Bf.6/2026/8 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés d) pontja szerint minősülő emberölés bűntette miatt 10 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani. Megállapította, hogy a vádlott e büntetésből feltételes szabadságra nem bocsátható. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a bűnjelek lefoglalásának megszüntetéséről és azok megsemmisítéséről, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az ügyészség a vádlott terhére, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása érdekében, míg a vádlott és a védő a bűncselekmény eltérő minősítése és a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, valamint a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján a tényállás kiegészítése mellett a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés súlyosítására; a bűnjelek lefoglalásának megszüntetésére vonatkozó rendelkezés mellőzésére, egyebekben pedig – az ítélet bevezető részében a 2025. szeptember 25. napján megtartott tárgyalási határnap feltüntetésével egyidejűleg – az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítvány. A nyilvános ülésen a védő jogorvoslati kérelmét részben megváltoztatva másodlagosan az ügyészség büntetés súlyosítását célzó indítványának mellőzését is kérte. [5] II. [6] A másodfokú bíróság a kölcsönösen bejelentett fellebbezésekkel megtámadott elsőfokú ítéletet a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 590. §

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, mely a

(2)bekezdés értelmében kiterjedt az ítélet megalapozottságára, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására és az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseire, valamint az indokolás helyességére és az eljárási szabályok megtartására, illetve – a Be. 590. §

(7)bekezdése szerint hivatalból – az egyszerűsített felülbírálat körébe tartozó kérdésekre is. Ennek során a másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása a Be. 592. §

(2)bekezdés a) pontja szerint részben megalapozatlan, mert az kisebb részben hiányos, miután az az elkövetési magatartás, illetve a sértett aktuális állapota tekintetében rendelkezésre álló valamennyi releváns tényt nem tartalmazza. Ezért a másodfokú bíróság a tényállást az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján, valamint ténybeli következtetés útján – figyelemmel a Be. 593. §

(1)bekezdésének a) pontjára is – az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette: Az ítélet [8] pontjával kapcsolatban megállapítja, hogy a vádlott rúgása következtében a sértett által használt szoba ajtajában lévő üveg betört. Ugyanezen pont kapcsán megállapítja, hogy a sértett az elkövetés időpontjában súlyos-igen súlyos alkoholos befolyásoltság állapotában volt. Az ittasság e foka miatt korlátozottan tudott csupán védekezni a vádlott támadásával szemben. A vádlott a sértett bántalmazását megelőző időszakban nagyon rossz lelkiállapotban volt, rosszul érezte magát, többször hallucinációja is előfordult, azonban pszichiáter szakorvos [7] [8] [9] [10] [11] Pécsi Ítélőtábla III.Bf.6/2026/8/II 3 [13] segítségét nem kérte. A vádlott részére előírt gyógyszer szedése esetén alkohol fogyasztása ellenjavalt volt. Végezetül mellőzi a másodfokú bíróság az ítélet [13] pontjának második bekezdéséből a sértett halálával okozati összefüggésben álló sérülések közül a szívmegnagyobbodást bal kamrai izomzat megvastagodással, valamint a bal kamrai és jobb kamrai tágulatot. E kiegészítésekkel és helyesbítésekkel az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása immár megalapozottá vált, mely mentes a Be. 592. §

(1)és

(2)bekezdésében írt teljes, illetve részbeni megalapozatlanságot eredményező hibáktól vagy hiányosságoktól; teljeskörűen felderített, hiánytalan, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz, az a bűnösségét egyébként is elismerő vádlott védekezésével összhangban, a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. [14] III. [15] Az elsőfokú bíróság az eljárása során nem vétett olyan, a Be. 607. §

(1)bekezdésében, valamint a Be. 608. §

(1)bekezdésében felsorolt ún. abszolút, illetve a Be. 609. §

(1)bekezdésében nevesített kihatással bíró, a másodfokú eljárásban nem orvosolható ún. relatív eljárási szabálysértést, mely az ügy érdemi felülbírálatának akadályát képezte volna; az elsőfokú bíróság ítéletét ezért nem kellett hatályon kívül helyezni. A törvényszék a bizonyítási eljárást a büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek megfelelően, azok megtartásával folytatta le, melynek során beszerezte, megvizsgálta és a logika szabályainak megfelelően értékelte az ügyben felmerülő bizonyítékokat, ítéletének indokolásában pedig meggyőzően adott számot ténymegállapításairól, különös tekintettel a vádlott bűncselekményt beismerő védekezésének elfogadásáról. Következésképpen indokolási kötelezettségének is messzemenően eleget tett. Bizonyítékokat értékelő tevékenységével a másodfokú bíróság teljes egészében egyetértett, azt megismételni nem kívánja. A bejelentett jogorvoslati kérelmek tartalmára figyelemmel mindössze az alábbiak kiemelését tartotta szükségesnek. Az elsőfokú bíróság a tényállást lényegében a vádlott beismerő vallomására, valamint az ezzel egyező tartalmú tanúvallomásokra és egyéb objektív bizonyítékokra alapította. Az egyébként senki által nem vitatott tényállás ennek ellenére a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontja értelmében mégis kiegészítésre, illetve helyesbítésre szorult, mert az az elkövetési magatartás módja, valamint a sértett személye tekintetében nem tartalmazott több, a vád tárgyát képező bűncselekmény elbírálása (különösen a joghátrány alkalmazása) szempontjából lényeges körülményt. Ekként kiegészítésre szorult a tényállás a helyszíni szemlén rögzítettek alapján abban a tekintetben, hogy a vádlott az elkövetési magatartás megkezdésekor – felindult állapota miatt – a sértett által használt szoba ajtaját berúgta és annak üvege betört. Miután az utóbbi rögzítése elmaradt, azt a másodfokú bíróság pótolta. Szintén kiegészítésre szorult a sértett vonatkozásában készített és a tárgyaláson kiegészített igazságügyi orvosszakértői vélemény tartalma alapján a sértett elkövetéskori állapota, mely nem került teljeskörűen rögzítésre. Ennek során meg kellett állapítani, hogy a sértett súlyosigen súlyos alkoholos befolyásoltság alatt állt, mely korlátozta a vádlott támadásával szembeni védekezésében. [12] [16] [17] [18] [19] [20] [21] Pécsi Ítélőtábla III.Bf.6/2026/8/II [22] [23] [24] 4 Mindezeken túlmenően – az elkövetés körülményeire, különösen az elkövetés módjára figyelemmel – a vádlotti nyilatkozatok között jelentőséget kellett volna tulajdonítani annak is, hogy a bűncselekmény elkövetését megelőző időszakban rossz lelki (pszichés) állapotban volt, többször volt hallucinációja, ennek ellenére a pszichiáter szakorvos segítségét nem kérte. Ezen túlmenően a vádlott részére előírt gyógyszerek szedése mellett az alkoholfogyasztás ellenjavalt volt, ennek ellenére – és ennek tudatában – a vádlott az elkövetést megelőzően alkoholt fogyasztott. Végezetül mellőzni kellett a sértett boncolási jegyzőkönyve, illetve a halála okának megállapítását is tartalmazó igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján a sértettnek azokat a sorsszerű megbetegedéseit, melyek a vádlotti bántalmazással nem voltak összefüggésben: a szívmegnagyobbodást bal kamrai izomzat megvastagodásával, illetve a bal és jobb kamrai tágulatot. A fentiek szerint helyesbített, illetve kiegészített tényállás a Be. 593. §

(3)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. [25] IV. [26] Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság helytállóan vont következtetést a vádlott büntetőjogi felelősségére, melyet senki nem vitatott. A cselekmény minősítése is mindenben megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak, ám a védő ezzel ellentétes álláspontra helyezkedett. Ennek kapcsán annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a vádlott magatartása több eltérő bűncselekmény megállapításaira is alapot adhat. Mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy álláspontja szerint nem állt fenn a vádlott részéről a sértett megölésének szándéka, erre figyelemmel magatartását nem a Btk.

1. §-a szerinti emberölés, hanem a Btk.
2. §-a szerinti testi sértés körében kellett volna értékelni. Ennek némileg ellentmondóan azt is állította, hogy a vádlott felháborodását, erősen felindult állapotát a sértett magatartása idézte elő, és e felindulása méltányolható okból következett be. A pszichiátriai megbetegedésére is figyelemmel – mely a bűncselekmény elkövetéséhez vezető folyamat kialakulásában meghatározó szerepet játszhatott – e kóros indulat hatása alatt véghezvitt cselekménye a Btk.
3. §-ában meghatározott erős felindulásban elkövetett emberölés bűntetteként is minősülhet. Végezetül kitért a védő arra is, hogy a vádlott cselekményének a Btk.
4. §-a szerinti minősítése esetében sem lehet szó a

(2)bekezdés d) pontja szerinti minősítő körülmény megállapításáról, ezért a vádlott cselekménye nem minősülhet különös kegyetlenséggel elkövetettnek. Ezt az élet és testi épség védelméről szóló 3/

1. Büntető jogegységi határozat – elsőfokú bíróságéval ellentétes – értelmezéséből vezette le, melynek lényege szerint a vádlott tudata – kóros elmeállapota folytán – nem fogta át a bántalmazás különösen kegyetlen elkövetési módját. Mindezekre tekintettel kérte a vádlott terhére rótt bűncselekmény eltérő jogi minősítését. Elöljáróban rögzíti a másodfokú bíróság, hogy a vádlott cselekményét kizárólag a Btk.
2. §a szerinti emberölés körében lehetett értékelni. Ennek indokát az elsőfokú bíróság megfelelően megadta az ítéletében, amikor az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 3/
3. Büntető jogegységi határozatban foglaltakra hivatkozott. [27] [28] [29] [30] [31] [32] Pécsi Ítélőtábla III.Bf.6/2026/8/II [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] 5 E tekintetben osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, mely szerint a testi sértésre irányuló szándékon jóval túlmutat a sértettet ért bántalmazások száma, az erőbehatások nagysága, az életfontosságú szerveket rejtő testtájékok támadása, valamint a bántalmazás elhúzódó volta. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy az eszköz hiányában az elkövetés módja, a sérülések helye és jellege, valamint a bántalmazás kitartó volta nem testi sértés okozását célzó szándékára utal. E körben ki kell emelni az elkövetés azon mozzanatát, hogy a vádlott a földre került sértett testét a lépcsőhöz húzta és fejét kitámasztva folytatta a bántalmazást, amely így jóval súlyosabb sérüléseket eredményezett. A vádlott tudatában fel kellett merülnie a sértett halála bekövetkezése lehetőségének, azonban ebbe belenyugodva cselekedett. A vádlottat ezért eshetőleges szándék vezette a sértett bántalmazásakor. Erre figyelemmel a vádlott magatartásának az emberölés bűntettétől eltérő bűncselekményként történő minősülése szóba sem jöhetett. A Btk.
4. §-ában meghatározott erős felindulásban elkövetett emberölés tekintetében a másodfokú bíróság – egyetértve a fellebbviteli főügyészség e körben elfoglalt álláspontjával – akként mérlegelt, hogy a Btk.
5. §-ában meghatározott bűncselekmény törvényi tényállási elemei hiányoznak. A Btk.
6. §-a értelmében aki mást méltányolható okból származó erős felindulásban megöl, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A cselekményt közvetlenül megelőzően a sértett részéről nem került sor olyan magatartás tanúsítására, mely a vádlottal szemben méltányolható okként lenne értékelhető. A vádlott és a sértett között már régóta haragos viszony állt fenn, a sértett gyakran tett becsmérlő megjegyzéseket a vádlott élettársára, melyből fakadóan a sértett és a vádlott között gyakoriak voltak az összeszólalkozások, veszekedések. Az irányadó tényállás alapján a vádlott és a sértett között a vád tárgyává tett bűncselekmény elkövetéséhez vezető folyamat is hasonló, a felek között megszokott és állandóvá vált szóváltással, veszekedéssel indult, mely a vádlott tekintetében méltányolható oknak nem tekinthető. Emellett a vádlottnál hiányzott a tudatot elhomályosító indulat kialakulása is; a vádlott a bűncselekmény elkövetése során végig tudatosan cselekedett. Ezt megerősítette az ölési cselekmény kivitelezésének módja is, mely során a vádlott a sértett fejét a lépcsőn kitámasztotta, hogy a célzott erőbehatások minél nagyobb sérülést okozzanak. Emellett pedig a cselekmény utáni magatartása, mely szerint maga értesítette a hatóságokat az általa elkövetett bűncselekményről, szintén tudatos cselekvésre utal. Mindezek alapján a vádlott esetében nem állapítható meg olyan éplélektani alapon kialakuló kóros indulat, mely a sértettel szemben fennálló szokványos indulatot meghaladta volna. Mindezek alapján a Btk.
7. §-ában meghatározott bűncselekmény megállapíthatósága kizárt. Végezetül az emberölés Btk.
8. §

(2)bekezdésének d) pontja szerinti minősített esetének megállapíthatóságát is vizsgálta a másodfokú bíróság. Nem vitás, hogy a sértettet ért bántalmazások száma, az erőbehatások nagysága, a megtámadott testtájékok, valamint a megtámadott életfontosságú szervek száma egyrészről szubjektíve nagy szenvedést okoztak a sértettnek, melyet annak ellenére is meg lehetett állapítani, hogy a bántalmazás során az eszméletét elvesztette. Emellett pedig a tárgyi oldalról azt is meg lehetett állapítani, hogy a vádlott magatartását az emberi mivoltából kivetkőzve, nagy brutalitással és kegyetlenséggel követte el. Mindezek az ölési cselekmény véghezvitele során átfogták a vádlott tudatát, ekként a minősítő eset megállapításának is helye volt. Hangsúlyozandó e körben, hogy az emberölés különös kegyetlenséggel történő elkövetésének megállapításához nem szükséges eszközös bántalmazás, az puszta kézzel is megvalósítható. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.6/2026/8/II [41] [42] 6 Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a vádlott cselekményét törvényesen minősítette a Btk. 160. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés d) pontja szerint minősülő, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének. Következésképpen a bűncselekmény eltérő minősítését célzó fellebbezések nem voltak megalapozottak. [43] V. [44] Az elsőfokú bíróság a vádlott bűncselekményére irányadó büntetési tételt és annak középmértékét helyesen rögzítette. A büntetés kiszabásánál irányadó tényezőket nagyobbrészt feltárta, és azokat a tényleges súlyuknak megfelelően értékelte. E körben a vádlott terhére súlyosító körülményként kellett a továbbiakban figyelembe venni azt is, hogy a sértett korlátozottan volt csak védekezésre képes a támadásával szemben, ennek mértékét azonban csökkenti, hogy a sértett is önhibájából eredő ittas állapotban volt. A vádlott javára ugyanakkor további enyhítő körülményként kellett figyelembe venni a sértett közrehatását: a családi békét megbontó, állandó feszültséget okozó, kötekedő viselkedését. Nem vitás, hogy az ügyben a leghangsúlyosabb enyhítő körülmény a vádlott belátási képességét közepes fokban korlátozó kóros elmeállapota, melynek súlyát azonban a szeszesital – orvosi ellenjavallat ellenére történő – fogyasztása okán előállt alkoholos befolyásoltsága csökkenti. Mindezen súlyosító és enyhítő körülményeket, valamint a cselekmény konkrét tárgyi súlyát figyelembe véve a másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított joghátrány arányban áll a cselekmény és az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyességgel, az szükséges, de egyben elégséges is a büntetés Btk.

1. §-ában meghatározott céljainak eléréséhez. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság nem látott törvényes lehetőséget a vádlott büntetésének súlyosítására vagy enyhítésére. Következésképpen az ügyészség büntetés súlyosítását célzó, míg a védelem büntetés enyhítése érdekében előterjesztett fellebbezései nem voltak megalapozottak. A járulékos rendelkezések kapcsán észlelte a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság által megsemmisíteni rendelt bűnjelek lefoglalását megszüntette. Erre azonban nem volt szükség, hiszen a nyomozás során keletkezett iratok tartalma alapján a bűnjeleket azok bevételezésekor a nyomozó hatóság nem foglalta le, így annak megszüntetése is szükségtelen. Ezért a másodfokú bíróság a lefoglalás megszüntetésére vonatkozó rendelkezést mellőzte. Az elsőfokú bíróság egyéb – a szabadságvesztés végrehajtási fokozatával, a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményének kizártságával, a közügyektől eltiltással, az előzetes fogvatartás szabadságvesztésbe történő beszámításával, valamint a bűnügyi költség viselésével kapcsolatos – rendelkezései törvényesek voltak. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezésekkel megtámadott ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján – a bűnjelek lefoglalásának megszüntetése vonatkozásában – megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy az elsőfokú bíróság

1. évi szeptember hó
2. napján is tartott tárgyalást az ügyben, melynek dátumát az ítélet bevezető részében feltüntette. [45] [46] [47] [48] [49] [50] [51] [52] [53] Pécsi Ítélőtábla III.Bf.6/2026/8/II [54] [55] 7 A Btk.
3. §

(1)és

(2)bekezdései alapján szabadságvesztésbe továbbmenően beszámította a vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is. A Be. 613. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat a másodfokú eljárásban a kirendelt védője fellépésével felmerült 16.289 forint bűnügyi költség megfizetésére. P é c s,

1. február
2. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Hudvágner András s.k. előadó bíró, Dr. Bencze Beáta s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék 28.B.172/2025/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.6/2026/
4. számú ítélete folytán a
5. évi február hó
6. napján jogerőre emelkedett. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke