← Magyarország

Bf.228/2024/25 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Az elkövetési idő meghatározásánál a bűnsegédek esetében is a magatartási elmélet irányadó. Az adócsalás-csalás és költségvetési csalás egyes minősítési kérdései. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.228/2024/

  1. szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
  2. február
  3. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és
  4. február
  5. napján kihirdette a következő Í T É L E T E T: Az adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt Terhelt1 és társai ellen indított büntető ügyben a Fővárosi Törvényszék
  6. március
  7. napján kihirdetett 15.B.591/2018/
  8. számú ítéletét Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 VI. r. és Terhelt6 VIII. r. vádlottak tekintetében megváltoztatja. A Terhelt1 I.r. vádlott terhén megállapított bűncselekményeket 1 rendbeli társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettének [Btk.
  9. §

(1)bekezdés a) pont,
(5)bekezdés a) pont] 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(5)bekezdés b) pont], 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette kísérletének [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(4)bekezdés a) pont], 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(4)bekezdés b) pont], 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének [Btk. 399. §
(2)bekezdés,
(6)bekezdés a) pont], 10 rendbeli – 8 esetben folytatólagosan, ebből két esetben bűnsegédként elkövetett – közokirat-hamisítás bűntettének [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont], Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 2 4 rendbeli folytatólagosan – 1 esetben bűnsegédként elkövetett – hamis magánokirat felhasználása vétségének [Btk.
  1. §] minősíti. A kiszabott büntetés érintetlenül hagyása mellett megállapítja, hogy a szabadságvesztésből – annak végrehajtása esetén – az I. r. vádlott legkorábban a kétharmad rész letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Ez esetben a kiszabott szabadságvesztésbe az előzetes fogvatartáson kívül a házi őrizetben töltött időt is beszámítani rendeli oly módon, hogy négy nap házi őrizetben töltött idő egynapi szabadságvesztésnek felel meg. Az Terhelt2 II. r. vádlott terhén megállapított bűncselekményeket 1 rendbeli társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettének [Btk.
  2. §
(1)bekezdés a) pont,
(5)bekezdés a) pont] 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(4)bekezdés b) pont], 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének [Btk. 399. §
(2)bekezdés,
(6)bekezdés a) pont], 7 rendbeli folytatólagosan – ebből 4 esetben bűnsegédként elkövetett – közokirathamisítás bűntettének [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont], 3 rendbeli – 1 esetben folytatólagosan, 2 esetben bűnsegédként elkövetett – hamis magánokirat felhasználása vétségének [Btk.
  1. §] minősíti. A kiszabott büntetés érintetlenül hagyása mellett megállapítja, hogy a szabadságvesztésből – annak végrehajtása esetén – a II. r. vádlott legkorábban a kétharmad rész letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Ez esetben a kiszabott szabadságvesztésbe az előzetes fogvatartáson kívül a házi őrizetben töltött időt is beszámítani rendeli oly módon, hogy négy nap házi őrizetben töltött idő egynapi szabadságvesztésnek felel meg. A Terhelt3 III. r. vádlott terhén értékelt bűncselekményeket Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 3 2 rendbeli folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés a), c) pont,
(6)bekezdés b) pont], 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntette kísérletének [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés a), c) pont,
(6)bekezdés b) pont], 2 rendbeli folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettének [1978. évi IV. törvény 310. §
(1),
(4)bekezdés], 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének [1978. évi IV. törvény 303. §
(2)bekezdés a) pont,
(4)bekezdés b) pont] 3 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének [1978. évi IV. törvény 274. §
(1)bekezdés c) pont] és 4 rendbeli folytatólagosan – 3 esetben bűnsegédként – elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének [
  1. évi IV. törvény
  2. §] minősíti. A III. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést börtönbüntetésnek nevezi meg, s annak tartamát 1 (egy) évre, a végrehajtás felfüggesztésének próbaidejét 3 (három) évre mérsékli, a – helyesen – 500.000 (ötszázezer) forint pénzmellékbüntetés összegét 200.000 (kettőszázezer) forintra leszállítja. A végrehajtás elrendelése esetére megállapított feltételes szabadság legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezést mellőzi, s a szabadságvesztésbe ez utóbbi esetben a III. r. vádlott által házi őrizetben töltött időt is beszámítani rendeli akként, hogy négy nap házi őrizetben töltött időnek egynapi szabadságvesztés felel meg. A pénzmellékbüntetést – meg nem fizetése esetén – 5.000 (ötezer) forintonként kell egy-egy napi fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre átváltoztatni. A Terhelt4 IV. r. vádlott terhén értékelt bűncselekményeket 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének [Btk.
  3. §
(1)bekezdés a) pont,
(5)bekezdés a) pont] 1 rendbeli költségvetési csalás bűntettének [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(4)bekezdés b) pont], Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 4 9 rendbeli bűnsegédként, ebből 7 esetben folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont], 5 rendbeli folytatólagosan, ebből 3 esetben bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének [Btk.
  1. §] minősíti. A IV. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását – a közügyektől eltiltás mellékbüntetés egyidejű mellőzésével – 4 (négy) év próbaidőre felfüggeszti. A szabadságvesztés végrehajtása esetén abból a IV. r. vádlott helyesen a kétharmad rész kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. Terhelt5 VI. r. vádlott cselekményeit költségvetési csalás bűntette kísérletének [Btk.
  2. §
(1)bekezdés a) pont,
(4)bekezdés a) pont] és - hamis magánokirat felhasználása vétségének [Btk.
  1. §] minősíti. A VI. r. vádlottal a büntetést helyesen mint visszaesővel szemben tekinti kiszabottnak, a pénzbüntetést mellőzi. A szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét 2 (kettő) évre leszállítja. A VI. r. vádlott előzetes mentesítésére vonatkozó rendelkezést mellőzi. A Terhelt6 VIII. r. vádlott terhén értékelt bűncselekményeket 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének [Btk.
  2. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], és 2 rendbeli – 1 esetben bűnsegédként és folytatólagosan elkövetett – hamis magánokirat felhasználása vétségének [Btk.
  1. §] minősíti. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 5 A VIII. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 6 (hat) hónapra mérsékli, a végrehajtás felfüggesztésének próbaidejét 1 (egy) évre leszállítja, a pénzbüntetést mellőzi. Megállapítja továbbá, hogy a vádlott a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén helyesen a kétharmad rész kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A lefoglalás megszüntetésével és Terhelt2 II. r. vádlott részére történt kiadással érintett pénzösszegekből a pénzbüntetés megfizetésére visszatartott 750.000 (hétszázötvenezer) forinton túl további 3.346.619 (hárommillió-háromszáznegyvenhatezer-hatszáztizenkilenc) forint összeget is az e terheltet egyetemlegesen terhelő bűnügyi költség biztosítására visszatart. Az I., II., III. és IV.r. vádlottakat egyetemlegesen az alapeljárásban felmerült bűnügyi költségből további 2.738.099 (kettőmillió-hétszázharmincnyolcezer-kilencvenkilenc) forint megfizetésére is kötelezi, míg a 608.520 forint egyetemlegesen megfizetésre kötelezettek köréből Terhelt5 VI. r. és Terhelt6 VIII. r. vádlottat mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 VI. r. és Terhelt6 VIII. r. vádlott tekintetében helybenhagyja azzal, hogy Terhelt1 I. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma okmányszám8 terhelt2 terhelt2 vádlott telefonszáma telefonszám16, Terhelt4 IV. r. vádlott tartózkodási helye pontosan 6721 Szeged, Háló u. 9/B. I/4., Terhelt6 VIII. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma okmányszám9; egyben a bevezető részből a
  2. február
  3. és
  4. március
  5. határnapra utalást mellőzi, s megállapítja, hogy
  6. március
  7. napján kizárólag az ügydöntő határozat kihirdetésére került sor. A másodfokú eljárásban a IV. r. vádlott kirendelt védőjének díjával felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS [1] A Fővárosi Törvényszék hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás keretében a
  8. március
  9. napján kihirdetett 15.B.591/2018/
  10. számú ítéletével a fellebbezéssel érintett Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 6 Terhelt1 I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [
  11. évi IV. törvény
  12. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés], folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, mint közvetett tettest [1978. évi IV. törvény 310. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés], 4 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 310. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés], 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 310. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés], 6 rendbeli folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. törvény 274. §
(1)bekezdés c) pont], 2 rendbeli közokirathamisítás bűntettében [1978. évi IV. törvény 274. §
(1)bekezdés c) pont], 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 274. §
(1)bekezdés c) pont], 3 rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirathamisítás vétségében [
  1. évi IV. törvény 276.§], folytatólagosan elkövetett magánokirathamisítás vétségében, mint bűnsegédet [
  2. évi IV. törvény 276.§], folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettében [
  3. évi IV. törvény
  4. §
(3)bekezdés b) pont,
(4)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont] valamint folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettében [1978. évi IV. törvény 303. §
(3)bekezdés b) pont,
(4)bekezdés a) pont]; és ezért őt a bíróság halmazati büntetésül 2 évi börtön fokozatú szabadságvesztésre, 300 napi tétel – napi tételenként 2500 forint, összesen 750.000 forint – pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett az I. r. terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napban megjelölve, valamint a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről. Ezen túlmenően I. r. vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. Terhelt2 II. r. vádlott bűnösségét folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 310. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés], folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, mint közvetett tettes [1978. évi IV. törvény 310. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés], folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, mint bűnsegéd [1978. évi IV. törvény 310. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés], 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, mint bűnsegéd [1978. évi IV. törvény 310. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés], 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, mint bűnsegéd [1978. évi IV. törvény 310. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés], 3 rendbeli folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. törvény 274. §
(1)bekezdés c) pont], 4 rendbeli folytatólagosan elkövetett közokirathamisítás bűntettében, mint bűnsegéd [1978. évi IV. törvény 274. §
(1)bekezdés c) pont], folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében [
  1. évi IV. törvény 276.§], 2 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében, mint bűnsegéd [
  2. évi IV. törvény 276.§] és folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettében [
  3. évi IV. törvény
  4. §
(3)bekezdés b) pont,
(4)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont] állapította meg; s ezért őt halmazati büntetésül 2 évi börtön fokozatú szabadságvesztésre, 300 napi tétel – napi tételenként 2500 forint, összesen 750.000 forint – pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtása esetére rendelkezett a II.r. terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés háromnegyed részét követő napban megjelölve, illetve a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről. Továbbá a II. r. vádlottat előzetes mentesítésben részesítette; Terhelt3 III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 310. §
(1)bekezdés,
(4)Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 7 bekezdés], 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 310. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés], 3 rendbeli folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 274. §
(1)bekezdés c) pont], 3 rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében, mint bűnsegédet [
  1. évi IV. törvény 276.§], folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettében [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(3)bekezdés b) pont,
(4)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont], valamint folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettében [1978. évi IV. törvény 303. §
(3)bekezdés b) pont,
(4)bekezdés a) pont]; s ezért őt halmazati büntetésül 2 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, 200 napi tétel – napi tételenként 2500 forint, összesen 500.000 forint – pénzbüntetésre ítélte, emellett a III. r. vádlottal szemben 1.950.000 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el. A szabadságvesztés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette, ugyanakkor a végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés háromnegyed részének letöltését követő napban megjelölve, valamint a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről. Ezt meghaladóan a III. r. vádlottat előzetes mentesítésben részesítette; Terhelt4 IV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 310. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés], 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 310. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés], 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 310. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés], 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 310. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés], 9 rendbeli folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 274. §
(1)bekezdés c) pont], 3 rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében [
  1. évi IV. törvény 276.§], és 3 rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében, mint bűnsegédet [
  2. évi IV. törvény 276.§]; s ezért őt halmazati büntetésül a bíróság 1 év – börtön fokozatú – szabadságvesztésre valamint 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Egyúttal megállapította, hogy IV.r. terhelt a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Terhelt5 VI. r. vádlottat adócsalás bűntettének kísérlete [
  3. évi IV. törvény
  4. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés] és magánokirat-hamisítás vétsége [
  1. évi IV. törvény 276.§] miatt mint különös visszaesőt, halmazati büntetésül 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, valamint 100 napi tétel – napi tételenként 2500 forint, összesen 250.000 forint – pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette, egyben rögzítette, hogy e próbaidő alatt a VI. r. vádlott pártfogó felügyelet alatt áll. A végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napban megjelölve, a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményekről, emellett a VI. r. vádlottat előzetes mentesítésben részesítette; Terhelt6 VIII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében mint bűnsegédet [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés] és 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében – melyből 1 rendbeli cselekményt bűnsegédként követett el – [
  1. évi IV. törvény 276.§], ezért őt a bíróság halmazati büntetésül 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, 100 napi tétel – napi tételenként 2500 forint, összesen 250.000 forint – pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 8 végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette, egyben megállapította, hogy a végrehajtás esetén abból legkorábban a háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről, valamint az VIII. r. vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. Döntött még a törvényszék a lefoglalt tárgyakról, bűnjelekről, zár alá vett pénzeszközökről azzal, hogy a lefoglalás megszüntetése mellett az terhelt2 terhelt2 vádlottnak kiadni rendelt pénzösszegek közül 750.000 forintot a pénzbüntetés megfizetésére visszatartott; továbbá az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről. [2] Az ítélet ellen – melyet az ügyész tudomásul vett – a kihirdetést követően Terhelt1 I. r. vádlott és védője, Terhelt2 II. r. vádlott és védője teljes körű, felmentést célzó fellebbezést jelentett be, Terhelt5 VI. r. vádlott az ok és cél megjelölése nélkül, védője teljes körűen, felmentés érdekében, s Terhelt6 VIII. r. vádlott és védője felmentés érdekében fellebbezett. Terhelt3 III. r. valamint Terhelt4 IV. r. vádlott védője az elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés végetti fellebbezését a jogorvoslati nyilatkozatra fenntartott három munkanapos határidőben jelentette be. [3] A törvényszék ítélete Terhelt7 IX. r. vádlott vonatkozásában – rendes jogorvoslat hiányában –
  2. április
  3. napján jogerőre emelkedett. [4] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.447/2024/
  4. számú átiratában az elsőfokú ítélet I., II., III., IV., VI. és VIII. r. vádlott tekintetében történő helybenhagyására tett indítványt, miután álláspontja szerint a megismételt (bizonyítási) eljárást a törvényszék a perrendi szabályok szerint, a hatályon kívül helyező határozatban előírtakra is figyelemmel folytatta le, kiemelve, hogy III., IV., VIII. r. terheltek jelenlét jogáról lemondása törvényes volt, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Arra is kitért, hogy az elsőfokú bíróság kellő részletességgel indokolta meg, hogy a bűnösségüket tagadó vádlottra vonatkozó bizonyítékok milyen körben támasztották alá a terhükre rótt bűncselekmények elkövetését, így a felmentést célzó, valójában a megalapozott tényállást támadó fellebbezések nem vezethetnek eredményre. A bűnösségre vont következtetést, a cselekmények jogi minősítését törvényesnek tartotta, ugyanakkor megjegyezte, miszerint azok a jogi indokolásban kiegészítendők – az elsőfokú ügyészségi végindítvány szerint – a tényállási pontokra hivatkozással. Az átirat szerint az elsőfokú bíróság a vádlottakkal szemben méltányos büntetést szabott ki, kellő súllyal értékelve az enyhítő és súlyosító körülményeket, valamint a járulékos kérdésekben is törvényesen döntött. [5] Az I. r. vádlott védője fellebbezését rendkívül részletesen írásban is indokolta. Ebben lényegében az fejtette ki, hogy az elsőfokú ítélet a Be. 592.§
(2)bekezdés
  1. c)és
  2. d)pontjai értelmében részben megalapozatlan, mivel a megállapított tényállás ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával: az igazságügyi könyvszakértő megállapításait egyoldalúan, a vádlott terhére vette figyelembe, olyan bizonyítékok kerültek értékelésre az off-shore cégek vonatkozásában, amely bizonyítékokat nem vont be az értékelése körébe, az értékelésbe bevont bizonyítékokat azonban csak Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 9 általánosságban vizsgálta, elmulasztotta a terheltekhez külön is rendelni, az egyes terhelőnek tekintett bizonyítékot valamennyi terheltre kiterjesztette, nem tulajdonított jelentőséget a valós gazdasági tevékenységet alátámasztó bizonyítékoknak, s bár a egyéb érdekelt28. gyártói tevékenységét is megállapította, mégis az általuk kibocsátott számlákat is fiktívnek minősítette. [6] Ezeken túlmenően a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett. Nem indokolta meg, hogy az I. r. vádlott bűnös tudattartalmát milyen konkrét tények alapján állapította meg, nem jelölte meg azon bizonyítékokat, amelyekből a rá vonatkozó terhelő következtetéseket levonta, a számlák fiktív voltának igazolásaként tévesen a túlszámlázottságot értékelte, nem vette figyelembe az ágazat speciális jellegzetességeit, kiterjesztően értelmezte a fiktív számla adójogi fogalmát, tévesen értelmezte az adólevonási jog mibenlétét, megállapításait feltételezésekre alapította, a tények helyett rendszerint életszerűséggel, életszerűtlenséggel érvelt; valamint tényállási elem hiányában tévesen állapította meg az I. r. vádlott vonatkozásában a pénzmosás bűntettét. [7] Mindezekre figyelemmel a védelem álláspontja szerint az elsőfokú ítéletben megállapított tényállása és indokolása egymásnak ellentmondó, iratellenes megállapításokat és belső ellentmondásokat tartalmaz, azonban ez a megalapozatlanság a Be. 593.§
(1)bekezdés
  1. b)pontja alapján kiküszöbölhető. [8] Az I. r. vádlott védője e körben kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévesen vonta le azt a következtetést, hogy az 1. tényállási pontban megjelölt 12 darab film gyártásáról kiállított bizonylatok sem a bennük foglalt gazdasági esemény, sem az értékük, sem a szolgáltatást ténylegesen nyújtó vállalkozás szempontjából nem tekinthetők adólevonási jog gyakorlására alkalmas, hiteles dokumentumnak, és ugyanez mondható el a jog átruházásokról kiállított számlákról is, hiszen abból, hogy a gyártás és finanszírozás rendkívül sok lépésből álló folyamatának egyes elemeit nem sikerült az eljárás során maradéktalanul feltárni, még nem következik kétséget kizáró módon, hogy ezek a lépések nem lehettek valósak. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság nem indokolta meg, hogy a bizonyítatlan tényeket, homályban maradt részleteket miért nem a terheltek javára értékelte, így nem is érvényesülhetett az „in dubio pro reo” elve. [9] A védő szerint a bizonyítékok alapján megállapítható tényállás szerint, mely lényegében az okiratok (számlák, szerződések) szerint írta le a történteket, s rögzítette, hogy a számlakibocsátó és a számlabefogadó gazdasági társaságok valós tevékenységeket végeztek, a beszerzett bizonyítékok közvetlenül egyáltalán nem bizonyítják adóelkerülés céljából létrejött számlázási lánc kialakítását, azok a körülmények, amelyeket a bíróság közvetett bizonyítékként értékelt, önmagukban és egymással összevetve sem alkotnak olyan zárt logikai láncot, amely alapján Terhelt1 I. rendű vádlott bűnösségére kétséget kizáró következtetést lehetne levonni. E védő által megállapítani indítványozott tényállásban szerepelt az is, hogy „A egyéb érdekelt25. nevében terhelt4 IV. r. vádlott által a számlakibocsátás alapján felmerülő értékesítést terhelő általános forgalmiadó-fizetési kötelezettséggel szemben, kompenzációként a Terhelt1 I. r. vádlott által irányított filmelőállító cégek szerződéseket kötöttek a egyéb érdekelt25.-vel az elkészítendő filmek jogainak átruházására. A filmelőállító cégek a filmgyártási költségekhez a befogadott számlákban felszámított adót a egyéb érdekelt25. felé visszaszámlázták, majd a felek a számlákat a saját könyvelésükbe beállították, és azok általános forgalmi-adótartalmát elszámolták. A cégek a számlák alapján Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 10 felmerülő kölcsönös fizetési kötelezettséget jogszerűen, váltók kibocsátásával és a kölcsönösen felhalmozódott követelésekre vonatkozó kompenzációs megállapodásokkal rendezték.” [10] I. r. vádlott védője részletesen foglalkozott azzal is, hogy a megismételt eljárásban lefolytatott szakértői bizonyítás nem volt teljeskörű, megjegyezve, hogy a pénzforgalmi szemléletű vizsgálat egyébként is alkalmatlan a büntetőjogi felelősség alátámasztására figyelemmel arra is, hogy az eljárás során nem a megfelelő feladat elvégzésére lett felhívva a szakértő, valamint a neki feltett kérdések a bizonyítás főkérdése szempontjából nem voltak meghatározóak, a bűnösség igazolására nem voltak alkalmasak. A védő álláspontja szerint a teljes könyvelési iratanyag hiányában teljeskörű szakvéleményt sem tudott adni a szakértő, sem az elkövetési érték meghatározása tárgyában, sem az ügyben lévő gazdasági társaságok pénzügyi helyzetét, alkalmasságát nem tudta ténylegesen meghatározni. [11] Az off-shore cégek vonatkozásában azt is előadta, hogy a törvényszék több gazdasági társaságot off-shore cégnek minősített annak megjelölése nélkül, hogy az I. r. vádlott ezekben milyen szerepet töltött be, megjegyezve, hogy az ekörben meghallgatott tanúk vallomásai sem támasztották alá védence érdekeltségét. Kifogásolta, hogy bár a törvényszék rögzítette, hogy a tulajdonosi háttér feltárása a külföldi cégek vonatkozásában nem volt lehetséges, valamint figyelemmel arra, hogy az ügyészség kirekesztette a vádiratból azt az állítást, hogy az I. és a II. r. vádlottak a külföldi illetőségű üzleti partnerek fölött ténylegesen befolyást gyakoroltak volna, az ezen tényállításokhoz kapcsolódó tanúk vallomását sem vonta be a bizonyítékok körébe, mégis más bizonyítékokkal összefüggésben értékelte ezeket. felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a külföldi társasághoz kapcsolódó okiratokból egyértelmű, hogy azok egyáltalán nem tartalmaznak az I. r. vádlott személyére való utalást. Mindezek alapján pedig a védői álláspont szerint, ha nem állapítható meg tényként, hogy az I. r. vádlott a egyéb érdekelt41. és az egyéb érdekelt40. üzleti döntéseit befolyásolni tudta volna, akkor megszakad az a (fiktív) láncolat, amely szerint valamennyi, a fenti cégek által megvásárolt filmhez kötődő ügylet fiktív volt. [12] A bizonyítékok értékelése körében ezen túlmenően is sérelmezte, hogy a mérlegelésből hiányzik, hogy az egyes terheltek szándékára, cselekvőségére, magatartásaik eredményére vonatkozó ténymegállapítások mely bizonyítékokra alapítva történtek. [13] A védői álláspont szerint a költségvetést károsító bűncselekmény(
  2. ek)megállapításához hiányoztak az adójogi felelősség megállapításához szükséges objektív körülmények is, büntetőjogi oldalról pedig az alapos gyanú megállapításához bizonyítandó tényállási elemek, valamint a törvényszék az ítéletében figyelmen kívül hagyta az ÁFA és a társasági nyereségadó eltérő adójogi hátterét úgy, hogy a védelem állápontja szerint a vádbeli cselekmények esetében egyedül az lehet döntő faktor, hogy a gazdasági esemény megvalósult-e vagy sem, azonban maga az ítélet is határozottan rögzítette, hogy valódi filmekről van szó, vagyis gazdasági esemény történt. S a rendelkezésre álló adatok alapján más felek közötti gazdasági kapcsolatra sem lehetett következtetni. [14] Részletesen kifejtette a védő a fiktív és a túlárazott számlák vonatkozásában azon álláspontját, hogy az okiratok, a tanúk vallomásai alapján igazolható, miszerint Terhelt1 I. r. vádlott tényleges produceri tevékenységet folytatott, amelynek díja, a díj mértéke Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 11 ugyancsak szabad megállapodás tárgya volt, és ez semmilyen körülmények között nem igazolhat fiktivitást akkor, ha egyébként megtörtént eseményről van szó. Továbbá annak sem adta indokát a törvényszék, hogy mi alapján tekinti fiktívnek a produceri díjra vonatkozó megállapításokat azon kívül, hogy a vád tárgyává tett cégláncolat szereplőitől származnak. [15] Meglátása szerint a jogátruházási szerződések fiktivitására semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésre, esetleg a készültségi fok 100% alatt rekedése hozható fel, azonban itt figyelemmel kell lenni arra is, hogy a filmek elkészítésének befejezését alapvetően a büntetőeljárás megindulása megakadályozta. A törvényszék helytelenül utalt arra is, hogy nem csak a gyártási költségek, hanem a produceri és forrásszerzési jutalékok is túl lettek árazva, miközben erre nem állt semmilyen bizonyíték rendelkezésre. [16] Hivatkozott a védő arra is, hogy bár kétségtelen tény, miszerint Terhelt1 I. r. vádlott kapcsolatban volt a vádlottak közül több személlyel is, de ez semmiképpen nem támasztja alá azt a megállapítást, hogy számlázási láncot szervezett volna a költségvetés megkárosítása céljából, és azt sem bizonyítja, hogy ilyen láncolatban részt vett volna. [17] A pénzmosás kapcsán pedig azt fejtette ki, miszerint tényállási elem hiányában annak megállapítása törvénysértő volt, hiszen ahhoz szükséges az alapcselekményt megvalósító magatartáson túl valamilyen többletcselekmény kifejtése, újabb csalárd magatartás kifejtése, illetve annak következményeként az alap bűncselekményhez képest többletsérelem az elengedhetetlen eredetleplezési célzat megléte mellett, jelen ügyben azonban ilyen az I. r. vádlott részéről nem történt, ilyen többletsérelem nem következett be és az eredetleplezési célzat megléte is egyértelműen hiányzik Terhelt1 I. r. vádlott vonatkozásában. [18] Mindezek alapján eltérő tényállás megállapításán keresztül a vádlott felmentésére tett indítványt. [19] Terhelt2 II. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában védence bűnösségének megállapítását az alább kifejtettek szerint sérelmezte. [20] Elsőként is utalt arra, hogy az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság a II. r. vádlottat az ellene emelt vádak alól – bizonyítottság hiányában – felmentette, mely ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezett és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította, rögzítve a lefolytatandó bizonyítási eljárásokat. Ámde álláspontja szerint a megismételt eljárásban nem merült fel olyan bizonyíték, mely a büntetőjogi felelősség tekintetében a korábbi döntéssel ellentétes irányú, marasztaló ítéletet megalapozta volna. Ez utóbbira a törvényszék által a bizonyítékok önkényes újraértékelésével, s ráadásul a terheltekre lebontott egyéniesítés nélkül, tévesen került sor. [21] Hivatkozott arra is, hogy a megismételt eljárás a tisztességes eljárás követelményének sem felelt meg, melyet arra vezetett vissza, hogy a törvényszék vádirat hiányosságainak pótlására irányuló felhívása eredménytelen maradt, majd a vádirat hiányosságait kifogásoló bíróról átszignálásra került az ügy, s ezzel a vádirat hiányosságai is Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 12 feledésbe merültek. Azaz az ügy a védelem által nem ismert okokból többszöri átszignálása után a tanács elnöke (a tanács) az ügyészség mulasztásának törvényben előírt következményeit már nem alkalmazta. A törvényszék a megismételt eljárásban a bizonyítékokat felülmérlegelte, a korábban meghallgatott, a vádirati fikciót cáfoló tanúk vallomásait nem vette figyelembe, a vádlotti védekezést alátámasztó bizonyítékokat minden ésszerű indokot mellőzve vetette el. [22] Részletesen kifejtette álláspontját az egyéb érdekelt7 hiteleivel kapcsolatosan levont hibás következtetésekről, kiemelve, hogy a törvényszék sok esetben a bizonyítékok hiányát azzal hidalta át, hogy valamit vagy életszerűnek vagy életszerűtlennek minősített, attól függetlenül, hogy épp mi mellett próbált érvelni. A fiktív láncolatot cáfolja megítélése szerint az is, hogy a szakértők megállapították, hogy az összes befolyt pénz az egyéb érdekelt7-hez került, így az egyéb érdekelt7 hitele megtérült, a filmjogok pedig a II. r. vádlottól független cégekhez kerültek. [23] A szakértő azon megállapítását, hogy a egyéb érdekelt41 egy vagyontalan cég volt és nem lett volna képes a szerződésben vállalt fizetéseit rendezni, hiányos információk alapján vonta le, mindamellett, hogy a svájci hatóságok elmaradt bevonásával lényeges eljárási hibát is sértett, hiszen a jogsegélyben beszerzett iratokat a svájci hatóságok csak az esetleges pénzmosás bűncselekmény bizonyítására engedték felhasználni, a szakértő pedig ismerte, hogy mind a egyéb érdekelt41-nek és a egyéb érdekelt29 LLC-nek is voltak még más bankszámlái, amiket a szakértő nem ismert, a könyvelési anyagokat nem szerezte be, így ezen cégek valós vagyoni helyzete nem volt megállapítható. A beszerzett bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a II. r. vádlott nem követett el semmilyen szándékos bűncselekményt, semmilyen anyagi előnye nem származott ezen ügyletekből, sőt a cégének határozottan hátránya származott, adóbefizetési kötelezettségeinek eleget tett, minden szerződés és számla mögött tényleges teljesítés volt, törvényesen járt el és a film iparági sztenderdek figyelembevételével folytatta tevékenységét azzal, hogy az egyéb érdekelt7 hitel is visszafizetésre került. [24] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság tévesen alapította tényállását szakértő3 szakvéleményére, helyette tanú1 tanúvallomásában és tanú97 médiaszakértő által elmondottak kellenek, hogy irányadók legyenek, hiszen olyan szakvéleményre nem alapozhatott volna az elsőfokú bíróság, mely szakértőnek nincs szakmai kompetenciája, számos kérdésre nem tudott válaszolni, az pedig, hogy a korábbi szakvéleményét pénzforgalmi szemlélettel kiegészítette ez még nem tette alkalmassá a védence büntetőjogi felelősségének alátámasztására. [25] Kitért a védő a fiktív számlákhoz kapcsolódó belső ellentmondásokra is, kiemelve azt, hogy az adócsalás kizárólagosan szándékosan követhető el, ugyanakkor ügyfele szándékosságát, tudattartalmát igazoló tények, körülmények hiányában bűnösségének megállapítására nem kerülhetett volna sor. Mindezért valamennyi bűncselekmény vonatkozásában II. r. vádlott felmentésére tett indítványt. [26] Terhelt3 III. r. és Terhelt4 IV. r. vádlott védője – határidőn túl benyújtott – fellebbezés indokolásában a két védence felmentését az elsőfokú bíróság eljárásban már Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 13 elmondott perbeszédére alapította, azt, illetve egyéb eljárás során tett észrevételeit fenntartotta. Terhelt4 IV. r. terhelt tekintetében emellett még kifejtette, hogy az elsőfokú ítélet tartalmazta, miszerint az elkövetéskor büntetett előéletű volt, s felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatt állt, azonban nem részletezte, hogy milyen minőségben és milyen elkövetési időszakban vett részt a cselekmények elkövetésében, és emiatt nem egyértelmű, hogy milyen időszakra vonatkozik az 1978. évi IV. törvény 91.§
(1)bekezdés c) pontjára történő elsőfokú ítéleti hivatkozás, így az ítéleti tényállásból nem következik, hogy a IV. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel. Mindezekre tekintettel, amennyiben a felmentés iránti elsődleges indítványa nem vezetne eredményre, másodlagosan a többi terheltnél írt indokok alapján, IV. r. vádlott esetében is a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését kérte. [27] IV. r. vádlott védőjeként ezt követően, a
  1. február
  2. napján érkezett beadványában az ügyfelére vonatkozó ambuláns kezelőlapokban foglaltak okán, igazságügyi orvosszakértő kirendelését is indítványozta abban a kérdésben, hogy IV. r. terhelt jelenlegi egészségi állapota eljárási jogainak és kötelezettségeinek teljesítését lehetővé teszik-e, s hogy a szabadságvesztés végrehajtása az életét veszélyeztetné-e, betegségei büntetés-végrehajtási körülmények között kezelhetők-e. [28] Terhelt5 VI. r. vádlott védője a fellebbezése indokolásában az ítélet valamennyi rendelkezésével szemben bejelentett fellebbezését fenntartotta, hangsúlyozva, hogy a cselekmény elkövetése óta 16 év telt el, amely a VI. r. vádlott terhére rótt adócsalás bűntette elévülési idejének kétszerese, a vádlott 15 éve áll büntetőeljárás hatálya alatt azzal, hogy az első – később hatályon kívül helyezett – ítéletben az elsőfokú bíróság a VI. r. vádlottat az ellene emelt vád alól felmentette, majd a megismételt eljárásban úgy mondta ki bűnösnek, hogy az eljárás során nem merült fel újabb bizonyíték a terhére, így a bűnösségének megállapítása téves. [29] Álláspontja szerint a törvényszék a VII. tényállási pontot hiányosan állapította meg, hiszen nem adott számot az adóbevétel-csökkenés módjáról, valamint a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett, amikor figyelmen kívül hagyta a valós gazdasági eseményt alátámasztó bizonyítékokat. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú ítélet részben megalapozatlan, amely azonban szerinte a Be.
  3. §
(1)bekezdés
  1. b)pontja alapján az alábbiak szerint kiküszöbölhető. [30] E körben részletesen – az alapeljárásban már elmondottakkal azonosan – kifejtette a védő a VII. tényállási ponthoz kapcsolódóan a VI. r. vádlott cselekményben megállapított szerepét, cselekvőségét, a egyéb érdekelt17 és a egyéb érdekelt35. közötti üzleti kapcsolatot. Azt is megjegyezte, hogy védence terhére rótt cselekmény – annak megvalósulása esetén – egyébként eltérően minősülne az elsőfokú ítéletben megállapítottól, az 1978. évi IV. törvény 318.§-a szerint csalás bűntettének. Ugyanakkor mind az adócsalásnak, mind pedig a csalásnak hiányzik az egyik tényállási eleme, ugyanis sem az adóbevétel csökkenésének, sem a kár bekövetkezésének lehetősége nem állt fenn a megállapított tényállás szerint, hiszen a egyéb érdekelt17 nevében kibocsátott számlán felszámított, értékesítést terhelő általános forgalmi adó összegére vonatkozóan az I. r. vádlott az adóhatóságnál bevallást tett, mind a kibocsátó, mind a befogadó a könyvelésébe azt beállította, így az általános forgalmi adó adónemben nincs annak jelentősége, hogy valós Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 14 ügylet áll-e a bizonylat mögött, ha az mindkét oldalon bevallásra és befizetésre kerül. Mindezekre tekintettel, ha a számlához kapcsolódó cégek eleget tesznek az ÁFA-bevallási kötelezettségeiknek, akkor a költségvetést valójában nem éri hátrány és így a terheltek büntetőjogi felelősségre vonása nem megalapozott. [31] Mindezzel együtt nem értett egyet azon elsőfokú ítéleti megállapítással sem, hogy a egyéb érdekelt17 és a egyéb érdekelt35. között létrejött jogátruházási szerződés fiktív volt, hiszen a vád tárgyává tett filmalkotások különböző készültségi fokban, de elkészültek, csak éppen forgalomba nem kerültek még, mely tényeket az eljárás során kirendelt médiaszakértő megállapításai is alátámasztottak. [32] Az elsőfokú bíróság tévesen következtetett VI. r. vádlott stróman szerepére, de mindezt kizárólag védence adott területen való tájékozatlanságával (nem volt tisztában a korlátozásmentes jog fogalmával, illetve a négyoldalú szerződés kapcsán felmerülő konstrukció lényegével) és ezen keresztül az életszerűtlenséggel igazolta, miközben következtetését közvetlen bizonyítékkal nem tudta alátámasztani. [33] Ezzel kapcsolatban a védő arra is utalt, hogy VI. r. vádlott tanúként tett nyilatkozatából, abból nem emlékezett a történtekre, szakértelme, hozzáértése önmagában nem kérdőjelezhető meg, s arra sem adott indokot a törvényszék az ítéletében, hogy miért vetette el a vádlottak egybehangzó védekezését, mely szerint az I. r. vádlott segíteni akarta korábbi mentoráltját, és ezért vonta be őt is a filmkészítés- és forgalmazás folyamatába. [34] Összességében a védelem álláspontja szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére, jelen esetben sem a fiktív ügyletkötés bizonyítására, sem a vádlotti előadások cáfolatára nem került sor, így a VI. r. vádlott büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg, ezért a védő VI. r. vádlott felmentését indítványozta elsősorban bűncselekmény, másodlagosan bizonyítottság hiányában. [35] Terhelt6 VIII. r. vádlott védője fellebbezésének indokolásában a felmentés iránti jogorvoslati indítványát az alábbiak szerint tartotta fenn. [36] Utalt arra, hogy a törvényszék által megállapított tényállással szemben a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján nem derült ki egyértelműen, hogy a VIII. r. vádlotthoz köthető film vagy akár annak terve nem létezett, hiszen a Szerzői Jogi Testület szakértői véleménye is azt támasztotta alá, hogy egy jogot akkor is meg lehet venni és továbbadni, ha az nincs a tulajdonunkban, vagy még nem is létezik, ezért a film(jog) létezésének hiánya nem adhat okot a fiktivitás megállapítására, főleg úgy, hogy rendelkezésre állt egy filmelemeket tartalmazó DVD és egy szinopszis, amelyet az adóhatóság próbált elhallgatni. [37] A vádlott állításait igazolja az is, hogy Terhelt6 VIII. r. vádlott a tanú108 által átadott DVD alapján jóhiszeműen hihette, hogy készül egy film, hiszen valaki szinopszist íratott és filmelemeket készített, ami jelentős kiadással járt. A védő álláspontja szerint ez a VIII. r. vádlott állításait igazoló bizonyíték, még akkor is, ha azt a hatóságok nem találják, hiszen a Szerzői Jogi Testület szakértői véleménye alátámasztja azt, hogy az ügylet nem Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 15 lehetett fiktív, már a tudat elengedő volt ahhoz, hogy ők jóhiszeműen elhiggyék, hogy a film el fog készülni. Bár a törvényszék szerint fontos körülmény, hogy a VIII. r. vádlottnak soha semmi köze nem volt a filmiparhoz, nem voltak ilyen jellegű kapcsolatai és szakértelemmel sem rendelkezett, azonban figyelmen kívül hagyta az elsőfokú bíróság, miszerint védence ismert két hozzáértő személyt, s ügyfele kereskedőként összehozta a feleket, azaz ténylegesen a számlának megfelelő tevékenységet végzett. A megkötött szerződések alaki hiányosságaival kapcsolatban azt jegyezte meg, hogy ha a egyéb érdekelt25. és a egyéb érdekelt34. kapcsolata egy előre eltervezett adócsalásra és ezáltal fiktív számlázára lett volna kitalálva, akkor a felek odafigyeltek volna ezekre, hogy nem tűnjön ki az egyébként tartalmilag üres szerződés. Jelen esetben azonban volt tartalom a szerződés mögött, valóban lehetett volna jobban kidolgozott, de ez alapján attól még nem lehet érvénytelennek és fiktívnek tekinteni. [38] A védő szerint az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak sem, hogy VIII. r. vádlott az eljárás kezdetén tévesen név8 helyett tanú108t jelölte meg stressz hatása alatt, kiemelve, hogy a későbbiek során a VIII. r. vádlott által megjelölteknek a hatóságok nem jártak utána, nem próbáltak meg felderíteni név8 személyét még akkor sem, ha bizonyhíthatóan ő volt a egyéb érdekelt75 Ltd. magyar telephelyének igazgatója. Azon elsőbírói érveléssel szemben, mely szerint a egyéb érdekelt75 Ltd-t 2008. november 5-én alapították, ezért nem tárgyalhattak a cég nevében már augusztusában, arra hivatkozott, hogy létezhetett akkor már előtársaságként is, de az is lehet, hogy valóban később került megalapításra, és akkor a VIII. r. vádlottat is becsapták. Mindez azonban álláspontja szerint nem zárja ki azt, hogy név8 tárgyalhatott a filmről a VIII. r. vádlottal, adott neki DVD-t és egyéb anyagokat ezzel kapcsolatban, így jóhiszeműen hihette ügyfele, hogy név8 a céget képviseli és készülőben van a film, főleg, hogy a szerződések megkötésekor már létezett a egyéb érdekelt75 Ltd. és a magyar telephelye is. [39] Az elsőfokú ítélet azon megállapításával sem ért egyet a védelem, hogy a VIII. r. vádlottnak tisztában kellett volna lennie a egyéb érdekelt25. fizetőképességéről, hiszen ő abban a tudatban tárgyalt velük, hogy komoly partnerek, így ezt nem lehet a terhére értékelni. [40] Arra is részletesen kitért, miért nem életszerű az, hogy a VIII. r. és a IV. r. vádlottak előre kitervelték volna a fiktív számlázást, valamint azt is kiemelte, hogy az államháztártást nem ért kár, sőt jobban járt azzal, hogy az ügylet megvalósult, hiszen az eredeti számlák ÁFA tartalma 20% volt, míg az elállás után az ÁFA kulcs 25%-ra emelkedett. Még a egyéb érdekelt1 is megállapította, hogy a egyéb érdekelt34. a 2008-2009-es évekre visszaigényelhető Áfákat nem szerepeltetett, és nem is igényelték vissza, amely szintén cáfolja a két cég közötti összejátszást. Azt is kiemelte, hogy amennyiben a VIII. és a IV. r. vádlottak fiktív számlázásra összejátszottak volna, akkor nem utóbb nem kerül sor a szerződéstől elállására, vagy eleve a egyéb érdekelt75 Ltd. állította volna ki a számlát a egyéb érdekelt25-nek, de nem ez történt, sőt, az elállással a egyéb érdekelt25-nek több befizetendő Áfája keletkezett. [41] Végezetül a védő azt is előadta, hogy védence jelenleg host-ként, tolmácsként, fordítóként havi 150-180 ezer forintot keres, egyedülálló, gyermeke, vagyona nincs. Jelenleg munkavédelmi technikus és tűzvédelmi előadó tanfolyamot végez, a társadalomba történő visszailleszkedése megtörtént, tervei, céljai vannak. Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy a VIII. r. vádlottat az ítélőtábla a megjelölt indokokra figyelemmel mentse fel, vagy ha Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 16 mégis megállapítaná a bűnösségét, akkor a személyi körülményekre figyelemmel kéri az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetést enyhítse. [42] A nyilvános ülésen I. r. vádlott védője az írásbeli fellebbezés indokolásában foglaltakat fenntartotta, annak lényegét kiemelve hangsúlyozta egyrészt abbeli meggyőződését, hogy az ügyben a törvényes bíróhoz való jog elvonása a tisztességes eljárás sérelmével járt, továbbá, hogy a törvényszék a megismételt eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére vonatkozó tilalmat is megsértette. [43] II. r. vádlott védője a fellebbezés írásban előterjesztett indokait fenntartotta, abból ő is csupán a lényegi pontokat emelte ki, így azt, hogy a megismételt eljárásban nem merült fel olyan új bizonyíték, mely a filmek elkészültére figyelemmel az ellentétes, marasztaló döntés meghozatalát megalapozta volna, szakértő3 szakértői véleménye ugyan részben tartalmazott új adatot, de e tekintetben a vizsgálati anyag általa is elismert hiányos volta miatt megalapozatlan volt, s a szakértő az ár-érték arány vizsgálatát nem is végezte el, arra kompetenciája sem volt. Arra is rámutatott, hogy az ügyészi perbeszéd nem pótolja a bizonyítékokat, s hogy „úgy senki nem csinál semmit, ha nincs anyagi haszna”, mely haszon a filmek teljes elkészülte után realizálódhatott volna, ami pedig a büntetőeljárás megindítása miatt nem realizálódhatott. [44] III., IV. és VIII. r. vádlott perbeszédében a fellebbezés írásbeli indokolásának fenntartására utalt; [45] VI. r. vádlott védője pedig emellett annak lényegét meg is ismételte. [46] Felszólalásában és utolsó szó jogán Terhelt1 I. r. vádlott, amellett, hogy többször is köszönetet mondott családjának, különösen édesanyjának, aki az eljárás során végig támogatta és hitt ártatlanságában, abbeli álláspontját fejtette ki, miszerint az alapeljárásban született, rendkívül részletesen megindokolt elsőfokú ítélet volt helytálló, míg a korábbi másodfokú határozat egyoldalú, a terhelti védekezést teljesen figyelmen kívül hagyó megállapításokat tartalmazott. Azt is hozzátette, hogy a megismételt eljárás tartalmilag a korábbival teljesen azonos volt, ezért is lepte meg a bűnösség tekintetében ellentétes döntés, mely szerinte a Be. alapvető „in dubio pro reo” elvét is sértette. Összességében a másodfokú bíróságtól igazságos, s az előbbiekben kifejtettekből következően felmentő ítélet meghozatalát kérte. [47] Terhelt2 II. r. vádlott azt mondta el, hogy nem állt szándékában, s nem is követett el bűncselekményt, mielőtt bármit aláírt volna, mindig szakértőkkel egyeztetett, s nem származott semmilyen anyagi haszna, sem neki, sem cégeinek a cselekményekből. Ezért felmentését kérte, azt, hogy ezen döntéssel adják vissza családja becsületét. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. [48] 17 Terhelt5 VI. r. vádlott felmentésére tett indítványt. [49] A védelmi fellebbezések kizárólag III., IV., VI. és VIII. r. vádlott tekintetében enyhítést eredményezően bizonyultak alaposnak. [50] A másodfokú bíróság a vádlotti és védői fellebbezésekkel megtámadott elsőfokú ítéletet, az azt megelőző eljárással együtt, figyelemmel a jogorvoslati nyilatkozatok felmentést (
  2. is)célzó tartalmára, a Be. 590. §
(1),
(2)és
(9)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt a fellebbezéssel érintett Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 VI. r. és Terhelt6 VIII. r. vádlottak tekintetében teljes terjedelmében felülbírálta. Miután a Be. 590. §
(11)és
(13)bekezdésében írtak alkalmazásának szükségessége nem merült fel, a felülbírálat értelemszerűen nem terjedt ki Terhelt7 IX. r. terheltre, akivel szemben az elsőfokú ítélet fellebbezés hiányában elsőfokon jogerőre emelkedett. [51] S bár fel sem merült az eljárásban I. és IV. r. terhelt tekintetében
  1. december
  2. napján meghozott és
  3. január
  4. napján jogerőre emelkedett 5.B.591/2018/
  5. számú, bizonyos (bűn)cselekmények tekintetében büntetőeljárás megszüntetéséről rendelkező végzés felülbírálata, az ítélőtábla az elsőfokú ítélettel való releváns összefüggései miatt annak értelmezésétől nem tekinthetett el. [52] A fenti terhelteket érintő felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék a hatályos perrendi szabályokat – ideértve a megismételt eljárás Be. Tizennyolcadik Részében rögzített rendelkezéseit is – túlnyomórészt betartva folytatta le az eljárást, a Be.
  6. §
(2)és
(3)bekezdésben rögzített tényállás tisztázási kötelezettségének is eleget tett. Az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező, a Be. 608. §
(1)és
(2)bekezdésében foglalt feltétlen, továbbá a Be. 609. §
(1)és
(2)bekezdése szerinti relatív eljárási szabálysértést az ítélőtábla nem észlelt. [53] Szükséges előre bocsátani azt is, hogy a perrendi szabályok megtartása kizárólag a felülbírált ítélet meghozatalát közvetlenül megelőző törvényszéki eljáráson kérhető számon, így jelen ügyben a hatályon kívül helyezést megelőző bírósági eljárás szabályszerűsége csak közvetve, az annak során felvett bizonyítás, a terhelti és tanúvallomások jelen eljárásban történő ismertetésének törvényességén keresztül volt vizsgálható. S miután az I. r. vádlott védője perbeszédében konkrétan hivatkozott rá, arra is rámutat a másodfokú bíróság, hogy a hatályon kívül helyezés folytán megismételt elsőfokú eljárásban a „bizonyítékok felülmérlegelése”, annak tilalma fel sem merülhet. Az EBH.2019.B.
  1. számú elvi döntésből, mely valójában, ahogy arra érintőlegesen a védő is utalt, a részleges megalapozatlanság esetén az elsőfokú ítélet indokolási kötelezettség megsértése miatt történő hatályon kívül helyezésének korlátait elemezte, semmilyen módon Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 18 nem következik a megismételt eljárásban a bizonyítékok értékelésének kötöttsége, megjegyezve azt is, hogy az alapeljárásban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére nem is részbeni megalapozatlanság miatt került sor. A megismételt eljárásban egyedül a súlyosítási tilalom vizsgálata (Be.
  2. §
(1)bekezdés) kaphat jelentőséget, de jelen ügyben az a felmentett terheltek terhére alapeljárásban bejelentett ügyészi fellebbezés folytán szintén nem érvényesül. [54] Figyelemmel arra, hogy az ügy a megismételt eljárás lefolytatására a Be. hatályba lépése előtt érkezett a törvényszékhez, az elsőfokú bíróság a Be. 10. §
(3)bekezdés f) pontja szerinti gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmény miatt a 13.§ és a 868.§
(2)-
(3)bekezdésének figyelembevételével törvényesen folytatta le a megismételt eljárást ülnökök közreműködésével. [55] Miután azonban valamennyi érdemi, így a vádirat hiányosságai pótlására irányuló intézkedését a megismételt eljárás keretében már a Be. hatályba lépése után (
  1. július 1.) foganatosította, ezek törvényességét is e jogszabály alapján kellett megítélni. [56] Az ítélőtábla – szemben I. és II. r. vádlott védőjének érvelésével – azt is előre bocsátja, hogy az ügy megismételt eljárás során történt kétszeri átszignálása, bár az időszerűség sérelme miatt a terheltekre nézve legalábbis e szempontból kétségtelenül hátrányos volt, a törvényes bíróhoz való jogra visszavezethetően a tisztességes eljáráshoz fűződő alapjog sérelmét nem eredményezte, s végképp nem merülhet fel az igazgatási rendelkezéssel összefüggésben az elsőfokú ítélet abszolút vagy relatív okból történő hatályon kívül helyezése. Az átszignálásra a védői hivatkozással ellentétben a bírósági iratok között dokumentáltan, az akkori ügyrenddel összhangban került sor. S miután – ahogy az Alaptörvény
  2. cikkében is szerepel – valamennyi bíró független, és csak a törvénynek van alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak, így az ügy szignálása/átosztása körében hozott igazgatási döntésnek a bírósági eljárás mikénti lefolytatására objektíve nem lehet kihatása, ezáltal annak törvényességét, úgyszintén (az igazgatási döntés eredményeképpen) eljáró bíró, bírói tanács pártatlanságát – erre utaló konkrét tények hiányában, s ilyenre a védelem sem hivatkozott – nem kérdőjelezheti meg. [57] Ami pedig az első átszignálás és a vádirat hiányosságainak eredménytelen pótlása közötti, védők által vélt/sejtetett összefüggést illeti: [58] A Fővárosi Törvényszék először
  3. július 27-én átirattal kereste meg az ügyészséget „az egységes szerkezetbe foglalt vád” 30 napon belül történő megküldésére. [59] Erre reagálva az ügyészség
  4. augusztus
  5. napján megküldte a KÜO.12.528/2010/155-I. számú vádirat (alapvád)
  6. szeptember
  7. napján történt módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt változatát, mely a könnyebb érthetőség érdekében az eredeti vádban szerepeltetett bizonyítékokat már nem tartalmazta. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 19 [60] Ezt követően a törvényszék
  8. október
  9. napján kelt 5.B.591/2018/
  10. szám alatti átiratában újból felhívta a Fővárosi Főügyészséget (Be. §-ra hivatkozás nélkül) a vádirat hiányosságainak pótlására, de ebben, csakúgy mint korábban, egyetlen olyan kifogást sem fogalmazott meg, mely a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság
  11. április
  12. napján kelt 1.Bf.284/2017/
  13. számú határozatának
  14. oldal
  15. bekezdésében és
  16. oldal
  17. és
  18. bekezdésében szerepelt, hanem lényegében a több vádirat módosításokat magában foglaló, oldalszámozással ellátott egységes szerkezetbe foglalását kívánta meg az ügyészségtől azzal, hogy annak szövegét tanú79 V. r. és terhelt7 VII. r. terheltre vonatkozó részében, az eljárás velük szemben történt jogerős befejezése miatt, fogalmazza át, illetve jelölje meg, hogy a nyomozati iratok mely részét mely vádpontban megjelölt mely tények bizonyítására kívánja bizonyítékként felhasználni. [61] A Fővárosi Főügyészség BF.12.528/2010/
  19. számú,
  20. november 20-án kelt átiratában úgy nyilatkozott, hogy a vádiratok egységes szerkezetbe foglalását és azok felhívás szerinti további kiegészítését nem látja szükségesnek. [62] Ezt követően az elsőfokú bíróság
  21. december
  22. napján kelt 5.B.591/2018/
  23. számú végzésével, ezúttal a Be.
  24. §
(1)és
(4)bekezdésére hivatkozással ismételten megkereste az ügyészséget a vádirat hiányosságainak pótlására, mely határozat a korábbi felhívásában írtak megismétlése mellett már a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésében írt hiányosságok reparálásának igényét is tartalmazta. [63] Az ügyészség a megkeresésben foglaltaknak részben, a pénzügyi bűncselekmények (korábban a másodfokú határozatban is kifogásolt) hiányos leírása tekintetében eleget tett, s átiratában részletesen nyilatkozott arról, hogy a megkeresés további pontjai alapján a vádirat(ok) pontosítását miért nem tartja szükségesnek. [64] A tanács elnöke ezen átirat és mellékletének beérkezését követően azok terheltek és védők részére történő kézbesítése, s
  1. január
  2. napján a korábban kijelölt
  3. március
  4. és
  5. tárgyalási határnapra szóló idézés VIII. r. terhelt részére történtő kézbesítése iránt is intézkedett, mely egyértelműen arra utal, hogy az eljárás folytatásának akadályát maga sem látta. [65] A tárgyalási határnap beállítására
  6. március 5-én, nyilvánvalóan már az ügy átszignálásával összefüggésben került sor, az a vádirat hiányosságainak pótlására vonatkozó megkereséssel és az ügyészség arra adott válaszával semminemű összefüggést nem mutatott. [66] Az ítélőtábla mégis szükségesnek tartja leszögezni, hogy a töretlen bírói gyakorlat szerint a vád tárgyává tett cselekmény történeti tényállásának leírása határozza meg a vád kereteit; a vádirat törvényes eleme a vád tárgyává tett cselekmény pontos leírása, és az eljárás megszüntetésének akkor van helye, ha ezt nem, vagy a büntetőjogi felelősség megállapítására kihatóan hiányosan tartalmazza (BH
  8. I.); a törvényes vád hiányát a fellebbvitel során eljáró bíróság sem pótolhatja (EBH
  9. B.4 .II.). Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 20 [67] Ahogy arra az EBH
  10. B.
  11. számú elvi határozat is rámutatott, a vád törvényessége a vádirattal szemben támasztott azon tartalmi követelményeknek a minimuma, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a büntetőeljárás bírói szakasza meginduljon, és az eljárást lefolytassák; ez pedig akkor teljesül, ha a bűncselekmény tárgyi oldali ismérveit a vádirat olyan részletesen tartalmazza, amelyből az alanyi oldal szükséges elemeire alaposan lehet következtetni. A tárgyi oldal eleme mindenekelőtt az elkövetési magatartás (amely nélkül nincs bűncselekmény), ezen túl az elkövetési tárgy, az eredmény, az okozati összefüggés, és – nem feltétlenül, nem minden bűncselekmény esetében kötelező elemként – a hely, idő, mód és az eszköz. Ugyanakkor az nem követelmény, hogy a vád történeti tényállása minden részletre kiterjedően, aprólékosan rögzítsen valamennyi mozzanatot és körülményt, viszont a vád törvényességéhez elengedhetetlenül szükséges az, hogy a cselekmény leglényegesebb tényeinek rögzítése olyan módon történjen meg, hogy abból a vád tárgyává tett bűncselekmény tárgyi és alanyi ismérvei egyértelműen felismerhetők legyenek. Egyszerűbben fogalmazva: a történeti tények leírásának oly mértékben kell konkrétnak lennie, hogy abból – bebizonyítottságot feltételezve – a büntetőtörvénybe ütköző cselekményre lehessen következtetni. A vád törvényes elemei hiánya kérdésköre szempontjából azt is hangsúlyozni kell, hogy a vádban szereplő bármely tény megalapozatlansága, valótlansága nem eredményezheti a tartalmi elem hiányosságát, a vád ténybeli megalapozottsága – bizonyítékokkal kellően alátámasztottsága – e szempontból közömbös, az a büntetőper érdemi kérdése. Mindezek alapján – annak ellenére, hogy e tekintetben egyébként az ügyészség a megkeresésében foglaltaknak eleget tett – a vád Be.
  12. §
(1)bekezdése szerinti törvényes elemei, a hiánytalanul megjelölt elkövetési időpontokra, elkövetői magatartásokra, ahhoz tartozó összegekre figyelemmel a pénzügyi bűncselekmények tekintetében az átutalásokkal érintett bankok megnevezése és bankszámlaszámok megjelölése nélkül is ugyancsak maradéktalanul rendelkezésre álltak. A vád bírósági eljárásra való alkalmassága önmagában ezen – a bíróság által a vádon túlterjeszkedés tilalma nélkül is pontosítható – adatok hiánya alapján nem kérdőjelezhető meg. Végképp nem vitatható a vád törvényes elemeinek megléte pusztán az okból, hogy a módosítások eredeti vádon történt folyamatos átvezetése, a későbbi vádiratokkal egységes szerkezetbe foglalása, azon terhelteket is érintő tények módosítása, akikkel szemben az eljárás jogerősen befejeződött, nem történt meg. A vádmódosítások szövege minden esetben egyértelmű volt, azok nyomon követése a védelem részéről (még nagyobb terjedelmű ügyben is) elvárható, az a tisztességes eljárás sérelmét nem eredményezheti. [68] A vádirat kellékhiányos voltával összefüggésben egyebekben arra kell rámutatni, hogy bár a Be. 633. §
(1)bekezdése a Tizenharmadik rész, s így ezen belül akár a Be.
  1. §-ának alkalmazását is biztosítja, ugyanakkor az ahhoz fűzött „értelemszerűen” kitétel folytán a vádirat Be.
  2. §
(2)bekezdés a) pontja szerinti hiányossága miatt a Be. 493. §
(4)bekezdése szerinti felhívásnak az ítélőtábla álláspotja szerint egyébként sem volt helye. Ezen intézkedés ugyanis kizárólag azt a célt szolgálja, hogy a bírósági eljárás (előkészítő ülés) lefolytatható legyen, s minden bizonyíték, melyre az ügyészség hivatkozni kíván, az eljárás más résztvevője számára is megismerhető legyen, azokkal szemben érdemi indítványait határidőben meg tudja tenni, mely ismeret megléte egy már korábban lefolytatott bizonyítási eljárás után megkérdőjelezhetetlen, hisz az alapján korábban elsőfokon ügydöntő határozat is született. Éppen ezért a hatályon kívül helyezés után hatályba lépett eljárási törvény szerint az előkészítő ülés (a korábbi Be. terminológiájával azonosan a tárgyalás előkészítése szakaszának) megkezdését követően a bizonyítási eszközök nem megfelelő megjelölése már nem képez megszüntetési okot, mert annak jogkövetkezménye legfeljebb az indítványozni elmulasztott bizonyítási eszköz megvizsgálásának bírósági mellőzése [Be. 164. §
(3)bekezdés], amely az érdemi döntésre kiható következményekkel jár, s így ez a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 21 rendelkezés a megismételt eljárásban, ahol előkészítő ülés megtartására nem is kerülhet sor, eleve értelmezhetetlen. [69] Foglalkozni kell még a Fővárosi Törvényszék 2018. december 10. napján kelt és 2019. január 11. napján jogerős 5.B.591/2018/23. számú, Terhelt3 III. r. terheltre vonatkozó, 3 rendbeli a Btk. 318. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdése c) pontjára figyelemmel a
(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő, két esetben folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett csalás bűntette miatti – egyébként az alaki halmazatra figyelemmel szükségtelenül hozott – büntetőeljárást megszüntető végzésével a tekintetben, hogy az valójában mely cselekményekre nézve eredményez „ítélt dolgot”. A határozat indokolása ugyanis e rendelkezéssel összefüggően kizárólag a Fővárosi Főügyészség
  1. szeptember
  2. napján kelt vádmódosítására hivatkozott, azt (az ügyész kifejezett arra irányuló nyilatkozatának hiánya és az alaki halmazat miatt eleve tévesen) vádelejtésként értékelte, nem szerepeltette azonban azon cselekmény leírását (azaz a tényállást), melyre a vádmódosítás/vádelejtés vonatkozott. Ugyanakkor az alapvádirat
  3. szeptember 15-i vádmódosítása (melyet az ügyészség egységes szerkezetbe foglalva megküldött) alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy az kizárólag az áfa bevétel csökkenésével kapcsolatos megállapításokat rekesztette ki a vádirati tényállásból (egyébként nem kizárólag III. r. terheltet érintően), III. r. vádlottra konkretizáltan azt, hogy a egyéb érdekelt
  4. nevében kibocsátott számlák rendelkezésre bocsátásával az általános forgalmi adóbevétel csökkenéséhez mely cégek, időszakok tekintetében, milyen összeg erejéig nyújtott segítséget, ugyanakkor érintetlenül hagyta a jogosulatlan áfa visszaigényléssel kapcsolatban írtakat, ahogy azt is, miszerint az érintett számlák mögött gazdasági esemény nem volt, azokra adólevonási jogot alapítani nem lehetett volna. (A módosítás okaira a másodfokú bíróság a tényállásnál és a bizonyítékok értékelésénél külön is ki fog térni.) Mindezek alapján pedig egyértelmű, hogy a végzésben hivatkozott vádmódosítás Terhelt3 III. r. terhelt vonatkozásában kizárólag 3 rendbeli (I/1/b-c., II/1/c., d., e. és IV/
  5. pont) bűnsegédként – 2 esetben folytatólagosan (I/1/b-c., II/1/c., d., e. pont) – elkövetett, az
  6. évi IV. törvény
  7. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(3)bekezdés szerint minősülő adócsalás bűntettét érintette, ahogy arra az alapeljárásban az ügyész perbeszédében is kitért, s ahogy az a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.284/2017/
  1. számú (hatályon kívül helyezésről is rendelkező) határozatának
  2. oldal
  3. bekezdésében is kifejezetten szerepelt. Összegezve tehát, az elsőfokú bíróság végzésének a III. r. terhelt vonatkozásában megszüntető rendelkezését csakis a Be.
  4. §
(1)bekezdés e) pontjára, vádelejtésre alapozta, s így függetlenül attól, hogy annak tényeiből a minősítés tekintetében merőben hibás következtetést vont le, azokat 3 rendbeli az 1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a
(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő, két esetben folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett csalás bűntettekének feleltette meg, a másodfokú bíróságnak a vádmódosítás eredményeképpen fennmaradó vád történeti tényeiből kellett kiindulni. Az alapján pedig kétség nem fér ahhoz, hogy büntetőeljárás megszüntetése „vádelejtés” címén valójában – függetlenül az elsőfokú bíróság helytelen minősítésétől – a fentebb hivatkozott 3 rendbeli költségvetést károsító bűncselekmény tekintetében történt meg, s ítélt dolgot is csak e (bűn)cselekményeket érintően eredményezett. [70] Így az elsőfokú bíróság nem sértette sem a ne bis in idem („ítélt dolog”) Be. 4. §
(3)bekezdésében, sem pedig a vádelv Be.
  1. §-ában rögzített rendelkezéseit, amikor a fiktív számlák rendelkezésre bocsátásával az adó visszaigénylésében való közreműködésének tényeit a tényállásban rögzítette, s arra, miután a Be.
  2. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 22 megszüntetési ok nem állt fenn, büntetőjogi felelősséget is alapozott, bár a jogi minősítést illetően ő is teljesen téves álláspontra helyezkedett. [71] Helyesen fogadta el az elsőfokú bíróság a
  1. szeptember
  2. napján tartott tárgyaláson Terhelt4 IV. r., Terhelt6 VIII. r. vádlottak, majd a
  3. november 28-án kelt és december 2-án benyújtott, a
  4. december
  5. napján tartott tárgyaláson szóban is megerősített nyilatkozat, kézbesítési megbízási szerződés alapján Terhelt3 III. r. vádlott tárgyaláson való jelenlét jogáról történő lemondását is. [72] A vádlottak és a tanúk figyelmeztetése szabályszerűen megtörtént, s a törvényszék törvényesen tette a korábbi terhelti vallomásokat, illetőleg az alapeljárásban már meghallgatott számos tanú vallomásait, tanú132, tanú55 és tanú131 írásbeli tanúvallomásait is ismertetéssel/felolvasással a tárgyalás anyagává. (Az eljárás korábbi szakaszában beszerzett tanúvallomások ismertetése nem kifogásolható, figyelemmel arra, hogy e tanúk korábbi kihallgatása megfelelt a hatályos eljárási rendelkezéseknek, figyelmeztetésükre ennek megfelelően került sor.) Ugyanakkor, bár ez a Be.
  6. §
(5)bekezdése értelmében azok felhasználhatóságát nem érintette, nem helyeselhető, hogy a törvényszék anélkül olvasta fel a
  1. június
  2. napján tartott tárgyaláson terhelt7 VII. r. terhelti vallomásait, hogy őt a megismételt eljárásban tanúként idézte volna. [73] A
  3. június
  4. napján tartott tárgyaláson a hivatásos bíró személyében történt változás okán a Be.
  5. §
(3)és
(4)bekezdésében írtaknak megfelelően megismételte az eljárást. Ennek keretében az addig tartott érdemi tárgyalásokról készült jegyzőkönyveket ismertette, mely ugyan nem teljes mértékben feleltethető meg „a tárgyalás korábbi anyaga lényegének ismertetésében” megfogalmazott törvényi követelménynek, de a későbbi, széles körben folytatott bizonyítás tükrében ennek érdemi jelentősége nem volt, annak menetét, teljességét az eljárás egyetlen résztvevője sem kifogásolta, az ismertetés kiegészítését, bár ennek lehetőségét az elsőfokú bíróság biztosította számukra, nem kérte. [74] Az elsőfokú bíróság alappal rendelt el további könyvszakértői bizonyítást, s a
  1. március
  2. napján tartott tárgyaláson a Be.
  3. §-ában foglaltaknak megfelelően a kiegészítő szakvéleményeket készítő szakértő3 és egyéb érdekelt16 igazságügyi adó-, könyvés járulékszakértőt meghallgatta. A szakértői bizonyítás tárgyának, terjedelmének helyes elsőbírói felismerésére figyelemmel kizárólag a pervezetés körében kifogásolható, hogy a szakértők meghallgatása parttalanná vált, s a számukra feltett kérdések szinte kivétel nélkül a számlák fiktív voltára vonatkozó – nem szakértői bizonyítás alá eső – megállapítások helyességét/megalapozottságát firtatták. Az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást a tekintetben is, hogy a szakértői vélemény kiegészítésén és a két szakértő tárgyalási együttes meghallgatásán túl további szakértői bizonyítás elrendelésének feltételei nem álltak fenn, már csak azért sem, mert az alapeljárásban magánszakértői véleményt adó, de az elsőfokú bíróság által szakértőként bevont egyéb érdekelt16 igazságügyi könyvszakértő kompetenciája határait, főként a megelőző bírósági eljárásban előterjesztett véleményében, többször is feszegette. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 23 [75] A szakértő ugyanis általánosságban ténykérdéseket vizsgál, jogi szakvélemény adására nem jogosult (az igazságügyi szakértőkről szóló
  4. évi XXIX. törvény
  5. §
(6)bekezdése), így a szakértők általános forgalmi adó értelmezése, a beszerzés összegének érvényesíthetőségével kapcsolatos, úgyszintén a jogszabályok, adójogi noregyéb érdekelt10 értelmezése körében kifejtett álláspontja, függetlenül azok helytállóságától, szakértői bizonyítás tárgyát nem képezhetik. S ezen túlmenően nem a szakértő dönt arról, hogy az általa vizsgált dokumentumok a számlán szereplő gazdasági esemény megtörténtét, s így a számla áfa tartalmának levonásba helyezését kellően igazolják-e. A könyvszakértő ugyanis munkáját kizárólag a könyvelési iratok alapján végzi, egyéb bizonyítás felvételére, a terheltiés tanúvallomások, egyéb okirati bizonyítékok, tárgyi bizonyítási eszközök elemzésére – szemben a bírósággal – lehetősége, kompetenciája nincs. Minderre egyébként az elsőfokú ítélet helyesen utalt, ugyanakkor szükséges azt is megjegyezni, hogy ez nem zárja ki, sőt nem mentesíti a bíróságot azon kötelezettség alól, hogy a szakértőnek a könyveléssel, a kérdéses számlák kiállításával, pénzügyi rendezésével kapcsolatos alaki, tartalmi kifogásait a gazdasági esemény megtörténtének, a számla valódiságának megítélésénél, az erre vont ténybeli következtetéseinél figyelembe vegye, indokolásában ezekre kitérjen. [76] A törvényszék az okiratokat, iratokat is tárgyalás anyagává tette, a szakértői véleményeket hasonlóképpen ismertette. [77] Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság Terhelt3 III. r. vádlott 2010. november 30. napján tett gyanúsítotti vallomásainak felhasználhatóságát illetően is. Kétségtelen, hogy Terhelt3 első, szabályszerűen értesített védő nélkül tett gyanúsítotti vallomásának felvétele során a védelemhez való jog sérült, mely felvethette volna az adott vallomás bizonyítékok köréből történő kizárását, ugyanakkor e kérdéses első gyanúsítotti kihallgatását követően a terhelt ugyanezen a napon, immár meghatalmazott védője jelenlétében zajlott kihallgatása alkalmával korábbi vallomását több ponton módosította, majd 2010. december 2. napján, az akkor hatályos Be. rendelkezéseinek megfelelően a kényszerintézkedés tárgyában tartott ülésen akként nyilatkozott, hogy „vallomást már tettem, azt a két vallomásomat fenntartom”, s ezen utóbbi nyilatkozata a Be. 185.§
(4)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontja alapján megteremtette a korábbi vallomások teljeskörű felhasználásának lehetőségét alapjogi sérelem nélkül. [78] Az ítélőtábla nem észlelt érdemi aggályt a Zürich kanton 1. sz. Ügyészség jogsegély alapján megküldött iratainak felhasználhatóságával összefüggésben sem. A jogsegély iránti megkeresést 2011. június 3. napján, a nyomozás során kezdeményezte a Fővárosi Főügyészség KÜO.12.528/2010/90-I. számon, a megkeresés tartalmazta mind az adócsalásnak, csalásnak (új Btk. szerint egységesen költségvetési csalásnak) és a pénzmosás törvényi tényállásának megfeleltethető tényeket is. Sőt utóbbit illetően a megkeresés nem szűkítő, hanem éppen ellenkezőleg, kiterjesztő tartalmú, tekintve, hogy a pénzügyi bűncselekmény miatt a nyomozás elrendelésére utóbb került sor. Ezt figyelembe véve a megkeresésére adott választ sem lehet szűkítően, a fentiekben hivatkozott bűncselekmények csupán egy része tekintetében felhasználhatónak tekinteni. Már csak azért sem, mert a pénzmosás szükségszerűen feltételez egy büntetendő alapcselekményt (jelen ügyben a megkeresésben közölt adócsalás, csalás/jelenlegi Btk. szerint költségvetési csalás), még pontosabban a vagyon/pénz abból való származását, s ezen tények a pénzmosás tényállásának olyan objektív ismérvei közé tartoznak, melyeket a büntetőeljárás során bizonyítani is kell. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 24 Mindezek alapján a svájci hatóság által meghatározott felhasználhatósági engedély – a többen benne foglaltatik a kevesebb elvét szem előtt tartva – a megküldött okiratok pénzmosás alapcselekményeinek bizonyítására való felhasználhatóságát nem befolyásolják, ennek feltételezése eleve nonszensz. Ennek elvi lehetősége csak fordított esetben, akkor állhatott volna fenn, ha e felhasználhatósági engedély kizárólag az alapcselekményekre vonatkozik. [79] A büntetőeljárás megindítása előtt beszerzett, készített adóhatósági iratok, okiratok (köztük ügyfelek nyilatkozatai, jegyzőkönyvek, határozatok), mint a Be. 204. §-a szerinti tárgyi bizonyítási eszközök a Be. 167. §
(2)bekezdése értelmében teljeskörűen felhasználhatók, miután azok keletkezése/beszerzése során az adóhatóság a jogszabályban meghatározott feladatait látta el, a hatályos Ket. rendelkezéseinek megfelelően. Ezen hivatkozott rendelkezés a szabad bizonyítás mind teljesebb érvényesülését hivatott szolgálni, s így nem osztható az a korábbi elsőbírói álláspont, mely az akkor hatályos Ket. 53. §
(4)bekezdése alapján a tanúvallomás megtagadásának jogára való figyelmeztetés elmaradása miatt az adózók képviselőinek nyilatkozatait a bizonyítékok köréből kirekesztette. Az elsőfokú bíróság érvelésében maga sem vitatta, hogy az adózó képviselőjeként tett nyilatkozattétel (amely semmilyen módon nem azonos a tanúvallomással) során a Ket. 53. §
(4)bekezdése szerinti tanúzási figyelmeztetést a Ket. nem követelt (tanúkihallgatás hiányában nem is követelhetett) meg, ezen nyilatkozatok megtételére tehát az adott hatósági eljárásra irányadó jogszabályi előírások (Ket.
  1. §-ában írt szóbeli vagy írásbeli nyilatkozattételi illetőleg nyilatkozattétel megtagadási jogára történt figyelmeztetés) betartásával került sor, s így értelmezhetetlen azon álláspont, hogy „az adóigazgatási eljárás előkészítette a büntetőeljárást”, ezért a kettőt „egységes egészként kell kezelni”, s ezen iratok, azaz tárgyi (nem pedig személyi) bizonyítási eszközök köréből történő kirekesztése fel sem merülhetett volna. [80] A védők által hivatkozott és a fellebbviteli főügyészségi átiratban is megfogalmazott indokolási, jogi indokolási hiányosságok nem vetették fel az elsőfokú ítélet Be.
  2. §
(1),
(2)bekezdés d) pont alapján történő hatályon kívül helyezésének szükségességét. Ez utóbbi csak abban az esetben valósul meg, ha az ítélet indokolása tény vagy jogkérdés tekintetében oly mértékben hiányos, hogy abból nem derül ki, hogy az elsőfokú bíróság megállapításait/jogkövetkeztetéseit mire alapozta, ez azonban jelen ügyben nem történt meg. A védők is főként az elsőfokú bíróság (egyebek mellett a tudattartalomra vont) ténybeli és jogi következtetések helyességét vitatták, melyek helytállóságuk esetén is csak az ítélet részbeni megalapozatlanságát, melyre egyébként a védelem szintén utalt, eredményezhették volna. [81] Az ítélőtábla felhívja a figyelmet arra is, hogy az írásba foglalt ítélet nem felel meg a bíróságok egységes iratkezelési szabályzatáról szóló 17/2014. (XII.23.) OBH utasítás 27/A. §
(13)bekezdésében írtaknak, mert az indokolás bekezdései sorszámmal nincsenek ellátva, ez jelen ügyben a hivatkozást és az áttekintést jelentősen megnehezítette. S bár ahogy arra a másodfokú bíróság már rámutatott, a Be.
  1. §-a szerinti intézkedést (vádirat hiányosságainak pótlása) semmilyen módon nem alapozhat meg az a körülmény, hogy a bírósági eljárásban az ügyek egyesítését követően a vádiratok egységes szerkezetbe foglalására nem került sor, ez nem változtat azon, hogy adott (egyesített) ügyben a tényállás megállapítása – értelemszerűen a vádelv sérelme nélkül – a bíróság feladata, s ekként rajta Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 25 kérhető számon annak tartalmi, formai egységessége, mely alaki és formai egység az elsőfokú ítéletben, főként a rögzített tényállásnál, egyáltalán nem érvényesült. [82] Ami IV. r. vádlott védőjének másodfokú eljárásban előterjesztett és a nyilvános ülésen is fenntartott bizonyítási indítványa elutasításának indokait illeti: Terhelt4 IV. r. vádlott személyi körülményei körében rögzítendő egészségi állapota, betegségei a rendelkezésre álló orvosi iratok alapján kellően tisztázhatóak voltak, egészségi állapotának orvosi iratok szerint igazolt további romlását elfogadta, azokkal az elsőfokú ítélet megállapításait kiegészítette, s betegségét a büntetés kiszabása során – ahogy az elsőfokú bíróság is – figyelembe vette. Megjegyzendő azonban, hogy ezekben az elsőfokú ítéletben nem szereplő újabb betegségre hivatkozás nincs is, csupán a meglévő betegségek újabb tüneteit dokumentálták. Az eljárási jogai és kötelezettségei gyakorlásának vizsgálata pedig a másodfokú eljárásban, figyelemmel arra, hogy a megismételt eljárásban nevezett a jelenlét jogáról történt lemondása, azaz
  2. december
  3. napja óta egyébként sem vesz részt, eleve értelmezhetetlen. [83] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása a Be.
  4. §
(3)bekezdés a) pontjában írtakkal összhangban tartalmazza a vádra, vádmódosításra utalást, a vád szerinti minősítést, illetőleg a korábbi bírósági határozatokra utalást. A vádmódosítások körében, ezen belül is a
  1. szeptember
  2. napján kelt KÜO.12.528/2010/155-I. számú vádmódosításból ki kell emelni, hogy az lényegében a III/1/a. pont kivételével, valamennyi tényállási pontból kirekesztette azon megállapításokat, melyek a fiktív számlák áfa tartalmának levonásba helyezésével összefüggő általános forgalmi adóbevétel csökkentésére vonatkoztak. [84] Az elsőfokú ítélt indokolásának a Be.
  3. §
(3)bekezdés b) pontjában meghatározott része, azaz a vádlottak személyi körülményeire és korábbi büntetéseire vonatkozó adatok emellett kiegészítést és pontosítást igényelnek az iratok tartalma alapján az alábbiak szerint: Terhelt1 I. r. vádlott tanácsadói és egyéb tevékenységéből meg nem állapítható összegű havi bevételre tesz szert, Terhelt3 III. r. vádlott tekintetében szintén mellőzi a havi jövedelme összegszerű megjelölését, Terhelt4 IV. r. terhelt elsőfokú ítéletben dokumentált betegségei – többször előforduló eszméletvesztés, rosszullét miatt – továbbra is rendszeres orvosi kezelést igényelnek. Az ítélőtábla a cselekmény elkövetésekori büntetett előéletére utalást, a megelőző büntetéseinek eszerinti cezúráját mellőzi, ehelyett azt állapítja meg, hogy az elkövetéskor büntetlen előéletű, de három büntetőeljárás hatálya alatt állt. Az elsőfokú ítéletben elsőként szereplő Ráckevei Városi Bíróság
  1. október
  2. napján kelt 7.B.215/2008/
  3. számú ítélete a Pest Megyei Bíróság 2.Bf.868/2010/
  4. számú határozata folytán emelkedett jogerőre
  5. március
  6. napján. (S bár a figyelembevételt Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 26 nem zárja ki, rögzíteni kell, hogy a büntetés nyilvántartásból törlése
  7. március
  8. napján megtörtént.) A Szegedi Városi Bíróság 19.B.3031/2008/
  9. számú ítélete
  10. június
  11. napján kelt, elsőfokon
  12. január
  13. napján emelkedett jogerőre, s az elítélése 2 rendbeli sikkasztás bűntettére és 2 rendbeli hitelezési csalás bűntettére vonatkozott, melyek elkövetési ideje helyesen
  14. december
  15. é
  16. júniusa közötti. A büntetést a nyilvántartásból
  17. január
  18. napján egyébként törölték. Későbbi elítélései között fel kell még tüntetni a Szegedi Járásbíróság
  19. január
  20. napján kelt és jogerős 7.B.811/2017/
  21. számú ítéletét, melyben
  22. februárjában elkövetett csalás bűntette miatt 400.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Terhelt5 VI. r. vádlott esetében havi jövedelme összegszerű megjelölését mellőzi, az előzményi, azaz a Váci Városi Bíróság
  23. április
  24. napján jogerős ítéletében pedig e terheltet csalás bűntette mellett 2 rendbeli hivatali visszaélés bűntette, 2 rendbeli személyi szabadság megsértésének bűntette, lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés bűntette és jogosulatlan adatkezelés vétsége miatt ítélte 3 év 4 hónap börtönbüntetésre valamint 3 év közügyektől eltiltásra. Ezen kívül VI. r. terheltet a cselekmények elkövetése után a Pesti Központi Kerületi Bíróság
  25. november
  26. napján kelt 31.B.24991/2010/
  27. számú, a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 23.Bf.5561/2013/
  28. számú határozata folytán
  29. október
  30. napján jogerőre emelkedett ítéletével a
  31. február
  32. napján bűnsegédként elkövetett lopás bűntettének kísérlete miatt 1 év 2 hónap – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, megállapítva, hogy a próbaidő alatt pártfogó felügyelet alatt áll. A büntetés nyilvántartásból törlésére
  33. október
  34. napján került sor. Terhelt6 VIII. r. vádlott host-ként, tolmácsként, fordítóként havi 150-180 ezer forintot keres, egyedülálló, gyermeke, vagyona nincs. Jelenleg munkavédelmi technikus és tűzvédelmi előadó tanfolyamot végez. A cselekmények elkövetése után őt a Budai Központi Kerületi Bíróság
  35. május
  36. napján kelt és
  37. május
  38. napján jogerőre emelkedett 22.B.1496/2018/
  39. számú ítéletével kábítószer birtoklás vétsége és bódult állapotban elkövetett járművezetés vétsége miatt (elkövetési idő:
  40. október 21.) 280 óra közérdekű munka büntetésre és 1 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. [85] Az másodfokú bíróság a terheltek jövedelmi viszonyaira tett nyilatkozatát abban az eseteben fogadta el a tényállás megállapításánál, amennyiben az a rendelkezésre álló adatokkal és a mindennapi élet tapasztalatainak nem mondott ellent. (Erre figyelemmel mellőzni kellett I. r. vádlott tekintetében azon például azon elsőbírói tényállítást, hogy havi 150.000 forint bevételre tesz szert, miután ebből saját megélhetése mellett három kiskorú gyereke eltartását is biztosítani kellett, ehelyett került rögzítésre, hogy az eljárás során pontosan meg nem állapítható havi jövedelemmel rendelkezik.) [86] Az előéleti adatoknál továbbá az ítélőtábla ugyan utalt arra, ha egy korábbi büntetés a nyilvántartásból törlésre került, a korábbi elítélés figyelembe vehetőségét azonban Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 27 sem az
  41. évi IV. törvény
  42. §
(3)bekezdése, de a jelenleg hatályos Btk. 97. §
(3)bekezdése sem zárja ki. [87] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás túlnyomórészt megalapozott, ugyanakkor részben hiányos, emellett iratellenes, továbbá téves ténybeli következtetéseken alapuló megállapításokat is tartalmaz, ezért a másodfokú bíróság a Be. 592. §
(2)bekezdés a),
  1. c)és
  2. d)pontjában írt részbeni megalapozatlansági hibák kiküszöbölése érdekében az iratok tartalma alapján és helyes ténybeli következtetéssel a Be. 593.§
(1)bekezdés
  1. a)pontja értelmében a lentebb írtak szerint helyesbítette, pontosította. [88] Az „Alapcselekmények” megnevezésű tényállásrész bevezető részében az elsőfokú ítélet 22. oldal utolsó előtti bekezdésében a „Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű vádlott tagtulajdonosi érdekkörébe tartozó” szövegrészt mellőzi, ehelyett „az eljárás során kétséget kizáróan nem azonosítható, de I. és II. r. vádlottak által legalábbis ismert személy(
  2. ek)tulajdonába tartozó” mondatrészt illeszti. Az elsőfokú ítélet 23. oldal első bekezdésében a „Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű vádlott utasítására” szövegrész helyett azt rögzíti, hogy „A tényleges tulajdonosok I. és II. r. vádlott által is ismert utasításaira”. Az elsőfokú ítélet 23. oldal negyedik bekezdés negyedik sorában a „jogtalan végett” kifejezéseket „jogtalan visszaigénylése végett” szövegrészre pontosítja. [89] Az I/1/
  3. a)tényállási pontnál: Az
  4. ab)alpont elsőfokú ítélet 54. oldalán található táblázatában, mely ugyancsak a tényállás részét képezi, az utolsó számla számát ECP0000012/2007. számra helyesbíti. A táblázat utolsó oszlopát és az utána következő szöveges részt (elsőfokú ítélet 54. oldal utolsó és 55. oldal első, második bekezdése) az okirati bizonyítékok értékelése részéhez helyezi át, miután nem képezik a tényállás részét a számla kiegyenlítésével és továbbutalásával kapcsolatos adatok, melyekből – egyéb tényezők mellett – a bíróság a számlák fiktív voltára következtetett. Az elsőfokú ítélet 55. oldal utolsó bekezdésében az „így a egyéb érdekelt26. és az…” kezdetű második mondatrészt kiegészíti azzal, hogy „Figyelemmel a egyéb érdekelt17 nevében I. r. vádlott által értékesítésről kiállított számlák jelentős részének ugyancsak fiktív voltára, melyek tényleges gazdasági esemény hiányában nem szankciós jellegű áfa fizetési kötelezettséget nem keletkeztettek, a egyéb érdekelt26. és az egyéb érdekelt22 Kft. nevében kibocsátott fiktív számlák áfa tartalmának levonásba helyezése folytán a fizetendő általános forgalmi adó csökkentése nem volt megállapítható, csak az, hogy I. r. vádlott fenti Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 28 magatartásával 5.603.000 forint összegben igényelt vissza jogosulatlanul általános forgalmi adót.” Ugyanezen bekezdés Terhelt3 III. r. vádlottra vonatkozó tagmondatát akként pontosítja, hogy a jogosulatlan visszaigényléshez a egyéb érdekelt27. nevében a gyártásról kiállított fiktív számlák rendelkezésre bocsátásával, miután tisztában volt vele, hogy azzal a egyéb érdekelt26. által a egyéb érdekelt17 felé kiállított fiktív számlák alászámlázását biztosítja, 1.889.892 forint összeg erejéig nyújtott segítséget. [90] Az I/1/
  5. b)pontnál: A
  6. bb)pontnál rögzített táblázat utolsó oszlopát szintén az okirati bizonyítékok értékelése részéhez helyezi át, miután nem képezik a tényállás részét a számla kiegyenlítésével és továbbutalásával kapcsolatos adatok, melyekből – egyéb tényezők mellett – a bíróság a számlák fiktív voltára következtetett. Az elsőfokú ítélet 57. oldal utolsó bekezdését kiegészíti azzal, hogy Terhelt3 III. r. vádlott pedig a jogosulatlan visszaigényléshez a egyéb érdekelt27. nevében a gyártásról kiállított fiktív előlegszámlák rendelkezésre bocsátásával, miután tisztában volt vele, hogy azzal a egyéb érdekelt26. által a egyéb érdekelt17 felé kiállított fiktív számlák alászámlázását biztosítja, 25.000.000 forint összeg erejéig nyújtott segítséget. [91] Az I/1/
  7. c)pontnál: A
  8. cb)pont alatt rögzített táblázat utolsó oszlopát és az után következő szöveges részt (elsőfokú ítélet 60. oldal táblázat utáni első bekezdését azzal, hogy abban a számla bruttó értékét 178.800.000 forint összegre helyesbíti) az okirati bizonyítékok értékelése részéhez helyezi át, miután nem képezik a tényállás részét a számla kiegyenlítésével és továbbutalásával kapcsolatos adatok, melyekből – egyéb tényezők mellett – a bíróság a számlák fiktív voltára következtetett. Az elsőfokú ítélet 60. oldal táblázat utáni negyedik bekezdésében, az „így a egyéb érdekelt26. és az…” kezdetű második mondatrészt kiegészíti azzal, hogy „Figyelemmel a egyéb érdekelt17 nevében I. r. vádlott által értékesítésről kiállított számlák jelentős részének ugyancsak fiktív voltára, melyek tényleges gazdasági esemény hiányában nem szankciós jellegű áfa fizetési kötelezettséget nem keletkeztettek, a egyéb érdekelt26. és a cég3 nevében kibocsátott fiktív számlák áfa tartalmának levonásba helyezése folytán a fizetendő általános forgalmi adó csökkentése nem volt megállapítható, csak az, hogy I. r. vádlott fenti magatartásával 5.603.000 forint összegben jogosulatlanul került visszaigénylési pozícióba.” [92] A I/1. pont összegzésénél (ítélet 61. oldal első bekezdését követően) azt is feltünteti, hogy Terhelt3 III. r. vádlott bűnsegédi bűnrészessége 26.889.892 forint erejéig állt fenn. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 29 [93] A I/2. tényállási pont a), b),
  9. c)és
  10. d)pontjainál is az elsőfokú ítélet 61. oldal táblázat utáni harmadik, 62. oldal táblázat utáni harmadik, 63. oldal táblázat utáni harmadik és 64. oldal ugyancsak táblázat utáni harmadik bekezdését egyaránt ki kellett egészíteni azzal, hogy a egyéb érdekelt17 nevében Terhelt1 I. r. vádlott által értékesítésről kiállított számlák jelentős részének ugyancsak fiktív voltára figyelemmel, melyek tényleges gazdasági esemény hiányában nem szankciós jellegű áfa fizetési kötelezettséget nem keletkeztettek, a táblázatban szereplő fiktív számlák áfa tartalmának levonásba helyezése folytán a fizetendő általános forgalmi adó csökkentése nem volt megállapítható, csak az, hogy I. r. vádlott fenti magatartásával jogosulatlanul került áfa-visszaigénylő pozícióba. [94] A II/1/
  11. c)tényállási pontnál A
  12. ca)alpontban tanú79 elsőfokú ítélet 72. oldal első bekezdésében rögzített közreműködését akként pontosítja, hogy nevezett „anélkül állította ki a egyéb érdekelt27. felé a fiktív számlákat, hogy tisztában lett volna azzal, hogy a kérdéses munkákat ténylegesen nem e cég részére végezte el”. - A 72. oldalon a táblázat utáni első bekezdést mellőzi. Az oldal utolsó bekezdését pedig azon szövegrésszel is kiegészíti, hogy miután a egyéb érdekelt27. nevében kiállított, a bevallásban az értékesítést terhelő áfa körében figyelembe vett számlák valós szolgáltatásnyújtás, tényleges gazdasági esemény hiányában áfa bevallási kötelezettséget nem keletkeztettek, így a fiktív számlák levonásba helyezett áfa tartalma csak a jogosulatlanul visszaigényelt 6.460.000 forint összeg erejéig volt kárként/vagyoni hátrányként értékelhető. A
  13. cc)alpontban a táblázat utolsó oszlopát és az után következő szöveges részt (elsőfokú ítélet 74. oldal utolsó, 75. oldal első bekezdését azzal, hogy a 74. oldal írt számlák sorszáma helyesen 2008000001/2008, illetve 2008000014/2008, valamint a 75. oldal második bekezdését) az okirati bizonyítékok értékelése részéhez helyezi át, miután nem képezik a tényállás részét a számla kiegyenlítésével és továbbutalásával kapcsolatos adatok, melyekből – egyéb tényezők mellett – a bíróság a számlák fiktív voltára következtetett. A 75. oldal utolsóelőtti bekezdését pedig azon szövegrésszel is kiegészíti, hogy miután a II. r. vádlott által a egyéb érdekelt20. nevében kiállított, a bevallásban az értékesítést terhelő áfa körében figyelembe vett számlák valós szolgáltatásnyújtás, tényleges gazdasági esemény hiányában áfa bevallási kötelezettséget ugyancsak nem keletkeztettek, így a fiktív számlák levonásba helyezett áfa tartalma csak a jogosulatlanul visszaigényelt 85.163.000 forint összeg erejéig volt kárként/vagyoni hátrányként értékelhető. Ugyanezen bekezdést kiegészíti azzal is, hogy Terhelt3 III. r. vádlott pedig a jogosulatlan visszaigényléshez a egyéb érdekelt27. nevében a gyártásról kiállított fiktív számlák rendelkezésre bocsátásával, mivel tisztában volt vele, hogy azzal a egyéb érdekelt26. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 30 által a egyéb érdekelt20. felé kiállított fiktív számlák alászámlázását biztosítja, 8.993.000 forint összeg erejéig nyújtott segítséget. [95] A II/1/
  14. d)tényállási pontnál: A
  15. da)alpontban tanú79 elsőfokú ítélet 76. oldal első bekezdésében rögzített közreműködését akként pontosítja, hogy nevezett anélkül állította ki a egyéb érdekelt27. felé a fiktív számlákat, hogy tisztában lett volna azzal, hogy a kérdéses munkákat ténylegesen nem e cég részére végezte el. - A 76. oldalon továbbá a táblázat után első bekezdést mellőzi. Az oldal utolsóelőtti bekezdését pedig azon szövegrésszel is kiegészíti, hogy miután a egyéb érdekelt27. nevében kiállított, a bevallásban az értékesítést terhelő áfa körében figyelembe vett számlák valós szolgáltatásnyújtás, tényleges gazdasági esemény hiányában áfa bevallási kötelezettséget ugyancsak nem keletkeztettek, így a egyéb érdekelt28.-től a egyéb érdekelt27. által befogadott fiktív számlák levonásba helyezett áfa tartalma csak a jogosulatlanul visszaigényelt 91.000 forint összeg erejéig volt kárként/vagyoni hátrányként értékelhető. A
  16. dc)alpontban a táblázat utolsó oszlopát az okirati bizonyítékok értékelése részéhez helyezi át, mert nem képezik a tényállás részét a számla kiegyenlítésével és továbbutalásával kapcsolatos adatok, melyekből – egyéb tényezők mellett – a bíróság a számlák fiktív voltára következtetett. A 79. oldal harmadik bekezdését pedig azon szövegrésszel is kiegészíti, hogy miután a II. r. vádlott által a egyéb érdekelt20. nevében kiállított, a bevallásban az értékesítést terhelő áfa körében figyelembe vett számlák valós szolgáltatásnyújtás, tényleges gazdasági esemény hiányában áfa bevallási kötelezettséget ugyancsak nem keletkeztettek, így a fiktív számlák levonásba helyezett áfa tartalma csak a jogosulatlanul visszaigényelt 49.283.000 forint összeg erejéig volt kárként/vagyoni hátrányként értékelhető. Ugyanezen bekezdést kiegészíti azzal is, hogy Terhelt3 III. r. vádlott pedig a jogosulatlan visszaigényléshez a egyéb érdekelt27. nevében a gyártásról kiállított fiktív számlák rendelkezésre bocsátásával, mivel tisztában volt vele, hogy azzal a egyéb érdekelt26. által a egyéb érdekelt20. felé kiállított fiktív számlák alászámlázását biztosítja, 20.200.000 forint összeg erejéig nyújtott segítséget. [96] A II/1/
  17. e)tényállási pontnál: Az
  18. eb)pont alatt rögzített táblázat utolsó oszlopát és az után következő szöveges részt (elsőfokú ítélet 82. oldal táblázat utáni első bekezdését, valamint a 82. oldal táblázat utáni második bekezdését) az okirati bizonyítékok értékelése részéhez helyezi át, miután nem Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 31 képezik a tényállás részét a számla kiegyenlítésével és továbbutalásával kapcsolatos adatok, melyekből – egyéb tényezők mellett – a bíróság a számlák fiktív voltára következtetett. A 82. oldal utolsó előtti bekezdését pedig azon szövegrésszel is kiegészíti, hogy miután a II. r. vádlott által a egyéb érdekelt20. nevében kiállított, a bevallásban az értékesítést terhelő áfa körében figyelembe vett számlák valós szolgáltatásnyújtás, tényleges gazdasági esemény hiányában áfa bevallási kötelezettséget ugyancsak nem keletkeztettek, így a táblázatban szereplő fiktív számlák levonásba helyezett áfa tartalma csak azon részében volt vagyoni hátrányként/kárként értékelhető, mely a társaság visszaigénylő pozícióját alapozta meg, azaz 8.118.000 forint erejéig. Ugyanezen bekezdésben Terhelt3 III. r. terhelt tekintetében azt rögzíti, hogy a teljes fenti összeget illetően a egyéb érdekelt27. nevében a gyártásról kiállított fiktív számlák rendelkezésre bocsátásával nyújtott segítséget, mert tisztában volt vele, hogy azzal egyéb érdekelt26. által a egyéb érdekelt20. felé kiállított fiktív számlák alászámlázását biztosítja. [97] A II/1/f), g), h),
  19. i)tényállási pontokban az elsőfokú ítélet 83., 84., 85. és 86. oldal táblázat utáni harmadik bekezdéseiben a kár/vagyoni hátrány összegeinek érintetlenül hagyása mellett azt is megállapítja, hogy a egyéb érdekelt20. nevében kiállított, a bevallásban az értékesítést terhelő áfa körében figyelembe vett számlák valós szolgáltatásnyújtás, tényleges gazdasági esemény hiányában áfa bevallási kötelezettséget ugyancsak nem keletkeztettek, így a táblázatokban szereplő fiktív számlák levonásba helyezett áfa tartalma csak azon részében volt vagyoni hátrányként/kárként értékelhető, mely a társaság visszaigénylő pozícióját alapozta meg. [98] A II/1/
  20. f)pontnál, az elsőfokú ítélet 83. oldal táblázat utáni harmadik bekezdésében a jogosulatlanul visszaigényel áfa összegét 8.462.000 forintra helyesbíti, melyhez terhelt4 IV.r. vádlott 8.153.129 forint erejéig nyújtott segítséget. [99] A II/1. pont összefoglalójában (elsőfokú ítélet 87. oldal első és második bekezdés) Terhelt1 I.r. vádlott közreműködésével érintett jogtalan visszaigénylés összegét 58.329.779 forintban, IV.r. vádlott esetében pedig összesítve 34.487.245 forintban állapítja meg. [100] A II/5. bevezetőjében a 2/2., 2/3. és 2/4. vádpont helyett a II/2., II/3. és II/4. tényállási pontokra utal. [101] A II/8. tényállási pont utolsó bekezdés első mondatában Terhelt2 vádlott rendűségét II. r.-re helyesbíti. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 32 [102] A II/9. tényállási pont tanú79ra vonatkozó részét – mint szükségtelen, értelemzavaró megállapításokat – mellőzi, s csak az elsőfokú ítélet 98. oldal 2. bekezdésében írtakat szerepelteti. [103] A III. tényállási pont első bekezdésében a filmcím című film kapcsán az egyéb érdekelt22egyéb érdekelt27. nevében számlát kiállító személyt (a „maga” kifejezést cserélve) Terhelt1 I. r. vádlottra helyesbíti. [104] A III/1/b, c), d), e, f),
  21. g)tényállási pontoknál az elsőfokú ítélet 100. oldal második 101. oldal első, 102. oldal második, 104., 105. oldal táblázat utáni harmadik, 106. oldal második bekezdéseiben a kár (veszélyeztett érték)/vagyoni hátrány összegeinek érintetlenül hagyása mellett azt is megállapítja, hogy a egyéb érdekelt21. nevében kiállított, a bevallásban az értékesítést terhelő, fizetendő áfa körében figyelembe vett számlák valós szolgáltatásnyújtás, tényleges gazdasági esemény hiányában áfa fizetési kötelezettséget ugyancsak nem keletkeztettek, így a táblázatokban szereplő fiktív számlák levonásba helyezett áfa tartalma csak azon részében volt vagyoni hátrányként/kárként értékelhető, mely e társaság visszaigénylő pozícióját alapozta meg. [105] A III/2/c. pontnál a táblázat alatti második bekezdésben (110. oldal) a támogatási összeget 50.200.000 Ft-ra helyesbíti. [106] A III/7. tényállási pontban 129. oldal utolsó bekezdésében terhelt2 terhelt2 vádlott nevét mellőzi. [107] A III/8/a. tényállás körében az elsőfokú ítélet 131. oldalán a táblázat 3. sorában szerepeltetett határozat számát 700/540-7/2010.-re, annak keltét 2010. március 5. napra helyesbíti. A 132. oldal második bekezdését kiegészíti azzal is, hogy a egyéb érdekelt8 Zrt. a támogatás után járó adókedvezményt 2010 és 2011 évben – veszteséges működése miatt – nem tudta érvényesíteni. [108] A III/20. tényállási pont első bekezdésében, a „2009 évre vonatkozóan 2011. november 25. napján” szövegrészt a „2010 évre vonatkozóan 2011. április 18. napján” szövegrésszel helyettesíti. [109] A IV/1. tényállási pontnál: Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. - 33
  22. aa)alpontban a táblázat utáni első bekezdésében a 2008. I. negyedévére utalást mellőzi.
  23. ab)alpontban az elsőfokú ítélet 145. oldal első bekezdését kiegészíti akként, hogy miután a I. r. vádlott által az egyéb érdekelt22. nevében kiállított, a bevallásban az értékesítést terhelő áfa körében figyelembe vett számlák valós szolgáltatásnyújtás, tényleges gazdasági esemény hiányában áfa fizetési kötelezettséget ugyancsak nem keletkeztettek, így a táblázatban szereplő fiktív számla levonásba helyezett áfa tartalma csak azon részében volt vagyoni hátrányként/kárként értékelhető, mely a társaság visszaigénylő pozícióját alapozta meg, azaz 2.199.000 forint erejéig. Ugyanezen bekezdésben Terhelt3 III. r. terhelt tekintetében azt rögzíti, hogy a teljes fenti összeget illetően a egyéb érdekelt27. nevében a gyártásról kiállított fiktív számlák rendelkezésre bocsátásával nyújtott segítséget, mert tisztában volt vele, hogy azzal egyéb érdekelt26. által az egyéb érdekelt22. felé kiállított fiktív számlák alászámlázását, s ezáltal utóbbi jogosulatlan visszaigénylését biztosítja. [110] A IV/2/a),
  24. b)és
  25. c)tényállási pontoknál a 146. oldal első, utolsó, 147. oldal utolsó előtti bekezdéseiben a kár (veszélyeztett érték)/vagyoni hátrány összegeinek érintetlenül hagyása mellett azt is megállapítja, hogy az I. r. vádlott által az egyéb érdekelt22. nevében kiállított, a bevallásban az értékesítést terhelő, fizetendő áfa körében figyelembe vett számlák valós szolgáltatásnyújtás, tényleges gazdasági esemény hiányában áfa fizetési kötelezettséget ugyancsak nem keletkeztettek, így a táblázatokban szereplő fiktív számlák levonásba helyezett áfa tartalma csak azon részében volt vagyoni hátrányként/kárként értékelhető, mely e társaság visszaigénylő pozícióját alapozta meg. [111] Az V/a), b),
  26. c)és
  27. d)tényállási pontoknál az elsőfokú ítélet 149. oldal utolsó előtti, a 150. oldal utolsó előtti, 151. oldal utolsó, 153. első bekezdésében kell azt is rögzíteni, hogy miután a kérdéses időszakban a egyéb érdekelt25. IV. r. vádlott irányításával gazdasági tevékenységet ténylegesen nem folytatott, azaz bevallásokban az értékesítést terhelő, fizetendő áfa körében figyelembe vett számlák valós szolgáltatásnyújtás, tényleges gazdasági esemény hiányában áfa fizetési kötelezettséget ugyancsak nem keletkeztettek, így a táblázatokban szereplő fiktív számlák levonásba helyezett áfa tartalma csak azon részében volt vagyoni hátrányként/kárként értékelhető, mely a egyéb érdekelt25. visszaigénylő pozícióját alapozta meg adott bevallási időszakban. [112] A VI. tényállási pont esetében is azt kell rögzíteni a 154. oldal második bekezdésénél, hogy miután a kérdéses időszakban az egyéb érdekelt31. IV.r. vádlott irányításával gazdasági tevékenységet ténylegesen nem folytatott, azaz bevallásban az értékesítést terhelő, fizetendő áfa körében figyelembe vett számlák valós szolgáltatásnyújtás, tényleges gazdasági esemény hiányában áfa fizetési kötelezettséget ugyancsak nem keletkeztettek, így a táblázatokban szereplő fiktív számlák levonásba helyezett áfa tartalma csak azon részében volt vagyoni hátrányként/kárként értékelhető, mely az egyéb érdekelt31. visszaigénylő pozícióját alapozta meg, azaz 3.043.000 forint erejéig. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 34 [113] Az elsőfokú ítélet 156. oldal aljától 162. oldal aljáig terjedő – egyébként a vádmódosítások át nem vezetése miatt számtalan tévesen megjelölt értéket tartalmazó – összefoglaló részét a jogi indokolás körébe (a másodfokú bíróság által eszközölt változtatások szerint) áthelyezi, azok ugyanis zömében az elkövetői és elkövetési alakzat tekintetében a jogi minősítést alapozták meg, az a konkrét történeti tényállás összefoglalójaként nem értelmezhető. [114] A „terhelt4 IV. r. vádlottat és Terhelt6 VIII.r. vádlottat érintő külön cselekmény („filmcím1” című film) megnevezésű – tartalmilag az V. tényállási ponthoz tartozó – tényállásrészt az ítélőtábla IX. tényállási pontként jelöli meg. A IX/1. tényállási pont utolsó bekezdésében (164. oldal második bekezdés) „terhelt4 IV. r. vádlott azzal…” kezdetű utolsó mondata helyett azt állapítja meg, hogy miután a kérdéses időszakban a egyéb érdekelt25. IV. r. vádlott irányításával gazdasági tevékenységet ténylegesen nem folytatott, azaz a bevallásokban az értékesítést terhelő, fizetendő áfa körében figyelembe vett számlák valós szolgáltatásnyújtás, tényleges gazdasági esemény hiányában áfa fizetési kötelezettséget ugyancsak nem keletkeztettek, így a VIII. r. vádlott által a egyéb érdekelt34. nevében rendelkezésre bocsátott fiktív számlák levonásba helyezett áfa tartalma csak azon részében volt vagyoni hátrányként/kárként értékelhető, mely a egyéb érdekelt25. visszaigénylő pozícióját alapozta meg, azaz 2008. IV. negyedévnél 1.854.000 forint, 2009. I. negyedévében pedig 5.291.000, összesen tehát 7.145.000 forint összeg tekintetében, s VIII. r. terhelt szándékos segítségnyújtása is ez utóbbi teljes összeghez kapcsolódott. A IX/2. tényállási pont utolsó mondatát – mint az alapeljárásban részjogerőre emelkedett felmentő rendelkezéssel ellentétben álló megállapítást – kirekeszti. [115] Az I-IX. tényállási pont összegzéseként (az elkövetési értékek tettesekhez és társasági társaságokhoz igazított bontásában) az ítélőtábla a IX. tényállási pontot követően az alábbiakat rögzíti: [116] Terhelt1 I. r. vádlott a egyéb érdekelt17 képviselőjeként összesen 76.681.000 forint általános forgalmi adó összeget (I/1. tényállási pont 64.047.000 forint + I/2. tényállási pont 12.643.000 forint) igényelt vissza jogosulatlanul, melyhez Terhelt2 II. r. vádlott 264.451 forint, Terhelt3 III. r. vádlott 26.889.892 forint, Terhelt4 IV. r. vádlott pedig 11.623.842 forint erejéig nyújtott segítséget. A egyéb érdekelt21 képviselőjeként összesen 229.124.000 forint általános forgalmi adó összeget igényelt vissza jogosulatlanul (III/1. tényállási pont), melyből 113.872.000 forint összeg erejéig kiutalás hiányában a cselekmény kísérleti szakban rekedt, és további 4.997.000 forint összeggel a társaság általános forgalmi adó bevételét jogosulatlanul csökkentette Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 35 (III/1/a), a vagyoni hátrány tehát összegezve 234.121.000 forint. A III/1/
  28. a)tényállási pontban írt cselekménynél Terhelt2 II. r. vádlott, mint a cég akkori másik ügyvezetője 76.708.000 forint jogosulatlan áfa visszaigénylés és az áfa 4.997.000 forintos jogosulatlan csökkentése, azaz 81.705.000 forint vagyoni hátrány összeg tekintetében I. r. vádlottal egyetértésben, maga is tevőlegesen közreműködött. Terhelt4 IV. r. vádlott 144.709.486 forint jogosulatlan áfa visszaigényléshez nyújtott segítséget, melyből 108.049.527 forint erejéig kiutalásra nem került sor, tehát az kísérleti szakban maradt. Az egyéb érdekelt22. képviselőjeként összesen 3.833.000 forint általános forgalmi adó összeget igényelt jogosulatlanul vissza (IV/1, 2/a-d.), melyhez II. r. vádlott 734.794 forint erejéig, III. r. vádlott pedig 2.199.000 forint erejéig nyújtott segítséget. Ugyanakkor a egyéb érdekelt17 és a egyéb érdekelt21 mint filmelőállítók képviseletében igényelt valótlan tartalmú támogatási szerződés alapján a támogatást folyósító adózók társasági adó bevételét összesen 1.112.617.828 forinttal (I/4/a-c. pont: 376.917.828 forint + III/9-14 (359.800.000 Ft), 16-22. tá. pont (375.900.000 Ft): 735.700.000) csökkentette illetve akarta csökkenteni, e vagyoni hátrány 116.900.000 forint összeg tekintetében kísérleti szakban maradt. E cselekményekhez II. r. vádlott 34.760.000 forint (I/5. tényállási pont 5.000.000 + III/23. tényállási pont 29.760.000 forint) erejéig, III. r. vádlott 50.833.000 forint erejéig (I/6. tényállási pont), míg IV. r. vádlott 817.740.000 forint összeg (I/7. tá.: 265.340.000 forint + III/25. tá.: 552.400.000 forint) tekintetében nyújtott segítséget. [117] Terhelt2 II. r. vádlott a egyéb érdekelt20. képviseletében összesen 307.384.000 forint általános forgalmi adó összeget (II/1/a-h. tényállási pont) igényelt vissza jogosulatlanul, melyhez Terhelt1 I. r. vádlott 58.329.779 forint, Terhelt3 III. r. vádlott 37.311.000 forint, Terhelt4 pedig 34.487.245 forint összeg erejéig nyújtott segítséget. A egyéb érdekelt21 egyik képviselőjeként I. r. vádlottal közösen 76.708.000 forint áfát igényelt jogosulatlanul vissza és az áfa összegét további 4.997.000 forinttal csökkentette, azaz 81.705.000 forint vagyoni hátrányt okozott (III/1/a. tá.). A egyéb érdekelt32. nevében összesen 194.627.800 forint általános forgalmi adót igényelt vissza jogosulatlanul (VIII. tá. pont), melynek kiutalására nem került sor, s amelyhez a teljes összeg erejéig I. r. vádlott nyújtott segítséget. A egyéb érdekelt20. mint filmelőállító képviseletében igényelt támogatási szerződés alapján a támogatást folyósító adózók társasági adó bevételét összesen 815.218.189 forinttal (II/5/a-c. tá.) csökkentette, melyhez I. r. vádlott 50.501.000 forint (II/6. tá.), III. r. vádlott 104.478.265 forint (II/8. tá.), IV. r. vádlott pedig 526.600.000 forint (II/7. tá.) erejéig nyújtott segítséget. [118] Terhelt3 III. r. vádlott a egyéb érdekelt27. ügyvezetőjeként 6.551.000 forint általános forgalmi adót igényelt vissza jogosulatlanul, melynek kiutalására nem került sor (II/1/ca., da. tá.) Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. [119] 36 Terhelt4 IV. r. vádlott a egyéb érdekelt25. ügyvezetőjeként általános forgalmi adó adónemben jogosulatlan visszaigénylés folytán összesen 24.205.000 forint vagyoni hátrányt okozott (V/a-d. tá.: 17.060.000 forint + IX/1. tá.: 7.145.000 forint), melyhez I. r. vádlott 8.187.154 forint, II. r. vádlott 9.121.643 forint, míg Terhelt6 VIII. r. vádlott 7.145.000 forint összeg tekintetében nyújtott segítséget. az egyéb érdekelt31. ügyvezetőjeként általános forgalmi adónemben jogosulatlan visszaigénylés folytán 3.043.000 Ft vagyoni hátrányt okozott, melyhez I. r. vádlott nyújtott segítséget (VI. tá.) [120] Terhelt5 VI. r. vádlott a egyéb érdekelt35. nevében 55.756.800 forint áfát igényelt jogosulatlanul vissza (VII. tá.), melynek kiutalására nem került sor, s melyhez a teljes összeg tekintetében I. r. vádlott nyújtott segítséget. [121] Terhelt6 VIII. r. vádlott magatartása tettesi cselekvőség hiányában kizárólag a Terhelt4 IV. r. terhelt jogosulatlan áfa visszaigényléshez nyújtott bűnsegédi bűnrészességben jelenik meg (IX/1. tényállási pont). [122] A „Pénzmosás cselekmények Terhelt1 I. rendű, Terhelt2 II. rendű, Terhelt3 III. rendű és Terhelt7 X. r. vádlottak” megnevezésű tényállásrészt X. tényállási pontként jelöli meg. A bevezető részt (ítélet 165. oldal és 166. oldal első két bekezdése) mellőzi, ehelyett azt rögzíti, hogy „Az I-II. tényállási pontban részletezett alapcselekmény szerint jogosulatlanul visszaigényelt és az adóhatóság által átutalt, visszautalt pénzösszegek tekintetében a valós, törvényes működés látszatának fenntartása, és így az átutalt összeg jogszerű eredetének igazolása céljából az I., II. r. vádlottak (miként a már jogerősen elítélt IX. r. terhelt
  29. is)az alábbi pénzügyi tevékenységet fejtették ki, míg Terhelt3 III. r. vádlott a közreműködésével nem érintett alapcselekményekből származó, lentebb részletezett pénzösszegeket a számlákról készpénzben felvette, tudva azok bűncselekményből származó voltáról.” [123] A X/3. tényállási pontnál: miután az átutalt 84.888151 forint összegből Terhelt3 III. r. vádlott alapcselekménnyel összefüggő bűnsegédi közreműködése 8.993.000 forint összeg erejéig megállapítható volt, így a készpénzfelvételek kapcsán, melyet ezen összegek bűnös eredetével való ismerete mellett hajtott végre, a
  30. b)pontban – a
  31. c)pontban írt 13.880.186 forint összeg érintetlenül hagyása mellett – 16.896.286 forint elkövetési érték róható a terhére. - A X/3/
  32. d)tényállási pontot mellőzi. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. [124] 37 A X/4. tényállási pontnál: az
  33. a)alpont azzal helyesbítendő, hogy miután az átutalt 46.890.601 forint összegből Terhelt3 III. r. vádlott alapcselekményben való bűnsegédi közreműködése 20.200.000 forint összeg erejéig megállapítható volt, így a készpénzfelvételek kapcsán, melyet ezen összegek bűnös eredetével való ismerete mellett hajtott végre, 26.690.000 forint elkövetési érték róható a terhére. [125] A X/5. tényállási pontnál: a
  34. b)alpont azzal helyesbítendő, hogy miután az általa készpénzben felvett 40.770.000 forint összegből Terhelt3 III. r. vádlott alapcselekményben való bűnsegédi közreműködése 25.000.000 forint összeg erejéig megállapítható volt, így a készpénzfelvételek kapcsán, melyet ezen összegek bűnös eredetével való ismerete mellett hajtott végre, 15.770.000 forint elkövetési érték róható a terhére. [126] A X/6. tényállási pontnál a
  35. c)és
  36. d)alpontban írtakat mellőzi. [127] A X. pont összesítésénél (ítélet 172. oldal utolsó két, 173. oldal a IX. r. terheltet érintő rész felett) a Terhelt1 I. r. vádlott terhére megállapított elkövetési összeg saját tettesi alapcselekményéből származó 120.136.310 forintra és II. r. vádlott tettesi alapcselekményéből származó 25.126.811 forintra, azaz összesen 145.263.121 forintra; Terhelt2 II. r. vádlott vonatkozásában – a X/3/d. tényállási pontban írt 20.000.000 forint levonásával – 261.665.691 forintra, Terhelt3 III. r. vádlott esetében pedig – levonva a saját bűnsegédi közreműködésével megvalósított alapcselekményekből származó összegeket – 152.924.543 forintra módosul. [128] Az ekként kiegészített és helyesbített tényállás már mindenben hiánytalan és pontos, téves ténybeli következtetést sem tartalmaz, az a vádlottak tagadásával szembenálló részében is a bizonyítékok okszerű értékelésén alapul, így a Be. 593. §
(3)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. [129] A bizonyítékok értékelésével kapcsolatban megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét a Be. 561. §
(3)bekezdés
  1. d)pontjában foglaltak szerint teljesítette, a szükséges részletességgel számot adott arról, hogy mely bizonyítékot mely okból fogadott vagy vetett el, s érvelésével az ítélőtábla döntően egyetértett. A törvényszék helytállóan állapította meg az egyes terheltek cselekvőségét, s megalapozottan vont következtetést a kérdéses számlák fiktív volta mellett, nevezettek azzal kapcsolatos tudattartalmára, miután az e körben releváns bizonyítékokat védekezésüket is szem előtt tartva, részletesen elemezte. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 38 [130] Ez az indokolás, a tényállás módosításával összefüggésben, illetőleg az elsőfokú bíróság sajátos ítéletszerkesztési megoldása miatt (mely egyes állítások elvetésének indokait elszórtan, széttagolva helyezte
  2. el)szorult csak kiegészítésre, illetőleg összefoglalásra. [131] Ugyanakkor a bevallásokban figyelembe vett számlák fiktív voltára, az egyes terheltek cselekvőségére, tudattartalmára vonatkozó elsőfokú ítéleti megállapításokkal kapcsolatban a védői fellebbezés indokolásokban, perbeszédekben sem hangzott el olyan érv, mely az elsőbírói indokolás, következtetés módosítását szükségessé tette volna. E körben az elsőfokú ítélet, s kiemelten annak 268-271. oldala, tartalmazza valamennyi védői felvetés cáfolatát, azok megismétlése szükségtelen, a másodfokú bíróság ezért a tényállás módosításon túl, azok kapcsán csak a lényegesebb pontokat hangsúlyozta. [132] Az okirati bizonyítékok (cégmásolat, társasági szerződés, bevallások, adóhatósági jegyzőkönyvek, határozatok, számlák, szerződések, bankszámlaforgalmi adatok, támogatási szerződések stb.) alapján az érintett cégek adatai, a cégnyilvántartás szerinti tulajdonosai, képviselői, az adóbevallások benyújtásának időpontja, tartalma, az annál figyelembe vett fiktív számlák adatai, a mozgóképszakmai hatósági eljárás adatai, határozatai, a támogatási szerződések adatai, az az alapján történt folyósítások, egyéb banki utalások, készpénzfelvételek időpontja, összege egyértelműen megállapíthatóak (és megállapítandóak) voltak. A tényállás módosítások egy részét pont ezek tartalmi hibái eredményezték. Az okirati bizonyítékokon, szakértői véleményeken alapuló fenti elsődleges tények helytállósága a védelem részéről sem volt vitatott, az ezekkel kapcsolatos korrekciók sem igényeltek tehát további magyarázatot. [133] A számlák fiktív voltát és a vagyoni hátrány bekövetkezését vitató védői érvelések pedig már kiindulásukat tekintve is tévesek voltak. [134] Nem utolsósorban azért, mert az adóoptimalizálás és adóelkerülés – s ezt különösen I. r. vádlott védőjének fellebbezés indokolásában írtak miatt kell kiemelni – nem azonos fogalmak. Előbbi nem több mint törvényes és tényleges gazdasági működés mellett a legkedvezőbb cégtípus, adózási forma, sőt akár gazdasági partner megtalálása, kiválasztása; az adóelkerülés azonban a legalitás határmezsgyéjét átlépő magatartásokat is magában foglal, melyeknél az adózásra, számvitelre vonatkozó szabályok csak formailag teljesülnek. Ahogy arra a védelem helyesen hivatkozott, önmagában off shore cégek alapítása, igénybevétele nem tilalmazott, ahogy az sem, hogy a gazdasági partner kiválasztásánál a kedvezőbb adózás is meghatározó szempontként érvényesüljön, az azonban már nyilvánvalóan nem felel meg a törvényes működésnek, amennyiben e partner kiválasztása, szerződés megkötése, (mint jelen ügyben
  3. is)mögöttes gazdasági tartalom nélkül, kizárólag az adó bevallásának, befizetésének elkerülését vagy támogatás megszerzését célzóan történik. S erre példaként csak az I. r. vádlott védőjének fellebbezés indokolásában az általa helyesnek vélt tényállásból érdemel kiemelést az alábbi mondat: „A egyéb érdekelt25. nevében terhelt4 IV. r. vádlott által a számlakibocsátás alapján felmerülő értékesítést terhelő általános forgalmiadó-fizetési kötelezettséggel szemben, kompenzációként a Terhelt1 I. r. vádlott által irányított filmelőállító cégek szerződéseket kötöttek a egyéb érdekelt25.-vel az elkészítendő filmek jogainak átruházására. A filmelőállító cégek a filmgyártási költségekhez a befogadott Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 39 számlákban felszámított adót a egyéb érdekelt25. felé visszaszámlázták, majd a felek a számlákat a saját könyvelésükbe beállították, és azok általános forgalmi-adótartalmát elszámolták. A cégek a számlák alapján felmerülő kölcsönös fizetési kötelezettséget jogszerűen, váltók kibocsátásával és a kölcsönösen felhalmozódott követelésekre vonatkozó kompenzációs megállapodásokkal rendezték.” Ebből ugyanis a védő álláspontja szerint is kizárólag az következik, hogy a filmelőállítói jogok értékesítéséről a szerződések megkötése, számlák kiállítása semmilyen más célt nem szolgált, minthogy az értékesítésről kiállított számlák alapján az áfa befizetési kötelezettséget beszerzési oldalon lényegében azonos összegű számlák kiállításával, befogadásával ellensúlyozza, s az elszámolás folytán a kiállított számlák kapcsán tényleges pénzmozgásra egyáltalán nem is kerüljön sor. [135] Azon tény, hogy a fiktív számlákat kiállító társaságok a kérdéses számlák áfa tartalmát, áfa bevallásaikban az értékesítést terhelő adó körében szerepeltették, elszámolták, az a beszerzési, számlabefogadói oldal felelősségére, amennyiben az általa tudottan fiktív számlák ÁFA tartalmát bevallásaiban levonásba helyezte, semmilyen kihatással nem volt. A vagyoni hátrány megállapíthatatlanságára vonatkozó VI. r. védői kijelentés tehát nem foghat helyt, az ellentétes az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) rendelkezéseivel, és az ÁFA hozzáadott érték adó jellegének kizárólag makroszintű közgazdasági szemléletű hibás megközelítéséből fakad, miközben figyelmen kívül hagyja az adólevonási jog gyakorlásának az Áfa tv. 127. §-ában (a korábbi Áfa törvénnyel megegyezően) rögzített azon alapvető tárgyi feltételét, hogy az csak az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. A bírói gyakorlat következetes abban is, hogy a számla nem csak azokban az esetekben nem hiteles és nem szolgálhat adólevonás alapjául, amikor az azon feltüntetett gazdasági események nem valósultak meg, hanem azokban az esetekben sem, amikor a benne foglalt gazdasági esemény nem a feltüntetett személyek között, nem az ott rögzített díjazás ellenében ment végbe (BH.2012.273, BH2007.202, BH1999.357) S utóbbi szempontból a szerződés tárgyának (pl. a film, mint produktum) bizonyos készültségi fokú megvalósulása nem bír döntő jelentőséggel, s végképp nem az egyetlen vizsgálandó tényező. [136] Az Áfa tv. 120. §
  4. a)pontja meghatározta az adólevonási jog tartalmát is, miszerint az ÁFA alanyát megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja a rá táhárított adó összegét, azaz a levonható adó összegét az adózó az általa fizetendő adó összegével szemben számolja el, az adólevonási jog gyakorlásával közvetlenül az általa fizetendő adó összegét csökkenti, a cselekmény megítélésénél tehát közömbös, hogy a számlakibocsátó eleget tesz-e az adó bevallására vagy megfizetésére vonatkozó kötelezettségének, arra a számla befogadójának jellemzően ráhatása sincs. [137] Amennyiben a számla fiktív, nem is kerül sor az ÁFA törvény tárgyi hatálya alá tartozó gazdasági eseményre, így adófizetési kötelezettség azután nem – illetőleg csak a szankciójellegű 147. §
(1)bekezdéséből adódóan – keletkezik, ezért értelemszerűen azok után adólevonási jog sem gyakorolható. [138] A fiktív számlák adótartalmának levonásba helyezése esetén ezért szükségtelen annak vizsgálata, hogy a számlakibocsátó bevallotta-e a fizetendő adója körében a fiktív számlák ÁFA tartalmát vagy sem, az adólevonási jog gyakorlásának ugyanis nem az adó Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.228/2024/25/II. 40 számlakibocsátó által történő bevallása és megfizetése, hanem csupán az arra jogosító hiteles bizonylat a feltétele. [139] Amíg az adólevonás joga alanyi jog, s annak gyakorlása – a fentebb írt feltételek fennállása esetén – kizárólag az adózó döntésén alapul, nyilvánvalóan más a helyzet az értékesítést terhelő, fizetendő adó bevallásával, mely nem az adózó önkéntes döntésén, választásán alapul. A fizetendő adó bevallásának, megfizetésének kötelezettségét az Áfa tv. nevesíti, e kötelezettség teljesítése alól az adózó (képviselője) sem a bizonylatok (könyvelés) hiánya miatt, de akkor sem mentesül, ha a száml

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.