← Magyarország

Kf.700420/2024/4 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A fellebbező alperes a perbeli első és másodfokú eljárásban sem vitatta jelen ügy mintaperhez való ténybeli és jogi azonosságát, nem tett előadást arra vonatkozóan, hogy a mintapertől eltérés mutatkozik, melyre figyelemmel a ténybeli és jogi azonosság fennállónak minősül. Az alperes fellebbezésében – a jogalap körében – nem kifogásolt olyan tényállási kérdést sem, melyet az elsőfokú bíróság a mintaperben foglaltaktól eltérően, tévesen értékelt, avagy a mintaperben vizsgált jogkérdéstől eltérően és megalapozatlanul, hibásan vett figyelembe; e körben tanúsított jogsértésre sem hivatkozott. Mindezek következményeként az ítélőtábla a megbízási díj jogalapját érintő mintaperben rögzített és a fellebbe-zéssel támadott elsőfokú ítéletben is levezetett jogértelmezést – az abban foglaltak megismétlése nélkül – a jelen perre is irányadónak tekintette. Ebből eredően a másodfokú bíróság – a konkrét tények szintjén egyéniesítve – sem látott lehetőséget arra, hogy az alperes megbízási díj jogalapját érintő vitatását ebben a körben értékelhesse, az állított jogszabálysértést érdemben vizsgálhassa Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 3.Kf.700.420/2024/

  1. A felperes: Felperes (felperes címe) Független Rendőr Szakszervezet (felperesi képviselő címe; eljár: dr. Tordai Gábor kamarai jogtanácsos) Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőrfőkapitányság (9024 Győr, Szent Imre út 24.) A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Tóth Orsolya kamarai jogtanácsos A per tárgya: megbízási díjjal kapcsolatos közszolgálati jogvita (mintaper alapján) A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
  2. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Győri Törvényszék 5.K.700.186/2024/
  3. számú ítélete Ítélet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 13.770 (tizenháromezerhétszázhetven) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.420/2024/
  4. 2 [1] A felperes
  5. február
  6. és
  7. augusztus
  8. közötti időszakban (a továbbiakban: perbeli időszak) az alperes a helység1Rendőrkapitánysága állományában körzeti megbízotti beosztásban teljesített szolgálatot, működési körzeteként helység2 került kijelölésre. A felperes a perbeli időszakban a beosztásához nem tartozóan rendszeresen ellátott a körzeti megbízotti működési körzetén kívül járőri, járőrvezetői, járőrparancsnoki, átkísérési, kézbesítési, covid ellenőrzési, objektumőri szolgálati feladatokat, továbbá közlekedési, betöréssel kapcsolatos akciókban vett részt, amelyekért külön ellentételezésben nem részesült. A felperes
  9. április 18-án előterjesztett szolgálati panaszában a többletfeladatok ellátásáért a fenti időszakra az illetményalap 100%-ának megfelelő megbízási díj és annak késedelmi kamata megfizetését kérte. Az alperes vezetője a szolgálati panaszt a határozatszám1 számú határozatával megalapozatlanságra hivatkozással elutasította. A kereset és a védirat [2] A felperes keresetében a perbeli időszakra bruttó 550.763 forint megbízási díj és annak
  10. november
  11. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest, perköltsége megállapítása mellett. Keresete jogalapjaként a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  12. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
  13. §

(1)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pontjára és
(5)bekezdésére, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/2015. (VI.16.) BM rendelet (a továbbiakban: BMr.1) 10. §
(2)bekezdésére, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő szermélyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI.16.) BM rendelet (a továbbiakban: BMr.2) 35. §
(6)bekezdésére alapította. A megbízási díj igényelt havi mértékét az illetményalap 75%-ában, azaz havi 28.987,5 forintban jelölte meg és összesen 19 hónapra kérte megállapítani. Hivatkozott a Kúria Mfv.I.10.751/2016/
  1. számú ítéletére, ahol a Kúria rámutatott, hogy amennyiben jogi norma adott munkakörre nézve kógens módon meghatározza az ellátandó feladatok körét, a munkáltatónak ehhez kell igazodnia a munkaköri leírás elkészítésekor. Esetében a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
  2. (XII.9.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB Szabályzat) rögzíti a körzeti megbízott szolgálatát, célját, feladatait, tevékenységét. Az általa ellátott többletfeladatok nem felelnek meg a KMB Szabályzat) 2., 21.,
  3. pontjainak, mivel a működési körzetéből történő elvonásra csak eseti jelleggel kerülhetett volna sor, továbbá csak működési körzetében osztható be járőr vezetőjeként járőrrel közösen, és lehetséges feladatai további korlátozását adják a KMB Szabályzat
  4. és
  5. pontjai is, meghatározva, hogy mely szolgálatokba nem oszthtaó be. A kifogásolt járőrszolgálatok során nem a KMB Szabálzat szerinti körzeti megbízptti feladatait látta el, hanem alapvetően a Járőr és Őrszolgálati Szabályzatról szóló 13/
  6. (III.24.) ORFK utasítás (a továbbiakban: Járőr Szabályzat) szerinti járőrfeladatokat. Az alperes különleges jogrendre történő hivatozását alaptalannak tartotta, e körben a Kúria Kfv.VII.45.156/2021/
  7. számú ítéletére hivatkozott, és vitatta a fokozott ellenőrzésekre valló alperesi hivatkozást is. Az ellátott többletfeladatokról részletes kimutatást csatolt. [3] Az alperes védiratában a kereset elutasítását, illetve a jogalap fennállásának megállapítása esetére a megbízási díj 50%-ra történő mérséklését kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes által megjelölt, szolgálati beosztásához nem tartozó feladatai nem rendszeres, hanem csak eseti jellegűek voltak. A járőrfeladatok sem jelentettek valódi többletmunkát, Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.420/2024/
  8. 3 mivel felperes felelőssége nem volt magasabb szintű, mint alap munkaköri feladatai. A KMB Szabályzat
  9. pontja alapján a körzeti megbízott köteles szolgálatteljesítési idejének legalább 70%-ában a közterületi tevékenység ellátására, ebből következően alaptevékenységének minősül a járőri feladat, ami így nem lehet a beosztásához nem tartozó többletfeladat. Az elvégzett járőri feladatok nem tartoztak a KMB Szabályzat
  10. pontjában felsorolt tiltott feladatok körébe, a
  11. pont pedig megengedi a körzetek közöti átjárást. Állította, hogy a felperes működési körzetéből történő eseti jellegű elvonása, a fokozott ellenőrzés, a különleges jogrend elrendelésével összefüggésben a KMB Szabályzat
  12. pont alapján jogszerű volt. A mintaper [4] Az elsőfokú bíróság 5.K.700.941/2023/
  13. sorszámú végzésével eljárását az előtte folyamatban lévő 5.K.701.208/
  14. számú mintapert jogerősen befejező határozat meghozataláig felfüggesztette. A mintaperben a Győri Törvényszék 5.K.701.208/2022/
  15. számú ítéletével a keresetnek helyt adott. Az alperes fellebbezése alapján eljáró Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 4.Kf.700.436/2023/
  16. számú jogerős ítéletével a mintaperben hozott elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság ítélete [5] Az elsőfokú bíróság 550.763 forint megbízási díj és annak
  17. november
  18. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata, valamint 33.046 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. Döntését a Hszt.
  19. §
(1)bekezdés c) pontjára és
(5)bekezdésére, a BMr1. 10.§
(2)bekezdésére, továbbá a BMr2. 35.§
(6)bekezdésére alapította. Elöljáróban rögzítette, hogy a perbeli közigazgatási jogvita jogi és ténybeli szempontból a mintapertől nem különbözik, ezért tárgyi pert is a mintaper eredménye szerint bírálta el. Megállapította, hogy a felperes a peresített időszakban körzeti megbízotti beosztásban volt, mely beosztása ellátása alól nem mentesítették. A felperes munkáltatói utasításra – az alperes által sem vitatottan –ellátta illetékességi területén kívül a járőri, járőrvezetői, járőrparancsnoki, átkísérési, kézbesítési, covid ellenőrzési, objektumőri szolgálati feladatokat, közlekedéssel, betöréssel kapcsolatos akciókban is részt vett. A peres felek egyezően adták elő, hogy a felperes a peresített tárgyidőszakban a keresetlevél mellékletében lévő táblázatban megjelölt mértékben és módon látta el a feladatait, e kimutatás adattartalmát az alperes nem vitatta. A KMB Szabályzat 21.,
  1. és
  2. pontjaira figyelemmel rámutatott, hogy az alperes – a tilalmazott feladatokat kivéve – jogszerűen utasíthatta a felperest olyan feladatok végzésére, amelyek a képzettségéhez, végzettségéhez, szakmai tapasztalatához kapcsolódtak, azonban e jogosultsága nem sérthette a felperes kinevezés szerinti beosztását és díjazásra való jogosultságát. Az állománytáblában rendszeresített beosztásokhoz tartozó feladatokat a munkáltató egyoldalúan rögzítheti, azonban ezek meghatározása nem lehet önkényes. A munkakör kiterjesztő értelmezésével kapcsolatban a Kúria joggyakorlatára utalt, ami szerint jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör feladatainak ellátását (Mfv.I.10.751/2016/4., Kf.VII.39.247/2020/4.). A különleges jogrendre való hivatkozást sem találta alaposnak, mivel a felperes rendszeresen látott el Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.420/2024/
  3. 4 többletfeladatokat, nem eseti jelleggel. Összességében arra a megállapításra jutott, hogy az alperes a felperest a szolgálati beosztásához (körzeti megbízotti) nem tartozó feladatkör ellátásával megbízta a Hszt.
  4. §
(1)bekezdés c) pontja alapján, ezért a felperes a Hszt. 71. §
(5)bekezdése szerint jogosult volt díjazásra. A felperes díjigényét nem találta eltúlzottnak, figyelembe vette, hogy a jogszabályi lehetőség (50-200 %) középmértékétől elmarad. Értékelte a feladatellátás rendszerességét, azt, hogy a felperes körzeti megbízotti feladatai háttérbe szorultak, különböző típusú többletfeladatot kellett ellátnia, ami nagyobb megterhelést jelentett és szélesebb szaktudást igényelt, valamint kifejezetten tiltott feladatot (átkísérés) is ellátott, továbbá figyelemmel volt a jelenlegi ár- és értékviszonyokra. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [6] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan az illetményalap 50%-ának megfelelő mértékű havi megbízási díj megállapítását kérte. Állította, hogy az ítélet a Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontjába és 71. §
(5)bekezdésébe ütközik, a megbízási díj jogalapja nem áll fenn, de fennállása esetén is legfeljebb a rendvédelmi illetményalap 50%-ának megfelelő mértékű havi megbízási díj megállapítása lehet elfogadható. Indoklása szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felperes a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának (körzeti megbízott) ellátása mellett végezte, ezért a többletszolgálat fejében díjazásra jogosult. Az elsőfokú bíróság ugyanis a tényállás tisztázása során tévesen a körzeti megbízotti beosztáshoz nem tartozó feladatokat a felperes eredeti szolgálati beosztása mellett végrehajtott többletfeladatként értékelte és nem vette figyelembe, hogy a felperes a működési körzetén kívüli „járőr jellegű” feladatokat a körzeti megbízotti munkaköre helyett, az aznapra rendelt feladatként látta el, amelyért megbízási díj nem jár. A megbízási díj mértéke körében állította, hogy az eltúlzott, az elsőfokú bíróság téves következtetés eredményeként jutott arra a megállapításra, hogy a felperes az illetményalap 75%-os mértékének megfelelő megbízási díjra jogosult. Ezt támasztja alá, hogy a felperes kimutatása szerint a peresített időszakban összesen 86 alkalommal látott el működési körzetén kívüli szolgálati feladatokat, ami átlagosan havi bontásban 4,5 alkalomnak felelt meg. A felperes 12 órás váltásban látja el feladatait, ami havonta átlagosan 14 szolgálatot jelent. Ebből az átlagosan havi 4,5 alkalommal végzett működési körzetén kívüli feladatok ellátása a havi szolgálatának megközelítőleg csupán 30%-át teszi ki, ami nem jelent tartós és rendszeres elvonást a körzeti megbízotti feladataitól. Hivatkozott a Kúria precedensképes Kfv.37732/2020/
  1. számú ítéletére, ahol a Kúria kimondta, hogy önmagában az, hogy a többletfeladatok több munkakörbe tartoznak, nem alapoz meg mindentől függetlenül igényt az 50%-nál magasabb mértékű megbízási díjra. [7] Védiratával egyezően kiemelte, hogy a felperes által ellátott járőrfeladatok nem jelentettek valódi többletmunkát, mivel felperes felelőssége nem volt magasabb szintű, ami nem eredményezett nagyobb leterheltséget sem. A járőr és a körzeti megbízott munkaköri leírások túlnyomó részben azonosak, a két beosztás feladatai nem különböznek lényegesen, a KMB Szabályzatban meghatározott rendészeti feladatok átfedést mutatnak a Járőr Szabályzat III. és IV. fejezetében foglaltakkal, közrendvédelmi, közterületi feladataik szinte azonosak. A járőrözés nem kizárólag a járőrszolgálati beosztást betöltő feladata, hanem mindenkié, aki közterületi szolgálatot lát el. A KMB Szabályzat V. fejezete és IV. fejezet
  2. pontja szerint pedig a körzeti megbízott szolgálatteljesítési idejének legalább 70%-ában a közterületi tevékenység ellátására köteles, ezért a körzeti megbízott alaptevékenységének minősül a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.420/2024/
  3. 5 járőri feladat, ebből következően a felperes nem látott el a beosztásához nem tartozó többletfeladatokat. A felperes munkaköri leírásának IV. Fejezet A. pont m) alpontjára és arra figyelemmel, hogy a munkaköri leírása szerint is munkavégzésének helye a Győr-MosonSopron Vármegyei Rendőrfőkapitányság illetékességi területe, járőrszolgálati feladatai nem tartoztak a KMB Szabályzat
  4. pontjában felsorolt tiltott feladatok körébe, a
  5. pont szerint pedig megengedett a körzetek közötti átjárás, az a körzeti megbízotti tevékenységbe tartozó olyan közterületi tevékenység, amelynek ellátása nem minősül a kinevezéstől eltérő többletfeladatnak. A felperes jogszerűen került elvonásra a fokozott ellenőrzés, különleges jogrend elrendelésével működési körzetéből a KMB Szabályzat
  6. pontja alapján eseti jelleggel. A tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet elrendelése, meghosszabbítása, továbbá a migrációs helyzet kezelésére irányuló feladatok a rendőrség feladatrendszerét jelentősen átalakították, mely által a teljes személyi állományra jelentős többletfeladat hárult. [8] A megbízási díj összegszerűsége kapcsán indokolatlannak tartotta a megbízási díj minimumértékétől való eltérést, mivel sem magasabb képesítési követelmények, sem jelentős többletterhelés az alacsonyabb beosztású beosztáshoz tartozó feladatból eredően nem következnek. A felperes szakmai felkészültsége, emberi és szakmai tapasztalatai őt egyértelműen alkalmassá tették arra, hogy a kapitányságvezető utasításából fakadó eseti jellegű feladatokat aránytalan sérelem bekövetkezése nélkül ellássa. Ennek megfelelően a felperes legfeljebb a Hszt.
  7. §
(5)bekezdésében meghatározott mérték minimumát, azaz a rendvédelmi illetményalap 50%-át kaphatná, ami 19 hónapra számítva 367.175 forint. [9] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte annak helyes ténybeli és jogi indokaira tekintettel, valamint perköltséget igényelt a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3.§
(5)bekezdése alapján. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [10] Az alperes fellebbezése – az alábbiak szerint – nem alapos. [11] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108.§
(1)bekezdésében foglaltak alapján, a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta felül, az ügyet tárgyaláson kívül elbírálva. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen felhívott jogszabályi rendelkezések megfelelő alkalmazásával, a Kúria e tárgykörben hozott határozatainak és a mintaper eredményének figyelembevételével egyéniesítés mellett megalapozottan és jogszerűen kötelezte az alperest megbízási díj fizetésére. Döntésének helytálló indokaival a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett, a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az alábbiakra mutat rá. [12] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítéletet a megbízási díj jogalapjában és összegszerűségében is vitatta. A Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja és
(5)bekezdése megsértésére hivatkozással azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság ezen jogszabályi rendelkezés téves értelmezésével állapította meg a felperes megbízási díjra való jogosultságát. [13] A jogalap vitatása körében az ítélőtábla rámutat, hogy az elsőfokú bíróság eljárását a 5.K.701.208/
  1. számú mintaper eredménye szerint folytatta le, mivel az előtte Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.420/2024/
  2. 6 fekvő ügy e mintapertől – az 5.K.700.531/2023/
  3. számú, eljárást felfüggesztő végzés fellebbezés hiányában történő jogerőre emelkedésére tekintettel–, a felek által sem vitatottan sem jogi, sem ténybeli szempontból nem különbözött. A perben elbírálandó jogkérdés tárgyában a Fővárosi Ítélőtábla a mintaperben a 4.Kf.700.436/2023/
  4. számú ítéletében kimondta, hogy „amennyiben a hivatásos állomány tagja a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatokat saját beosztása alóli mentesítés nélkül, többletfeladatként látja el, a Hszt.
  5. §
(5)bekezdése szerinti megbízási díjra jogosult”. [14] Elsőként az ítélőtáblának azt kellett vizsgálnia, hogy a mintaper keretében hozott ítéletnek mennyiben van kötőereje a fellebbezési eljárásban. A Kp. a mintaperben hozott ítélet kötőerejéről kifejezetten nem rendelkezik. A Kp. 33. §
(2)bekezdésében szereplő rendelkezés szerint amennyiben a mintaperhez képest tény- és jogbeli azonosság van a mintaper után elbírálásra kerülő jogvitánál, a közigazgatási bíróság azt a mintaper eredménye szerint tárgyaláson kívül bírálhatja el. A Kúria a mintaperben hozott – felülvizsgálattal nem támadott – határozattól való eltérésről szóló 7/
  1. JEH (Jpe.IV.60.056/2023/
  2. számú) határozatában rámutatott, hogy „a jogorvoslat lehetősége a Kp. szerint meghatározott körben megilleti a peres eljárás résztvevőit, a mintaperben hozott ítélet elleni felülvizsgálat elmaradása nem hat ki a mintaperben hozott ítélet alapján hozott további döntésekre. Az ítélt dolog (res judicata) elve nem érvényesülhet egy másik, akár más személyek között folyamatban lévő ügyben. A mintaperrel elérni kívánt hatékonysági, pergazdaságossági szempontok és a perkoncentráció elve az alkotmányos alapjogot nem írja felül, erre figyelemmel a jogorvoslat nem üresedhet ki.”. Az ítélőtábla szerint azonban a fellebbező fél jogorvoslati joga nem eredményez parttalan (hivatalbóli) vizsgálatot, fellebbezésében külön ki kell térnie arra, hogy a mintaperben hozott jogerős ítélettől való eltérést mi indokolja, az miben nyilvánul meg, különös tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság az első- és másodfokú ítéleteket a 5.K.700.186/2024/
  3. számú végzés szerint a rendelkezésére bocsátotta. [15] Az ítélőtábla a fellebbezési eljárásra – e körben a megbízási díj jogalapjára – vonatkozóan hangsúlyozza, hogy a mintaperben hozott – a Kúria előtt felülvizsgálati kérelemmel nem támadott – jogerős döntését a mintapertől jogi és ténybeli szempontból nem különböző tárgyi közigazgatási perben magára nézve irányadónak tartotta. Ennek oka, hogy a fellebbező alperes a perbeli első és másodfokú eljárásban sem vitatta jelen ügy mintaperhez való ténybeli és jogi azonosságát, nem tett előadást arra vonatkozóan, hogy a mintapertől eltérés mutatkozik, melyre figyelemmel a ténybeli és jogi azonosság fennállónak minősül. Az alperes fellebbezésében – a jogalap körében – nem kifogásolt olyan tényállási kérdést sem, melyet az elsőfokú bíróság a mintaperben foglaltaktól eltérően, tévesen értékelt volna, avagy a mintaperben vizsgált jogkérdéstől eltérően és megalapozatlanul, hibásan vett volna figyelembe; e körben tanúsított jogsértésre sem hivatkozott. Mindezek következményeként az ítélőtábla a megbízási díj jogalapját érintő mintaperben rögzített és a fellebbezéssel támadott elsőfokú ítéletben is levezetett jogértelmezést – az abban foglaltak megismétlése nélkül – a jelen perre is irányadónak tekintette. Ebből eredően a másodfokú bíróság – a konkrét tények körében – nem látott lehetőséget arra, hogy az alperes megbízási díj jogalapját érintő vitatását ebben a körben másként értékelhesse. [16] A másodfokú bíróság az egyéniesített vizsgálat körében továbbá kiemeli, hogy a felperes által végzett járőrszolgálati és egyéb feladatok, mint a munkáltató egyoldalú utasítása alapján végzett feladatok nem tartoztak a felperes kinevezés szerinti beosztásához. Az elsőfokú bíróság a becsatolt felperesi kimutatás, valamint alperesi nyilatkozat alapján helyesen következtetett a többletfeladat ellátására. Az elsőfokú bíróság továbbá ítéletében helytállóan rögzítette, hogy a felperes a – beosztásába nem tartozó – járőr- és egyéb feladatokat a körzeti megbízott működési körén kívül nem eseti jelleggel, hanem visszatérő jelleggel, rendszeresen végezte, amelyre nem adtak jogalapot a KMB szabályzat alperes által Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.420/2024/
  4. 7 hivatkozott pontjai és a felperes hivatkozott munkaköri leírása sem, mert ezek a feladatok nem a felperes kinevezés szerinti beosztásához tartozó feladatok. Az alperes által is kimutatott, a peresített időszakban összesen 86 alkalommal a működési körzeten kívül a felperes beosztásához nem tartozó feladatellátás a perbeli időszakot jelentő 19 hónapban havi átlagban 4,5 alkalmat jelent, ami önmagában a feladatellátás visszatérő jellegére, rendszerességére utal. A felperest a peresített időszakban havonta rendszeresen – tehát nem eseti jelleggel – osztották be a körzeti megbízotti körzeten kívül járőri és egyéb feladatokra. [17] A veszélyhelyzet miatti személyi átcsoportosítások a felperes eredeti szolgálati beosztása mellett ellátott többlettevékenység ellentételezése alóli mentesülésre nem adnak alapot (Kf.VII.45.005/2022/
  5. – BHGY K-KJ-2022-899, Kf.VII.45.007/2022/4 – BHGY KKJ-2022-898.) [18] A KMB Szabályzat
  6. pontja alapján a körzeti megbízott járőrvezetőként közterületi szolgálat végrehajtására járőrrel közösen osztható be; a közrendvédelmi szakterületért felelős vezető köteles a közös közterületi szolgálatot úgy szervezni, hogy a feladatellátás – a KMB Szabályzat 21-
  7. pontjában meghatározottak kivételével – a körzeti megbízott működési körzetében történjen. Az alperes azonban nem állította és nem bizonyította, hogy a felperes beosztása a KMB Szabályzat rendelkezései szerint valósult meg. A KMB Szabályzat
  8. pontja csak eseti jelleggel hatalmazza fel a munkáltatót arra, hogy a körzeti megbízottat a működési körzetéből elvonja. A felperest a perbeli időszakban visszatérő rendszerességgel, tehát nem eseti jelleggel osztották be a körzeti megbízotti működési körzetén kívül járőri és egyéb szolgálati feladatokra, amire a KMB Szabályzat nem ad felhatalmazást. Ezért a működési körzeten kívüli rendszeres járőri és járőr jellegű tevékenység a felperest a fokozott ellenőrzés és – ugyanezen indokra alapítottan – a különleges jogrend esetén is megbízási díjra jogosította. [19] A közterületi szolgálat fogalmát nem értelmezte tévesen az elsőfokú bíróság, a felperes körzeti megbízotti beosztásától eltérő többletfeladat ellátásnak minősülnek alperes utasítása alapján a KMB Szabályzat
  9. pontjától eltérően teljesített rendszeres járőri feladatok felperes működési körzetén kívül, számos esetben nem is járőrrel, hanem másik körzeti megbízott párjával közösen. Összességében az elsőfokú bíróság okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes visszatérően, rendszeresen jelentkező, beosztásába nem tartozó többletfeladatokat végzett, amelyek a Hszt.
  10. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladatként értékelhető, amely a megbízási díjra való jogosultságát megalapozták. [20] A megbízási díj összege körében az alperes az elsőfokú bíróság tényállás tisztázási és bizonyíték értékelési-mérlegelési, valamint indokolási tevékenységét kívánta támadni a Kp. 100. §
(2)bekezdés b) pontjában foglalt kógens előírásnak megfelelő eljárási jogszabálysértés megjelölése nélkül. Ez okból az ítélőtábla – a fellebbezés tartalmának megfelelő eljárási jogszabálysértés megjelölése hiányában – kizárólag az alperes által felhívott anyagi jogi rendelkezésekre – a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjára és 71. §
(5)bekezdésére – tekintettel vizsgálhatta, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította-e meg a megbízási díj összegét; azt azonban az alperes nem fejtette ki, hogy az általa előadottak ezen jogszabályi rendelkezések tükrében miként támasztják alá, hogy a megbízási díj összegének meghatározása jogszabálysértő módon történt. Az irányadó ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy az eredeti munkakör mellett ellátott többletfeladatokra tekintettel a megbízási díjat milyen mértékben határozza meg (Kúria Kf.VII.37.780/2020/5.). Az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, ezért azt a bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg. Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap 75 %-ában történő meghatározással a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl. Amennyiben az alperes az elsőfokú bíróság ítéleti mérlegelését nem Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.420/2024/4. 8 tartotta megfelelőnek, fellebbezésében a megfelelő eljárási jogszabálysértés megjelölése mellett be kellett volna mutatnia, hogy az ítélet ezen álláspontja (az összegszerűségi meghatározás), milyen konkrét érvek és igazolt tények alapján minősül jogszerűtlennek. Azt kellett volna kimunkálnia, hogy az elsőfokú bíróság hol vétett mérlegelési hibát, melyek azok az elemek, körülmények, amelyeket nem vett figyelembe és amelyek – az értékelt körülmények figyelembevételével – más összegszerűségi eredményre vezettek volna. [21] Az alacsonyabb beosztásokhoz tartozó többletfeladatok ellátása is megbízási díjra jogosít, a jogalkotó nem a többletteher, hanem többletfeladat-ellátás esetére biztosította a megbízási díj megfizetését, arra a beosztástól és besorolástól függetlenül jogosulttá válik az, aki a beosztásába nem tartozó többletfeladatot ellátja. Nincs tehát olyan törvényi kikötés, amely szerint megbízási díj kizárólag a magasabb beosztáshoz tartozó feladatok ellátása esetén jár. [22] A Fővárosi Ítélőtábla a fentiekben kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109.§
(1)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. [23] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §
(3)bekezdése és 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére. A másodfokú perköltség mértékét a Pp. 81.§
(1)-
(2)bekezdéseire, 82.§
(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4.§
(1)bekezdésére és 3.§
(5)és
(6)bekezdésére figyelemmel állapította meg, a felperes által felszámított összeget a pertárgyérték alapján mérsékelte. [24] Az alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján teljes személyes illetékmentesség illeti meg, ezért az Itv. 39. §
(1)bekezdése szerinti illetékalap után az Itv. 46. §
(1)bekezdésébe szerint számított 44.061 forint fellebbezési eljárási illetéket a Kp. 99. §
(3)bekezdése és 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 95. §
(1)bekezdés c) pontja, és a Pp. 102. §
(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. [25] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 99.§
(1)bekezdése zárja ki. Záró rész Budapest,
  1. december
  2. dr. Robotka Imre s.k. dr. Drávecz Margit Gyöngyvér s.k. dr. Stumpf-Rádai Ágota s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.