Bf.190/2024/9 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat], valamint emberkereskedelem és kényszermunka bűntette [Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pont

1. fordulat] miatt – halmazati büntetésül – 7 év szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.190/2024/9/V/1 2 hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, amelyből az I. rendű vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámítani rendelte az I. rendű vádlott által
2. október
3. napjától
4. április
5. napjáig előzetes fogva tartásban töltött időt. A törvényszék rendelkezett továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. [2] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben Terhelt1 I. rendű vádlott felmentése; míg védője elsődlegesen a tényállás téves megállapítása folytán az I. rendű vádlott felmentése, másodlagosan pedig a vele szemben kiszabott büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. [3] Terhelt1 I. rendű vádlott védője fellebbezésének indokolásában kifejtette azon álláspontját, mely szerint a törvényszék ítélete – több körülmény folytán is – megalapozatlan. Érvelése szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztják alá kétséget kizáró módon az I. rendű vádlott bűnösségét, viszont több esetben is kifejezetten a terhelti védekezés valóságtartalmát látszanak megerősíteni. Mindez pedig összességében azt eredményezi, hogy az események – az elsőfokú ítéletben rögzített tényállásban foglaltaktól eltérően – máshogyan is megtörténhettek. A védői érvelés szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése körében az indokolási kötelezettségének sem tett maradéktalanul eleget. [4] A halált okozó testi sértés bűntette kapcsán a védő kifogásolta, hogy a törvényszék Terhelt1 I. rendű vádlott vallomásainak kizárólag azon részeit fogadta el valónak, amelyek a saját felelősségét támasztották alá, míg védekezésének egyéb – viszont más bizonyítékok által is megerősített – részleteit elvetette. Így, a védői hivatkozás szerint az elsőfokú bíróság tévesen vetette el az I. rendű vádlott jogos védelmi helyzet fennállását megalapozó védekezését; téves következtetést vont le abból a körülményből, hogy a helyszíni szemle során megtalált takaró fólián és az I. rendű vádlotthoz köthető utánfutó felületén emberi eredetű vérmaradványt rögzítettek; okszerűtlenül jutott arra a megállapításra, hogy sértett sértettnek nem volt indítéka arra, hogy Terhelt1 I. rendű vádlottat bántalmazza; továbbá tévesen ítélte meg úgy, hogy az I. rendű vádlott a sértett holttestének elrejtésével összefüggésben is valótlan tartalmú nyilatkozatot tett. [5] Terhelt1 I. rendű vádlott védője az emberkereskedelem és kényszermunka bűntetteként értékelt cselekmény kapcsán kifogásolta, hogy az I. rendű vádlott által sem vitatott pénzátadás valójában a sértett sértett1nel szemben fennálló hatalmi helyeztének megszüntetését, nem pedig annak további – immár I. rendű vádlott általi – fenntartását célozta, vagyis Terhelt1 I. rendű vádlott nem a sértett1 feletti hatalomgyakorlás jogát vásárolta meg. A védői álláspont szerint a tényleges hatalomgyakorlás átvétele nélküli, lényegében annak megszüntetését célzó pénzátadás nem tekinthető tényállásszerű elkövetésnek, így nem alapozza meg az emberkereskedelem és kényszermunka bűntette miatti büntetőjogi felelősségét megállapítását. Mindezek alapján az I. rendű vádlott védője elsődlegesen Terhelt1 I. rendű vádlott valamennyi vádpont alóli – bizonyítottság hiánya okából történő – felmentését indítványozta. Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.190/2024/9/V/1 3 [6] A védelmi fellebbezés másodlagosan a kiszabott büntetés jelentős mértékű enyhítését célozta. E körben a védő az I. rendű vádlott javára további enyhítő körülményként indítványozta értékelni az időmúlást és azt, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott nem kívánt tényleges hatalmat gyakorolni sértett1 fellett; továbbá az élet és testi épség elleni bűncselekmények elszaporodottságának súlyosító körülményként történő értékelésének mellőzésére tett indítványt. Mindezen körülményekre figyelemmel Terhelt1 I. rendű vádlott védője – másodlagosan – a kiszabott büntetés jelentős enyhítését indítványozta. [7] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a Bf.2/2024/
6. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Az elsőfokú ítélet kézbesítésével összefüggésben – relatív jellegű – eljárási szabálysértést észrevételezett. [8] A törvényszék által megállapított tényállást megalapozottnak tartotta, a bizonyítékok értékelésével kapcsolatosan pedig kifejtette azon álláspontját, mely szerint az elsőfokú bíróság helyes indokolással vetette el Terhelt1 I. rendű vádlott jogos védelemre alapított, ebből következően büntetőjogi felelősségét alapjaiban vitató védekezését. A fellebbviteli főügyészség képviselőjének álláspontja szerint a törvényszék a megalapozott tényállás alapján helyesen következtetett az I. rendű vádlott bűnösségére, és az általa elkövetett bűncselekmények minősítését is törvényesnek tartotta. Okfejtése szerint az elsőfokú bíróság az irányadó bűnösségi körülményeket maradéktalanul feltárta, és azokat a súlyoknak megfelelően értékelve szabta ki a büntetést Terhelt1 I. rendű vádlottal szemben, amelyet arányosnak tartott, így az enyhítés érdekében bejelentett védelmi fellebbezéseket szintén nem tartotta alaposnak. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség képviselője összességében arra tett indítványt, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg akként, hogy Terhelt1 I. rendű vádlottat 882.113,- Ft bűnügyi költség megfizetésére kötelezze, az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseit pedig hagyja helyben. [9] Terhelt1 I. rendű vádlott védője a fellebbezési nyilvános ülésen történt felszólalásában a fellebbezésének írásbeli indokolásában foglaltakat fenntartotta. Kiemelte, hogy a testi sértés bűntette vonatkozásában az elsőfokú bíróság nem indokolta meg kellőképpen azt, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott vallomásainak egyes részeit miért fogadott el valósnak, míg más részeit miért vetette el. A védő érvelése szerint nem kizárt annak a lehetősége, hogy az I. rendű vádlott – védekezésének megfelelően – valóban jogos védelmi helyzetben cselekedett, illetve kérdéses, hogy megszűnt-e a jogos védelmi helyzet, amikor sértett sértett az I. rendű vádlottnak hátat fordítva elindult a melléképület irányába azért, hogy onnan magához vegye a fegyverét. Mindezek alapján a védő a testi sértés bűntette vonatkozásában Terhelt1 I. rendű vádlott felmentésére tett indítványt. [10] Az emberkereskedelem és kényszermunka bűntetteként minősített cselekménnyel összefüggésben a védő kifejtette azon álláspontját, mely szerint nem vitás az, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott fizetett a sértettnek sértett1ért, az ugyanakkor nem nyert bizonyítást, hogy a pénzösszeget azért adta volna át, hogy ezáltal a felette gyakorolható hatalmi helyzetet Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.190/2024/9/V/1 4 megvásárolja, szándéka csupán sértett1 „felszabadítására” irányult. Erre figyelemmel a védő elsődleges indítványa ezen cselekmény kapcsán ugyancsak az I. rendű vádlott felmentésére irányult. [11] A másodlagos – a kiszabott büntetés enyhítését célzó – védelmi fellebbezés körében a védő kiemelte, hogy az időmúlás nyomatékos enyhítő körülményként értékelendő, továbbá értetlenségének adott hangot azzal összefüggésben, hogy míg az előkészítő ülésen történő beismerés esetére előterjesztett ún. ügyészi mértékes indítvány 4 év 6 hónap szabadságvesztés kiszabására irányult, addig – beismerés hiányában – miként kerülhetett sor a középmértéknek megfelelő tartamú szabadságvesztés kiszabására. [12] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a fellebbezési nyilvános ülésen történő felszólalásában az átiratában kifejtetteket változatlan tartalommal fenntartotta. [13] Terhelt1 I. rendű vádlott a fellebbezési nyilvános ülésen az utolsó szó jogán történt felszólalásában kiemelte, hogy hosszú időn keresztül anyagilag támogatta és segítette sértett sértettet, így erre figyelemmel nem rendelkezett a vádiratban megjelölt 3,5 millió Ft-tal, így azt is nem is adhatta át a részére. Az I. rendű vádlott kifogásolta, hogy sértett sértett kétes ügyeit az eljáró hatóság nem vizsgálta ki, holott sokaknak tartozott, illetve az egyik fiatal üzlettársa a sértett eltűnését követő rövid időn belül elhunyt. [14] Végezetül Terhelt1 I. rendű vádlott hangsúlyozta, hogy kizárólag sértett sértett tudná őt tisztázni, ami nem lehetetlen, hiszen állítása szerint a sértett jelenleg is életben van, őt semmilyen módon nem bántalmazta, és ő maga csupán fedezte a sértett eltűnését abban bízva, hogy a nyomozó hatóság előbb-utóbb megtalálja. [15] Az ítélőtábla a védelmi fellebbezéseket egyik irányban sem tartotta alaposnak. [16] A bejelentett fellebbezések irányára figyelemmel a másodfokú bíróság a fellebbezésekkel sérelmezett ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást teljeskörűen felülbírálta [Be.
7. §

(1)-

(2)és

(7)bekezdései]. [17] Ennek eredményeként az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem vétett hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést. [18] Miként azonban arra átiratában a fellebbviteli főügyészség képviselője helytállóan utalt, az ügy érdemére kihatással nem bíró – ún. relatív jellegű – eljárási szabályt sértett a törvényszék azáltal, hogy az elsőfokú ítélet közlésekor nem biztosított jogorvoslati jogosultságot sértett1 vagyoni érdekelt részére. Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.190/2024/9/V/1 5 [19] Vagyoni érdekelt az a természetes vagy nem természetes személy, aki vagy amely elkobozható vagy lefoglalt dolog tulajdonosa, vagy arra nézve a tulajdonjog valamely tulajdonosi részjogosítványával rendelkezik [Be. 57. §

(1)bekezdés a) pont]. A vagyoni érdekelt jogosult arra, hogy az őt érintő körben jogorvoslattal éljen [Be. 57. §

(2)bekezdés

1. e)pont]. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésre jogosult a vagyoni érdekelt a rá vonatkozó rendelkezés ellen [Be. 581. §
2. g)pont]. A határozatot azzal kell közölni, akire rendelkezése vonatkozik [Be. 454. §

(1)bekezdés]. Az ügydöntő határozat kihirdetés előtt írásba foglalt rendelkező részét a jogorvoslati résszel együtt kézbesíteni kell a jelen nem lévő fellebbezésre jogosultaknak [Be. 455. §

(3)bekezdés]. [20] A hivatkozott jogszabályi rendelkezések értelmében tehát az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, amennyiben az ügydöntő határozat kihirdetés előtt írásba foglalt rendelkező részét azzal a tájékoztatással kézbesítette volna sértett1 vagyoni érdekelt részére, hogy az ítélet rá vonatkozó rendelkezése ellen a kézbesítéstől számított nyolc napon belül fellebbezést jelenthet be. A szóban forgó eljárási szabálysértést az ítélőtábla – a Be. 596. §

(1)bekezdés

1. a)pontja szerint eljárva – a fentieknek megfelelően orvosolta azzal, hogy sértett1 vagyoni érdekelt az ügydöntő határozat rá vonatkozó rendelkezése ellen a nyitva álló határidőn belül nem jelentett be fellebbezést. [21] Az elsőfokú bíróság a releváns tények és körülmények tekintetében a szükséges körben és mélységben a bizonyítást lefolytatta, az ennek során beszerzett – részben egymással ellentétes, részben pedig egymást támogató – bizonyítékokat pedig mérlegelési körébe vonta, és logikus, az iratok tartalmának megfelelő indokát adta annak, hogy az I. rendű vádlott jogos védelmi helyzet fennállásával kapcsolatos védekezését elvetve mely bizonyítékokra, tényekre és körülményekre alapozta Terhelt1 I. rendű vádlott bűnösségének megállapítását. [22] Terhelt1 I. rendű vádlott által a fellebbezési nyilvános ülésen előadottakra is figyelemmel a másodfokú bíróság fontosnak tartja kihangsúlyozni, hogy törvényesen járt el a törvényszék, amikor mellőzte a bizonyítást az ügyész, az I. rendű vádlott és védője által az előkészítő ülésen valósnak elfogadott, ekként az eljárás résztvevői által nem vitatott tények tekintetében [Be. 508. §
2. c)pont
3. ca)alpont és Szegedi Törvényszék 2.B.4/2023/11. sorszámú jegyzőkönyv 7. oldal]. [23] Az elsőfokú bíróság iratszerű és logikailag mindvégig nyomon követhető indokát adta annak, hogy miért vetette el az I. rendű vádlott jogos védelmi helyzet fennállását célzó azon védekezését, mely szerint sértett sértett megöléssel fenyegette volna meg Terhelt1 I. rendű vádlottat, ennek véghezvitele érdekében pedig megindult volna azon melléképület irányába, ahol a fegyvereit tartotta. A törvényszék a rendelkezésére álló lehetőségeket kiaknázva megkísérelte tisztázni Terhelt1 I. rendű vádlott ezzel kapcsolatos hivatkozásait, így értékelés alá vonta az illetékes rendőrkapitányság azon tájékoztatását, mely szerint sértett sértett vonatkozásában nem érkezett bejelentés, illetve nem indult eljárás lőfegyverrel kapcsolatos szabálysértés miatt; a környező kutakban – az I. rendű vádlott érvelése ellenére – nem találtak lőfegyvereket; tanú4 vallomása megcáfolta Terhelt1 I. rendű vádlott azon előadását, mely szerint sértett sértett erőfitoktatásból lövöldözött volna; tanú2 pedig a Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.190/2024/9/V/1 6 vallomásában beszámolt ugyan arról, hogy a sértett egyszer azzal fenyegetőzött, hogy lelő egy macskát, ezt a fenyegetését azonban nem váltotta be. [24] A törvényszék alaposan és kellő körültekintéssel megvizsgálta a Terhelt1 I. rendű vádlott és sértett1 vallomásaiban kimutatható ellentmondásokat, illetve az eljárás folyamán azokban bekövetkező változásokat. Ennek egy újabb érzékletes megnyilvánulása volt Terhelt1 I. rendű vádlott fellebbezési nyilvános ülésen előadott azon – a korábbiakkal szöges ellentétben álló – hivatkozása, mely szerint nem fizetett sértettnek, mivel nem rendelkezett az ehhez szükséges pénzösszeggel, továbbá sértett sértettet nem bántalmazta, és a sértett jelenleg is életben van. Az elsőfokú bíróság kellő részletességgel foglalkozott továbbá a tanúvallomásokkal és a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokkal, így a szakértői véleményekkel és az okirati bizonyítékokkal is. [25] A bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, a bizonyítás eredményét pedig az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg [Be. 167. §

(4)bekezdés]. A bizonyítékok értékelése és a tényállás megállapítása tehát az elsőfokú bíróság feladata, amit önállóan, a vád keretei között végez el. Az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének kizárólag az képezi korlátját, hogy ezen tevékenységének minden lényeges bizonyítékra kiterjedőnek, iratszerűnek és logikusnak kell lennie. Figyelemmel arra, hogy ezen feladatának a törvényszék eleget tett, így a másodfokú bíróságnak nincs törvényes lehetősége a bizonyítékok eltérő értékelésére. Mindezek alapján a Terhelt1 I. rendű vádlott felmentését célzó – valójában azonban a bizonyítékok mérlegelését támadó – védelmi fellebbezések nem vezethettek eredményre. [26] Az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg, amely a másodfokú felülbírálat alapjául szolgált. A megalapozott tényállás alapján a törvényszék helyes következtetést vont le arra nézve, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott – védekezésével ellentétben – nem volt jogos védelmi helyzetben, az elsőfokú bíróság ezen indokolásával az ítélőtábla maradéktalanul egyetértett. [27] A megalapozott tényállás alapján a törvényszék helyesen következtetett Terhelt1 I. rendű vádlott bűnösségére, és a terhére megállapított bűncselekmények jogi minősítése is megfelelt a büntető anyagi jog szabályainak. Az elsőfokú bíróság jogi indokolása ugyanakkor több ponton is helyesbítésre és kiegészítésre szorult az alábbiak szerint. [28] A bántalmazás körülményeit illetően kiegészítendő a jogi indokolása annyiban, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott előzetes szóváltást követően kialakult kölcsönös dulakodás során bántalmazta egy vascsővel sértett sértettet {elsőfokú ítélet [87] bekezdés első mondata}. Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.190/2024/9/V/1 7 [29] A jogi minősítés tekintetében pedig akként szorult helyesbítésre az elsőfokú bíróság jogi indokolása, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott a sértett bántalmazásával a Btk. 164. §

(1)bekezdésébe ütköző és – a

(3)bekezdésre figyelemmel – a

(8)bekezdés

1. fordulata szerint minősülő és büntetendő halált okozó testi sértés bűntettét valósította meg {elsőfokú ítélet [87] bekezdés utolsó mondata}. [30] Miként arra átiratában a fellebbviteli főügyészség képviselője helyesen utalt, az elkövetés körülményeire figyelemmel szükséges volt annak vizsgálata, hogy az I. rendű vádlott szándéka testi sértés okozására, avagy a sértett életének kioltására irányult-e. Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság e körben nem adott indokolást, így azt az ítélőtábla az alábbiak szerint pótolta. Az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 3/
2. Büntető jogegységi határozatban kimunkált alanyi és tárgyi tényezők vizsgálata alapján megállapítható, hogy habár Terhelt1 I. rendű vádlott az emberi élet kioltására alkalmas vasrúddal életfontosságú testrészre mért két alkalommal nagy erejű ütést, melynek következtében sértett sértett a helyszínen életét vesztette, az elkövetés ugyanakkor alkalmi és indulati jellegű volt, továbbá az I. rendű vádlott konfliktusba keveredett az általa régóta ismert és vele baráti viszonyt ápoló sértettel, így nem volt valós indoka sértett sértett életének szándékos kioltására. Mindezek alapján helyesen állapította meg a törvényszék azt, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott testi sértés okozására irányuló – egyenes – szándékkal bántalmazta sértett sértettet, halálára ugyanakkor a tudatos gondatlansága miatt következett be. [31] Ami az emberkereskedelem és kényszermunka bűntetteként értékelt cselekmény jogi minősítését illeti, az ítélőtábla mindenben osztotta a törvényszék által e körben kifejtetteket. Tekintettel arra, hogy a szóban forgó bűncselekmény törvényi tényállása célzatot nem tartalmaz, így teljességgel közömbös – és legfeljebb a büntetés kiszabása során értékelhető – az a körülmény, hogy az elkövető milyen célból fejti ki a tényállásszerű elkövetési magatartást, vagyis más személy megvásárlását. Miként pedig arra az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében helyesen utalt, az I. rendű vádlott ezirányú motivációja enyhítő körülményként értékelésre került {elsőfokú ítélet [95] bekezdés}. [32] Ami a büntetés kiszabásának felülbírálatát illeti, az elsőfokú bíróság által számba vett bűnösségi körülmények korrekcióra szorultak az alábbiak szerint. [33] A másodfokú bíróság mellőzte a súlyosító körülmények köréből az élet és testi épség elleni bűncselekmények elszaporodottságát. A büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56/
3. BK vélemény III/
4. pontja értelmében ugyanis az elszaporodottság akkor értékelhető súlyosító körülményként, amennyiben a köztudomás szerint az ügyben elbírált vagy az ahhoz hasonló bűncselekmények száma az elkövetéskor a korábbi időszakhoz képest lényeges emelkedést mutat, vagy ha a számuk az adott területen lényegesen magasabb volt az átlagosnál. A hivatkozott kritériumoknak megfelelő adat ugyanakkor az eljárás során nem merült fel, és arról a másodfokú bíróságnak sem volt hivatalos tudomása. Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.190/2024/9/V/1 8 [34] Téves okfejtés mellett jutott az elsőfokú bíróság arra a megállapításra, hogy jelen ügyben az időmúlás nem értékelhető enyhítő körülményként. Az időmúlás ugyanis a bűncselekmény elkövetésétől eltelt hosszabb időt értékeli, ami objektív jellegű tényezőnek tekinthető {2/
5. (II. 10.) AB határozat}. Tekintettel arra, hogy jelen ügyben a bűncselekmények elkövetése óta hosszabb idő – közel három és fél év – eltelt, így az időmúlás enyhítő körülményként értékelendő [56/
6. BK vélemény III/
7. pont]. [35] Az ítélőtábla további enyhítő körülményként Terhelt1 I. rendű vádlott javára értékelte azt, hogy hosszabb ideje áll büntetőeljárás hatálya alatt, gyanúsítotti kihallgatására ugyanis
8. október
9. napján, tehát közel három évvel ezelőtt került sor [56/
10. BK vélemény III/
11. pont]. [36] A másodfokú bíróság osztotta a törvényszék azon álláspontját, mely szerint a megbánás enyhítő körülményként történő értékelésének nincs helye. Ezzel összefüggésben ugyanis nem hagyható figyelmen kívül az Terhelt1 I. rendű vádlott vonatkozásában elkészített komplex igazságügyi elmeorvos és pszichológus szakértői vélemény azon megállapítása, hogy a cselekménnyel kapcsolatosan nem észlelhető nála érzelmi reakció, amely szintén a megbánás hiányára utaló körülmény. [37] Az ítélőtábla a védő fellebbezési nyilvános ülésen kifejtett érvelésére figyelemmel szükségesnek tartja annak rögzítését, hogy az ügyészség beismerés esetére megtett – a Be.
12. §

(3)bekezdése szerinti – ún. mértékes indítványa egy kivételes eljárásjogi helyzetre vonatkoztatható kedvezményes büntetéskiszabási indítvány, ehhez képest pedig a bíróságnak nincs indokolási kötelezettsége azzal kapcsolatosan, hogy az előkészítő ülésen történő beismerés elmaradása esetén milyen okból és milyen mértékben tér el ettől az indítványtól. [38] Az így kiegészített és helyesbített bűnösségi körülményekre is figyelemmel helyesen ismerte fel az elsőfokú bíróság, hogy a büntetési célok Terhelt1 I. rendű vádlott esetében kizárólag végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabásával biztosíthatók. Az ítélőtábla álláspontja szerint az eset összes körülményére figyelemmel még az enyhítő körülmények nagyobb száma mellett sem indokolt az irányadó büntetési tételkeret középmértékétől az I. rendű vádlott javára történő lényeges eltérés, így a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget a büntetés lényeges enyhítésére. Az elsőfokú bíróság a közügyektől eltiltás tartamát is arányosan határozta meg. [39] Az ítélőtábla egyetértett a törvényszék eggyel enyhébb végrehajtási fokozat meghatározásával kapcsolatos indokolásával, míg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi lehetséges időpontjának megállapítása ugyancsak megfelelt az irányadó törvényi rendelkezésnek. Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.190/2024/9/V/1 9 [40] Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek voltak, és az ítélőtábla – a fellebbviteli főügyészség átiratában kifejtettekkel ellentétben – a bűnügyi költséggel kapcsolatos rendelkezés körében sem észlelt számítási hibát. [41] A fentiekben kifejtettekből következően az ítélőtábla a bejelentett védelmi fellebbezéseket egyik irányban sem tartotta alaposnak, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét – a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján – helybenhagyta. [42] Észlelte az ítélőtábla, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott elsőfokú ítéletben feltüntetett személyazonosító igazolványának érvényességi ideje lejárt, ezért megállapította a jelenleg érvényes okmány sorszámát. [43] Az időközben –

1. március
2. napjával kezdődően – hatályba lépett jogszabályi változásra tekintettel az ítélőtábla felhívta a kiadni rendelt dolgok átvételére jogosult személyek figyelmét arra, hogy amennyiben a kiadni rendelt dolgot a határozat közlésétől számított 3 hónapon belül nem veszik át, úgy az az állam tulajdonába kerül [Be.
3. §

(5a)bekezdés]. [44] Az ítélőtábla megállapította a másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség összegét, és annak megfizetésére Terhelt1 I. rendű vádlottat kötelezte arra figyelemmel, hogy a védelmi fellebbezések egyik irányban sem vezettek eredményre [Be. 613. §

(1)bekezdés és

(2)bekezdés a) pont]. [45] A végzés elleni fellebbezési jog kizárása a Be. 615. §

(1)-

(2)bekezdésein alapul. Szeged,

1. október
2. dr. Nagy Erzsébet a tanács elnöke dr. Kóbor Jenő előadó bíró dr. Katona Dorottya bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.190/2024/
3. számú végzése és a Szegedi Törvényszék 2.B.4/2023/
4. számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett. Szeged,
5. október
6. Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.190/2024/9/V/1 dr. Nagy Erzsébet a tanács elnöke 10