Bf.248/2025/11 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés]. Ezért, mint többszörös visszaesőt 4 év fegyház fokozatú szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Kizárta a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből. Rendelkezett a lefoglalt kés elkobzásáról. Kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére. [2] Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosítás miatt, a vele szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamának felemelése érdekében jelentett be fellebbezést. [3] A vádlott az ítéletet a kihirdetését követően nyomban tudomásul vette, míg a védője a jogorvoslati nyilatkozat megtételére három munkanapot tartott fenn, amely időtartam alatt részéről fellebbezés benyújtására nem került sor. [4] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.441/2025/6. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. [5] A Be. 598. §

(2)bekezdése alapján az elbírálásra tanácsülés kitűzését indítványozva utalt a Be. 583. §

(3)bekezdés a./ pontja és a Be. 590. §

(3)és

(5)bekezdései alapján korlátozott terjedelmű felülbírálatra, amely alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozottsága nem képezheti vizsgálat tárgyát. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.248/2025/11-II. [6] 2 Bejelentette, hogy nyilvános ülés kitűzése esetén azon az ügyész nem vesz részt. [7] Az eljárási szabályok megtartásával kapcsolatban kifejtette, hogy a törvényszék nem vétett olyan eljárási szabálysértést, amely az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné. [8] Az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott tudattartalmára, a szándékára és a bűnösségre. [9] Az álláspontja szerint a tényállásban írt cselekmények jogi minősítése törvényes, az anyagi jogi szabályoknak megfelel. [10] Rámutatott arra, hogy elsőfokú bíróság a vádlott bűnügyi előéletére vonatkozó releváns adatokat túlnyomórészt rögzítette az ítélete indokolásában, ezek köre azonban kismértékben kiegészítésre szorul, mert a vádlottat még további két alkalommal ítélték el jogerősen a jelen ügy tárgyává tett bűncselekmény elkövetését követően. [11] A törvényszék a büntetéskiszabási körülmények kapcsán feltárta a vádlott javára és terhére jelentkező tényezőket, de annak további kiegészítését kérte a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetés súlyosító körülménykénti értékelésével. Mindezeket az elsőfokú bíróság nem súlyuknak megfelelően értékelte és a törvényszék a vádlott terhére rótt cselekmény tárgyi súlyához és társadalomra veszélyességéhez nem igazodó, nem tettarányos és a büntetési célokat sem megfelelően szolgáló büntetést szabott ki a vádlottal szemben. [12] Nem kifogásolta a feltárt enyhítő körülmények miatt a középmértéktől lefelé történő nagyobb mértékű eltérést, azonban véleménye szerint az enyhítő körülmények száma és nyomatéka nem indokolta az enyhítő szakasz alkalmazását, mellyel a büntetés a speciális törvényi minimumot sem érte el. A bíróság túlzott méltányosságot gyakorolt és indokolatlanul enyhe büntetést szabott ki egy olyan vádlottal szemben, aki többszörös visszaeső, büntetőeljárás hatálya alatt állva, más ügyben jogerősen kiszabott végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után a büntetés végrehajtásának megkezdése előtt, önhibájából eredő súlyosan ittas állapotban követte el a cselekményét. Ezen körülményekből a személyében rejlő társadalomra veszélyesség magasabb fokára vonható következtetés. [13] Az ügyész álláspontja szerint a Btk. 79. §-ában meghatározott speciális és generális prevenciós célok az 5 évet elérő szabadságvesztés kiszabásával érhetők el, ezzel arányosan, a közügyektől eltiltás tartamának felemelését is kérte. [14] Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyására tett indítványt azzal, hogy a fegyház végrehajtási fokozat alapjául szolgáló jogszabályhelyek köréből a Btk. 37. §

(3)bekezdés

1. a)pont,
2. ad)alpontjára történő utalás mellőzendő. [15] Észrevételezte, hogy a vádlott szám1 számú személyi igazolványa 2024. február 10. napja óta érvénytelen, és a vádlott érvényes személyazonosító igazolvánnyal a nem rendelkezik. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.248/2025/11-II. 3 [16] Indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján változtassa meg akként, hogy emelje fel a vádlottal szemben kiszabott fegyház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és ahhoz igazodóan a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát is. Egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. [17] A táblabíróság

1. szeptember
2. napján azzal értesítette az eljárási szereplőket, hogy a kitűzött ügyet tanácsülésen bírálja el. [18] A vádlott nyilvános ülés kitűzését indítványozta, ezért a másodfokú bíróság a Be.
3. §

(5)bekezdés alapján nyilvános ülést tűzött ki. [19] A nyilvános ülésen a védő perbeszédében továbbra is elfogadta a cselekmény jogi minősítését és a szankciót. Kiemelte az enyhítő körülmények közül a távoli kísérletet, a vádlotti bocsánatkérést és a sértetti megbocsátást. Hangsúlyozta a vádlott szakvéleménnyel alátámasztott személyiségzavarát, amely közrejátszott a cselekmény elkövetésében. Az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. [20] A vádlott a másodfokú nyilvános ülésen tett felszólalásában újra bocsánatot kért a sértettől és ismét a megbánását fejezte ki a cselekmény kapcsán. Kifejtette családalapítási szándékát és azt, hogy vissza kíván illeszkedni a társadalomba. Felhívta a figyelmet az egészségügyi státuszára és arra, hogy gyermekkora óta pszichiátriai kezelt. [21] A vádlott az utolsó szó jogán nem kívánt felszólalni. [22] Az ügyésznek a súlyosítást célzó fellebbezése nem vezetett eredményre. [23] A fellebbezés a Be. 583. §

(3)bekezdés a./ pontjának megfelelően kizárólag a kiszabott büntetés mértékét kifogásolta. [24] Az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezés tartalmára figyelemmel az ügyben a felülbírálat a Be. 590. §

(3)bekezdése alapján korlátozott. Ebből következően a másodfokú bíróság a felülbírálat során csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezést bírálta felül. [25] A másodfokú bíróság a Be. 590. §

(5)bekezdése értelmében az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálja az elsőfokú bírósági eljárást és azon az eljárási szabályok megtartását, melyek megsértése esetén a 607. §

(1)bekezdése, valamint a 608. §

(1)bekezdése, vagy a 609. §

(1)bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést, ha a terheltet fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést, továbbá a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezést, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést, ha a terheltet fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, a bűncselekmény minősítésére Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.248/2025/11-II. 4 vonatkozó rendelkezést, továbbá a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezést. [26] A másodfokú bíróság a Be. 590. §

(7)bekezdése folytán hivatalból dönt az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező, jelen ügyben a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezésekről. [27] A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során nem követett el olyan eljárási szabálysértést, amely alapján az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné. Az érdekeltek eljárási szabálysértésre nem is hivatkoztak. [28] A fellebbezés jogalapjára tekintettel a Be. 591. §

(2)bekezdés a./ pontja alapján az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottsága nem volt vizsgálható, így az általa megállapított tényállás a másodfokú eljárásban is irányadó volt. [29] A személyi körülményekre azonban e korlátozás nyilvánvalóan nem érvényesül, figyelemmel a Be. 561. §

(3)bekezdés b./ és c./ pontjában foglaltakra is, így e vonatkozásban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által rögzített elítélési adatokat a következők szerint egészít ki: [30] A vádlott további elítéltetései: [31] A Váci Járásbíróság 3.B.144/2020/

1. számú
2. április
3. napján kelt, valamint a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság, 5.BF.487/2021/
4. számú
5. június
6. napján jogerős ítéletével 2 rb. csalás vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt 1 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 2 évi közügyektől eltiltásra, 48.357.- Ft vagyonelkobzásra ítélte. A cselekmény elkövetési ideje
7. július
8. és július
9. napjai. A szabadságvesztés kezdőnapja:
10. január
11. A szabadságvesztés utolsó napja:
12. július
13. [32] A Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság a
14. november
15. napján kelt 2.B.XIX.640/2022/
16. számú, valamint a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 24.BF.5475/2024/
17. számú
18. június
19. napján jogerős ítéletével lopás vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt 1 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A cselekmény elkövetési ideje:
20. január
21. napja. A szabadságvesztés kezdőnapja:
22. július
23. A vádlott jelenleg ezen büntetését tölti, annak utolsó napja
24. szeptember
25. [33] Az ítélőtábla megállapította azt is, hogy a tényállásban rögzítettek alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, így felmentésének, illetve az eljárás megszüntetésének nem volt helye. [34] Az irányadó tényállás alapján a helyes volt a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott bűnösségét a Btk.
26. §

(1)bekezdésébe Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.248/2025/11-II. 5 ütköző emberölés bűntettének - figyelemmel a Btk. 10. §

(1)bekezdésére - kísérletében állapította meg. [35] A törvényszék a cselekmény jogi minősítését az ítéletben részletesen ugyan nem indokolta, de tárgyalási jegyzőkönyvből megállapíthatóan (10.B.126/2024/

1. számú jkv.
2. oldal) ennek a kötelezettségének eleget tett az ítélet szóbeli indoklása során. [36] Helyes volt azon álláspont, hogy a vádlott emberölésre irányuló szándékának megállapítása során az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 3/
3. Büntető jogegységi határozatban írtakra is figyelemmel az elkövetéskori tudattartalomra, a tárgyi (objektív) és az alanyi (szubjektív) tényezőkből egyértelmű következtetést lehetett levonni. [37] Megállapítható tehát, hogy a vádlott tudata átfogta milyen erővel és hova kívánt szúrni, illetőleg a magatartása milyen sérülés okozására lett volna alkalmas. Tudata átfogta a sértett halála bekövetkezésének lehetőségét, és ebbe belenyugodva cselekedett. Az eredmény elmaradása semmiképpen nem a vádlotti szándékon, hanem a sértetti elhárító magatartáson múlt. [38] A törvényszék ítéletének [21], [22] bekezdésében legnagyobbrészt helyesen sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket. [39] A másodfokú bíróság osztotta az ügyészség azon álláspontját, hogy további súlyosító körülmény, hogy a vádlott a jelen ügy tárgyává tett bűncselekményt a Váci Járásbíróság 3.B.144/2020/
4. számú ítéletének kihirdetését követően, a másodfokú elbírálást megelőzően, tehát büntetőeljárás hatálya alatt követte el (BK.
5. II/2.). [40] További súlyosító körülmény a cselekmény végrehajtásában megnyilvánuló kitartó szándék is (BK.
6. II/10.), hiszen a vádlott többször támadt a sértettre késsel a kezében. [41] Az
7. BK. III. rész 11./ pontja szerint a bűncselekmények elszaporodottsága akkor súlyosító körülmény, ha a köztudomás szerint az ügyben elbírált vagy az ahhoz hasonló bűncselekmények száma (az elkövetéskor) a korábbi időszakhoz képest lényeges emelkedést mutat, vagy ha a számuk az adott területen lényegesen magasabb volt az átlagosnál. [42] Arra adat nincs, amely alapján köztudomású tényként lehetne rögzíteni jelen bűncselekmények elszaporodottságát. [43] Ugyanakkor a törvényszék ezen megállapításának alátámasztására nem közölt olyan ellenőrizhető forrást, elemzést vagy kimutatást, amelyre alapítottan - a Bk. vélemény elvárása alapján - azt a következtetést lehetne levonni, hogy az elbírált vagy az ahhoz hasonló bűncselekmények száma (az elkövetéskor) a korábbi időszakhoz képest lényeges emelkedést mutatott, vagy a számuk az adott területen lényegesen magasabb volt az átlagosnál. Ennek hiányában a táblabíróság ezen bűnösségi körülményt mellőzte a súlyosító körülmények köréből. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.248/2025/11-II. 6 [44] Nem osztotta a táblabíróság a fellebbviteli főügyészség azon álláspontját, hogy a bűnösségi körülmények tényleges súlyuk szerinti értékeléséhez és a vád tárgyává tett bűncselekmény társadalomra veszélyességéhez képest a törvényszék részről kiszabott joghátrány rendkívül méltányos lenne és a kiszabott büntetés ellenkezne a büntetési célokkal. [45] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a cselekmény tárgyi súlya ellenére a vádlott javára nem kerültek túlértékelésre az enyhítő körülmények az elsőfokú bíróság részéről még akkor sem, ha a táblabíróság további súlyosító körülményeket is észlelt. [46] Az vitathatatlan, hogy a feltárt bűnösségi körülmények körében kiemelendő a vádlott többszörösen büntetett előélete, a más büntetőeljárás alatti elkövetés, és annak ténye, hogy többszörös visszaeső. Ez utal egyrészt a vádlott fokozottabb társadalomra veszélyességére, másrészt pedig arra, hogy a vele szemben korábban kiszabott büntetések nem érték el a céljukat. [47] Azonban nem lehetett figyelmen kívül hagyni azokat a nyomatékos enyhítő körülményeket sem, miszerint az élet elleni cselekmény távoli kísérleti szakban maradt, a sértett nem sérült meg, és tekintettel kellett lenni a vádlott mentális állapotára is. A táblabíróság hangsúlyozza a közvetlenség elvének meghatározó szerepét a bírósági eljárásokban, ami garanciális jelentőségű. Ennek során – az elsőfokú bírósághoz hasonlóan - a másodfokú bíróság is meggyőződhetett a vádlott őszinte megbánó magatartásáról, bocsánatkéréséről, valamint a fennálló betegségéről. [48] Rá kíván mutatni a táblabíróság arra, hogy a joghátrány megválasztásában a személyre szabott büntetés elvárandó kritérium. Ugyanis csak ebben az esetben érvényesül a Btk.
8. §-ban megkövetelt a büntetéskiszabási elvekben rögzített általános prevenció mellett a speciális prevenció, aminek alapja csakis a konkrét eset valamennyi körülményének a figyelembevétele lehet. [49] Ezért nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a különös méltánylást érdemlő körülményként hivatkozott - többek között - az elkövetést megkönnyítő vádlotti betegségre [24] és úgy ítélte meg a Btk.
9. §

(1)bekezdésére figyelemmel, hogy a büntetési tételnél enyhébb büntetés szabható ki, mert annak legkisebb mértéke is túl szigorú lenne. [50] A törvényszék részéről a Btk. 82. §

(2)bekezdés b./ pontja értelmében alkalmazott un. enyhítő szakasszal a törvényi minimum alatt kiszabott büntetés az általános és a különös megelőzés követelményrendszerének kritériumait is teljesíti. Az alkalmazott joghátrány jelen vádlott esetében alkalmas arra, hogy a szankcióalkalmazás kettős célját elérje, s elsődlegesen magát a terheltet tartsa vissza a jövőben újabb bűncselekmények megvalósításától. [51] Ekként az ítélőtábla nem osztotta a fellebbviteli főügyészségi érvelését, ugyanis jelen esetben nem a súlyosító körülmények száma, hanem az enyhítő körülmények nyomatéka számít. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.248/2025/11-II. 7 [52] Törvényes volt a végrehajtandó szabadságvesztés mellett kiszabott közügyektől eltiltás mellékbüntetés, annak tartama igazodik a főbüntetés mértékéhez. [53] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatával kapcsolatban megjelölt jogszabályhelyek köréből a Btk. 37. §

(3)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontjára történő utalást mellőzi. A helyes jogszabályhely a Btk. 37. §

(3)bekezdés b.) pont ba.) alpont. [54] Helyes volt a vádlott többszörös visszaeső minőségének megállapítása, ám ennek jogszabályhelyét a törvényszék nem tüntette fel, ami a Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pont b./ alpont. [55] A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárásáról, az elkobzásról és a bűnügyi költségről szóló ítéleti rendelkezések törvényesek voltak. [56] Mivel a vádlott szám1 számú személyi igazolványa
2. február
3. napja óta érvénytelen, és a vádlott érvényes személyazonosító igazolvánnyal nem rendelkezik, ezért a táblabíróság mellőzte a vádlotti igazolvány számának a feltüntetését. [57] Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján megtartott nyilvános ülésen a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [58] A másodfokú bíróság végzésével szembeni fellebbezés lehetőségét a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdés zárja ki. Budapest,

1. február
2. dr. Magócsi István a tanács elnöke dr. Póta Péter előadó bíró dr. Fatalin Judit bíró A Budapest Környéki Törvényszék
3. június
4. napján kihirdetett 10.B.126/2024/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.248/2025/
6. számú végzésével
7. február
8. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
9. február
10. dr. Magócsi István a tanács elnöke