Pkf.20336/2024/2 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdése,

(2)bekezdés a) pontja, 7. §

(1)-

(2)bekezdései és a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel mértékéről és a kifizetendő összeg számításának szabályairól szóló 372/

1. (VI.30.) Korm. rendelet alapján. [2] A kérelmezett az elleniratában elsődlegesen az eljárás megszüntetését kérte a kérelem elkésettsége miatt. Érdemben az eljárás figyelembe vehető időtartamát elsődlegesen 2324 napban kérte meghatározni, és a kérelem elutasítását 1 586 400 forint összegre kérte, míg másodlagosan az eljárás számított időtartamát 3573 napban határozta meg, és a kérte a kérelem elutasítását 1 429 200 forint összegre. Vitatta a kérelmező által felszámított perköltség mértékét is. [3] Az eljárás számított időtartamából kérte levonni a kérelmező érdekkörében felmerült, elhárítható ok miatt, szükségtelenül eltelt időtartamként a
2. március
3. és Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.336/2024/2 2
4. június
5. közötti 102 napot, a
6. október
7. és
8. január
9. közötti 76 napot, valamint a
10. december
11. és
12. december
13. közötti 7 napot, mivel a kérelmező a bíróság felhívásainak csak az engedélyezett határidőn túl tett eleget; a
14. március
15. és
16. június
17. közötti 113 napot és a
18. szeptember
19. és
20. október
21. közötti 403 napot, mivel a tárgyalás felfüggesztése a kérelmező érdekében is állt; a
22. február
23. és
24. május
25. közötti 100 napot, mivel a bíróság a felperes jogutódlásának megállapítását követően nem intézkedett, amelyet a kérelmezőnek is észlelnie kellett volna. [4] Részben a kérelmező érdekkörében felmerült, elhárítható ok miatt, szükségtelenül eltelt időtartamként, részben a Pevtv.
26. §

(5)bekezdése alapján kérte levonni a

1. december
2. és
3. április
4. közötti 1952 napot. Érvelése szerint az igazságügyi szakértő szakmai álláspontjával is igazoltan a hatósági eljárás megindítása szükségszerű előkérdése volt a kereset elbírálásának; a tárgyalás felfüggesztése nem volt elkerülhető. A kérelmező eljárásjogi lehetősége ellenére a hatóság megkeresését nem indítványozta és a felfüggesztő végzés ellen nem nyújtott be fellebbezést, nem kérte az eljárás folytatását sem. Ezen passzivitása a Pevtv.
5. §

(3)bekezdése szerint értékelhető. [5] Kérte továbbá az eljárás figyelembe vehető időtartamát csökkenteni az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztésének a hiányában a

1. június
2. és
3. február
4. közötti 228 nappal, mivel a kérelmező nem sérelmezte, hogy a bíróság a folytatólagos tárgyalás időpontját a polgári perrendtartásról szóló
5. évi III. törvény (a továbbiakban:
6. évi Pp.)
7. §

(1)bekezdése ellenére nem tűzte ki, és a szakértői díj előlegezésére sem adott határidőt; a

1. április
2. és
3. július
4. közötti 97 nappal, mivel a kérelmező nem sérelmezte az elsőfokú ítélet felterjesztésének késedelmét; a
5. december
6. és
7. január
8. közötti 29 nappal és a
9. június
10. és
11. július
12. közötti 31 nappal, mivel a kérelmező nem kifogásolta a másodfokú határozat visszaküldésének késedelmét; a
13. január
14. és
15. február
16. közötti 16 nappal, mivel a kérelmező nem sérelmezte a másodfokú határozat késedelmes közlését; a
17. július
18. és
19. október
20. közötti 80 nappal, mivel a kérelmező nem kifogásolta, hogy a bíróság a felfüggesztett eljárás folytatását követően érdemi intézkedést nem tett; a
21. február
22. és
23. június
24. közötti 120 nappal, a
25. június
26. és
27. szeptember
28. közötti 103 nappal és a
29. május
30. és
31. június
32. közötti 50 nappal, mivel a kérelmező nem sérelmezte, hogy a bíróság a szakértőt nem hívta fel szakvéleménye meghatározott időn belül történő előterjesztésére. [6] A Pevtv.
33. §

(5)bekezdése alapján kérte továbbá levonni a

1. október
2. és
3. január
4. közötti 459 napot, mivel a felperes elhalálozása okán az eljárás félbeszakadt, amely a bíróság és a kérelmező érdekkörén is kívül esik. Az elsőfokú végzés [7] Az elsőfokú bíróság kötelezte a kérelmezettet a kérelmező javára 2 354 400 forint vagyoni elégtétel és 76 018 forint perköltség megfizetésére, ezt meghaladóan a kérelmet elutasította. Kötelezte a kérelmezőt 4 529 forint illeték megfizetésére és megállapította, hogy a további le nem rótt eljárási illeték az állam terhén marad. [8] Rögzítette, hogy a Debreceni Ítélőtábla Pkf.I.20.450/2023/
5. szám alatti végzésével már állást foglalt az eljárás megszüntetéséről. Az eljárás számított pertartamát 6290 napban határozta meg. Kifejtette, hogy csak a bíróság vagy a kérelmező érdekkörben felmerült, az eljárás előrehaladását nem szolgáló időartamok vonhatóak le, az első esetben az is feltétel, hogy a kérelmező ne nyújtson be az eljárás elhúzódása miatti kifogást. Az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztésének elmulasztása ugyanakkor csak abban az esetben értékelhető a kérelmező terhére, ha a kérelmező a mulasztást felismerhette és a kifogástól alappal várhatta a sérelem orvoslását. Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.336/2024/2 3 [9] Az elsőfokú bíróság az eljárás teljes időtartamából levonta a
6. augusztus
7. és
8. december
9. közötti 135 napot, mivel ekkor már a kérelmezőnek is fel kellett ismernie, hogy a bíróság az
10. évi Pp.
11. §

(1)és

(2)bekezdését megsértve nem tűzi ki a folytatólagos tárgyalást; így elvárható volt az eljárás elhúzódása miatti kifogás benyújtása; a tárgyalás kitűzéséről ugyanakkor a bíróság 2006. december 20-án intézkedett. [10] A Pevtv. 15. §

(3)bekezdésére alapítottan levonta a

1. március
2. és
3. június
4. közötti 102 napot és a
5. december
6. és
7. december
8. közötti 7 napot, mivel a kérelmező nyilatkozatát késedelmesen terjesztette elő. Továbbá levonta a
9. október
10. és
11. január
12. közötti 76 napot is, mert a kérelmező a bíróság felhívásának egyáltalán nem tett eleget. [11] A Pevtv.
13. §

(4)bekezdése szerint levonta továbbá a

1. március
2. és
3. május
4. közötti 84 napot, mivel a kérelmezőnek legkésőbb ekkor fel kellett ismernie a bíróság intézkedési késedelmét és elvárható volt az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztése. [12] Ugyanakkor nem találta indokoltnak levonni az eljárás teljes időtartamából a következő időszakokat: [13] A
5. április
6. és
7. július
8. közötti 97, a
9. december
10. és
11. január
12. közötti 29, a
13. január
14. és
15. február
16. közötti 16, valamint a
17. június
18. és
19. július
20. közötti 31 napot, mivel a kérelmezőtől a bíróság mulasztásának felismerése nem volt elvárható; a kérelmezőnek nem feladata a bíróság ellenőrzése. A kérelmező nem ismerhette fel továbbá a bíróság késedelmét az eljárás újraindulását követően sem, nem megállapítható, hogy a felfüggesztett per folytatása iránti kérelemről mikor szerzett tudomást, ezért nem vonta le a
21. július
22. és
23. október
24. közötti 80 napot sem. [14] A
25. március
26. és
27. június
28. közötti 113 napot és a
29. szeptember
30. és
31. október
32. közötti 403 napot, tekintettel arra, hogy a tárgyalás felfüggesztésére a hatóság eljárására tekintettel került sor. Az indokolt felfüggesztés nem róható fel sem a bíróságnak, sem a félnek, azonban a jogalkotó a vagyoni elégtétel megfizetésének kötelezettségét nem feltétlenül felróhatósághoz kötötte. A Pevtv.
33. §

(3)-

(5)bekezdései határozzák meg azon eseteket, amelyek lehetőséget adnak az eljárás figyelembe vehető időtartamának csökkentésére, az eljárás felfüggesztése ezek közé nem illeszthető be. [15] Nem csökkentette az eljárás figyelembe vehető időtartamát a 2012. február 14. és 2012. június 12. közötti 120 nappal sem, mivel bár a bíróság az 1952. évi Pp. 182. §

(1)bekezdését megszegve nem szabott meg határidőt a szakértőnek kiegészítő szakvéleménye előterjesztésére, de a kérelmezőnek nem feladata a bíróság ellenőrzése, továbbá a bíróság maga dönt arról, hogyan vezeti az egyes eljárási cselekményeket. Szintén nem találta levonhatónak a

1. május
2. és
3. június
4. közötti 50 napot, mert a kérelmezőtől nem volt elvárható az eljárási szabályoknak a szakértő kirendelésére vonatkozó részletszabályokra is kiterjedő ismerete, másrészt a bíróság
5. május
6. napján már határidő kitűzése mellett hívta fel a szakértőt a szakvélemény előterjesztésére, ezt követően a kifogás nem tudta volna elérni a célját. [16] Szintén nem vonta le a
7. október
8. és
9. január
10. közötti 459 napot. Kifejtette, hogy nem lehet a kérelmező terhére figyelembe venni, ha a felperes pertársa halálát késedelmesen jelentette be; továbbá a kérelmezőnek nem kellett tudnia, hogy a közjegyző mikor küldte meg a hagyatékkal kapcsolatos iratokat, ekként a késedelem nem volt számára felismerhető. [17] A
11. december
12. és
13. április
14. közötti 1952 nap levonását szintén nem találta indokoltnak. Utalt arra, hogy a felfüggesztés nem illeszthető a Pevtv.
15. §

(3)-

(5)Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.336/2024/2 4 bekezdésben írt okok közé, ezért nincs annak jelentősége, hogy a bíróság kellő körültekintést tanúsított-e, amikor az eljárás felfüggesztéséről döntött. Az nem eshet a kérelmező terhére, ha a végzés ellen nem élt jogorvoslattal. [18] Megállapította, hogy az eljárás figyelembe vehető időtartama 5886 nap, amely meghaladja a törvény szerinti észszerű időtartamot, a Pevtv. 7. §

(1)-

(2)bekezdése szerint a kérelmezőt ezen időszakra vagyoni elégtétel illeti meg. [19] A le nem rótt eljárási illeték megfizetéséről a Pevtv. 9. §

(4)bekezdése szerint alkalmazandó Pp.

1. § alapján rendelkezett, és a kérelmezőt a pervesztességével arányos összegű illeték megfizetésére kötelezte. A pernyertesség arányára tekintettel rendelkezett a felek perköltségéről azzal, hogy a feleket megillető perköltséget egymásba beszámította. A kérelmező által felszámított ügyvédi munkadíj mérséklését nem talált indokoltnak. Kifejtette, hogy a kérelmező ezen összegre a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségről szóló 32/
2. (VIII.32.) IM rendelet (a továbbiakban: Ükr.) alapján is jogosult, ezért nem volt szükséges a megbízási szerződés csatolása. A fellebbezés és a fellebbezésre tett észrevétel [20] A kérelmezett fellebbezésében a végzés megváltoztatásával kérte a megfizetendő vagyoni elégtétel összegét csökkenteni 936 000 forintra, a perköltség összegét 47 000 forintra leszállítani. Megismételte az elleniratban foglaltakat, illetve az az egyes sérelmezett időtaramok tekintetében az alábbiak szerint egészítette ki: [21] Érvelése szerint a
3. június
4. és
5. augusztus
6. közötti 45 nap is levonandó, mivel az eljárt bíróság megsértette az
7. évi Pp.
8. §

(5)bekezdését, amikor nem szabott határidőt a szakértői díj előlegezésére, majd a szakértői díj előlegezésének elmaradását észlelve az általános intézkedési határidőben nem tűzött ki tárgyalást. Hangsúlyozta, hogy a tárgyalás kitűzéséről a kérelmező csak

1. január
2. napján értesült,
3. december
4. és
5. január
6. között elvárható volt az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztése, ezért ezen 14 napot is le kell vonni. Kérte ezért az ellenirat
7. pontjában feltüntetett időtartamból a további 93 nappal csökkenteni az eljárás időtartamát. [22] Nem vitatta, hogy a kérelmezőnek nem feladata a bíróság ellenőrzése, de a kérelmező
8. március
9. napján átvette az elsőfokú ítéletet, ezt követően sem annak jogerőre emelkedéséről, sem a másodfokú tárgyalás kitűzéséről nem kapott értesítést, így az intézkedés elmulasztása a kérelmezőnek nyilvánvaló volt. Kiemelte, hogy az
10. évi Pp.
11. §

(1)bekezdése szerint a kérelmező az iratokat megtekinthette, így a mulasztásról is tudomást szerezhetett. Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben elvárható volt az eljárás elhúzódása miatti kifogás benyújtása, a

1. április
2. és
3. július
4. közötti 97 nap levonandó. [23] A
5. december
6. és
7. január
8. közötti időtartammal összefüggésben kifejtette, hogy a másodfokú bíróság a
9. november
10. napján megtartott tárgyaláson a határozatát kihirdette, ott a jogi képviselővel eljárt I. rendű alperes jelen volt, ekként a kérelmező nyilvánvalóan értesült a másodfokú eljárás befejezéséről. Észlelnie kellett azt is, hogy a másodfokú bíróság elmulasztotta az
11. évi Pp.
12. §

(4)bekezdésében írt határidőt, ekként az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztésének elmulasztása a terhére esik. [24] Szintén kérte levonni a

1. január
2. és
3. február
4. közötti 16 napot. A kérelmező meghatalmazottja jelen volt
5. november 13-án, a másodfokú határozat kihirdetésén. Mivel az írásba foglalt másodfokú határozatot vele
6. február 18-án közölték, így nyilvánvalóan észlelhette a határidők elmulasztását. [25] Hangsúlyozta, hogy az eljárás felfüggesztése az ingatlan-nyilvántartási hatóság előtti eljárás befejezéséig a kérelmezőnek is érdekében állt, hiszen a per tárgya a telekhatárral Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.336/2024/2 5 kapcsolatos ingatlan-nyilvántartási határozat megváltoztatása volt. Amennyiben az nem állt érdekében, jogorvoslattal élhetett volna, ennek hiányában a végzés a felek konszenzusával lett jogerős, így a
7. március
8. és
9. június
10. közötti 113 nap a Pevtv.
11. §

(3)bekezdése szerint levonandó. [26] A

1. július
2. és
3. október
4. közötti időtartammal összefüggésben hangsúlyozta, hogy a kérelmező az eljárás irataiba az
5. évi Pp.
6. §

(1)bekezdése szerint betekinthetett, így ismerettel rendelkezhetett a felfüggesztett per folytatása iránti kérelemről is, így elvárható volt az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztése. [27] Hangsúlyozta, hogy a kérelmező meghatalmazottja

1. december 16-án átvette az elsőfokú bíróság
2. szám alatti végzését,
3. január 7-én a 42-I. szám alatti, őt a fellebbezéssel összefüggő észrevételek előterjesztésére felhívó végzést is, így tudott a másodfokú eljárás megindulásáról. Figyelemmel az
4. évi Pp.
5. §

(1)bekezdésére is, elvárható volt a kérelmezőtől annak észlelése, hogy a másodfokú bíróság megsértette az 1952. évi Pp. 254. §

(4)bekezdését. Az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztésének hiányában így a

1. június
2. és
3. július
4. közötti 31 nap levonandó. [28] A
5. február
6. és
7. június
8. közötti 120 nap vonatkozásában is vitatta, hogy a bíróság késedelmét a kérelmezőnek nem kellett észlelnie. Meghatalmazottja átvette a szakértő kirendelését és a szakvélemény előterjesztésének határidejét tartalmazó végzést; valamint arról is tudott, hogy
9. január
10. napján a tárgyalást azért kellett elhalasztani, mert a szakértői vélemény nem állt rendelkezésre, ugyanakkor a bíróság a szakértőt nem szankcionálta. Mivel a tárgyaláson jelen volt, a kérelmező arról is tudott, hogy a szakértői vélemény csak a
11. április
12. napjára tűzött tárgyalást megelőző napon érkezett meg. Mindezek miatt elvárható volt az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztése, amelynek elmulasztása miatt ezen időszakot nem lehet figyelembe venni a vagyoni elégtétel alapjaként. [29] Vitatta, hogy a
13. június
14. és
15. szeptember
16. közötti 103 nappal összefüggésben nem volt elvárható a kérelmezőtől a bíróség mulasztásának észlelése. A kérelmező meghatalmazott képviselője jelen volt a
17. június 13-án tartott tárgyaláson, így fel kellett ismernie, hogy a bíróság határidő meghatározása nélkül hívta fel a szakértőt nyilatkozatra. Az aggálytalan szakértői vélemény a tényállás helyes megállapításán keresztül a kérelmező érdeke is; csak a jogerős döntés zárja ki, hogy a felek vagy jogutódaik ugyanazon jog tárgyában újabb keresetet indítsanak, a már elbírált jogot vitássá tegyék. Mivel a kérelmező tudott a bíróság mulasztásáról, elvárható volt tőle az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztése. [30] A
18. május
19. és 2013 június
20. közötti 50 napot szintén kérte levonni. Nem vitatta, hogy a kérelmezőtől nem elvárható az eljárási szabályok professzionális ismerete, ugyanakkor a helyes és jogerős döntés a kérelmező érdeke is. Mivel az eljárás már hat éve folyamatban volt, elvárható volt az eljárás elhúzódása miatti kifogás benyújtása. [31] Érvelése szerint a per tárgyára tekintettel az ingatlan-nyilvántartási hatóság előtti eljárás a kereset elbírálásának lényegi előkérdése volt, így a per tárgyalásának felfüggesztése a kérelmező érdekében is állt, amelyet igazolt, hogy a felfüggesztő végzéssel szemben nem élt jogorvoslattal. A
21. szeptember
22. és
23. október
24. közötti 403 nap a bíróság érdekkörében felmerült, elhárítható ok miatt szükségtelenül telt el, az eljárás előrehaladását nem szolgálta, ekként kérte azt a Pevtv.
25. §

(4)bekezdés szerint levonni. [32] A

1. október
2. és
3. január
4. közötti 459 nappal összefüggésben is hangsúlyozta, hogy a kérelmező az
5. évi Pp.
6. §

(1)bekezdése szerint az eljárás irataiba bármikor betekinthetett, ezért arról – így a hagyatékátadó végzés megküldéséről is – Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.336/2024/2 6 tudomással bírt. Elvárható lett volna ezért a mulasztás észlelése és az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztése is. [33] A

1. december
2. és
3. április
4. közötti 1952 nappal összefüggésben is hangsúlyozta, hogy az ingatlan-nyilvántartási hatóság határozata evidenciaszerű előkérdése volt a per elbírálásának, az nem volt elkerülhető. Kiemelte, hogy a bíróság a kérelmezőt ezen jogkövetkezmény terhével hívta fel nyilatkozattételre. Habár a kérelmező meghatalmazottja útján ellenezte a per tárgyalásának ismételt felfüggesztését, nem indítványozta az ingatlannyilvántartási hatóság megkeresését, a végzést fellebbezéssel nem támadta, és később sem kérte a felfüggesztés indokoltságának felülvizsgálatát. Ezen passzivitása a Pevtv.
5. §

(3)bekezdése szerint a terhére értékelendő. Utalt arra is, hogy mivel a hatóság eljárása a per eldöntésének szükségszerű előkérdése volt, ezen felfüggesztés nem minősülhet az eljárás előrehaladását nem szolgáló időtartamnak sem. Vitatta az elsőfokú bíróság ezzel összefüggésben kifejtett álláspontját, hangsúlyozva, hogy amennyiben a kérelmezőnek a felfüggesztés nem állt érdekében, úgy élhetett volna jogorvoslati jogával. Változatlanul kérte ezen időszak levonását a Pevtv. 15. §

(4)bekezdése alapján. [34] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által a kérelmező javára megállapított perköltség túlzott mértékű; a végzés indokolásával szemben a perköltség megfizetésére az elsőfokú bíróság ténylegesen a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. §

(2)bekezdését alkalmazta. A pervesztesség aránya nem indokolja a megítélt perköltség összegét. [35] A kérelmező a kérelmezett fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását és a kérelmezett 22 225 forint másodfokú perköltségének megfizetésére kötelezését kérte. Hangsúlyozta, hogy a per több mint 17 évig tartott, a jogban járatlan kérelmező joggal bízott abban, hogy a bíróság a rá vonatkozó szabályokat betartva jár el. A per tárgyalását felfüggesztő végzést megfellebbezte, amely azonban nem vezetett eredményre. A per elhúzódásáért a kérelmezőt nem terheli felelősség, az eljárás elhúzódását többször is kifogásolta. A kérelmező és meghatalmazottjaként eljárt édesapja sem ismerte az eljárás elhúzódása miatti kifogás intézményét; arról a bíróságnak sem kellett tájékoztatnia; az egyébként a szakirodalom szerint sem hagyományos értelemben vett jogorvoslat, hatékonyságát a gyakorlat megkérdőjelezte. A féltől nem elvárható, hogy folyamatosan ellenőrizze a bíróságot. Álláspontja szerint a megállapított ügyvédi költség sem eltúlzott. A másodfokú bíróság döntése [36] Az ítélőtábla fellebbezés hiányában nem érintette az elsőfokú végzésnek a kérelmet részben elutasító rendelkezését, míg a fellebbezést megalapozatlannak ítélte. [37] A töretlen bírói gyakorlat szerint mindig az egyes mulasztások gondos vizsgálatával, egyedileg, a jogintézmény céljával, a sérelem orvoslására alkalmasságával, és mindezek alapján a féltől elvárható magatartással összefüggésben kell értékelni azt, hogy a vagyoni elégtételt érvényesítő fél terhére ítélhető-e meg, hogy az adott bírósági mulasztással szemben nem vette igénybe az eljárás elhúzódása miatti kifogást. A féltől a bíróság inaktív magatartása miatti eljárás elhúzódásának megakadályozása esetén az az elvárható, hogy akkor terjesszen elő emiatt kifogást, ha a bíróság olyan mértékben mulasztotta el az észszerű időn belüli eljárási cselekmények kötelezettségét, amely a rá vonatkozó eljárási szabályok betartásában alappal bízó fél számára nyilvánvaló és egyértelműen felismerhető, az eljárási kötelezettség megszegésére vonatkozó jelzéstől pedig alappal várhatja a sérelem kellő időben és eredményességgel történő orvoslását. [38] Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bírósággal abban, hogy a kérelmezőtől nem volt elvárható

1. augusztus
2. előtt kifogás benyújtása a folytatólagos tárgyalás kitűzésének elmaradása miatt. Annak megítélése, hogy egy adott mulasztás a fél számára Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.336/2024/2 7 felismerhető-e, illetve elvárható-e annak orvoslása érdekében az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztése, nem mellőzhető a mulasztás időtartamának értékelése. Minél hosszabb idő telik el érdemi intézkedés nélkül, annál inkább elvárható a féltől a bíróság inaktivitásának észlelése. Az ítélőtábla figyelemmel volt arra is, hogy habár a tárgyaláson jelen lévő kérelmező észlelhette, hogy a bíróság az ellenérdekű félnek a szakértői díj előlegezésére nem állapított meg határidőt, azonban tőle – megfelelő jogi ismereteke hiányában – nem volt elvárható ezen mulasztás következményének, azaz annak felismerése, hogy az előlegezés elmulasztása ekként a bíróság részéről nem szankcionálható, a bizonyítás sikertelenségének következményei sem vonhatóak le. [39] A folytatólagos tárgyalás kitűzésével a bíróság az intézkedési kötelezettségének eleget tett,
3. december 20-án a mulasztás megszűnt, amely kizárta az eredményes eljárás elhúzódása miatti kifogás benyújtásának lehetőségét. Mindezekre tekintettel a
4. június
5. és
6. február
7. közötti időszakra vonatkozóan az elsőfokú bíróság által figyelembe vett időtartamnál több levonás nem volt indokolt. [40] Szintén jogszabálysértés nélkül mellőzte az elsőfokú bíróság a
8. április
9. és
10. július
11. közötti 97 nap levonását. A bíróság nem tájékoztatja a feleket arról, hogy az eljárás egyéb feleinek kézbesítette-e vagy mikor kézbesítette az ítéletet, erre alappal abból sem lehet következtetni, hogy a kérelmező maga mikor vette át az ítéletet. Arra vonatkozóan nincs adat, hogy a kérelmező élt volna iratbetekintési jogával. A kérelmezett által felhívott
12. évi Pp.
13. §

(1)bekezdésében szabályozott iratbetekintési jog a fél számára csupán jogosultságot jelent, de nem teremt kötelezettséget arra nézve, hogy folyamatosan tájékozódjon az ügy állásáról; az iratbetekintés elmulasztása a terhére nem értékelhető (Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.169/2024/2.). Az eljárás elhúzódása miatti kifogás benyújtása ezért a kérelmezőtől nem volt elvárható. [41] A

1. december
2. és
3. január
4. közötti 29 nappal összefüggésben az ítélőtábla nem annak tulajdonított jelentőséget, hogy a másodfokú határozat kihirdetésének időpontjáról a kérelmező tudomással bírt-e, hanem annak, hogy az eljárás elhúzódása miatti kifogás benyújtásának elvárható időpontja nem formális módon határozandó meg, nem lehet elvárni a féltől, hogy folyamatosan ellenőrizze az eljáró bíróságot és a legcsekélyebb határidő-mulasztást is azonnal kifogásolja meg (Debreceni Ítélőtábla Pkf.I.20.130/2024/2.). Az ítélőtábla figyelembe vette, hogy a kérelmező jogi képviselő nélkül járt el, az eljárás elhúzódása miatti kifogás jogintézménye nem volt közismert és arról a bíróság sem tájékoztatta, továbbá a kérelmező az iratok visszaküldésének pontos időpontját sem ismerte. Mindezekre tekintettel egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztése nem volt elvárható a kérelmezőtől. Ugyanezen indokok alapján az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzte a
5. január
6. és
7. február
8. közötti 16 nap levonását is. [42] A kérelmezett a Pevtv.
9. §

(3)bekezdése alapján kérte figyelmen kívül hagyni a

1. március
2. és
3. június
4. közötti 113 napot. A Pevtv.
5. §

(3)bekezdése konjunktív, egymásra épülő követelmények fennállása esetén teszi lehetővé az adott időtartam levonását az eljárás számított időtartamából. A miniszteri indokolás szerint ezen rendelkezés alapján általánosan azt kell vizsgálni, hogy a bírósági eljárásban félnek minősülő kérelmező eljárási cselekménye, illetve mulasztása mennyiben járult hozzá az eljárás elhúzódásához. Az adott időszak figyelembevétele csak akkor mellőzhető, ha az a kérelmező érdekkörében merült fel; az eljárás előrehaladását nem szolgálta; az a kérelmező által elhárítható lett volna és szükségtelenül telt el. [43] A per tárgyalásának felfüggesztését a felperesek – tehát a kérelmezővel ellenérdekű felek – által kezdeményezett hatósági eljárás indokolta, amelyet arra tekintettel indítottak, hogy sérelmesnek találták az érvényben lévő ingatlan-nyilvántartási térképen Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.336/2024/2 8 ábrázolt határvonalat. Nem adhat alapot a vagyoni elégtétel csökkentésére a kérelmezőtől eltérő perbeli szereplőknek a magatartása (Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.458/2022/2 – megjelent BDT2023.4621), a közhiteles ingatlan-nyilvántartásban rögzített határvonal felperesi kérelemnek megfelelő kijavítása nem az ellenérdekű kérelmező érdekkörébe esik. A felfüggesztést elrendelő határozattal szembeni jogorvoslat előterjesztésének elmulasztása a kérelmezett álláspontjával ellentétben nem értékelhető a kérelmező terhére, önmagában ebből sem következik, hogy a per tárgyalásnak felfüggesztése a kérelmező érdekkörébe esett. Az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzte ezen időszak levonását is. [44] Helyesen mellőzte az elsőfokú bíróság a 2009. július 26. és 2009. október 13. közötti 80 nap levonását is, mert a jogi képviselő nélkül eljárt kérelmezőnek sem iratbetekintés útján, sem más módon nem kellett ellenőriznie, hogy a perbeli ellenfele kérte-e vagy mely időpontban kérte a felfüggesztett per folytatását. Ezért nem volt elvárható az sem, hogy észlelje és kifogással támadja az intézkedési határidő elmulasztását. Az 1952. évi Pp. 119. §

(1)bekezdésével összefüggésben az ítélőtábla visszautal a [43] bekezdésben írtakra. [45] A

1. június
2. és
3. július
4. közötti 31 nappal összefüggésben is az ítélőtábla maradéktalanul osztotta az elsőfokú bíróság által rögzített indokokat. Rámutat ugyanakkor, hogy a másodfokú bíróság 3.Pf.20.519/2011/
5. szám alatti határozatával az elsőfokú bíróság által az eljárás félbeszakadását megállapító végzés helybenhagyásáról döntött. Az eljárás félbeszakadása alatt az
6. évi Pp.
7. §

(2)bekezdése szerint minden perbeli cselekmény hatálytalan, amely nem a félbeszakadással vagy annak megszüntetésével kapcsolatos, azaz a félbeszakadás tartama alatt a per érdemben nem haladhat előre, függetlenül attól, hogy a félbeszakadást megállapító végzést helybenhagyó határozatot a másodfokú bíróság az 1952. évi Pp. 254. §

(4)bekezdésében meghatározott időben küldte-e vissza. Habár a másodfokú bíróság az eljárás iratait késedelmesen küldte vissza, az eljárás nem ezen okból, hanem a félbeszakadás miatt, a törvény erejénél fogva nem haladt előre, ekként a fenti időtartammal a Pevtv. 15. §

(4)bekezdése szerinti feltételek hiányában az eljárás figyelembe vehető időtartama nem volt csökkenthető. [46] A kérelmezett elleniratában a

1. február
2. és
3. június
4. közötti 120 nap levonását azért kérte, mert a kérelmező eljárás elhúzódása miatti kifogással nem sérelmezte, hogy a
5. január
6. napján megtartott tárgyaláson a bíróság az
7. évi Pp.
8. §

(1)bekezdésének megsértésével a szakértő részére nem adott határidőt a szakvélemény előterjesztésére. Rögzítette, hogy már ezen tárgyalást is azért kellett elhalasztani, mert a szakértő a

1. november
2. napján kelt végzésben írt 30 napon belül a szakvéleményt nem nyújtotta be. Az eljárás iratai szerint ugyanakkor a bíróság a szakértő részére a
3. november
4. napján kelt végzéssel 60 napos határidőt engedélyezett, amelyről a kérelmező meghatalmazottját is értesítette. A
5. január
6. napján kelt jegyzőkönyvben azt rögzítette, hogy a szakértő tájékoztatása szerint kataszteri térkép beszerzése szükséges. Mindebből a jogi képviselő nélkül eljáró kérelmezőnek nem kellett észlelnie, hogy a szakértő részére újabb határidőt kellett volna meghatározni a szakvélemény előterjesztésére, így nem róható a terhére, ha ennek elmaradását nem sérelmezte. A kérelmezett elleniratában nem hivatkozott arra, hogy a kérelmezőnek amiatt kellett volna kifogást emelnie, mert a bíróság elmulasztott kényszerítő eszközt alkalmazni a szakértővel szemben; ez utóbbi hivatkozása a fellebbezésben ellenkérelem-változtatásnak minősül, amely a Pp.
7. §

(3)bekezdésében írt feltételek hiányában nem volt megengedhető, ezért azt az ítélőtábla elutasította [Pp. 373. §

(1)bekezdése]. [47] Szintén nem lehetett az eljárás figyelembe vehető időtaramát csökkenteni a

1. június
2. és
3. szeptember
4. közötti 103, továbbá a
5. május
6. és
7. június
8. közötti 50 nappal. A kérelmezett által felhívott
9. évi Pp. 114/A. §-a

(2)bekezdésének c) pontja szerinti kifogás akkor terjeszthető elő, ha a bíróság egyáltalán nem Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.336/2024/2 9 tesz intézkedést, annak ezért akkor lett volna helye, ha a bíróság elmulasztotta volna felhívni a szakértőt a szakvélemény benyújtására. Jelen esetben azonban a bíróság mindkét alkalommal intézkedett, a szakértőt felhívta a szakvélemény benyújtására. Azt, hogy a felhívások nem tartalmaztak határidőt, legfeljebb az

1. évi Pp.
2. § szerinti eljárás szabálytalansága miatt kifogás keretében lehetett volna sérelmezni, amelynek elmulasztása a vagyoni elégtétel iránti kérelem elbírálása során nem bírt jelentőséggel. Erre tekintettel a fellebbezés ezen része sem vezetett eredményre. [48] A kérelmezett az elleniratban a Pevtv.
3. §

(3)bekezdése alapján kérte figyelmen kívül hagyni a

1. szeptember
2. és
3. október
4. közötti 403 napot, mivel érvelése szerint az eljárás felfüggesztése a kérelmező érdeke is volt. Fellebbezésében ugyanezen időtartamot ugyanakkor a kérelmezett már a Pevtv.
5. §

(4)bekezdésének megjelölésével kérte levonni, mint a bíróság érdekkörében felmerült, elhárítható ok miatt szükségtelenül eltelt időtartamot. Az ellenkérelem ezen megváltoztatása a Pp. 373. §

(3)bekezdésébe ütközött, azt az ítélőtábla elutasította. A kérelmezett továbbá állította, hogy a tárgyalás felfüggesztése a kérelmező érdeke is volt, ezzel összefüggésben az ítélőtábla a [43] bekezdésre utal vissza. [49] A kérelmezett elleniratában a 2014. október 14. és 2016. január 15 közötti 459 nap levonását a Pevtv. 15. §

(5)bekezdése alapján kérte, mivel az eljárás félbeszakadása sem a kérelmező, sem a kérelmezett érdekkörébe nem sorolható be, de nagy mértékben hozzájárult a pertartam növekedéséhez. Másodlagosan kérte a félbeszakadással érintett időszak egy részének: a 2015. szeptember 20-tól 2015. november 24-ig eltelt 66 napnak a levonását a Pevtv. 15. §

(4)bekezdése alapján. Fellebbezésében azonban már arra hivatkozott, hogy a Pevtv. 15. §

(4)bekezdése alapot ad a félbeszakadás teljes időtartamának figyelmen kívül hagyására. Ez szintén ellenkérelem-változtatás, amely a Pp. 373. §

(3)bekezdésében foglalt feltételek hiányában nem volt megengedhető, ezért azt az ítélőtábla elutasította [Pp. 373. §

(1)bekezdése]. A másodlagosan előterjesztett kérelemmel összefüggésben az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság azon érvelésével, hogy a kérelmezőnek sem iratbetekintés útján, sem más módon nem kellett ellenőriznie, hogy a járásbírósághoz mikor érkezett meg a jogerős hagyatékátadó végzés, így nem volt elvárható tőle, hogy észlelje és kifogással támadja az intézkedési határidő elmulasztását. [50] A kérelmezett elleniratában a 2017. december 15. és 2023. április 19. közötti 1952 nap levonását a Pevtv. 15. §

(3)és

(5)bekezdése alapján kérte, a fellebbezésében ugyanezen időszakkal összefüggésben már a Pevtv. 15. §

(4)bekezdésére hivatkozott. Ez szintén a Pp. 373. §

(3)bekezdése alapján meg nem engedhető ellenkérelem-változtatásnak minősült, ezért azt az ítélőtábla elutasította [Pp. 373. §

(1)bekezdése]. A per tárgyalásának felfüggesztésével összefüggésben az ítélőtábla visszautal a [43] bekezdésében írtakra. Megjegyzi továbbá, hogy az eljárt bíróság korábban már ugyanezen hatósági eljárásra tekintettel a per tárgyalását felfüggesztette, a fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ugyanakkor helybenhagyta a felfüggesztésről rendelkező végzést, ekként a kérelmezőtől ismételt fellebbezés előterjesztése ez okból sem volt elvárható, annak elmaradása nem értékelhető akként, hogy a tárgyalás felfüggesztése az ő érdekkörébe esett volna. [51] A kérelmezett azon érve, hogy ezen időszak nem minősül az eljárás előrehaladását nem szolgáló időtartamnak, a Pevtv. 15. §

(3)és

(4)bekezdése alapján is kizárja ezen időszak levonását, hiszen mindkét esetben csak a szükségtelenül, az eljárás előrehaladását nem szolgálóan eltelt idő hagyható figyelmen kívül. [52] Nem volt indokolt az elsőfokú bíróság perköltségre vonatkozó rendelkezésének megváltoztatása sem. Az elsőfokú bíróság valóban tévesen hivatkozott a Pp. 83. §

(1)bekezdésére, ugyanakkor egyértelmű, hogy az elírás, valójában a Pp. 83. §

(2)bekezdését alkalmazta, a perköltség viseléséről a részleges pernyertesség szabályai szerint döntött. Nem Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.336/2024/2 10 követett el számítási hibát sem, mert a kérelmező 94%-ban, a kérelmezett pedig 6%-ban lett pernyertes, így a kérelmező az általa felszámított jogi képviselői munkadíj 94%-át, azaz 83 566 forintot követelhetett a kérelmezettől, a kérelmezett pedig az általa felszámított jogi képviselői munkadíjból álló 125 800 forint 6%-ára, azaz 7548 forintra tarthatott igényt. Az egymással szemben fennálló perköltségigények összevezetése után tehát az elsőfokú bíróság jogszerűen kötelezte a kérelmezettet 76 018 forint (83566-7548) perköltség megfizetésére. Ennek mérséklése nem volt indokolt, nem megállapítható, hogy a fellebbezésben hivatkozott 47 000 forint milyen számítás eredménye. [53] Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a Pevtv. 9. §

(4)bekezdése szerint jelen eljárásban is irányadó Pp. 389. § szerint alkalmazandó 383. §

(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. [54] A kérelmezett fellebbezésével összefüggésben költségét felszámította, fellebbezése ugyanakkor nem vezetett eredményre, a másodfokú eljárással felmerült költségét a Pp. 83. §

(5)bekezdése szerint maga köteles viselni. Köteles ugyanakkor megtéríteni a Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján a kérelmező másodfokú eljárással felmerült költségét. A kérelmezőt illető másodfokú költség összegét az ítélőtábla az Ükr. 3. §

(2)és

(5)bekezdései, valamint 4/A. §-a alapján a felszámítással egyezően 17 500 forint + áfa, azaz 22 225 forintban határozta meg. [55] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. §

(1)bekezdés m) pontja alapján fennálló tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán a kérelmezett fellebbezésével összefüggésben le nem rótt, az Itv. 39. §

(1)bekezdése és 47. §

(1)bekezdése szerint meghatározott fellebbezési illeték a kérelmezettet Itv. 5. §

(1)bekezdés c) pontja szerint megillető illetékmentessége folytán a Pp. 102. §

(6)bekezdés értelmében az állam terhén marad. Debrecen,

1. szeptember
2. Dr. Pribula László s.k. a tanács elnöke, Dr. Gárdosi Judit s.k. előadó bíró, Dr. Répássy Árpád s.k. bíró