← Magyarország

Kf.700431/2024/7 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Ha a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja hosszabb időszakon át rendszeresen a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatokat lát el, az többletfeladatnak minősül, amelynek ellentételezésére jogosult. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 4.Kf.700.431/2024/

  1. Felperes (felperes címe) dr. Darányi József Tibor egyéni ügyvéd (felperesi képviselő címe) Győr-Moson-Sopron Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság (9021 Győr, Munkácsy Mihály utca 4.) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Tavaszi Helga kamarai jogtanácsos A per tárgya: megbízási díj megfizetése iránt indított közszolgálati jogvita A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
  2. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Győri Törvényszék 5.K.701.293/2023/
  3. számú ítélete Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részében helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 150.000 (százötvenezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A per alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.431/2024/
  4. 2 [1] A felperes az alperes hivatásos állományú tagjaként a helység1i Katasztrófavédelmi Kirendeltség helység1i Hivatásos Tűzoltóparancsnokság állományában, a „C” szolgálati csoportban a
  5. július
  6. napjától
  7. december
  8. napjáig terjedő időszakban (a továbbiakban: perbeli időszak) 24-48 órás váltásban vonulós végrehajtó tűzoltó beosztásban teljesített szolgálatot. A felperes a perbeli időszakban a beosztásához nem tartozó szerparancsnoki feladatokat – ellentételezés nélkül – rendszeresen ellátott. Szolgálati panaszának – amelyben a szerparancsnoki beosztáshoz tartozó feladatok teljesítéséért megbízási díjat igényelt – az alperes vezetője határozatszám1 számú határozatával elutasította. A kereset és a védirat [2] A felperes módosított keresetében az alperest 888.950 forint megbízási díj és annak
  9. október
  10. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. A megbízási díj mértékét az általa meghatározott 24 hónap tekintetében – a részére kifizetett 38.650 forint levonásával – a rendvédelmi illetményalap 100%-ában határozta meg. Keresetének jogalapjaként a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  11. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
  12. §

(1)bekezdés c) pontját jelölte meg. [3] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, annak jogalapját és összegszerűségét vitatva. Az elsőfokú bíróság ítélete [4] Az elsőfokú bíróság az alperest – késedelmi kamattal növelt – 560.425 forint megfizetésére kötelezte; ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Döntését a Hszt. 45. §
(1)bekezdésére, 71. §
(1)bekezdés c) pontjára,
(2),
(4),
(5),
(6)bekezdéseire, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/2015. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 30/2015. BMr.) 2. §
(1)bekezdés ba) pontjára,
  1. számú mellékletére; a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/
  2. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 33/
  3. BMr.)
  4. §
(2)bekezdésére; valamint a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi, igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI. 16.) BM rendelet 35. §
(6)bekezdésére alapította. Megállapította, hogy a tűzoltó, valamint a szerparancsnok külön beosztás, utóbbi ellátása szakmailag magasabb képzettséget és szakértelmet igényel, nagyobb felelősséget és fokozottabb igénybevételt jelent. A rendelkezésére álló okirati bizonyítékok alapján rögzítette, hogy a felperes a perbeli időszakban alperesi utasításra a saját beosztásának ellátása mellett a szerparancsnoki beosztáshoz tartozó feladatokat is rendszeresen ellátta; nem Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.431/2024/
  1. 3 komplex feladatot végzett, hanem egymástól elkülönülő, két beosztáshoz tartozó feladatokat. Kiemelte, hogy az alperes által hivatkozott 28/
  2. Igazgatósági Intézkedés nem jogszabály, a bíróságot nem köti, ennélfogva nem állítható, hogy a megbízási díjra való jogosultság körében a rendszeresség csak akkor állapítható meg, ha legalább havi 4 esetben történt többletfeladat-ellátás. Nem találta alaposnak az alperes azon kifogását sem, miszerint a felperes azért sem jogosult megbízási díjra, mivel a szerparancsnoki feladatokat a saját beosztásához tartozó feladatok helyett látta el, ugyanis azok ellátása alól mentesítésre nem került. Megjegyezte továbbá, hogy a bíróságot a munkáltató gyakorlata sem köti. A megbízási díj összegszerűsége körében rögzítette, hogy voltak olyan hónapok, amikor a felperes a szerparancsnoki feladatokat csak 1-2 szolgálat alkalmával látta el, és voltak olyanok is, amikor azokat három vagy annál több szolgálat alkalmával teljesítette. Megállapította, hogy a felperes
  3. július, augusztus, október, november,
  4. január, április, június, július, augusztus, október, november,
  5. január, március, június, szeptember, október, december hónapjaiban háromnál kevesebb szolgálat alkalmával látott el többletfeladatokat, ezért azokra a hónapokra a rendvédelmi illetményalap 50%-ára, míg a
  6. február, május, szeptember, december,
  7. április, július hónapok tekintetében – a havi három vagy többszöri többletfeladat-ellátásra figyelemmel – az illetményalap 100%-ára vált jogosulttá. A mérték meghatározása során tekintettel volt arra is, hogy a felperes speciális szakképzettséggel rendelkezik, továbbá a fent megjelölt hónapokban a kinevezése szerinti beosztásához képest fokozott felelősségi körbe tartozó feladatokat látott el, ugyanis ezen szolgálatok teljesítésekor több munkatársat érintő irányítási kötelezettség is terhelte. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [5] Az alperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását, másodlagosan a megbízási díj rendvédelmi illetményalap 50 %-ára történő mérséklését, azt meghaladóan a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a Hszt.
  8. §-a rögzíti az eseti jellegű helyettesítésre történő megbízás szabályait. A tárgyi ügy kapcsán is megállapítható az akadályoztatás ténye. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a tűzoltó/szerparancsnok beosztások külön beosztások, egymástól jól elkülönülő feladatkörökkel, azonban azt nem vette figyelembe, hogy a hivatásos állomány tagja egy szolgálati napon kizárólag csak egy beosztás ellátására képes, ezért a megbízási díj jogalapja nem áll fenn. A felperes a megbízási díjra kizárólag akkor vált volna jogosulttá, ha a helyettesített munkatárs beosztásába tartozó feladatok mellett a saját munkaköri feladatait is ellátta volna. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a körülményt is, hogy a felperes 24-48 órás váltásban dolgozott, tehát egy hónapban átlagosan 7-8 alkalommal látott el szolgálatot. A rendszeresség vizsgálatát ehhez az átlaghoz és időintervallumhoz kell viszonyítani. E körben hivatkozott a Pécsi Törvényszék 11.K. 700.400/2021/
  9. számú ítéletére, mely kimondta, hogy a rendszeresség vizsgálata körében a szolgálatteljesítés jellegéből eredően havi minimum 3 alkalom helyettesítés (a munkaidő 40-50%-a) alapozza meg a megbízási díjra való jogosultságot azzal, hogy a helyettesítés időtartama a 30 napot elérje. Az elsőfokú bíróság a rendszerességet a Hszt.
  10. §
(1)bekezdésében meghatározott elévülési időt alapul véve vizsgálta, és nem a helyes számítási mód szerint. Kiemelte, hogy a szolgálatteljesítések nem egymást követő hónapokban történtek. Hivatkozott a Kúria Kf.45.126/2022/
  1. számú ítéletére, amely szerint a megbízással betöltött magasabb beosztás akkor értelmezhető, amikor a hivatásos állomány tagja tartósan és folyamatosan, az egymást követő szolgálati napokon vagy egy hónapban döntően és túlnyomórészt ehhez a szolgálati Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.431/2024/
  2. 4 beosztáshoz tartozó feladatkört látja el. A vonulós állomány tipikusan 7-8 alkalommal teljesít szolgálatot egy hónapban. Az elsőfokú bíróságnak egymást soron követő hónapokra vonatkoztatva lett volna lehetősége a rendszerességet megállapítani, azt is akkor, ha az adott hónapban teljesített szolgálatok döntő többségben a magasabb beosztásban teltek, vagyis havi 7-8 szolgálatot alapul véve annak minimum felében, a szolgálatteljesítési napok többségében. A vonatkozó bírói gyakorlat szerint az eseti jelleggel, alkalmanként teljesített többletfeladat a megbízási díj iránti igényt nem alapozhatja meg (Kúria Mfv.II.10.093/2011/12., Mfv.II.10.759/2011/12., Mfv.II.10.172/2013/2., Mfv.II.10.320/2012/4.). A másodlagos fellebbezési kérelemmel összefüggésben a jogszabályi hivatkozásokon túlmenően egyebet nem adott elő. [6] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A feladatellátás rendszeressége kapcsán a törvényi „30 nap” értelmezését a bírói gyakorlat már kidolgozta. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [7] A fellebbezés – az alábbiak szerint – nem alapos. [8] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Kp.
  3. §
(1)bekezdése alapján, a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet keresetet elutasító részét nem támadta, így a felülbírálat e rendelkezést nem érintette. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a releváns jogszabályi rendelkezéseket felhívta, azokat megfelelően alkalmazta, az ítéletének indokolásában a döntése indokait részletesen kifejtette, amellyel a másodfokú bíróság is egyetértett. A fellebbezésben előadottakra tekintettel az alábbiakat emeli ki. [9] Az alperes fellebbezésében alapvetően az ítélet anyagi jogi álláspontjának felülvizsgálatát kérte és az elsőfokú bíróság ítéleti mérlegelését támadta. [10] A Hszt. 71. §
(1)bekezdésében felsorolt többletfeladatok bármelyike, ha a hivatásos állomány tagja a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végzi, megbízási díjra jogosít. Jelen ügyben a felperes a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti esetkörre hivatkozott, a Kp. 85. §
(1)bekezdése alapján a kereseti kérelemhez kötött elsőfokú bíróságnak annak megalapozottságát kellett vizsgálnia, melynek eredményeképpen az ítéletét a c) pont szerinti esetkörre alapította. A fellebbezés elbírálása során a másodfokú bíróság feladata az elsőfokú ítélet – fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem keretei közötti – jogszerűségének a vizsgálata [Kp. 99. §
(1)bekezdése,
  1. §-a], ezért az elsőfokú ítélet jogszerűségét azon jogszabályok mentén kell megítélnie, amelyekre az elsőfokú bíróság a döntését alapította. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.431/2024/
  2. 5 [11] Az elsőfokú bíróság a hivatásos állomány tagjának többlettevékenységéért járó megbízási díj jogalapja körében helyesen utalt a kiforrott ítélkezési gyakorlatra, amely szerint amennyiben a szolgálati beosztáson kívüli rendszeres tevékenység nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz, az többletfeladatnak minősül, és megbízási díj iránti igényt alapoz meg. A hivatásos állomány tagjának a szolgálatteljesítése során a munkaköri leírásban rögzített, és a munkáltató rendelkezése alapján a beosztásához tartozó, illetve a munkaköri leírásban konkrétan nem nevesített feladatokat is végre kell hajtania, azonban a beosztáshoz nem tartozó feladatkör ellátása többletszolgálatnak minősül, amelynek elvégzéséért – amennyiben az az adott szolgálati beosztáshoz nem tartozó, rendszeresen elvégzett további tevékenység – ellenszolgáltatásra jogosult (Mfv.I.10.304/2017/15.). A munkáltató esetenként valóban utasíthatja a hivatásos állomány tagját a beosztásához nem tartozó feladatok ellátására is, ezzel azonban nem sértheti a beosztástól eltérő feladat tartós ellátása következtében fennálló díjazásra való jogosultságát. A munkáltató utasítási joga ugyanis nem korlátlan, és csak olyan feladatokat határozhat meg egy adott munkakörhöz rendelten, amelyek annak keretei közé tartoznak. A munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, jogellenesnek számít az a gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását (Mfv.II.10.516/2017/4., Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4., Kf.VII.39.246/2020/4., Kf.VIII.39.804/2021/4.). [12] A töretlen ítélkezési gyakorlat szerint a megbízási díjra jogosultság tekintetében kizárólag az bír relevanciával, hogy az elvégzett feladatok a felperes beosztásához tartoztak-e. A 30/
  3. BMr. szerint a tűzoltó és a szerparancsnok egymástól eltérő beosztások, amelyekhez különböző feladatellátások tartoznak. A két beosztás más képzettséget követel meg, a hozzájuk kapcsolódó felelősségi körök is eltérnek. A munkaköri leírás nem tartalmazhat a kinevezésben meghatározott beosztáshoz nem tartozó, általánosan ellátandó feladatot, mint a beosztás részét. Ha a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja hosszabb időszakon át, rendszeresen a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, az többletszolgálatnak minősül, és annak ellentételezésére jogosult (Kf.VII.40.292/2020/4.). [13] A Hszt.
  4. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladat-ellátás akkor állapítható meg, ha a hivatásos állomány tagja – annak okától függetlenül – a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkört lát el. A felek által nem vitatott tényállás szerint a vonulós tűzoltó beosztású felperest az alperes jogszerűen utasította bizonyos szolgálatok során szerparancsnoki feladatok ellátására. Az a nem releváns körülmény, hogy az alperes ezt a többletszolgálatot helyettesítésnek nevezi, a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja alkalmazását nem zárja ki. A Kúria korábbi határozataiban (Kf.VII.37.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3.) leszögezte, hogy a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, amelyből következően a felperest megbízási díj illeti meg, amennyiben rendszeresen nem a kinevezése szerinti beosztásához tartozó feladatkört lát el többletfeladatként, ahogyan ez a perbeli esetben megvalósult. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.431/2024/
  1. 6 [14] Alaptalanul kifogásolta az alperes a rendszeresség elsőfokú bíróság általi vizsgálatának elmaradását. Ezzel összefüggésben a Kúria döntései (Mfv.II.10.623/2015/4., Mfv.II.10.038/2015/5., Mfv.II.10.304/2017/15., Kf.III.45.110/2022/4., Kf.VII.45.155/2021/6., Kf.III.45.020/2021/4.) kimondták, hogy a munkáltató utasítása alapján a hivatásos állomány tagja ugyan esetenként köteles ellátni a beosztása szerinti tevékenységéhez nem tartozó feladatokat is, ugyanakkor az ilyen jellegű feladat tartós ellátása nem maradhat ellentételezés nélkül. Ha a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja hosszabb időszakon át „rendszerszintűen”, a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, az többletszolgálatnak minősül, és az alapján ellentételezésre jogosult. [15] A perbeli esetben a feladatok nem eseti jelleggel, hanem rendszeresen merültek fel, minden hónapban ismétlődtek, felmerülésük vonatkozásában egyértelműen megállapítható az ismétlődés, illetve a folyamatosság. Erre vonatkozó adatokat a felperes a keresetében felsorakoztatta, azokat az alperes nem cáfolta. Az eseti jelleget a ciklikus ismétlődés kizárja. A felperes tevékenységkimutatása a keresetben tételesen megjelent, a
  2. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint az elsőfokú bíróság arra nézve a felperest személyesen is meghallgatta; döntéséből kitűnően pedig az egyes hónapokban végzett feladatokat tételes vizsgálat alá vetette, hiszen egyes igényekre vonatkozóan a keresetet elutasította. Az ítélőtábla rámutat, hogy a többletfeladat rendszerességének nem kizárólagos feltétele, hogy annak havi szinten kell több alkalommal előfordulnia, ilyen értelmezés a Hszt. vonatkozó rendelkezéseiből nem olvasható ki. A többletfeladatok havonkénti mennyiségének sem kell azonos mértékűnek lennie vagy minden hónapban meghatározott szintet elérnie. Adott esetben a többletfeladatellátás akkor is rendszeresnek tekinthető, ha van olyan hónap, amikor csak 1, a beosztáshoz nem tartozó szolgálatellátás történik, azonban összességében a többletfeladatok egy jól körülhatárolt időszakon belül folyamatosan, ciklikusan, visszatérő jelleggel jelentkeznek. Utal az ítélőtábla arra is, hogy a felperes viszonylatában a havi 7-8 szolgálat esetén a havi legalább 1 többletfeladatellátás is rendszeresnek tekinthető, továbbá a felperes a perbeli időszakban több esetben ezt meghaladó mértékben látott el szerparancsnoki szolgálatot. [16] Összegezve: a munkáltató egyoldalú utasítása alapján végzett, és a kimutatásokban tételesen megjelölt feladatok nem a felperes beosztásához tartoztak, a többletfeladatok ellátására rendszeresen, folyamatosan visszatérő jelleggel került sor, így a Hszt.
  3. §
(6)bekezdése szerinti 30 napot meghaladó megbízás megvalósulása is megállapítható. A szerparancsnok feladatainak ellátása nem eseti jellegű, hanem rendszeresen ismétlődő kötelezettsége volt a felperesnek, így az alapján díjazásra vált jogosulttá. [17] Alaptalanul hivatkozott az alperes a Pécsi Törvényszék 11.K.700.400/2021/19. számú, illetve a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.158/2023/11. számú ítéleteire, mivel a Kp. 99. §
(1)bekezdése alapján csak a Kúria olyan közétett határozata tekinthető korlátozott precedensképesnek, amely
  1. január 1-je után keletkezett és szerepel a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (Kúria Kfv.I.35.552/2021/6.). A felhívott ítéletek e kritériumoknak nem felelnek meg. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.431/2024/
  2. 7 [18] Mindezekre tekintettel az előfokú bíróság a feltárt tényállás alapján okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes visszatérő, rendszeresen jelentkező, beosztásába nem tartozó többletfeladatokat végzett, amelyek a megbízási díjra való jogosultságát – a Hszt.
  3. §
(1)bekezdés c) pontja alapján – megalapozták. [19] Az irányadó ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy az eredeti munkakör mellett ellátott többletfeladatokra tekintettel a megbízási díjat milyen mértékben határozza meg (Kf.VII.37.780/2020/5.). Az alperes az adott hónapban teljesített szolgálati napok felénél magasabb szolgálatszám után
  1. április és július hónapban a rendvédelmi illetményalap 50%-os mértékének megfelelő összegű megbízási díjat ugyan megfizetett a felperesnek, azonban azt a perbeli időszakot érintő további hónapok vonatkozásában az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg. A másodfokú bíróság kizárólag abban a körben vizsgálódhatott, hogy az elsőfokú bíróság mérlegelése okszerű volt-e. Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap 50%-ában és 100%-ában történő meghatározással – a felperesnek a szerparancsnok beosztásához tartozó rendszeres többletfeladat-ellátására figyelemmel – a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl. [20] Amennyiben az alperes az elsőfokú bíróság ítéleti mérlegelését nem tartotta megfelelőnek, fellebbezésében – eljárásjogi szabálysértésre hivatkozással – be kellett volna mutatnia, hogy az ítélet ezen álláspontja (az összegszerűségi meghatározás) milyen konkrét érvek és igazolt tények alapján minősül jogszerűtlennek. Azt kellett volna kimunkálnia, hogy az elsőfokú bíróság hol vétett mérlegelési hibát, melyek azok az elemek, körülmények, amelyeket nem vett figyelembe és amelyek – az értékelt körülmények figyelembevételével – más összegszerűségi eredményre vezettek volna. Az alperes azon hivatkozása, miszerint a bíróságnak a hivatásos állomány tagját többletfeladat-ellátása esetén a jogalkotó által meghatározottak szerint a rendvédelmi illetményalap 50-200%-os mértékéig lehet megbízási díjban részesíteni; amihez azonban havi minimum 3 alkalom többletfeladat-teljesítés, és az szükséges, hogy a helyettesítés időtartama a 30 napot elérje, nem foghatott helyt. Az ítélőtábla e körben rámutat, hogy a bírói mérlegelés pusztán számszaki kimutatáson nem alapulhat; a mérlegelési tevékenységet minden esetben egyediesítve, az adott munkavállalóra nézve, valamennyi mérlegelési szempont összevetésével kell elvégezni. A jogsértés tényének (a fellebbezésben felhívott jogszabályi rendelkezésből beazonosíthatóan a megbízási díj aránytalan mértékének) alperes általi – a fentebb megjelöltön túlmenő – általános tartalmú állítása az elsőfokú bíróság ítéletét (mérlegelését) jogszerűtlenné nem tehette. [21] Mindezek alapján az alperes alaptalanul hivatkozott fellebbezésében a Hszt.
  2. §
(1)bekezdés c) pontja, valamint
(6)bekezdése sérelmére, így a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [22] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján a 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdése értelmében kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére. A felperes által felszámított 75.000 forint Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.431/2024/
  1. 8 munkadíj és 25.000 forint irodai költségátalány összegét – a tényvázlatban rögzítettek és a költségtérítésként felszámított készkiadás (irodai költségátalány) indokoltságát elfogadva – a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
  2. (VIII. 22.) IM rendelet
  3. §
(1)bekezdés a) pontja szerint alátámasztottnak tekintette, továbbá a felperesi képviselő másodfokú tárgyaláson való megjelenését az általa felszámított 40.000 forinttal, az útiköltségét a kérelem szerinti 10.000 forinttal egyező mértékben szintén elfogadta. [23] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(1)bekezdésében és 46. §
(1)bekezdésében meghatározott mértékű 83.484 forint fellebbezési illeték az alperes Itv. 5. §
(1)bekezdés c) pontjában biztosított teljes személyes illetékmentessége folytán a Pp. 102. §
(1)és
(6)bekezdései értelmében az állam terhén marad. [24] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 99. §
(1)bekezdése zárja ki. Záró rész Budapest,
  1. január
  2. dr. Kecskés Zsófia s.k. s.k. a tanács elnöke dr. Kincsesné dr. Szalai Kornélia s.k. előadó bíró dr. Farkas Ervin bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.