Bf.595/2025/5 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pont 3. fordulat,

(4)bekezdés b) pont

1. fordulat. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, valamint a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezésekből a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelésére történő utalást mellőzi. Az ítélettel szemben fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] A Szegedi Törvényszék
2. október
3. napján kihirdetett 3.B.32/2024/
4. számú ítéletével vádlott9 IX. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [Btk.
5. §

(1)bekezdés a) pont 3. fordulat,

(4)bekezdés b) pont], és folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében [Btk.

1. §]. Ezért vádlott9 IX. rendű vádlottat halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre és 300 napi tétel pénzbüntetésre, továbbá 3 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette és akként rendelkezett, hogy a szabadságvesztést végrehajtásának elrendelése esetén börtönben rendeli végrehajtani. Megállapította, hogy vádlott9 IX. rendű vádlott a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 9.000,- forintban állapította meg és rendelkezett az így kiszabott mindösszesen 2.700.000,forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak fogházban, míg a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. [2] Az ítélet vádlott34 XXXIV. rendű, vádlott36 XXXVI. rendű, vádlott45 XLV. rendű, vádlott49 XLIX. rendű, vádlott50 L. rendű, vádlott55 LV. rendű és vádlott57 LVII. rendű vádlottak vonatkozásában elsőfokon jogerőre emelkedett. [3] A törvényszék ítélete ellen fellebbezést jelentett be vádlott9 IX. rendű vádlott, valamint védője a kiszabott szabadságvesztés és a próbaidő tartamának, valamint a pénzbüntetés egy napi tétel összegének jelentős enyhítése érdekében. vádlott9 IX. rendű vádlott fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a kiszabott pénzbüntetés egy napi tétel összegének meghatározása 9.000,- forintban aránytalanul súlyos, mert nem igazodik a személyi, jövedelmi és vagyoni viszonyaihoz. Hivatkozott e körben arra, hogy egyedül neveli Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.595/2025/5 2 tartósan beteg gyermekét, akit rendszeresen orvosi kezelésekre kell vinnie városre, amely havi 80.000,- forintba kerül. Ezen túlmenően az albérleti díja havi 100.000,- forint + a rezsiköltség. Ezt meghaladóan magánszemélyek felé 7.000.000,- forint tartozása áll fenn, és szeretne még az okozott vagyoni hátrányból is 4.000.000,- forintot megfizetni, azonban az eltúlzott pénzbüntetés mellett erre nem lesz lehetősége. Sérelmezte, hogy amennyiben nem a tudja a pénzbüntetést megfizetni, akkor azt szabadságvesztésre változtatja át a bíróság, amely esetén tartósan beteg gyermeke magára marad. A pénzbüntetés megfizetésére 20 havi részletfizetés engedélyezését is kérte. Hivatkozott arra is, hogy az okozott vagyoni hátrány rá eső részének kétharmadát megfizette, a bűncselekmény elkövetését megbánta, így ezen tényekre tekintettel mind a szabadságvesztés, mind a próbaidő tartamának jelentős enyhítése indokolt. [4] vádlott9 IX. rendű vádlott védője fellebbezésében kifogásolta, hogy a bíróság a pénzbüntetés egy napi tételét aránytalanul súlyos összegben állapította meg, annak jelentős enyhítése indokolt, valamint arra tekintettel, hogy védence az okozott vagyoni hátrányt részben megtérítette és megbánó magatartást tanúsított, a szabadságvesztés a próbaidő tartamának enyhítése is szükséges. [5] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.245/2024/
2. számú átiratában vádlott9 IX. rendű vádlott és védője fellebbezését a pénzbüntetés tekintetében alaposnak, egyebekben alaptalannak tartotta. Észrevételezte, hogy az elsőfokú bíróság a költségvetési csalás bűntettének jogszabályi alapjában elmulasztotta a minősített eset körében a fordulatra történő utalást, ezért annak pótlását indítványozta. A bűnösségi körülmények körében további súlyosító körülményként indítványozta értékelni, hogy vádlott9 IX. rendű vádlott egy másik büntetőeljárás hatálya alatt követte el a jelen eljárás tárgyát képező bűncselekményeket, ugyanakkor a súlyosító körülmények köréből mellőzni indítványozta a költségvetési csalás bűncselekményének helyi és országos elszaporodottságát. Kifogásolta továbbá, hogy a szabadságvesztés mellett kiszabott pénzbüntetés alkalmazásának törvényi feltétele hiányzik, hiszen a IX. rendű vádlott vagyontalan, havi nettó 320.000,- forint összegű jövedelme pedig a tartósan beteg kiskorú gyermek, valamint két nagykorú gyermek támogatására tekintettel nem tekinthető olyan megfelelő jövedelemnek, amely megalapozná a büntetés kiszabását, ezért a pénzbüntetés mellőzését indítványozta. [6] Kifogásolta a fellebbviteli főügyészség ügyészség, hogy a törvényszék tévedett, amikor a kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozatát kizárólag arra az esetre határozta meg börtönben, amennyiben a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elrendelésére kerülne sor. Észrevételezte továbbá, hogy az elsőfokú ítélet [152] bekezdése tévesen tartalmazza azt, hogy vádlott9 IX. rendű vádlottat az elsőfokú bíróság bűnügyi költség viselésére kötelezte, tekintve, hogy ilyen rendelkezést az ítélet rendelkező része a IX. rendű vádlott vonatkozásában nem tartalmaz. [7] Összességében a fellebbviteli főügyészség azt indítványozta, hogy az ítélőtábla a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet változtassa meg, vádlott9 IX. rendű vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést és a meg nem fizetése esetére vonatkozó rendelkezést, valamint a vele szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozatával összefüggésben a végrehajtás elrendelése esetén kitételt mellőzze, egyebekben a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet hagyja helyben azzal, hogy vádlott9 IX. rendű vádlott által elkövetett költségvetési csalás bűntettének jogszabályi alapja a Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont 3. fordulat,

(4)bekezdés b) pont

1. fordulat. [8] A kiszabott büntetés enyhítése érdekében bejelentett fellebbezések részben alaposak, a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség átiratában írtak helytállóak. [9] Tekintve, hogy a törvényszék ítélete ellen vádlott9 IX. rendű vádlott vonatkozásában a fellebbezések bejelentésére kizárólag a Be.
2. §

(3)bekezdés a) pontja Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.595/2025/5 3 alapján került sor, továbbá arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a IX. rendű vádlott beismerő nyilatkozatának az elfogadásán alapult, a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét a Be. 606. §

(3)bekezdésében írtakra figyelemmel, a Be. 590. §

(3),

(5),

(5a)és

(9)bekezdései alapján korlátozott terjedelemben, azaz csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezések tekintetében bírálta felül. Ennek során elsődlegesen vizsgálta az elsőfokú bírósági eljárást és ennek során azon eljárási szabályok megtartását, amelyek megsértése esetén a Be. 607. §

(1)bekezdése, a Be. 608. §

(1)bekezdése, illetve a Be. 609. §

(1)bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni. Ilyen eljárási szabálysértést a másodfokú bíróság nem észlelt, az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, és a törvényi rendelkezéseknek megfelelően [Be. 504. §

(2)és

(3)bekezdés] került sor vádlott9 IX. rendű vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatának elfogadására. [10] A másodfokú bíróság a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel vádlott9 IX. rendű vádlott személyi körülményei tekintetében az ítélet [4] bekezdésében írtakat akként helyesbítette, hogy a vádlott havi jövedelme bruttó 484.204,- forint. Ez a helyesbítés azért vált szükségessé, mert a IX. rendű vádlott pontos személyi, jövedelmi viszonyainak rögzítése a pénzbüntetés kiszabása körében jelentőséggel bír. [11] A másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja alapján. [12] A törvényszék az általa megállapított tényállás alapján helyesen következtetett vádlott9 IX. rendű vádlott bűnösségére és cselekményeit is a törvénynek megfelelően minősítette, e körben azonban az ítélőtábla osztotta az ügyészségnek azt az álláspontját, mely szerint a minősített eset vonatkozásában a fordulatra történő utalás elmaradt, ezért a

1. BK véleményben írtakra tekintettel annak kiegészítése indokolt és mivel az irányadó tényállás alapján vádlott9 IX. rendű vádlott a jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást üzletszerűen követte el, a bűncselekmény jogszabályi alapja helyesen: Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pont 3. fordulat,

(4)bekezdés b) pont

1. fordulat, így a másodfokú bíróság ezt helyesbítette. [1] A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket szinte maradéktalanul és helyesen értékelte, azt a másodfokú bíróság csupán annyiban helyesbítette, hogy további súlyosító körülményként értékelte a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetést és mellőzte a bűncselekmény helyi és országos elszaporodottságára történő hivatkozást. Ennek indoka, hogy a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56/
2. BK vélemény III/
3. pontja értelmében az elszaporodottság csak akkor értékelhető súlyosító hatásúként, amennyiben a köztudomás szerint az ügyben ebírált vagy az ahhoz hasonló bűncselekmények száma az elkövetéskor a korábbi időszakhoz képest lényeges emelkedést mutat, vagy ha a számuk az adott területen lényegesen magasabb volt az átlagosnál. A hivatkozott kritériumoknak megfelelő köztudomású adatról ugyanakkor a másodfokú bíróságnak nem volt tudomása. [13] [14] A büntetés kiszabása során a törvényszék szükségtelenül hivatkozott az ún. halmazati középmértékre az ítélet [139] bekezdésében, figyelemmel arra, hogy a büntetés kiszabása során – mint ahogyan arra helyesen utalt is – nem szabhatott ki súlyosabb büntetést, mint amelyet az ügyészi indítvány tartalmazott, így a középmérték meghatározása szükségtelen volt. Az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés és próbaidő, valamint foglalkozástól eltiltás tartama méltányosan került meghatározásra a feltárt bűnösségi körülmények maradéktalan figyelembevételével, a kiszabott büntetés – figyelemmel az elkövetett költségvetési csalás tárgyi súlyára – arányos, ennek jelentős enyhítése szóba sem kerülhet, mert az már nem szolgálná kellőképpen a büntetési célokat. Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.595/2025/5 4 [15] Osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség azon álláspontját, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy vádlott9 IX. rendű vádlott megfelelő jövedelemmel, illetve vagyonnal rendelkezik így esetében megvalósul a pénzbüntetés kiszabásának a Btk.
4. §

(2)bekezdése szerinti törvényi feltétele. A IX. rendű vádlott egyedülálló, tartósan beteg kiskorú gyermekét neveli saját háztartásában, rendszeres havi jövedelme nettó 320.000,- forint, ebből albérleti díjat fizet, finanszírozza gyermeke gyógykezelését és biztosítja saját maga és gyermeke megélhetését. Ingó-, illetve ingatlanvagyonnal nem rendelkezik és 7.000.000,- forint tartozása áll fenn magánszemélyek felé. A 25/

1. BK véleményben írtak szerint a kereset, illetve a jövedelem megfelelő összeget elérő volta mellett figyelemmel kell lenni a vádlott keresetét, illetve jövedelmét terhelő törvényes tartási kötelezettségeire, továbbá a maga és tartásra szoruló családtagok minimális létfenntartását biztosító kiadásokra. A pénzbüntetés kiszabásának alapjául csupán az említett kiadások fedezetét meghaladó kereset, illetve jövedelem szolgálhat. [16] A pénzbüntetés alkalmazása szabadságvesztés mellett tehát akkor felel meg céljának, ha alappal lehet következtetni arra, hogy a vádlott a pénzbüntetést törvényes tartási kötelezettségeinek teljesítése mellett, a maga és tartásra szoruló családja minimális megélhetésének veszélyeztetése nélkül saját keresetéből, jövedelméből – akár részletekben is – képest megfizetni. A fentebb részletezett vagyoni, jövedelmi viszonyok nem alapozzák meg vádlott9 IX. rendű vádlottal szemben a pénzbüntetés kiszabását, ezért a másodfokú bíróság a pénzbüntetés kiszabására vonatkozó ítéleti rendelkezést mellőzte. [17] Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek voltak, azzal, hogy szükségtelenül hivatkozott az elsőfokú bíróság arra, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata, valamint a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetére vonatkozik. A Btk.
2. §

(2)bekezdés a) pontja alapján a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata börtönben, ha azt bűntett miatt szabták ki, míg a Btk. 38. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében vádlott9 IX. rendű vádlott legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A hivatkozott törvényi rendelkezések tehát mind a végrehajtandó, mind a végrehajtásában próbaidő felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre vonatkoznak, ezért a másodfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, valamint a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezésekből a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelésére történő utalást mellőzte. [18] A fentieken túl a másodfokú bíróság észlelte, hogy az ítélet [152] bekezdésében tévesen rögzítette az elsőfokú bíróság a felmerült bűnügyi költség viselésével kapcsolatos megállapításait, tekintve, hogy vádlott9 IX. rendű vádlott vonatkozásában az ítélet rendelkező része ilyen rendelkezést nem tartalmaz, így ezt a másodfokú bíróság mellőzte. [19] A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság kizárólag a pénzbüntetés tekintetében ítélte alaposnak a büntetés enyhítése érdekében bejelentett fellebbezéseket, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét e körben a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta a fentebb részletezett helyesbítések mellett. [20] Az ítélettel szemben a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdése alapján fellebbezésnek helye nincs. Szeged,

1. október
2. dr. Nagy Erzsébet s.k. a tanács elnöke dr. Katona Dorottya s.k. előadó bíró dr. Gyuris Patrícia s.k. bíró Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.595/2025/5 5 A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.595/2025/
3. számú ítélete és a Szegedi Törvényszék 3.B.32/2024/
4. számú ítéletének vádlott9 IX. rendű vádlottra vonatkozó része a jelen ítéletben foglalt változtatásokkal a mai napon jogerőre emelkedett. Szeged,
5. október
6. dr. Nagy Erzsébet s.k. a tanács elnöke