← Magyarország

Kf.700249/2024/6 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.249/2024/6.szám A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Szakszervezet (ügyintéző: Név kamarai jogtanácsos, cím2) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes képviselője: Név1 kamarai jogtanácsos A fellebbezést benyújtó fél: alperes

  1. sorszám alatt A per tárgya: megbízási díj Az elsőfokú bíróság: Győri Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 5.K.700.090/2024/5.szám Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 24.000 (huszonnégyezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a helység1i Rendőrkapitányságon körzeti megbízotti beosztásban teljesített szolgálatot, a szolgálatteljesítési helye helység1 I. településrész volt. A
  2. október 1-től
  3. augusztus 31-ig terjedő időszakban a munkáltató utasítására rendszeresen látott el a kinevezés szerinti beosztásába nem tartozó járőri feladatot, járőrszolgálatot, ellenőrzéseket, közlekedésrendészeti, közrendvédelmi és bűnügyi akciókat, átkíséréseket, kísérőőri beosztási feladatot és határrendészeti feladatokat. A felperes
  4. október
  5. napján kelt, megbízási díj iránt előterjesztett szolgálati panaszát az alperes elutasította. Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.249/2024/6 [2] [3] [4] [5] [6] 2 A felperes keresetében a
  6. október 1-től
  7. augusztus 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan 956.604 forint megbízási díj és ennek
  8. április
  9. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata, valamint a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  10. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
  11. §

(1)bekezdés a),
  1. b)és
  2. c)pontjaira, a
(2)-
(5)bekezdéseire, továbbá a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
  1. (XII. 9.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB Szabályzat)
  2. és
  3. pontjaira alapította. A megbízási díj havi mértékét a rendvédelmi illetményalap 75%-ában határozta meg. Keresetleveléhez részletes kimutatást csatolt a működési körzetén kívül ellátott szolgálati feladatokról. Hangsúlyozta, hogy a körzeti megbízotti és a járőri feladatok döntően különbözők, és a Kúria következetes gyakorlata szerint a körzeti megbízotti beosztáshoz nem tartozó feladatok ellátása miatt többletdíjazásra jogosult. Az alperes védiratában elsődlegesen a követelés jogalapját vitatta, és a kereset elutasítását kérte. Másodlagosan a megbízási díj mértékét a rendvédelmi illetményalap 50%-ában kérte meghatározni. A felperes által csatolt kimutatás adattartalmát nem cáfolta, de álláspontja szerint a felperes csupán eseti jelleggel látott el a körzeti megbízotti beosztáshoz nem tartozó feladatot. A KMB Szabályzat
  4. és
  5. pontjában írtak szerint a körzeti megbízott egy hónapra elvonható a működési körzetén kívüli tevékenységre, emellett a rendkívüli jogrend lehetőséget teremtett a felperes további elvonására a koronavírus járvány, később a háborús veszélyhelyzet miatt
  6. március 11-től
  7. június 17-ig, majd
  8. november 3-tól a keresettel érintett időszak végéig,
  9. augusztus 31-ig. A KMB Szabályzat értelmében a körzeti megbízottnak a szolgálatteljesítési ideje legalább 70%-ában közterületi tevékenységet kell ellátnia, a feladatait nem kizárólag a működési körzetén belül kell elvégeznie, munkája alapvetően sokrétű. A felperes a kimutatásban írt többnyire alacsonyabb beosztáshoz kötődő feladatokat a munkakörébe tartozó feladatellátás helyett hajtotta végre, nem amellett. Másodlagosan, a megbízási díj mértéke körében utalt a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/
  10. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 33/
  11. BM rendelet)
  12. §
(2)bekezdésére, továbbá a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI.16.) BM rendelet (a továbbiakban: 31/2015. BM rendelet) 35. §
(6)bekezdésére. Fő szempontnak a feladattal való arányosságot tekintette, ezért eltúlzott mértékűnek tartotta az illetményalap 75%-ában megjelölt igényt. Az elsőfokú bíróság az eljárást felfüggesztette a Győri Törvényszék előtt 5.K.701.208/
  1. számon folyamatban lévő peres eljárás jogerős befejezéséig. Miután a mintaperben
  2. sorszám alatt meghozott határozatot a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.436/2023/
  3. számú határozatával helybenhagyta, a jelen perben előterjesztett keresetet a mintaper alapján, azzal egyezően bírálta el, és a keresetnek helyt adott. Ítéletének indokolásában felhívta a Hszt.
  4. §
(1)bekezdés a),
  1. b)és
  2. c)pontját és az
(5)bekezdését, a 33/
  1. BM rendelet
  2. §
(2)bekezdését, a 31/
  1. BM rendelet
  2. §
(6)bekezdését, valamint a KMB Szabályzat rendelkezéseit. Rögzítette, hogy a kísérőőri feladatok kivételével a munkáltató jogszerűen utasíthatta a felperest a per tárgyává tett feladatok elvégzésére. Ez azonban nem sértheti a felperes díjazásra való jogosultságát, mivel a körzeti megbízotti beosztás feladatai alól nem mentesítette őt az alperes. A következetes kúriai gyakorlat értelmében a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, ezért jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör feladatainak ellátását. Az alperes csak a kinevezés szerinti munkakörön belül határozhatja meg szabadon a feladatokat, más munkakörbe tartozó feladatokat jogszerűen Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.249/2024/6 [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] 3 nem építhet be (Mfv.I.10.751/2016/4., Kfv.VII.39.247/2020/4., Kfv.VII.39.525/2021/3.). Leszögezte az elsőfokú bíróság, hogy a KMB Szabályzat a munkáltató utasítása, nem lehet jogszerű indoka a megbízási díj iránti igény elutasításának. Miután a felperes körzeti megbízotti beosztásához nem tartozó feladatokat látott el, a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja és az
(5)bekezdése alapján díjazásra jogosult. A különleges jogrendről pedig már a Kúria is kimondta, hogy a megbízási díj megfizetése alól nem mentesít (Kf.VII.45.156/2021/4.). A megbízási díj mértékét az 50-200%-ig terjedő tartományban a minimumhoz közelítő 75% mértékben nem tartotta eltúlzottnak, arra is figyelemmel, hogy a felperest jelentős időre elvonták a működési körzetéből a többletfeladatok ellátásra, a különböző típusú feladatok nagyobb megterheléssel jártak és szélesebb szaktudást igényeltek, illetőleg az átkísérés kifejezetten tiltott tevékenység volt a körzeti megbízott felperes számára. Miután a munkáltató megbízási díjat egyáltalán nem fizetett, a mérték mérlegelésének lehetősége a bíróságra hárult. A mérlegelés körében figyelemmel volt a munka bonyolultságára, időigényére, gyakoriságára, a többlettudás szükségességére, valamint a Kúria Kfv.VII.37.780/2020/5. számú ítéletében írtakra. Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását és a kereset elutasítását, valamint a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontját és
(5)bekezdését a tőkekövetelés jogalapja hiányában, továbbá a késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezéseket, a Hszt. 163. §
(5)bekezdését és a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
  2. §
(1)bekezdését jelölte meg. Véleménye szerint a felperesnek nem keletkezett többletfeladata, mert a körzeti megbízotti beosztásnál alacsonyabb besorolású és fizetési fokozatba, beosztásba tartozó feladat ellátására az alapfeladat ellátása helyett került sor, még ha nem is mentesítették az alól. Másodlagosan az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és a megbízási díjnak az illetményalap 50%-os mértékére, 637.725 forintra történő leszállítását kérte. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság a 33/2015. BM rendelet 10. §
(2)bekezdésével és a 31/2015. BM rendelet 35.§
(6)bekezdésében írtakkal szemben a megbízási díjat nem az ellátott tevékenységgel arányosan állapította meg. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú határozat helybenhagyására és az alperes másodfokú perköltségben való marasztalására irányult. A fellebbezés nem alapos. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108. §
(1)bekezdése alapján, a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. Az alperes fellebbezésében megsértett jogszabályhelyként elsősorban a Hszt. 71. §
(1)bekezdésének c) pontja alapját jelölte meg, amely rendelkezés szerint a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával többletfeladatként. Ehhez kapcsolódóan a Hszt. 71. §
(5)bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a hivatásos állomány tagja a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végzi, a többletszolgálatért a rendvédelmi illetményalap 50200%-áig terjedő mértékű díjazásra jogosult. Ahogy arra az elsőfokú bíróság is helyesen utalt, a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjának értelmezése során kialakult töretlen bírói gyakorlat szerint (Kúria Mfv.I.10.751/2016/4., Mfv.II.10.516/2017/4., Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4., Kf.VII.39.523/2021/4., Kf.III.45.090/2021/4.) a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával, azonban a munkáltatónak az a joga, hogy a beosztáshoz tartozó feladatok mellett a hivatásos állomány tagját más feladatok Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.249/2024/6 [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] 4 elvégzésére is utasítja, nem sértheti az érintett díjazáshoz való jogosultságát. Rögzíti a másodfokú bíróság, hogy a megbízási díj alapossága szempontjából közömbös, hogy a megbízásra jogszerűen került-e sor. Az alperesnek az a fellebbezési hivatkozása, amely szerint a felperesnek nem keletkezett többletfeladata, mivel a beosztásához nem tartozónak vélt feladatok elvégzésére az alapfeladatok ellátása helyett került sor, nem helytálló. A Kúria több hasonló ügyben hozott ítéletében (Kf.VII.39.549/2021/4., Kf.VII.40.550/2021/4., Kf.VII.40.556/2021/4., Kf.VII.45.018/2021/4., Kf.III.45.083/2021/4.) úgy foglalt állást, hogy a körzeti megbízotti és a járőri beosztás nem egyező, hanem egymástól különböző beosztások, és több határozatában rámutatott arra is, hogy amennyiben a körzeti megbízott hosszabb időszakon át a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, a járőrfeladatokat rendszerességgel végzi, az többletszolgálatnak minősül, és annak ellentételezésére jogosult akkor is, ha az alacsonyabb felelősségű beosztás (Kf.VII.45.176/2021/4., Kf.VII.45.184/2021/4.). Mivel az alperes nem mentesítette a felperest a Hszt. 71. §
(4)bekezdésének megfelelően az eredeti szolgálati beosztásának ellátása alól, nem hivatkozhat alappal arra, hogy az eredeti beosztása helyett végezte a feladatait, emiatt nem jár részére megbízási díj. Kiemeli a másodfokú bíróság, hogy a Kúria vonatkozó gyakorlata következetes abban a kérdésben is, hogy a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkör többletfeladatkénti minősítése a szolgálatellátás egésze vonatkozásában értelmezhető (Kfv.VII.37.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3., Kf.45.033/2022/6.). Ennek tükrében a keresetlevélhez csatolt kimutatásban írtak szerint a felperes
  1. október 1-től
  2. augusztus 31-ig folyamatosan és rendszeresen látott el körzeti megbízotti beosztásához nem tartozó feladatokat, rendszeresen a körzeti megbízotti működési körzetén kívül. Így az elsőfokú bíróságnak a kereset jogalapját megállapító döntése helytálló. Az alperes a másodlagos fellebbezését arra alapította, hogy az elsőfokú bíróság a beosztáshoz nem tartozó feladat mértékével nem arányosan határozta meg a megbízási díj mértékét, ezért kérte azt csökkenteni. A másodfokú bíróság azonban egyetértett a megbízási díjnak a minimum értékhez közelítő, de annál kissé magasabb, a felperes által igényelt 75% mértékben való megállapításával. A 31/
  3. BM rendelet
  4. §
(6)bekezdésében írt feltételek szerint a díj összegét a többletfeladat nagysága, a megbízással járó többletterhek és a Hszt. 71. §
(4)és
(5)bekezdésében foglaltak (a rendvédelmi illetményalap 50-200%-áig terjedhet a mérték) figyelembevételével kell és lehet meghatározni. Az alperes által hivatkozott 33/2015. BM rendelet 10. §
(2)bekezdése ugyan úgy rendelkezik, hogy a parancsnok a feladattal, valamint a feladat ellátására beosztottak számával arányosan határozza meg a megbízási díj mértékét, azonban az alperes megbízási díjat egyáltalán nem állapított meg a felperes számára, így a mérlegelés lehetősége és joga a bíróságra hárult. Az elsőfokú bíróság által figyelembe vett körülmények értékelése során a másodfokú bíróság nem látott indokot a megbízási díj százalékos mértékének csökkentésére – különös tekintettel a kimutatásban írt többletfeladatok jelentős számára és rendszerességére. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú ítélet nem sérti a fellebbezésben felhívott jogszabályi rendelkezéseket, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság helytálló ítéletét helybehagyta a Kp. 109. §
(1)bekezdése alapján. A másodfokú bíróság a Kp. 35. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú perköltségének a megfizetésére, amelynek mértékét a Pp. 81. §
(1)és
(2)bekezdésére tekintettel a bírósági eljárásban Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.249/2024/6 [23] [24] 5 megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja,
(5)bekezdése és a 4. §
(1)bekezdés a) pontja alkalmazásával, a felperes kérelmével egyezően, 24.000 forintban határozta meg. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §
(1)bekezdés c) pontja értelmében az alperes személyes illetékmentességre jogosult, ezért a per tárgyi költségfeljegyzési jogos volta folytán meg nem fizetett fellebbezési eljárási illeték a Pp. 102. §
(1)és
(6)bekezdése értelmében az állam terhén marad. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 77. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,
  1. március
  2. Dr. Tolnai Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.