← Magyarország

Mpkf.35018/2022/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A kollektív szerződés megkötésére jogosult felek nem rendelkezhetnek visszamenőleges hatállyal a korábban megkötött, de kollektív szerződésként ki nem hirdetett, teljesedésbe ment bérmegállapodás kollektív szerződés jellegéről. Az a megállapodás alapján történt teljesítés egyoldalú kötelezettségvállalásnak minősül. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Mpkf. 35.018/2022/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a törvényes képviselő1 ügyvezető alelnök által képviselt Felperes1 (cím1) kérelmezőnek – a dr. Milovecz Márk kamarai jogtanácsos által képviselt alperes1 (Cím2) kérelmezett ellen sztrájk jogszerűségének megállapítása tárgyában indult nemperes eljárásban a Fővárosi Törvényszék 11.Mpk.75.040/2022/
  2. számú végzésével szemben a kérelmezett által
  3. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi végzést: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyja. A fellebbezési eljárás 9.000 (kilencezer) forint illetéke a kérelmezett terhére esik. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság végzése és az általa megállapított tényállás [1] A Fővárosi Törvényszék a
  4. február
  5. napján hozott 11.Mpk.75.040/2022/
  6. számú végzésével megállapította, hogy a kérelmező által kezdeményezett,
  7. március
  8. napjának 0 óra 00 percétől kezdődően meghirdetett határozatlan idejű sztrájk megtartása jogszerű. [2] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a kérelmező, továbbá a szakszervezet1 és a szakszervezet2
  9. december 16-án bértárgyalást kezdeményezett a anyaszervezet1.-nél a
  10. évre vonatkozóan. Érdemi tárgyalás hiányában a szakszervezetek kezdeményezésére
  11. május 18-án ülést tartott a tanács1, az ülés eredménytelenül zárult.
  12. június 8-án megállapodás-tervezet jött létre a csoport1ot érintő középtávú, 2021-
  13. évekre vonatkozó javadalmazási kérdésekről. A felek tovább folytatták a tárgyalásokat és
  14. június 25-én megállapodás jött létre a anyaszervezet
  15. és a szakszervezet3, a Fővárosi Ítélőtábla 2.Mpkf.35.018/2022/5 2 szakszervezet4, a szakszervezet5, a szakszervezet6, a szakszervezet7, a szakszervezet2 és a szakszervezet1 részvételével. A „Megállapodás a 2021-
  16. évi jövedelempolitikai intézkedésekről” elnevezésű, szám1 számú szerződés személyi hatálya azt tartalmazta, hogy a megállapodás a anyaszervezet1.-nél kollektív erejű megállapodásnak minősül. A anyaszervezet
  17. vállalta, hogy a megállapodásban foglaltak végrehajtását a konszolidációs körébe tartozó gazdasági társaságoknál, többek között a kérelmezettnél is biztosítja. [3] A kérelmező
  18. november 25-én kollektív munkaügyi vitát kezdeményezett a mozdonyvezetők és a motorvonatvezetők
  19. évi bérkövetelése tárgyában, melyben egyszeri bruttó 546.000 forintos munkabér, vagy egyszeri nettó 363.000 forint béren kívüli juttatás kifizetését kérte. A számítás alapjául a mozdony- és motorvonat vezetők átlagbérének 2020/2021 évi alakulását, valamint a
  20. évi infláció tény és várható értékét határozták meg. A kollektív munkaügyi vitában négy egyeztető tárgyalásra került sor, amelyek eredménytelenek voltak. [4]
  21. január 17-én a anyaszervezet
  22. felhatalmazást kapott a konszolidációs körébe tartozó gazdasági társaságoktól, ennek részeként a kérelmezőtől a bértárgyalások során a képviseletük ellátására és megállapodás megkötésére. A korábbi bérmegállapodást aláíró hét szakszervezet, továbbá a anyaszervezet
  23. szám2 számon újabb megállapodást kötöttek, mellyel módosították a korábbi megállapodást. A módosítással egységes szerkezetbe foglalt megállapodás személyi hatálya azt tartalmazta, hogy „… a jelen megállapodással módosított Megállapodás személyi hatálya a anyaszervezet1.-n túlmenően, továbbra is kiterjed a konszolidációs körébe bevont gazdasági társaságok munkavállalóira is és amennyiben az adott Társaságnál van hatályban kollektív szerződés, akkor a jelen megállapodásban foglaltak
  24. december
  25. napjáig annak részét képezik.” A januári módosításban a felek a
  26. évre újabb kötelezettséget nem határoztak meg kizárólag azt rögzítették, hogy a
  27. évre vonatkozó intézkedések maradéktalanul megvalósultak. [5] A kérelmező Küldöttközgyűlése
  28. február 2-án döntött a sztrájk meghirdetéséről, amely tényről aznap a kérelmezettet is értesítette. A kérelmező vállalta a még elégséges szolgáltatások biztosítását a személyszállítási szolgáltatásokról szóló
  29. évi XLI. törvény
  30. §

(1),
(3)bekezdése szerint. [6] Az elsőfokú bíróság a sztrájkról szóló
  1. évi VII. törvény (a továbbiakban: Sztrájktv.)
  2. §,
  3. § és
  4. §-a alapján vizsgálta a kérelmező által meghirdetett sztrájk jogszerűségét. [7] Az egységes bírói gyakorlatra hivatkozva kifejtette, hogy csak kellően konkrét, egyértelműen megfogalmazott sztrájkkövetelés alapozhat meg jogszerű sztrájkot. A munkáltatónak ugyanis nincs kötelezettsége általánosságokra vonatkozó egyeztetésekbe bocsátkozni a kollektív szerződéses partnerrel. Legkésőbb a sztrájkkövetelések közlésekor tudomással kell bírnia arról, hogy mi a konkrét sztrájk célja. A követelések megfogalmazását Fővárosi Ítélőtábla 2.Mpkf.35.018/2022/5 3 illetően azonban nem indokolt a túlzottan szűkítő értelmezés sem, vagyis elegendő az összefoglaló megjelölés, ami alapján az egyeztető tárgyalások során konkretizálni lehet a követeléseket. [8] Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság megállapította, a kérelmezett által sem vitatottan, a sztrájkkövetelés az összegszerűséget illetően kellően határozottnak minősült. A kérelmezett által vitatott számítási metodikát és az annak alapjául szolgáló összegek megjelölését illetően azt vette figyelembe, hogy a kérelmező egyértelműen megjelölte, milyen összegű kifizetésekre tart igényt
  5. évre vonatkozóan. A tárgyalások alkalmával azt is közölte, mi képezi a számítása alapját, tovább pontosította a nyilatkozatát azzal, hogy az átlagbérbe a Szép Kártya juttatásokat nem számította be. A későbbi tárgyalások során a kérelmezett már nem is sérelmezte a számítási metodikát. Az a tény, hogy nem fogadta el a követelést, illetőleg a számítási metodikát, vagy annak egyes elemeit, nem érinti annak konkrét voltát. Az elsőfokú bíróság azt is figyelembe vette, hogy önmagában nem lesz jogellenes a sztrájkkövetelés azért, mert a kérelmezett már teljesített arra az időszakra kifizetéseket, ezért nem volt jelentősége a kifizetésekre, illetőleg a mozdonyvezetők átlagjövedelmére vonatkozó tényállításoknak. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a kérelmező sztrájkkövetelése megfelelt a Sztrájktv.
  6. §
(1)bekezdésében meghatározott követelményeknek. Az a dolgozók gazdasági és szociális érdekeinek biztosításával összefüggő követelésre irányult. [9] Az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak a kérelmezett kollektív szerződés megsértésével kapcsolatos érvelését sem. Megállapította, hogy a
  1. június 25-én aláírt megállapodás kizárólag a anyaszervezet1.-re, vagyis nem a kérelmezettre vonatkozott. Ennek megfelelően a szerződés csak a anyaszervezet
  2. vonatkozásában tartalmazott kollektív hatályú megállapodásra vonatkozó rendelkezést a személyi hatály körében. Annak ellenére, hogy a anyaszervezet
  3. a megállapodásban tulajdonosként vállalta annak végrehajtását, a kérelmezettől származó meghatalmazás hiányában a megállapodás nem minősülhetett kollektív erejű megállapodásnak. Lényegében ezzel ellentétes megállapítást maga a kérelmezett sem tett. [10] A
  4. január 17-i Megállapodás módosítást illetően az elsőfokú bíróság annak tulajdonított jelentőséget, hogy a anyaszervezet
  5. ekkor már rendelkezett kérelmezetti meghatalmazással. A megállapodás megszövegezése azonban egyértelműen különbséget tett a korábbi, júniusi megállapodás és az azt módosító „jelen megállapodás” között. A szavak általános jelentése, nyelvtani értelmezése és a történeti előzmények alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a kollektív szerződéses hatály kizárólag a módosításra, illetve a módosított megállapodásra vonatkozott. Az eredeti megállapodás nem rendelkezett kollektív erővel, erre vonatkozóan csak utóbb, visszamenőleges hatállyal lehetett volna rendelkezni. Ilyen kifejezett rendelkezést azonban a megállapodás módosításában, illetőleg az egységes szerkezetbe foglalt megállapodásban sem rögzítettek a felek. Amennyiben lett volna ilyen tartalmú rendelkezés, az a visszaható hatály tilalma okán – függetlenül annak tartalmától - nem lenne érvényes az uralkodó jogirodalmi felfogás szerint. [11] Az elsőfokú bíróság jelentőséget tulajdonított annak is, hogy maga a módosítás, illetve az egységes szerkezetbe foglalt módosított megállapodás nem tartalmazott
  6. évre Fővárosi Ítélőtábla 2.Mpkf.35.018/2022/5 4 vonatkozó bérmegállapodást, kizárólag annyit, hogy a
  7. évi intézkedések megvalósultak. Ebből a tényből is az következett, hogy a
  8. év vonatkozásában nem volt hatályban kollektív erejű megállapodás, márpedig a sztrájkkövetelés kizárólag erre az évre vonatkozott. Kollektív megállapodás hiányában pedig a sztrájk jogszerűnek minősült. A
  9. évre vonatkozóan azért volt szükségtelen a módosítás kollektív erejének vizsgálata, mert amennyiben az kollektív erővel bírt a kérelmezett vonatkozásában, annak a fentiekből következően a sztrájk jogszerűsége szempontjából nem lenne jelentősége. [12] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a kérelmező által meghirdetett sztrájk nem sérti a Sztrájktv.
  10. §
(3)bekezdésében foglaltakat sem. Kifejtette, hogy a törvény kifejezetten közvetlen és súlyos veszélyeztetésről rendelkezik, aminek magából a sztrájkból kell erednie. Ezt a jogszabályi rendelkezést azonban nem lehet kiterjesztően értelmezni, az nem eredményezheti a sztrájkjog teljes kizárását. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem a tervezett sztrájk, hanem a járványhelyzet veszélyeztetheti valaki életét, egészségét, testi épségét. Egyetértett a kérelmező álláspontjával abban, hogy a Sztrájktv. 3. §
(3)bekezdése megsértését abban az esetben lehet megállapítani, ha a munkabeszüntetés következtében olyan közvetlenül a veszélyhelyzettel összefüggő helyzet alakulna ki, amelyet a munkáltató szervezési intézkedések megtételével sem tudna a súlyos szint alá mérsékelni. Ilyen helyzetet azonban a kérelmezett nem valószínűsített. A vasúti személyszállítás körében pedig nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely alapján a sztrájk jogellenesnek minősülhet amiatt, mert pandémiás helyzet áll fenn annak megtartásakor. [13] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a kérelmező megfelelően igazolta, a tervezett sztrájk összhangban van a Sztrájktv.-ben meghatározott követelményekkel, ezért annak jogszerűségét állapította meg. A kérelmezett fellebbezése [14] Az elsőfokú bíróság végzésével szemben a kérelmezett terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen a végzés megváltoztatásával a kérelmező kérelmének elutasítását, a sztrájk jogellenességének megállapítását kérte. Másodlagosan a végzés hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást részben hiányosan, részben iratellenesen állapította meg, helytelen következtetésekre jutott és a jogszabályokat is tévesen alkalmazta. [15] A kérelmezett fenntartotta azon álláspontját, hogy a meghirdetett sztrájk a Sztrájktv. 1. §
(1)bekezdése, 3. §
(1)bekezdés d) pontja és 3. §
(3)bekezdésével ellentétes, tehát jogellenes. Érvelése szerint az elsőfokú eljárás során igazolta, hogy 2021-
  1. évre kollektív szerződés részét képező bérmegállapodás van hatályban a felek között, ami
  2. december
  3. napjáig hatályos. A megállapodás alanya valamennyi, kollektív szerződés megkötésére jogosult szakszervezet. A kérelmező azonban nem minősült kollektív szerződést kötő szakszervezetnek az Mt.
  4. §
(8)bekezdésére tekintettel, ezért az aláírása elmaradása a kollektív szerződés érvényessége, hatálya szempontjából nem bírt jelentőséggel. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mpkf.35.018/2022/5 5 [16] Az elsőfokú végzéssel ellentétben aggálytalanul megállapítható, hogy a sztrájk bejelentésekor, vagyis
  1. február 2-án, illetőleg a sztrájk tervezett kezdetén, vagyis
  2. március 10-én a kérelmezett kollektív hatályú megállapodással rendelkezik, amely a kollektív szerződésének részét képezi
  3. december 31-ig. A bérmegállapodás aláírására a teljesség igényével került sor, tehát valamennyi bér és jövedelemmel kapcsolatos kérdés rendezettnek, lezártnak tekintendő. Ezt a szakszervezet2 közleménye is alátámasztotta. [17] A kérelmezett az EH2000.259 számú elvi döntésre utalva kifejtette, hogy a sztrájk jogellenes, amennyiben kollektív szerződésben foglalt megállapodás megváltoztatására irányul a kollektív szerződés időbeli hatálya alatt. Az Mfv.II.10.408/
  4. számú határozat alapján arra is hivatkozott, hogy a bérrel vagy egyéb jövedelemmel összefüggő sztrájk akkor is jogellenes, ha olyan időszakra vonatkozik, amely kívül esik a kollektív erejű bérmegállapodás időbeli hatályán. Ebből következően a bérmegállapodás időbeli hatálya alatt a kérelmezett által bérrel kapcsolatosan meghirdetett sztrájk nem lehet jogszerű a jövőre vonatkozóan sem és 2021-re sem. Azt is kérte figyelembe venni, hogy a kérelmező által igényelt juttatás kifizetésére kizárólag 2022-ben kerülhetne sor, függetlenül attól, hogy az a
  5. évi bérek kompenzálására vonatkozik. A juttatás a munkavállalók
  6. évi jövedelmét egészítené ki, azonban erre az évre kollektív hatályú, egységes bérmegállapodás van érvényben. Ezért az elsőfokú bíróság tévesen tulajdonított jelentőséget a sztrájkkövetelések kapcsán a 2021-re vonatkozó megállapodás tartalmának. Ezzel ellentétes érvelés lényegében korlátlanná tenné a sztrájkjogot, illetőleg annak visszaélésszerű gyakorlását tenné lehetővé. [18] A bérmegállapodást a konszolidációba bevont társaságok, ezek között a kérelmezett magára nézve kötelezőnek fogadta el, hasonlóan a kollektív szerződést megkötő szakszervezetekhez és az abban foglaltakat az érintettek végre is hajtották. Ezzel kapcsolatban az Mt.
  7. §
(4)bekezdése alkalmazásának volt helye. A bérmegállapodás a
  1. évre is tartalmazott rendelkezéseket, az kiterjedt a kérelmezettre, illetőleg a kérelmezett munkavállalóira. Értelmezhetetlen és elképzelhetetlen, hogy egy bérmegállapodásban a felek ne állapodjanak meg minden releváns körülményben, vagyis a 2022-
  2. évek vonatkozásában történő megállapodásból az következik, hogy a
  3. és a korábbi évek sem maradtak rendezetlenek. A kérelmezett az Mt.
  4. §-a és a Polgári Törvénykönyvről szóló
  5. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
  6. §
(1)bekezdése és 6:87. §
(2)bekezdése alapján kifejtette, hogy a felek akarata a
  1. év vonatkozásában is teljes körű bérmegállapodásra vonatkozott. Az egységes bérmegállapodás aláírásakor azonban a
  2. évi intézkedések már maradéktalanul teljesedésbe mentek, ezért bár a bérmegállapodás kiterjedt a
  3. évi intézkedésekre, nem tartalmazhatott konkrét rendelkezést. Mindebből következően nem volt értelmezhető a visszaható hatállyal kapcsolatos elsőfokú bírósági érvelés. Az eredeti bérmegállapodás is rögzítette a
  4. évi rendelkezéseket, az egységes szerkezetbe foglaláskor annyi történt, hogy a 2021-
  5. évi bérmegállapodásokat a felek a kollektív hatályú megállapodás rangjára emelték. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mpkf.35.018/2022/5 6 [19] Az elsőfokú bíróság a megállapodás kollektív ereje vonatkozásában érdemben egyáltalán nem foglalt állást. A kérelmezett fenntartva az elsőfokú eljárás során tett nyilatkozatait, azt hangsúlyozta, hogy a kérelmező kollektív szerződés megkötésére, módosítására, felmondására nem jogosult és ennek megállapítása érdekében nem kezdeményezett pert, holott erre éveken keresztül lehetősége volt. A hasonló tárgyú, azonban eltérő felek között lezárult pernek jelen jogvitában semmilyen relevanciája nincsen. A jelen jogvitában érintett felekre kiterjedő ezzel kapcsolatos bírósági döntés hiányában a kérelmező az Mt.
  6. §
(8)bekezdése szerinti szakszervezetnek minősül. A kérelmezettnél jelenleg hatályos kollektív szerződést
  1. február 2-án kötötték. Ezt a kérelmezett nem félként, hanem csupán egyetértő szakszervezetként írta alá. Arra az esetre amennyiben ennek a kérdésnek érdemi vizsgálata indokolt, indítványozta az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését és ezzel összefüggésben az eljárás megismétlését. Kifejtette, hogy a becsatolt iratok alapján az egységes bérmegállapodás kollektív hatálya nem vitatható, azt a kialakult gyakorlat szerint ki is hirdette az egyes munkáltatóknál. A kérelmező kollektív szerződéskötési joga pedig jelen eljárásban nem vizsgálható felül és a terhére kell értékelni, hogy az elmúlt években az ezzel kapcsolatos igényét bírói úton nem érvényesítette. [20] Vitatta az elsőfokú bíróság döntését a sztrájkkövetelés jogszerűségével kapcsolatos megállapítások körében is. Kifejtette, hogy nem csupán a számítási metodika és az alapul szolgáló összegek megjelölését hiányolta, mivel nem találta kellően határozottnak a sztrájkkövetelés összegszerűségét sem. Nem jelölte meg a kérelmező, hogy mi a konkrét követelése, csupán a reálkereset veszteség kompenzálására vonatkozó követelése volt.
  2. évre vonatkozóan munkáltatóként a sztrájkkövetelést meghaladó összegű kifizetéseket teljesített. A kollektív szerződést kötő szakszervezetek is kijelentették, hogy a
  3. és
  4. évi bértárgyalásokat lezártnak tekintik. A kérelmező által képviselt mozdonyvezetők 35 %-a nagyobb összegű bérfejlesztésben részesült a bérmegállapodásban rögzítettekhez képest. Mindezek alapján okkal számíthatott a sztrájkkövetelések módosítására. [21] Az élet, egészség, testi épség közvetlen és súlyos veszélyeztetése körében előadta, az elsőfokú bíróság úgy fogadta el a kérelmező által előadottakat, hogy nem adott lehetőséget a kérelmezettnek a saját álláspontja kifejtésére, a kérelmező által rögzítettek érdemi cáfolatára. Érvelése szerint nem lehet azonosítani a sztrájk által kiváltott közlekedési helyzetet és az ideiglenes járványügyi menetrend által megvalósult járatcsökkentéseket. Bizonyos járatok esetében rendkívül csekély a napi utasforgalom, ugyanakkor vannak olyan területek, pl. az elővárosi és távolsági vonalakon, ahol az utasforgalom volumene lényegében visszatért a pandémia előtti mértékre. Figyelemmel a még elégséges szolgáltatásokra, az eltérő típusú járművek más módon történő közlekedtetése műszaki és szolgáltatási jellemzők által behatárolt. A kapacitásbővítést az egyes állomások infrastruktúrájához kell igazítani és számos egyéb műszaki feltételt is figyelembe kell venni. A szerelvények létszámának növelése kapcsán figyelembe kell venni a közlekedési technológiától való eltérést és azt, hogy mindez nagyobb mozdonyvezetői kapacitást igényelne, mint ami normál munkamenetnél szükséges. A kérelmező kezdeményezése utazási csúcsidőszakokban, forgalmasabb vasútvonalakon teljes zsúfoltságot eredményezne. Ez nem csak az utasok egészsége, testi épsége kockáztatását jelenti, hanem a nem sztrájkoló munkavállalókét is. Ezzel kapcsolatban kérte figyelembe venni forgalomnövelő tényezőként a március közepi ünnepi hétvégén várható jelentős utasforgalmat is. Az elsőfokú bíróság határozatával szemben a közvetlen veszélyt tehát nem a járványhelyzet eredményezi. Az a teljes menetrend szerinti közlekedés Fővárosi Ítélőtábla 2.Mpkf.35.018/2022/5 7 fenntartásával és a vonatkozó járványügyi szabályok betartásával kerülhető el. Előzetes szervezési intézkedésekkel a veszélyeztetés súlyos szintje nem mérsékelhető. A kérelmező fellebbezési ellenkérelme [22] A kérelmező fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette a tényállást, helytálló jogi következtetéseket vont le és kellően részletes indokolás alapján foglalt állást a sztrájk jogszerűsége kérdésében. [23] A sztrájkkövetelés konkrétságát illetően – egyetértve az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel – azt hangsúlyozta, hogy a kollektív munkaügyi vita kezdeményezésekor egyértelműen megfogalmazták a követelést és arról folytatták az egyeztetést is. Ebből következően az világos volt a kérelmezett számára. [24] Az elsőfokú bíróság helytállóan és kellően világosan fejtette ki döntése indokait az élet, egészség, testi épség közvetlen és súlyos veszélyeztetése kérdésében is. A kérelmezett által kifejtettek az ideiglenes menetrenddel, illetőleg az egyes járatokon megnyilvánuló utasszámokkal kapcsolatban semmit nem bizonyítanak, az üzemvitellel kapcsolatos okfejtés is valótlan tényközléseken alapult. A szerelvények összeállításáról már a sztrájk megkezdése előtt is lehet egyeztetést folytatni és több megoldás képzelhető el a zsúfoltság elkerülésére. A megállók és a kocsik számával kapcsolatban pedig létező gyakorlat, hogy hosszabbak a kocsiszámok a peronhoz képest. [25] Az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte a kollektív szerződésben foglalt megállapodással kapcsolatos kérdéseket is. A jelenlegi kollektív szerződés megkötését illetően a
  5. február 2-i eseményekkel kapcsolatban a kérelmezett valótlan és iratellenes megállapításokat tett. A szakszervezetek körében ugyanis a kérelmező is kollektív szerződést megkötő félnek minősült. Ennek kapcsán hivatkozott a rMt.
  6. §
(3)bekezdésében foglaltakra, hiszen valamennyi szakszervezet együttesen kötötte meg a kollektív szerződést, ebből következően az rMt. 33. §
(4)bekezdése nem volt alkalmazható. Minden jogi alapot nélkülözött a kérelmezett azon nyilatkozata, hogy a kérelmező nem rendelkezett kollektív szerződéskötési képességgel. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [26] A kérelmezett fellebbezése nem alapos. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mpkf.35.018/2022/5 8 [27] Az elsőfokú bíróság a tényállás helyes megállapításával túlnyomórészt helyes jogkövetkeztetések alkalmazásával érdemben megalapozott döntést hozott. [28] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 370. §
(1)bekezdése alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta felül. [29] A sztrájkkövetelés konkrét, kellően határozott voltát illetően az ítélőtábla teljes mértékben egyetértett az elsőfokú határozatban kifejtettekkel. Az elsőfokú bíróság a bírósági gyakorlat, a releváns döntések és az alkalmazandó jogszabály alapján kellő részletességgel, világosan alátámasztotta azon álláspontját, mely szerint a kérelmező által megfogalmazott sztrájkkövetelés megfelelt a Sztrájktv. 1.§
(1)bekezdésében foglalt követelményeknek. A sztrájkkövetelés nem csupán annak világos megfogalmazása, hanem a felek között zajlott egyeztető tárgyalások alapján is kellően konkrét, egyértelmű kellett legyen a kérelmezett számára. Megállapítható, hogy annak további konkretizálását, a számítási metodika közlését azért kérte a tárgyalások során a kérelmezett, mivel az idő közben
  1. évre realizált teljesítések figyelembevételét szükségesnek találta. Ez az igény azonban semmilyen összefüggésben nem volt a sztrájkkövetelés kellő határozottságával. Arra is helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a munkáltató által idő közben végrehajtott kifizetések szintén nem eredményezik a sztrájkkövetelés jogellenességét. Ezért nem volt értelmezhető a kérelmezett azon érvelése, hogy alappal számított arra, a kifizetésekre tekintettel megváltozott körülmények kihatnak majd a sztrájkkövetelésre. [30] A kérelmezett fellebbezésében alaptalanul hivatkozott a Sztrájktv.
  2. §
(1)bekezdés d) pontjának megsértésére is. Ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság az alábbiaknak tulajdonított jelentőséget. [31] A peradatok szerint a anyaszervezet
  1. és hét szakszervezet
  2. június 25-én a 2021-
  3. évi jövedelempolitikai intézkedésként bérmegállapodást kötött. Az aláírók rögzítették, hogy a megállapodás a anyaszervezet1-nél kollektív erejű megállapodásnak minősül. A anyaszervezet
  4. vállalta, hogy a konszolidációs körébe bevont gazdasági társaságok esetében tulajdonosként biztosítja a megállapodásban foglaltak végrehajtását. [32]
  5. január 17-én a megállapodást, az azt megkötő felek módosították. A anyaszervezet
  6. kijelentette, hogy a megjelölt munkáltatók – köztük a kérelmezett – részéről meghatalmazással rendelkezik arra, hogy a megállapodást képviseletükben eljárva, munkáltatóként megkösse. Az aláírók úgy rendelkeztek, hogy a módosított megállapodás személyi hatálya is kiterjed a konszolidációs körbe bevont gazdasági társaságok munkavállalóira és
  7. december 31-ig az adott társaságnál hatályban lévő kollektív szerződés részét képezi. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mpkf.35.018/2022/5 9 [33] Amint arra a kérelmező az elsőfokú eljárásban helyesen hivatkozott az Mt.
  8. §
(5)bekezdése értelmében a kollektív szerződés a kihirdetéssel lép hatályba. E rendelkezéstől az Mt.
  1. §-a szerint eltérni nem lehet. Az előbbiek miatt a kollektív szerződés – adott esetben bérmegállapodás - a hatályba lépés előtti időszakra jogot, kötelezettséget nem állapíthat meg. Mivel a anyaszervezet
  2. csak a
  3. január 17-ei megállapodás aláírásakor járt el meghatalmazottként a kérelmezett képviseletében és a módosított bérmegállapodás kihirdetése is 2022 februárban történt meg, ebből az következik, hogy a kérelmezett munkáltató és annak munkavállalói vonatkozásában kizárólag a 2022–
  4. évekre született kollektív erejű bérmegállapodás, így nem merülhet fel a sztrájk jogellenessége azon indokból, hogy a kérelmező
  5. évi bérkövetelésként meghirdetett sztrájkkövetelése kollektív szerződésben rögzített megállapodást sért. [34] Az a körülmény, hogy a kérelmezett a kollektív szerződés (bérmegállapodás) hatályba lépése előtt a
  6. évre a
  7. június 25-ei megállapodásban foglaltaknak megfelelő kifizetést teljesített, a kifejtettekre tekintettel csak az Mt.
  8. §-a szerinti egyoldalú kötelezettségvállalást jelent. [35] A sztrájk jogszerűsége tárgyában folyamatban lévő nemperes eljárás rendkívül rövid határidőire figyelemmel a bíróság a rendelkezésre álló, a felek által csatolt iratok alapján határoz. A kérelmezett szakszervezet kollektívszerződés-kötési képessége ezért jelen eljárásban nem, csak az Mt.
  9. §
(1)bekezdésén alapuló peres eljárásban dönthető el. [36] A másodfokú bíróság alaptalannak találta a kérelmezett fellebbezését a Sztrájktv. 3. §
(3)bekezdése megsértése okán is. Ebben a kérdésben is helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság a jogi álláspontját és kellően részletesen hivatkozott arra, hogy közvetlenül a sztrájkcselekménynek, a sztrájkeseménynek kell magában hordoznia az élet, egészség, testi épség közvetlen és súlyos veszélyeztetésének lehetőségét. A kérelmezett sem cáfolta azt a kérelmező által kifejtett érvelést, hogy a sztrájk idején közlekedő szerelvények bővítése nem kizárt, bár ez előkészületeket és teljes körű együttműködést igényel. A felek tehát gondos szervezés mellett tudnak intézkedéseket tenni a közvetlen és súlyos veszélyeztető helyzet kialakulásának megelőzésére. Megjegyzendő a kérelmezett járványveszéllyel és a még elégséges szolgáltatással kapcsolatos érvelése lényegét tekintve a 2012. évi XLI. törvény betartása esetére állította a Sztrájktv. 3.§
(3)bekezdése megsértését. A még elégséges szolgáltatások törvényben meghatározott módját azonban a járványhelyzetre tekintettel sem minősíthette a bíróság jogsértőnek, erre vonatkozó jogszabályi rendelkezés hiányában. A sztrájk jogellenességének megállapítását egy-egy hétvégéhez köthető nagyobb utasforgalom sem alapozhatta meg. Mindez a Sztrájktv. 1. §-ában, továbbá az Alaptörvény XVII. Cikk
(2)bekezdésében meghatározott, alapvető jogosultság korlátozását eredményezné a munkavállalók munkabeszüntetéshez való joga körében. Az Alaptörvény szabályozása ebben a kérdésben nem tér el a korábbi alkotmányos rendelkezésektől. Ebből következően irányadónak lehetett tekinteni a 88/B/
  1. AB határozatban kifejtetteket. Eszerint a sztrájkjog gyakorlása alkotmányos jogot érint, annak feltételeit a törvényhozó köteles biztosítani, a sztrájkjog gyakorlásából való kizárásnak, ezért csak alkotmányos indokból, alkotmányos jog, alkotmányos érték vagy cél védelme érdekében lehet helye. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mpkf.35.018/2022/5 10 [37] Mindezekre tekintettel a fellebbezésben foglalt indokok alapján a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget az elsőfokú határozat megváltoztatására, ezért az elsőfokú bíróság végzését a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló
  2. évi CXVIII. törvény (Pnptv.)
  3. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó, a Pp. 389. §-a, illetve 383. §
(2)bekezdése alapján az indokolás fenti pontosításával helybenhagyta. [38] A fellebbezési eljárásban pernyertes kérelmező perköltségigényt nem terjesztett elő, ezért e tárgyban a másodfokú bíróság mellőzte a határozathozatalt a Pp.
  1. §-a és
  2. §-a alapján. [39] A fellebbezési eljárás illetéke a kérelmezettet terheli, melyet a csatolt igazolás szerint előzetesen lerótt az illetékekről szóló
  3. évi XCIII. törvény (Itv.)
  4. §
(3)bekezdés c) pontja és 47.§
(1)bekezdése szerinti összegben, ezért annak megfizetéséről nem kellett rendelkezni. [40] A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 390. §
(1)bekezdése, illetőleg a Sztrájktv. 5. §
(2)bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. február
  2. dr. Orosz Andrea s.k. a tanács elnöke dr. Laczó Adrienn Lilla s.k. előadó bíró dr. Szalai Beatrix s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.