Gf.40030/2025/4 – Pécsi Ítélőtábla

(2)bekezdése szerinti nem vitatás nem tekinthető jogról való lemondásnak vagy a jog és a kérelem elismerésének, mert míg az egyik egy perfelvételi nyilatkozat megtételének elmulasztását, addig a másik kifejezett lemondó vagy elismerő perfelvételi nyilatkozat megtételét jelenti. Pécsi Ítélőtábla Az ügy száma: Gf.V.40.030/2025/

1. A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Borsos Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Borsos Gellért ügyvéd, cím2) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes képviselője: Bálintfy és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Varnyú Viktor ügyvéd,cím4) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: az alperes (
2. sorszám alatt) A per tárgya: egyesületi határozat felülvizsgálata Az elsőfokú bíróság: Zalaegerszegi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 8.G.40.080/2025/
3. számú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 112.000 (száztizenkétezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes civil szervezetet alapszabálya szerint a vadásztársaság ügyvezetését az elnökség látja el, az elnökség három tagú, az elnökből és további két tagból áll. A
4. március
5. napjától hatályos alapszabály szerint az egyesület elnöke érdekelt1, elnökségi tagok érdekelt2 és felperes
6. Az elnökségi tagság megszűnik a tisztségről való lemondással, a tagsági jogviszony megszűnésével, Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.030/2025/4 [2] [3] [4] [5] [6] [7] 2 visszahívással, összeférhetetlenségi, vagy kizáró ok felmerülésével, valamint határozott idő lejártával. Az alapszabály az elnökség kizárólagos hatáskörébe utalta a tag kizárására irányuló elsőfokú eljárás lefolytatását azzal, hogy a kizárásra vonatkozó rendelkezések szerint az elnökség nyílt szavazással, egyszerű szótöbbséggel zárhatja ki az egyesület tagjai közül azt a tagot, aki az alapszabály rendelkezéseit, vagy a közgyűlés határozatát súlyosan, vagy ismételten sértő magatartást tanúsít. Kizárásra akkor kerülhet sor, ha a tag a vadgazdálkodásra, a vadászatra, a fegyverhasználatra, valamint a lőszer és fegyver használatára, tárolására vonatkozó jogszabályi, alapszabályi és az alapszabály által meghatározott kötelezően betartandó szabályzatok által előírt rendelkezéseket, vagy a közgyűlés vonatkozó határozatát megszegi; a figyelmet, az akaraterőt hátrányosan befolyásoló gyógyszerek, egyéb kábító hatású szerek, továbbá szeszes ital hatása alatt vadászlőfegyvert visel, vagy használ; a vadásztársaság gazdálkodásával kapcsolatos súlyos fokú visszaélést követ el (pl. vad eltulajdonítása, sikkasztás); az alapszabályt vagy közgyűlési határozatot ismételten, vagy súlyosan sértő egyéb magatartást tanúsít. Az alperes vadásztársaság
7. (helyesen: 2025.) április
8. napján elnökségi ülést tartott, ahol 2024.04.04/
9. számú elnökségi határozattal az elnökség a felperest kizárta az alperes tagjai közül azzal, hogy ügyének jogerős elbírálásáig a tagi jogosultságait – a jogorvoslati joga gyakorlásának kivételével – felfüggesztette. A határozat indokolása szerint a felperes az alperes vadásztársaság tagjaként 2004 őszétől 2005 tavaszáig (helyesen: 2024 őszétől 2025 tavaszáig) folytatott tevékenysége során a) a vadásztársaság céljait veszélyeztető tevékenységet folytatott, a baráti szellemű egyesületi életet megbontotta, illetve abban közreműködött, b) a közgyűlés határozatait súlyosan sértő magatartást tanúsított, c) az alapszabály rendelkezéseit többször megszegte, így az alapszabály
10. pontját, 8/3.pontját, 10/
11. pont

(3)bekezdését, 10/2. pont

(4)bekezdés első mondatát, 10/3. pont

(1)bekezdés 5. albekezdését,

1. d)megsértette az alapszabály közgyűlési jelenléti ív felvételére vonatkozó szabályait a 2025. február 12. napján tartott közgyűlésen, e.) 2025. február 21. napján 10 órára összehívott közgyűlésen botrányosan viselkedett mikor a jelenléti ívet látványosan széttépte, ezzel megsértette az alapszabályt és az együttélési normákat,
2. f)a 2025. február 21. napján 21.10 percre szabálytalanul összehívott közgyűlés során megsértette az alapszabály 10.1. pontja

(5)bekezdésében foglalt 15 napos időköz megtartására vonatkozó szabályt, g) az elmúlt 6 hónapban tanúsított magatartással kialakított egy olyan légkört, mely az egyesületi, baráti légkörét megbontotta és amely végső soron akadályozta a tagok szabadidő sport vadászati lehetőségét, ez jelentős költségeket és károkat okoz a társaságnak. Az alperes a fenti, elnökségi tagok által aláírt kizáró határozatot

1. április
2. napján gyorspostával kísérelte meg kézbesíteni a felperes részére, aki a küldemény átvételét megtagadta, ezért id. érdekelt1 elnök az eredetivel megegyező változat, saját aláírásával ellátott példányát kézbesítette részére. A felperes keresetében a Ptk. 3:35., 3:
3. és 3:
4. §-ai alapján az alperes 2024.04.04/
5. számú elnökségi határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes perköltség megfizetésére kötelezését kérte. A kereset szerint a kizárásról rendelkező határozatot megelőzően jogszerű fegyelmi eljárás lefolytatására nem került sor, a hatályos fegyelmi szabályzatot az elnökség tagjai nem alkalmazták, az elnökségben a határozathozatalkor olyan személyek vettek részt, akiknek megválasztásáról szóló határozatok végrehajtását a Zalaegerszegi Törvényszék 10.G.40.026/2025/
6. és 10.G.40.035/2025/
7. számú végzéseivel felfüggesztette, a kizárásról szóló határozat indokolása nem tartalmazott olyan bizonyított magatartást, amely az alapszabály szerinti kizárási okok valamelyikének megvalósulását igazolta volna. Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.030/2025/4 [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] 3 Az alperes érdemi ellenkérelmet a perfelvétel lezárásig nem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a alperes1 2024.04.04/
8. számú elnökségi határozatát hatályon kívül helyezte, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 170.600 forint perköltséget. Az elsőfokú bíróság a Pp.
9. §

(1)bekezdés a.) pontja alkalmazásával rövidített indokolást tartalmazó ítéletében rögzítette, hogy a megállapított tényállás, a kereset és mellékletei, a rendelkezésre álló okiratok figyelembevételével a Ptk. 3:35. §-a alapján a vadásztársaság elnökségi határozatát megsemmisítette. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése és az eljárás hivatalból megszüntetése, valamint az alperes perköltség megfizetésére kötelezése iránt. Megsértett jogszabályhelyként a Pp.176.§

(1)bekezdés i) pontjára, a Ptk. 3:36.§

(1)bekezdésére, a Pp. 240.§

(1)bekezdés a) pontjára, a Pp. 203.§

(2)bekezdés a) pontjára, a Pp.7.§

(1)bekezdés 4. pont b) alpontjára, a Pp. 216.§

(1)bekezdés b) pontjára, a Pp. 222.§-ára és a Pp. 224.§

(1)bekezdésére hivatkozott. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás alapján arra utalt, hogy a felperes a peresített elnökségi határozatról már

1. április 10-én tudomást szerezhetett volna, ha a neki kézbesíteni megkísérelt határozat átvételét nem tagadja meg. Utalt arra, hogy az elsőfokú eljárásban megtartott tárgyaláson hivatkozott a BH
3. számú határozat alapján arra, hogy a jogi személy határozata bírósági felülvizsgálatára irányuló kereset előterjesztésére rendelkezésre álló szubjektív határidő kezdő időpontja az a nap, amikor arról a felperes tudomást szerzett vagy szerezhetett, nem az, amikor a határozatot szabályszerűen közölték vele, ezért a felperes perindítása a Ptk. 3:36.§

(1)bekezdésében megállapított határidőt elmulasztotta. A határidő elmulasztása miatt a keresetlevelet az elsőfokú bíróságnak a Pp.176.§

(1)bekezdése alapján vissza kellett volna utasítania, illetve az eljárást a Pp. 240.§

(1)bekezdés a) pontja alapján hivatalból meg kellett volna szüntetnie. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság a 2025. október 16-ai érdemi tárgyaláson anyagi pervezetést közölt, a perfelvétel lezárását követő anyagi pervezetés esetén a Pp. 216.§

(1)bekezdés b) pontja alapján ellenkérelem-változtatásnak van helye. Az alperes az érdemi tárgyaláson az anyagi pervezetést követően kérte annak figyelembevételét, hogy a felperes a peresített elnökségi határozat átvételét 2025. április 10-én megtagadta, ezért a Ptk. 3:36-§

(1)bekezdése szerinti keresetindítási határidőt elmulasztotta és kérte megfontolni az eljárás hivatalból megszüntetését. Utalt arra, hogy ez a nyilatkozata a Pp. 7.§

(1)bekezdés 4. pont b) alpontja alapján ellenkérelem-változtatásnak minősül, mert a nem vitatottnak, illetve nem ellenzettnek tekintendő jogállítást vagy kérelmet utóbb vitatta. Az elsőfokú bíróság erre tekintettel a Pp. 203.§

(2)bekezdése alapján csak az ellenkérelem-változtatásnak minősülő előadásáig tekinthette úgy, hogy az alperes a felperes jogállítását nem vitatja, azt követően már nem. Az alperes ellenkérelem-változtatásnak minősülő nyilatkozatára tekintettel a tárgyalás berekesztése sértette a Pp. 222.§-át és 224.§

(1)bekezdését, mert a per határozathozatalra még nem érett meg, a tárgyalás elhalasztásának és a perfelvétel kiegészítésének lett volna helye. Másodlagos fellebbezési kérelmében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, valamint az alperes perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Megsértett jogszabályhelyként a Pp. 203.§

(2)bekezdés a) pontjára, a Pp. 7.§

(1)bekezdés 4. pont b) alpontjára, a Pp. 216.§

(1)bekezdés b) pontjára, a Pp. 222.§-ára és a Pp. 224.§

(1)bekezdésére hivatkozott. Fellebbezése indokaként az elsődleges fellebbezési kérelem körében kifejtetteket kérte figyelembe venni azzal, hogy amennyiben a másodfokú bíróság álláspontja szerint az eljárás megszüntetésére nem kerülhet sor, úgy az elsőfokú bíróságnak az ügy érdemi eldöntésére Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.030/2025/4 [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] 4 kihatással lévő lényeges eljárási szabálysértései a másodfokú eljárásban nem orvosolhatók, mivel a perfelvétel a másodfokú eljárásban nem lehetséges. Indítványozta ez esetben, hogy a másodfokú bíróság hagyja meg az elsőfokú bíróságnak, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a perfelvételi szaktól folytassa és a Pp. 222.§ szerinti intézkedéseket tegye meg. Harmadlagos fellebbezési kérelmében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, valamint az alperes perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Megsértett jogszabályhelyként a Ptk. 3:35.§-ára, a Ptk. 3:36.§-ára és a Ptk. 3:37.§-ára hivatkozott. Az elsőfokú ítélet [5] pontjában helyesen megállapított tényállás és az elsőfokú eljárásban felhívott BH2018. 121. számú eseti döntés alapján kifejtette, hogy a felperes a peresített elnökségi határozatról már 2025. április 10. napján tudomást szerezhetett volna, így a kereset előterjesztésére rendelkezésre álló szubjektív határidő kezdő időpontja ez a nap, amelyhez képest a felperes a Ptk. 3:36.§

(1)bekezdésében írt 30 napos keresetindítási határidőt elmulasztotta. E körben is kérte figyelembe venni az elsődleges fellebbezési kérelem indokai között az anyagi pervezetést követően előterjesztett joghatályos alperesi ellenkérelem-változtatás vonatkozásában előadottakat. A fentiek mellett eshetőlegesen hivatkozott a Pp. 221.§

(1)bekezdésében foglaltakra is, amely lehetővé tette számára, hogy a tárgyaláson szóban hivatkozzon a Ptk. 3:36.§-a szerinti perindítási határidő elmulasztására. Kifejtette, hogy amennyiben nyilatkozata nem minősül ellenkérelem-változtatásnak, az mindenképpen megengedhető volt a Pp. 221.§

(1)bekezdés g) pontja alapján, mint olyan további jogi érvelés, amit a perben korábban nem adott elő. Kifejtette továbbá, hogy miután magából a keresetlevélből és annak F/2. számú mellékletéből kétségmentesen megállapítható volt, hogy a felperes a perindítás határidejét elmulasztotta, ezért az elsőfokú bíróságnak ezt a tényt akkor is figyelembe kellett volna vennie, ha erre az alperes az érdemi tárgyaláson nem hivatkozott volna. Erre tekintettel az elsőfokú bíróságnak elsődlegesen a pert meg kellett volna szüntetnie, másodlagosan a keresetet el kellett volna utasítania, mert a határozat hatályon kívül helyezésének valamennyi törvényi feltétele nem valósult meg. Utalt arra is, hogy ebben a pertípusban az alperesi védekezés hiánya nem szankcionálható bírósági meghagyással sem. Kifogásolta az ítélet Pp. 347.§

(1)bekezdésére alapított rövidített indokolását, hivatkozva arra, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 203.§

(2)bekezdés a) pontja alapján tévesen vélte úgy, hogy az alperes elismerő nyilatkozatot tett. Hangsúlyozta, hogy az írásbeli ellenkérelem elmulasztását az elsőfokú bíróság csak nem vitatásnak tekinthette volna, de elismerésnek nem. Hivatkozása szerint ez az eljárási szabálysértés lényeges, mert a rövidített indokolást tartalmazó elsőfokú ítéletből még az sem derül ki, hogy a peresített határozatot az elsőfokú bíróság milyen okból tartotta jogszabálysértőnek és/vagy alapszabályba ütközőnek. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségben való marasztalását kérte. Az elsődleges fellebbezési kérelem vonatkozásában a Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.323/2020/4. számú ítélete alapján arra hivatkozott, hogy a 30 napos perindítási határidő anyagi jogi igényérvényesítési határidő, amely nem jogvesztő, hanem elévülési jellegű, ezért hivatalból nem vehető figyelembe, és a jogkövetkezmények hivatalból nem vonhatók le, azt a bíróság csak az alperes elévülési kifogása esetén veheti figyelembe, annak jogkövetkezményeként a kereset elutasításának, nem pedig a per hivatalból megszüntetésének van helye. A perbeli esetben joghatályos alperesi ellenkérelem hiányában a Pp. 203.§

(2)bekezdésében foglaltakra figyelemmel úgy kellett tekinteni, hogy az alperes érdemben nem vitatja a keresetet, így a 30 napos perindítási határidő elmulasztása miatt elévülési kifogást sem terjesztett elő. Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.030/2025/4 [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] 5 Vitatta emellett a peresített határozatról való tudomásszerzése körében a fellebbezésben kifejtett alperesi előadást is. Az ellenkérelem-változtatás tekintetében a Pp. 7.§

(1)bekezdés

1. b) pontja alapján arra hivatkozott, hogy hatályos ellenkérelem előterjesztésének hiányában nem volt mit megváltoztatni. Az alperesi érvelés helytállósága ugyanis azt eredményezné, hogy az írásbeli ellenkérelem előterjesztésének kötelezettsége és határideje értelmét vesztené. A fellebbezés nem megalapozott. A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp.
2. §

(1)bekezdése értelmében – a

(2)és

(4)bekezdésben foglalt eltéréssel – az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a Pp. 371. §

(1)bekezdés a)-d) pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. A Pp. 371. §

(1)bekezdés

1. b)pontja értelmében a fellebbezésben fel kell tüntetni határozott kérelmet arra, hogy az elsőfokú végzés kifogásolt rendelkezését, vagy részét a másodfokú bíróság mennyiben és milyen okból változtassa meg, vagy helyezze hatályon kívül, a
2. d)pont szerint pedig meg kell jelölni azt az anyagi, illetve eljárási jogszabálysértést, amelyre a fellebbező a fellebbezését alapítja, kivéve, ha a felülbírálati jogkör gyakorlásának nem feltétele a jogszabálysértés. A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az alperes által megjelölt körben gyakorolta, az ebben a körben megjelölt jogszabálysértéseket, és a jogszabálysértés felperes által megjelölt indokait vizsgálta. A bírósági eljárást megindító keresetlevél vagy kérelem késedelmes benyújtásáról szóló 4/2003. Polgári jogegységi határozat szerint, ha a keresetlevél késedelmes benyújtása nem vezet jogvesztésre, és a jogszabály a mulasztás orvoslására nem ír elő igazolást, a mulasztás jogkövetkezményéről az ellenérdekű fél elévülési kifogása alapján az ügy érdemében hozott ítéletben kell dönteni. A Legfelsőbb Bíróság a jogegységi határozat indokolásában rámutatott arra, hogy ha a jogszabály a mulasztás kimentésére nem az elévülés kimentésénél szigorúbb feltételekkel előterjeszthető igazolást írja elő, a határidő elévülését a bíróság hivatalból nem állapíthatja meg; a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának nincs helye. Az alperes elévülési kifogása esetén az elévülés számítására a Ptk. 326-327. §-okban írt szabályokat kell alkalmazni, s ha az elévülési kifogás alapos, a határidő elmulasztásának következményeit az ügy érdemében hozott ítéletben kell levonni. (A jogegységi határozat meghozatalakor a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény volt hatályban, de a határozat az 1/2017. Polgári jogegységi határozat szerint az új Pp. alkalmazása körében is megfelelően irányadó.) A bíróság tehát a harminc napos elévülési jellegű határidő elmulasztását csak a határidő elmulasztásának alperesi kifogásolása (elévülési kifogás) esetén veheti figyelembe. A fentiekre tekintettel a Ptk. 3:36. §

(1)bekezdésében megállapított határidő elmulasztására hivatkozással téves az a fellebbezési érvelés, hogy a keresetlevelet az elsőfokú bíróságnak a Pp. 176.§

(1)bekezdése alapján vissza kellett volna utasítania, illetve az eljárást a Pp. 240.§

(1)bekezdés a) pontja alapján hivatalból meg kellett volna szüntetnie. Ugyancsak téves a harmadlagos fellebbezési kérelem körében az a hivatkozás, hogy miután magából a keresetlevélből és annak F/2. számú mellékletéből megállapítható, hogy a felperes a perindítás határidejét elmulasztotta, ezért az elsőfokú bíróságnak ezt a tényt akkor is figyelembe kellett volna vennie, ha erre az alperes az érdemi tárgyaláson nem hivatkozott volna. A Pp. 7.§

(1)bekezdés 4. pontja szerint ellenkérelem-változtatás: ha a fél az ellenkérelmével – ideértve a viszontkeresettel és beszámítással szembeni ellenkérelmét is – összefüggésben előadott korábbi

1. a)jogállításához képest eltérő vagy további anyagi jogi kifogásra hivatkozik, vagy
2. b)jogállítást, kérelmet részben vagy egészben elismerő, illetve azokat nem vitató Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.030/2025/4 [32] [33] [34] [35] [36] [37] [38] 6 nyilatkozatát visszavonja, ideértve azt is, ha a nem vitatottnak, illetve nem ellenzettnek tekintendő jogállítást vagy kérelmet utóbb vitatja; Az ellenkérelem-változtatás megengedhetőségének feltételei körében a Pp. 216. §

(1)bekezdése rögzíti, hogy a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően a keresettel, viszontkeresettel, beszámítással szembeni ellenkérelem megváltoztatásának (e fejezetben a továbbiakban együtt: ellenkérelem-változtatás) az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig törvény eltérő rendelkezése hiányában akkor van helye, ha

1. a)az ellenkérelem-változtatás – a bármelyik fél által előterjesztett – új tényállítással áll közvetlen okozati összefüggésben, vagy
2. b)azt a bíróságnak a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követő anyagi pervezetése indokolja. A keresetlevélben a felperes a kereseti kérelmet megalapozó tények között rögzítette, hogy az alperes 2025. április 14-én levelet adott fel, amit 16-án vett át, és amelyben arról értesítették, hogy „gyorspostával” megkísérelték bizonyos határozat kézbesítését, azonban azt nem vette át, ezért annak másolatát küldik postai úton. Az elsőfokú bíróság a perfelvételt a 8. sorszámú végzésével 2025. szeptember 10. napján lezárta. A 2025. október 16-án megtartott érdemi tárgyaláson (8.G.40.080/2025/14. jegyzőkönyv) az elsőfokú bíróság anyagi pervezetés keretében tájékoztatta a feleket a bizonyításra szoruló tényekről, így arról, hogy a felperest terheli annak igazolása, hogy a támadott határozat jogszabályba, illetve alapszabályba ütközik. Rögzítette továbbá, hogy az alperes a kereset közlésétől számított 45 napon belül érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő, így a Pp. 203.§

(2)bekezdés a) pontja alkalmazásának van helye. E jogszabályi rendelkezés szerint, ha a fél az e törvényben vagy a bíróság felhívásában meghatározott valamely perfelvételi nyilatkozatot nem tüntet fel a perfelvételi iratban, úgy kell tekinteni – mindaddig, amíg nyilatkozatot nem tesz –, hogy a fél az ellenfél érintett tényállítását, jogállítását, illetve bizonyítékát nem vitatja, az ellenfél érintett kérelme, illetve indítványa teljesítését nem ellenzi, kivéve, ha korábban ezzel ellentétes nyilatkozatot tett. Ezt követően az érdemi tárgyaláson az alperes képviselője felmutatta a 2024. április 4-én kelt 5. sorszámú elnökségi határozat eredeti példányát, illetve azt a gyorspostai küldeményt, amelyet – új tényállítása szerint -az alperes 2025. április 9. napján kísérelt meg kézbesíteni a felperes részére, és amelynek átvételét a felperes 2025. április 10-én megtagadta (8.G.40.080/2025/14. jegyzőkönyv 2. oldal 7. bekezdés). A Pp. 217. §

(1)bekezdése szerint a fél a kereset-, illetve az ellenkérelem-változtatás engedélyezése iránti kérelmét írásban, a változtatásra okot adó új tényállításról történő tudomásszerzéstől, illetve a bíróság anyagi pervezetési cselekményének közlésétől számított tizenöt napon belül terjesztheti elő. E határidő elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak. A

(2)bekezdés rögzíti a kereset-, illetve az ellenkérelem-változtatás engedélyezése iránti kérelem tartalmi követelményeit. A

(3)előírja, hogy az

(1)bekezdés szerinti kérelemhez csatolni kell a változtatásra okot adó új tényállítást alátámasztó, illetve a változtatásra okot adó új tényállításról történő tudomásszerzés időpontját, módját valószínűsítő bizonyítékokat. Az alperes a per érdemi tárgyalásán a

1. sorszámú jegyzőkönyv
2. oldal
3. bekezdésében rögzített, fent ismertetett nyilatkozatán túl a fentieknek megfelelő tartalmú ellenkérelemváltoztatás engedélyezése iránti kérelmet nem terjesztett elő, így azt az elsőfokú bíróság a Pp.
4. §-a és
5. § alapján nem vizsgálhatta. Szabályszerűen előterjesztett ellenkérelemváltoztatás iránti kérelem és a változtatás engedélyezése hiányában tévesen hivatkozott fellebbezésében az alperes arra, hogy a per érdemi tárgyalásán a
6. sorszámú jegyzőkönyv
7. oldal
8. bekezdésében rögzített nyilatkozata olyan ellenkérelem-változtatásnak minősül, amely alapján a tárgyalás berekesztése sértette a Pp. 222.§-át és 224.§

(1)bekezdését, mert a Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.030/2025/4 [39] [40] [41] [42] [43] [44] [45] [46] [47] 7 per határozathozatalra még nem érett meg, a tárgyalás elhalasztásának és a perfelvétel kiegészítésének lett volna helye. Az alperesnek a per érdemi tárgyalásán tett, 14. sorszámú jegyzőkönyv 2. oldal 7. bekezdésében rögzített nyilatkozata nem tekinthető a Pp. 221.§

(1)bekezdés g) pontja alapján olyan további jogi érvelésnek sem, amit a perben korábban nem adott elő. Ez a nyilatkozat a Pp. 7.§

(1)bekezdés

1. pontja és a Pp.
2. és 219.§-ra tekintettel meg nem engedett ellenkérelem-változtatásnak, nem feltételhez nem kötött perfelvételi nyilatkozatnak minősül. A Pp. 203.§

(2)bekezdés

1. a)pontja szerint ha a fél az e törvényben vagy a bíróság felhívásában meghatározott valamely perfelvételi nyilatkozatot nem tüntet fel a perfelvételi iratban, úgy kell tekinteni – mindaddig, amíg nyilatkozatot nem tesz –, hogy a fél az ellenfél érintett tényállítását, jogállítását, illetve bizonyítékát nem vitatja, az ellenfél érintett kérelme, illetve indítványa teljesítését nem ellenzi, kivéve, ha korábban ezzel ellentétes nyilatkozatot tett,
2. b)a fél keresete vagy ellenkérelme megalapozásához nem kíván, illetve nem tud az érintett perfelvételi nyilatkozat szerinti tényállítást, jogállítást, kérelmet, bizonyítékot vagy bizonyítási indítványt előterjeszteni. A Pp. 347.§

(1)bekezdés a) pontja alapján az ítélet rövidített indokolást tartalmaz, ha az ítélet jogról való lemondáson, vagy a jog és a kérelem elismerésén alapul. Rövidített indokolás esetén az ítélet egy lényegi tartalmi eleme, a jogi indokolás teljesen elmarad, ennek ellenére ez nem tekinthető hatályon kívül helyezést megalapozó orvosolhatatlan formai hiányosságnak, hiszen a jogi indokolás hiányát maga a törvény teszi lehetővé. Ilyen esetekben a másodfokú eljárásban elsősorban az lehet vitás – az alperes fellebbezése is azt kifogásolta –, hogy a rövidített indokolás alkalmazásának feltételei fennálltak-e. Helyesen hivatkozott a fellebbezésében az alperes arra, hogy a Pp. 203.§

(2)bekezdése szerinti nem vitatás nem tekinthető jogról való lemondásnak vagy a jog és a kérelem elismerésének, mert míg az egyik egy perfelvételi nyilatkozat megtételének elmulasztását, addig a másik kifejezett lemondó vagy elismerő perfelvételi nyilatkozat megtételét jelenti. Az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta ezért ítélete indokolására a Pp. 347. §

(1)bekezdését. A törvény e rendelkezésének megsértése lényeges eljárási szabálysértés, de ettől az ítélet nem szenved orvosolhatatlan formai hiányosságban, az indokolásban a bíróság ismertette, hogy a döntését mire alapította, így ebben az esetben nem a Pp. 380. § c) pontja, hanem a Pp. 381. §a alkalmazható. A Pp. 380. § c) pontja alkalmazása akkor merülhet fel, ha a Pp. 347. §

(1)bekezdésének feltételei fennállnak ugyan, azonban az ítélet nem tartalmazza a Pp. 347. §

(2)bekezdése szerinti valamelyik tartalmi kellékeket és emiatt az elsőfokú ítélet felülbírálatra alkalmatlan. A Pp. 381. § alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét végzéssel hatályon kívül helyezheti, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasíthatja, ha szükséges az elsőfokú eljárás megismétlése vagy kiegészítése, mert az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése az ügy érdemi eldöntésére kihatott, és annak orvoslása a másodfokú eljárásban nem lehetséges, vagy nem észszerű. A rövidített indokolás téves alkalmazása adott esetben az ügy érdemi eldöntésére nem hatott ki, mert az alperes által nem vitatottnak tekintendő felperesi tényállítások, jogállítás, illetve bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság helyes jogi következtetést vont le a kereset megalapozottságáról. Emellett ennek az eljárási szabálysértésnek az orvoslása a másodfokú eljárásban lehetséges, mégpedig azzal, hogy a tényállást a bíróság a Pp. 203.§ a) pontjára figyelemmel a keresetlevélben foglalt – alperes által nem vitatottnak tekintendő – tényállítások alapján állapította meg, a keresetet pedig a keresetben foglalt – az alperes által nem vitatottnak tekintendő – jogállítások alapján találta megalapozottnak. Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.030/2025/4 [48] [49] 8 A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383.§

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A sikertelen fellebbezés folytán az alperes perköltséget nem igényelhet, a Pp. 83.§

(5)bekezdése alapján viseli a fellebbezésére lerótt illetéket, valamint a Pp. 83.§

(1)bekezdése alapján viseli a felperes másodfokú eljárásban felmerült ügyvédi munkadíjból álló perköltségét, amelynek mértékét a másodfokú bíróság a felszámításnak megfelelően a 17/2024. (XII.9.) IM rendelet 3.§

(2)bekezdése alapján állapított meg. Pécs,

1. február
2. Dr. Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, dr. Hrubi Adrienn s.k. előadó bíró, dr. Berki Csilla s.k. bíró