan, hiányosan állapította meg, és annak alapján téves jogi következtetésekre jutott. Nem vitatta, hogy főszabályként a helyszínelő, balesetvizsgáló és a járőr, illetve közlekedésrendészeti járőr beosztások eltérnek, a feladatok elválnak egymástól, azonban közöttük átfedés mutatkozik, következésképpen a felperes nem látott el a beosztásához nem tartozó többletfeladatokat. A felperes által visszatérően elvégzett, az elsőfokú bíróság által kizárólagosan járőri feladatnak tekintett feladatok nagyobb része (a forgalomban résztvevők ellenőrzése, ittasság kiszűrése, sebességellenőrzés, preventív intézkedések, forgalomelterelés és forgalombiztosítás, AETR ellenőrzések, védett vezető kísérés, fokozott ellenőrzések és rendőrségi akciók, közlekedési tárgyú TIK küldések) nem kizárólagosan járőri beosztásba tartozó feladatok, azokat a felperesnek munkaideje célszerű kihasználása érdekében munkaköri leírására is figyelemmel el kellett végeznie. Miként a baleseti helyszínelőn kívül a közlekedésrendészeti járőr és a közrendvédelmi járőr is eljárhat közlekedési baleseti helyszíni eseménynél, úgy a baleseti helyszínelői tevékenység sem szűkíthető le akként, hogy az ilyen beosztást betöltőnek kizárólag a balesetek bekövetkezésére kell készenlétben állnia. A 60/

1. ORFK utasítást egyébként sem lehet a baleseti helyszínelők tevékenységét kizárólagosan meghatározó és egyedüli normaként értékelni, hiszen számos más norma tartalmaz feladatot a helyszínelő beosztást betöltőkre. Álláspontja szerint az ítéleti indokolás nem vette figyelembe a járőrszabályzat
2. pontját, amely a közrendvédelmi járőri tevékenység általános feladatait tartalmazza, és a járőrszabályzat 79/d. pontjának rendelkezését sem, ami viszont a forgalom-ellenőrző járőr helyszínelői feladataira utal. Másodlagos fellebbezési kérelmével összefüggésben hangsúlyozta, hogy az ellátott tevékenységek jellegére és gyakoriságára, a helyettesített szolgálati beosztások alacsonyabb besorolására tekintettel a rendvédelmi illetményalap 50%-ának megfelelő megbízási díj a jogalap fennállása esetén is elegendő a többletfeladatok kompenzálására, az elsőfokú bíróság döntése szerinti, az illetményalap 100%-ának megfelelő összeg eltúlzott. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem alapos. Az alperes fellebbezését a Hszt. 71.§

(1)bekezdés c) pontjának és

(5)bekezdésének megsértésére alapította, és elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a közlekedésrendészeti feladatok a baleseti helyszínelői beosztásba beletartoznak, ezért a másodfokú bíróság is mindenekelőtt e rendelkezések alkalmazását és az alperes ezzel kapcsolatos hivatkozásait vizsgálta. Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.101/2024/5 [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] 5 A Hszt. 71.§

(1)bekezdése rendelkezik a hivatásos állomány tagjának átmeneti megbízásáról, ami az ideiglenesen megüresedett vagy betöltetlen szolgálati beosztás ellátásának és a tartósan akadályozott személy helyettesítésének [

1. a)és
2. b)pontok] esetei mellett kiterjedhet a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkör ellátásával, mint többletfeladattal történő megbízásra is [
3. c)pont]. A Hszt. 71.§

(5)bekezdése a hivatásos állomány tagját a többletszolgálatért a rendvédelmi illetményalap 50-200%-áig terjedő mértékű díjazásra jogosítja fel abban az esetben, ha a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végzi. A Kúria iránymutató gyakorlata szerint (Kfv.VII.37.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3.) a Hszt. 71.§

(1)bekezdésének c) pontja alapján a felperest akkor illeti meg a megbízási díj, ha a kinevezése szerinti beosztásához nem tartozó feladatkört többletfeladatként látta el. A fentiekből következően a felperesi igény elbírálása során a baleseti helyszínelői beosztáshoz tartozó feladatkör mibenlétéből kellett kiindulni. A Kúria következetes gyakorlata szerint nem annak van jelentősége, hogy az adott feladat szerepel-e a felperes munkaköri leírásában, hanem annak, hogy megfeleltethető-e a felperes kinevezésében meghatározott szolgálati beosztásnak. Az a döntő, hogy bizonyos feladatok a felperes kinevezés szerinti beosztásához tartozónak minősülnek-e, független attól, hogy e feladatokat az alperes rögzítette-e a felperes munkaköri leírásában vagy sem (Kf.III.39.369/2021/5., Kf.VII.45.117/2022/4.). A munkaköri leírás – amit nem kizárt, hogy a hivatásos állományú személy csak a szolgálati viszony létesítését követően kap meg – a munkáltató egyoldalú nyilatkozata, a munkáltató azonban egyoldalú utasítási jogával a munkaköri leírásban is csak a kinevezés szerinti beosztás (munkakör) keretein belül határozhatja meg a ténylegesen ellátandó feladatokat (Mfv.I.10.751/2016/4., Mfv.II.10.516/2017/4., Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4.). A belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/

1. (VI. 16.) BM rendelet
2. melléklete külön-külön beosztásként nevesíti a helyszínelő és balesetvizsgálót (
3. melléklet
4. számú táblázat
5. pontja), valamint a járőrt (
6. pont szerinti beosztás). Arra helyesen hivatkozott az alperes, hogy az ORFK utasítás – tárgyánál fogva – a közlekedési balesetek és a közlekedés körében elkövetett bűncselekmények esetén a baleseti helyszínelés során ellátandó feladatokat nevesíti, de nem határozza meg egyértelműen és kógens módon a helyszínelő, balesetvizsgáló által ellátandó munkaköri feladatokat. Egyetértett a másodfokú bíróság azzal is, hogy a járőrszabályzat
7. pontja nem zárja ki, hogy járőrön kívül más szolgálati beosztású személy is végezhessen például sebességmérést, közreműködjön Magyarország érdekei szempontjából különösen fontos személyek védelmében az útvonal-ellenőrzés és utazásbiztosítás végrehajtásában, végrehajthasson közlekedésrendészeti intézkedéseket, ebből azonban nem következik, hogy ezek a tevékenységek a helyszínelő és balesetvizsgáló beosztás keretei közé sorolhatók. A szolgálati beosztás kereteit már annak elnevezése meghatározza, ugyanis a szolgálati beosztás a Hszt. 45.§

(1)bekezdése szerint a kinevezés kötelező tartalmi eleme, amit a szolgálati viszonyt létesítőnek a Hszt. 44.§

(1)bekezdése értelmében el kell fogadnia ahhoz, hogy a jogviszony létrejöjjön, és azt a felek a Hszt. 52.§

(1)bekezdése és 53-56.§-ai értelmében csak közös megegyezéssel módosíthatják. Az ORFK utasítás, valamint a járőrszabályzat a rendőrség két működési területét külön szabályozza, egyúttal e két működési terület elkülönültségét is deklarálja. Az érintett működési területek egyike a közlekedési balesetek és a közlekedés körében elkövetett bűncselekmények esetén követendő rendőri eljárás, amelynek része a baleseti helyszínelés; a Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.101/2024/5 [30] [31] 6 másik a járőr- és őrszolgálat, amelyen belül a járőrszolgálat magában foglalja a közlekedési forgalomellenőrző járőrszolgálatot, a járművek és járművezetők ellenőrzését, ennek körében a sebesség-ellenőrzést, illetve az egyéb járőri feladatok ellátását. Erre tekintettel elnevezésük alapján a baleseti helyszínelői szolgálati beosztás az előbbi, míg a járőrszolgálati beosztás az utóbbi működési területhez rendelhető. Ebből pedig az következik, hogy a baleseti helyszínelői szolgálati beosztáshoz az előbbi, míg a járőrszolgálati beosztáshoz az utóbbi működési területhez tartozó feladatok társíthatók, amelyek a szabályzatból, illetve az utasításból olvashatók ki. Konkrét jogi norma, közjogi szervezetszabályozó eszköz, belső norma direkt módon valóban nem határozza meg sem a baleseti helyszínelő, sem a járőrszolgálati beosztások tartalmát, munkaköri feladatait, ugyanakkor azzal, hogy a szabályzat és az utasítás a helyszínelői tevékenységet és a járőrszolgálat feladatait elkülönülten szabályozza, korlátot teremt az egyes szolgálati területekhez sorolandó szolgálati beosztásokhoz rendelhető munkaköri feladatok tekintetében. Ilyen módon vannak hatással az egyes szolgálati beosztásokhoz tartozó munkaköri feladatokra, ezért nem hivatkozhat eredménnyel az alperes arra, hogy a többlettevékenységként értékelt feladatellátások nem egy külön beosztáshoz tartozó feladatkörök, azokat nem kizárólag közlekedési, illetve közrendvédelmi járőrök végezhetik. Fentiekre tekintettel a baleseti helyszínelő beosztású felperes által végzett közlekedésrendészeti járőri és egyéb prevenciós feladatok (pl. sebességmérés, ittasságellenőrzés, AETR ellenőrzés) a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatellátásnak minősültek, mely tevékenységeket összességükben rendszeresen kellett ellátnia. A felperes alperes által nem vitatott személyes előadása, a keresetlevél mellékleteként csatolt kimutatások, az eligazító lapok, valamint tanú1 tanúvallomása szerint a felperes valamennyi szolgálatát érintően látott el parkoló- és pihenőhely ellenőrzést, gépjárművek különböző szempontú ellenőrzését. Sebességellenőrzési feladatai is voltak, a perrel érintett időszakban a hónapok felében kellett havonta 1-3 alkalommal ilyen tevékenységet ellátnia. Teljesítenie kellett a TIK küldéseket, nem kizárólag a baleseti helyszínelésre vonatkozóakat, hanem bármilyen egyéb küldést is attól függetlenül, hogy az közlekedési tevékenységgel, vagy közrendvédelmi feladatokkal volt-e kapcsolatos. A küldések mintegy 10%-ában nem közlekedési jellegű bejelentés kivizsgálását kellett a felperesnek elvégeznie. A küldések mintegy 90%-a közlekedési jellegű bejelentés kivizsgálására irányult, az alperes hivatkozásával szemben azonban annak megállapítására a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem volt lehetőség, hogy ezen belül a baleseti helyszínelés és egyéb tevékenységek milyen arányt képeztek, az azonban igazolt, hogy minden hónapban kellett baleseti helyszíneléstől eltérő feladatot végeznie. Ezen túlmenően a perrel érintett időszakban a felperes 11 alkalommal végzett útvonalellenőrzést és védett vezető kísérését, 52 alkalommal AETR ellenőrzést, míg 7 alkalommal összesen 36 Roadpol Truck & Bus ellenőrzést hajtott végre. A tanú vallomásából az volt megállapítható, hogy ilyen jellegű tevékenységre éves szinten 2-4 alkalommal, esetenként 3 napot érintően került sor. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a Hszt. 71.§

(1)bekezdés c) pontja alapján megbízási díjra jogosult. Miután az elsőfokú ítélet jogszerűségének felülbírálata a fellebbezésben megjelölt jogszabálysértésre és az ennek alapjául előadott indokokra tekintettel végezhető el [Kp. 99.§

(1)bekezdés, 100.§

(2)bekezdés b) pont, 108.§

(1)bekezdés], az elsődleges fellebbezési kérelem kizárólag abban az esetben vezethet eredményre, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet jogszabálysértő jellegét a megsértettként megjelölt jogszabályhely és az ezzel összefüggésben kifejtett jogszabálysértés alapján vizsgálni tudja. Az elsőfokú ítélet [27] bekezdésében hivatkozott a Hszt. 71.§

(1)bekezdés a) pontjára is a keresetet megalapozó jogszabályként, azonban a fellebbezés indokolása ezen – az ideiglenesen megüresedett vagy betöltetlen szolgálati beosztás ellátására alapított – jogcím tekintetében nem, csupán a Hszt. Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.101/2024/5 [32] [33] [34] [35] [36] [37] 7 71.§

(1)bekezdés c) pontjára alapítottan támadta az elsőfokú bíróság ítéletét. Így az alperes fellebbezése még a Hszt. 71.§

(1)bekezdés

1. c)pontjával összefüggésben kifejtett indokok megalapozottsága esetén is alkalmatlan lett volna a keresetet az
2. a)pontban írt okból is teljesítő elsőfokú ítélet elsődlegesen kért megváltoztatására. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság a megbízási díj mértékét is. A belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/2015. (VI. 16.) BM rendelet 10.§

(2)bekezdése szerint a megbízás alapján járó díjazás mértékét az állományilletékes parancsnok, illetve a fogadó szerv munkáltatói jogkört gyakorló vezetője a feladattal, valamint a feladat ellátására beosztottak számával arányosan állapítja meg. A 31/2015. (VI. 16.) BM rendelet 35.§

(6)bekezdése értelmében a helyettesítési díj mértékét a többletfeladat nagysága, a megbízással járó többletterhek, a helyettesített szolgálati beosztás besorolása alapján a Hszt. 71.§

(4)-

(5)bekezdésében foglaltak figyelembevételével kell meghatározni. Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap középértéket sem elérő 100%-ában történő meghatározásával a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl. Az alperes az elsőfokú bíróság mérlegelését a felperes által ellátott, beosztásába nem tartozó feladatok gyakoriságával, jellegével, a helyettesített szolgálati beosztás besorolásával nem tartotta arányban állónak. A megbízási díj mértéke tekintetében a mérlegelés kereteit a Hszt. 71.§

(5)bekezdésében foglalt 50-200%-ig terjedő tartomány, annak konkrét szempontjait pedig az idézett BM rendeletek határozzák meg. A mérlegelés akkor okszerű, ha valamennyi mérlegelési szempont a döntés meghozatalánál figyelembevételre került. Az elsőfokú bíróság mérlegelte azt, hogy a felperes több különböző beosztás feladatait látta el, melyek szolgálatteljesítési idejének rendszeresen jelentős részét tették ki, mely értékelési szempontokra a fellebbezés ellenérveket nem hozott fel, azokat nem döntötte meg. Mindebből következően az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást a tekintetben, hogy a felperest az általa végzett többletfeladatokért összességében nem a díj minimum összege, hanem a rendvédelmi illetményalap 100%-ának megfelelő havi bruttó 38.650 forint megbízási díj illeti meg. Az alperes az elsőfokú ítélet jogi indokolásának hiányosságát is sérelmezte, ugyanakkor az elsőfokú ítélet a [21]-[25] bekezdésekben a hiányolt kérdésekre egyértelmű választ adott az ellátott feladatkörök többletfeladatként minősítésével. Az indokolási kötelezettség azt az elvárást támasztja a bírósággal szemben, hogy a döntés indokolásának az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie és nem minden egyes részletre (Kfv.VII.38.187/2021/11.). Ennek tükrében az elsőfokú bíróság ítéletében adott jogi indokolás az indokolási kötelezettség eljárásjogi követelményének megfelelt, az alperes ezzel kapcsolatos kifogása is megalapozatlan volt. A másodfokú bíróság a Kp. 35.§

(1)bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 83.§

(1)bekezdés alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú perköltségének megfizetésére, amelynek mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§

(2)bekezdés a) pontja,

(5)és

(6)bekezdése alapján, a 4.§

(1)bekezdés a) pontjának alkalmazásával a felszámítással egyezően állapította meg. Az alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5.§

(1)bekezdés c) pontja alapján megillető személyes illetékmentesség folytán a fellebbezési illeték a Pp. 102.§

(1)és

(6)bekezdése értelmében az állam terhén marad. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Kp. 99.§

(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 77.§

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.101/2024/5 8 Pécs,

1. február
2. Dr. Kutasi Tünde s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács János s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró