Bf.8/2021/31 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdés III. fordulat és

(3)bekezdés). A bűnjelként lefoglalt Volkswagen Transporter típusú személygépkocsit egyéb érdekelt5inek rendeli kiadni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztés tartamába mindhárom vádlott tekintetében továbbmenően beszámítja a

1. évi december hó
2. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt. Kötelezi Terhelt2 II.r. vádlottat 42.000 (negyvenkettőezer) forint másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Indokolás Pécsi Ítélőtábla I.Bf.8/2021/31/II [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] 2 A Kaposvári Törvényszék 11.B.30/2020/
3. számú,
4. december
5. napján kelt ítéletével Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlott büntetőjogi felelősségét a Büntető Törvénykönyvről szóló
6. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
7. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(3)bekezdés szerint minősülő, társtettesként elkövetett kábítószerkereskedelem bűntettében állapította meg. Ezért a vádlottakat 9-9 év szabadságvesztésre és 9-9 év kiutasításra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát az I. r. vádlott esetében börtönben, a II. r. és III. r. vádlottak tekintetében fegyházban, míg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban határozta meg. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött időt, rendelkezett a bűnjelekről, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről is. A törvényszék ítélete ellen az ügyész a vádlottak terhére, a büntetés súlyosítása végett, míg Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak, valamint védőik felmentésért, Terhelt3 III. r. vádlott és védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért – ezen belül a minősítés megváltoztatásáért – jelentettek be fellebbezést. A egyéb érdekelt3 átiratában, valamint a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján – a tényállás pontosítása és a bűnösségi körülmények kiegészítése mellett – a vádlottakkal szemben súlyosabb, a középmértékhez közelítő szabadságvesztés-büntetés kiszabását, végleges kiutasítást és az eljárás során lefoglalt Volkswagen Transporter gépkocsi kiadására vonatkozó rendelkezés megváltoztatását indítványozta. A vádlottak és védőik a nyilvános ülésen a jogorvoslati nyilatkozataikkal megegyező tartalommal szólaltak fel. A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság fellebbezéssel sérelmezett ítéletét a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 590. §

(1)bekezdése alapján a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, mely a Be. 590. §

(2)bekezdése értelmében kiterjedt az ítélet megalapozottságára, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására és az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezésekre, az indokolás helyességére és az eljárási szabályok megtartására, illetve – a Be. 590. §

(7)bekezdése szerint hivatalból – az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre is. A felülbírálat során a másodfokú bíróság észlelte, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a Be. 592. §

1. a)és
2. c)pontjaira figyelemmel részben megalapozatlan. Ezért a megállapított tényállást az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma és ténybeli következtetés alapján – figyelemmel a Be. 593. §

(1)bekezdésének a) pontjára – az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette: A tényállás [6] pontját azzal egészíti ki, hogy „A vádlottak korábban ismerték egymást, illetve ismerték tanú1t, továbbá egyéb érdekelt6t is.” Az ítélet [7] pontjából mellőzi annak második mondatát mely szerint: „Az I. r. vádlott megegyezett tanú1rel abban, hogy Szerbiából kábítószert szállít Magyarországra, melyet tanú1 ingatlanán fog tárolni, majd azt az I. r. vádlott tovább értékesíti.” A [8] pontban írtak helyett a következőket állapítja meg: Az I. r. vádlott megbízta Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottakat azzal, hogy kábítószert szállítsanak Magyarországra. A [10] pontból mellőzi az utolsó tagmondatot, mely szerint: „ezzel arra utalt, hogy a kábítószert ekkor fogják tanú1 ingatlanán kitenni.” A tényállás [12] pontjának második mondatát akként változtatja meg, hogy „Terhelt1 I. r. vádlott SMS-ben kérdezte meg 18 óra 20 perckor Terhelt3 III. r. vádlottól, hogy reggel mikor Pécsi Ítélőtábla I.Bf.8/2021/31/II [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] 3 mennek tovább, majd Terhelt1 I. r. vádlott felhívta tanú1t, és arról tájékoztatta, hogy másnap 08:00-09:00 óra között érkezik hozzá a II. r. és III. r. vádlott.” A tényállás [13] pontját az ítélőtábla azzal egészíti ki, hogy „Terhelt2 II. r. vádlott két gyermekével érkezett Magyarországra. tanú1 címét, amely az I. r. vádlottól származott, a III. r. vádlott adta meg a II. r. vádlottnak.” A harmadik mondatot akként változtatja meg, hogy „este, 20 óra 15 perckor Terhelt1 I. r. vádlott ismételten felhívta tanú1t és megegyeztek abban, hogy a II. r. és III. r. vádlottak a cím29 szám alatti ingatlanához mennek.” A [14] pontot azzal egészíti ki, hogy „Terhelt3 III. r. vádlott gépkocsiját településn hagyta.” „amikor a rendőrség tanú1 ingatlanán intézkedni kezdett, a gépkocsi bal hátsó kerekét egyedül Terhelt2 II. r. vádlott szerelte, ekkor a közelben tartózkodott tanú1 is. Terhelt3 III. r. vádlott nem volt jelen, a II. r. vádlott gyermekeivel együtt gyalogosan a tó felé tartott. Ezen a napon Terhelt1 I. r. vádlott település1en tartózkodott.” „A rendszám1 forgalmi rendszámú Volkswagen Transporter típusú gépkocsiban kialakított rejtekhelyet - ahol a kábítószert szállították - a rendőrség fedezte fel és az ott elrejtett heroint lefoglalták.” A [15] pontot akként helyesbíti, hogy a lefoglalt kábítószer hatóanyag-tartalma helyesen 1603 gramm. Ez a jelentős mennyiség alsó határának 133,5-szerese. A fenti kiegészítésekkel és pontosításokkal az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mentes a Be. 592. §

(2)bekezdésében felsorolt részbeni megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a vádlottak védekezésével szemben álló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul, ezért a Be. 593. §

(3)bekezdése folytán irányadó volt a fellebbezési eljárásban is. A tényállás pontosítására, illetve kiegészítésére azért volt szükség, mert az elsőfokú bíróság az értékelt bizonyítékokból olyan következtetéseket vont le és rögzített a tényállásban, amelyek a bizonyítékok értékeléséből – az alábbiakban kifejtettek szerint – logikailag nem feltétlen következnek, azok meghaladják a múltbeli események rekonstruálásának korlátait. Így az eljárás során semmiféle bizonyíték nem támasztotta alá azt a megállapítást, hogy Terhelt1 I. r. vádlott a kábítószer tárolásáról és tovább értékesítéséről bármiben is megállapodott volna tanú1rel. Az e körben beszerzett és értékelt bizonyítékok – telefonlehallgatások és a tanúvallomások – alapján kizárólag az állapítható meg, hogy az I. r. vádlott abban egyezett meg tanú1rel, hogy II. r. és III. r. vádlott az ő település2i ingatlanára fogják vinni a Volkswagen Transporter gépkocsit. A beszerzett bizonyítékok nem támasztották alá azt a megállapítást sem, hogy a

1. március
2. napján lefoglalt kábítószert az I. r. vádlott vásárolta meg Szerbiában. Kétségtelen, hogy a kábítószer megvásárlásáról és Magyarországra szállításáról az I. r. vádlottnak tudomása volt, sőt azt ő irányította, annak tényleges megvásárlása azonban a beszerzett bizonyítékok tükrében nem köthető közvetlenül személyéhez. Az I. r. vádlottnak a kábítószer behozatalában játszott meghatározó szerepét igazolja az a körülmény is, hogy a II. r. vádlott a III. r. vádlott közvetítésével kapta meg az I. r. vádlottól tanú1 címét – arra a helyre vitte az 5 kg-nyi heroint és kezdte meg annak kiszedését, amely egyértelműen az I. r. vádlott érdekkörébe tartozott. Ugyanezen körülményből lehet következtetni arra is, hogy az I. r. vádlott adott utasítást a II. r. és III. r. vádlottaknak a kábítószer szállítására is. Kizárólag a cselekmény szervezettségének és a nagyfokú konspirációnak tudható be, hogy az I. r. vádlott fizikailag távol tartotta magát a heroin tényleges szállításától. A rendelkezésre álló iratok alapján szükséges volt pontosítani, hogy
3. március 30-án fél 7 körüli időpontban a vádlottak ténylegesen hol tartózkodtak, és milyen tevékenységet folytattak, amikor a rendőrség tanú1 ingatlanán rajtaütött. E körben a vádlottak, illetve tanú1 vallomásai és a rendőrség által a helyszínen rögzített adatok egyezőek voltak. Az Pécsi Ítélőtábla I.Bf.8/2021/31/II [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] [33] 4 I. r. vádlott ebben az időben település1en tartózkodott. A II. r. vádlott a rendőrségi intézkedés megkezdésekor a VW Transporter bal hátsó kerekének leszerelését kezdte meg, míg a III. r. vádlott nem tartózkodott tanú1 házának udvarán, hanem a tó-part felé tartott. A kábítószer rejtekhelyét a vádlottak cselekményét figyeléssel folyamatosan követő rendőrség a rajtaütés során felfedezte és a kábítószert lefoglalta. Ezt a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv és fényképfelvételek igazolják. A titkosszolgálati eszközökkel végzett előkészítő eljárás adatai, a vádlottak, tanú2 és tanú1 megfigyelése és a híváslisták elemzése alapján megállapítható, hogy ismerték egymást. A kábítószer hatóanyag-tartalmának módosítására – az ügyészség indítványa alapján – azért volt szükség, mert az elsőfokú bíróság a szakértői véleményben feltűntetett hatóanyagtartalmat nem korrigálta a mérési hibahatárral. A szakértői vizsgálatok során a hatóanyagtartalom meghatározása általában a természettudományos laborvizsgálatok jellegéből fakadó kis mértékű bizonytalansággal jár. A szakvéleményekben feltűntetett értékeket ezért a bíróság a terhelt számára legkedvezőbb módon veszi figyelembe, vagyis a mérési tűréshatár legalacsonyabb értékével számol. A másodfokú bíróság a felülbírálat során nem tapasztalt olyan eljárási szabálysértést, amely az ítélet érdemi felülbírálatát akadályozta volna. A nyomozó hatóság felderítette, összegyűjtötte és biztosította a jogi jelentőséggel bíró tények feltárásához szükséges bizonyítási eszközöket. A nyomozati iratok feldolgozását segítő ún. feljegyzésekben, illetve összefoglaló jelentésekben azonban a rendőrség esetenként kitért a bizonyítékok értékelésére, illetve a rendelkezésre álló tényekből következtetéseket is levont. A perrendi előírások megtartásával lefolytatott bizonyítási eljárás keretében az elsőfokú bíróság ezeket a következtetéseket is tartalmazó jelentéseket, feljegyzéseket az eljárás során ismertette, és többnyire mindenféle kritika nélkül a tényállás részévé tette, anélkül, hogy a nyomozó hatóság által levont következtetéseket összevetette volna a beszerzett bizonyítékokkal. Ugyanez a megállapítás tehető az előkészítő eljárásban, illetve a nyomozásban részt vevő tanú6 tanú vallomásának és az általa készített jelentéseknek az értékelése kapcsán is. Ez vezetett ahhoz, hogy a törvényszék által megállapított tényállás részben megalapozatlanná vált, ami annak kiegészítését, helyesbítését tette szükségessé. De mindez ahhoz is vezetett, hogy a beszerzett bizonyítékok értékelése hiányosan történt meg, bizonyos bizonyítékok – így a vádlottak vallomásainak – értékelése elmaradt, ami egyben az indokolási kötelezettség részbeni elmulasztását is eredményezte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a bizonyítékok értékelése során abból a tényből kell kiindulni, hogy
4. március
5. napján település2on tanú1 cím
6. szám alatti házának udvarán történt rendőri intézkedés alkalmával a II. r. vádlott által bérelt és átalakított Volkswagen Transporter gépkocsi titkos rekeszeiből csaknem 5 kg heroint foglaltak le. Az ügyben keletkezett minden további adat ennek a ténynek a figyelembevételével értékelhető. Az is megállapítható, hogy a bűncselekmény felderítéséhez és leleplezéséhez szükséges információkat a nyomozó hatóság előkészítő eljárása során beszerezte, amely információk rendkívül alaposak és megbízhatóak voltak. Pontos információk álltak rendelkezésre a kábítószer szállítmányról, a szállítás időpontjáról, a célállomásról, a szállításban érintett személyekről. A szállításban érintett személyek, a vádlottak tagadták, hogy bármi közük lenne a lefoglalt kábítószerhez, annak a II. r. vádlott által bérelt gépkocsiban történő elhelyezéséről, illetve szállításáról. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság nem foglalkozott a vádlottak tagadó vallomásával, nem tárta fel az azokban fellelhető ellentmondásokat és ezért nem észlelte, Pécsi Ítélőtábla I.Bf.8/2021/31/II [34] [35] [36] [37] [38] [39] 5 hogy ezek a vallomások éppen az ellentmondások miatt egyrészt hiteltelenek, másrészt egyes pontokban egymásra is terhelőek voltak. A vádlottak vallomásainak összevetéséből az alábbi megállapítások tehetők és következtetések vonhatók le. A II. r. vádlott vallomásában azt állította, hogy tanú1 település2i címét egy albán autószerelő ismerősétől kapta azzal, hogy ott eltölthet egy-két éjszakát. Ezt az állítását cáfolja a III. r. vádlott vallomása, aki elmondta, hogy a település2i címet az I. r. vádlott küldte neki SMSben, a II. r. vádlott így szerzett tudomást a település2i címről. Ugyanakkor Terhelt1 I. r. vádlott azt állította, hogy a II. r. vádlottat nem ismeri és a III. r. vádlottal semmiféle kapcsolata sincs. Ehhez képest – az I. r. vádlott vallomása szerint – március 29-én Terhelt3 III. r. vádlott hívta fel őt, hogy segítsen neki a tóon szállást szerezni, ezért adta meg neki tanú7 címét. A III. r. vádlott vallomása szerinti úticélja nem a tó volt, hanem Ausztriába kívánt utazni, hogy az ott meghibásodott kamionját megjavítsa. Ennek tükrében értelmezhetetlen az I. r. vádlotthoz intézett kérése a tói szállás ügyében, különösen úgy, hogy saját gépkocsiját településn hagyja, és a II. r. vádlottal másnap hajnalban település2ra utazik. Abban az esetben, ha valóban kamionja megjavításának céljából indult volna el szállásáról, nem hagyja gépkocsiját a település3 közeli parkolóban, az ausztriai célpontjához jóval távolabb levő szálláshelyén, hanem település2ról a saját gépkocsijával indul tovább. Ezek a körülmények nem csak hiteltelenné, de elfogadhatatlanná is teszik a III. r. vádlott vallomását magyarországi tartózkodásának célját illetően. Mindezekből csak az a következtetés vonható le, hogy a III. r. vádlott szándéka nem az ausztriai munkavégzés volt, hanem a II. r. vádlottal együtt a kábítószer szállítását végezték. Tényszerűen megállapítható, hogy a rendszám1 forgalmi rendszámú kisbuszt II. r. vádlott vette bérbe egyéb érdekelt5itől, hónapokkal korábban,
7. december 14-én. Ezt követően a gépjárművet ő használta. A cégnév Zrt. és a rendőrség határátlépést rögzítő rendszerének adatai szerint a II. r. vádlott ezzel a gépkocsival több alkalommal is átlépte az országhatárt. Ebből következően tudnia kellett az autó átalakításáról és arról, hogy abban kábítószert rejtettek el. A kábítószerpiacon ugyanis elképzelhetetlen, hogy valaki hónapokon keresztül úgy utazgat 5 kg heroinnal egy, a kábítószer szállítására átalakított gépkocsival, hogy arról nincs tudomása, és a nagy értékű szállítmányt senki sem keresi. Ezt a következtetést támasztja alá az a tény, hogy
8. március
9. napján tanú1 település2i házának udvarán a II. r. vádlott pontosan a kábítószert rejtő tárolóhelynél kezdte meg a kerék leszerelését, aminek az oka nem a II. r. vádlott által állított defekt gyanú volt. tanú1 nyomozás során tett vallomásában cáfolta ugyanis, hogy ő hívta fel figyelmét arra, hogy autójának bal hátsó kereke defektes. Ezt az állítását pedig alátámasztotta a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv, mely szerint a rendszám1 rendszámú kisbusz leszereléshez előkészített kereke nem volt sérült. A kerék leszerelésének célja tehát nem lehetett más, mint hozzáférni ahhoz a titkos rekeszhez, ahol a csempészett heroin volt. Ezen túlmenően valótlannak bizonyult úgy az I. r., mind a II. r. vádlott vallomásának azon része is, hogy nem ismerik egymást. A titkosszolgálati eszközökkel beszerzett bizonyítékok – a telefon-lehallgatásokhoz kapcsolódó hívásjegyzékek – szerint volt közöttük telefonos kapcsolat, a vádbeli időszakban rendszeresen hívták egymást, 14 alkalommal hívta a II. r. vádlottat az I. r. vádlott és 22 alkalommal volt hívó a II. r. vádlott. tanú1 vallomásából az is megállapítható, hogy a II. r. és a III. r. vádlottak korábban már jártak a település2i, illetve település4i házánál. Ebből következően nem okozhatott gondot annak az SMS-nek a pontatlansága, amely a tanú1 település2i házának címét részben tévesen tartalmazta. Pécsi Ítélőtábla I.Bf.8/2021/31/II [40] [41] [42] [43] [44] [45] [46] [47] [48] [49] 6 A vádlottak vallomásai közti lényeges ellentmondások alapvetően arra vezethetőek vissza, hogy tetten érésük és őrizetbe vételük számukra váratlanul történt, vallomásaik egyeztetésére nem volt lehetőségük. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlottak büntetőjogi felelősségére, ezért a felmentésre irányuló fellebbezések eredménytelennek bizonyultak. Az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a vádlottak cselekményét kábítószer forgalmazásnak. Jelen ügyben a lefoglalt kábítószer további feldolgozást követően sok ezer adag heroint jelent. Bár önmagában a kábítószer jelentős mennyiségéből nem következik egyértelműen a forgalomba hozatali szándék, 5 kg heroin lefoglalása esetén különös gonddal kell vizsgálni, hogy fogyasztói vagy kereskedői típusú magatartásról van-e szó. Az irányadó tényállás szerint a kábítószert település2on megkezdték kicsomagolni a csempészautó titkos rejtekhelyéről, amiből az következik, hogy ezzel a kocsival nem kívánták tovább szállítani a heroint. Sor került volna tehát a kábítószer átadására, ez kizárólag azért maradt el, mert a nyomozó hatóság tetten érte a II. r. vádlottat és a heroint lefoglalta. A vádlottak szándéka tehát a kábítószer forgalomba hozatala lett volna, de annak megkezdése a rendőrség közbelépése miatt elmaradt. Az elkövetők által forgalmazásra szánt, de lefoglalás folytán forgalomba hozni nem sikerült kábítószerre nézve nem a megszerzés vagy tartás elkövetési magatartása, hanem a forgalomba hozatal valósul meg, mivel a kábítószer készletezése a forgalomba hozatali magatartás részeként értékelendő, értelemszerűen kísérletként (EBD
10. B.19, BH
11. 264.). Erre tekintettel a helyesen megállapított kereskedői magatartás mellett e cselekmény késérletét kellett megállapítani a vádlottak terhére. Figyelemmel arra, hogy a vádlottak nem együtt léptek be Magyarországra, az I. r. vádlott Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottal ekkor nem is találkozott, valamint a kábítószert rejtő gépkocsiban a III. r. vádlott csak utasként tartózkodott és a rendőri intézkedéskor sem volt a VW Transporter közelében, szükséges vizsgálni, hogy a vádlottak milyen minőségben vettek részt a bűncselekmény elkövetésében. A kábítószer forgalomba hozatala rendkívül széles elkövetői magatartást fed le a beszerzéstől egészen a fogyasztóig történő eljuttatás egy logisztikai folyamat. Ebben az egymáshoz kapcsolódó láncolatban vett részt az I. r., II. r. és III. r. vádlott. Az irányadó tényállás szerint a kábítószer lefoglalásakor Terhelt1 nem volt település2on, a cselekmény végrehajtásában mégis meghatározó szerepe volt, társait ő irányította. Ez megállapítható abból, hogy az I. r. vádlott határozta meg a II. r. és III. r. vádlottnak, mikor, hova kell szállítani heroint, a teljes kábítószermennyiség felett is ő rendelkezett. Ebből következően az I. r. vádlott irányítószervező magatartása, mint forgalomba hozatalhoz kapcsolódó tevékenység tényállási elemet valósított meg. Ezért annak ellenére, hogy nem tartózkodott a lefoglalás helyén, nem bűnsegédje, hanem társtettese a cselekménynek. A III. r. vádlott – tudva, hogy a járműben kábítószert szállítanak – együtt utazott a VW Transportert vezető II. r. vádlottal, részt vett a kábítószer szállításában. Ezen túlmenően ő volt, aki közölte tanú1 címét a II. r. vádlottal. Ezzel a magatartással a III. r. vádlott is tényállási elemet valósított meg, így a cselekménynek ő is társtettese. A fentiekre figyelemmel a vádlottak által elkövetett cselekmény helyes minősítése a Btk.
12. §

(1)bekezdés III. fordulata és

(3)bekezdése szerint minősülő társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének a Btk. 10. §

(1)bekezdés szerinti kísérlete. A büntetés kiszabását meghatározó körülmények értékelésével kapcsolatban a másodfokú bíróság az alábbiakra mutat rá. Pécsi Ítélőtábla I.Bf.8/2021/31/II [50] [51] [52] [53] [54] [55] 7 Az ügyészség álláspontja szerint az I. r. vádlott vonatkozásában nyomatékos súlyosító körülmény a szervező, vezető és irányító szerepe a bűncselekmény elkövetésében. Emellett valamennyi vádlott terhére róható a társas elkövetői alakzat, valamint a kiterjedt szervezést, jelentős munka-, idő- és anyagráfordítást igénylő előkészítést (a gépkocsi bérlése, abban az álcázott rejtekhely kialakítása, a többlépcsős szállítás megszervezése) és konspiratív, ugyanakkor kooperatív jellegű végrehajtást (különböző határátkelőkön történő belépés, elektronikus eszközök használata a kapcsolattartásra) magában foglaló, ezért jelentős társadalomra veszélyességet hordozó elkövetési mód. Ezen kívül a bűnelkövetés nemzetközi jellegét is indokolt a társadalomra veszélyességet növelő súlyosító körülményként figyelembe venni annak szervezettsége mellett. Ezért az egyéni megelőzés mellett az általános megelőzés szempontjai is legalább a középmértéket elérő büntetés kiszabását indokolják a vádlottakkal szemben, mivel országosan és megyei szinten is elszaporodtak a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények, melyek a fiatalabb korosztályok egyre fokozottabb veszélyeztetése révén a társadalom védelmi igényének növekedését vonták maguk után. A fellebbviteli főügyészség indítványa szerint a vádlottakkal szemben hosszabb, a 12 év 6 hónapos középmértékhez közelebb eső tartamban kell megállapítani a szabadságvesztés-büntetést, így érhető el a tettarányos büntetés. Ezen túlmenően a vádlottak Magyarország területén tartózkodása olyan fokozott biztonsági kockázattal jár, ami csak végleges hatályú kiutasításuk útján küszöbölhető ki. A törvényszék ítéletének felülbírálata alapján megállapítható, hogy a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen tárta fel. Az ilyen és hasonló bűncselekmények elkövetése esetén a büntetés kiszabását alapvetően annak a kábítószernek a mennyisége és fajtája határozza meg, amelyre a cselekményt elkövették. Jelen ügyben a vádlottak heroint, vagyis a legaddiktívabb, a közegészségre legveszélyesebb kábítószert próbáltak meg forgalomba hozni. Ebből is olyan mennyiséget, amely a hazai kábítószer elleni küzdelem egyik kiemelkedő fogásának bizonyult. Ezen túlmenően a cselekmény társadalomra veszélyességét valóban jelentősen növeli az ügyészi fellebbezésben részletesen kifejtett szervezettség. Ezeket a szempontokat a büntetés kiszabása során mindenképpen a vádlottak terhére kell értékelni. Az I. r. vádlott esetében a vezető-szervező tevékenység szintén a büntetés szigorításának irányába hat. A büntetés kiszabása során azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a vádlottak albán anyanyelvű szerb állampolgárok, akiknek lakóhelye több száz kilométerre van fogvatartási helyüktől. Az idegen nyelvi környezet, eltérő kulturális közeg a büntetés kitöltését megnehezíti. Mindhárom vádlott esetében további enyhítő körülményként kell értékelni, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt. Terhelt1 I. r. vádlott esetében ugyancsak jelentős enyhítő körülmény az orvosi leletekkel igazolt megromlott egészségi állapota és idős kora. Így az I. r. vádlott esetében a bűncselekmény elkövetésében betöltött meghatározó szerepének súlyát csökkentik a javára értékelhető, és a személyében felmerülő enyhítő körülmények száma és súlya. A fent kifejtettek a törvényszék által értékelt bűnösségi körülményekkel együtt sem a büntetés súlyosítását, sem annak enyhítését nem indokolják. Az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés – annak ellenére, hogy a középmértéktől enyhébb – tettarányos, igazodik a vádlottak személyében felismerhető társadalomra veszélyességhez, egyben megfelel az ügy belső arányainak is. Nem látta indokoltnak a másodfokú bíróság a kiutasítás tartamának szigorítását sem. A vádlottakkal szemben alkalmazott kiutasítás büntetés végrehajtása a szabadságvesztés kitöltését követően kezdődik. A kiszabott szabadságvesztés és kiutasítás együttes tartama – figyelemmel a vádlottak életkorára is – olyan mértében korlátozza belépési lehetőségüket Pécsi Ítélőtábla I.Bf.8/2021/31/II [56] [57] [58] [59] 8 Magyarországra, mely kellően védi a társadalmat még a külföldi, magasan szervezett kábítószer-kereskedőkkel szemben is. Tévesen rendelkezett a törvényszék az elkövetési eszközül használt gépkocsinak a lefoglalást szenvedő II. r. vádlottnak történő kiadásáról, amelynek indokairól egyébként nem adott számot. A Btk. 72. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a gépjármű elkobzásának nem volt helye, arra tekintettel, hogy azt az eljárás során nem lehetett bizonyítani, hogy a jármű forgalmi engedély szerinti tulajdonosa, egyéb érdekelt5i előzetesen tudott volna arról, hogy a járművet átalakítják és bűncselekmény elkövetéséhez fogják használni. A terheltnek viszont a lefoglalt dolgot kiadni a Be. 321. §

(3)bekezdése alapján csak abban az esetben lehet, ha a tulajdonos nem állapítható meg és nincs olyan személy, aki a kiadás iránt megalapozott igényt jelentett be. A bizonyítást érintő ügyiratok között szereplő bérleti szerződés és a bűnjelként kezelt forgalmi engedély adataiból az állapítható meg, hogy a jármű tulajdonosa egyéb érdekelt5i, ez iránt ésszerű kétely nem merült fel, így a lefoglalás megszüntetése után a Be. 321. §

(1)bekezdése alapján részére kell kiadni a járművet. A fentiek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a cselekmény minősítését és a lefoglalt VW Transporter gépkocsira vonatkozó rendelkezést megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A kiszabott szabadságvesztésbe a Btk. 91. §

(1)és

(2)bekezdése alapján beszámította az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig a vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött időt. Terhelt2 II. r. vádlott esetében a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelező rendelkezés a Be. 613. §

(1)bekezdésén alapul. Pécs,

1. június
2. Dr. Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr. Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr. Bencze Beáta s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék 11.B.30/2020/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.8/2021/
4. számú ítéletével – az abban írt változtatásokkal – a
5. évi június hó
6. napján mindhárom vádlott tekintetében jogerőre emelkedett és végrehajtható. Dr. Makai Lajos s.k. a tanács elnöke