A határozat elvi tartalma: A félnek két esetben van lehetősége fellebbezésében új bizonyítási indítvány, illetve bizonyítási eszköz előterjesztésére, egyrészt, ha az a rá kedvezőbb ítéletet eredményező, önhibáján kívül a tárgyalás berekesztését követően tudomására jutó, vagy bekövetkező új tény bizonyítására szolgál, másrészt, ha korábban általa előadott tény bizonyítására szolgál ugyan, de önhibáján kívül a tárgyalás berekesztését követően jutott a fél tudomására, vagy keletkezett. Nem tekinthető önhibán kívülinek az, hogy a felperes nem győződött meg arról, hogy az általa titokban készíteni kívánt hangfelvétel sikeres volt-e, vagy sem. Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma: Mf.I.40.019/2022/
- A felperes: felperes neve (címe) A felperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Lázár Márk ügyvéd (címe) Az alperes: alperes neve (címe) Az alperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Szűcs Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szűcs László ügyvéd, címe) A per tárgya: Munkaviszony jogellenes megszüntetése, sérelemdíj Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Szolnoki Törvényszék 15.M.70.066/2021/
- A fellebbezést benyújtó fél és a fellebbezés sorszáma: Felperes, 15.M.70.066/2021/
- ÍTÉLET Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50 000 (ötvenezer) forint perköltséget. Megállapítja, hogy a le nem rótt 120 000 (százhúszezer) forint másodfokú eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.019/2022/
- 2 Indokolás A tényállás [1] A felperes
- augusztus 29-től
- július 01-ig közalkalmazotti jogviszonyban, majd
- július 1-től határozatlan időtartamú munkaviszonyban állt az alperesnél, oktató, illetve kollégiumi nevelő munkakörben. [2]
- június 16-án (igazgató neve) igazgató tájékoztatta a felperest, hogy a 2021/
- tanévre a beiratkozott tanulói létszám alapján a kötelező óraszám keretéig nem tud tanórát biztosítani számára. Ugyanezen a napon kelt felmondásával az alperes a felperes munkaviszonyát megszüntette. Az intézkedés indokolása a szóbeli tájékoztatással megegyezett. [3] A felperes
- szeptember
- napjától a (megye neve) Megyei Gyermekvédelmi Központnál létesített közalkalmazotti jogviszonyt nevelő munkakörben. A kereset és ellenkérelem [4] A munkáltatói intézkedéssel szemben a felperes keresetet terjesztett elő. Keresetében kérte, hogy kötelezze a bíróság az alperest a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként 318 399 forint elmaradt munkabéren alapuló kártérítés, valamint 1 500 000 forint sérelemdíj megfizetésére. [5] Kártérítési igénye jogalapjaként a Munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (Mt.)
- §
(2)és 82. §
(1)és
(2)bekezdését jelölte meg, míg a sérelemdíj iránti igényét a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:45. §
(2)bekezdésére (becsülethez és jó hírnévhez való jog) és a 2:
- §-ára (sérelemdíj) alapította. [6] Keresete indokául előadta, hogy a felmondásban szereplő indok nem valós, ugyanis volt olyan képzés, ahol az ő képesítésével tanórát tudott volna tartani. A sérelemdíj iránti igényét azzal indokolta, hogy a (igazgató neve) által adott tájékoztatás, mely szerint panasz érkezett a munkájára és ezért mondanak fel neki, annyira felzaklatta, hogy kórházba került, azóta is pszichiátriai kezelés alatt áll, folyamatosan gyógyszert szed. [7] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Előadta, hogy a felmondásban szereplő ok valós, tanulói létszámcsökkentés miatt nem indultak olyan képzések az alperesnél, ahol a felperest a kötelező óraszám kereteinek megfelelően tudta volna foglalkoztatni. Vitatta a sérelemdíj jogalapját, álláspontja szerint az alperes nem tanúsított olyan jogsértő magatartást, amely megalapozná a felperes sérelemdíj iránti igényét. Az elsőfokú bíróság ítélete [8] A Szolnoki Törvényszék 15.M.70.066/2021/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 127 000 forint perköltséget, továbbá rendelkezett arról, hogy a perben felmerült 362 000 forint eljárási illetéket az állam viseli. [9] (igazgató neve) és (tanú neve) tanúvallomása alapján megállapította, hogy a felek közötti szóbeli megbeszélésen ugyanaz hangzott el a munkaviszony megszüntetésének indokaként, mint ami írásban is rögzítésre került. A tanúvallomások, valamint az Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.019/2022/
- 3 ellenkérelemhez csatolt okiratok igazolták, hogy az alperes fenntartásában lévő képző intézetek egyikében sincs a felperes végzettségének megfelelő oktatói munkakörben üres álláshely és ilyen végzettségű munkavállaló alkalmazását nem is tervezik. [10] A sérelemdíjjal kapcsolatban kifejtette, hogy a felperes nem tudta bizonyítani az alperes jogellenes magatartását, ezért a sérelemdíj iránti igénye nem alapozott. Fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [11] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes fellebbezéssel élt. Fellebbezésében kérte, hogy az ítélőtábla változtassa meg az elsőfokú ítélet sérelemdíjat elutasító rendelkezését, és a sérelemdíjra vonatkozó kereseti kérelemnek adjon helyt, kötelezze továbbá az alperest a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(5)bekezdés szerinti perköltségre azzal, hogy a felperesi képviselő áfa-mentes. [12] Új bizonyítékként becsatolta a
- június 16-án a felek között lezajlott beszélgetés hangfelvételét, illetve annak írásbeli leíratát. Érvelése szerint a hangfelvétel az ő állítását támasztja alá a szóbeli megbeszélésen elhangzottakat illetően, mivel hallható, hogy (igazgató neve) igazgató a beszélgetés elején azt mondja, hogy az utóbbi időben sok panasz érkezett a felperes munkájára, illetve az igazgató kitért arra is, hogy kellemetlen lesz, ha a panaszokat elkezdik „feszegetni”, a kivizsgálás mellőzése a felperes védelmét is szolgálja. Hivatkozott arra is, hogy kifejezett kérése ellenére sem vizsgálta ki a panaszokat az alperes. Állította, hogy a hangfelvétel meghallgatását követően megállapítható, hogy az alperes magatartása jogellenes volt, jelentős mértékben sértette a személyét, és ezzel okozati összefüggésben őt nem vagyoni sérelem érte. [13] Az új bizonyíték becsatolásával kapcsolatban azzal érvelt, hogy a telefonját lecserélte, és a telefonon lévő adatok mentéséhez szakember segítségét kérte. A szakember
- április 8-án közölte vele, hogy a készüléken hangfájlok találhatóak. Azért nem tudott korábban a felvételről, mert úgy emlékezett, hogy megpróbálta a telefont hangfelvételre kapcsolni, de ez nem járt sikerrel, így azt a folyóson még várakozás közben eltette, és ezt követően nem is foglalkozott vele egészen addig, míg az adatmentés során tudomást nem szerzett arról, hogy a készülék működött. [14] Érvelése szerint az elsőfokú ítélet meghozatalát követően fellelt hangfelvétel alkalmas arra, hogy azok elbírálását követően a bíróság a sérelemdíj vonatkozásában rá kedvezőbb ítéletet hozzon. [15] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a tanúk vallomása alapján nem vette figyelembe az ő előadásában és észrevételében foglaltakat, emiatt az igazságügyi orvosszakértő kirendelésre tett bizonyítási indítványának sem adott helyt. [16] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben és kötelezze a felperest 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(1)bekezdés alapján 100 000 forint + áfa másodfokú perköltség megfizetésére. [17] Kifejtette, hogy a felperes a
- június 16-i megbeszélésre a jelenlévők tudta és hozzájárulása nélkül abból a célból vitte el a telefonját, hogy az elhangzottakról felvételt készítsen. Az elsőfokú per során tisztában volt azzal, hogy megpróbált hangfelvételt készíteni, ezt a tényt azonban nem tárta fel. Az, hogy nem győződött meg, hogy sikerült-e a felvétel, nem tekinthető olyan önhibán kívüli oknak, amely az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztését követően jutott a tudomására. [18] Érvelése szerint az új bizonyíték becsatolása nem felel meg a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(2)Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.019/2022/
- 4 bekezdésének azért sem, mert az adatmentést végző személy nyilatkozatának dátuma ugyan későbbi, mint amikor elméletileg történt az adatmentés, de a felperes nem csatolt be semmilyen dokumentumot az adatmentés tényleges időpontjáról. [19] A fellebbezés érdemével kapcsolatban rögzítette, hogy a beszélgetésben elhangzottak alátámasztják, hogy a felperes a panaszokról tudott, azonban az a munkáltatói hozzáállás, hogy a panaszok kivizsgálásától eltekintett, a munkavállaló szempontjából nem tekinthető sérelmesnek, sőt azok a felperes érdekében álltak. A felperes munkáját nem értékelte negatívan, így a személyiségi joga a munkáltató által nem sérülhetett. Hangsúlyozta, hogy a munkáltató részéről a felperes vonatkozásában sértő, valótlan tény állítása, vagy valós tény hamis színben feltüntetése nem történt. Az ítélőtábla döntése és annak indokai [20] A fellebbezés alaptalan. [21] Az ítélőtábla – az ítélet kötelező hatályon kívül helyezésére okot adó körülmény fennálltának hiányában – felülbírálati jogkörét a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján az erre irányuló fellebbezési kérelemre és fellebbezési ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolta figyelemmel arra, hogy ilyen korlátnak minősülnek a 371. §
(1)bekezdés a)-d) pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. [22] Az elsőfokú bíróság ítélete érdemben helyes. [23] A felperes nem érintette fellebbezésében az elsőfokú bíróság munkaviszony jogellenes megszüntetésével kapcsolatos döntését, kizárólag a sérelemdíjat elutasító rendelkezést vitatta. A sérelemdíj iránti igény elbírálásakor azt kellett vizsgálni, hogy az alperes
- június 16-án állította-e, hogy a felperesre panasz érkezett és ezzel az állítással összefüggésben sérült-e a felperes személyiségi joga. [24] A felperes fellebbezésében állítása alátámasztására új bizonyítékot csatolt. Az ítélőtáblának az új bizonyíték érdemi vizsgálatát megelőzően arról kellett határoznia, hogy a másodfokú eljárásban történő utólagos bizonyítás feltételei fennállnak-e. [25] A Pp.
- §
(2)bekezdése szerint a fellebbezésben új tény állítására akkor kerülhet sor, ha az új tény a fél önhibáján kívüli okból az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztését követően jutott a fellebbező fél tudomására vagy következett be, feltéve, hogy az elbírálás esetén rá nézve kedvezőbb ítéletet eredményezhetett volna. [26] A Pp. 373. §
(3)bekezdése a kereset- és ellenkérelem-változtatásnak akkor van helye, ha az a
(2)bekezdés szerinti ténnyel áll közvetlen okozati összefüggésben. A fél akkor terjeszthet elő új bizonyítási indítványt, illetve bocsáthat rendelkezésre további bizonyítási eszközt, ha az a
(2)bekezdés szerinti tény bizonyítására, vagy a keresete, ellenkérelme alapjául korábban hivatkozott tény bizonyítására szolgál, feltéve, hogy az önhibáján kívüli okból az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztését követően jutott a tudomására vagy keletkezett. [27] Az idézett jogszabályi rendelkezésből kitűnik, hogy a félnek két esetben van lehetősége fellebbezésében új bizonyítási indítvány, illetve bizonyítási eszköz előterjesztésére, egyrészt, ha az a rá kedvezőbb ítéletet eredményező, önhibáján kívül a tárgyalás berekesztését követően tudomására jutó, vagy bekövetkező új tény bizonyítására szolgál, másrészt, ha korábban általa előadott tény bizonyítására szolgál ugyan, de önhibáján kívül a tárgyalás berekesztését követően jutott a fél tudomására, vagy keletkezett. A felperes csak az utóbbira hivatkozott, amellyel kapcsolatban tehát az önhiba hiányát és a tárgyalás Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.019/2022/
- 5 berekesztése utáni keletkezést, vagy tudomásra jutást, mint együttesen fennálló feltételeket kellett volna igazolnia. [28] Az ítélőtábla azonban nem fogadta el a felperes önhiba hiányára történő hivatkozását. A fellebbezés tartalmából ugyanis megállapítható, hogy
- június 16-án a felperes azzal a szándékkal vitte a telefonját a megbeszélésre, hogy arról hangfelvételt készít és ennek érdekében meg is próbálta a telefont hangfelvétel rögzítésére alkalmas állapotba helyezni. Nem tekinthető azonban – az alperes helyes érvelésének megfelelően – önhibán kívülinek az, hogy a felperes nem győződött meg arról, hogy az általa titokban készíteni kívánt hangfelvétel sikeres volt-e, vagy sem. [29] Az a körülmény pedig, hogy a felvételről – állítása szerint – csak később szerzett tudomást, az együttes feltételek egyikének hiányában önmagában már nem minősítheti azt a Pp. 373.§
(3)bekezdés szerinti új bizonyítéknak, a hangfájl új bizonyítékként jogszerűen nem képezheti a fellebbezés alapját. [30] Mivel tehát a Pp. 373. §
(3)bekezdésében foglalt konjunktív feltételek legalább egyikének hiánya önmagában kizárta a felperes által becsatolt hangfelvétel, mint új bizonyíték másodfokú eljárásban történő értékelését, a másik feltétel, a tárgyalás berekesztése utáni keletkezés vagy tudomásra jutás vizsgálata már nem volt indokolt. Ezért csupán megjegyzi az ítélőtábla, hogy a felvételt a felperes nyilvánvalóan elindította, hiszen a hanganyag elkészült és a csatolt leírat szerint a felperes telefonja 25 perc 21 másodperc időtartamig rögzítette a megbeszélésen elhangzottakat. Ez viszont kétségessé teszi a hangfelvétel véletlen készítését, az ugyanis teljesen életszerűtlen, hogy a véletlen indítás után a hangfelvétel véletlen leállítása is megtörténjen, ráadásul közvetlenül a megbeszélés befejezése után. Ebből következően viszont a másik feltétel fennállta sem fogadható el bizonyítottnak. [31] Az új bizonyíték értékelhetőségének hiányában az elsőfokú eljárásban rendelkezésre álló nyilatkozatok és bizonyítékok alapján kellett a fellebbezésben foglaltak megalapozottságát elbírálni. [32] A perben beszerzett tanúvallomások alátámasztották az alperes azon állítását, hogy a felek közötti megbeszélésen ugyanaz hangzott el a munkaviszony megszüntetése indokaként, ami a felmondásokban is szerepel. A felperes ellen beérkezett panasz említését és felmondási indokként történő megjelölését a tanúvallomások nem támasztották alá. [33] Kiemelendő, hogy a felperes fellebbezésében maga is elismerte, hogy az elsőfokú eljárásban meghallgatott tanúk vallomása az ő nyilatkozatával ellentétes volt, saját állítása alátámasztására pedig bizonyíték nem állt rendelkezésére. [34] Mindezek alapján az ítélőtábla a Pp. 383. §
(1)bekezdése szerint érdemben döntve a
(2)bekezdés alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [35] Az ítélőtábla a Pp. 83. §
(1)bekezdés alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes másodfokú eljárással kapcsolatban felmerült perköltségének megfizetésére. A perköltség összegének megállapításánál az ítélőtábla figyelemmel volt arra, hogy az alperes 100.000.-Ft + ÁFA perköltséget igényelt megbízási szerződésre hivatkozva, azonban a Pp. 81. §-a szerint szükséges megállapodást nem csatolta. Az ügyvédi munkadíj összegét ezért az ítélőtábla a 32/2003 (VIII.22.) IM rendelet 3§
(2),
(5)és
(6)bekezdése alapján határozta meg azzal, hogy a másodfokú eljárásban elvégzett ügyvédi tevékenységgel a megítélt 50.000.-Ft perköltség áll arányban. [36] Az 1 500 000 forint pertárgyérték figyelembevételével az illeték megállapítása az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §
(1)bekezdésén alapul azzal, hogy a pervesztes felperes helyett a munkavállalói költségkedvezményre tekintettel a le nem rótt fellebbezési illetéket a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján az állam viseli. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.019/2022/
- 6 Szeged,
- június
- Dr. Szőllősiné dr. Tóth Zsuzsanna s.k. s.k. a tanács elnöke Dr. Gál Attila s.k. előadó bíró Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet táblabíró