Bf.311/2022/7 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat] állapította meg. Ezért a vádlottat, mint többszörös visszaesőt 3 év 6 hónap, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és a bűnügyi költségről. [2] Az elsőfokú ítélettel szemben ellenérdekű fellebbezéseket jelentettek be: [3] az ügyészség a vádlott terhére súlyosításért, a kiszabott szabadságvesztés büntetés és a közügyektől eltiltás hosszabb tartamban történő megállapítása, és a szabadágvesztés büntetés végrehajtási fokozatának fegyházban történő meghatározása, [4] a vádlott védője eltérő minősítés, a vádlott cselekményének a Btk.
2. §

(3)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő testi sértés bűntettének minősítése, és erre figyelemmel a büntetés enyhítése érdekében. [5] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.274/2020/

1. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett fellebbezést annak indokaival egyezően fenntartotta. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet tanácsülésen bírálja felül. Észrevételezte az elsőfokú ítélet [25] bekezdésében található elírást (helyesen: közvetett életveszélyes állapot). Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a testi sérülés okozására a vádlott eshetőleges szándéka terjedt ki. Rámutatott, hogy az átiratában kifejtett elkövetési körülményekre tekintettel e vonatkozásban a vádlott egyenes szándéka állapítható meg, ezért e vonatkozásban a jogi indokolás helyesbítésére tett indítványt. Részletesen megjelölte azon büntetéskiszabási körülményeket is, amelyek alapján a vádlottal szemben súlyosabb szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabását, valamint fegyház fokozat megállapítását tartotta indokoltnak. [6] A védő fellebbezésének indokolásában továbbra is fenntartotta azon álláspontját, miszerint a vádlottnak az eredményre, mint a bűncselekményt súlyosabban minősítő körülményre még a hanyag gondatlansága sem terjedt ki. Ezért a cselekménye a Btk.
2. §

(3)bekezdésébe ütköző testi sértés bűntettét valósította meg. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét e bűncselekményben állapítsa meg, és a minősítés megváltoztatásával arányban álló, enyhébb büntetést szabjon ki vele szemben. Kitért arra is, mely okból tartotta alaptalannak a vádlott terhére bejelentett ügyészségi fellebbezést. [7] Az ítélőtábla az ügyészség fellebbezését ítélte alaposnak. [8] A másodfokú bíróság a Büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 598. §

(2)és

(4)bekezdése alapján tanácsülésen eljárva, a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.311/2022/7/í 3 [9] Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le. [10] A bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállás hiánytalan, így az a Be. 591. §

(1)bekezdése alapján irányadó volt a másodfokú felülbírálat során. [11] A vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó adatokat [Be. 561. §

(3)bekezdés b) pont] az ítélőtábla kiegészítette a következőkkel: [12] A [11] bekezdésben írt cselekmények miatt a Makói Járásbíróság a

1. szeptember
2. napján jogerős 1.Fk.247/2017/
3. számú ítéletével a vádlottat 90 nap elzárásra ítélte. [13] A Makói Járásbíróság a
4. február
5. napján kihirdetett és a Szegedi Törvényszék 2.Bf.1004/2020/
6. számú ítéletével
7. április
8. napján jogerőre emelkedett 1.B.366/2019/
9. számú ítéletével 4 rendbeli ittas járművezetés vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt 1 év 10 hónap börtönre, 4 év közúti járművezetéstől eltiltásra és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az alapos gyanú közlésére
10. július
11. napján került sor. [14] A Makói Járásbíróság a
12. január
13. napján kihirdetett és
14. február
15. napján jogerőre emelkedett 1.B.403/2019/
16. számú ítéletével lopás vétsége miatt a többszörös visszaeső vádlottat 1 év 6 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az alapos gyanú közlésére
17. március
18. napján került sor. [15] Az elsőfokú eljárás idején a vádlottal szemben további eljárás is folyamatban volt. A Makói Járásbíróság a
19. december
20. napján kihirdetett és a Szegedi Törvényszék 1.Bf.109/2022/
21. számú ítéletével
22. szeptember
23. napján jogerőre emelkedett 2.B.156/2021/
24. számú ítéletével a többszörös visszaeső vádlottat garázdaság vétsége és könnyű testi sértés vétsége miatt 1 év 10 hónap szabadságvesztésre ítélte. A vádlott ezeket a büntetéseket folyamatosan tölti. [16] A Be.
25. §

(1)bekezdés a) pontja szerint eljárva, az iratok alapján, a másodfokú bíróság helyesbítette az elsőfokú ítélet tényállásának [25] bekezdését, mert az elírást tartalmazott. A sérülések következtében sértett1 sértettnél – helyesen – közvetett életveszélyes állapot következett be. [17] A minősítés megváltoztatására irányuló fellebbezés valójában a bizonyítékok mérlegelését támadta. Azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott terhére rótta az életveszélyes sérülés bekövetkezését is azáltal, hogy e vonatkozásban a vádlott hanyag gondatlanságát állapította meg. A védő szerint a vádlottat az eredmény tekintetében a bűnösség legenyhébb formája sem terheli. Egyrészt azért, mert a vádlott rúgása következtében bár megtántorodott a sértett, de nem esett el, másrészt az ezt követő arculütés kis erejű volt és emiatt a vádlottnak nem kellett előre látnia magatartása lehetséges következményeit. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.311/2022/7/í 4 [18] Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást széles körben lefolytatta, a tárgyaláson is kihallgatta mindazon tanúkat, akik az ügyre vonatkozóan érdemi vallomást tudtak tenni. Emellett sértett1 sértett sérüléseire vonatkozóan elkészített igazságügyi orvosszakértői véleményt épp a vádlott vallomására figyelemmel kiegészíttette, és e vonatkozásban az igazságügyi orvosszakértőt a tárgyaláson is részletesen meghallgatta. [19] Azt az eljárásban senki nem vitatta, hogy sértett1 a bűncselekmény elszenvedésekor mindenki számára nyilvánvalóan ittas állapotban volt, ez mind a beszédén, mind a járásán egyértelműen látszódott. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény adataira figyelemmel kiegészítette az ítélőtábla az elsőfokú ítélet indokolásának [40] bekezdését azzal, hogy a sértett véralkohol koncentrációja 2,43 ezrelék volt. [20] Az irányadó tényállás szerint a vádlott az általa is tudottan ittas állapotban lévő, bizonytalan mozgású sértettet egy alkalommal a jobb lábával, kis erővel, derékmagasságban megrúgta, amitől a sértett kissé megtántorodott. [21] A már egyébként is bizonytalan mozgású és a rúgás következtében megtántorodó sértettet nyomban ezután a vádlott egy alkalommal kis erővel, jobb kézzel, ököllel arcon ütötte. A sértett ennek következtében esett hanyatt és tompítás nélkül ütötte be a fejét a betonozott járdába. [22] Helyesen hivatkozott a védő a fellebbezésének indokolásában arra, hogy a két bántalmazási mechanizmus között alig telt el idő. A rúgás következtében az egyébként is bizonytalan mozgású, egyensúlyát vesztő sértettet váratlanul érte a vádlott kis erejű ütése, ami az ittas állapotban lévő sértett esetében elengedő volt ahhoz, hogy a sértett az ökölütés következtében úgy essen hanyatt, hogy azt az ittasága miatt eltompult reflexei miatt ne tudja tompítani, kivédeni. [23] A vádlotti cselekvőségre az italbolt betonozott területén, illetve a hozzá tartozó járdán került sor. Ezért a vádlottnak kellő körültekintés esetén azzal is számolnia kellett, hogy a számára is nyilvánvalóan ittas sértett az ütés következtében elesik, és fejét a betonozott járdába ütheti, amelynek folytán súlyos, akár életveszélyes sérülést is szenvedhet. A vádlott azonban – mint ahogy erre az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá – a kellő körültekintést elmulasztotta, ezért az eredmény tekintetében hanyag gondatlanság terheli. [24] Azt is helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott testi sértés okozására irányuló szándékkal bántalmazta a sértettet (elsőfokú ítélet [94] bekezdés), abban viszont tévedett, hogy erre az eshetőleges szándéka terjedt ki (elsőfokú ítélet [103] bekezdés). Abból a tényből, hogy a vádlott előbb derékmagasságban megrúgta a sértettet, majd nyomban ezután kis erővel ököllel arcul ütötte, kizárólag az a következtetés vonható le, hogy a vádlott egyenes szándéka terjedt ki a testi sértés okozására. A bántalmazás módjára (rúgás, ökölütés), helyére (arc) tekintettel ez a vádlotti magatartás önmagában alkalmas volt arra, hogy a sértettnek nyolc napon túl gyógyuló sérülése keletkezzen. [25] Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a jogi indokolás [86] bekezdésében az általa megállapított tényállástól eltérő megállapítást tett. Míg a tényállás Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.311/2022/7/í 5 szerint a vádlott a rúgáskor a sértettel szemben, illetve hozzá képest kissé oldalra állt, a hivatkozott bekezdés szerint a vádlott hátulról rúgta meg a sértettet. Ezért a jogi indokolás [86] bekezdését az ítélőtábla az irányadó tényállásnak megfelelően helyesbítette akként, hogy vádlott1 vádlott sértett1 sértettet vele szemben, illetve hozzá képest kissé oldalra állva jobb lábával rúgta meg. [26] A bizonyítékok mérlegelése az elsőfokú bíróság feladata. Megalapozott tényállás esetén nincs lehetőség a bizonyítékok eltérő mérlegelésére, ezért az ezt támadó, a bűncselekmény eltérő minősítésére irányuló fellebbezés eredményre nem vezethetett. [27] A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és bűncselekményét a törvénynek megfelelően minősítette. [28] A büntetéskiszabási körülmények helyesbítésre szorultak. [29] Az ítélőtábla további enyhítő körülményként értékelte azt, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetését megbánta. A vádlott fennálló és igazolt betegségei helyett a vádlott megromlott egészségi állapotát tekintette enyhítő körülménynek, de csak csekély súllyal, mert az alsó végtagoknál fennálló izom- és mozgásszervi betegsége nem tartotta vissza a vádlottat a bűncselekmény elkövetésétől, hiszen mindezek dacára a bűncselekmény elkövetésére részben oly módon került sor, hogy a jobb lábával megrúgta a sértettet. Az ítélőtábla mellőzte enyhítő körülményként értékelni a vádlott személyiségzavarát, mert az 56. BK vélemény II/4. pontja szerint ez csak abban az esetben enyhítő körülmény, ha a bűncselekmény elkövetését megkönnyítette. Ilyen megállapítást azonban az igazságügyi elmeorvosszakértői vélemény nem tartalmazott. [30] A vádlott előéleti adatainak kiegészítésére figyelemmel az ítélőtábla nyomatékos súlyosító körülményként értékelte azt, hogy a vádlott az ítéletben elbírált bűncselekményt három büntetőeljárás hatálya alatt követte el. [31] Az ítélőtábla osztotta az ügyészség álláspontját abban, hogy az elsőfokú bíróság ugyan indokoltan tért el a vádlott javára az irányadó középmértéktől, azonban tévedett akkor, amikor a büntetési tételkeret alsó határához közeli tartamú szabadságvesztést szabott ki. [32] A vádlott a bűncselekményt többszörös visszaesőként követte el, a többszörös visszaesést megalapozón túl is volt büntetve, eddig főként vagyoni elleni bűncselekmények elkövetése miatt. Az elsőfokú ítélet [10] bekezdésében írt ítélet 2019. június 3. napján emelkedett jogerőre, a jelen eljárás tárgyát képező bűncselekményt alig két hónappal ezt követően követte el. Ellene általa is tudottan már három ügy miatt is folyamatban volt büntetőeljárás. A vádlott disszociális személyiségzavara azt mutatja, hogy bár a társadalmi normákat felismeri, azokat nem képes és nem is hajlandó betartani. Korábbi elítélései azt támasztják alá, hogy bűnözői életmódra rendezkedett be, a társadalmi normáknak, a törvényi előírásoknak tudatosan ellenszegül. Ez a vádlott személyében rejlő fokozott társadalomra veszélyességét igazolják, amelyre figyelemmel az ítélőtábla a vele szemben kiszabott szabadságvesztés tartamának 4 év 6 hónapra történő súlyosítását tartotta indokoltnak. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.311/2022/7/í 6 [33] A bűncselekmény elkövetési körülményeire és a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességre tekintettel, indokolt volt a mellékbüntetés tartamának súlyosítása is, ezért azt az ítélőtábla 5 évre súlyosította. [34] Az elsőfokú bíróság az enyhítő körülményekre, különösen a vádlott egészségi állapotára figyelemmel a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb végrehajtási fokozatot, börtönt állapított meg a szabadságvesztés végrehajtási fokozataként. Az ítélőtábla az előzőekben már rámutatott arra, hogy a vádlott megromlott egészségi állapota kisebb súllyal értékelendő enyhítő körülményként, hiszen az egyáltalán nem tartotta vissza a testi épség elleni bűncselekmény elkövetésétől. Igazolt betegségei – amennyiben az szükséges – a büntetés végrehajtása során is kezelhetők. Ezért az ítélőtábla nem látott indokot a Btk. 35. §

(2)bekezdésének alkalmazására és a szabadságvesztést a Btk. 37. §

(2)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontja alapján fegyházban rendelte végrehajtani. [35] Az elsőfokú bíróság egyéb rendelkezései törvényesek. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megváltoztatására figyelemmel az ítélőtábla megállapította, hogy a vádlott a Btk. 38. §

(4)bekezdés a) pontjára figyelemmel sem bocsátható feltételes szabadságra. [36] A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az ügyészség fellebbezését alaposnak találta, ezért az elsőfokú ítéletet a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy a vádlott tartózkodási helyére utalást mellőzte. A Be. 561. §

(2)bekezdés b), illetve a Be. 184. §

(2)bekezdés f) pontja alapján csak a vádlott lakcímét, értesítési címét és tényleges tartózkodási helyét kell feltüntetni, de ezeket is csak akkor, ha azok eltérőek. A teljesség érdekében megjegyzi az ítélőtábla, hogy a vádlott tartózkodási helyének utca neve helyesen utca neve utca. [37] Az ítélőtábla a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján – figyelemmel a Be. 574. §

(1)bekezdésére és a pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet 1. §

(2)és 7. §

(1)bekezdésére is – kötelezte a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére. [38] helye. Az ítélet ellen a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdése alapján fellebbezésnek nincs Szeged,

1. november
2. Dr. Benedek Tibor sk. Dr. Cserháti Ágota sk. Dr. Katona Dorottya sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.311/2022/7/í 7 A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.311/2022/
3. számú ítélete és a Szegedi Törvényszék 6.B.1404/2020/
4. számú ítéletének a jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős. Szeged,
5. november
6. Dr. Benedek Tibor sk. a tanács elnöke