Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.142/2024/
- szám A Debreceni Ítélőtábla a Kodela Ügyvédi Iroda (dr. Kodela Viktor ügyvéd, cím) által képviselt kérelmező neve (cím) kérelmezőnek – a Dr. ... bíró és Dr. .... bírósági titkár által képviselt Fővárosi Törvényszék (cím) kérelmezettel szemben vagyoni elégtétel megfizetése iránt indított nemperes eljárásában a Debreceni Törvényszék 11.Pk.21.356/2023/
- számú végzése ellen a kérelmezett által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő v é g z é s t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részében helybenhagyja. Megállapítja, hogy 23 304 (huszonháromezer-háromszáznégy) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. Ez ellen a végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A tényállás [1] A
- szeptember
- napján terjesztett elő keresetet a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon a per felperese a kérelmezővel, mint alperessel szemben.
- szeptember
- napján e perben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4217/2011/
- szám alatt elsőfokú ítéletet hozott. [2]
- december 9-én a Fővárosi Törvényszék 7.Mf.680.649/2018/
- szám alatt hozott határozatával ezt az elsőfokú ítéletet fellebbezett része tekintetében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új tárgyalásra és új határozat hozatalára utasította. [3]
- november
- napján a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság 12.M.70.407/2021/
- szám alatt hozott újabb ítéletet. [4]
- március
- napján a Fővárosi Ítélőtábla az alapper felperesének fellebbezése folytán eljárva 1.Mf.31.032/2023/
- szám alatt hozott ítéletével a pert részben megszüntette, az elsőfokú bíróság által megállapított sérelemdíj összegét felemelte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [5]
- december
- napján a felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Kúria Mfv.VIII.10.092/2023/
- szám alatt hozott ítéletet. [6]
- szeptember
- (a keresetlevél benyújtásának napját követő nap) és
- március
- napja (a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletének meghozatala napja) között eltelt időtartam 4211 nap. A kérelem és az ellenirat [7] A kérelmező végső formában fenntartott kérelmében a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló
- évi XCIV. törvény Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.142/2024/2 2 (a továbbiakban: Pevtv.)
- §-ára és
- §-ára hivatkozással a per elhúzódása miatt 1 684 800 forint vagyoni elégtételben, illetve eljárási költségében kérte marasztalni a kérelmezettet. Az eljárás számított időtartamát 4212 napban jelölte meg, az ennek alapján kifizetendő összeg számításának szabályairól szóló 372/
- (VI.30.) Kormányrendelet
- §-ában meghatározott 400 forintos napi összeggel számítva pedig kérelme összegszerűségének alapját is megjelölte. [8] A kérelmezett elleniratában a kérelmező kérelmét 389 600 forint vagyoni elégtételt meghaladó részében kérte elutasítani. A kérelmezett számos, az alapeljárás egyedi körülményére történt hivatkozás mellett hangsúlyozta, hogy az alapeljárás első- és másodfokú szakasza figyelembe vehető időtartama 2054 nap volt, ami így 974 nappal haladta meg az eljárási szakaszok Pevtv.-ben előírt 36 hónapos időtartamát. Ezzel összefüggésben annak az álláspontjának adott hangot, hogy a vagyoni elégtétel csak a 36 hónapot meghaladó időtartamra illeti meg a kérelmezőt. Az elsőfokú bíróság döntése [9] Az elsőfokú bíróság kötelezte a kérelmezettet, hogy 15 napon belül fizessen meg a kérelmezőnek 1 648 000 forint vagyoni elégtételt és 102 705 forint eljárási költséget. Ezt meghaladóan a kérelmet elutasította. A kérelmezőt feljogosította 49 533 forint eljárási illeték állami adó- és vámhatóságtól való visszaigénylésére, egyúttal megállapította, hogy ez az eljárási illeték az állam terhén marad. [10] Végzésének indokolásában megállapította, hogy 4211 nap volt az alapeljárás számított időtartama, amivel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a vagyoni elégtétel összegének számítása során a jogalkotói szándéknak megfelelően a vizsgált eljárás teljes időtartamát figyelembe kell venni. Ha a bírósági eljárás vagy eljárási szakasz a Pevtv.
- §-a szerint figyelembe vehető időtartama meghaladja a Pevtv. szerinti észszerűnek minősülő időt – a jelen esetben pedig ez történt –, úgy az eljárás teljes, a törvény szerinti számítás alapján meghatározott időszakából kell levonni a Pevtv.
- §
(3)és
(4)bekezdése alapján be nem számítható időtartamot és ez alapján kell meghatározni a vagyoni elégtétel összegét. A vagyoni elégtétel a teljes figyelembe vehető időszakért és nem csupán annak az észszerűnek minősülő időtartamot meghaladó részéért jár. E körben hivatkozott a Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.404/2022/2., Pkf.II.20.458/2022/
- szám alatti határozataira. A kérelmező 4212 napban jelölte meg a számított időtartamot, ehhez képest az elsőfokú bíróság 4211 napban, míg
- október
- és
- január
- közé eső 91 nap, azaz mindösszesen 92 nap vonatkozásában állapította meg, hogy a kérelmező kérelme nem alapos, míg ezt meghaladóan az igényt alaposnak találta és ennek megfelelően marasztalta a kérelmezettet. A fellebbezés és a fellebbezésre tett észrevétel [11] A végzés ellen a kérelmezett terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte az elsőfokú végzés megváltoztatását és 871 200 forint marasztalási összeget meghaladóan a kérelmező kérelmének elutasítását. E körben arra hivatkozott, hogy 2178 nappal haladta meg a bírósági eljárás figyelembe vehető időtartama a jelen esetben irányadó, észszerűnek minősülő 36 hónapos időtartamot. [12] Álláspontja szerint téves az elsőfokú bíróság azon következtetése, hogy csak 92 nap vonható le a figyelembe vehető időtartamból. Hivatkozása szerint a vagyoni elégtétel csak az észszerű időtartam és a tényleges, az elsőfokú bíróság által megállapított figyelembe vehető időtartam különbsége tekintetében járhat. Ezt meghaladóan a fellebbezésben fenntartotta az elsőfokú eljárásban hangoztatott érveit. [13] A kérelmező a fellebbezésre nem tett észrevételt. A másodfokú bíróság döntése [14] A fellebbezést az ítélőtábla nem találta alaposnak. Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.142/2024/2 3 [15] Az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita eldöntéséhez szükséges mértékben teljeskörűen feltárta és azt helytállóan állapította meg. A jogszabályi rendelkezéseket megfelelően hívta fel és a jogvita elbírálásához helyesen alkalmazta. Minden tekintetben helyesen foglalt állást – a Pevtv. normaszövege, annak az EJEB követelményrendszere által kialakított, az Alaptörvény
- cikkére és a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) Preambulumára tekintettel, a törvényjavaslat indokolásában előadottakból meghatározható jogalkotói törekvések figyelembevételével kialakított értelmezése alapján, a bírói gyakorlat megfelelő felhívásával – az elleniratban meghatározott időszakok levonhatóságáról, ezáltal a vagyoni elégtétel alapját képező figyelembe vehető időszakról. Érdemi döntését részletesen, a Pp.
- §
(4)bekezdése által elvárt mértékben indokolta, jogi érveit az ítélőtábla minden részében osztotta. [16] Csupán a fellebbezésre tekintettel mutat rá az ítélőtábla a következőkre: [17] Alaptalan volt a fellebbezésnek az a hivatkozása, hogy a vagyoni elégtétel csak az észszerűnek minősülő időtartam túllépése esetén és csak a túllépés szakaszára illeti meg a kérelmezőt. A Pevtv. 7. §
(2)bekezdése szerint ha a bíróság az eljárás vagy eljárási szakasz
- § szerint figyelembe vehető időtartama meghaladja az észszerűnek minősülő időtartamot, a fél a bírósági eljárás vagy eljárási szakasz figyelembe vehető időtartamához igazodó kormányrendeletben meghatározott mértékű pénzbeli igényt érvényesíthet vagyoni elégtételként. A Debreceni Ítélőtábla e jogszabályi rendelkezés értelmezése kapcsán már többször részletesen kifejtette (így: Pkf.II.20.404/2022/2., Pkf.II.20.345/2022/
- – közzétéve: BDT
- 4600, Pkf.II.20.055/2023/2., Pkf.II.20.143/2023/2., Pkf.II.20.261/2023/2., Pkf.II.20.271/2023/2., Pkf.II.20.276/2023/2., Pkf.II.20.294/2023/2., Pkf.I.20.326/2023/2., Pkf.I.20.365/2023/2., Pkf.II.20.002/2024/3.), hogy a jogszabályi rendelkezésből egyértelműen következik, hogy a figyelembe vehető időtartam szükségszerűen több, mint az észszerűnek minősülő időtartam; és mivel a figyelembe vehető időtartamnak többnek kell lenni az észszerűnek minősülő időtartamnál, a csak az észszerű időtartam és a figyelembe vehető időtartam különbözetére hivatkozó számítás a jogszabályi rendelkezések nyelvtani értelmezésével nem támasztható alá. [18] Mindezen felül a fellebbezés semmilyen indokát nem adta annak, hogy az elsőfokú bíróság a
- október
- és
- február
- között eltelt 105 nap, a
- október
- és
- november
- között eltelt 35 nap, a
- október
- és december
- között eltelt 35 nap és
- február
- és március
- közötti 37 nap vonatkozásában az elleniratbeli állásponttal összefüggő megállapításait mennyiben és milyen okból vitatja. Ahogyan abban a bírói gyakorlat mind a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (
- évi Pp.), mind a Pp. hatálya alatt is számos alkalommal állást foglalt: a fellebbezésben kell szövegszerűen leírni azt az eljárási vagy anyagi jogi jogszabálysértést, amelyen a fellebbezés alapul, ez határozza meg ugyanis a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörének terjedelmét. Mindezt egy korábbi beadványra történő visszautalással nem lehet teljesíteni; tehát az elleniratra visszautalással sem elégséges, mivel az ellenirat nem a fellebbezés része (Kúria Pfv.IV.20.829/2022/6., Kúria Pkf.II.24.839/2019/3., Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.428/2022/8). Ezért az ítélőtábla nem tekinthette a fellebbezés részének az elleniratot, és nem minősíthette az abban foglalt nyilatkozatokat a fellebbezés indokolásának. Annak a meghatározása, hogy az elleniratban foglalt érvek közül melyek lehetnek alkalmasak a fellebbezett határozatban leírt álláspont cáfolatára, nem a másodfokú bíróság feladata, hanem – a Pp.
- §-a
(1)bekezdésének d) pontja alapján – a fellebbezőé (ekként kifejezetten a vagyoni elégtételre irányuló ügyekben: Debreceni Ítélőtábla Pkf.I.20.365/2023/2., Pkf.I.20.377/2023/2., Pkf.I.20.385/2023/2., Gkf.II.30.272/2023/2., Pkf.II.20.002/2024/3.) Ezért az ítélőtábla a kérelmezett fellebbezésének indokolásaként csak azokat az érveket vehette figyelembe, amelyeket a kérelmezett a fellebbezésében szövegesen is körülírt. Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.142/2024/2 4 [19] Az ítélőtábla mindezek alapján a Pevtv. 9. §
(4)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett részét helybenhagyta. [20] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §
(1)bekezdése és 47. §
(1)bekezdése szerint meghatározott fellebbezési illeték a kérelmezett illetékmentességére tekintettel a Pp. 102. §
(6)bekezdése értelmében az állam terhén marad. [21] A kérelmező fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő, így költsége másodfokú nyertessége ellenére nem volt, így arról az ítélőtáblának rendelkeznie nem kellett. Debrecen, 2024. május 30. Dr. Pribula László s.k. a tanács elnöke, Dr. Répássy Árpád s.k. előadó bíró, Dr. Gárdosi Judit s.k. bíró