← Magyarország

Kf.700155/2024/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.155/2024/

  1. szám A felperes: felperes1 (cím1 ideiglenes cím: cím2) A felperes képviselője: Független Rendőr Szakszervezet (ügyintéző: dr. Oláh Tamás kamarai jogtanácsos, cím3.) Az alperes: alperes1 (cím4.) Az alperes képviselője: Országos Rendőr-főkapitányság (ügyintéző: dr. Gyurcsy Franciska kamarai jogtanácsos, cím4.) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: alperes
  2. sorszám alatt A per tárgya: megbízási díj megfizetése Az elsőfokú bíróság: Szegedi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat: 6.K.701.273/2023/
  3. számú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – fellebbezett részében – helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt napon belül 20.000 (húszezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a
  4. június
  5. napjától
  6. augusztus
  7. napjáig terjedő időszakban (a továbbiakban: perbeli időszak) az alperes helység1 Rendőrkapitányságán helység2 szolgálatteljesítési helyen helyszínelő és balesetvizsgáló beosztást töltött be. Munkaköri leírása szerint munkakörének funkciója a helység1 Rendőrkapitányság illetékességi területén – elsősorban közlekedési baleset helyszínén – közlekedési hatósági és rendészeti feladatok ellátása; munkaköri feladata egyebek mellett a közúti közlekedés rendjének biztosítása, a közúti forgalomban résztvevő Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.155/2024/5 [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] 2 járművek, azok forgalmi okmányai, illetőleg a vezetői igazolványok, vezetői engedélyek, valamint a gépjárművek műszaki állapota közbiztonsági és rendészeti szempontból történő ellenőrzése. A felperes a perbeli időszakban rendszeresen teljesített járőri feladatokat, TIK küldéses járőrszolgálatokat, 146 esetben sebességmérést végzett, 22 esetben közlekedési közigazgatási eljárást folytatott le, több esetben illegális migrációval kapcsolatos feladatokban és közlekedési akciókban működött közre. Megbízási díj iránt előterjesztett szolgálati panaszát az alperes elutasította. A felperes keresetében az alperest a perbeli időszakra 1.403.550 forint megbízási díj, és ennek
  8. augusztus
  9. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. Keresetét a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  10. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 71.§

(1)-
(5)bekezdéseire, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/2015. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban BM rendelet) 2.§
(1)bekezdés ba) alpontjára, a közlekedési balesetek és a közlekedés körében elkövetett más bűncselekmények esetén követendő rendőri eljárás szabályairól szóló 60/
  1. (OT 34.) ORFK utasításra (továbbiakban: ORFK utasítás), a Járőr- és Őrszolgálati Szabályzatról szóló 13/
  2. (III. 24.) ORFK utasításra (a továbbiakban: Járőr Szabályzat), továbbá a Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.198/2022/
  3. számú döntéseiben foglaltakra alapította. A megbízási díj havi mértékét a rendvédelmi illetményalap 100%-ában határozta meg. Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a helyszínelő és balesetvizsgáló beosztásra nézve nincs hatályban olyan jogszabály vagy közjogi szervezetszabályozó eszköz, amely annak feladatait kógens módon meghatározná, az ORFK utasítás a közlekedési esemény bekövetkezése esetén követendő eljárásrendet határozza meg. Ilyen módon a felperes munkaköri leírása az irányadó, annak alapján pedig a sebességmérés (mint a közúti forgalomban résztvevő járművek közbiztonsági és rendészeti szempontból történő ellenőrzésének része) a felperes munkaköri feladata. A felperes által lefolytatott közlekedési közigazgatási eljárások egyszerű megítélésű ügyek voltak, egyéb feladatok pedig csak eseti jelleggel merültek fel. Az összegszerűséget illetően a keresetet a rendvédelmi illetményalap 50%-os mértékét meghaladó részében vitatta. Az elsőfokú bíróság az alperest 956.592 forint és ennek
  4. augusztus
  5. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata, valamint 40.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában felhívta a Hszt. 71.§
(1)-
(3),
(5)-
(6)bekezdését, 2.§ 25. pontját, 352.§ d) pontját. Rögzítette, hogy a perben felvetett jogkérdésekre nézve számos kúriai határozat született, az ezekben foglalt jogértelmezéssel egyetért, a korlátozott precedensrendszer által megengedett keretek közötti eltérésre indokot nem látott. A tényállást illetően hivatkozott a felperes által csatolt kimutatásra, az egyes feladatok ellátására vonatkozóan az alperes által szolgáltatott adatokra. Rögzítette, hogy a Hszt. 71.§
(1)bekezdésének c) pontja szerint az alperes jogszerűen megbízhatta a felperest a képzettségéhez, végzettségéhez, szakmai tapasztalatához kapcsolódó feladatok elvégzésével, az alperesnek ez a joga azonban nem sértheti a felperes kinevezése szerinti beosztását, továbbá az utasítás teljesítése esetén az érintett díjazásra (ellenszolgáltatásra) való jogosultságát. Ha a felperes a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végzi, a többletszolgálatért díjazásra jogosult [Hszt. 71.§
(5)bekezdés]. Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.155/2024/5 [9] [10] [11] [12] [13] 3 Rámutatott, hogy a munkaköri feladatok meghatározása a munkáltató részéről nem lehet önkényes, a kinevezés szerinti beosztás (munkakör) keretein belül határozhatja meg a munkaköri leírásban a felperes által ténylegesen ellátandó feladatokat. A munkaköri leírás nem tartalmazhat a kinevezésben meghatározott besoroláshoz nem tartozó, általánosan ellátandó feladatokat, mint a beosztás részét (Mfv.II.10.304/2017/5.). Mindez közvetlenül következik a BM rendelet rendelkezéseiből, amelyek meghatározzák az alperesnél betölthető beosztásokat, és amelyek között külön szerepel a helyszínelő és balesetvizsgáló, valamint a járőr szolgálati beosztás. A többlettevékenység elhatárolása során alapvető jelentőségű a BM rendelet 2. számú melléklete, mivel az abban felsorolt különböző beosztások eltérő munkaköri feladatokat feltételeznek (Fővárosi Ítélőtábla Kf.700.251/2022/4.). Kifejtette, hogy a Hszt. 71.§
(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően a hivatásos állomány tagját akkor illetheti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezés szerinti beosztásához tartozó feladatkört látott el többletfeladatként. Amennyiben a rendszeresen elvégzett további tevékenység nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz, az mindenképpen többletfeladatként értékelendő és annak ellentételezésére jogosult (Mfv.I.10.751/2016/4.). Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes által többletfeladatként megjelölt és – az alperes által nem vitatott kimutatás alapján rendszeresen végzett – járőri feladatok, TIK küldéses járőrszolgálatok, sebességmérés, közlekedési közigazgatási eljárásokkal kapcsolatos feladatok nem a helyszínelő és balesetvizsgáló beosztáshoz tartozó feladatok voltak. A felperes ezen feladatokat a peresített időszakban a felek által nem vitatottan ellátta, ezáltal az eredeti szolgálati beosztása mellett szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkört látott el, rendszeresen, többletfeladatként, tartósan, ezért a Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontja alapján megbízási díjra jogosult. A megbízási díj mértéke vonatkozásában az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a megbízási díj mértékének meghatározása a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, ha azonban a munkáltató a más munkakörbe tartozó feladatok ellátásáért nem határoz meg díjazást, az azzal összefüggésben indított perben a mérték megállapítása a jogszabály által meghatározott keretek között – az eset valamennyi körülményének mérlegelésével – a bíróság feladata (Kf.II.39.200/2021/7., Kfv.VII.37.780/2020/5.). A mérlegelés szempontjait a munka bonyolultsága, az eredeti munkaköri feladatokhoz viszonyított időigénye, annak gyakorisága, az arra előírt többlettudás birtokában kell meghatározni. Valamennyi szempontot összességében kell mérlegelni, továbbá a rendvédelmi szerv tagja által elvégzett feladatok egyedi vizsgálata alapján kell dönteni arról, hogy a ténylegesen ellátott többletfeladatért milyen mértékű megbízási díj jár. Ehhez kapcsolódóan értékelte az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a munkaidejének jelentős részében látott el beosztásához nem tartozó többletfeladatot. Így a rendvédelmi illetményalap (38.650 forint) 100%-os mértékét arányosnak találta a felperes által rendszeresen, huzamosabb időn át ellátott, több eltérő jellegű feladatot magában foglaló többletszolgálattal abban a 18 hónapban, amikor a felperes járőri feladatokat, sebességmérést, közigazgatási bírságokkal kapcsolatos feladatokat egyaránt ellátott a kinevezése szerinti beosztásához tartozó feladatai mellett. Figyelembe vette, hogy kilenc hónapban (2020. június, 2021. április-június, 2021. augusztus-november és 2022. február) valamennyi feladat nem jelentkezett, ezért az elsőfokú bíróság ezekre a hónapokra a rendvédelmi illetményalap 75%-os mértékében tartotta a kereseti követelést megalapozottnak, ebből eredt a kereset részbeni elutasítása. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen, annak részbeni megváltoztatása iránt az alperes fellebbezett. Elsődleges fellebbezési kérelmében a kereset teljes elutasítását, másodlagos fellebbezési kérelmében a marasztalási összeg 521.775 forintra történő leszállítását, harmadlagos fellebbezési kérelmében a marasztalási összeg 695.709 forintra történő leszállítását kérte. Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.155/2024/5 [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] 4 Megsértett jogszabályhelyként a Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontját, 71.§
(5)bekezdését, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 31/2015. BM rendelet) 35.§
(6)bekezdését jelölte meg. Arra is hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat nem a Kp. 78.§
(2)bekezdésében, illetve a Pp. 279.§
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően értékelte. Változatlanul azt tekintette irányadónak, hogy a baleseti helyszínelői munkakörre nézve nincs hatályban olyan jogszabály vagy közjogi szervezetszabályozó eszköz, belső norma, amely annak feladatait kógens módon meghatározná, az ORFK utasítás kizárólag a közlekedési esemény bekövetkezte esetén követendő eljárásrendet határozza meg. Kiemelte, hogy a sebesség-ellenőrzést a felperes munkaköri leírása tartalmazza. Hivatkozott arra, hogy a Járőrés Őrszolgálati Szabályzat hatálya az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv állományára, így a felperesre is kiterjed, a
  1. pont alapján a sebesség-ellenőrzési feladatokat nem kizárólag a közlekedési járőr láthatja el. Utalt arra, hogy a sebességméréssel összefüggő feladatokról szóló 6/
  2. (II. 4.) ORFK utasítás
  3. pontjára is figyelemmel a sebességmérés nem egy külön beosztáshoz tartozó feladatkör, az általában a közlekedésrendészeti feladatokhoz tartozik. Az összegszerűséget illetően arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a megbízási díj mértékét meghatározó szempontokat helyesen rögzítette, azonban helytelenül alkalmazta. A munka bonyolultságát tekintve ugyanis a többletként elismerni kért járőri feladatok a beosztások között a tudás, problémamegoldás, felelősség, terhelés értékelési szempontok szerint a legalacsonyabb szintet képviselik. A sebességmérésnél csak az eszköz kezelését kell elsajátítani, a tevékenység statikusan végzendő, míg a közigazgatási bírsággal kapcsolatos eljárás kidolgozott vagy az eljárás menete sablonszerű. A felperes terhére kell értékelni, hogy a többletfeladat időigényét csak részben határozta meg. A többletfeladat gyakorisága pedig a megbízási díjra való jogosultság feltétele is, így annak súlyozott értékelése vitatható. Végül hangsúlyozta az alperes, hogy többlettudást a perbeli feladatok nem igényeltek. Erre figyelemmel a másodlagos fellebbezési kérelmében a rendvédelmi illetményalap 50%-ában, harmadlagos fellebbezési kérelmében pedig 50, illetve 75%-ában számolta el a megbízási díjat, és ennek megfelelő összegekre történő leszállítást kért. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem alapos. Az alperes az elsőfokú bíróság bizonyíték-mérlegelési tevékenységét is támadta, fellebbezésében azonban nem jelölte meg, hogy a megállapított tényállást mennyiben tartja tévesnek vagy hiányosnak. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárás alapján rendelkezésre álló adatokkal összhangban állónak találta, és ennek megfelelően a felülbírálat alapjaként felhasználta. Az alperes fellebbezését alapvetően a Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontjának és
(5)bekezdésének megsértésére alapította, és elsősorban arra hivatkozott, hogy a sebességmérés mint közlekedésrendészeti feladat a baleseti helyszínelői beosztásba beletartozik, így a másodfokú bíróság e rendelkezések alkalmazását és ezt az alperesi hivatkozást vizsgálta. A Hszt. 71.§
(1)bekezdése rendelkezik a hivatásos állomány tagjának átmeneti megbízásáról, ami az ideiglenesen megüresedett vagy betöltetlen szolgálati beosztás ellátásának és a tartósan akadályozott személy helyettesítésének [
  1. a)és
  2. b)pontok] esetei mellett kiterjedhet a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkör ellátásával, mint többletfeladattal történő megbízásra is [
  3. c)pont]. A Hszt. 71.§
(5)bekezdése a hivatásos állomány tagját a többletszolgálatért a rendvédelmi illetményalap 50-200%-ig terjedő mértékű díjazásra Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.155/2024/5 [21] [22] [23] [24] [25] [26] 5 jogosítja fel abban az esetben, ha a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végzi. A Kúria iránymutató gyakorlata szerint (Kfv.VII.37.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3.) a Hszt. 71.§
(1)bekezdésének c) pontja alapján a felperest akkor illeti meg a megbízási díj, ha a kinevezése szerinti beosztásához nem tartozó feladatkört többletfeladatként látta el. A fentiekből következően a felperesi igény elbírálása során a baleseti helyszínelői és balesetvizsgálói beosztáshoz tartozó feladatkör mibenlétéből kell kiindulni. Ahogy arra az elsőfokú bíróság is helyesen utalt, a Kúria következetes gyakorlata alapján nem annak van jelentősége, hogy az adott feladat szerepel-e a felperes munkaköri leírásában, hanem annak, hogy megfeleltethető-e a felperes kinevezésében meghatározott szolgálati beosztásnak. Az, hogy bizonyos feladatok a felperes kinevezés szerinti beosztásához tartozónak minősülnek-e, független attól, hogy e feladatokat az alperes rögzítette-e a felperes munkaköri leírásában vagy sem (Kf.III.39.369/2021/5., Kf.VII.45.117/2022/4.). A munkaköri leírás a munkáltató egyoldalú nyilatkozata, a munkáltató azonban egyoldalú utasítási jogával csak a kinevezés szerinti beosztás (munkakör) keretein belül határozhatja meg a munkaköri leírásban a ténylegesen ellátandó feladatokat (Mfv.I.10.751/2016/4., Mfv.II.10.516/2017/4., Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4.). Arra helyesen hivatkozott az alperes, hogy az ORFK utasítás – tárgyánál fogva – a közlekedési balesetek és a közlekedés körében elkövetett bűncselekmények esetén a baleseti helyszínelés során ellátandó feladatokat nevesíti, de nem határozza meg egyértelműen és kógens módon a helyszínelő, balesetvizsgáló által ellátandó munkaköri feladatokat. A szolgálati beosztás kereteit azonban már annak elnevezése meghatározza, ami abból is következik, hogy a szolgálati beosztás a Hszt. 45.§
(1)bekezdése szerint a kinevezés kötelező tartalmi eleme, amit a szolgálati viszonyt létesítőnek a Hszt. 44.§
(1)bekezdése értelmében el kell fogadnia ahhoz, hogy a jogviszony létrejöjjön, és azt a felek a Hszt. 52.§
(1)bekezdése és 53-56.§-ai értelmében csak közös megegyezéssel módosíthatják. A helyszínelő és balesetvizsgáló beosztáshoz tartozó feladatok meghatározásakor így a vonatkozó ORFK utasítás az irányadó akkor is, ha annak megközelítési módja nem foglalkoztatási szempontú. Az alperes helyesen utalt arra is, miszerint nem kizárt, hogy a járőrön kívül más szolgálati beosztású személy is végezhessen sebességmérést (13/
  1. (III. 24.) ORFK utasítás a Járőrés Őrszolgálati Szabályzatról,
  2. pont). Ebből azonban nem következik, hogy a sebességmérés a helyszínelő és balesetvizsgáló beosztás keretei közé sorolható. Az ORFK utasítás, valamint a Járőr- és Őrszolgálati Szabályzat a rendőrség két működési területét külön szabályozza, egyúttal e két működési terület elkülönültségét is deklarálja. Az érintett működési területek egyike a közlekedési balesetek és a közlekedés körében elkövetett bűncselekmények esetén követendő rendőri eljárás, amelynek része a baleseti helyszínelés; a másik a járőr- és őrszolgálat, amelyen belül a járőrszolgálat magában foglalja a járművek és járművezetők ellenőrzése körében a sebesség-ellenőrzést, illetve az egyéb járőri feladatok ellátását. Erre tekintettel elnevezésük alapján a baleseti helyszínelői szolgálati beosztás az előbbi, míg a járőrszolgálati beosztás az utóbbi működési területhez rendelhető. Ebből pedig az következik, hogy a baleseti helyszínelői szolgálati beosztáshoz az előbbi, míg a járőrszolgálati beosztáshoz az utóbbi működési területhez tartozó feladatok társíthatóak. Azzal, hogy a szabályzat és az utasítás a helyszínelői tevékenységet és a járőrszolgálat feladatait elkülönülten szabályozza, korlátot teremt az egyes szolgálati területekhez sorolandó szolgálati beosztásokhoz rendelhető munkaköri feladatok tekintetében. Ezért nem hivatkozhat eredménnyel az alperes arra, hogy a sebességmérés feladata a közlekedésrendészeti szakághoz tartozó bármely beosztáshoz hozzátartozik. Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.155/2024/5 [27] [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] 6 Fentiekre tekintettel a baleseti helyszínelő és balesetvizsgáló beosztású felperes által végzett sebességmérés a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatellátásnak minősül, mely tevékenység rendszeresnek volt minősíthető. A felperes ellátott további, a beosztásához nem tartozó feladatokat is, ezért helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felperes a Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontja alapján megbízási díjra jogosult. A megbízási díj mértékével kapcsolatban a másodfokú bíróság hangsúlyozza, hogy az az ellátott feladatokhoz köthető, a díjazás azért jár, mert a rendvédelmi szerv tagja a beosztásához nem tartozó többletfeladatot végez, mely többletterhet a Hszt. 71.§
(5)bekezdésében a jogalkotó az illetményalap 50-200%-áig terjedő összeggel kompenzálja. Az elsőfokú bíróság által helyesen felhívott bírói gyakorlat szerint (pl. Kfv.VII.37.780/2020/5.) eredendően a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy az ellátott többletfeladatokra tekintettel a megbízási díjat milyen mértékben határozza meg. A mérlegelés szempontjait a munka bonyolultsága, az eredeti munkaköri feladatokhoz viszonyított időigénye, annak gyakorisága, az arra előírt többlettudás birtokában kell meghatározni. Valamennyi szempontot összességében kell mérlegelni, továbbá a rendvédelmi szerv tagja által elvégzett feladatok egyedi vizsgálata alapján kell arról dönteni, hogy a ténylegesen ellátott többletfeladatért milyen mértékű megbízási díj jár. Az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, ezért a megbízási díjat a bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg. Az egyedi mérlegelésből következően a megbízási díj az egymáshoz hasonlónak tartott (de nyilvánvalóan nem azonos) ügyekben eltérő lehet. Az elsőfokú bíróság a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl. Döntésében hangsúlyosan a felperes saját beosztása melletti többletfeladatai rendszeres és jelentős mértékét értékelte, melyre tekintettel indokolt volt a megbízási díjnak az illetményalap 100%ában történő megállapítása. A 31/2015. BM rendelet 35.§
(6)bekezdése is a mérlegelendő szempontoknál a többletfeladat nagyságát, a megbízással járó többletterheket és a helyettesített szolgálati beosztásának besorolását nevesíti. Ezen szempontok közül az alperes által hivatkozott azonos besorolási szinthez, illetve a szükséges többlettudáshoz megbízási díjat növelő következményt az elsőfokú bíróság nem társított. A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítélete nem sérti a fellebbezésben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109.§
(1)bekezdése alapján - fellebbezett részében - helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Kp. 35.§
(1)bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 83.§
(1)bekezdés alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú perköltségének megfizetésére, amelynek mértékét a Pp. 81.§
(1),
(2)bekezdéseire, 82.§
(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdés a) pontja,
(5)bekezdése alapján, 4.§
(1)bekezdés a) pontjának alkalmazásával állapította meg. Az alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5.§
(1)bekezdés c) pontja alapján megillető személyes illetékmentesség folytán a fellebbezési illeték a Pp. 102.§
(1)és
(6)bekezdése értelmében az állam terhén marad. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Kp. 99.§
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 77.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.155/2024/5 7 Pécs,
  1. február
  2. Dr. Kutasi Tünde s.k. a tanács elnöke, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. előadó bíró, Dr. Kovács János s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.