← Magyarország

Pfv.21205/2023/7 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az anyagi jogerő terjedelmének, tartalmának megállapításához szükségszerű az ítélet rendelkező része mellett az indokolás ismerete is. Csak az indokolásból állapítható meg többek között az is, hogy fennáll-e az anyagi jogerő hármas következmény rendszere: ugyanazon felek között, ugyanazon tényalapból származó, ugyanazon jog iránt már nem indítható újabb per. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.II.21.205/2023/

  1. A tanács tagjai: dr. a Hajdu Edit tanács elnöke dr. Osztovits András előadó bíró dr. Darákné dr. Nagy Szilvia bíró dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna bíró dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: felperes (cím1) A felperes képviselője: Dr. Somfai Zsolt ügyvéd (cím2) Az alperesek: I.r.alperes (cím3) I. rendű II.r. alperes (cím4) II. rendű III.r. alperes (cím5) III. rendű IV.r. alperes (cím5) IV. rendű V.r. alperes (cím6) V. rendű VI.r. alperes (cím6) VI. rendű VII.r. alperes (cím7) VII. rendű VIII.r. alperes (cím8) VIII. rendű IX.r. alperes (cím9) IX. rendű Az I. rendű alperes képviselője: Dr. Varga István ügyvéd (cím10) A per tárgya: jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: I. rendű alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.094/2023/
  2. Kúria II.Pfv.21.205/2023/7 2 Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Kecskeméti Törvényszék 7.P.20.675/2021/
  3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítélet I. rendű alperesre vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezi, e körben az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és az I. rendű alperes ellen előterjesztett keresetet elutasítja, egyebekben a jogerős ítéletet nem érinti. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperes részére 1.706.260 (egymillió-hétszázhatezer-kétszázhatvan) forint együttes elsőfokú-, másodfokú- és felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A jelen per alperesei – más személyekkel együtt – hasonló ténybeli és jogi alapból eredő igényként kártérítés megfizetése iránt indítottak pert a Fővárosi Törvényszéken a jelen per felperese ellen. A Fővárosi Törvényszék
  4. november 29-én 64.P.26.557/2008/
  5. szám alatti ítéletében – többek között – kötelezte az alperest (jelen per felperesét), hogy fizessen meg a jelen per I. rendű alperesének 38.000.000 forintot és annak járulékait. A fellebbezés folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla
  6. február 17-én 6.Pf.20.994/2014/
  7. számú ítéletében (a továbbiakban: jogerős ítélet1) a jelen per I. rendű alperese vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [2] A felperes (előzményi perben alperes) ezen jogerős ítélet alapján
  8. március 5én a jelen per I. rendű alperese részére átutalt 38.000.000 forintot és járulékait. [3] A felülvizsgálat folytán eljárt Kúria
  9. június 24-én Pfv.III.20.733/2015/
  10. számú végzésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [4] A megismételt eljárásban a Fővárosi Törvényszék
  11. május 31-én 64.P.23.416/2015/
  12. számú ítéletében kötelezte a jelen per felperesét, hogy 15 nap alatt fizessen meg a jelen per I. rendű alperesének 34.200.000 forintot és annak járulékait. Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezés folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla
  13. augusztus 28-án 6.Pf.20.191/2018/13-II. számú ítéletével (a továbbiakban: jogerős ítélet2) a fellebbezéssel nem támadott rendelkezéseket nem érintve a per főtárgya tekintetében a Fővárosi Törvényszék ítéletét helybenhagyta. A felülvizsgálat folytán eljárt Kúria
  14. szeptember 11-én a Pfv.V.21.932/2018/
  15. számú ítéletével a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit hatályában fenntartotta. A felperes keresete és az alperesek védekezése [5] A felperes keresetében az I. rendű alperes vonatkozásában azt kérte, hogy a bíróság kötelezze a Polgári törvénykönyvről szóló
  16. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:
  17. §- Kúria II.Pfv.21.205/2023/7 3 a alapján jogalap nélküli gazdagodás jogcímén a részére többletként megfizetett összeg, azaz 5.557.862 forint és annak járulékai visszafizetésére. Arra hivatkozott, hogy a
  18. március 5én teljesítést követően hatályon kívül helyezett jogerős ítélet1 alapján a felperes által kifizetett összegek nagyobb mértékűek voltak, mint a jogerős ítélet2-ben meghatározott marasztalások, a különbözetet az I. rendű alperes jogalap nélkül tartja magánál. [6] Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a jogerős ítélet2 indokolásában azt állapította meg, hogy a kármegosztást megalapozó önhiba az I. rendű alperes részéről nem állt fenn, a felperes marasztalásának felemelésére ennek ellenére azért nem látott lehetőséget, mert a jogerős ítélet1 alapján a felperes már a teljes kárösszeget megfizette, ami az ő további kártérítési kötelezettségét megszüntette. Az első- és a másodfokú bíróság ítélete [7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a kereseti kérelemnek helyt adva marasztalta az I. rendű alperest 5.557.862 forint és járulékai megfizetésére. Megítélése szerint a Fővárosi Ítélőtábla a jogerős ítélet2 indokolásában tett megállapításának következményét a rendelkező részben nem vonta le. A jelen perben nem volt lehetőség a Fővárosi Ítélőtábla döntésének rendelkező részét és indokolását logikai összefüggésében felülvizsgálni, mivel az ítélt dolognak minősül. [8] Az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel úgy ítélte: abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítélet2 döntésének anyagi jogerő hatása az ítélet rendelkező része mellett annak indokolására mennyiben terjed ki, a rendelkező rész és az indokolás közötti ellentmondás feloldható-e. Megítélése szerint valamely jogerős ítélete rendelkező része és indokolása közötti ellentmondást más perben, újabb, külön jogértelmezéssel nem oldható fel, ez ugyanis jogbizonytalanságot és végrehajthatatlanságot eredményezne. A másofokú bíróság, bár észlelte, hogy a jogerős ítélet2 indokolása és rendelkező része logikailag ellentétben áll egymással, nem vehette figyelembe a jogerős ítélet2 indokolásában kifejtett jogi álláspontot, az ellentmondás feloldása meghaladta volna a jelen per eljárási kereteit. Mivel a visszakövetelt összegre nézve nincs korábbi jogerős ítéleti marasztaló rendelkezés, ebből az következik, hogy a Fővárosi Ítélőtábla hivatkozott indokolásbeli álláspontja ellenére az I. rendű alperes a jelen perben követelt összeget jogalap nélkül tartja magánál, így azt a Ptk. 6:
  19. §

(1)bekezdés alapján köteles a felperes részére visszatéríteni. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [9] Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet az I. rendű alperessel szemben elutasító határozat meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 360. §
(1)bekezdésébe, 341. §
(1)bekezdésébe, 342. §
(1)bekezdésébe, 358. §
(1)bekezdésébe, 346. §
(4)
(5)bekezdéseibe, 279. §
(1)bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő, valamint jogkérdésben eltér a 6/
  1. PJE határozat
  2. és
  3. bekezdéseiben írtaktól. Álláspontja szerint a jogerő a határozathoz kötődik, amelynek csak egyik eleme a rendelkező rész. A határozatnak tartalmaznia kell a megállapított tényállást, a jogi indokolást, a megállapított tényekre való bizonyítékokat, azokkal a körülményekkel Kúria II.Pfv.21.205/2023/7 4 együtt, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett. Ebből is következik, hogy a jogerő az egész határozathoz kötődik, nemcsak annak rendelkező részéhez. Ezt támasztja alá a hivatkozott PJE határozat is, amelynek
  4. bekezdése szerint az ítélet anyagi jogerejéhez hozzátartozik az ítéleti rendelkezés individualizálását, identifikálását lehetővé tevő indokolásban megállapított tényállás és jogi minősítés is. [10] Az I. rendű alperes szerint a jogerős ítélet2 rendelkezése és az indokolása valóban nincs összhangban egymással, a Fővárosi Ítélőtáblának a megismételt eljárásban, a felperes teljesítésére tekintettel el kellett volna utasítania a felperes keresetét, a teljesítésre tekintettel ugyanis nem marasztalhatta volna ismételten a felperest újabb összeg megfizetésére. Amennyiben csak és kizárólag ezen ítéletek rendelkező részét lehet vizsgálni a jogerő szempontjából, akkor abból az következne, hogy a felperes önkéntes teljesítését követően további fizetési kötelezettséget állapított meg a Fővárosi Ítélőtábla. [11] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Állította, hogy a jelen perben már nem volt lehetőség a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletét2 rendelkező részét és annak indokolását felülvizsgálni, tekintettel arra, hogy az ítélt dolognak minősül. A Kúria döntése és jogi indokai [12] A Kúria
  5. sorszámú végzésével az I. r. alperes kérelmére a Pp.
  6. §
(3)bekezdése alapján engedélyezte a felülvizsgálatot, mivel a jogerős ítélet jogkérdésben (anyagi jogerőhatás érvényesülése) eltért a 6/2022. JEH határozattól. [13] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 423. §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az a hivatkozott indokok alapján jogszabálysértő. [14] A Szegedi Ítélőtábla arra alapította jogerős ítéletét, hogy az anyagi jogerő az ítélet rendelkező részéhez kötődik, ezért nem volt arra jogszabályi lehetősége, hogy feloldja az előzményi perben meghozott jogerős ítélet2 rendelkező része és indokolása közötti ellentmondást. [15] A Kúria rögzíti: az anyagi jogerő terjedelmének, tartalmának megállapításához szükségszerű az ítélet rendelkező része mellett az indokolás ismerete is. Csak az indokolásból állapítható meg többek között az is, hogy fennáll-e az anyagi jogerő Pp. 360. §
(1)bekezdése szerinti hármas következmény rendszere: ugyanazon felek között, ugyanazon tényalapból származó, ugyanazon jog iránt már nem indítható újabb per. Ezt erősíti meg a hivatkozott 6/
  1. JEH határozat [40] bekezdése is: a jogerő a határozathoz kötődik, a határozat tartalmát pedig a Pp.
  2. §, a
  3. § és
  4. § határozza meg. Az ítélet anyagi jogerejéhez hozzátartozik az ítéleti rendelkezés individualizálását, identifikálását lehetővé tevő indokolási részben megállapított tényállás és jogi minősítés is [42]. [16] Ezt az érvelést támasztja alá a jelen perben előterjesztett kereset elbírálhatósága is: az előzményi per ismerete nélkül a jelen per tényállása sem lenne megállapítható, a keresettel érvényesített jog nem lenne értelmezhető. Ennek szükségességét felismerve az eljárt bíróságok ítéleteik indokolásában szinte szószerint ismertetik a jogerős ítélet1 és a jogerős ítélet2 rendelkező részét és indokolását. [17] Kizárólag a jogerős ítélet2 rendelkező része alapján – annak indokolása nélkül – nem lenne megállapítható, hogy a jelen per felperese köteles volt-e megfizetni jelen per I. rendű alperesének 38.000.000 forintot és annak járulékait. A Kúria utal arra is, hogy nincs ellentmondás a jogerős ítélet2 rendelkező része és indokolása között. Az előzményi perben az Kúria II.Pfv.21.205/2023/7 5 elsőfokú bíróság ítélete ellen benyújtott fellebbezése a jelen per I. rendű alperesének kizárólag a meg nem ítélt 3.800.000 forintot megfizetésére irányult, a jelen per felperese az előfokú bíróság által megítélt 34.200.000 forint ellen nem nyújtott be fellebbezést. A másodfokú bíróság kötve volt ehhez a fellebbezéshez, az alapján – és a jelen per felperesének fellebbezése hiányában – a régi Pp.
  5. §-a szerint nem érinthette az előfokú bíróság által I. rendű alperesnek megítélt 34.200.000 forintról hozott döntést. Ezt tartalmazza a jogerős ítélet2 rendelkező része: az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit – a jelen per I. rendű alperesétől eltérő más kereseti kérelmek vonatkozásában – részben megváltoztatta. [18] A jogerős ítélet2 indokolás
  6. oldal
  7. bekezdésében a Fővárosi Ítélőtábla az. I. rendű alperes (ott VII. rendű felperes) fellebbezését ugyan nem találta alaposnak, de a
  8. bekezdésben rögzítette az 1/
  9. számú PJE határozatra utalással, hogy felperesek követelése jelen per felperese (ott alperes) időközbeni teljesítése miatt megszűnt összegét nem tartalmazhatta volna az elsőfokú ítélet, de a fellebbezési korlátokra tekintettel végezhette csak el az elszámolást. Ez a jelen per I. rendű alperese esetében a
  10. oldal
  11. bekezdésében akként történt, hogy bár kármegosztást megalapozó önhiba az oldalán nem állt fenn, de jelen per felperese a 100%-os felelőssége alapján a részére teljesített, ami további kártérítési felelősségét megszüntette, ezért a marasztalás felemelésére nem volt mód. [19] A jogerős ítélet2 anyagi jogerőhatása (a rendelkező rész és az indokolás alapján) mindezekre figyelemmel az, hogy a jelen per felperese és az I. rendű alperes között nincs kármegosztás, az I. rendű alperes által megjelölt teljes kárt (
  12. 000.000 millió forint) a felperes köteles volt megtéríteni. A jogerős ítélet1-ben és az annak hatályon kívül helyezése miatt megismételt eljárásban meghozott jogerős ítélet2-ben a Fővárosi Ítélőtábla a jelen per I. rendű alperese által előterjesztett kereseti kérelem vonatkozásában e körben ugyanarra a végkövetkeztetésre jutott. Ebből okszerűen következik, hogy a jelen per I. rendű alperese nem jutott jogalap nélkül a felperes rovására vagyoni előnyhöz [Ptk. 6:
  13. §
(1)bekezdés], a felperes jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése iránti kereseti kérelme ezért nem alapos. [20] A Kúria mindezekre figyelemmel úgy ítélte, hogy a jogerős ítéletnek a felülvizsgálattal támadott I. rendű alperesre vonatkozó rendelkezése a Pp. 360. §
(1)bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő, jogkérdésben eltért a 6/2022. JEH határozattól, ezért a Pp. 424. §
(3)bekezdése alapján e rendelkezést hatályon kívül helyezte, e körben az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az I. rendű alperes ellen előterjesztett kerestet elutasította, egyebekben (a IX. rendű alperesre vonatkozó döntést) nem érintette. [21] A Kúria döntése alapján mindhárom fokú eljárásban pervesztes felperes a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján köteles az I. rendű alperes elsőfokú-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, figyelemmel a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdéseire. A másodfokú perköltség részeként a felperes köteles viselni az I. rendű alperes által megfizetett 444.629 forint fellebbezési illetéket, a felülvizsgálati eljárási költség részeként az I. rendű alperes által megfizetett 555.786 forint felülvizsgálati eljárási illetéket is. [22] A Kúria döntését a Pp. 405. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül hozta meg. [23] A Kúria ítélete elleni felülvizsgálatot a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja zárja ki. Budapest,
  1. május
  2. Kúria II.Pfv.21.205/2023/7 6 dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, dr. Osztovits András s.k. előadó bíró, dr. Darákné dr. Nagy Szilvia s.k. bíró, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.