Pfv.21526/2019/14 – Kúria

(1)bekezdés c) pontja alá, ezért a jogerős ítélet nem sérti ezt az eljárásügyi szabályt. A birtokba adási perben – amilyen a felülvizsgálattal érintett per is – a jogszabály nem határoz meg a per megindítására jogosult személyi kört, ezért a jogerős ítélet a régi Pp. 130. §

(1)bekezdés g) pontjában foglaltakat sem sérti. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.V.21.526/2019/

1. A tanács tagjai: dr. Szabó Klára a tanács elnöke, dr. Magosi Szilvia előadó bíró, dr. Madarász Anna bíró A felperes: A felperes képviselője: dr. Pintér Miklós ügyvéd Az I. rendű alperes: A II. rendű alperes: A III. rendű alperes: Az I. rendű alperes képviselője: Kiss és Lányi Ügyvédi Iroda A per tárgya: ingatlan kiürítése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: I. rendű alperes Kúria V.Pfv.21.526/2019/14/2 2 A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 4.Gf.75.872/2018/10-I. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság 7.G.300.951/2018/
2. Rendelkező rész – A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. – Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A tulajdonában álló szám alatti ingatlanra (a továbbiakban: perbeli ingatlan) D.Cs.Gy.mint bérbeadó
3. október 25-től
4. október 10-ig szóló határozott idejű bérleti szerződést kötött
5. október 10-én az általa képviselt I. rendű alperessel mint bérlővel. A szerződés
6. január 5-én módosított
7. pontja szerint a bérlő a bérleti jogviszony fennállása alatt az ingatlant vagy annak helyiségeit a bérbeadó írásbeli hozzájárulása mellett albérletbe adhatta. A
8. március 5-én kötött szerződéssel az I. rendű alperes
9. október 10-ig albérletbe adta az ingatlant a II. rendű alperesnek. Az „A”
10. október 17-én végrehajtási árverésen megvette az ingatlant és a tulajdonosává vált. A II. rendű alperes mint bérlő és az III. rendű alperes mint albérlő
11. január 1-jén az ingatlanra
12. október 10-ig szóló albérleti szerződést kötött. A kereseti kérelem és az alperes védekezése Kúria V.Pfv.21.526/2019/14/2 3 [2] A
13. március 3-a óta felszámolás alatt álló felperes az „A” jogutódaként keresetet terjesztett elő az alperesek ellen, amelyben elsődlegesen a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
14. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.)
15. §

(1)bekezdése, másodlagosan a Polgári Törvénykönyvről szóló

1. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
2. §

(3)bekezdése,

1. §-a,
2. §-a,
3. §-a és
4. §

(1)bekezdése alapján arra kérte őket kötelezni, hogy bocsássák a birtokába a perbeli ingatlant. [3] Az I. és II. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A III. rendű alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az első- és másodfokú ítélet [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolásában foglaltak szerint nem volt vitatott, hogy a perbeli ingatlan tulajdonjogát megszerző „A”-nak a felperes jogutódja. A felperes felszámolóját a Cstv. 47. §

(3)bekezdésében foglaltakra figyelemmel nem illette meg a felmondás joga. A bérleti szerződést felmondhatta volna rendes felmondással, amelynek elmulasztása nem jogosította fel a Cstv. 47. §

(1)bekezdése szerinti felmondásra. E jogszabályi rendelkezésnél fogva azért sem volt jogosult felmondani, mert a bérleti szerződést nem a felperes kötötte, abba csupán belépett. A régi Ptk. 221. §

(3)bekezdésére figyelemmel érvénytelen az I. rendű alperes nevében tett szerződéses jognyilatkozat, de azt a felperes nem támadta meg [régi Ptk. 235. §

(2)bekezdés]. [5] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és kötelezte az alpereseket, hogy a perbeli ingatlant ingóságaiktól kiürítve bocsássák 30 napon belül a felperes birtokába. Az indokolásában kifejtettek szerint az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről szóló 2/

1. (VI. 28.) PK vélemény 6.a) pontjában foglaltakra tekintettel elsődlegesen az I. rendű alperes bérleti szerződésének létrejöttét vizsgálta. Rámutatott arra, hogy a gazdasági társaságokról szóló
2. évi CXLIV. törvény
3. §-ában,
4. §-ában,
5. §

(2)bekezdés j) pontjában foglaltak értelmében nem állapítható meg érdekellentét, ezért létrejön a szerződés, ha a képviselt a képviselőt a szerződéskötésre előzetesen külön is felhatalmazza vagy az eljárását utólag elfogadja, jóváhagyja [régi Ptk. 221. §

(3)bekezdés]. A rendelkezésre álló okiratok szerint a jelen esetben a bérleti szerződés jóváhagyása társasági határozattal már a szerződéskötést megelőzően megtörtént, így a perbeli ingatlanra a bérleti szerződés létrejött. A Cstv. 47. §

(1)bekezdésében foglalt feltételek – a jogszabály helyes értelmezése szerint – fennálltak, ezért a felszámoló jogosult volt a bérleti szerződést azonnali hatállyal felmondani. Az I. rendű alperes nem természetes személy, így a jelen esetre nem vonatkozik a Cstv. 47. §

(3)bekezdésében foglalt felmondási korlátozás. A felszámoló felmondása folytán a bérleti szerződés megszűnt, ezáltal nincs az alpereseknek jogcímük arra, hogy a perbeli ingatlant birtokukban tartsák, kötelesek azt ingóságaiktól kiürítve a felperes birtokába bocsátani. Kúria V.Pfv.21.526/2019/14/2 4 A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [6] Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a régi Ptk. 117. §

(3)bekezdésében, 112. §

(1)bekezdésében és a régi Pp. 48-

1. §-ában foglaltakat. [7] A perbeli ingatlannak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosa az „A”, amely
2. március 1-jén beolvadt a „B”-be, ez a cég pedig
3. január 31-én beolvadt a felperesbe. A jogutódlások az ingatlan-nyilvántartásban nem kerültek átvezetésre, így a felperes nem szerzett tulajdonjogot, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonos pedig jogalanyiságát vesztette azzal, hogy törölték a cégjegyzékből. A felperes a perben nem rendelkezett kereshetőségi joggal (perbeli legitimációval). Ez a jog az „A”-t illethetné, aki viszont jogalanyiságát vesztette. Nincs ezért olyan személy, aki a perbeli kereset előterjesztésére jogosult lenne. [8] Nincs jelenleg olyan személy, aki az ingatlan tulajdonjogával érvényesen rendelkezhetne, így hiányzik a felperes perbeli cselekvőképessége [régi Pp.
4. §

(1)bekezdés c) pont]. [9] Kereshetőségi jog hiányában a felperes keresetét a régi Pp. 130. §

(1)bekezdés

1. g)pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani, mivel a pert nem a jogszabályban erre feljogosított személy indította, vagy a pert a régi Pp. 157. §
2. a)pontja alapján meg kellett volna szüntetni. [10] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Rámutatott arra, hogy az első- és a másodfokú eljárás során senki sem vitatta, hogy az „A”nak jogutódja. A jogelőd gazdálkodó szervezet vagyona mind a beolvadás, mind az átalakulás során a jogutód gazdálkodó szervezetre száll át. A „B”-be történt beolvadásról, majd a szövetkezetből zártkörűen működő részvénytársasággá alakulásról rendelkező végzésekkel igazolta, hogy tulajdonosa a perbeli ingatlannak. A Kúria döntése és jogi indokai [11] A régi Pp. 270. §

(2)bekezdése a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés esetén teszi lehetővé. A Kúria a régi Pp. 272. §

(2)bekezdése és 275. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban megjelölt jogszabálysértésre figyelemmel vizsgálhatja felül a jogerős ítéletet. A felülvizsgálati kérelemében az I. rendű alperes a régi Ptk. 117. §

(3)bekezdésének, 112. §

(1)bekezdésének és a régi Pp. 48-

1. §-ának felhívásával a felperes perbeli legitimációjának megállapítását jelölte meg jogsértésként. Arra hivatkozott, hogy a felperes nem az ingatlan tulajdonosa, mert már eredetileg sem volt a tulajdonjoga bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba. Kúria V.Pfv.21.526/2019/14/2 5 [12] A felperes perbeli legitimációját az elsőfokú eljárás során az I. rendű alperes nem vitatta. A másodfokú eljárás során arra hivatkozott, hogy a felperes perbeli legitimációja időközben megszűnt, mert a felszámoló értékesítette a perbeli ingatlant. A felülvizsgálati eljárást megelőzően az I. rendű alperesnek olyan hivatkozása, hogy a felperes nem volt tulajdonosa a perbeli ingatlannak, emiatt a per kezdetétől fogva nem rendelkezett perbeli legitimációval, nem volt. A régi Pp.
2. §

(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős ítélet ezért csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálattal, amely a másodfokú eljárásnak is tárgya volt. Amely kérdésekkel a másodfokú bíróság erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhatott, azzal kapcsolatban jogsértést sem követhetett el. A felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályok az I. rendű alperes hivatkozását nem is támasztják alá. A régi Ptk.

1. §-a ugyanis az átruházással való tulajdonszerzésről szól, a perbeli esetben viszont a tényállás szerint társasági jogi jogutódlás történt. A régi Ptk.
2. §-a pedig a tulajdonost megillető rendelkezési jogot határozza meg, a felperes szempontjából azonban nem a tulajdonjognak, hanem a bérbeadói minőségnek volt jelentősége. [13] Az I. rendű alperes az eljárásjogi szabálysértést a felülvizsgálati kérelemben azért vetette fel, mert az volt az álláspontja, hogy tulajdonosi minősége hiányában a felperes a per tárgyáról nem rendelkezhetett. A felperes perbeli jogképességét [régi Pp.
3. §] tehát valójában az I. rendű alperes nem vitatta. A perbeli cselekvőképességének a hiányára hivatkozott, de az ehhez felhívott jogszabályi rendelkezés [régi Pp.
4. §

(1)bekezdés c) pont] hatálya alá a jogi személy felperes nem tartozik. A perbeli cselekvőképesség a feleknek az egyes eljárási cselekmények közvetlen vagy közvetett megtételére vonatkozó képességet fejezik ki. A régi Pp. 49. §

(1)bekezdése azt szabályozza, hogy a természetes személyek mely esetekben rendelkeznek perbeli cselekvőképességgel. E körben a régi Pp. 49. §

(1)bekezdés

1. a)pontja a polgári anyagi jogi szabályok szerint teljes cselekvőképességgel rendelkező természetes személyekre utal, míg a
2. b)és
3. c)pont azokat a kivételeket sorolja fel, amikor a nem teljes cselekvőképességgel rendelkező természetes személy maga járhat el a perben. Az

(1)bekezdés c) pontja azokra az anyagi jog alapján teljes cselekvőképességgel nem rendelkező személyekre vonatkozik, akik a polgári jog szabályai szerint érvényesen rendelkezhetnek a per tárgyáról. Ilyen személy például a tizennegyedik életévét betöltött korlátozottan cselekvőképes kiskorú, aki a törvényes képviselőjének közreműködése nélkül rendelkezhet a munkával szerzett jövedelméről, annak erejéig kötelezettséget vállalhat. Az ebből adódó perben a kiskorú perbeli cselekvőképességgel rendelkezik. A jogi személyek nevében viszont a régi Pp. 49. §

(2)bekezdése szerint mindig a törvényes képviselőjük jár el. [14] A kereshetőségi jog a fél és a per tárgya közötti anyagi kapcsolatot jelenti. E kapcsolat hiánya a kereset érdemi elutasításához vezet. A perbeli legitimáció eljárásjogi kérdésként akkor vetődik fel, ha a pert csak jogszabályban erre feljogosított személy indíthatja meg vagy a per csak meghatározott személyekkel szemben indítható. Az aktív vagy passzív perbeli legitimáció hiánya ezekben az esetekben vonja maga után a régi Pp. 130. §

(1)bekezdés

1. g)pontja vagy a 157. §
2. a)pontja szerinti jogkövetkezményeket. A birtokba adási perben – amilyen a jelen per is – a jogszabály nem határoz meg a per megindítására jogosult személyi kört, azaz nem nevesít olyan személyt, aki kizárólag megindíthatná a pert. Kúria V.Pfv.21.526/2019/14/2 6 [15] A Kúria mindezekre tekintettel azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat nem sérti, ezért azt a régi Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [16] Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, így a régi Pp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó régi Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes jogi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárás költségét. A Kúria a felperest képviselő ügyvéd munkadíját – a kifejtett tevékenység munka- és időigényére figyelemmel – a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(3),

(4)bekezdése alapján 10.000 forintban állapította meg. [17] Az ítélet ellen a régi Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak. Budapest,

1. január
2. Dr. Szabó Klára s.k. a tanács elnöke, Dr. Magosi Szilvia s.k. előadó bíró, Dr. Madarász Anna s.k. bíró ...