Fkf.34/2026/12 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b),

1. d)és
2. k)pontjai szerint minősíti. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 12 (tizenkettő) év 6 (hat) hónapra súlyosítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendeli az általa 2025. október 3. napjától 2026. április 8. napjáig letartóztatásban töltött időt. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült 16.800,- (tizenhatezer-nyolcszáz) forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak, a Szolnoki Törvényszék Gazdasági Hivatalának felhívása szerint. Megállapítja, hogy a BV Intézet (város) a vádlott tényleges tartózkodási helye. Szegedi Ítélőtábla 1.Fkf.34/2026/12/í/3 2 Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság a 2024. augusztus 27. napjától 2024. augusztus 28. napjáig őrizetben, 2024. augusztus 29. napja óta letartóztatásban lévő fiatalkorú vádlott1 vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [Btk. 160. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b), c),

1. d)és
2. k)pont]. Ezért 10 év 6 hónap szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fiatalkorúak börtönében rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott a kiszabott szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által 2024. augusztus 27. napjától 2025. október 2. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. Az eljárás során lefoglalt 610,- forintra és további 102.390,- forintra vagyonelkobzást rendelt el. Az eljárás során lefoglalt és a Szolnoki Törvényszék Gazdasági Hivatalánál bevételezett bűnjelek lefoglalását megszüntette és részben azok megsemmisítését, részben a sértetti jogutód, részben pedig a vádlott részére történő kiadását rendelte el. A Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Rendőr-főkapitányságon kezelt kamerafelvételt az iratokkal együtt rendelte kezelni. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költségből 1.791.724,- forint megfizetésére, míg megállapította, hogy további 12.322.454,- forintot az állam visel. [2] sor: Az elsőfokú ítélettel szemben ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került [3] az ügyészség a vádlott terhére súlyosításért, a kiszabott szabadságvesztés tartamának lényeges felemelése, [4] míg a vádlott és védője a kiszabott büntetés enyhítése érdekében. [5] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.267/2025/11. számú átiratában az ügyészség által a vádlott terhére bejelentett fellebbezést fenntartotta azzal, hogy annak indokolásából a cselekmény felnőttkorúakra irányadó büntetési tételére vonatkozó megállapítást mint szükségtelent mellőzte, illetve azt kiegészítette a fiatalkorú vádlott esetén irányadó büntetési tételkeretre vonatkozó rendelkezésekkel. A vádlott és védője által bejelentett fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Be. 590. §

(3)bekezdése alapján – a 606. §

(3)bekezdésének a keretei között – korlátozottan bírálja felül azzal, hogy a másodfokú felülbírálat kiterjed a Be. 590. §

(5),

(5a)és

(7)bekezdésében írtakra is. Észrevételezte, hogy eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor az ítélet rendelkező részét az annak kihirdetésekor a tizennyolcadik életévét még be nem töltött, így a polgári jog szabályai szerint kiskorúnak minősülő fiatalkorú vádlott törvényes képviselőjének nem kézbesítette és részére nem biztosított fellebbezési jogot. Álláspontja szerint ugyanakkor arra figyelemmel, hogy a vádlott időközben betöltötte a tizennyolcadik életévét, a törvényes képviselő eljárási jogosultságai megszűntek, ezért az eljárási szabálysértés kiküszöbölésére a másodfokú eljárásban már nem nyílik lehetőség. Indítványozta az ügyészség az elsőfokú ítélet vádra történő utalásának helyesbítését és kiegészítését, a vádlott személyi körülményeire vonatkozó adatok kiegészítését. Álláspontja Szegedi Ítélőtábla 1.Fkf.34/2026/12/í/3 3 szerint az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és cselekményét nagyrészt a törvény szerint minősítette. [6] Hivatkozott arra, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a nyereségvágyból elkövetett emberölés mellett, az aljas indokot, mint minősítő körülményt is megállapította. A következetes bírói gyakorlat értelmében ugyanis a két szóban forgó minősítő körülmény motívuma azonos, és azok önálló minősítése a kétszeres értékelés tilalmába ütközik. Mindezekre figyelemmel az aljas indokból történő elkövetés mellőzésére tett indítványt. [7] A vádhatóság képviselője szerint az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket hiánytalanul értékelte, ugyanakkor tévedett, amikor lehetőséget látott a törvényi büntetési tételkeret legmagasabb mértékénél enyhébb büntetés kiszabására. [8] Megjegyezte, hogy tévedett az elsőfokú bíróság a büntetőügy ügycsoportjának megjelölésekor, mivel a vonatkozó jogszabályi rendelkezés alapján az B. helyett Fk. [9] Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet akként változtassa meg, hogy a vádlott cselekményét a Btk. 160. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés b),

1. d)és
2. k)pontja szerint minősülő emberölés bűntettének minősítse, a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát súlyosítsa, egyebekben az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseit hagyja helyben azzal, hogy a BV Intézet a vádlott tényleges tartózkodási helye. [10] A vádlott védője a fellebbezése írásbeli indokolásában – amelyet a nyilvános ülésen részben kiegészített – előadta, hogy az ügyészi fellebbezés alaptalan, a vádlottal szemben szükségtelen az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetésnél súlyosabb joghátrány alkalmazása. Ugyanakkor egyetértett a főügyészség képviselőjének átiratában írtakkal a bűncselekmény minősítése vonatkozásában. Maga is indítványozta az aljas indokból történő elkövetés megállapításának mellőzését. Az enyhítő körülmények súlyára és nyomatékára figyelemmel, a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés enyhítését indítványozta. [11] A vádlott a fellebbezési nyilvános ülésen az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában kifejezte, hogy megbánta a történteket, a sértett hozzátartozóitól szeretne elnézést kérni, bár tisztában van azzal, hogy az általa elkövetett cselekményt nem tudja jóvá tenni. [12] Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást – a bejelentett fellebbezések tartalmára figyelemmel – a Be. 590. §

(3),

(5),

(5a)és

(7)bekezdései, valamint a Be. 606. §

(3)bekezdése alapján bírálta felül. [13] Ezen korlátozott felülbírálat terjedelmére figyelemmel az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség átiratában észrevételezett, a törvényes képviselő jogorvoslati jogára vonatkozó relatív eljárási szabálysértéssel, illetve az ügyviteli szabálysértéssel – miszerint az elsőfokú bíróság az ügycsoport megjelölésekor tévedett – nem foglalkozhatott. A Be. vonatkozó rendelkezése [Be. 590. §

(5)bekezdés a) pont] alapján ugyanis kizárólag a hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések képezhetik korlátozott Szegedi Ítélőtábla 1.Fkf.34/2026/12/í/3 4 felülbírálat esetén a vizsgálat tárgyát. A vádhatóság átiratában hivatkozott eljárási, illetve ügyviteli szabálysértés ugyanakkor relatív jellegű, azok hatályon kívül helyezést nem eredményeznek. [14] Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával, hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés nélkül folytatta le. Nem merült fel olyan körülmény sem, amelyre figyelemmel a vádlottat fel kellett volna menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kellett volna szüntetni. [15] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát nem vizsgálta, és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. [16] Tekintettel arra, hogy az nem képezi a tényállás részét, az ítélőtábla helyesbítette az elsőfokú ítélet vádra utalását azzal, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Főügyészség vádiratának száma 3.B.733/2024/

1. [17] Kiegészítette továbbá a vádra utalást azzal is, hogy az első fokon eljáró JászNagykun-Szolnok Vármegyei Főügyészség az előkészítő ülésen arra az esetre, amennyiben a vádlott a bűncselekmény elkövetését a váddal egyezően beismeri és lemond a tárgyaláshoz való jogáról, 12 év 6 hónap fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztés és 10 év közügyektől eltiltás kiszabására tett indítványt. [18] Ezen kiegészítés azért volt szükséges, mert a Be.
2. §

(2)bekezdésében írtakra figyelemmel a vádlottal szemben kiszabható büntetési tételkeret felső határát a törvényben meghatározott 15 év helyett ezen szabadságvesztési időtartam képezte. [19] Kiegészítette a vádlott személyi körülményeire vonatkozó adatokat az ítélőtábla azzal, hogy a vádlott a fogvatartását megelőzően a közoktatási intézmény

1. osztályos tanulója volt, ahol súlyos magatartási és tanulmányi problémák miatt fegyelmi eljárás indult ellene, és javasolták más iskolába való elhelyezését. A vádlott 6 kiskorú testvérével élt együtt, nevelőapja vasbetonszerelőként dolgozik, édesanyja a mezőgazdaságban szezonmunkát végez. [20] Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból helyesen vont következtetést fiatalkorú vádlott1 bűnösségére, ugyanakkor cselekményét részben tévesen minősítette. [21] A vádlott a sértettet annak pénzének megszerzése érdekében kitartóan, hosszú időn keresztül, több eszközzel is fejtájékon bántalmazta. [22] A 3/
2. Büntető Jogegységi Határozat I. pontja értelmében a bekövetkezett halálos eredményre figyelemmel az emberölés bűntettét kell az ügyben eljáró bíróságoknak elhatárolni a halált okozó testi sértés bűntettétől. Ezen két bűncselekmény elhatárolása során mérlegelést igénylő kérdés az, hogy a sértett halálára a vádlott szándéka vagy gondatlansága Szegedi Ítélőtábla 1.Fkf.34/2026/12/í/3 5 terjedt-e ki. Amennyiben a vádlott kívánta a sértett halálát vagy belenyugodott a sértett halála bekövetkezésének lehetőségébe, az emberölés bűntette megállapításának van helye. [23] Mindezekre figyelemmel a vádlotti tudattartalom vizsgálata elengedhetetlen. E körben az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a vádlott kitartó volt, cselekvősége időben elhúzódó, a sértettet álló, térdelő, fekvő helyzetében is bántalmazta. A bántalmazások közül legalább 5 rendbeli nagy erővel történt, a további legalább 11 erőbehatás közepes erejű volt. Ezek mind a sértett koponyáját érték. A bántalmazás során a vádlott többször eszközt váltott, a sértettet fém vájlinggal, gereblyével, seprűnyéllel és téglával is bántalmazta. A vádlott részéről a támadás célzott volt, ugyanakkor köztudomású, hogy a koponya egy életfontosságú szervet, az agyat védi, így a fejet ért bántalmazás a sértett halálához vezethet. [24] Mindezeken túl a vádlott és a sértett között jelentős életkorbeli, fizikális és mentális különbség is volt. [25] Mindezen tények helyes mérlegelése alapján jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a vádlott szándéka a sértett életének kioltására irányult. Ezt erősítette az a tény is, hogy a vádlott a sértett pénzének elvételét követően még visszament a földön fekvő sértetthez és őt még egyszer egy téglával fejbe dobta. [26] Az elsőfokú bíróság a vádlott terhére az emberölés bűntettének négy minősítő körülményét látta megállapíthatónak. [27] Egyező volt a fellebbviteli főügyészség és a védő fellebbezési nyilvános ülésen tett indítványa a tekintetben, hogy a másodfokú bíróság az aljas indok mint minősítő körülmény megállapítását mellőzze. [28] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg az elhúzódó, brutális, gátlástalan elkövetési módra figyelemmel a különös kegyetlenséggel történő elkövetést. Nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor sem, amikor azt állapította meg, hogy a sértett a vádlott támadásának elhárítására korlátozottan volt képes. E minősítő körülmény tekintetében helyesen értékelte azt, hogy a sértett 86 éves volt, emellett mentális és fizikai állapota is lényegesen elmaradt a vádlottétól. Az elsőfokú bíróság a támadás jellegét és a kialakult erőviszonyokat egybevetve ezért helyesen állapította meg ezen súlyosabb minősítést megalapozó körülményt is. [29] Tekintettel arra, hogy a vádlott a sértettnél meglátott pénz megszerzése érdekében követte el az életellenes cselekményt, így esetében a nyerségvágyból történő elkövetés ugyancsak kétséget kizáróan megállapítható volt. [30] Tévedett ugyanakkor az elsőfokú bíróság, amikor a nyereségvágyból történő elkövetés mellett az aljas indokból történő elkövetést is megállapította. [31] Az irányadó tényállás alapján a pénz elvétele után a vádlott azért dobta az újabb téglát a sértett fejéhez, hogy az idős férfi meghaljon, és így az elkövető személyazonosságára ne derüljön fény. Szegedi Ítélőtábla 1.Fkf.34/2026/12/í/3 6 [32] Következetes a bírói gyakorlat a tekintetben, hogy amennyiben a nyereség megszerzésének a leplezése – mint indíték – szorosan tapad a nyereségvágyhoz, azaz a két szóban forgó minősítő körülmény motívuma azonos, azok önálló minősítése a kétszeres értékelés tilalmába ütközik (BH 2001.412.). [33] A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla az aljas indokból történő elkövetés mint minősítő körülményt és az ítéleti indokolás erre vonatkozó [24] bekezdését mellőzte. [34] Helyesbítette és kiegészítette az ítélőtábla az elsőfokú ítélet [17] bekezdésében rögzített jogszabályi hivatkozásokat és mellőzte a Be.
3. §

(3)bekezdés b) pontjának megjelölését, ugyanis ezen jogszabályi rendelkezést az elsőfokú bíróság az ítélet körében nem alkalmazta. Mellőzte továbbá a Be. 562. §

(2)és

(6)bekezdésének a megjelölését, ugyanis az elsőfokú bíróság ítéletének egyszerűsített indokolása – a Be. 580. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjára figyelemmel – a Be. 562. §

(4)bekezdésén alapult, hiszen az első fokon eljáró bíróság a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát elfogadta. [35] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket hiánytalanul értékelte. [36] Tévedett ugyanakkor, amikor ezen bűnösségi körülmények figyelembevétele mellett a vádlottal szemben a szabadságvesztés tartamát csupán 10 év 6 hónapban határozta meg. [37] Az irányadó jogszabályi rendelkezés alapján, amennyiben a többszörösen minősülő emberölés elkövetője a tizennyolcadik életévét a bűncselekmény elkövetésekor betöltötte, vele szemben a Btk. 160. §

(2)bekezdése alapján akár életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása is lehetséges. [38] Tekintettel arra, hogy a fiatalkorú vádlott a cselekmény időpontjában a tizenhatodik életévét betöltötte, esetében az irányadó büntetési tételkeret felső határát a Btk. 109. §

(3)bekezdésének a) pontja rögzíti és a büntetés maximumát 15 évben határozza meg. [39] Jelen ügyben ugyanakkor az ügyészség a vádlott bűnösségének beismerése esetén 12 év 6 hónap szabadságvesztés kiszabását indítványozta, ezért a Be. 565. §

(2)bekezdése értelmében a bíróság ennél súlyosabb büntetést nem szabhat ki. [40] Helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság a fiatalkorú vádlott esetében a speciális büntetéskiszabási célokra, ugyanakkor annak jogszabályi alapján részben hiányosan jelölte meg, ezért azt az ítélőtábla a Be. 106. §

(2)és

(3)bekezdésének a megjelölésével kiegészítette. [41] Helyesen jutott arra a következtetésre az első fokon eljáró bíróság, hogy az ilyen súlyos, elvetemült bűncselekmény elkövetője esetén kizárólag szabadságvesztéssel érhetők el a büntetési célok. Szegedi Ítélőtábla 1.Fkf.34/2026/12/í/3 7 [42] A fiatalkorú vádlott brutális viselkedést tanúsított. Olyan erővel bántalmazta a sértettet, hogy az annak eszközeként használt vájling eldeformálódott, a tégla ketté tört. A bűncselekmény elkövetése során tanúsított kegyetlenségre és embertelen magatartásra figyelemmel az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság által meghatározott 10 év 6 hónap szabadságvesztés nem alkalmas a büntetési célok elérésére, a vádlottal szemben a kiszabható legsúlyosabb, 12 év 6 hónap szabadságvesztés kiszabása indokolt. Ezért a kiszabott büntetést ennek megfelelően súlyosította. [43] Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottat a közügyektől eltiltotta, ugyanakkor ennek jogszabályi alapjaként a Btk. 61. §

(1)és a Btk. 62. §

(1)bekezdését nem jelölte meg, ezért azt az ítélőtábla pótolta. [44] Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor vagyonelkobzást rendelt el a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra. Ugyanakkor ezen rendelkezése körében szükségtelenül hivatkozott a Btk. 75. §

(1)bekezdés a) pontjára, tekintettel arra, hogy a bűnös úton megszerzett vagyon nem dolog volt, hanem eredetileg is pénzösszeg, így ezen jogszabályi rendelkezés megjelölése szükségtelen. [45] Az elsőfokú bíróság egyéb ítéleti rendelkezései törvényesek. [46] A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az ügyészség fellebbezését alaposnak találta és az elsőfokú ítéletet a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta. Egyebekben a vádlott és védője által bejelentett fellebbezést viszont alaptalannak találva az elsőfokú ítéletet a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [47] A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésbe a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése alapján beszámítani rendelte az elsőfokú ítélet meghozatalától a másodfokú határozat kihirdetéséig előzetes fogvatartásban töltött időt. [48] Kötelezte a vádlottat a másodfokú bírósági eljárásban a kirendelt védő díjával felmerült bűnügyi költség megfizetésére a Be. 613. §

(1)bekezdése és a Be. 574. §

(1)bekezdése alapján. [49] A Be. 561. §

(2)bekezdés b) pontja és a Be. 10. §

(1)bekezdés

1. pontja alapján megállapította, hogy a büntetés-végrehajtási intézet a vádlott tényleges tartózkodási helye. [50] nincs. Az ítélettel szemben a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján fellebbezésnek helye Szeged,

1. április
2. Szegedi Ítélőtábla 1.Fkf.34/2026/12/í/3 8 dr. Joó Attila s.k. dr. Gyuris Patrícia s.k. dr. Kiss Dániel s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Szegedi Ítélőtábla Fkf.I.34/2026/
3. számú ítélete és a Szolnoki Törvényszék 24.B.642/2025/
4. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős. Szeged,
5. április
6. dr. Joó Attila s.k. a tanács elnöke