. §-ának rendelkezéseit, első és második mondatát nem lehet egymástól elkülönülten értelmezni, a két mondat egységet képez, együtt határozzák meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét. Tényleges tartalmát áfa ügyben történő visszatérítési igény elbírálása során a bírói gyakorlat által a levonási jog kapcsán kimunkált hármas teszt analóg alkalmazásával lehet megállapítani.
ügy száma: Kfv.I.35.518/2020/
alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága ( Helység3,)
alperes képviselője: kamarai jogtanácsos (Helység1/4, ) A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél, a felülvizsgálati kérelem sorszáma: alperes, 9.szám alatt A felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Győri Törvényszék 1 K.701.134/2020/8. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Győri Törvényszék 1 K.701.134/2020/8. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kúria I.Kfv.35.518/2020/7/II 2 Kötelezi
alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 100.000 (egyszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget. A felülvizsgálati eljárási illeték
állam terhén marad.
ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes 2019. december 23-án
EUB C-292/19. számú végzésére hivatkozással
adózás rendjéről szóló
elsőfokú adóhatósághoz. Kft2.-vel szemben fennálló tejértékesítésből származó 2016. január – május hónapok között teljesített 40.422.922, -Ft összegű lejárt követelésére alapította. A visszatéríteni kívánt adó összegét 6.166.754, -Ft-ban határozta meg, továbbá
elsőfokú hatóság a 4326983842 számú határozatával a felperes kérelmét elutasította.
t nem vitatta, hogy a követelés véglegesen behajthatatlanná vált, és a felperes
adós felszámolási eljárásának megindítását követően kísérletet tett a fennálló tartozás behajtására, fizetési felszólításokat adott ki, melyek eredménytelenek maradtak. A felszámolói nyilatkozat igazolta, hogy a felperes igényének teljesítésére
adós vagyona várhatóan nem nyújt fedezetet. Álláspontja
volt, hogy a felperes és adós tulajdonosi viszonya, összefonódása révén, a felperesnek rálátása volt
adós működésére, ezért tudomással bírt fizetési nehézségeiről. A felperesnek már 2014-2015. évben kintlévőségei voltak
adóssal szemben, ennek ellenére tovább értékesítette a tejtermékeket, nem élt a szerződések felmondási jogával. A tej beszállítását csak
t követően állították le, amikor
adós eladásra került egy másik gazdasági társaság részére. Ilyen körülmények alapján a felperes kérelme akkor lett volna teljesíthető, ha a behajthatatlanná válás elkerülése, megelőzése érdekében minden szükséges intézkedést megtett volna a szerződés megkötése,
ügyletek teljesítése során, valamint a tartozás behajtása érdekében.
elutasítás jogalapját
[3] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 4327708785 számú határozatával
elsőfokú határozatot helyben hagyta. Megállapította, hogy a felperes követelésének behajthatatlansága igazolást nyert, de
elsőfokú adóhatóság jogszerűen és helyesen vizsgálta
áfa visszatérítési kérelem elbírálásakor
Okszerűen jutott arra a következtetésre
elsőfokú adóhatóság, hogy a felperes a 2016. január -május közötti időszakban teljesített számlák vonatkozásában nem igazolta
t, hogy minden szükséges intézkedést megtett követelései behajthatatlanná válásának elkerülése érdekében. A felperes előre láthatta partnere kockázatosságát, fizetésképtelenségét, számíthatott arra, hogy partnere nem teljesít, magatartása nem volt kellően gondos, körültekintő és működése gazdasági kockázatát, gondatlan magatartásának következményeit nem háríthatja át a költségvetésre. Kúria I.Kfv.35.518/2020/7/II 3 A kereseti kérelem és
alperes védekezése [4] A felperes kereseti kérelmében
alperes határozatának
elsőfokú határozatra is kiterjedő megváltoztatását kérte akként, hogy a bíróság adjon helyt adó visszatérítési kérelmének, kamatigényét
elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. [5] Kifogásolta, hogy
alperes kérelme elbírálásakor nem vette figyelembe
adósemlegesség elvét, figyelmen kívül hagyta a közösségi gyakorlatot, többletfeltételt támasztott a behajthatatlan követeléshez kapcsolódó adóalap csökkentés iránti kérelem teljesítéséhez. Szerinte a követelés véglegesen behajthatatlanná válásán túlmenően további bizonyítás nem terhelte. A jogi előírás nem teszi lehetővé
adóhatóság számára
adózó magatartásának gazdasági észszerűség szempontú vizsgálatát. Csak adócsalás esetén merülhetne fel
adóalap csökkentés megtagadása, ilyen körülményt viszont
alperes nem tárt fel. Alperes eljárása a visszamenőleges jogalkalmazás tilalmát is sérti, hiszen csak 2020. január 1. napjától állította fel a jogalkotó
t a követelmény rendszert, amelyet most felperesen
adóhatóság számonkér. Vitatta, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye alkalmazható lenne, de ha mégis, úgy annak téves tartalmat tulajdonít
alperes. Ezzel összefüggésben a közösségi joggyakorlatra, és
alapelvi rendelkezéshez fűzött kommentárra hivatkozott. [6] Indítványozta
Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését, a rendeltetés ellenes joggyakorlásra alapozott adóalap csökkentés elutasítása vonatkozásában. [7]
alperes védiratában a kereset elutasítását kérte.
elsőfokú ítélet [8]
elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta és
alperes határozatát
elsőfokú határozatra is kiterjedően megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes 6.166.754,-Ft adó-visszatérítésre jogosult. Kötelezte
alperest a visszatérítendő adó összegének és ezen összeg után
adó megfizetésének napjától
ítélet jogerőre emelkedéséig a jegybanki alapkamat
onos mértékű kamat megfizetésére is. [9] A bíróság nem osztotta
t a felperesi érvelést, hogy a behajthatatlan követeléshez kapcsolódó adó-visszatérítés iránti kérelem elbírálása során a közösségi jog ne engedne többletfeltétel meghatározását. Hangsúlyozta, hogy a Héa-irányelv 90. cikk
adó-visszatérítés feltételének meghatározását a tagállamok feladatává tette. Nincs olyan közösségi jogi rendelkezés, illetve EUB döntés, amely alapján ne lehetne vizsgálni
adóvisszatérítés iránti kérelem kapcsán a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének érvényesülését. Kúria I.Kfv.35.518/2020/7/II 4 [10] Rögzítette
t is, hogy alperes eljárása nem sérti a visszamenőleges jogalkalmazás követelményét, mert már a szerződés teljesítésének időpontjában is alapelvi rendelkezés volt a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye. Ekként
adóhatóság jogszerűen vizsgálta
. §-ban megfogalmazott követelményt és a felperes állításával ellentétben nem alkalmazta a 2020. január 1. napjától hatályos,
általános forgalmi adóról szóló
adóhatóságnak nem feladata a polgári jogi jogviszonyok tartalmának minősítése, a szerződéskötő felek egymással szembeni magatartásának észszerűségi vizsgálata. A gazdasági észszerűség hiányát kizárólag akkor állapíthatja meg, ha annak közvetlen adójogi vonzata is van. Ehhez viszont a közösségi joggyakorlatban kimunkált hármas feltétel fennállta szükséges, de a felperes esetében ezek nem álltak fenn. A felperes részéről a gazdasági esemény végbement, a kibocsátott számlák alapján
adót bevallotta és befizette, s
adóhatóság nem állapított meg olyan körülményt, amelyből arra lehetne következtetni, hogy a gazdasági ügyletek kifejezett, vagy elsődleges célja adókijátszás volt. [12] Nem osztotta
t
alperesi érvelést sem, hogy
Álláspontja szerint
első mondatban megfogalmazott alapelvi követelményt a második mondat tölti meg tartalommal, a két mondat egységet képez. A rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye is konkrét ügylethez kapcsolódóan, annak adójogi hatásait tekintve vizsgálható.
alperes értelmezése ezen felül sértené
adósemlegesség elvét is, és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének céljával lenne ellentétes, ha
adóhatóság
ügylet teljesítésével kapcsolatosan feltárt, egyes gazdaságilag ésszerűtlen döntésekre hivatkozva tagadná meg, úgy
adó-visszatérítését, hogy
adójogszabályokban foglalt rendelkezések megkerülésére, kijátszására való szándékot nem állapít meg. Jelen esetben a felperes oldalán adókijátszás, adóelkerülés nem volt megállapítható, hiszen olyan ügylettel kapcsolatosan fizette meg
általános forgalmi adót, amelynek ellenértékét ténylegesen nem kapta meg. Költségvetést kár sem érte, mivel a felperes
ügyletet saját részéről teljesítette, részére
t
áfa összeget kell visszafizetni, amelyet a felperes úgy fizetett meg, hogy ahhoz kapcsolódóan ellenértéket soha nem fogja megkapni. [13] A bíróság
előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését szükségtelennek tartotta, mivel a per a tételes közösségi jogi és magyar jogi rendelkezések értelmezésével eldönthető volt, így nem merült fel ténylegesen értelmezést igénylő kérdés. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [14] A jogerős ítélet ellen
alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és kereset elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és
elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozathozatalára történő utasítását kérte. [15] Álláspontja szerint
ítéletben foglaltakkal ellentétben
alperes nem „gazdaságilag ésszerűtlen döntésekre hivatkozva” tagadta meg
adó-visszatérítését, ezért a bíróság alaptalanul állapította meg erre alapozva, hogy
alperes értelmezése sértené
Kúria I.Kfv.35.518/2020/7/II 5 adósemlegesség elvét.
alperes által a felperes terhére értékelt körülményeket a bíróság tényszerűen nem értékelte. [16] Hangsúlyozta, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvi követelményét nem lehet akként értelmezni, hogy a jogalkotó e rendelkezéssel kizárólag valamely felek között létrejött ügylettel kapcsolatban tanúsított visszaélésszerű adózói magatartásokat tilalmazná. Ha ugyanis kizárólag ezen adózói magatartások lennének tiltottak, kiüresedne a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének
A perbeli esetben a felperes által kötött jogügylet célzata tekintetében visszaélésszerű magatartást
adóhatóság nem állapított meg, a joggyakorlás,
az
adó-visszatérítési jog gyakorlása tekintetében
onban egyértelműen megállapítható volt a rendeltetésellenesség. [17]
adóhatóság
. §-ban megfogalmazott elvárás teljesülésének megállapítása érdekében vizsgálta a felperes magatartását. Vizsgálnia kellett, hogy a felperes
adóbeszedése és
adóbevétel kiesés veszélyének elhárítása érdekében a behajthatatlanná válás érdekében a partnerkiválasztás, a szerződés megkötése és
ügyletteljesítése során megtett-e minden szükséges intézkedést, másrészt pedig
t, hogy megtett-e minden szükséges intézkedést a tartozás behajtása érdekében. A feltárt körülmények alapján
t a következtetést kellett levonni, hogy a felperes a visszatérítési igénnyel visszaélésszerűen kívánt élni, ugyanis olyan behajthatatlan követelés visszatérítésére irányult kérelme, mely állomány keletkezéséhez és halmozódásához saját magatartásával hozzájárult, a felperes magatartásának következményeit pedig nem lehet a költségvetésre áthárítani. Nemfizetés esetén
adó teljes beszedését és
adóbevétel kiesés veszélyének
időben történő elhárítását célzó aktív cselekmények, intézkedések elvárása adózótól ésszerű és arányos követelmény, amely nem ellentétes
uniós elvárásokkal, s nem teszi lehetetlenné
adóalap csökkentés jogának
érvényesítését, éppen ellenkezőleg, felgyorsítja
adóalap csökkentés folyamatát. [18]
. §-a nem csak a bírósági ítéletekben kifejtettek szerinti jogügyletekkel kapcsolatos tartalmat, hanem
adójogviszonyokban érvényesülő általános alapelvi követelményként
t a jelentést is hordozza, hogy
adójogviszonyok alanyai
egyes törvényi rendelkezések adta lehetőségekkel csak
ok céljának, funkciójának megfelelően élhetnek.
, hogy
alapügylet tekintetében adócsalás, vagy visszaélésszerű magatartás nem került megállapításra, nem alapozza meg a felperes visszatérítési igényét, ugyanis
adóalap csökkentésre okot adó körülmény,
az a behajthatatlanná válás elkerülése és a behajtás iránt tett intézkedések vonatkozásában kifejtett felperesi magatartást is értékelni kell. A bíróság
onban ezt
alperes által hivatkozott körülményeket nem értékelte, ezért
ítélet sérti a Pp. 279. §
ítéleti megállapítással szemben kár éri a költségvetést a visszatérítési kérelem teljesítésével, ugyanis
adóhatóságnak már nincs lehetősége
adóstól visszaszerezni a Kúria I.Kfv.35.518/2020/7/II 6 levont adó összegét. Felperes viszont olyan áthárított adót nem kapott meg vevőjétől, amely halmozódásához és beszedésének elmaradásához saját magatartásával hozzájárult. [21] Kifogásolta a kamatfizetés kezdő időpontjának téves megállapítását is, ugyanis álláspontja szerint a felperes a behajthatatlanság igazolását megelőzően nem kérhette volna vissza a befizetett áfa összegét, ezt megelőző időszakra kamat pedig nem illeti meg. [22] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, egyben előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelmet is előterjesztett. A Kúria döntése és jogi indokai [23]
alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan. [24] A Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 115. §
elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelmének teljesítéséről helytállóan, a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályok lényeges megsértése nélkül döntött, döntése indokaival a Kúria teljes mértékben egyetért. [25]
alperes felülvizsgálati kérelmében elsőként
Álláspontja szerint annak két mondatát egymástól függetlenül kell értelmezni,
első mondat
adójogviszonyokban általánosan érvényesülő elvet tartalmazza, míg második mondat ennek
elvnek egy másik aspektusát fejti ki, tölti meg tartalommal.
onban a két mondatot nem lehet összemosni, és csak egymásra tekintettel értelmezni. [26] Ezzel a megközelítéssel a Kúria nem ért egyet.
értelmezés során a bíróságok mozgásterének korlátait a 23/2018. (XII.28.) AB határozat [25] pontja a következőképpen határozta meg: „
Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban
ok céljával és
Alaptörvénnyel összhangban értelmezik.
Alaptörvénynek ez a rendelkezése a bíróságok számára alkotmányos kötelezettségként írja elő, hogy ítélkező tevékenységük során a jogszabályokat elsősorban
ok céljával összhangban értelmezzék. Ebből a kötelezettségből következik, hogy a bíróságnak a jogszabályok adta értelmezési mozgástér keretein belül
onosítania kell a jogszabály céljának érvényesülését, és a bírói döntésben alkalmazott jogszabályokat elsősorban arra tekintettel kell értelmeznie.” [27] A 3179/2018 (VI.8.) AB határozat
t is leszögezte, hogy „
adott ügyben alkalmazandó jogszabályoknak pusztán a nyelvtani értelmezése nem felel meg
indokolt bírói döntéssel szemben támasztott alkotmányos követelményeknek. Ennek oka, hogy
Alaptörvény 28. cikke
t a kötelezettséget rója a bíróságokra, hogy a jogszabályokat
ok céljával és
Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezniük. A bírói jogalkalmazás folyamatában a jogszabályok értelmezése egy olyan komplex indokolást igényel, amely a szintaktikai mellett a teleologikus és a rendszertani értelmezés szempontjait is felismeri, értékeli és egymásra tekintettel ütközteti. A jogértelmezés ezen bíró által érvényesített, komplex folyamatában
irányadó jogi normákat a rendszertani értelmezés keretében Kúria I.Kfv.35.518/2020/7/II 7 nemcsak egymásra tekintettel, hanem a jogalkotó céljára és
Alaptörvényre figyelemmel is értékelni kell a konkrét ügyben.” [81. pont] [28] A perbeli ügyben
. §-a értelmezése, annak tartalmának meghatározása kiemelkedő jelentőséggel bírt.
Alkotmánybíróság által lefektetett elveket követve a Kúria egyrészről vizsgálta, hogy
Art.-be a rendeltetésszerű joggyakorlás szabálya mikor került beemelésre és mi volt a szabályozás célja. Másfelől áttekintette, hogy annak milyen tartalmat tulajdonít a bírói gyakorlat. Ezek mentén foglalt állást
elsőfokú bíróság ítéletének jogszerűségéről. [29] A rendeltetésszerű joggyakorlás intézményét
adózás rendjéről szóló
volt, hogy „A kilencvenes években egyre gyakoribbá váltak
ok a nyilvánvalóan adórövidítési vagy adómegkerülési célból létrehozott szerződési konstrukciók, amelyek működésének egyetlen ésszerű magyarázata
elérhető adónyereség. Előfordultak olyan esetek is, amikor a létrehozott ügyletek
egyes adótörvények vélt vagy valódi szabályozási hézagainak kihasználásával a befizetések ellenében annak többszörösét kínálták adóelőnyként. Ezeknek
akcióknak a kárvallottja a költségvetés volt, és
elszenvedett veszteségek nagyságrendje pedig több milliárd forint.
egyes adótörvények a kiskapukat saját szabályozási tárgykörükre szűkítve igyekeznek különböző alapelvek megállapításával bezárni. Más országok kodifikációs gyakorlatát követve elvi éllel mondja ki ezért a törvény a rendeltetésszerű joggyakorlás kötelezettségét
adójogviszonyokban is.” Hangsúlyozta
indokolás, hogy „A törvény
adójogban is intézményesíti a nem rendeltetésszerű joggyakorlás tilalmát, de ahhoz a polgári jogi érvénytelenségtől eltérő jogkövetkezményt fűz. Ez a rendelkezés nem tiltja meg általánosságban a legális eszközökre szorítkozó adókikerülést. Annak speciális esetét tekinti ellentétesnek a jog társadalmi rendeltetésével. Rendeltetésellenes joggyakorlásnak
t
esetet minősíti a törvény, amikor a szerződés vagy más jogügylet létrehozásának célja nem a piacon elérhető gazdasági előny, hanem kizárólag vagy döntően a kölcsönös vagy egyoldalú adómegtakarítás, közvetve
államháztartás valamely alrendszerének okozott kár. „Arra is kitért
indokolás, hogy „nincsen helye a beavatkozásnak, ha a jogügylethez kapcsolódó adóelőny a jogügyletnek csak egyik célja, s amellett más gazdasági indokok is szerepet kapnak.„ [30] Ugyan ezzel a szövegezéssel került be a jogelv
adózás rendjéről szóló
adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni.
adótörvények, önkormányzati rendeletek alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak
olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja
adótörvényben, önkormányzati rendeletben foglalt rendelkezések megkerülése.” Kiemelendő, hogy a jelenlegi szabályozást címe így fogalmaz: „1. § [A rendeltetésszerű (célhoz kötött) joggyakorlás követelménye (joggal való visszaélés tilalma)]”, mely
t mutatja, hogy nem általános joggyakorlási elvként került szabályozásra, hanem egy speciális
adóelkerülést, adókijátszást tiltó elv, mely arra a célra irányul, hogy
adó illegális megkerülését kizárják, rászorítva
adózókat
Alaptörvényben írt kötelezettség teljesítésére. [31] Téves tehát
alperesnek
a felülvizsgálati érvelése, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás
adójogviszonyokat átható, általános,
okat mintegy „körülölelő” jogelv Kúria I.Kfv.35.518/2020/7/II 8 lenne. Ilyen általános magatartási normát a korábbi Art 1. §
adóigazgatási rendtartásról 1. §-a nevesíti. [32] Másodjára a Kúria
t vizsgálta, hogy
elsőfokú bíróság a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének érvényesülését
adóalap csökkentés,
adó-visszatérítés jogszerűségének elbírálásakor a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően értékelte-e. A Kúria már több döntésében utalt arra, hogy Art. szabályozása általánosságban határozza meg a rendeltetésellenes joggyakorlást, pontos elhatárolást, hogy
milyen magatartással valósul meg és mely körülmények fennállása esetén állapítható meg, nem ad, a jogalkalmazóra bízza a konkrét eset releváns tényállási elemeinek értékelése alapján annak meghatározását. A törvényi rendelkezés értelmezése során a Kúria nemcsak annak nyelvtani tartalmát, hanem a szövegkörnyezetét és célkitűzéseit figyelembe vette és tekintettel volt
Európai Unió Bíróságának áfa ügyekben hozott visszaélésszerű magatartás és
adókikerülés kapcsán kifejtett tételeire is. Erre figyelemmel vette át és alkalmazza
t a három lépcsős tesztet, melyet
EUB a Halifax ügy kapcsán kidolgozott és tekinti
óta is ezt irányadónak a rendeltetésellenes joggyakorlás megállapításakor. Ugyan
EUB
áfalevonási jog alapfeltételeként dolgozta ki a háromlépcsős tesztet,
onban analógia útján a visszatérítési jog elbírálásakor is ugyanúgy alkalmazandó. Rögzíthető, hogy mind
EUB, mind a magyar bíróságok által felállított mérce súlyos, rosszhiszemű adókijátszásra irányuló magatartást minősít nem rendeltetésszerű magatartásnak. [33] Helytállóan járt el
elsőfokú bíróság mikor e szempontból elemezte a szerződés létrejöttét, a gazdasági események megvalósulását és a felperesnek behajthatatlanság kapcsán tett intézkedéseit és jogszerű következtetésre jutott, amikor
t rögzítette, hogy a felperes és adósa között létrejött szerződésből, a felek közötti jogviszonyból hiányoznak
ok
elemek, amelyek a rendeltetésellenes joggyakorlásra jellemzőek. Mindazok, amiket
alperes a szerződéses kapcsolat, a szerződés teljesítése, fizetésképtelenség felismerhetősége, felperes gazdasági döntéseinek ésszerűsége kapcsán a felperes terhére rótt nem tartoznak a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének tartalmi elemei közé, ezek sem egyenként, sem összességükben nem valósítanak meg rendeltetésellenes joggyakorlást, ezért a rendeltetésellenes, visszaélésszerű magatartás megállapítására jogellenesen került sor. [34] Hangsúlyozza a Kúria
t is, hogy bár a Héa-irányelv erre lehetőséget biztosított, 2020. január 1-ig a magyar áfa törvényi szabályozás nem rendelkezett a behajthatatlan követelés esetében
adó alapcsökkentési lehetőségről. Ezt a hiányosságot kívánta
alperes
Törvényi előírás hiányában
adózók
irányelv közvetlen hatályára hivatkozva, majd
EUB-nek a C292/19. számú döntését követően élhettek ezzel a lehetőséggel. A PORR végzés egyértelműsítette, hogy
irányelv 90.cikkének
t a kérdést szabályozza, hogy nemfizetés esetén el lehet-e tekinteni
adóalap-csökkentéstől.” „Ugyanis
on lehetőség elismerése, hogy a tagállamok ilyen esetben bármely héaalap-csökkentést kizárjanak, ellentétes lenne a héa-semlegesség elvével, amelyből többek között
következik, hogy
államkincstár érdekében adóbeszedőként eljáró vállalkozást teljes egészében mentesíteni kell
on gazdasági tevékenysége során fizetendő vagy megfizetett héa terhe alól, amely maga is héa-köteles.” [22-23. pont]
t is kifejtette, hogy „
a helyzet, amelyet
adósnak a hitelezőivel szemben fennálló kötelezettségei végleges csökkentése jellemez, nem Kúria I.Kfv.35.518/2020/7/II 9 minősíthető a héairányelv 90. cikkének
alperesnek
t
érvelését illeti, hogy a költségvetést kár érte, mert
adós felszámolása következtében elesik attól a lehetőségtől, hogy visszakövetelje
t, – melyet egyébként a perben
alperes nem is igazolt, –
ért nem állja meg a helyét, mert
EUB álláspontja szerint
irányelvből következően
állam nem szedhet be több adót, mint amennyit „
állam javára adóbeszedőként eljáró vállalkozás” beszedett. Másrészről
adóhatósági álláspont és jogszabály értelmezés sérti
áfa semlegesség és arányosság elvét is, mert
on intézkedések, amelyeket a tagállamok
adó pontos beszedése és
adócsalás megakadályozása érdekében elfogadhatnak, nem haladhatják meg
e célok eléréséhez szükséges mértéket. Márpedig
értelmezés, amit
alperes
. §-nak tulajdonít éppen ezt valósítaná meg, továbbá olyan feltételrendszert támaszt
adózókkal szemben, amelyek jogszabály alkotás hiányában normatív előírásként nem jelennek meg, emiatt ez a jogbiztonság alapelvi követelményével is ellentétes. [36] A felülvizsgálati kérelem kamatfizetés kezdő időpontjára vonatkozó előadásának elbírálása során a Kúria a következőkre volt tekintettel.
EUB a C-387/
adóalany terhére a szóban forgó összegek rendelkezésre nem állása okán így keletkezett pénzügyi veszteség késedelmi kamat fizetésével ellentételezésre kerüljön. Uniós héa-szabályozás hiányában
egyes tagállamok belső jogrendjének feladata meghatározni a késedelmi kamatok fizetésének feltételeit, különösen e kamatok mértékét és számításának módját, mindazonáltal tiszteletben tartva
adósemlegesség elvét. [37]
.§-ának a késedelmi kamatra vonatkozó visszaigénylés időpontjához rendelt általános előírásai
EUB által megfogalmazottak mentén keletkeztek.
onban
Art.
Európai Unió Bírósága döntése alapján keletkezett visszatérítési igény esetében
általános szabályoktól eltérő speciális rendelkezést tartalmaz. A 196.§
t mondja ki, hogy
adóhatóság kamat fizetési kötelezettsége
adó megfizetésének napjától a visszatérítés teljesítéséről szóló határozat véglegessé válásának napjáig áll fenn.
Art. ezen rendelkezésének tehát nem tulajdonítható
alperesi értelmezés, miszerint kizárólag a behajthatatlanság megállapításától terhelné alperest a kamatfizetés kötelezettsége. [38] A Kúria a mindenben helytálló jogerős ítéletet a Kp.121. §
irányadó magyar jogi előírás értelmezésével megválaszolható volt.
döntés elvi tartalma [39]
. §-ának rendelkezéseit, első és második mondatát nem lehet egymástól elkülönülten értelmezni, a két mondat egységet képez, együtt határozzák meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét. Tényleges tartalmát áfa ügyben történő visszatérítési igény elbírálása során a bírói gyakorlat által a levonási jog kapcsán kimunkált hármas teszt analóg alkalmazásával lehet megállapítani. Kúria I.Kfv.35.518/2020/7/II 10 Záró rész [40] A Kúria a Kp. 35.§
alperest a felperes felülvizsgálati perköltségének viselésére. [41] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illeték a pervesztes alperest
illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5.§
állam terhén marad. [42] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a felperes kérelme folytán tárgyaláson bírálta el. [43]
ítélet ellen a felülvizsgálat lehetőségét a Kp. 116.§ d) pontja zárja ki. Budapest,
MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.