← Magyarország

Bfv.337/2024/15 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A feltételes szabadságra vonatkozó kedvezőbb jogszabály nem alkalmazása (alkalmazásának hiánya) az egyébként törvényes nemű és mértékű büntetés felülvizsgálatát nem alapozza meg. Kúria végzése Az ügy száma: Bfv.III.337/2024/

  1. A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Molnár Ferencné dr., a tanács elnöke Dr. Varga Eszter, előadó bíró Dr. Bartkó Levente, bíró Dr. Hornyák Szabolcs János, bíró Dr. Idzigné dr. Novák Marianna Csilla, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
  2. február
  3. Az ügy tárgya: költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények Terhelt(ek): III. rendű Első fok: Fővárosi Törvényszék, 24.B.1492/2014/198., ítélet, tárgyalás,
  4. október
  5. Másodfok: Fővárosi Ítélőtábla, 4.Bf.47/2019/34., ítélet, nyilvános ülés,
  6. június
  7. Az indítvány előterjesztője: a III. rendű terhelt Az indítvány iránya: a III. rendű terhelt javára Rendelkező rész A Kúria a költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt az I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a III. rendű terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Törvényszék 24.B.1492/2014/
  8. számú és a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.47/2019/
  9. számú ítéletét a III. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. Kúria 3.Bfv.337/2024/15-I. 2 A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás I. [1] A Fővárosi Törvényszék a
  10. október 8-án kihirdetett 24.B.1492/2014/
  11. számú ítéletével a III. rendű terheltet felbujtóként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.
  12. §

(1)bekezdés a) pont,
(5)bekezdés a) pont], társtettesként elkövetett csődbűncselekmény bűntettében [Btk. 404. §
(2)bekezdés a) pont,
(1)bekezdés a) pont I. fordulat] és felbujtóként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk.
  1. §) mondta ki bűnösnek. Ezért őt mint visszaesőt halmazati büntetésül 5 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a szabadságvesztés büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről. [2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a
  2. június 6-án jogerős 4.Bf.47/2019/
  3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta akként, hogy a III. rendű terhelt cselekményeit 4 rendbeli – 3 rendbeli felbujtóként, 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett – költségvetési csalás bűntettének [
  4. évi IV. törvény
  5. §
(1)bekezdés a) pont,
(5)bekezdés b) pont], felbujtóként elkövetett költségvetési csalás bűntettének [1978. évi IV. törvény 310. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés b) pont], társtettesként elkövetett csődbűncselekmény bűntettének [1978. évi IV. törvény 290. §
(1)bekezdés a) pont,
(2)bekezdés] és 1 rendbeli felbujtóként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének [
  1. évi IV. törvény
  2. § a) pont] minősítette. A vele szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 6 évre súlyosította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a III. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta. II. [3] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a III. rendű terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be.
  3. §
(1)bekezdés
  1. b)pont
  2. ba)alpontjában írt okra hivatkozással elsődlegesen a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása, másodlagosan enyhébb büntetés kiszabása érdekében. [4] Indokai szerint az elsőfokú bíróság nem a törvénynek megfelelően alkalmazta a Btk. 2. §-át, mivel az elbíráláskor hatályos Btk. alkalmazása súlyosabb minősítést eredményezett, valamint a másodfokú bíróság is tévedett, amikor adócsalás bűntette helyett költségvetési csalás bűntettében állapította meg a bűnösségét. [5] A másodfokú bíróság törvénysértően állapította meg a bűncselekmények elkövetési idejét, ugyanis azok ténylegesen 2010. második felében és 2011. évben valósultak meg, ellentétben a bíróság által megállapított 2012. évvel. Álláspontja szerint ezért a 2011. évben hatályos régi Btk. 310. §
(4)bekezdése szerinti adócsalás bűntettét lehetett volna a terhére róni. [6] Kifogásolta, hogy a visszaesői minőségét a büntető anyagi jogi szabályok megsértésével állapította meg a bíróság, és ez eltúlzottan súlyos büntetést eredményezett. Kúria 3.Bfv.337/2024/15-I. 3 [7] Vitatta a
  1. június 30-án alapított cég vonatkozásában az ügyvezető vallomásában foglaltakat. [8] A Legfőbb Ügyészség BF.385/2024/
  2. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. [9] Az ügyész kifejtette, hogy a III. rendű terhelt a Btk.
  3. §-ának megsértésére csak a költségvetési csalás minősítése körében hivatkozott, azonban annak megítélésénél jelentősége van az irányadó tényállás II/
  4. pontja alapján terhére rótt, időrendben legutolsó bűncselekmény – a csődbűncselekmény – elkövetési idejének is. [10] A II/
  5. tényállási pontban írt cselekmény elkövetési ideje
  6. év, pontosabban meg nem határozható, de a Csődtv.
  7. §
(1)bekezdése szerinti
  1. április
  2. napja előtti időpont. Az elkövetéskor hatályos anyagi jogszabályokat ekként az
  3. évi IV. törvény, míg az elbíráláskor (
  4. június 6.) hatályos büntető anyagi jogszabályokat a Btk. tartalmazza. [11] Álláspontja szerint az elkövetéskor hatályos Btk. alkalmazására tévesen került sor. [12] Kifejtette, hogy az irányadó tényállásban nincs adat arra, hogy a III. rendű terhelt a korábbi jogerős ítélettel kiszabott büntetése
  5. május
  6. napján történt kitöltését követő három éven belül jelen ügy tárgyát képező cselekményekben részesi magatartást kifejtett volna, így a III. rendű terhelt sem az elkövetéskor, sem az elbíráláskor hatályos Btk. alapján nem minősül visszaesőnek. [13] A Büntető Törvénykönyvről szóló
  7. évi IV. törvény és egyes törvények pénzügyi bűncselekményekkel összefüggő módosításáról szóló
  8. évi LXIII. törvény
  9. §-a
  10. január 1-jei hatállyal módosította az
  11. évi IV. törvény
  12. §-át, és az adócsalás törvényi tényállás helyébe a költségvetési csalás lépett. [14] Ezért már az elkövetéskor hatályos
  13. évi IV. törvény
  14. §-a szerint is költségvetési csalásnak és nem adócsalásnak minősül a III. rendű terhelt I./1-
  15. és II/
  16. tényállási pont szerinti cselekvősége. [15] Mivel a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontja az
  17. évi IV. törvényben a végrehajtási fokozathoz, míg a Btk.-ban a visszaesői minőséghez igazodik, ezért ebben a körben jelentősége van annak, hogy a III. rendű terhelt visszaesői minőségének megállapítására tévesen került sor. [16] Az I/1-
  18. és a II/
  19. tényállási pont szerinti cselekményeknél a III. rendű terhelt az adóbevallások benyújtásáért felelős, vezető tisztségviselőként eljárt társaihoz társult részesként. Az
  20. számú Kft. esetében a tettesi magatartást a IV. rendű, valamint az V. rendű terhelt, a
  21. számú Kft. esetében a VII. rendű terhelt, a
  22. számú Kft. esetében az
  23. számú tanú, majd a
  24. számú Kft. esetében ismét a IV. rendű terhelt fejtette ki. A III. rendű terhelt költségvetést károsító magatartása tehát négy tetteshez kapcsolódott, ekként a részesként elkövetett költségvetési csalás bűntette is 4 rendbelinek minősül. A III. rendű terhelt részesi magatartása az
  25. számú tanú cselekményéhez kapcsolódóan bűnsegédi, míg a többiek tekintetében felbujtói. [17] Az elkövetéskor hatályos
  26. évi IV. törvény alkalmazásában a III. rendű terheltnek az I. és a II/
  27. pontban foglalt cselekménye 4 rendbeli az
  28. évi IV. törvény
  29. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző és az
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő – 3 esetben felbujtóként (I/1., I/2., II/1.), 1 esetben bűnsegédként (I/3.) elkövetett – költségvetési csalás bűntettének, valamint 5 rendbeli, 4 esetben folytatólagosan, 4 esetben felbujtóként, 1 esetben bűnsegédként elkövetett, az
  1. évi IV. törvény
  2. §-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétségének minősülne. [18] A felülvizsgálati indítvánnyal nem támadott, az irányadó tényállás II/
  3. pontja szerinti cselekmény az
  4. évi IV. törvény
  5. §
(1)bekezdés a) pontba ütköző és a
(2)bekezdés Kúria 3.Bfv.337/2024/15-I. 4 szerinti csődbűncselekménynek minősül, amelyet a Btk.
  1. § szerinti értelmező rendelkezésre is figyelemmel felbujtóként követett el a III. rendű terhelt, ami öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. [19] Az
  2. évi IV. törvény alapján kiszabható halmazati büntetési tételkeret öt évtől tizenöt évig tartó szabadságvesztés, valamint a
  3. §
(2)bekezdés alapján a III. rendű terhelt a büntetés legalább háromnegyed részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. [20] Az elbíráláskor hatályos Btk. alapulvételével a III. rendű terheltnek az I. és a II/1. tényállási pontban foglalt cselekményei 4 rendbeli a Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző és az
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő – 3 esetben felbujtóként (I/1., I/2., II/1.), 1 esetben bűnsegédként (I/3.) elkövetett – költségvetési csalás bűntettének, valamint 5 rendbeli, 4 esetben folytatólagosan, 4 esetben felbujtóként, 1 esetben bűnsegédként elkövetett a Btk. 345. §-ába ütköző hamis magánokirat felhasználása vétségének minősül. [21] A III. rendű terhelt csődbűncselekmény körében értékelendő cselekvősége a Btk. 404. §
(1)bekezdés a) pontba ütköző és a
(2)bekezdés a) pontja szerint minősül, amelyet felbujtóként követett el, és amely egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. [22] A Btk. alkalmazásában a kiszabható halmazati tételkeret ugyancsak öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés. Az elbíráláskor hatályos Btk. 38. §
(2)bekezdés a) pontja alapján a III. rendű terhelt a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, amely kedvezőbb az elkövetéskori Btk.-hoz képest. [23] Ugyanakkor szerinte a III. rendű terhelt cselekményeinek téves minősítése nem eredményezett törvénysértő büntetést, ezért a Be. 649. §
(1)bekezdés
  1. b)pont
  2. ba)alpont szerinti felülvizsgálati ok másik törvényi előfeltétele hiányzik. [24] A Legfőbb Ügyészség mindezek alapján a megtámadott határozatoknak a III. rendű terhelt tekintetében történő hatályában fenntartását indítványozta. [25] A III. rendű terhelt az ügyészség indítványára tett észrevételében lényegében megismételte a felülvizsgálati indítványában foglaltakat. III. [26] A III. rendű terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítvány nem alapos. [27] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szemben jogi – nem ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. [28] A felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. §
(2)bekezdés], a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható [Be. 659. §
(1)bekezdés]. [29] Kétségtelen, hogy a Be. 649. §
(1)bekezdés
  1. b)pont
  2. ba)alpontja lehetővé teszi a felülvizsgálatot, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, illetve a Btk. más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. [30] A Kúria előrebocsátja, hogy a büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezés megsértése önmagában nem felülvizsgálati ok (BH 2017.283.; BH 2015.324.III.; BH 2015.269.II.; BH 2015.209.; BH 2015.180.), hanem az további feltételeket kíván meg. Kúria 3.Bfv.337/2024/15-I. 5 [31] Amennyiben az indítvány szerint a bíróság a jogerős ítéletében alkalmazandó jogszabályként olyan törvényt választott ki, mely alapján a cselekmény jogi minősítése a terhelttel szemben magasabb büntetési tételt eredményezett, mint a másik törvény alapján lett volna, úgy a kifogás tárgya valójában a cselekmény téves minősítése, és ekként vizsgálni kell azt is, hogy e téves minősítés vezetett-e törvénysértő büntetés kiszabásához. A büntetés akkor törvénysértően súlyos, ha mértéke meghaladja a helyes minősítés alapján irányadó büntetési tétel felső határát, avagy a tételkereten belüli ugyan, de a helyes minősítés alapulvételével eltúlzottan súlyos. Ebben az esetben a megsértett jogszabály a Btk. 2. §
(2)bekezdés második fordulata, és az csak két feltétel – a téves minősítés és az ebből eredő törvénysértő büntetés – együttes teljesülése esetén lehet a Be. 649. §
(1)bekezdés
  1. b)pont
  2. ba)alpontja szerinti felülvizsgálat oka. [32] Az indítvány szerint az elkövetéskor hatályos törvény alkalmazása esetén adócsalásként minősülne a III. rendű terhelt cselekménye, és enyhébb büntetés lenne kiszabható vele szemben. Az indítvány tehát a jogi minősítést sérelmezi enyhébb büntetés kiszabása érdekében, ami a Be. 649. §
(1)bekezdés
  1. b)pont
  2. ba)alpontjában megjelölt felülvizsgálati oknak feleltethető meg. [33] A Btk. 2. §
(1)bekezdése értelmében a bűncselekményt – fő szabályként – az elkövetése idején hatályban lévő büntetőtörvény alapján kell elbírálni. A hivatkozott törvényhely
(2)bekezdése kimondja, ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntetőtörvényt kell alkalmazni. Az elbírálandó jogkérdés tehát az, hogy az eljárt bíróság törvényesen jutott-e arra a következtetésre, hogy az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény alkalmazásával a III. rendű terhelt büntetőjogi felelőssége enyhébben bírálható el, és kizárólag e kérdés nemleges megválaszolása esetén kell vizsgálni azt, hogy a téves törvényválasztásból következő téves minősítés törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte-e. [34] A Btk. 1. §
(1)bekezdése rögzíti a „nullum crimen sine lege” elvét, mely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet a – nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények kivételével – törvény az elkövetés idején büntetni rendelt. Jelen ügyben az indítvány sem állította, hogy a III. rendű terhelt terhére rótt cselekmények az elkövetés idején ne lettek volna bűncselekmények. [35] Ezt követően volt vizsgálandó az, hogy az elkövetéskori törvény alkalmazása megfelel-e a Btk. 2. §
(2)bekezdés második fordulatában írt rendelkezésnek, azaz a cselekmény nem minősül-e enyhébben az elbíráláskor hatályos törvény alapulvételével. [36] Jelen ügyben a jogerős tényállás alapján a III. rendű terhelt a terhére rótt bűncselekményeket
  1. július
  2. és
  3. március
  4. napja között követte el, a jogerős ítélet meghozatalára (elbírálás időpontja)
  5. június
  6. napján került sor. [37] Az elkövetés ideje tehát az
  7. évi IV. törvény, míg az elbírálás a Btk. hatálya alá esik. [38] A jogerős ítélet szerint a III. rendű terhelt a cselekményeivel 4 rendbeli – 3 rendbeli felbujtóként, 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett – költségvetési csalás bűntettét [
  8. évi IV. törvény
  9. §
(1)bekezdés a) pont,
(5)bekezdés b) pont], felbujtóként elkövetett költségvetési csalás bűntettét [1978. évi IV. törvény 310. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés b) pont], társtettesként elkövetett csődbűncselekmény bűntettét [1978. évi IV. törvény 290. §
(1)bekezdés a) pont,
(2)bekezdés] és 1 rendbeli felbujtóként elkövetett magánokirathamisítás vétségét [
  1. évi IV. törvény
  2. § a) pont] követte el. Ezen bűncselekmények büntetési tétele az elkövetéskor hatályos
  3. évi IV. törvény szerint öt évtől húsz évig Kúria 3.Bfv.337/2024/15-I. 6 terjedő (költségvetési csalás bűntette), öt évig terjedő (költségvetési csalás bűntette), öt évig terjedő (csődbűncselekmény bűntette) és egy évig terjedő (magánokirat-hamisítás vétsége) szabadságvesztés. [39] Az elbíráláskor (
  4. június 6.) hatályos Btk.
  5. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző és az
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntette öt évtől tíz évig terjedő, a Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a
(3)bekezdés b) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntette egy évtől öt évig terjedő, a Btk. 404. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a
(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő csődbűncselekmény egy évtől öt évig terjedő és a Btk.
  1. §-ába ütköző és aszerint minősülő hamis magánokirat felhasználásának vétsége egy évig terjedő szabadságvesztés. [40] Az indítvány hivatkozása, mely szerint a III. rendű terhelt terhére a költségvetési csalás bűntette helyett adócsalás bűntettét kellett volna megállapítani, az alábbiak miatt nem foghatott helyt. [41] A III. rendű terheltet a bíróság jogerős ítéletében több bűncselekményben mondta ki bűnösnek, ezek közül a 4 rendbeli és az 1 rendbeli költségvetési csalás bűntette és a hamis magánokirat felhasználásának vétsége
  2. július 20-tól
  3. január
  4. közötti időszakra vonatkozik, míg a csődbűncselekmény ezen időszakon túlmutat, miután az
  5. március
  6. napjáig tartott (II/
  7. tényállási pont). [42] Az
  8. évi IV. törvény és egyes törvények pénzügyi bűncselekményekkel összefüggő módosításáról szóló
  9. évi LXIII. törvény
  10. január 1-i hatállyal módosította az
  11. évi IV. törvény
  12. §-át, amely szerint az adócsalás alcím helyébe a költségvetési csalás alcím lépett. [43] Az állami bevételek büntetőjogi védelmére szolgáló törvényi tényállás és annak megnevezése tehát az elkövetéskori időpontban költségvetési csalás volt, szemben a felülvizsgálati indítványban képviselt állásponttal. A módosított
  13. évi IV. törvény
  14. §a öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel rendelte büntetni, ha a költségvetési csalást különösen nagy értékre, üzletszerűen vagy bűnszövetségben követték el. A bíróság ítéletének indokolása tartalmazza, hogy a III. rendű terhelt a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettét üzletszerűen és bűnszövetségben valósította meg (Fővárosi Törvényszék 24.B.1492/2014/
  15. számú ítélet
  16. oldal
  17. bekezdéstől
  18. oldal
  19. bekezdésig). [44] A
  20. július
  21. napjától hatályos Btk.
  22. §-a a költségvetési csalás törvényi tényállását az
  23. évi IV. törvény
  24. január
  25. és
  26. június
  27. napja között hatályos szövegével érdemét tekintve azonos tartalommal szabályozta. [45] A két törvényi tényállás szövegszerű összehasonlításával megállapítható, hogy bár tartalmilag eltérőek, mégis ugyanazt az elkövetési magatartást tilalmazzák, melynek azonossága tekintetében az ítélkezési gyakorlat is egységes és következetes. Ami a
  28. január
  29. előtt hatályos korábbi Btk-ban adókötelezettség megállapítása szempontjából jelentős tényre vagy adatra vonatkozó valótlan tartalmú nyilatkozattételként, ilyen ténynek a hatóság előli elhallgatásaként, vagy más megtévesztő magatartásként jelenik meg, azt az új törvényi szabályozás a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vonatkozásában történő tévedésbe ejtésként, valótlan tartalmú nyilatkozattételként, vagy a valós tény elhallgatásaként szerepeltet. [46] Jelen ügyben kétségkívül megállapítható tehát, hogy a III. rendű terhelt cselekvősége a költségvetési csalás
  30. január
  31. napjával az
  32. évi IV. törvényben történő megjelenését követően is kifejtésre került, így a III. rendű terhelt tekintetében az akkor már hatályban nem lévő, még az adócsalást szabályozó törvényi tényállás alkalmazása fel sem merülhet. Kúria 3.Bfv.337/2024/15-I. 7 [47] A bűnhalmazatban lévő bűncselekmények esetén az elkövetéskor, illetve az elbíráláskor hatályban lévő büntetőtörvény alkalmazhatóságát akkor kell vizsgálni, ha a bűnhalmazatban lévő valamennyi bűncselekményt az elbíráláskor hatályos új büntetőtörvény hatálybalépése előtt követték el. Amennyiben a bűnhalmazatban lévő bűncselekményeket részben az új büntetőtörvény hatálybalépése előtt, illetve annak hatálybalépése után követték el, a bűnhalmazatban lévő valamennyi bűncselekményt az új törvény alkalmazásával kell elbírálni (BH
  33. 153.I., Kúria Bfv.I.1467/2018/8.). [48] Értelemszerűen irányadó ez akkor is, ha az egy rendbeli bűncselekmény elkövetési magatartása tartós vagy jogellenes állapot fenntartásában áll, avagy, ha a több elkövetési magatartás természetes vagy – miként jelen esetben is – törvényi egységet alkot. [49] Az eljárt bíróságok tehát a törvényválasztás során az
  34. évi IV. törvény elkövetéskor hatályos szövegét vetették össze az elbíráláskor hatályos Btk. rendelkezéseivel. [50] Ugyanakkor tévesen helyezkedett a másodfokú bíróság arra az álláspontra, mely szerint a III. rendű terhelt tekintetében az elkövetéskor hatályos
  35. évi IV. törvény eredményez enyhébb elbírálást. [51] Azt a kérdést, hogy melyik törvény tekinthető enyhébbnek, az határozza meg, hogy adott esetben, adott elkövető számára melyik teremt kedvezőbb helyzetet. [52] Kétségtelen, hogy az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazása szóba sem kerülhet, ha az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény szerint a vád tárgyává tett bűncselekmények közül bármelyiknek a büntetési tétele súlyosabb, mint az elkövetéskor hatályos törvény szerint; ilyenkor az elbíráláskori törvény általános rendelkezései nem bírnak jelentőséggel (BH 2017.283.II.). Jelen esetben azonban erről szó sincs, a büntetési tételek – az előzőekben már kifejtettek szerint – azonosak mindkét törvényben. [53] Ugyanakkor az
  36. évi IV. törvény
  37. §
(2)bekezdése alapján feltételes szabadságnak csak akkor van helye, ha az elítélt börtönben végrehajtandó büntetésének legalább háromnegyed részét kitöltötte, míg az elbíráláskor hatályos Btk. 38. §
(2)bekezdése szerint, ha a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nem kizárt, annak legkorábbi időpontja
  1. a)a büntetés kétharmad,
  2. b)visszaeső esetén háromnegyed részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő nap. [54] Tehát az elbíráláskor hatályos Btk.-nak a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezése csak abban az esetben nem jelent kedvezőbb elbírálást a III. rendű terheltre vonatkozóan az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvényhez képest, amennyiben a terhére rótt cselekményeket visszaesőként követte el. A III. rendű terhelt az indítványában ennek megállapíthatóságát is kifogásolta. [55] A Kúria e körben a következőkre mutat rá. [56] Az 1978. évi IV. törvény 137. § 14. pontja értelmében – az elbíráláskor hatályos Btk. 459. § 31. pontja ezzel egyezően rendelkezik – visszaeső a szándékos bűncselekmény elkövetője, ha korábban szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, vagy annak végrehajtását részben felfüggesztették, és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem tel el. [57] A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy a III. rendű terheltet korábban kábítószerrel visszaélés bűntette és más bűncselekmény miatt a Békéscsabai Városi Bíróság 2005. november 23. napján jogerős 1.B.262/2002/181. számú ítéletével 1 év Kúria 3.Bfv.337/2024/15-I. 8 szabadságvesztés büntetésre és 2 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte, valamint elrendelte a Békési Városi Bíróság 2000. január 28. napján jogerős 1.B.359/1999/2. számú ítéletével kiszabott 1 évi próbaidőre felfüggesztett 5 hónap börtönbüntetés végrehajtását. A III. rendű terhelt a szabadságvesztés letöltését 2006. február 23. napján kezdte meg, feltételes szabadságra bocsátására 2007. február 26. napján került sor, a szabadságvesztés kitöltésének napja 2007. május 25. napja volt. [58] Az 1978. évi IV. törvény – az elbíráláskor hatályos Btk. 39. §
(1)bekezdése,
(2)bekezdése ezzel egyezően rendelkezik – 48. §
(1)bekezdése szerint a feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralevő részével, de legalább egy év. A
(2)bekezdés alapján, ha a szabadságvesztés hátralevő része egy évnél rövidebb, és a végrehajtását nem rendelték el, a büntetést – a feltételes szabadság letelte után – a hátralevő rész utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni. [59] Mindez azt jelenti, hogy amennyiben a feltételes szabadságra bocsátás olyan szabadságvesztésből történik, amelynek hátralévő része egy évnél rövidebb, a feltételes szabadság tartama ugyan egy év, azonban a visszaesést (különös, többszörös visszaesést) megalapozó időtartamot a szabadságvesztés hátralévő részének utolsó napjától kell számítani, ha a feltételes szabadság megszüntetésére nem került sor (BH 2017.209.). Jelen esetben pedig erről van szó. [60] Figyelemmel arra, hogy jelen ügyben a III. rendű terhelt az előzőekben kifejtettek szerint a korábbi szabadságvesztés büntetését
  1. május
  2. napján töltötte ki, a
  3. július
  4. napjával kezdődő elkövetési idő a hároméves határidőn túli, így a III. rendű terhelt nem visszaeső sem az elkövetéskori, sem az elbíráláskori büntetőtörvénykönyv szerint. [61] Mindez azt jelenti, hogy az elbíráláskor hatályos Btk. feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezése kedvezőbb a III. rendű terheltre vonatkozóan, mint az elkövetéskor hatályos
  5. évi IV. törvény rendelkezése. [62] Kétségtelen, hogy jogerő előtt a határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a
  6. évi C. törvény (Btk.)
  7. §
(1)-
(2)bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik. Megváltozása alapot ad – enyhébb elbírálás címén – az új törvény alkalmazására [Kúria Büntető Kollégiumának 4/
  1. (X. 14.) BK véleménye]. [63] Mindezek alapján jogerő előtt az elbírálás keretében lehetőség van az elbíráláskor hatályban lévő új büntetőtörvény alkalmazására, amennyiben – egyéb hátrányosabb rendelkezések hiányában – a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezések enyhébb elbírálást eredményeznek. [64] Ez azonban nem jelenti azt, hogy amennyiben az eljárt bíróság mégis az elkövetéskori büntetőtörvény alkalmazása mellett döntött, akkor az e szerinti feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés (ideértve a megszüntetés esetét is) jogerő felbontására alkalmas felülvizsgálati okot képez. A feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés ugyanis nem tekintendő sem a büntetés, sem az intézkedés fogalma alá tartozónak, ebben a körben a felülvizsgálat kizárt (BH 2019.43.; Kúria Bfv.II.201/2021/2.). Tehát a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés nem válik a büntetés törvényességének kritériumává (Kúria Bfv.III.1.467/2014/2.). [65] Jelen ügyben pedig erről van szó. [66] Mind az elkövetéskor hatályos
  2. évi IV. törvény, mind az elbíráláskor hatályos Btk. alkalmazása esetén a III. rendű terhelttel szemben kiszabható halmazati tételkeret öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, melynek középmértéke mindkét törvény esetében 10 év. Kúria 3.Bfv.337/2024/15-I. 9 [67] Ehhez képest az eljárt bíróság a III. rendű terhelttel szemben a középmértéket el nem érő 6 év szabadágvesztés büntetést szabott ki. [68] Tehát nem eredményezett a III. rendű terhelttel szemben alkalmazandó súlyosabb büntetési tételkeretet az, hogy a bíróság a jogerős ítéletében az elkövetéskor hatályos Btk.-t alkalmazta. [69] Ekként jelen esetben a III. rendű terhelttel szemben irányadó büntetési tételkeret az elkövetéskor, valamint az elbíráláskor hatályos Btk. alapján azonos, ezért (az azonos büntetési tételkereten belül) nem eredményezhet törvénysértő büntetést. [70] Nem kétséges tehát, hogy a III. rendű terhelttel szemben kiszabott büntetés nem törvénysértő. [71] Következésképpen a feltételes szabadságra vonatkozó kedvezőbb jogszabály nem alkalmazása (alkalmazásának hiánya) az egyébként törvényes nemű és mértékű büntetés felülvizsgálatát nem alapozza meg. [72] A visszaesői minőség törvénysértő megállapítása vonatkozásában a Kúria a következőkre mutat rá. [73] A Be.
  3. §
  4. pontja szerint egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye, ha a bíróság az alapügyben a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem rendelkezett vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett az elítélt visszaesői minőségéről. [74] A Be.
  5. §
(1)bekezdés c) pontja szerint pedig nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatása útján orvosolható. [75] Erre figyelemmel a III. rendű terhelt az elsőfokú bíróságnál egyszerűsített felülvizsgálati eljárás iránti indítványt terjeszthet elő a visszaesői minőségre vonatkozó rendelkezés miatt. [76] A Be. 659. §
(1)bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. [77] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések – így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. [78] Ezzel szemben a III. rendű terhelt az indítványában a tényállás megalapozottságát vitatta, a bizonyítékok értékelését kifogásolta azzal, hogy a bíróság helytelenül állapította meg az elkövetési időt a költségvetési csalás vonatkozásában. [79] Erre azonban a felülvizsgálati eljárásban nincs törvényi lehetőség, a III. rendű terhelt indítványa e részében is törvényben kizárt. [80] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek felülvizsgálatára a Be. 659. §
(6)bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 662. §
(1)bekezdés alapján a III. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta. IV. [81] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 6. §
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. §
(1)bekezdés b) pontja zárja ki. Kúria 3.Bfv.337/2024/15-I. 10 [82] A Be. 652. §
(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §
(3)-
(5)bekezdésén alapul. A Be. 652. §
(7)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. Az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja [Be. 656. §
(4)bekezdés]. Budapest,
  1. február
  2. Molnár Ferencné dr. s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Eszter s.k. előadó bíró, Dr. Bartkó Levente s.k. bíró, Dr. Hornyák Szabolcs János s.k. bíró, Dr. Idzigné dr. Novák Marianna Csilla s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.