Bf.120/2025/27 – Győri Ítélőtábla

(2)bekezdés a) pontját is. Az I. r. vádlott terhére megállapított emberkereskedelem és kényszermunka bűntettének a minősítéséből mellőzi az

(5)bekezdés b) pontjára történő hivatkozást, 3 rb. csalás bűntettének (Btk. 373. §

(1)bekezdés

(2)bekezdés a) pont) megnevezése helyesen 3 rb. csalás vétsége. Az 1 rb. tártettesként elkövetett csalás bűntette (Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont) 1 rb., a Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont,
2. bc)alpontra figyelemmel, az

(5)bekezdés b) pontja szerinti folytatólagosan, társtettesként elkövetett csalás bűntettének minősül. Az I. r. vádlott az 1 rb. zsarolás bűntettét folytatólagosan követte el. Az I. r. vádlott

1. február 17-től
2. február
3. napjáig őrizetben,
4. február 20-tól
5. február
6. napjáig bűnügyi felügyeletben, majd
7. február
8. napjától letartóztatásban volt. A bíróság a szabadságvesztés büntetésbe beszámítja
9. február
10. napjától
11. február
12. napjáig őrizetben,
13. február
14. napjától
15. február
16. napjáig bűnügyi felügyeletben, majd
17. február
18. napjától letartóztatásban töltött időt akként, hogy 1 (egy) nap őrizetben és 1 (egy) nap letartóztatásban töltött idő 1 (egy) nap szabadságvesztésnek, míg a 4 (négy) nap bűnügyi felügyeletben töltött idő 1 (egy) nap szabadságvesztésnek felel meg. A bíróság Terhelt1 I. r. vádlottal szemben 7.292.927 (hétmilliókettőszázötkilencvenkettőezer-kilencszázhuszonhét) forint erejéig rendel el vagyonelkobzást. Az I. r. vádlott által fizetendő, elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összege helyesen 245.682 (kettőszáznegyvenötezer-hatszáznyolcvankettő) forint, míg Terhelt1 I. r. és Terhelt2 Győri Ítélőtábla I.Bf.120/2025/27.. 2 II. r. vádlottak egyetemlegesen 21.208 (huszonegyezer-kettőszáznyolc) forint bűnügyi költség megfizetésére kötelesek. A 17.B.22/2024/
19. számú végzéssel lefoglalt határidőnapló lefoglalását megszünteti és azt tanú2 (Cím6) sértett részére kiadni rendeli. Az ítélőtábla felhívja tanú2 figyelmét, hogy ha a jogerős határozat közlésétől számított három hónapon belül nem veszi át a dolgot, akkor a dolog az állam tulajdonába kerül. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét Terhelt1 I. r. vádlott vonatkozásában helybenhagyja. A bíróság az I. r. vádlott szabadságvesztés büntetésébe beszámítja Terhelt1 I. r. vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig letartóztatásban töltött időt. Indokolás: [1] A Székesfehérvári Törvényszék előtt két vádlott ellen folyt büntetőeljárás emberkereskedelem és kényszermunka büntette és más bűncselekmények miatt 17.B.22/
20. számon. Terhelt2 II. r. vádlottal vonatkozásában az elsőfokú bíróság
21. szeptember
22. napján kihirdetett 17.B.22/2024/
23. számú ítélete - tekintettel arra, hogy a II. r. vádlott és védője a fellebbezést visszavonta, vele szemben ügyészi fellebbezés nem volt -
24. február
25. napján jogerőre emelkedett. A másodfokú eljárásban mindezek miatt Terhelt1 I.r. vádlott érintett. [2] A Székesfehérvári Törvényszék
26. szeptember
27. napján kihirdetett 17.B.22/2024/
28. számú ítéletében bűnösnek mondta ki Terhelt1 I. r. vádlottat 1 rb emberkereskedelem és kényszermunka bűntettében [Btk.
29. §

(2)bekezdés b) pont,

(5)bekezdés b )és d) pont], 3 rb csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés és

(2)bekezdés a) pont], 1 rb társtettesként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés b) pont] és 1 rb zsarolás bűntettében [Btk. 367. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pont]. [3] Ezért a bíróság halmazati büntetésül 8 év 6 hónap fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 9 évi közügyektől eltiltásra ítélte, valamint vele szemben 7.956.927,-Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Megállapította, hogy az I. r. vádlott a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az I. r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztés büntetésbe történő beszámításáról, kártérítés és eljárási illeték megfizetésére kötelezésről a bűnügyi költség viseléséről és a bűnjelekről. [4] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I. r. vádlott terhére súlyosítás érdekében, Terhelt1 I. r. vádlott és védője felmentés, másodlagosan a minősítés megváltoztatása és enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. [5] Az I. r. vádlott védője a fellebbezése írásbeli indokolásában részletesen kifejtette, hogy az I. r. vádlott terhére rótt bűncselekmények közül melyek minősítésének megváltoztatását tartja indokoltnak. Először amellett érvelt, hogy az 1rb emberkereskedelem Győri Ítélőtábla I.Bf.120/2025/27.. 3 és kényszermunka bűntette vonatkozásában az

(5)b) pontra történő hivatkozás a törvényszék részéről téves, mert az irányadó tényállásokban részletezett körülményekről a sértettek sanyargatására nem lehet következtetést levonni, mindezekre tekintettel a Btk. 192. § szerinti cselekményt a

(2)bekezdés b) pont,

(5)bekezdés d) pontja szerint indítványozta minősíteni. Másodsorban a zsarolás bűntettének minősített, V. tényállási pontban leírt cselekményt önbíráskodás bűntettének kérte minősíteni. Részeletesen elemezve a tényállást érvelt amellett, hogy védence jogosnak vélt vagyoni igényét kívánta érvényesíteni, magatartása nem a jogtalan haszonszerzés szándékát tükrözi. Harmadsorban a IV. tényállási pontban körülírt tanú2 sértett sérelmére elkövetett 1 rb társtettesként elkövetett csalás tekintetében indítványozta a cselekményt a Btk. 373.§

(3)bekezdés a.) pontja szerint minősíteni, tekintettel arra, hogy minden kétséget kizáróan csak a tanú1 bankszámlájára 42 részletben átutalt összesen 2.760.000,-Ft-ról, a sértett által egyösszegben átutalt 1.200.000,-Ft, ugyancsak tanú1 számlájára beérkezett pénzről, és a sértett által a Western Union hálózaton keresztül küldött 273.819,-Ft-ról, azaz összesen 4.233.819,-Ft összegről állapítható meg bizonyítottan, hogy tanú2 sértettől a vádlottak birtokába került. A többi, tényállásban rögzített összegről álláspontja szerint csak az állapítható meg, hogy ezeket a tranzakciókat tanú2 sértett végrehajtotta, tehát az OTP Banknál a saját bankszámlaszámáról azokat készpénzben felvette, ugyanakkor nincs az ítéletben szó arról, hogy azok a sértett birtokából miképpen, hogyan, mikor, és milyen bizonyosság által kerültek át a vádlottak birtokába. Mindezek alapján érvelt amellett, hogy a védencével szemben a törvényszék által kiszabott szabadságvesztés büntetés mértékét enyhítse a másodfokú bíróság akként, hogy a törvényi minimumban meghatározott tartamú, esetleg az enyhítő rendelkezések csekély mértékű alkalmazásával a törvényi minimum alatti mértékű szabadságvesztés büntetést szabjon ki. A főügyészségnek a vagyon elleni bűncselekmény üzletszerű elkövetésének megállapítására vonatkozó indítványa elutasítását kérte. [6] A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.148/2024/10-I. szám alatti átiratában az ügyészség súlyosításra irányuló fellebbezését fenntartotta, az I. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan a minősítés megváltoztatása és enyhítés érdekében bejelentett fellebbezését alaptalannak tartotta. [7] Utalt arra, hogy a felülbírálat a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján teljes körű. Rámutatott, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat betartva folytatta le a bizonyítási eljárást, a tárgyalás anyagává tette az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges valamennyi releváns bizonyítékot, nagyon részletesen bemutatta az ellentétes tartalmú vallomásokat mérlegelő tevékenységét, valamint a további bizonyítékok értékelését. Álláspontja szerint a perbíróság kellő mélységében elemezte a bűncselekmények előzményeit, nagyrészt irathűen rögzítette a vádlottak elbírált cselekvőségét. [8] A perbíróság által elfogadott bizonyítékok alapján részbeni iratellenességet észlelt, mely álláspontja szerint a tényállás - általa későbbiekben megjelölt – kiegészítésével a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontja, valamint a Be. 453. §

(6)bekezdése alapján orvosolható. Hangsúlyozta, hogy az I. r. vádlott büntetőjogi felelősségét érintő, eltérő tényállás megállapítására nincs törvényes lehetőség és a megalapozottá tett tényállásból okszerű következtetés vonható az I. r. vádlott bűnösségére. [9] A jogi indokolást - melyet részletesnek és szakszerű érveket felsorakoztatónak nevezett - azzal tartotta szükségesnek kiegészíteni, hogy az I. r. vádlott a vagyon elleni Győri Ítélőtábla I.Bf.120/2025/27.. 4 bűncselekményeket rendszeres haszonszerzési céllal, tehát üzletszerűen követte el, továbbá a tanú4 sérelmére elkövetett cselekmény azért minősíthető a sértett sanyargatásával elkövetettként az indokolásban írtakon túl, mert a sértettnek nem volt időjáráshoz igazodó ruházata, a sértetteknek egy ágyban kellett aludniuk, az élelmezés hiányossága (a vádlott mindkét feltételt részben a gondozói hálózaton keresztül biztosította) pedig az egészség jelentős romlásához vezetett. Mindezekre tekintettel az I. r. vádlott terhére rótt bűncselekmények minősítését helyesbíteni indítványozta akként, hogy a kiegészített V. pont alatt rögzített tényállás alapján a zsarolás bűntette folytatólagosan elkövetett az eltérő összeg kikényszerítése miatt; a II. és IV. tényállási pontban vagyon elleni bűncselekmények az üzletszerű elkövetésre figyelemmel eggyel súlyosabban minősülnek, továbbá a III. tényállási pontban írt elkövetési időkre figyelemmel a tényállás alapján I. r. vádlott tanú4 sérelmére elkövetett, a [24] bekezdésben írt elkövetői magatartás további 1 rendbeli, a Btk. 373. §

(3)bekezdés b) pontja szerinti bűncselekmény megállapítására alkalmas. [10] Hivatkozott arra, hogy a törvényes minősítés és további bűncselekményben való bűnösség megállapítása mellett a bűnösség köre bővül az I.r. vádlott tekintetében. Az elsőfokú bíróság ítéletében felsoroltakon túl további súlyosító körülményként kérte megállapítani a folytatólagos elkövetést az erőszakos vagyon elleni bűncselekmény tekintetében, míg az enyhítő körülmények köréből mellőzni indítványozta, hogy eltartja a három kiskorú gyermekét. [11] Hangsúlyozta, hogy a bűnösségi körülmények nagyobb száma és nyomatéka alapján figyelemmel az időszerű eljárásra - I. r. vádlottal szemben a középmértéket meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabása indokolt. Az I. r. vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzást törvényesnek ám összegszerűségében pontatlannak tartotta és részeletesen megindokolta, hogy e körben miért és milyen pontosítás tart szükségesnek. Az I. r. vádlottat, valamint az I. vádlottat a II. r. vádlottal egyetemlegesen terhelő bűnügyi költség összegének meghatározásában egy költségtétel eltérő beszámítása miatti javítást tartott szükségesnek. Az ítélet többi rendelkezését törvényesnek tartotta. [12] A törvényszék ítéletének megváltoztatását indítványozta akként, hogy az I. r. vádlott cselekményét a III. tényállási pontot érintően csalás bűntettének is minősítse [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpont,

(3)bekezdés b) pont]; a II. tényállási pontban írt elkövetői magatartást 3 rendbeli csalás bűntettének [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpont,

(3)bekezdés b) pont], a IV. tényállási pontban írtakat csalás bűntettének [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpont,

(5)bekezdés

1. b)pont] minősítse; állapítsa meg, hogy a zsarolás bűntettét I. r. vádlott folytatólagosan követte el, az I. r. vádlottal szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetést szabjon ki, hosszabb tartamban tiltsa el a közügyek gyakorlásától, a vagyonelkobzás összegét I. r. vádlott esetében 7.292.927 Ft-ban állapítsa meg; az I. r. vádlottat 245.682 Ft, míg a vádlottakat egyetemlegesen 21.208 Ft bűnügyi költség megfizetésére kötelezze; a 41. sorszámú végzéssel lefoglalt határidőnapló lefoglalását szüntesse meg, azt a lefoglalást szenvedő tanú2 részére kiadni rendelje, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. [13] A fellebbezési nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője perbeszédében fenntartotta az átiratban írtakat, reagált a védő felvetéseire és indítványait az ott írtakkal egyezően adta elő. Az emberkereskedelem és kényszermunka bűntette tekintetében a sértettek sanyargatásával elkövetés, mint minősítő körülmény megvalósulása Győri Ítélőtábla I.Bf.120/2025/27.. 5 tekintetében azt hangsúlyozta, hogy a sanyargatás megállapíthatóságánál az egyes megalapozó körülményeket nem önmagukban, hanem együttesen kell vizsgálni. Felhívta a figyelmet arra, hogy a hitelfelvétel nem része a tanú1 sérelmére elkövetett folytatólagos bűncselekménynek. Érvelt a tanú5 sérelmére elkövetett cselekmény törvényszék által megállapított minősítésének helyessége mellett is. [14] A vádlott védője a fellebbezési nyilvános ülésen a fellebbezése írásbeli indokolásában írtakkal egyezően fejtette ki érveit az emberkereskedelem és kényszermunka bűntette tekintetében a minősítés megváltoztatása iránti kérelme, a zsarolás bűntette esetében a cselekmény önbíráskodás bűntettének minősítése és az elkövetési értékre tekintettel az eggyel enyhébb minősítés megállapítása iránti indítványa tekintetében a tanú2 sértett sérelmére elkövetett cselekmény esetében. Hangsúlyozta, hogy ez utóbbi cselekmény esetében csak a polgári perben szültetett egyezségben rögzített összeg körüli, fellebbezésének írásbeli indokolásában levezetett elkövetési érték bizonyított. Fenntartotta a kiszabott büntetés enyhítésére irányuló kérelmét is a fent felsorolt enyhébb minősítések megállapítása mellett. Végül utalt arra, hogy álláspontja szerint az emberkereskedelem és kényszermunka bűntette alapesetének megjelölésében a
2. b)pont esetében elírás történt és az
3. a)pont lenne a helyes. [15] A fellebbviteli főügyészség képviselője viszonválaszában az emberkereskedelem és kényszermunka bűntette alapesetének megjelölésével kapcsolatban kifejtette, hogy mindkét pontot;
4. a)és
5. b)pontot is meg kellene jelölni, míg a vádlottak és tanú2 sértett polgári perben született egyezségével kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a sértett a 3 millió forint megfizetéséről szóló megállapodás előtt kijelentette, hogy ő már belefáradt az eljárásba, azt minél gyorsabban be akarta fejezni. [16] Terhelt1 I. r. vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában elmondta, hogy ez a büntetőeljárás nagy tanulság volt a számára és 3 kiskorú gyermekére tekintettel kérte a kiszabott büntetés enyhítését. [17] Az ítélőtábla a fellebbezések irányára tekintettel az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján teljeskörűen felülbírálta, vizsgálva az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását is. [18] Az eljárása során a törvényszék abszolút eljárási szabálysértést nem követett el, olyan - az eljárás lefolytatására, illetőleg a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, illetőleg a büntetés kiszabására lényegesen kiható, a vádemelés után a bizonyítás törvényességét, az eljárásban részt vevő személyek törvényes jogainak gyakorlását sértő, vagy korlátozó - eljárási szabályszegést, amely másodfokon akadálya lett volna az érdemi felülbírálatnak, vagy amely az elsőfokú ítéletet eljárási szempontból felülbírálatra alkalmatlanná tenné, az ítélőtábla a törvényszék eljárásában ugyancsak nem észlelt. [19] A törvényszék a vádbeli cselekmény kapcsán törvényes, alapos, mindenre kiterjedő bizonyítást folytatott le, valamennyi bizonyítékot a tárgyalás anyagává tett, a vádlott és a védelem a bizonyítás anyagát megismerhették, azzal kapcsolatos álláspontjukat kifejthették, Győri Ítélőtábla I.Bf.120/2025/27.. 6 védekezésüket előterjeszthették. A törvényszék a tisztességes eljárás feltételeit biztosította, a vádlott és védője szabadon élhettek kérdezési, észrevételezési, indítványtételi jogukkal. [1] A törvényszék ítéletében a rendelkezésre álló bizonyítékokat iratszerűen mutatta be, egyenként és összességében is megvizsgálta. Részletesen elemezte azokat és azonos szempontok szerint értékelte, az így tett ténymegállapításai a másodfokú bíróság megítélése szerint összhangban állnak a bemutatott bizonyítékokkal. Részletes és alapos indokát adta annak, hogy a tényállást milyen logikai érvek mentén építette fel, mely bizonyítékot miért fogadatott vagy vetett el. Igy alapos indokát adta annak is, hogy az I. r. vádlott védekezését miért vetette el. Ez a megállapítás tehető - a védelem által sérelmezett - IV. tényállási pont vonatkozásában is. Az egyes pénzfelvételek nyomon követhetőek voltak és – ahogy azt az elsőfokú bíróság is rögzítette indokolásában - nem merült fel olyan körülmény vagy olyan mérvű pontatlanság, ellentmondás tanú2 sértett vallomásában, mely azt eredményezhetné, hogy ne lehessen tényállást alapozni az okiratokkal alátámasztott vallomására. Helyes logikai megállapítással hivatkozott arra a törvényszék, hogy tanú2 sértett által csatolt, a bíróság által ismertetett asztali naptár az okirati bizonyítékokkal - így a folyószámla kimutatásokkal és a pénzszolgáltató kimutatásaival - összevetve alkalmas volt arra, hogy tanú2 által átadott teljes összeget meg lehessen vele határozni, illetve a tanú vallomását a szükséges mértékben megerősítse. Megalapozott megállapítást tett a törvényszék a polgári perben kötött és bíróság által jóváhagyott egyezség vonatkozásában is, amikor a bizonyítékértékelése körében rögzítette , hogy egyrészt nem köti a büntetőügyben eljáró bíróságot, másrészt az egyezség 3 millió forint tartozásról szól és azon egyezségben foglalt azon kitétel, miszerint a felek elszámoltak egymással és követelésük nincsen, szintén nem akadályozza meg a büntetőügyekben eljáró bíróságot abban, hogy bizonyítást követően felvett tényállásban további összegek átadását állapítsa meg és abból a büntetőjog körébe tartozó, a bűnösséget érintő következtetéseket vonjon le. A mérlegeléssel megállapított tényállás kellően felderített, iratszerű, nem tartalmaz téves ténybeli következtetéseket sem. [20] A megállapított tényállás a bizonyítás anyagának megfelelő, a Be. 592. §

(1)bekezdés a)-b) és

(2)bekezdés a)-d) pontjaiban írt megalapozatlansági hibáktól, hiányosságoktól alapvetően mentes, azt csupán az iratok alapján a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontban írtak szerint pontosította illetve egészítette ki az alábbiak szerint: A [11] bekezdés utolsó előtti sorában a Név1 név helyesen Terhelt

1. A [25] bekezdést azzal egészíti ki, hogy a
2. február
3. napján foganatosított helyszíni szemle során a két sértett által közösen használt szobában egy ágy volt. A [29] bekezdés
4. és
5. mondatát akként változtatja meg, hogy tanú4 kiszolgáltatott helyzetére, arra, hogy rá volt szorulva az I.r. vádlott által adott, a kezdeti időszakban a vádlott által még kifizetett munkalehetőségre, felvette a hitelt, majd a bántalmazásokra is figyelemmel nyugellátását átadta az I. r. vádlott részére, valamint térítés nélkül végzett munkát számára.
6. augusztus
7. napján 200.000,-Ft-ot, majd
8. május és
9. februárja között 21 alkalommal 35.000,-Ft-ot, azaz 735.000,-Ft-ot, összesen 935.000,-Ft-ot szerzett meg jogosulatlanul Terhelt1 I. r. vádlott tanú4től a nyugellátás és a hitel összegének elvételével. A [34] bekezdésben a kölcsönök összege helyesen 5.456.000,-Ft. A [39] bekezdés
10. és utolsó előtti sorában a tanú2 sértettnek összesen okozott kár összeg helyesen 9.029.819,-Ft. Győri Ítélőtábla I.Bf.120/2025/27.. 7 A [43] bekezdést az
11. mondatát akként változtatja meg, hogy tanú5 sértettben a saját és felesége, valamint kisgyermekei miatt félelem alakult ki az I.r. vádlott által többször személyesen és telefonon is megismételt fenyegetéseknek köszönhetően, melynek során az I. r. vádlott először 200.000 - 400.000,-Ft-ot, majd 800.000,-Ft-ot, végül 1.600.000,-Ft-ot követelt. [21] Az ítélőtábla a Be.
12. §

(3)bekezdése szerint kiegészített tényállás alapján bírálta felül az elsőfokú ítéletet, mely tényállás azonos bizonyítékok mellett a fellebbezési eljárásban - a felülmérlegelési tilalom folytán - nem támadható és írható felül, az a másodfokú eljárásban is irányadó volt. [22] A tényállásból helyesen vont következtést az elsőfokú bíróság az I. r. vádlott bűnösségére, és a bűncselekmény megnevezése, jogi minősítése túlnyomórészt helytálló, de nem volt teljesen az anyagi jog szabályainak megfelelő. [23] Az emberkereskedelem és kényszermunka bűntette esetében az elsőfokú bíróság ítéletében a törvényi tényállási elemekkel párhuzamosan mutatta be az általa megállapított tényeket és azokat alátámasztó adatokat, indokolásában kellő részletességgel kitért a vádlott megtévesztő magatartásának mibenlétére, a sértettek kiszolgáltatott helyzetére, mely érvelésekkel az ítélőtábla egyetértett. Tévedett azonban a törvényszék, amikor az I. r. vádlott alapcselekményei körében ennek megfelelően nem állapította meg a

(2)bekezdés a) pontja szerinti esetet, továbbá amikor megállapította a sértettek sanyargatásával elkövetést, mint minősítő körülményt. [24] Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy megvalósítja az emberkereskedelem és kényszermunka bűntettét, aki rendszeres előny szerzése céljából a sértetteket úgy bírja rá a munkavégzésre, hogy őket megtéveszti a lakhatási körülményeik, a munkavégzés díjazása és a saját részesedése tekintetében, továbbá kihasználja a rendszeres jövedelem nélkül, hajléktalanként élő, önálló életvezetésre csak igen korlátozott mértékben képes, idősebb korú, tényleges választási lehetőséggel nem rendelkező sértettek kiszolgáltatott helyzetét. A kiszolgáltatott helyzet ismérvei a sértettek a terhelthez költözését megelőzően fennálltak, ha ők idősebb korúak voltak, hajléktalanként, a megélhetésüket biztosító rendszeres jövedelem nélkül, nehéz anyagi és szociális körülmények között éltek. Az ennek ismeretében lévő terhelt a sértettek kiszolgáltatott helyzetét fenntartja, ha odaköltözésük után a sértetteknek a munkavégzés ellenében járó keresménye, a nyugellátása és szociális járandósága felett ő rendelkezik, ő határozza meg, hogy ezekből mikor és mennyit juttat a sértetteknek. Így a sértetteknek valós választási lehetősége nincs, mert a terhelt magatartása megakadályozza őket abban, hogy saját érdekeik szem előtt tartásával hozzák meg a további sorsukat érintő döntéseiket és kiszolgáltatott helyzetükből kitörhessenek. [25] Az emberkereskedelem sértettjeiként a kiszolgáltatott személyek tartózkodási helyének kijelölése, szabad mozgásuk korlátok közé szorítása vagy ellenőrzése és a kiszolgáltatottságuk miatt szükséges ellátásuk biztosítása mind olyan magatartás, amely az emberkereskedelem véghezvitelét, a kizsákmányolást, illetve annak fenntartását hivatott szolgálni. [26] Az irányadó tényállásból mindez kétséget kizáróan megmegállapítható volt. Győri Ítélőtábla I.Bf.120/2025/27.. 8 [27] Az Európai Parlament és a Tanács 2011. április 5-i 2011/36/EU irányelve az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (a továbbiakban: irányelv) 2. cikk

(2)bekezdése szerint a kiszolgáltatott helyzet olyan helyzet, amelyben az adott személy tényleges vagy elfogadható választási lehetőség hiányában kénytelen alávetni magát az adott visszaélésnek. [28] A Btk.

1. §-ához fűzött indokolás szerint a kiszolgáltatott helyzet előállhat egy tényező következményeként, de kiválthatja azt több tényező összessége; továbbá a kiszolgáltatott helyzetet előidézheti az elkövető, de az fennállhat tőle függetlenül is. Utóbbi esetben az elkövetői visszaélés a már meglévő kiszolgáltatott helyzet (például hajléktalanság, kilátástalan anyagi helyzet) fenntartásával vagy az abból való kilábalás megakadályozásával valósulhat meg. [29] A kiszolgáltatott helyzet megléte kialakulásának okától és felróhatóságától független ténykérdés, közömbös, hogy a sértett e kiszolgáltatott állapotát mi idézte elő. Jelentősége kizárólag annak van, hogy az elkövető – felismerve a sértett kiszolgáltatott helyzetét – azt kihasználta-e. [30] Töretlen a bírói gyakorlat abban is, hogy a hajléktalan, családi és társadalmi kapcsolatokkal, valamint jövedelemmel nem rendelkező, önmagát még csak alapszinten eltartani is korlátozottan képes személy kiszolgáltatott helyzetben van (BH
2. 30.) [31] A tényállás ugyanakkor adatokat tartamaz a sértetteknél alkalmazott erőszakkal, illetve a fenyegetéssel kényszerítés módjára vonatkozóan is, bántalmazta is őket, illetve bántalmazással fenyegette őket, ha valamit nem úgy tettek, ahogy azt az I. r. vádlott kívánta. [32] E körben az ítélőtábla utal arra, hogy a kényszerítés olyan külső ráhatás a sértettre, mely őt a cselekvési szabadságától megfosztja, vagy abban korlátozza azáltal, hogy az elkövető akaratának megfelelő magatartás tanúsítását éri el. Az erőszak vagy a fenyegetés alkalmazása akár akaratot törő, akár akaratot hajlító hatású lehet. Az erőszak a személyre fizikai erővel történő, támadó jellegű testi ráhatás. A fenyegetés irányulhat az élet, testi épség ellen, lehet akár közvetlen is. [33] Nem osztotta az ítélőtábla a törvényszék álláspontját a sértettek sanyargatásával elkövetés, mint minősítő körülmény megállapítását illetően. [34] A sértett sanyargatása alatt minden olyan testi vagy lelki ráhatás értendő, amely meghaladja a személyi szabadságtól megfosztáshoz általában szükséges magatartás szokásos mértékét, és ezen túlmenően nélkülözésnek, megalázásnak, testi vagy pszichés kínzásnak teszi ki a sértettet. [35] Jelen ügyben nem volt olyan adat, mely arra utalt volna, hogy a sértetteket ért testi vagy lelki ráhatás eredményeképpen nélkülözésnek, megalázásnak, testi vagy pszichés Győri Ítélőtábla I.Bf.120/2025/27.. 9 kínzásnak lettek volna kitéve a sértettek. A helyszíni szemle során rögzítettek szerint a sértettek lakrészében volt kályha, ruhaszárító, víz, hosszabbító igénybevételével ugyan de volt áram, televízió, mikrohullámú sütő. Bent valóban nem volt WC és egy ágy volt. Arra nem volt adat, hogy a lakhatási körülmények negatívak lettek volna a sértettek számára, napi háromszori étkezésük biztosított volt, erre sem volt panasz. tanú4 sértett testvére mondta, hogy a sértett lefogyott, annak okát illetően azonban nem folyt bizonyítás, hogy a sértett ruházata hiányos lett volna, ha hiányos volt, azt mi okozta, adat ugyancsak nem merült fel. A rendelkezésre álló bizonyítékok és adatok alapján nem állapítható meg az a többletmagatartás az I. r. vádlott részéről, ami a sanyargatással elkövetés megállapíthatóságához szükséges. [36] A védelem sérelmezte a zsarolás bűntettének megállapítását az V. tényállási pontban leírt magatartás alapján. [37] A zsarolás és az önbíráskodás elkövetési magatartása azonos, valaminek a tevésére, nem tevésére vagy eltűrésére való kényszerítés. Kényszerítésen a sértett akaratára történő ráhatást kell érteni, amelynek folytán a sértett nem a saját, hanem az elkövető akaratának megfelelő magatartást tanúsít. A két bűncselekmény a célzat alapján határolható el, zsarolásnál a jogtalan haszonszerzés, míg önbíráskodásnál a jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igény érvényesítése a cél. Az elhatárolás szempontjából annak van jelentősége, hogy önbíráskodás esetén az elkövető tudata nem átfogja az igény jogtalan voltát, míg a zsarolás elkövetője tisztában van az igény jogtalanságával, s szándéka éppen a jogellenes vagyonszerzésre irányul. [38] A rendelkezésre álló adatból megállapítható, hogy a sértett és az I. r. vádlott többször megtekintették a kérdéses ingatlant, melynek állapotát szerződésben is rögzítették. Később – ahogy erre a fellebbviteli főügyészség képviselője a nyilvános ülésen hivatkozott is - az I. r. vádlott minden alap és bizonyíték nélkül határozta meg azt az összeget, melynek visszafizetésére köteles az eladó a neki korábban megfizetett vételárból. Jogos igénynek ez nem tekinthető, csupán az I. r. vádlott állította azt, hogy ez neki visszajár. A jogtalan haszonszerzési szándékot támasztja alá az a körülmény is, hogy az idő előrehaladtával az I. r. vádlott egyre nagyobb összeget követelt vissza tanú5 sértettől. [39] Az ítélőtábla mindezekre is figyelemmel egyetértett a törvényszék e körben megfogalmazott indokolásával, a V. tényállási pontban írt vádlotti magatartást helyesen minősítette zsarolás bűntettének. Tévedett azonban amikor a cselekménysor kapcsán a folytatólagos elkövetést nem állapította meg az I. r. vádlott terhére. Az I. r. vádlott egyre nagyobb, eltérő összeget kívánt kikényszeríteni a sértettől. Egyetértett az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészséggel abban, hogy – figyelemmel a hivatkozott EBD2015.B.16.-ban írtakra is - hogy az I r. vádlott magatartása helyes minősítse folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntette a Btk.
3. §

(2)bekezdés alapján. [40] Az ítélőtábla észlelte, hogy a törvényszék a 3 rb Btk. 373. §

(1)bekezdés

(2)bekezdés a) pont) szerinti csalást 3 rb csalás bűntettének nevezte meg, ezeknek a cselekmények a megnevezése helyesen 3 rb csalás vétsége. [41] A fellebbviteli főügyészség az I. r. vádlott II. és IV. tényállási pontban körülírt, több alkalommal a sértettek megtévesztésével megvalósított vagyon elleni bűncselekmény Győri Ítélőtábla I.Bf.120/2025/27.. 10 vonatkozásában azt indítványozta, hogy azokat a bűncselekményeket az ítélőtábla üzletszerűen elkövetettnek minősítse. [42] A Btk. 458. §

(1)bekezdés

1. pontja szerint üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik. [43] Az I. r. vádlott terhére rótt fenti bűncselekmények elkövetési ideje pontosabban meg nem határozhatóan, de
2. októbere és
3. februárja közé tehető, a IV. tényállási pontban írt cselekményé
4. tavaszától
5. szeptemberig. A cselekmények esetében a rendszerességet megalapozó rövid időköz - a pontosabb elkövetési idők hiányában - nem állapítható meg tényszerűen, ezért ezen cselekmények vonatkozásában az üzletszerűséget nem lehetett megállapítani. [44] Az üzletszerű elkövetést megalapozó körülmények ugyanakkor az ítélőtábla álláspontja szerint megállapíthatóak voltak a tanú5 sértett sérelmére elkövetett zsarolás bűntette és a tanú2 sértett sérelmére elkövetett csalás esetében. A zsarolás bűntettének elkövetési ideje
6. januárja, míg a csalás bűntettét az I. r. vádlott
7. május-
8. szeptember között követte el. A Btk.
9. § és a
10. § d) pont a zsarolás bűntette és a csalás bűntette hasonló jellegű bűncselekmény. [45] A Btk.
11. §

(2)bekezdése szerint folytatólagosan elkövetett bűncselekmény az, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt, egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközönként többször követ el. A tanú2 sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény ezeknek a törvényi feltételeknek is megfelel. [46] Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék által 1 rb tártettesként elkövetett csalás bűntetteként (Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont) értékelt cselekményt 1 rb, a Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont,
2. bc)alpontra figyelemmel, az

(5)bekezdés b) pontja szerinti folytatólagosan, társtettesként elkövetett csalás bűntettének minősítette. [47] A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a III. tényállási pontban írt elkövetési időkre figyelemmel a tényállás alapján I. r. vádlott tanú4 sérelmére elkövetett, a [24] bekezdésben írt elkövetői magatartás további 1 rendbeli, a Btk. 373. §

(3)bekezdés b) pontja szerinti bűncselekmény megállapítására is alkalmas, azért az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását indítványozta akként, hogy I. r. vádlott cselekményét a III. tényállási pontot érintően csalás bűntettének is minősítse [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpont,

(3)bekezdés b) pont]. [48] Az ítéleti tényállás [24] bekezdésében rögzítettek szerint tanú4 sértett

1. augusztus 23-án, a neki a családi házánál felújítási munkát biztosító Terhelt1 I.r. vádlott rábírására 110 hétre, 4.150,- forintos törlesztőrészlettel 200.000,- forint hitelt vett fel a Zrt1-től (szám1 számú szerződés), mely összeget átadott az I.r. vádlottnak, aki azt a saját céljaira költötte. A hitelt tanú4 sértettnek kellett törlesztenie. Győri Ítélőtábla I.Bf.120/2025/27.. 11 [49] A [24] bekezdésben rögzített magatartást tartalmazza a tényállás a [29] bekezdésben is, amikor az emberkereskedelem és kényszermunka bűntettének elkövetési magatartását rögzítette, ebből került részletesebben kiemelésre a [24] bekezdésben rögzített hitelfelvétel. [50] A tényállás sem a [24], sem a [29] bekezdésben nem tartalmazza a csalás törvényi tényállási elemeit, azokra nem is folyt bizonyítás. A tényállás e körben történő bármilyen kiegészítése ellentétes lenne a bizonyítás eredményével és a vádon túlterjeszkedés Be.
2. §

(2)és

(3)bekezdésében írt tilalmába ütközne amennyiben az ítélőtábla a [24] bekezdést kiegészítené a csalás törvényi tényállásának megfelelő elemekkel. Ezért a fellebbviteli főügyészség indítványának az ítélőtábla nem adott helyt. [51] A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket a törvényszék túlnyomórészt feltárta, azt csak kis mértékben kellett kiegészíteni részben a másodfokú bíróság minősítés megváltoztatását eredményező döntéseire figyelemmel. [52] A büntetés kiszabása során az I. r. vádlott terhére további súlyosító körülményként értékelte az ítélőtábla azt, hogy az I. r. vádlott két cselekményt folytatólagosan követett el, míg további enyhítő körülményként azt, hogy a tanú2 sértett sérelmére elkövetett csalási cselekménynél 3 millió forint erejéig megtérült a kár. Mellőzte az ítélőtábla ugyanakkor a súlyosító körülmények közül, hogy az emberkereskedelem és kényszermunka bűntette kétszeresen minősül. [53] A bíróságnak a törvényben meghatározott keretek között - figyelemmel a büntetési tételkeret irányadó középmértékére is - olyan büntetést kell kiszabnia, mely szem előtt tartja a büntetés célját, figyelemmel kell lennie a fokozatosság, és kellő egyéniesítés követelményeire, valamint a társadalomra veszélyesség fokára mind a cselekmény, mind az elkövető tekintetében, az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekre és igazodnia kell a cselekmény konkrét tárgyi súlyához. [54] A vádlott terhére rótt legsúlyosabb bűncselekményt 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a törvény, a halmazat miatt kiszabható szabadságvesztés tartama 5-15 évig terjedhet, az irányadó középmérték 10 év. [55] Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a cselekmény konkrét tárgyi súlya, a vádlott társadalomra veszélyessége alapján tettarányosnak a középmértéket el nem érő, annál egy és fél évvel rövidebb tartamú szabadságvesztés főbüntetés alkalmazását tartotta arányosnak, szükségesnek és egyben elégségesnek a büntetési célok eléréséhez. Az ítélőtábla álláspontja szerint sem hosszabb, sem rövidebb tartamú szabadságvesztés kiszabása nem indokolt. [56] Törvényesen és helyesen állapította meg a törvényszék a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időtartamát a törvény által meghatározott legközelebbi időpontban, ahogy törvényes a közügyektől eltiltás alkalmazása és annak tartama is. [57] Az ítélőtábla a Be. 590. §

(7)bekezdése alapján vizsgálta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező járulékos kérdésekben hozott rendelkezések helyességét is és megállapította, hogy az ítélet járulékos rendelkezései törvényesek, azonban az I. r. vádlott Győri Ítélőtábla I.Bf.120/2025/27.. 12 fogvatartási adatainak elírása folytán a beszámítás tekintetében és a vagyonelkobzás mértékét illetően korrekcióra volt szükség, valamint egy bűnjelről nem rendelkezett a törvényszék. [58] A törvényszék kötelezte az I. r. vádlottat sértett1 és sértett2 magánfelek részére 400.000 Ft – 400.000 Ft, valamint késedelmi kamatai, míg tanú5 részére 1.600.000 Ft, valamint az illetékek megfizetésére. Ezen túlmenően az I. r. vádlott - ahogy arra a fellebbviteli főügyészség helyesen hivatkozott - az I. tényállásban írtak alapján további 2.943.017,-Ft-tal, a II. tényállásban írtak alapján tanú1 sérelmére 400.000,-Ft-tal, a III. tényállás alapján 935.000,-Ft-tal, míg a IV. tényállásban írtak alapján a meg nem térült összesen 6.

1. 82,-Ft károkozásra figyelemmel – a II. r. vádlottal közös károkozás miatt a kárösszeg a felezésével - 3.014.910 Ft-tal, azaz helyesen 7.292.927 Ft-tal gazdagodott. Mindezeknek megfelelően az ítélőtábla pontosította a vagyonelkobzás összegét az I. r. vádlott vonatkozásában. [59] Az ítélőtábla megállapította, hogy I. r. vádlott
2. február
3. napjától
4. február
5. napjáig őrizetben,
6. február
7. napjától
8. február
9. napjáig bűnügyi felügyeletben, majd
10. február
11. napjától letartóztatásban volt, erre tekintettel változtatta meg a szabadságvesztés büntetésbe történő beszámítás időtartamát akként, hogy az őrizetben és letartóztatásban töltött
12. február
13. napjától
14. február
15. napjáig, valamint
16. február
17. napjától eltelt időt 1-1 nap szabadságvesztésnek, míg a
18. február
19. napjától
20. február
21. napjáig bűnügyi felügyeletben töltött időt, pedig további 1 nap szabadságvesztésnek számította be a Btk.
22. §

(2)bekezdés és a 92. §

(3)bekezdés a) pontja alapján. [60] A törvényszék tévedett, amikor a

1. április
2. napján megtartott tárgyaláson felmerült
3. tételszám alatt rögzített költség megfizetésére I. r. vádlottat külön kötelezte. Ennek a költségtételnek a viselésére is egyetemlegesen kellett volna az I. r. és II. r. vádlottakat kötelezni a Be.
4. §

(4)bekezdésre figyelemmel. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla megállapította, hogy az I. r. vádlottat terhelő elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összege helyesen 245.682 Ft, míg Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak egyetemlegesen helyesen 21.208 Ft forint bűnügyi költség megfizetésére kötelesek. [61] A Székesfehérvári Törvényszék

1. január
2. napján meghozott 17.B.22/2024/
3. számú végzésével lefoglalta a tanú2 sértett által
4. január
5. napján
6. sorszám alatt benyújtott iratok közül a
7. év megjelölésű szürke színű határidőnaplót. [62] Mivel a törvényszék az eljárás befejezésekor elmulasztott rendelkezni a bűnjelről, az ítélőtábla a Be.
8. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a határidőnapló lefoglalását megszüntette, azt a Be. 321. §

(1)bekezdés alapján tanú2 sértett részére kiadni rendelte azzal, hogy a Be. 321. §

(5)bekezdése alapján felhívta a figyelmét arra, hogy ha a jogerős határozat közlésétől számított három hónapon belül nem veszi át a dolgot, akkor a dolog az állam tulajdonába kerül. [63] Mindezek alapján a Győri Ítélőtábla 2025. szeptember 11. napján kihirdetett 17.B.22/2024/69. számú ítéletét Terhelt1 I. r. vádlott vonatkozásában a Be. 606. §

(1)bekezdés alapján részben megváltoztatta, míg egyebekben a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Győri Ítélőtábla I.Bf.120/2025/27.. 13 [64] Az elsőfokú ítélet kihirdetése óta az I. r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása a szabadságvesztésbe a Btk. 92.§

(1)és

(2)bekezdésén alapszik. Győr,

1. február
2. Dr. Takácsné dr. Helyes Klára s.k. a tanács elnöke Szalainé dr. Joánovits Krisztina s.k. Dr. Élő András s.k. előadó bíró bíró Záradék: A Győri Ítélőtábla ítélete és ezáltal a Székesfehérvári Törvényszék
3. szeptember
4. napján kihirdetett 17.B.22/2024/
5. számú ítéletének meg nem változtatott része Terhelt1 I. r. vádlott vonatkozásában mai napon jogerőre emelkedett. Győr,
6. február
7. Dr. Takácsné dr. Helyes Klára s.k. a tanács elnöke