Gf.40491/2020/10 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pontjára,

(1a)bekezdésére,

(3)bekezdésére, valamint az ingatlan-nyilvántartásról Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.491/2020/10 2 szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 62. §

(1)bekezdés ab) pontjára, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:13. §

(2)és az 5:9. §

(1)bekezdésére alapította. [2] Keresete ténybeli alapjaként előadta, hogy

1. július 27-én adásvételi szerződést kötött az alperessel a perbeli ingatlan vonatkozásában. A felszámolását a bíróság
2. június 11-én rendelte el. A volt ügyvezetője a felszámoló többszöri felszólítása ellenére sem tett eleget a Csődtv.
3. §-a szerinti irat- és vagyonátadási kötelezettségének. A vagyona az adásvételi szerződéssel csökkent, mert nem állapítható meg, hogy a vételárat az alperes megfizette. A szerződés megkötésének időpontjában fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, ezért az ügyvezető szándéka a hitelezők kijátszására irányult. A vevő az ügyvezető feleségének testvére volt, ezért a Csődtv.
4. §

(3)bekezdése és a Ptk. 8:

1. §
2. pontja értelmében az ingyenességet és a rosszhiszeműséget vélelmezni kell. Hivatkozott a BDT
4. számú bírósági döntésre, valamint a Fővárosi Ítélőtábla ÍH
6. számon közzétett döntésére. II. [3] Az alperes kérte a kereset elutasítását. Nem vitatta, hogy a szerződéskötés időpontjában az ügyvezető feleségének a testvére volt, ugyanakkor állítása szerint a vételárat megfizette, az a reális piaci árnak felelt meg. Állította azt is, hogy nem tudott a fizetésképtelenségről, alappal feltételezhette, hogy a felperes a szerződéskötéskor fizetőképes. III. [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította a perbeli adásvételi szerződés érvénytelenségét és megkereste a megye neve1 Megyei Kormányhivatal helységnév1i Járási Hivatalát, hogy a perbeli ingatlan 1/1 tulajdoni hányada és a hozzá kapcsolódó 627/10000 eszmei hányada vonatkozásában az ingatlan-nyilvántartásból az alperes tulajdonjogát törölje a felperes tulajdonjogának egyidejű visszajegyzése mellett. Kötelezte továbbá az alperest az ingatlan birtokba adásra 15 napos határidővel, valamint arra, hogy az államnak külön felhívására fizessen meg 750.000 forint illetéket. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. III.
7. [5] Határozatának indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes mint eladó és az alperes mint vevő
8. július 27-én adásvételi szerződést kötöttek a perbeli ingatlan vonatkozásában, melynek vételárát 12.000.000 forintban határozták meg. A szerződés
9. pontja szerint a vételárat a vevő az okirat aláírásával egyidejűleg egyösszegben, készpénzben átadja az eladó részére, aki a vételár hiánytalan átvételét az okirat aláírásával egyidejűleg elismeri és nyugtázza. Az eladó kijelentette továbbá, hogy a vevővel szemben a vételárral kapcsolatban semminemű követelése, igénye nincs. [6] Az adásvételi szerződést vevőként aláíró alperes a szerződést a felperes képviseletében aláíró név1 ügyvezető feleségének, név2-nak a testvére. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.491/2020/10 3 [7] A felperes az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, 1.724.589 forint adótartozással rendelkezett, mely
10. szeptember 28-ra 90.569.340 forintra, míg
11. december 31-ére 413.941.218 forintra nőtt. A
12. évi eredménye -307.086.000 forint, a pénzeszközeinek értéke 94.458.000 forint, mellyel szemben a rövid lejáratú kötelezettségek összege 349.150.000 forint volt. [8] A perbeli ingatlant az alperes ingyenesen szerezte meg. [9] A perbeli ingatlanon kívül a felperes tulajdonát képezte két teremgarázs is, amelyek a vezető tisztségviselő részére kerültek értékesítésre
13. július 28-án. A két teremgarázsra vonatkozó adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Fővárosi Törvényszék előtt 2.G.42.097/
14. ügyszámon folyik peres eljárás. [10] A
15. február 15-i kérelem alapján elrendelték a felperes felszámolását
16. június 11-i kezdő időponttal, a felszámolási eljárásba összesen 672.068.771 forint hitelezői igényt jelentettek be. A felperesnek nincs olyan vagyontárgya, amely legalább részben fedezné a hitelezői igényeket. A társaság alapításától a felszámolási eljárás elrendeléséig a felperes ügyvezetői tisztségét ellátó név1 a felszámoló többszöri felhívására sem tett eleget a Csődtv.
17. §-a szerinti irat- és vagyonátadási kötelezettségének. [11] A felszámoló
18. november 20-án szerzett tudomást a perbeli ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződésről. III.
19. [12] Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában megállapította, hogy a felek között adásvételi szerződés jött létre, a vevő az ügyvezető hozzátartozója volt, az ügyvezető a felszámoló felé a vételár megfizetését nem igazolta, továbbá a keresetindítás a Csődtv.
20. §

(1)bekezdése szerinti határidőben történt. Rögzítette, hogy a Csődtv. 40. §

(1)bekezdés

1. a)pontjába foglalt megtámadási oknak három konjunktív feltétele van: (
2. i)a szerződés vagy más jognyilatkozat eredményeképpen az adós vagyona csökken, (
3. ii)az adós szándéka valamely hitelező vagy hitelezők kijátszására irányul, és (iii) a másik fél erről tudott vagy tudnia kellett. [13] A vagyoncsökkenés körében annak tulajdonított jelentőséget, hogy az alperes a vételárat kifizette-e. Amennyiben ugyanis ez megtörtént, akkor a vételár az ingatlan helyébe lép és vagyoncsökkenés nem állapítható meg. Az alperes csak állította a vételár kifizetését, de arra vonatkozóan bizonyítékot nem csatolt, bizonyítási indítványt nem tett. A Csődtv. 40. §

(3)bekezdése szerinti törvényi vélelem, a Ptk. 8:

1. §
2. pontja, és a bírói gyakorlat (BDT Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.491/2020/10 4
3. 3572.) alapján megállapította, hogy a vagyonátruházás ingyenes volt és az ingatlannak a felperes vagyonából való kikerülése vagyoncsökkenést okozott. [14] Rámutatott, hogy a Csődtv.
4. §

(3)bekezdése értelmében a rosszhiszeműséget is vélelmezni kell. A tényállásban ismertetett pénzügyi adatok és az adófolyószámlák alapján az adásvételi szerződés megkötésekor a felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt és az ingatlan ingyenes elidegenítése a hitelezők kijátszásra irányult. Ezt a szándékot az is erősíti, hogy az adásvételi szerződés megkötését követő napon a felperes a két garázst a saját ügyvezetője részére értékesítette. Az elsőfokú bíróság mellőzte a könyvszakértői bizonyítást, mert az alkalmatlan bizonyítási eszköz annak bizonyítására, hogy az alperes a hitelezők kijátszására irányló szándékról nem tudott. [15] A Csődtv. 40. §

(3)bekezdés szerinti törvényi vélelem megdöntésének hiányában az elsőfokú bíróság a Csődtv. 40. §

(1)bekezdése szerinti mindhárom konjunktív feltételt bizonyítottnak találta, ezért megállapította a szerződés érvénytelenségét és rendelkezett az eredeti állapot helyreállításáról. Az alperes birtokbaadási kötelezettsége jogalapjaként a Ptk. 5:9. §

(1)bekezdését jelölte meg, míg a tűrésére vonatkozó kereseti kérelmet azért nem találta alaposnak, mert az alperesnek arra vonatkozó törvényi kötelezettsége nincs. IV. [16] Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben kérte annak megváltoztatásával a kereset elutasítását. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság megsértette a 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 265. §

(1)bekezdését, a 266. §

(1)bekezdését és a Csődtv. 40.§

(1)bekezdés a) pontját, mert annak tekintetében, hogy tudomással volt, vagy tudnia kellett volna arról, hogy a jogügylet a hitelezők kijátszására irányul, a felperest terhelte a bizonyítás, aminek nem tett eleget, ennek ellenére az elsőfokú bíróság e tényt valónak fogadta el. Az alperest nem terhelheti e körben bizonyítási érdek, mert az, hogy „nem tudott a felperes érdekéről” a nemleges bizonyítás kategóriájába esik. [17] Hangsúlyozta, hogy a vételárat megfizette és annak bizonyítására, hogy az a reális, piaci ára volt az ingatlannak, továbbra is igazságügyi ingatlanszakértő kirendelését indítványozta. Fenntartotta az igazságügyi könyvszakértő kirendelésére irányuló indítványát is annak alátámasztására, hogy a szerződéskötés időpontjában alappal feltételezhette, hogy a felperes fizetőképes volt. V. [18] A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult annak helyes ténybeli és jogi indokai alapján. Rámutatott, hogy az alperes nem igazolta a vételár megfizetését, ezért a hitelezők kijátszására irányuló szándék egyértelműen megállapítható. Az alperes azon állításával kapcsolatban, hogy nem volt tudomása arról, hogy a felperes jelentős tartozást halmozott fel, és hogy az adásvételi szerződés célja kifejezetten az volt, hogy a hitelezői igények kielégítését meghiúsítsa, előadta, hogy a per tárgyát képező Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.491/2020/10 5 ingatlan jelenleg a cégnév1 Korlátolt Felelősségű Társaság székhelyét képezi, mely társaságnak ügyvezetője és tagja az alperes. A társaság a felperes korábbi főtevékenységét folytatja a perbeli ingatlanban, mely szintén az adásvételi ügylet csalárd természetét és az alperes rosszhiszeműségét igazolja. [19] Téves az a fellebbezési hivatkozás, hogy neki kellene bizonyítania a rosszhiszeműséget, ugyanis a Pp. 184. §-ába foglalt állítási szükséghelyzet alakult ki, mivel a felperes volt ügyvezetője a Csődtv. 31. §-ában foglalt kötelezettségeinek nem tett leget, így a felszámolónak nincs birtokában olyan információ, mely alapján bizonyítási helyzetbe kerülhetne a vételár megfizetésének igazolása vonatkozásában. VI. [20] Az elsőfokú bíróság ítéletének jogerőre emelkedett a tűrésre kötelezés iránti keresetet elutasító rendelkezése, ezért azt az ítélőtábla nem érintette. VII. [21] A fellebbezés nem alapos. VIII. [22] Az elsőfokú bíróság a releváns tényeket megállapította, a fellebbezéssel érintett körben az érdemi döntésével és lényegében annak indokaival az ítélőtábla egyetért, ezért azok megismétlése nélkül utal a határozat helyes indokaira. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel egészíti ki az indokolást, valamint mutat rá az alábbiakra. VIII.1. [23] Az alperes tévesen hivatkozott arra fellebbezésében, hogy a felperest terhelte a hitelezők kijátszására irányuló szándékról való alperesi tudomásszerzés bizonyítása. A Csődtv. 40. §

(3)bekezdésének első mondata alapján a gazdálkodó szervezetnek a vezető tisztségviselője hozzátartozójával kötött szerződése esetén a rosszhiszeműséget, illetőleg az ingyenességet egyaránt vélelmezni kell. Az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást a vélelem fennállására vonatkozóan, azt egyébiránt az alperes sem az elsőfokú eljárásban, sem a fellebbezésében nem vitatta. Mindebből azonban az következik, hogy a perben a bizonyítási teher átfordult, a törvényi vélelem megdöntése érdekében a vélelmezett tény fenn nem állásának a bizonyítása az alperesre hárult, melynek nem tett eleget. [24] Maradéktalanul egyetért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy az alperes nem bizonyította a megállapodás visszterhességét, helytálló az utalás ebben körben a BDT

1. 3572 számú eseti döntésre is. A jogvita eldöntése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a perbeli ingatlan adásvételi szerződésben kikötött vételára reális Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.491/2020/10 6 volt-e, a felperes azt nem vitatta, melyre tekintettel helyesen mellőzte az elsőfokú bíróság az e körben indítványozott igazságügyi szakértő kirendelését. VIII.
2. [25] Az alperes az elsőfokú eljárás során és a fellebbezésében is azt állította, hogy nem tudott a felperes fizetésképtelenségéről, „alappal feltételezhette”, hogy a szerződéskötés időpontjában fizetőképes volt (
3. január 13-án kelt
4. sorszámú alperesi beadvány
5. oldal első bekezdése), melynek bizonyítására igazságügyi könyvszakértő kirendelését indítványozta. Adós maradt ugyanakkor azon tények előadásával, amelyek megalapozták a feltételezését, továbbá nem vitatta az elsőfokú ítéletnek a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fennálltát alátámasztó megállapításait (adózói tartozás fennállása,
6. évre vonatkozó negatív eredmény, rövid lejáratú kötelezettségek mértéke). Mindezek alapján helytállóan utasította el az elsőfokú bíróság az igazságügyi könyvszakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványát, mivel az alkalmatlan eszköz a rosszhiszeműség vélelmének megdöntésére, így nem felel meg a Pp.
7. §

(1)bekezdésében foglaltaknak. [26] A kifejtettek szerint – ahogy azt az elsőfokú bíróság is helyesen rögzítette – az alperes nem döntötte meg a Csődtv. 40. §

(3)bekezdése szerinti ingyenesség és rosszhiszeműség vélelmét, így a Csődtv. 40. §

(1)bekezdésében írt feltételek bizonyítottnak tekintendők, ezért a szerződés érvénytelen és a bejegyzés törlésének, valamint az eredeti állapot helyreállításának van helye a Csődtv. 40. §

(1a)bekezdése, valamint az Inytv. 62. §

(1)bekezdés ab) pontja alapján. IX. [27] A fentiek alapján a Főváros Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, míg a fellebbezett rendelkezését a Pp. 383. §

(2)bekezdésének első fordulata alapján helybenhagyta azzal a pontosítással, hogy a 12.000.000 forintos pertárgyértékre és az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §

(1)bekezdésére, valamint a 42. §

(1)bekezdés a) pontjára tekintettel az alperes helyesen 720.000 forint feljegyzett kereseti illetéket köteles az államnak megfizetni. X. [28] Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az felperes részére a másodfokú eljárásban felmerült ügyvédi munkadíjból álló költséget, melynek mértékét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(3)és

(5)bekezdései alapján a költségjegyzékben igényelttel egyezően 180.000 forintban határozta meg. Az alperes köteles továbbá megfizetni 960.000 forint feljegyzett fellebbezési illetéket az államnak külön felhívásra a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján. Budapest,

1. május
2. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.491/2020/10 7 dr. Sándor Ottó s. k. a tanács elnöke dr. Balsai Csaba dr. Vasady Loránt Zsolt s. k. előadó bíró bíró Zoltán s. k.