Bf.193/2023/11 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés II. fordulat] miatt emelt vád alól felmentette. [2] A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a

1. szeptember
2. napján meghozott 3.Bf.265/2020/14.számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a bűncselekmény megnevezése helyesen hivatali vesztegetés bűntette [Btk.
3. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés I. fordulat]. [3] A Kúria – a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség Bf.872/2021/2.számú felülvizsgálati indítványa alapján eljárva – a

1. november
2. napján kelt Bfv.III.1492/2021/8.számú Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.193/2023/11./ibf. 2 végzésével a törvényszék 28.B.1210/2018/58.számú ítéletét és a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.265/2020/14.számú végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. [4] A megismételt eljárásban a törvényszék Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki hivatali vesztegetés bűntettében [Btk.
3. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés I. fordulat]. Terhelt1 vádlottat, mint többszörös visszaesőt 1 év szabadságvesztés büntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, megállapította továbbá, hogy a vádlott a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés háromnegyed részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. [5] Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, hosszabb tartamú fegyház végrehajtási fokozatú szabadságvesztés büntetés, valamint ahhoz igazodóan hosszabb tartamú közügyektől eltiltás kiszabása és a feltételes szabadság lehetősége kizártságának megállapítása miatt jelentett be fellebbezést. [6] A Központi Nyomozó Főügyészség fellebbezésében kifejtette, hogy a törvényszék az enyhítő és a súlyosító körülmények súlyát nem megfelelően vette figyelembe, ezért a vádlottal szemben kiszabott büntetés eltúlzottan enyhe, nem szolgálja kellően sem a generális, sem a speciális prevenciót. A vádlottal szemben a büntetési tételkeret alsó határát meghaladó, azonban a középmértéket (4 év 3 hónap) el nem érő szabadságvesztés kiszabása indokolt. A hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottsága körében előadta, hogy ugyan 2015-ben a korrupciós cselekmények száma az előző évhez képest csökkenést mutatott, a bűncselekmény csoporton belül a hivatali vesztegetések száma növekedett (2014-ben 141, míg 2015-ben 333 cselekmény volt), így a korrupciós bűncselekmények elszaporodottságát súlyosító körülményként kell értékelni. Az időmúlás kapcsán arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a vádlottnak az elfogatóparancs kibocsátását megelőző távolmaradását az előkészítő ülésről, ill. azt a körülményt, hogy a vádlott szándékosan vonta ki magát a büntetőeljárás alól, hiszen tudva az előkészítő ülés határnapjáról, külföldre távozott. A súlyosító körülmények túlsúlya mellett az időmúlás és a cselekmény jellege sem indokolja a középmértéktől történő jelentős eltérést, és a törvényi minimum kiszabását. [7] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség (a továbbiakban: fellebbviteli főügyészség) a felterjesztett ügyirattal együtt megküldött BF.402/2023/

1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Kifejtette, hogy a törvényszék a megismételt eljárásban a perrendi szabályokat betartotta, a megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekmény minősítése törvényes, a bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett. A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket azonban hiányosan vette számba, azokat nem a valós súlyuknak megfelelően értékelte, így eltúlzottan enyhe joghátrányt szabott ki. Statisztikai adatokkal igazolható, hogy a regisztrált korrupciós bűncselekmények 2011 óta – néhány kisebb visszaeséstől eltekintve – folyamatosan emelkedő tendenciát mutatnak, számuk 2011 óta közel a háromszorosára ugrott. A terhelt előéletéből, ill. abból, hogy a jelen ügy tárgyát képező bűncselekményt más büntetőeljárások hatálya alatt valósította meg, megalapozott következtetés vonható le a terhelt bűnöző életformára történő berendezkedésére, és az ebből fakadó fokozott társadalomra veszélyességre. Így a vitathatatlanul tetemes időmúlás ellenére a középmértéket jobban közelítő szabadságvesztés kiszabása szükséges. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés felemelését, a szabadságvesztés fegyház fokozatban történő meghatározását, valamint a feltételes szabadság lehetősége kizártságának megállapítását indítványozta azzal, hogy az ítélőtábla egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.193/2023/11./ibf. 3 [8] A terhelt védője az ügyészi indítvánnyal nem értett egyet, ezért az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabási tényezőket megfelelően értékelte, amikor a büntetési tételkeret alsó határának megfelelő szabadságvesztést szabta ki a vádlottal szemben. A korrupciós bűncselekmények elszaporodottságára történő ügyészi hivatkozás továbbá – megfelelő tényadatok hiányában – nem megalapozott. [9] A védő a nyilvános ülésen tartott perbeszédében az írásban tett észrevételével egyezően nyilatkozott. [10] A vádlott terhére bejelentett fellebbezés részben alapos. [11] Az ítélőtábla a büntetőeljárásról szóló
2. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
3. §

(3)bekezdése alapján – figyelemmel a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontjára is – az elsőfokú ítélet rendelkezéseit a büntetés súlyosítását célzó fellebbezés által meghatározott kereteken belül bírálta felül. Határozatát ezért a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, ahhoz kötve volt. [12] Az ítélőtábla a korlátozott felülbírálat során is vizsgálta az eljárási szabályok megtartását [Be. 590. §

(5)bekezdés a) pont]. Megállapította, hogy az elsőfokú eljárásban nem történt olyan abszolút eljárási szabálysértés, amely megalapozná az elsőfokú ítéletnek a Be. 607. §

(1)bekezdése és a 608. §

(1)bekezdése szerinti hatályon kívül helyezését. Megállapítható volt továbbá az is, hogy nem történt olyan, a másodfokú eljárásban nem orvosolható relatív eljárási szabálysértés sem, amely lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására. [Be. 609. §

(1)bekezdés] [13] A felülbírálat során nem volt megállapítható olyan ok sem, amely a vádlott felmentését vagy az eljárás megszüntetését indokolná [Be. 566. §

(1)bekezdés, 567. §

(1)és

(2)bekezdés, 590. §

(5)bekezdés b) pont]. [14] A törvényszék az irányadó tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a terhére megállapított bűncselekmény anyagi jogi minősítése is törvényes. [15] Az ítélőtábla a büntetés súlyosítását célzó fellebbezés kapcsán az alábbi, a büntetés céljára és a büntetés kiszabásának elveire vonatkozó anyagi jogi rendelkezéseket hívja fel. [16] A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el [Btk. 79. §]. [17] A büntetést a Btk.-ban meghatározott keretek között, céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez [Btk. 80. §

(1)bekezdés]. [18] Határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke az irányadó. A középmérték a büntetési tétel alsó és felső határa összegének fele [Btk. 80. §

(2)bekezdés]. Ha a törvény a büntetés kiszabása esetén a Különös Részben meghatározott büntetési tételek emelését írja elő, a

(2)bekezdésben meghatározott számítást a felemelt büntetési tételekre tekintettel kell elvégezni [Btk. 80. §

(3)bekezdés]. [19] A Btk. 89. §

(1)bekezdése alapján a többszörös visszaesővel szemben az újabb bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a felével emelkedik. [20] Jelen ügyben a büntetési tételkeret 1 évtől 7 év 6 hónapig tartó szabadságvesztés, így az elsőfokú ítélet helyesen tartalmazza, hogy a vádlottal szemben kiszabható büntetés középmértéke 4 év 3 hónap. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.193/2023/11./ibf. 4 [21] A büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56/

1. számú Büntető Kollégiumi vélemény (a továbbiakban:
2. BK vélemény) rögzíti, hogy a bíróság által megállapított minősítéshez kapcsolódó büntetési keret – figyelembe véve a Btk. Általános Része rendelkezéseit is – büntetést meghatározó alapvető tényező. Ez jelöli ki azokat a határokat, amelyek között a súlyosító és enyhítő körülmények a büntetést alakíthatják. A büntetést befolyásoló körülményeket nem elvont általánosságban, nem mechanikusan, hanem a konkrét ügy tényeire vonatkoztatva, egymással egybevetve, összefüggésükben kell értékelni, és a határozatban megindokolni. Nem az enyhítő és súlyosító körülmények száma, hanem az adott ügyben meglévő hatásuk a döntő a büntetés meghatározásánál. [22] A törvényszék a büntetés kiszabása során figyelembe vehető körülményeket lényegében helyesen tárta fel és értékelte. Így helytállóan rögzítette súlyosító körülményként a terhelt büntetett előéletét, ennek keretében azt, hogy a terhelt a többszörös visszaesői minőséget megalapozó büntetettségen túl is többször volt már büntetve, valamint, hogy a cselekményt a vele szemben folyamatban lévő büntetőeljárások hatálya alatt követte el. E körben a fellebbviteli főügyészség helyesen utalt arra, hogy az
3. BK vélemény szerint a büntetett előélet nyomatéka fokozott, ha a sorozatos elítélésekből, az elkövető életviteléből és az újabb bűnelkövetésekből a bűnöző életmódra lehet következtetni, ez pedig az erkölcsi bizonyítvány adatai alapján Terhelt1 vádlott esetében aggálytalanul megállapítható. [23] A Központi Nyomozó Főügyészség fellebbezésében megfelelően hivatkozott arra, hogy a legfőbb ügyésznek az ügyészség tevékenységéről szóló országgyűlési beszámolói szerint a korrupciós bűncselekmények száma csökkenést mutatott (2013-ban 1105 db, 2014ben 3268 db, 2015-ben 761 db), a hivatali vesztegetések száma viszont 2015-ben emelkedett az előző évhez képest (2014-ben 141 db, 2015-ben 333 db volt). A legfőbb ügyésznek az ügyészség
4. évi tevékenységéről készült országgyűlési beszámolója (B/17351) a korrupciós bűncselekmények számának elemzésével kapcsolatban azonban kifejezetten azt tartalmazza, hogy az adatok önmagukban nem értelmezhetőek, azok következtetés levonására nem alkalmasak, elsősorban a vesztegetési bűncselekmények látenciájának mértéke, valamint az egyedi ügyekben kiugróan magas felderítések statisztikát torzító hatása miatt. Így például 2014-ben a gazdasági vesztegetések kiugróan magas számát az ún. nyelvvizsga ügy okozta, melyre fellebbezésében a Központi Nyomozó Főügyészség maga is utalt. A beszámoló szerint a bűncselekmény csoporton belül regisztrált hivatali vesztegetések száma 2016-ban 835 volt, amely a 2015-ös év 333 cselekményéhez képest jelentős növekedést mutat. A beszámoló azonban kifejezetten rögzíti, hogy annak ellenére, hogy ez a szám 2014ben még csak 141 volt, nem lehet arra következtetni, hogy az elmúlt három évben a korrupciós helyzet jelentősen romlott volna. Az ügyészség
5. és
6. évi tevékenységéről készült beszámolók szintén tartalmazzák, hogy e bűncselekmény csoportnak feltehetően csak a töredéke jelenik meg a statisztikában, így a korrupciós bűnözés terjedelmét a számok nem tükrözik. Mindezekre figyelemmel a törvényszék helyesen járt el, amikor a korrupciós bűncselekmények elszaporodottságát nem értékelte súlyosító körülményként. [24] A törvényszék helytállóan vette számba a terhelt javára megállapítható enyhítő körülményeket is, köztük az elévülési időt meghaladó időmúlást. A 2/
7. (II. 10.) AB határozatban és az
8. BK vélemény III.
9. pontjában foglaltakra figyelemmel az időmúlás mellett enyhítő körülmény a büntetőeljárás elhúzódása is, amelyre az ítélet indokolásában a Be.
10. §

(4)bekezdés b) pontja alapján utalni kell. A bűncselekmény elkövetésétől a jogerős elbírálásig ugyanis több mint nyolc év telt el, amely idő alatt a vádlott büntetőeljárás hatálya alatt állt. [25] A fellebbviteli főügyészég álláspontja szerint az időmúlást érintően nemcsak a

1. július 4-ei előkészítő ülés elmulasztásától, ill. az elfogatóparancs kibocsátásától a terhelt elfogásáig eltelt kb. három hónap róható fel a terheltnek, hiszen a vádlott már a
2. május Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.193/2023/11./ibf. 5 2-ai előkészítő ülést is elmulasztotta. Ezzel összefüggésben az ítélőtábla megjegyzi, hogy a terhelt védője
3. május
4. napján az előkészítő ülés elmulasztásának kimentését célzó orvosi igazolást csatolt, mely szerint a terhelt a határnapot követően,
5. május
6. napján a Budapest XVI. kerület Kertvárosi Egészségügyi Szolgálat Addiktológiai gondozójában orvosi vizsgálaton vett részt. Ezt követően a védő a
7. május
8. napján iktatott beadványában indítványozta a Be.
9. § szerinti, a vádlott személyes jelenléte nélküli tárgyalás megtartását, melyhez csatolta a
10. május
11. napján kelt kézbesítési megbízási szerződést. Az elsőfokú bíróság a
12. október
13. napján kelt 28.B.1210/2018/
14. számú ítéletében fejtette ki ezzel kapcsolatban, hogy mivel a védői beadvány, ill. a kézbesítési megbízási szerződés nem tartalmazta a vádlott azon kifejezett nyilatkozatát, hogy lemond a tárgyaláson való jelenlét jogáról, ezért jelenléte az eljárásban továbbra is kötelező volt. Erre figyelemmel került sor a vádlottal szemben elfogatóparancs kibocsátásra a
15. július 4-ei előkészítő ülés elmulasztása miatt. Így a törvényszék részéről az időmúlást érintően a terhelt felróható magatartásának értékelése sem vitatható. [26] A törvényszék - a bűncselekmény konkrét tárgyi súlyát is megfelelően érvényre juttatva - megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a szabadságvesztés kiszabásánál a jelentős időmúlás a középmértéktől lefelé történő eltérést indokolja. Az ítélőtábla álláspontja szerint azonban az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyességre figyelemmel a tetemes időmúlás ellenére sincs ok a szabadságvesztés törvényi minimumának alkalmazására, a terhelttel szemben a büntetési tételkeret alsó határát meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabása szükséges, ezért az ítélőtábla a szabadságvesztés tartamát a rendelkező részben írtak szerint súlyosította. Mivel az ítélőtábla által felemelt tartam két év alatt maradt, a súlyosítás a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát és a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem érinti. A mellékbüntetés felemelését az ítélőtábla nem tartotta szükségesnek. [27] Az ítélőtábla a személynyilvántartás adatai alapján tüntette fel a határozat rendelkező részében Terhelt1 vádlott érvényes személyazonosító okmányának számát. [28] A fentiekre tekintettel az ítélőtábla – a Be.
16. §

(1)bekezdése szerint nyilvános ülésen – a fellebbezéssel támadott elsőfokú ítéletet a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [29] Az ítélőtábla határozata elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdéseiben foglalt előírások zárják ki, ugyanis a terhelt vonatkozásában az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntés másodfokon nem született. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Zsótér Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Lőrinczy Attila István s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék
3. május
4. napján kihirdetett 4.B.517/2022/
5. számú ítélete – a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.193/2023/
6. számú határozata folytán –
7. szeptember
8. napján jogerős és végrehajtható. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.193/2023/11./ibf. Budapest,
9. szeptember
10. Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke 6