Bfv.799/2023/3 – Kúria

(1)bekezdése speciális tételkeret minimumot határoz meg, így bármely, szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén – függetlenül a Különös Részben meghatározott büntetési tételkeret alsó határától – szabadságvesztés helyett elzárás, közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás vagy kiutasítás, illetve e büntetések közül több is kiszabható [5/2023 Jogegységi határozat]. Kúria végzése Az ügy száma: Bfv.III.799/2023/

1. A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Molnár Ferencné dr., a tanács elnöke Dr. Hornyák Szabolcs János, előadó bíró Dr. Bartkó Levente, bíró Dr. Idzigné dr. Novák Marianna Csilla, bíró Dr. Varga Eszter, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
2. szeptember
3. Az ügy tárgya: közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette és más bűncselekmény Terhelt(ek): I. rendű Első fok: Pesti Központi Kerületi Bíróság, 8.Fk.21.139/2019/28., ítélet, tárgyalás,
4. november
5. Másodfok: Fővárosi Törvényszék, 21.Fkf.5427/2021/7., ítélet, tanácsülés,
6. április
7. Az indítvány előterjesztője: Fővárosi Főügyészség Az indítvány iránya: az I. rendű terhelt javára Rendelkező rész A Kúria a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette és más bűncselekmény miatt fiatalkorú I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a Fővárosi Főügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Pesti Központi Kerületi Bíróság 8.Fk.21.139/2019/
8. számú és a Fővárosi Törvényszék 21.Fkf.5427/2021/
9. számú ítéletét fiatalkorú I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. Kúria 3.Bfv.799/2023/3 2 A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás I. [1] A Pesti Központi Kerületi Bíróság – megismételt eljárásban – a
10. november
11. napján meghozott 8.Fk.21.139/2019/
12. számú ítéletével fiatalkorú I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében [Btk.
13. §, Btk.
14. §

(1)bekezdés a) pont,

(2)bekezdés] és bűnsegédként elkövetett rongálás vétségében [Btk. 371. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont]. Ezért őt halmazati büntetésül 300 óra közérdekű munka büntetésre ítélte. Előírta, hogy az I. rendű terhelt közérdekű munkaként fizikai munkát köteles végezni. Rendelkezett arról, hogy a kiszabott büntetést önhibából történő nem teljesítés esetén miként kell szabadságvesztésre átváltoztatni, továbbá az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről. A bejelentett polgári jogi igényt érdemben elbírálta, melyhez kapcsolódóan illetékfizetési kötelezettséget is megállapított. [2] Védelmi fellebbezés alapján eljárva a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a

1. április
2. napján jogerős 21.Fkf.5427/2021/
3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta, a közérdekű munka jellegére, továbbá az átváltoztatásának mértékére történő utalást mellőzte. Egyebekben – a polgári jogi igény elbírálására és a bűnjelekre vonatkozó rendelkezések pontosítása mellett – az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. II. [3] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a Fővárosi Főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt – a Be.
4. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontjára alapítottan – a megtámadott határozatok megváltoztatása, és a törvénynek megfelelő határozat meghozatala érdekében, mely alapján a Kúrián Bfv.III.830/2021. számon indult felülvizsgálati eljárás. [4] Indokai szerint a fiatalkorú I. rendű terhelt által elkövetett kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett súlyosabb bűncselekmény büntetési tételére figyelemmel vele szemben közérdekű munka büntetés nem lett volna kiszabható: vagy minimum 1 évig terjedő szabadságvesztés, vagy intézkedés lenne a törvényes jogkövetkezmény. [5] Kifejtette, hogy a fiatalkorúak büntetéskiszabására vonatkozó külön szabályok nem jelentik azt, hogy bármely bűncselekmény miatt bármely büntetés alkalmazható lenne, mivel a „büntetéskiszabás” és a „büntetési tétel” egymástól eltérő anyagi jogi fogalmak. A Btk. 109. §-ának szabályai pedig egyértelműen büntetéskiszabásról rendelkeznek. Kúria 3.Bfv.799/2023/3 3 [6] Ezzel szemben a büntetési tétellel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaz a Btk. 33. §

(4)bekezdése és a

1. §-a, amikor előírja, hogy a büntetési tételnél enyhébb büntetés milyen feltétel mellett és módon szabható ki. [7] Hozzátette, hogy a Btk.
2. §

(4)bekezdése és a

1. §-a a büntetési tételnél enyhébb büntetés alkalmazhatóságát nem a fiatalkorúval szemben a cselekmény miatt kiszabható leghosszabb, vagy legrövidebb büntetési tartamhoz köti, hanem a Különös részi törvényi tényállásban megállapított büntetési tétel alsó határához igazítja. [8] Mindez szerinte azt jelenti, hogy a Btk.
2. §

(4)bekezdésében foglalt általános szabály alkalmazásának fiatalkorú esetében is csak akkor van helye, ha a bűncselekmény Különös részi büntetési tételének alsó határa nem éri el az egy év szabadságvesztést. Ha pedig az adott bűncselekmény háromévi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő – mint jelen ügyben is – a szabadságvesztésnél enyhébb büntetési nem kiszabása, éspedig az enyhítő rendelkezések alkalmazásával a Btk. 82. §

(2)bekezdése alapján fiatalkorúval szemben is csak akkor alkalmazható, ha annak Különös részi büntetési tétele szerinti legkisebb mértéke egyévi szabadságvesztés. [9] Az ügyészség utalt arra, hogy az I. rendű terhelt terhére megállapított bűncselekmény Btk. Különös részi tényállásban meghatározott büntetési tételének alsó határa 2 év, így a Btk. 33. §

(4)bekezdésének alkalmazására, azaz szabadságvesztés helyett közérdekű munka kiszabására e törvényhely alapján nincs lehetőség. Álláspontja szerint a Btk. 82. §

(2)bekezdés c) pontja alapján vele szemben legkevesebb egyévi szabadságvesztést lehet kiszabni. Hozzátette, hogy a Btk. 82. §

(3)bekezdése a kétszeres enyhítést, azaz a szabadságvesztésnél enyhébb büntetési nem kiszabását csak abban az esetben teszi lehetővé, ha a büntetési tétel alsó határa egyévi szabadságvesztés. [10] A Legfőbb Ügyészség Fk.Bf.860/

1. számú észrevételében kifejtette, hogy a fiatalkorú terhelt szabadságvesztésének generális minimuma nem jelenti egyben azt is, hogy vele szemben bármely bűncselekmény miatt bármely büntetés kiszabható lenne. Általános jogalkalmazási elv, hogy a Btk. Általános Részében meghatározott törvényi feltételek szempontjából mindig a Különös Részben meghatározott büntetési tétel az irányadó. A Btk.
2. §-ában foglalt külön szabályoknak – a büntetéskiszabás körén kívül – a jogalkotó csupán a büntethetőség elévülése határidejének számításánál, és a visszaesőkre vonatkozó rendelkezések szempontjából tulajdonít jelentőséget. [11] Álláspontja szerint a Btk. – a jogerős ügydöntő határozat meghozatala során alkalmazott elkövetéskor hatályos –
3. §

(4)bekezdésének általános szabályára figyelemmel a háromévi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekmények esetében a büntetés enyhítésére csak az enyhítő szakasz (Btk. 82. §) rendelkezései alapján van törvényes lehetőség. [12] A Btk. 82. §

(2)bekezdés c) pontja értelmében, amennyiben a büntetési tétel legkisebb mértéke kétévi szabadságvesztés – márpedig a fiatalkorú I. rendű terhelt által megvalósított, csoportosan elkövetett közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette ilyen bűncselekmény –, és e mérték a büntetés kiszabásának elveire figyelemmel túl szigorú lenne, ehelyett legkevesebb egyévi szabadságvesztés szabható ki. [13] A törvény ekként azon bűncselekmények esetében, amelyek Különös részi büntetési tételének alsó határa kétévi szabadságvesztés, a fenti idézett rendelkezés alapján a szabadságvesztésnél enyhébb büntetés alkalmazását nem teszi lehetővé. Mindazon bűncselekmények tekintetében, ahol a törvény a büntetési tétel alsó határát egyévi, vagy annál hosszabb tartamú szabadságvesztésben határozza meg, a büntetés enyhítése továbbra is csak a Btk. 82. §-a szerinti enyhítő szakasz alkalmazásával történhet. Kúria 3.Bfv.799/2023/3 4 [14] Előadta, hogy mindezekre nézve nem ír elő eltérő rendelkezéseket a Btk. fiatalkorúakra vonatkozó XI. Fejezete sem. Ez azt jelenti, hogy a Btk. 33. §

(4)bekezdése és a

1. §-a a büntetési tételnél enyhébb büntetés alkalmazhatóságát nem a fiatalkorúval szemben a cselekmény miatt kiszabható leghosszabb vagy legrövidebb büntetési tartamhoz köti, hanem a Különös részi törvényi tényállásban megállapított büntetési tétel felső, illetve alsó határához igazítja. [15] Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a háromévi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekményeknél – a hatályos szabályozás szerint azon bűncselekmények esetében, ahol a törvény a büntetési tétel alsó határát egyévi, vagy annál hosszabb tartamú szabadságvesztésben határozza meg – a büntetés enyhítésére fiatalkorú esetében is csak az enyhítő szakasz, a Btk.
2. §

(2)bekezdés d) pontjára figyelemmel, a Btk. 82. §

(3)bekezdésének alkalmazásával kerülhet sor. [16] Indokainak alátámasztására hivatkozott a Kúria Bfv.III.420/2019/

1. számú, a Bfv.III.936/2018/
2. számú és a Bfv.II.462/2017/
3. számú határozataira. [17] Indítványozta, hogy a Kúria a támadott határozatot akként változtassa meg, hogy a fiatalkorú I. rendű terhelttel szemben próbára bocsátást alkalmazzon azzal, hogy a fiatalkorú pártfogó felügyelet alatt áll; egyebekben pedig a határozatot hatályában tartsa fenn. [18] Mivel a Kúria eljáró tanácsa jogkérdésben el kívánt térni a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Bfv.III.420/2019/
4. számú és Bfv.III.936/2018/
5. számú határozatoktól, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló
6. évi CIXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.)
7. §

(1)bekezdés b) pontja alapján, a Bszi. 32. §

(1)bekezdés

1. b)pontja szerint a jogegység érdekében előzetes döntéshozatali indítványt terjesztett elő, és ehhez kapcsolódóan a 2020. augusztus 30. napján meghozott Bfv.III.830/2021/13. számú végzésével a felülvizsgálati eljárást a jogegységi határozat meghozataláig felfüggesztette. [19] A jogegységi eljárás befejezését követően folytatódott jelen felülvizsgálati ügy. III. [20] A Fővárosi Főügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítvány nem alapos. [21] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi – nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. [22] A Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, hogy felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, és a jogerős ügydöntő határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 648. § a)-
2. d)pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. [23] A Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést. [24] A törvénysértő minősítés, illetve a Btk. más szabályainak megsértése tehát nem önmagában felülvizsgálati ok, hanem abban az esetben, ha ehhez törvénysértő büntetéskiszabás is kapcsolódik. [25] Ennek feltételei az alábbiak: Kúria 3.Bfv.799/2023/3 5 – a jogerős ítéletben a cselekmény minősítése törvénysértő, vagy más anyagi jogszabálysértésre került sor, – a kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés is törvénysértő és – a két említett körülmény között oksági összefüggés van, azaz a törvénysértő büntetés a törvénysértő minősítés és/vagy az anyagi jogszabálysértés következménye. [26] A kiszabott büntetés akkor tekinthető törvénysértőnek, ha annak neme vagy mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik, így a bűncselekmény minősítéséhez kapcsolódó büntetési tételkeret, vagy a büntetés kiszabására vonatkozó egyéb rendelkezések megsértésével kiszabott. [27] Jelen ügyben a fiatalkorú I. rendű terhelttel szemben kiszabott közérdekű munka büntetés az alábbiak szerint nem törvénysértő. [28] Kétségtelen, hogy az I. rendű terhelt terhére rótt társtettesként elkövetett közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettének [Btk. 311. §, 310. §

(1)bekezdés a) pont,

(2)bekezdés] büntetési tétele két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, a bűnsegédként elkövetett rongálás vétsége [Btk. 371. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont] pedig két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Nyilvánvaló az is, hogy az I. rendű terhelttel szemben a Btk.

1. §-a alapján halmazati büntetést kell kiszabni. [29] A Btk.
2. § akként rendelkezik, hogy a fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés legrövidebb tartama bármely bűncselekmény esetén egy hónap. [30] A Kúria 5/
3. Jogegységi határozata szerint a fiatalkorú esetében a felnőttkorú elkövetőre alkalmazandó szabályoktól eltérően a Btk.
4. §

(1)bekezdése speciális tételkeret-minimumot határoz meg, így bármely, szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén – függetlenül a Különös Részben meghatározott büntetési tételkeret alsó határától – szabadságvesztés helyett elzárás, közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás vagy kiutasítás, illetve e büntetések közül több is kiszabható. [31] A jogegységi határozat kifejti, hogy a Btk. 109. §

(1)bekezdés helyes értelme az, hogy az generális és speciális minimum is egyben, így – eltérően a felnőttkorú elkövetőktől – az egy hónapos alsó határ nem csak azokban az esetekben irányadó, ha a Különös részi büntetési tétel alsó határt nem jelöl meg, hanem bármely bűncselekmény esetében. Ilyenkor az enyhítésre vonatkozó szabályok értelemszerűen nem alkalmazhatók, mivel az a büntetési tételkeret alsó határának a lefelé irányuló átlépését eredményezné, amely azonban fogalmilag kizárt. [32] A fiatalkorúakra vonatkozó speciális büntetési tételkeret – amelynek alsó határa egy hónap, felső határa a Btk. 109. §

(2)és

(3)bekezdése szerint alakul – irányadó a Btk. 109. §

(4)bekezdése értelmében a büntethetőség elévülése határideje számításánál, a visszaesőkre vonatkozó rendelkezések tekintetében, miként a halmazati és összbüntetés, valamint a középmérték számítása során is. [33] A Btk. fiatalkorúakra vonatkozó szabályainak ilyen értelmezése alapján nem lehetséges annak a következtetésnek a levonása, hogy amíg a törvény ugyanazon elkövető és bűncselekmény esetén nem teszi lehetővé a szabadságvesztéshez képest alternatív büntetések kiszabását, addig engedi a lényegesen enyhébb intézkedés – a próbára bocsátás – alkalmazását, mivel annak a Btk. 116. §

(1)bekezdése alapján bármely bűncselekmény esetén helye van. Ilyen jogalkotói cél nem olvasható ki a Btk. XI. Fejezetének a fiatalkorúakra vonatkozó szabályaiból, ugyanis tekintetükben éppen arról van szó, hogy szabadságelvonással járó büntetést csak akkor lehet kiszabni, ha a büntetés célja más módon nem érhető el. Kúria 3.Bfv.799/2023/3 6 [34] A Btk. 109. §

(1)bekezdéséből fakadóan fiatalkorú esetében mindenkor szükségszerűen megvalósul azon feltétel, hogy ha a bűncselekmény büntetési tételének alsó határa nem éri el az egy év szabadságvesztést, és ez minden bűncselekmény esetén tételes jogi alapot ad valamennyi további büntetési nem alkalmazására is {5/

1. Jogegységi határozat [101]-[104] bekezdés}. [35] Így – miként jelen ügyben is – fiatalkorúval szemben sor kerülhet szabadságvesztés helyett közérdekű munka büntetés kiszabására. [36] Az Alaptörvény
2. cikk

(3)bekezdése szerint a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. A Bszi. 24. §

(1)bekezdés c) pontja akként rendelkezik, hogy a Kúria a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. A jogegységi határozat a Bszi. 42. §

(1)bekezdés második mondata alapján a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező. [37] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor a fiatalkorú I. rendű terhelttel szemben közérdekű munka büntetést szabott ki, és törvényes a büntetés mértékének megválasztása is. [38] Ekként a Kúria a Fővárosi Főügyészség által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. §

(6)bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatokat a Be. 660. §

(1)bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. §

(1)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. IV. [39] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 6. §

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. §

(1)bekezdés b) pontja zárja ki. [40] A Be. 652. §

(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §

(3)-

(5)bekezdésén alapul. A Be. 652. §

(7)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. Az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja [Be. 656. §

(4)bekezdés]. Budapest,

1. szeptember
2. Molnár Ferencné dr. s.k. a tanács elnöke, Dr. Hornyák Szabolcs János s.k. előadó bíró, Dr. Bartkó Levente s.k. bíró, Dr. Idzigné dr. Novák Marianna Csilla s.k. bíró, Dr. Varga Eszter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Kúria 3.Bfv.799/2023/3 bírósági ügyintéző 7