Szegedi Ítélőtábla Bf.III.89/2024/
- A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Szegeden,
- március
- napján megtartott tanácsülés alapján meghozta a következő ítéletet: A testi sértés bűntette miatt Terhelt1 ellen indított büntetőügyben a Szolnoki Törvényszék
- november
- napján kihirdetett 12.B.947/2021/
- számú ítéletét megváltoztatja akként, hogy a vádlott szabadságvesztését 3 (három) év 4 (négy) hónapra súlyosítja. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja azzal, hogy az elsőfokú eljárás során felmerült, vádlott által fizetendő bűnügyi költség összege helyesen: 516.111,(ötszáztizenhatezer-egyszáztizenegy) forint. Az ítélettel szemben fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] A Szolnoki Törvényszék a
- november
- napján kihirdetett 12.B.947/2021/
- számú ítéletével Terhelt1 vádlottat testi sértés bűntette [Btk.
- §
(1)és
(3)bekezdés,
(8)bekezdés
- fordulata] miatt 2 év 8 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és a vádlott a büntetésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte a vádlottat 516.109,- Ft bűnügyi költség állam részére történő megfizetésére. [2] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került sor az alábbiak szerint. Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.89/2024/5 2 [3] Az ügyészség Terhelt1 vádlott terhére súlyosítás végett, a szabadságvesztés tartamának lényeges felemelése érdekében; míg Terhelt1 vádlott és védője – egyezően – enyhítés végett, felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. [4] A Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Főügyészség képviselője fellebbezésének indokolásában kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság a szabadságvesztés tartamának meghatározása során indokolatlanul tért el jelentős mértékben a büntetési tétel középmértékétől pusztán arra hivatkozással, hogy Terhelt1 vádlott büntetett előélete nem képez olyan mértékű súlyosító körülményt, amely hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabását indokolná. [5] Ebből is következően álláspontja szerint a törvényszék nem a valós nyomatékának megfelelően értékelte a vádlott terhére többszörösen büntetett előéletét; azt a körülményt, hogy valamennyi elítélésére erőszakos bűncselekmény miatt került sor; továbbá azt, hogy a bűncselekmény elkövetésekor vele szemben ugyancsak erőszakos bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás volt folyamatban. Mindezek alapján a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamának lényeges súlyosítását indítványozta azzal, hogy azt a büntetési tétel középmértékéhez közelítő tartamban indokolt meghatározni. [6] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.370/2023/
- számú átiratában az ügyészség által a vádlott terhére bejelentett fellebbezést – annak indokolásával egyezően – fenntartotta, míg az enyhítés érdekében bejelentett védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Indítványozta, hogy az ítélőtábla mellőzze annak enyhítő körülményként történő értékelését, hogy a sértett sérüléseivel összefüggésben nem alakult ki a sértett életveszélyes állapota; Terhelt1 vádlott részbeni ténybeli beismerő vallomása helyett pedig a bűnösség részbeni beismerésére kiterjedő vallomás enyhítő körülményként történő értékelésére tett indítványt. Statisztikai adatok felhívása mellett kifejtette azon álláspontját, mely szerint helyesen járt el a törvényszék akkor, amikor a testi sértések országos és helyi elszaporodottságát súlyosító körülményként a vádlott terhére értékelte. [7] A fellebbviteli főügyészség képviselője átiratában kiemelte, hogy Terhelt1 vádlott büntetett előéletű; személy elleni erőszakos bűncselekmények elkövetése miatt korábban már többször elítélték; a cselekményt ittas állapotban és durva módon – a már földön fekvő és ennek folytán érdemi védekezés kifejtésére képtelen sértett sérelmére – valósította meg; továbbá azt a vele szemben folyamatban volt büntetőeljárás hatálya alatt követte el, mely körülmények együttesen nem indokolják a büntetési tétel középmértékétől történő jelentős mértékű eltérést. Mindezek alapján indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg akként, hogy a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát súlyosítsa, az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseit pedig hagyja helyben. [8] A büntetés súlyosítása érdekében bejelentett ügyészi fellebbezés alapos, míg a fellebbviteli főügyészség átiratában írtak túlnyomó részben helytállók. Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.89/2024/5 3 [9] A másodfokú bíróság a fellebbezéseket tanácsülésen bírálta el [Be.
- §
(2)bekezdés]. [10] Tekintettel arra, hogy a fellebbezések bejelentésére a Be. 583. §
(3)bekezdés a) pontja alapján – kizárólag a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést támadva – került sor, ezért a másodfokú bíróság a Be. 590. §
(3)bekezdésére figyelemmel az ítéletnek csak a fellebbezéssekkel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül [korlátozott felülbírálat]. [11] A korlátozott felülbírálat azonban – a Be. 590. §
(5),
(5a)és
(7)bekezdéseiben rögzített keretek között – kiterjedt az elsőfokú bírósági eljárásra, illetve ennek körében azon eljárási szabályok megtartásának vizsgálatára, amelyek megsértése esetén az ítéletet a Be. 607. §
(1)bekezdése, a Be. 608. §
(1)bekezdése, valamint a Be. 609. §
(1)bekezdése alapján hatályon kívül kell helyezni; továbbá a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására, illetve az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre vonatkozó rendelkezésekre is. [12] Ennek során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem vétett hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést. [13] Figyelemmel arra, hogy a fellebbezéseket kizárólag a Be. 583. §
(3)bekezdés a) pontja alapján jelentették be, ezért a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította [Be. 591. §
(2)bekezdés a) pont]. [14] Mivel a vádlott személyi körülményeire vonatkozóan megállapított tények és a korábbi büntetéseire vonatkozó adatok – a Be. 561. §
(3)bekezdés
- b)és
- c)pontjaiból következően – nem képezik a tényállás részét, ezért az ítélőtábla – Be. 593. §
(1)bekezdés a) pontja szerint eljárva, a rendelkezésre álló ügyiratok tartalma alapján – az elsőfokú ítélet ezen megállapításait az alábbiak szerint kiegészítette, illetve helyesbítette. [15] A Szolnoki Városi Bíróság 3.Bk.706/2010/
- számú jogerős (összbüntetési) ítéletével megállapított szabadságvesztést
- július
- napjával kell kitöltöttnek tekinteni {elsőfokú ítélet [3] bekezdés
- pont}. Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.89/2024/5 4 [16] A eljárást segítő1 Bűnügyi Osztályán 1881/
- bü. számon indult büntetőügyben a megalapozott gyanú közlésére
- október
- napján került sor; ezen eljárás időközben megszüntetésre került {elsőfokú ítélet [3] bekezdés
- pont}. [17] Terhelt1 vádlott érzelmileg és indulatilag labilis személy, ez azonban nem éri el a személyiségzavar szintjét. A vádlott kizárás és korlátozás nélkül képes volt cselekménye következményeinek felismerésére, illetve arra, hogy ezen felismerésnek megfelelően cselekedjen. [18] A törvényszék az általa megállapított – megalapozottságát illetően a másodfokú bíróság által a fentiekben írtak szerint nem vizsgált – tényállás alapján helyesen következtetett Terhelt1 vádlott bűnösségére, és a terhére megállapított bűncselekmény jogi minősítése is megfelelt a büntető anyagi jog szabályainak. [19] Az elsőfokú bíróság jogi minősítéssel kapcsolatos indokolása - elsőfokú ítélet [19] bekezdése - szintén helytálló volt azzal a kiegészítéssel, hogy a bántalmazás módjára, az erőbehatások mértékére és a bántalmazás során támadott testtájékra figyelemmel a vádlott egyenes szándéka kiterjedt a nyolc napon túl gyógyuló sérülés okozására is [Btk.
- §
- fordulat]. [20] Ami a büntetés felülbírálatát illeti, a törvényszék által számba vett bűnösségi körülmények korrekcióra szorultak az alábbiak szerint. Az ítélőtábla a részbeni ténybeli beismerő vallomás helyett a bűnösség részbeni beismerését értékelte enyhítő körülményként [56/
- BK vélemény II/
- pont], továbbá – helyesen – annak a körülménynek tulajdonított csekély mértékű enyhítő hatást, hogy az életveszélyes sérülés ellenére a sértettnél nem alakult ki életveszélyes állapot. A másodfokú bíróság mellőzte a vélt közérdek előmozdítása végett történő cselekvés enyhítő körülményként történő értékelését, további enyhítő körülményként vette ugyanakkor figyelembe az eredmény tekintetében fennálló eshetőleges szándékot [56/
- BK vélemény II/
- pont]. [21] Az ítélőtábla mellőzte a testi sértések országos és helyi elszaporodottságának súlyosító körülményként történő értékelését. Ennek indoka, hogy a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56/
- BK vélemény III/
- pontja értelmében az elszaporodottság csak akkor értékelhető súlyosító hatásúként, amennyiben a köztudomás szerint az ügyben ebírált vagy az ahhoz hasonló bűncselekmények száma az elkövetéskor a korábbi időszakhoz képest lényeges emelkedést mutat, vagy ha a számuk az adott területen lényegesen magasabb volt az átlagosnál. A hivatkozott kritériumoknak megfelelő köztudomású adatról ugyanakkor a másodfokú bíróságnak nem volt tudomása, és mindezt a fellebbviteli főügyészség átiratában rögzített statisztikai adatok sem alapozták meg. Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.89/2024/5 5 [22] Az ekként kiegészített és helyesbített bűnösségi körülmények mellett helytállóan jutotta törvényszék arra az álláspontra, hogy Terhelt1 vádlott vonatkozásában a büntetési célok kizárólag végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabásával érhetők el. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a többszörösen büntetett előéletű, korábban szintén erőszakos bűncselekményeket megvalósító vádlott vonatkozásában a büntetési célok a törvényi minimumot alig meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabásával is biztosíthatónak látszanak. Mindezen körülményeket értékelve, figyelemmel az elkövetés konkrét körülményeire is, a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a törvényszék által kiszabott szabadságvesztés enyhítésére nincs lehetőség, annak tartama eltúlzottan enyhe, ezért azt – a rendelkező részben írtak szerint – súlyosította. [23] Helytállóan járt el az elsőfokú bíróság, amikor a szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt vádlottat méltatlannak találta arra, hogy a közügyek gyakorlásában részt vegyen, és a közügyektől eltiltás tartama is arányos. A törvényszék ezzel kapcsolatos jogi indokolása ugyanakkor helyesbítésre szorul annyiban, hogy a mellékbüntetés alkalmazása egyrészt a Btk.
- §
(1)bekezdésén, másrészt pedig a Btk. 62. §
(1)bekezdésén alapul {elsőfokú ítélet [26] bekezdés}. [24] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása ugyancsak megfelelt az irányadó törvényi rendelkezéseknek azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának ügydöntő határozatban történő rögzítése a Btk. 38. §
(1)bekezdésén alapul, így ennyiben a törvényszék jogi indokolása kiegészítésre szorult {elsőfokú ítélet [25] bekezdés}. [25] A fentiekben kifejtettekből következően az ítélőtábla a súlyosítás érdekében bejelentett fellebbezést alaposnak ítélte, és az elsőfokú bíróság ítéletét – a Be. 606. §
(1)bekezdése alapján eljárva – a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig – a Be. 605. §
(1)bekezdése alapján – helybenhagyta. [26] Észlelte az ítélőtábla, hogy a bűnügyi költség összegének meghatározása során a törvényszék számítási hibát vétett, ami a költségjegyzék
- tételszáma alatt bejegyzett tétel összegének költségjegyzékbe történő téves felvezetéséből adódik. Mindezek alapján az ítélőtábla megállapította az elsőfokú eljárás során felmerült, vádlott által fizetendő bűnügyi költség helyes összegét. [27] Az ítélet elleni fellebbezési jog kizárása a Be.
- §
(1)-
(2)bekezdésein alapul. Szeged,
- március
- Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.89/2024/5 dr. Nagy Erzsébet a tanács elnöke 6 dr. Kóbor Jenő előadó bíró dr. Katona Dorottya bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.89/2024/
- számú ítélete és a Szolnoki Törvényszék 12.B.947/2021/
- számú ítélete a jelen ítéletben foglalt változtatásokkal a mai napon jogerőre emelkedett. Szeged,
- március
- dr. Nagy Erzsébet a tanács elnöke