A határozat elvi tartalma: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, az eljárást megszünteti és elrendeli az iratok áttételét a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz, amennyiben megállapítja, hogy az elsőfokú bíróságnak a per lefolytatására nem volt hatásköre. Debreceni Ítélőtábla Mf.I.50.057/2022/
- A Debreceni Ítélőtábla a Szabados Ügyvédi Iroda (cím1 eljáró ügyvéd: Dr. Szabados Gergő) által képviselt Felperes cím2 alatti székhelyű felperesnek -, a Dr. Nagy Attila ügyvéd (cím3) által képviselt Alperes cím4., [TH: cím5] szám alatti lakos alperes ellen, kölcsönösszeg megfizetése iránt indított perében a Miskolci Törvényszék 6.M.70.201/2021/
- számú ítélete ellen a felperes
- alszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásában – tárgyaláson kívül – meghozta az alábbi végzést: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, az eljárást megszünteti és elrendeli az iratok áttételét a Sátoraljaújhelyi Járásbírósághoz. Az ítélőtábla kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek másodfokú perköltség címén 15 000 (tizenötezer) forintot. A bíróság kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az esedékesség napjáig az államnak – az állami adó- és vámhatóság illetékbevételi számlájára – 20 800 (húszezer-nyolcszáz) forint fellebbezési illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség e határozat jogerőre emelkedését követő
- napon válik esedékessé. A végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes
- júliusban egyszerűsített foglalkoztatásban dolgozott a felperesnél, napi bruttó 8500 forint alapbér megállapításával. A felperes
- július hónapra az általa kiállított kiadási pénztárbizonylat alapján megfizetett az alperesnek két alkalommal 25 500-25 500 forint, azaz mindösszesen 51 000 forint összeget. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.057/2022/6 2 [2] Az alperes
- augusztus
- napjától határozatlan időre munkaszerződéssel alkalmazta az alperest egyéb egyszerű építőipari foglalkozású munkakörben. [3] A felperes ügyvezetője, képviselő1 utasítására tanú4
- augusztus
- napján átadott az alperes részére 260 000 forintot és az általa készített táblázatban munkáltatói kölcsön megnevezéssel
- augusztus
- napi dátummal feltüntette a 260 000 forint összeget. A táblázat „összeget átvettem: aláírás” rovatában a felperes aláírása szerepel. A peres felek között a 260 000 forint összegre vonatkozóan egyéb szerződés, megállapodás vagy dokumentum nem jött létre. [4] Az alperes felmondással megszűntette a munkaviszonyát
- március
- napjával. A munkaviszony megszűnését követően az alperes telefonon egyeztetett a felperes törvényes képviselőjével, amely alapján tanú2 a tanú4 által készített táblázatot tartalmazó iratra kézírással feljegyezte: „Máté
- május 21-én hozza”. [5] A felperes
- június
- napján írásban felszólította az alperest, hogy a kézhezvételtől számított 8 napon belül fizesse meg a felperessel szemben fennálló tartozását. Hivatkozott arra, hogy a felek között fennállt munkaviszony során
- augusztus
- napján 260 000 forint kölcsönt nyújtott, amelynek lejárati határideje
- december
- napja volt, azonban az alperes a több alkalommal is elismert tartozását nem fizette meg. [6] A fizetési felszólításra alperes e-mail útján válaszolt és közölte, hogy
- júliusban munkabér előleget kapott, amelyet képviselő1 ügyvezető ajánlott fel számára. A
- augusztusi munkabéréből az levonásra került, mivel
- augusztusban bért nem kapott. Tartozása nincs a felperes felé, ezt a felperes részéről a munkaviszonya megszűnésekor kiállított munkáltatói igazolás is alátámasztja. [7] A felperes jogi képviselője útján
- augusztus
- napján írásban ismételten felszólította alperest, hogy az általa sem vitatottan megkapott 260 000 forint munkáltatói kölcsönt 8 napon belül fizesse meg. Az alperes a fizetési felszólításnak nem tett eleget. [8] A felperes fizetési meghagyásos eljárást kezdeményezett, kérelme szerint a jogviszony létrejötte
- augusztus
- napja, a követelés lejárata
- december
- napja, az érvényesített jog munkáltatói kölcsön, amelynek összege 260 000 forint. [9] Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes keresetet tartalmazó iratot terjesztett elő, amelyben kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 260 000 Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.057/2022/6 3 forint tőke, és ezen tőkeösszeg
- január
- napjától a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamata, valamint a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet (továbbiakban: IM rendelet)
- §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontja alapján számított ügyvédi munkadíj és készkiadás összege, mint perköltség megfizetésében. [10] A felperes keresetét a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:383. § és 6:48. § rendelkezéseire alapította. Előadta, hogy a felek között fennállt munkaviszony során 2020. augusztus 7. napján 260 000 forint kölcsönt nyújtott alperesnek, amelynek lejárati határideje 2020. december 31. napja volt. Az alperes a több alkalommal elismert tartozását nem fizette meg. [11] Az alperes írásbeli ellenkérelmében kérte a kereset teljes elutasítását, valamint a felperes 20 000 forint útiköltség, mint perköltségben való marasztalását. [12] Vitatta a kereseti követelés jogalapját és összegszerűségét. Állította, hogy közöttük kölcsönszerződés nem jött létre érvényesen, a keresetlevélhez csatolt irat eredetileg dátumok nélküli volt. A munkaviszony megszűnésekor kiállított és a felperes törvényes képviselője által is aláírt munkáltatói igazolás szerint a munkáltató felé tartozása nem volt. [13] Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20 000 forint perköltséget. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült 15 600 forint illetéket a felperes viseli és rendelkezett arról, hogy az eljárás során felmerült 8 600 forint állam által előlegezett költséget a felperes köteles megfizetni az állam javára. [14] Az ítélet indokolása szerint kölcsönjogviszony csak akkor jöhet létre a felek között, ha minden lényeges feltételben a felek megállapodnak. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen azonban a Ptk. 6:383. § szerint meghatározott kölcsönszerződés valamennyi releváns ismérve nem állt fenn. Az alperes részére 260 000 forintban eszközölt kifizetés jogcíme nem volt megállapítható. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az munkabér jellegű kifizetés volt, figyelemmel arra, hogy a tanúvallomások szerint az alperes 2020. júliusban többet dolgozott az okirattal igazolt munkanapoknál és a felperesnél gyakorlat volt az egyéb juttatás kifizetése is. Mindezekre tekintettel a kölcsön jogcímén előterjesztett kereseti követelés nem volt megalapozott. [15] Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő és kérte a polgári perrendtartásról szóló 2016.évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 383. §
(3)bekezdés alapján azt megváltoztatni és kötelezni az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 260 000 forintot, és ezen összeg
- január
- napjától a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamatát, valamint az első- és másodfokú perköltséget az IM rendelet
- §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pont, valamint 4/A. §
(2)bekezdés rendelkezései szerint. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.057/2022/6 4 [16] Előadta, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Pp.
- § és
- § rendelkezéseit, továbbá tévesen alkalmazta a Ptk. 6:
- §-ban foglaltakat. A bizonyítás eredményét kirívóan okszerűtlenül értékelte, téves jogi következtetést vont le a felek között létrejött jogviszony vonatkozásában. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az alperes ellenkérelme 2.3.
- pont második mondatában és a
- számú jegyzőkönyvben is elismerte a kölcsönt, valamint az elsőfokú bíróság utolsó tárgyalásán az elé tárt táblázat eredeti példányát megtekintve elismerte, hogy azon az ő aláírása szerepel. Tekintettel arra, hogy a táblázatban egyértelműen benne foglaltatik a munkáltatói kölcsön és annak összege, így nem vitatható, hogy a felperes kölcsönt nyújtott az alperes részére. Az alperes a pert megelőzően sem vitatta a kölcsön létrejöttét, csupán arra hivatkozott, hogy a kapott összeget a
- augusztusi béréből vonták le, amelyet a felperes egyértelműen cáfolt a benyújtott banki kivonattal. A fellebbező hivatkozott tanú2, tanú1 és tanú4 tanúk vallomására, valamint képviselő1 törvényes képviselő személyes előadására. [17] Az alperes fellebbezési ellenérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására és a felperes másodfokú perköltségben való marasztalására irányult, amelynek összegét az IM rendelet
- §
(1)bekezdés a) pont rendelkezése és a megbízási szerződés alapján 50 000 forint összegben jelölte meg. [18] Jogi érvelése szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás során előállt bizonyítékok okszerű mérlegelésével az elsőfokú bíróság megalapozottan utasította el a felperes keresetét. Állította, hogy az alperes nem kért kölcsönt a felperestől, hanem
- július hónapban munkabér előleget kapott, amelynek visszafizetése a munkabéréből történő levonás útján valósult meg.
- júliusban végig – azaz 30 napot – dolgozott, és az egyszerűsített foglalkoztatás keretében kifizetett összegen túlmenően egyéb munkabért és kiegészítést nem kapott. A 260 000 forint összeg átadásáról kölcsönszerződés nem jött létre, kamat és egyéb díj megfizetéséről, valamint visszafizetési határidőről a felek nem állapodtak meg. [19] A felperes az alperesi fellebbezési ellenkérelemre vonatkozó észrevételében továbbra is fenntartotta a fellebbezésében foglaltakat. Álláspontja szerint nem lehet vitás a táblázat tartalma alapján, hogy a felperes kölcsönt nyújtott az alperes részére, függetlenül attól, hogy az alperes kérte-e a kölcsönt, illetve azt miért kérte. Az eljárás során meghallgatott tanúk igazolták a felperes követelését. [20] Az ítélőtábla a Pp.
- §
(1)bekezdés alapján tárgyaláson kívül járt el, azonban a fellebbezést nem bírálta el érdemben az alábbiakra figyelemmel: [21] A Pp. 2. §
(2)bekezdésében meghatározott egyik legfontosabb alapelv, hogy a bíróság – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van, valamint a 4. §
(2)bekezdése szerint a perben jelentős tények Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.057/2022/6 5 állítása és az alátámasztásukra szolgáló bizonyítékok rendelkezésre bocsátása – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a feleket terheli. [22] A Pp. 342. §
(3)bekezdése szerint törvény eltérő rendelkezése hiányában az érdemi döntés nem terjedhet ki olyan jogra, amelyet a fél a perben nem állított. [23] A Pp. a háromtagú pertárgy fogalomra áttérve a keresetet három elemből állónak tekinti: kérelem, jogállítás és tényállítás. Bármelyik elem eltérése más keresetet jelent. A bíróság a már hivatkozott Pp. 2. §
(2)bekezdés és a Pp. 342. §
(3)bekezdés alapján az egész peres eljárás alatt – ideértve a másodfokú eljárást is – a felek által előadott jognyilatkozatokhoz, így az érvényesíteni kívánt joghoz, a kereseti kérelmet megalapozó tényelőadáshoz kötve van. Mindebből következik, hogy jelen perben kizárólag a kölcsön jogcímén 260 000 forint megfizetése iránt előterjesztett kereset jogalapja volt vizsgálható. [24] A Pp. 20. §
(1)bekezdés alapján a törvényszék hatáskörébe tartoznak mindazok a perek, amelyek elbírálását törvény nem utalja a járásbíróság hatáskörébe. A
(2)bekezdés értelmében a törvényszék, mint munkaügyi bíróság jár el a munkaügyi perekben. A munkaügyi per fogalmát a Pp. 508. §
(1)–
(4)bekezdései határozzák meg azzal, hogy az
(5)bekezdés rendelkezése kimondja, hogy a munkaügyi per csak a munkavállaló és a munkáltató közötti, a munkaviszonnyal közvetlen kapcsolatban lévő, az e törvény hatálya alá tartozó ügyben előterjesztett keresettel kapcsolható össze. Ez utóbbi szabály teszi lehetővé, hogy a munkaügyi per keretében a peres felek közötti, a munkaviszonnyal közvetlen kapcsolatban lévő jogra alapított egyéb polgári jogi igény szintén elbírálható legyen (adhéziós per). Ezáltal elkerülhető, hogy az igény jogosultjának külön polgári pert kelljen indítania, azonban a munkaügyi per folyamatban léte feltétele annak, hogy az egyébként nem ilyen jellegű igény e perben érvényesíthető legyen. Az adhéziós perre vonatkozó speciális rendelkezés biztosítja, hogy a felek az egyébként polgári perre tartozó további jogvitájukat egységesen, a munkaügyi per keretében rendezhessék. Ez sok esetben pergazdaságossági és célszerűségi szempontból is indokolt, mivel ezáltal elkerülhető a párhuzamos bizonyítás, esetlegesen az eljárás felfüggesztése, elhúzódása. A munkáltató és a munkavállaló által kötött polgárjogi szerződéssel (például kölcsönszerződéssel) kapcsolatos jogvita elbírálása azonban csak akkor tartozik a munkaügyi perben eljáró bíróság hatáskörébe, ha a polgárjogi szerződésre (például kölcsönszerződésre) alapított követelést a felek közötti munkaviszonyból származó perben érvényesítik (EBH2004.1069). A polgári jogi igény önállóan munkaügyi perben nem érvényesíthető. [25] Az ítélőtábla a keresetlevél és az elsőfokú eljárás adatai, valamint a fellebbezés alapján megállapította, hogy a felperes kizárólag a Ptk. 6:383. § rendelkezésére alapított, kölcsön jogcímén fennálló követelést érvényesít, egyéb munkaviszonyból származó igénye az alperessel szemben nincs. Ebből következően a kereset elbírálására a törvényszéknek, mint munkaügyi bíróságnak hatásköre nincs. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.057/2022/6 6 [26] A Pp. 24. §
(1)bekezdés értelmében a bíróság a hatáskörének hiányát hivatalból veszi figyelembe. [27] Az elsőfokú bíróság nem észlelte hatásköre hiányát, azonban azt az ítélőtábla az előzőekben előadottakra figyelemmel hivatalból megállapította. [28] A Pp. 240. §
(1)bekezdés
- e)pont alapján a bíróság az eljárást hivatalból megszűnteti, ha megállapítja, hogy a per más – az e törvény hatálya alá tartozó – ügyben eljáró bíróság hatáskörébe, vagy illetékességébe tartozik, kivéve, ha
- ea)a hatáskör a per tárgyának értékétől függ, és az alperes hatásköri kifogás nélkül írásbeli ellenkérelmet már előterjesztett, vagy
- eb)az illetékes nem kizárólagos és az alperes illetékességi kifogás nélkül írásbeli ellenkérelmet már előterjesztett. [29] A
(3)bekezdés szerint az
(1)bekezdés e) pontja esetén a bíróság az eljárás megszűntetésével egyidejűleg elrendeli az ügy iratainak áttételét a keresetlevél áttételére vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával, kivéve, ha a közigazgatási ügyben eljáró bíróságnál az ügy már folyamatban van, és az a saját hatáskörét megállapította. [30] Az előzőekben hivatkozott jogszabályi rendelkezésekre és tényekre figyelemmel az ítélőtábla a Pp. 379. § rendelkezése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az eljárást megszűntette, továbbá elrendelte a Pp. 240. §
(3)bekezdés rendelkezéseire tekintettel az iratok áttételét a Pp.20.§
(3)bekezdés a) pontja szerint hatáskörrel és a Pp. 25.§
(1)bekezdés szerint illetékességgel rendelkező járásbírósághoz. [31] A Pp. 240. §
(1)bekezdésében meghatározott eljárás megszűntetési okokat a másodfokú bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia akkor is, ha arra a fellebbező, vagy az ellenfele nem hivatkozott. Ennek megfelelően az eljárás a már hivatkozott Pp.
- § rendelkezésének megfelelően másodfokon is megszüntethető abban az esetben, ha az elsőfokú bíróság nem észlelte hivatalból a hatásköre hiányát. [32] A Pp.
- §
(1)bekezdés szerint az eljárás megszűntetése esetén az alperes perköltségét a felperes téríti meg. A költségek szempontjából az alperest olyan helyzetbe kell hoznia, mintha a felperes nem vonta volna érdemi döntés nélkül záródó eljárás alá. Erre figyelemmel az ítélőtábla a felperest kötelezte a másodfokú eljárásban az alperest megillető másodfokú perköltség megfizetésére. Ennek mértékét az alperes a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés a) pontja alapján 50 000 forintban számította fel, azonban azt az ítélőtábla 15 000 forintra mérsékelt a 2. §
(2)bekezdése alapján, tekintettel arra, hogy az Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.057/2022/6 7 alperesi képviselő mindössze egy 2 oldalas fellebbezési ellenkérelmet írt meg, így a kifejtett munkával ez áll arányban. [33] Az ítélőtábla a Pp. 101. §
(1)bekezdés és a 102. §
(1)bekezdés rendelkezéseire figyelemmel a felperest kötelezte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 46. §
(1)bekezdés szerinti összegben feljegyzett fellebbezési illeték megtérítésére. [34] A bíróság tájékoztatja a felperest, hogy az egyes adótörvények módosításáról szóló 2022. évi XLV. törvény 70. §-ban megállapított Itv. 78. §
(4)bekezdése szerint a fizetendő illeték a határozat jogerőre emelkedésétől számított
- napon válik esedékessé. Az alperes, mint fizetésre kötelezett az illeték fizetésére történő felhívásnak önként köteles eleget tenni a megjelölt határidőben, az illeték behajtására és megfizetésére az Itv. és az adóigazgatási eljárásokra irányadó jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. A felperesnek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlára kell megfizetni az eljárási illetéket, közleményként feltüntetve a jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint az alperes adóazonosító számát. [35] Miután az ítélőtábla másodfokú bíróságként döntött az eljárás megszűntetéséről és az iratok áttételének elrendeléséről, ezért döntése ellen nem fellebbezésnek, hanem felülvizsgálatnak van helye (1/
- közigazgatási és polgári jogegységi határozat, illetve új Pp. Konzultációs Testület
- számú állásfoglalása, BDT2020.4264.). Debrecen,
- április
- Dr. Tass Edina s. k. a tanács elnöke, Dr. Paulik Andrea s. k. előadó bíró, Dr. Répássy Árpád s. k. bíró