Bf.108/2024/5 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat] miatt 2 év, végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett, börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte. Megállapította, hogy a vádlott a büntetés végrehajtásának elrendelése esetén legkorábban a kétharmad rész kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A lefoglalt vas zártszelvényt elkobozta és kötelezte a vádlottat a bűnügyi költség viselésére. [2] Az ítélet ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést, kizárólag a büntetés súlyosítása, a szabadságvesztés tartamának felemelése, a felfüggesztés mellőzése és közügyektől eltiltás kiszabása érdekében. Indokai szerint az elsőfokú bíróság nem volt tekintettel a bűncselekmény tárgyi súlyára és a szükségesnél nagyobb nyomatékot tulajdonított az enyhítő tényezőknek, mely folytán a büntetési tétel középmértékétől jelentősen eltért az alsó határ felé és a büntetés végrehajtását a törvényi előfeltételek ellenére függesztette fel (Heves Vármegyei Főügyészség B.259/2021/48.). Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.108/2024/5/I. 2 [3] A vádlott és a védő tudomásul vették az elsőfokú határozatot. [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.26/2024/
2. számú észrevételében az ügyészségi fellebbezést fenntartva – tanácsülésen történő elintézés mellett – az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására, a vádhatósági jogorvoslat szerint a büntetés súlyosítására, egyéb részekben helybenhagyására tett indítványt. [5] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet elleni fellebbezést a büntetőeljárásról szóló
3. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
4. §

(2)bekezdése alapján az ügyészségi indítványnak megfelelően, a törvényi előfeltételek maradéktalan teljesülése folytán tanácsülésen bírálta el. [6] A Be. 598. §

(2)bekezdése szerint a másodfokú bíróság tanácsülésen határoz akkor is, ha az ítélet ellen a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést és a tényállás megalapozott, vagy a vádlott terhére bejelentett fellebbezés kizárólag az 583. §

(3)bekezdés a), vagy c) pontján alapszik, és a nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését az ügyészség, a vádlott, a védő, vagy a fellebbező nem indítványozza. E feltételek adottak, utalva rá, hogy a később részletezettek szerint ténybeli revízióra nem kerülhetett sor. [7] Az ügyészségi fellebbezés nem alapos. [8] Tekintettel arra, hogy az ügyészség a fellebbezést kizárólag a joghátrányt támadva a Be.583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentette be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett részét bírálta felül a Be. 590. §

(3)bekezdése szerint. [9] A Be. 590. §

(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút és súlyos relatív hibából eredő hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre [Be. 590. §

(5)bekezdés

1. a)pont
2. aa)és
3. ab)alpontok -
4. c)pont,

(5a)bekezdés]. Értelemszerűen a mértékes fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontban foglaltak jelen esetben a Be. 590. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból vizsgálta a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezéseket. [10] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta és nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.108/2024/5/I. 3 határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mert a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be. Ilyen formájú fellebbezésnél az első fokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. Korlátozott felülbírálat esetén a történeti tényállás kizárólag a kijavítás szabályai szerint érinthető (BH

1. 34.III.). Erre azonban nem volt jelen esetben szükség. [11] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem abszolút [Be.
2. §

(1)bekezdés a-h) pont], sem olyan relatív perjogi hibát [Be. 609. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a-d) pont], ami az eljárás törvényességét befolyásolva az érdemi felülbírálatot kizárta volna, és az ítélet hatályon kívül helyezését, így az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását eredményezné. [12] Az anyagi jogi kérdések felülbírálata kapcsán elsődlegesen le kell szögezni, hogy a Btk. 2. §

(1),

(2)bekezdése alapján az elkövetéskor hatályos büntető törvényt kell alkalmazni, mert az elbíráláskori törvény kedvezőbb elbírálást nem eredményez. Az elsőfokú bíróság büntethetőségi akadály hiányában törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jogi szabályoknak. Nem volt észlelhető olyan körülmény, mely a vádlott felmentéséhez, vagy az eljárás megszüntetéséhez vezethetett volna. [13] A vádlott a testi épség megsértése kapcsán egyenes, az életveszélyes eredményre nézve pedig eshetőleges szándékkal cselekedett, amikor ittasan a vitát követően a vaspánttal megütötte a sértettet a fején és a karján. E körben utal rá a másodfokú bíróság, hogy az élet és a testi épség büntetőjogi védelméről szóló 3/

1. Büntető jogegységi határozat iránymutatása szerint az elkövető aktuális tudattartalmára, ezáltal szándékára valóban a feltárt alanyi és tárgyi tényezők alapján lehet következtetést vonni. A vádlott önhibából eredő, és ezért a Btk.
2. §-a szerint a büntetőjogi felelősség alól nem mentesítő ittas állapota miatt ugyanakkor az alanyi oldal is elsődlegesen a tárgyi körülmények alapján ítélhető meg (III. Büntető Elvi Döntés). A használt eszköz, a kifejtett erőbehatás, a célzott testtájék és az okozott súlyos, életveszélyes sérülés tükrében a megállapított súlyosabb bűncselekménynél a szándékosság nem vonható kétségbe. A cselekmény közel áll a Btk.
3. §

(1)bekezdése szerinti emberölés bűntettének kísérletéhez, az ölési szándék megállapítására azonban a másodfokú bíróság sem látott alapot. [14] A korlátozott precedens jellegű eljárási rendszerben helyes a felsőbírósági döntésekre hivatkozás. A BH

2. számú eseti döntés felhívása az elsőfokú ítéletben ([12] bekezdés] ugyanakkor nem helytálló, mert más tényálláson alapszik, azon ügyben pusztakezes bántalmazás okozott a lép megrepedésével járó sérülést. A BH
4. számú döntés idézése viszont alapos, mert ezen ügyben is egy fémeszközzel történt a passzív alany fejének bántalmazása egy kocsmai vitát követően, ahol a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban korábbi álláspontját módosítva minősítette végül a vádlott cselekményét emberölés bűntettének kísérlete helyett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének. Ez is jelzi egyébként, hogy minősítési határesetről van szó az adott ügyben. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.108/2024/5/I. 4 [15] A törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülményeket feltárta és a vádlottal szemben az enyhítő és súlyosító tényezőket nyomatékuknak megfelelően értékelve a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elvekkel összhangban álló, tettarányos büntetést szabott ki, mely kifejezi az elbírált bűntett tárgyi súlyát és a vádlott társadalomra veszélyességét is. [16] A büntetés súlyosítását a másodfokú bíróság nem találta indokoltnak. A vádlott beismerése, a kiskorú gyermek eltartásának kötelezettsége és főként az időmúlás (négy év eltelte az elkövetés óta) miatt a rendezett életvitelű, jelenleg is dolgozó, munkahellyel, jövedelemmel rendelkező vádlottal szemben az elsőfokú bíróság indokoltan tért el a büntetési tétel középmértékétől és a törvényi alsó határban meghatározott 2 éves tartamú szabadságvesztés végrehajtását törvényesen függesztette el a maximális 5 éves időtartamra. A büntetés kétségkívül méltányos, de jelen esetben a másodfokú bíróság álláspontja szerint is elérhetők a büntetési célok feltételes elítélés által. A végrehajtandó büntetéssel a vádlott életvitelének rendezett volta, munkahelye, kialakított egzisztenciája, kiskorú gyermekének egyik eltartási forrása megszűnne, illetve hátrányosan változna, mely nem lehet a joghátrány célja. Ezen okok miatt – elfogadva a törvényszék érveit – a másodfokú bíróság is arányosnak tartotta a felfüggesztett büntetés alkalmazását annak ellenére, hogy az elbírált erőszakos bűntett társadalomra veszélyessége a büntetési tétel által is megfogalmazottan magas. [17] A büntetéskiszabásra vonatkozó [16] bekezdésben írt indokolásrészt viszont helyesbítést igényel. A bíróság utalt rá és a tényállásban sem rögzítette, hogy pontosan mi volt az oka a vádlott és a sértett között kialakult vitának, mely a bántalmazásba torkollott. Nyilvánvaló, hogy a vádlott nem látta már az általa működtetett kocsmában a sértettet, de a tényállás arra nem tartalmaz adatot, hogy a sértett olyan kihívó magatartást tanúsított volna, mely méltányolná a vádlott erőszakos fellépését. Ezért a ténybeli alap hiányában a sértetti közrehatás enyhítő tényezőt nem jelent, így az arra hivatkozást az ítélőtábla mellőzte az elsőfokú ítéletnek a szankciót magyarázó indokolásából. [18] A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése miatt az alkotmányos követelményeknek megfelelően vizsgálni kellett, hogy a vádlott méltó-e előzetes mentesítésre. A válasz nemleges, azt a bűncselekmény erőszakos jellege, az ittas elkövetés egyértelműen kizárják. [19] Az ítélet egyéb, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra bocsáthatóságra, az elkobzásra és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó, egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezései is törvényesek. [20] A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Be.
5. §

(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.108/2024/5/I. 5 [21] Ellentétes döntés hiányában a másodfokú ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye [Be. 615. §

(1),

(2)bekezdés]. Debrecen,

1. március
2. Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke-előadó bíró, az aláírásban akadályozott Dr. Diószegi Attila bíró és Dr. Bakó József bíró helyett is: Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke Záradék: Az Egri Törvényszék15.B.10/2022/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.108/2024/
4. számú végzése által a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. március
6. Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke