Bfv.872/2024/9 – Kúria

(1)bekezdés első fordulat], lopás vétségében [Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont] és járművezetés ittas állapotban vétségében [Btk. 236. §

(1)bekezdés], ezért halmazati büntetésül 1 év 6 hónap – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre és 3 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, megállapította, hogy a terhelt a szabadságvesztés végrehajtása esetén a büntetés kétharmad részének a letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Vagyonelkobzást rendelt el 10 doboz HB sörre, továbbá rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a terheltet a bűnügyi költség megfizetésére. [2] Az elsőfokú bíróság ítélete – fellebbezés hiányában –

1. február
2. napján jogerőre emelkedett. [3]
3. A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt
4. március
5. napján 8 órától a cím 1 szám alatti építkezésen dolgozott segédmunkásként, ittas állapotban. 9 óra körüli időben elhatározta, hogy a ház előtt lezáratlan állapotban parkoló, a főnöke, személy 1 által használt, de élettársa, a sértett tulajdonában lévő forgalmi rendszám 1, Opel Astra személygépkocsival elmegy szeszesitalt vásárolni. Személy 1 megkérdezése, illetve engedélye nélkül a gépkocsit a terhelt a benne lévő indítókulccsal elindította és a cím 1 szám alól a cím 2 szám alatti boltba közlekedett, ily módon a gépkocsit a sértett tudta és beleegyezése nélkül jogtalanul használta. [4] II.
6. A jogerős ügydöntő határozat ellen a Somogy Vármegyei Főügyészség B.876/2024/
7. szám alatt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be.
8. §

(1)bekezdés f) pontjában írt abszolút eljárási szabálysértésre figyelemmel, a Be. 649. §

(2)bekezdés d) pontjában meghatározott felülvizsgálati okra való hivatkozással. [5] Indítványában a vádiratban a terhelt terhére rótt és a jogerős ítéletben rögzített tényállást összevetve kifejtette, hogy az eljárt bíróság a három vádpontot tartalmazó vádiratnak csak az I. pontjában írt tényállását rögzítette az ügydöntő határozata indokolásában. Megállapította, hogy az ítélet indokolása egyáltalán nem tartalmazza – a vádirat II. pontjában írt – a kisebb értékre elkövetett lopás vétségében történt bűnösség kimondásáról szóló rendelkezéshez tartozó tényállást, azontúl pedig az ittas állapotban elkövetett járművezetés vétsége tekintetében az ítéleti tényállás hiányos, mivel – a III. vádpontban foglalt tényállás híján – abban nem szerepelnek az ittasság mértékét megalapozó tények, amely alapján az lenne megállapítható, hogy a terhelt büntetőjogi értelemben ittas állapotban vezette-e a jogtalanul elvett gépkocsit. [6] Az indítványozó álláspontja szerint, miután a járásbíróság jogerős ítélete a kisebb értékre elkövetett lopás vétségében történő bűnösség kimondásról szóló rendelkezéshez tartozó tényállást egyáltalán nem tartalmazza, ennek következtében nem állapítható meg, hogy a járásbíróság a büntetést kiszabó rendelkezését mely tényekre alapította, a joghátrány kiszabása megfelel-e a büntető anyagi jogszabályoknak. [7] Ezen mulasztás a Be. 608.

(1)bekezdés f) pontjában meghatározott abszolút eljárási szabálysértést valósít meg, mivel az ítélet indokolása a hiányzó tényállás folytán a rendelkező résszel ellentétes. [8] Mindezek alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a járásbíróság új eljárásra utasítását, valamint a terhelt által esetlegesen megfizetett bűnügyi költséggel és a vagyonelkobzással összefüggő visszatérítésről való rendelkezések meghozatalát indítványozta. Kúria 2.Bfv.872/2024/9-I 3 [9] 2. A Legfőbb Ügyészség a BF.824/2024/3. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt – annak indokaival egyetértve – fenntartotta. [10] Utalt rá, hogy a Be. 561. §

(3)bekezdés c) pontja alapján az ügydöntő határozat indokolásának tartalmaznia kell a bíróság által megállapított tényállást, a támadott jogerős ítélet pedig e követelménynek nem felel meg, ezáltal az törvénysértő, miután teljes mértékben hiányzik a kisebb értékre elkövetett lopás vétségében történt bűnösség kimondásáról szóló rendelkezéshez tartozó, a bíróság által megállapított tényállás. [11] III. A felülvizsgálati indítvány alapos. [12]

1. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be.
2. §-a alapján csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, és kizárólag a Be.
3. §-ában tételesen felsorolt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek. [13]
4. A Be.
5. §

(2)bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság az ügydöntő határozatát a Be. 608. §

(1)bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. [14] A Be. 608. §

(1)bekezdés f) pontja alapján feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető eljárási szabálysértés, ha az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. [15] A Be. 451. §

(5)bekezdése szerint a határozat részét képező indokolás a bíróság által megállapított, a döntés alapjául szolgáló, jelentős tényeket és körülményeket, valamint a határozat alapjául szolgáló jogszabályokat tartalmazza. [16] Ekként az indokolás rendeltetése - egyfelől a döntés, tehát valamely rendelkezés (jogkövetkeztetés) ténybeli alapjának rögzítése (a tényállás), - másfelől számadás a döntéshozatali tevékenységről (a tényálláson kívüli indokolás). [17] A tényállás és a tényálláson kívüli indokolás megkülönböztetése a vizsgált feltétlen eljárási szabálysértés szempontjából alapvető jelentőségű. Az eljárási szabálysértés megállapítására ugyanis főszabályként csak az vezethet, ha a rendelkező rész (jogkövetkeztetés) és a tényálláson kívüli indokolás áll egymással ellentétben (Kúria Bfv.III.868/2012/14.), és az ellentét a büntetőjogi főkérdések – a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása – tekintetében áll fenn a rendelkező rész és az indokolás között. [18] Ezzel szemben a tényállás és a rendelkező rész összhangjának hiánya nem az eljárási szabályokat (az indokolási kötelezettséget), hanem a büntető anyagi jogot sérti. Ennek alapja, hogy az irányadó tényállásnak az alkalmazott Btk. szempontjából jelentős valamennyi tényt tartalmaznia kell. Ehhez képest ítélhető meg, hogy a megtámadott ügydöntő határozat rendelkezései a büntető anyagi jog szabályaival összhangban állnak-e. Mindenképpen a büntető anyagi jogi szabályok sérelmével jár, ha az ügydöntő határozatban írt rendelkezések helytálló vagy téves mivoltának kérdésében az irányadó tényállás alapulvételével nem lehet megnyugtatóan állást foglalni. Ezért felülvizsgálatban ugyancsak a büntető anyagi jog szabályainak megsértését – és nem az indokolás hibáját – jelenti, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás olyan ellentmondásokat tartalmaz, amelyek miatt a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából jelentős kérdésekben nem állapítható meg, hogy a bíróság milyen tényállásra alapította ítéletének a felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló rendelkezéseit [Kúria Bfv.I.1.004/2020/13. (BH 2021.280.)]. Kúria 2.Bfv.872/2024/9-I 4 [19] Ha azonban – a főszabály alóli kivételként – a bűnösség kimondásáról szóló rendelkezéshez tartozó tényállás, vagyis a rendelkezés ténybeli alapja teljes egészében hiányzik, az a felülvizsgálati eljárásban szintén az abszolút eljárási szabálysértés körében nyer értékelést [Kúria Bfv.III.777/2020/9. (BH 2021.193.), Bfv.II.1.726/2016/5. (BH 2017.324.)]. [20] 3. A jelen ügyben is pontosan ez utóbbi történt. A rendelkezésre álló ügyiratok alapján megállapítható, hogy a Siófoki Járási Ügyészség B.390/2023/17. számú vádirata alapján indult büntetőeljárás a terhelttel szemben a Siófoki Járásbíróságon. Az ügyészség a vádiratban – számozottan – három vádpontban, a Btk. 380. §

(1)bekezdés első fordulatába ütköző jármű önkényes elvételének bűntettével (I. vádpont), a Btk. 370. §

(1)bekezdésébe ütköző, a

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő és büntetendő kisebb értékre elkövetett lopás vétségével (II. vádpont), valamint a Btk. 236. §

(1)bekezdésébe ütköző ittas állapotban elkövetett járművezetés vétségével (III. vádpont) vádolta a terheltet. [21] A vádirat indítványának megfelelően a vádirattal egyező tényállás alapján a járásbíróság

1. szeptember
2. napján 28.Bpk.279/2023/
3. szám alatt büntetővégzést hozott, amellyel szemben az ügyészség – a járművezetéstől eltiltás tartamának súlyosítása és vagyonelkobzás elrendelése végett – tárgyalás tartását indítványozta. [22] A kitűzött előkészítő ülésen a bíróság a büntetővégzést hatályon kívül helyezte, a terhelt kihallgatását követően a terhelt bűnösség beismerő nyilatkozatát elfogadta és ügydöntő határozatát meghozta, amely kihirdetését követően jogerőre emelkedett. [23] A bíróság a terheltet – a váddal egyezően – bűnösnek mondta ki jármű önkényes elvételének bűntettében [Btk.
4. §

(1)bekezdés első fordulat], lopás vétségében [Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont] és járművezetés ittas állapotban vétségében [Btk. 236. §

(1)bekezdés], és vele szemben halmazati büntetést szabott ki. [24] A járásbíróság az ügydöntő határozata rendelkező részében azonban olyan bűncselekmény – nevezetesen a lopás vétsége – miatt is (halmazati) büntetést szabott ki a terhelttel szemben, amely bűncselekmény törvényi tényállásában írt elkövetési magatartásának megfeleltethető életbeli tények tényállásbeli rögzítését teljes egészében mellőzte, míg a járművezetés ittas állapotban vétsége vonatkozásában a további vezetés és az ittasság mértékét meghatározó tényeket nem rögzítette. E bűncselekmények elkövetését megállapító és büntetést kiszabó rendelkezés ekként a határozat indokolásában megjelenített – a lopás vétsége vonatkozásában semmilyen, a járművezetés ittas állapotban vétsége vonatkozásában éppen a cselekmény bűncselekményi jellegét meghatározó – ténybeli alappal nem bír. [25] Következésképpen, a támadott ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes, ami a Be. 608. §

(1)bekezdés f) pontja szerinti feltétlen hatályon kívül helyezést kiváltó eljárási szabálysértést megvalósítva, a Be. 649. §

(2)bekezdésében írt felülvizsgálati ok beálltát jelenti. [26]

1. A kifejtett érvek mentén a Kúria – a Be.
2. §

(1)bekezdésének megfelelően tartott tanácsülésen, a Be. 655. §

(2)bekezdése szerinti összetételben – a Siófoki Járásbíróság 6.B.173/2023/18. számú ítéletét a Be. 663. §

(2)bekezdés második fordulata alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. [27] A Kúria a Be. 663. §

(3)bekezdése szerinti utasításként írja elő, hogy a Siófoki Járásbíróság a megismételt eljárást az eljárási törvény szabályainak betartására ügyelve folytassa le, ügydöntő határozatában kiemelten szem előtt tartva a rendelkező rész és az indokolás összhangjának követelményét. Kúria 2.Bfv.872/2024/9-I 5 [28] 5. A Be. 856. §

(1)bekezdés a) pontja szerint a bűnügyi költség címén befizetett összeget a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával együtt a terheltnek vissza kell téríteni, ha rendkívüli jogorvoslat folytán a jogerős ügydöntő határozatot a bíróság hatályon kívül helyezte, és megismételt eljárást kell lefolytatni. [29] A Be. 856. §

(3)bekezdés alapján – a fentivel egyező esetben – a vagyonelkobzás alá eső vagyont elsősorban természetben kell visszaadni, ha ez nem lehetséges, a vagyonelkobzáskor irányadó forgalmi értéket alapul véve, annak a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori kamatával növelt összegét kell visszatéríteni. [30] A Be. 857. §

(1)bekezdés c) pontja pedig előírja, hogy a visszatérítést felülvizsgálat esetén a Kúria rendeli el. Ennek megfelelően a Kúria rendelkezett a terhelt részére az általa eddig esetlegesen megfizetett bűnügyi költség és a vagyonelkobzás alá eső vagyon visszatérítéséről. [31] IV. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 6. §

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. §

(1)bekezdés b) pontja zárja ki. Budapest,

1. november
2. Dr. Harangozó Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Demeter Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Somogyi Gábor s.k. bíró, Dr. Metzing Márton s.k. bíró, Dr. Boros Tibor s.k. bíró A Kúria Bfv.II.872/2024/
3. számú végzése
4. november
5. napján véglegessé vált. Budapest,
6. november
7. Dr. Harangozó Attila s.k. a tanács elnöke