Bfv.568/2022/8 – Kúria

(1)bekezdése és

(2)bekezdésének d), f), g),

1. i)és
2. j)pontja]. Ezért 8 év szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja a büntetése kétharmad részének kitöltését követő nap. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelek további sorsáról és a bűnügyi költség viselése felől is. [2] A kétirányú fellebbezések alapján eljárt Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2020. április 9. napján meghozott 2.Bf.43/2020/13. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát megváltoztatta, a terhelttel szemben a szabadságvesztés büntetés tartamát 10 évre súlyosította, megváltoztatta a bűnjelekre és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezéseket, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [3] II. A jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozat ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 648. §
3. a)pontjában és a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontjában és
3. b)pont
4. ba)alpontjában megjelölt okból. [4] Indokai szerint az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróságok a megállapított történeti tényállás alapján tévesen minősítették emberölés bűntette kísérletének a terhelt cselekményét, ezzel megsértették a büntető anyagi jog e körben irányadó rendelkezéseit. A védői álláspont szerint a terhelt magatartása legfeljebb a Btk. 322. §

(1)bekezdése szerinti közveszély okozása bűntettének minősülhet. Kúria 1.Bfv.568/2022/8-I 3 [5] A védő szerint a bíróság tévesen értelmezte a tényleges körülményeket, így azt, hogy a terhelt által gyújtott tűz valóban közvetlen veszélyt jelentett-e, illetve közveszély előállt-e? Hivatkozott a BH 1991.

1. számú eseti döntésre, amely szerint a gyújtogatással elkövetett jogellenes magatartásnak közveszélyokozásként való értékelése szempontjából annak van meghatározó jelentősége, hogy a közveszély ténylegesen létrejött-e, illetőleg fennállott-e a közveszély létrejöttének az objektív lehetősége. Mindezek hiányában kizárólag rongálás vagy e bűncselekmény kísérletének a megállapítására kerülhet sor. [6] A védő kiemelte, hogy jelen esetben ezt a kérdést az igazságügyi tűzvédelmi szakértői vélemény megválaszolta akkor, amikor megállapította: egyértelműen igazolható a tűz- és robbanásveszélyes folyadék felhasználása. Ugyanakkor azt is megállapította, hogy a tűz tovább terjedése esetén, közvetett módon határozott számú személy élete és testi épsége is veszélybe került volna. Álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján arra lehet következtetést vonni, hogy a tűz tovább terjedése esetén a lakásban tartózkodóknak minden lehetőségük megvolt arra, hogy a „veszélyhelyzeti helyszínt” elhagyják a testi épségük kockáztatása nélkül. A lakás ugyanis (ezt a helyszíni szemle jegyzőkönyve, az ekkor készült fényképfelvételek, de a tanúvallomások is tartalmazzák) a földszinten, az ajtó mellett több ablakkal helyezkedett el, ekként az abból való távozást nem nehezítette meg a lángoló ajtó. [7] Felhívta a BJD 6077 számú jogesetet is, amely szerint közveszélyokozás valósul meg, amennyiben a lakás felgyújtása az emberi életet veszélyezteti ugyan, de a halál csak további és nem szükségszerűen bekövetkező események eredményeként állhat elő. Álláspontja szerint jelen esetben is ez a helyzet állt elő, mert a lakásban tartózkodó személyek életét olyan további körülmények veszélyeztették, melyek csak a véletlenek szerencsétlen összjátéka alapján eredményeztek volna halált. Az előidézett tűz közveszélyt okozott, de arról alappal nem lehet szó, hogy az a sértettek halálához egyenes úton vezetetett volna, ezen „tényállási elem” hiányzik az emberölés törvényi tényállási elemei közül, mely így az ítéleti minősítés tarthatatlanságát eredményezi. [8] Mindezekből azt a következtetést vonta le, hogy az ítéleti tényállásban a terhelt terhére rótt emberölés bűntette kísérletének törvényi tényállási elemei hiányoznak, ekként ezen bűncselekményben a terhelt bűnössége nem állapítható meg. Amennyiben a terhelti cselekmény bűncselekményt valósít meg, az a Btk.
2. §

(1)bekezdése szerinti közveszélyokozás bűntette, amelynek a büntetési tétele 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés büntetés, ezért a kiszabott büntetés mértékének az enyhítése is szükséges. [9] A védő a felülvizsgálati indítványában elsődlegesen azt indítványozta, hogy a Kúria a terheltet mentse fel az emberölés bűntette kísérletének vádja alól, másodlagosan pedig – amennyiben a Kúria is úgy ítéli meg, hogy a terhelt bűncselekményt követett el – azt, hogy minősítse a terhelt cselekményét a Btk. 322. §

(1)bekezdésébe ütköző közveszély okozása bűntettének. [10] A Legfőbb Ügyészség BF.657/2022/

1. számú átirata szerint a felülvizsgálati indítvány nem alapos. Kúria 1.Bfv.568/2022/8-I 4 [11] Kifejtette, hogy a tényálláshoz kötöttségből következően a bűnösség és a bűncselekmény minősítése is csak az ítéleti tényekkel mindenben összhangban álló tényállítások alapján vitatható. Az irányadó tényállás szerint a lakásban található éghető anyagok nagy mennyisége miatt a lakásban tartózkodó három személy testi épsége és az élete a tűz tovább terjedése, valamint a tűz mérgező gázai miatt közvetlen veszélybe került. A tűz tovább terjedése esetén a bent lévő személyek menekülésére csak kis mértékben lett volna lehetőség. [12] Az ügyészség utalt arra is, hogy az elsőfokú bíróság indokolása szerint a terhelt tudata átfogta azt, hogy amennyiben a sértett lakása kigyullad, pontosan meg nem határozható számú más személy élete is veszélybe kerül. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában továbbá azt fejtette ki, hogy a terheltnek ismernie kellett a lakás adottságait, tudnia kellett az ajtó felett futó gázvezetékekről, továbbá arról, hogy a lakásban minimum két személy, sértett1 és gyermeke tartózkodott az elkövetés idején (másodfokú ítélet [21]-[23] pontok). Tudatának ezen kívül azt is át kellett fognia, hogy a hajnali 1 óra 30 perc körüli időben a benn tartózkodók nagy valószínűség szerint alszanak, nem tudnak védekezni a tűzzel szemben. A terhelt tudata ezen túl átfogta valamennyi minősítő körülményt is. [13] Az ügyészség érvelése szerint az is kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy amikor az alvó sértettek lakásának bejárati ajtaját felgyújtotta, azzal számolnia kellett, hogy minimum a bennlévő két személy bennégve meghal. Hivatkozott a BH 2012.
2. számú eseti döntésre, amely szerint az eredménytől függően befejezett bűncselekményként vagy kísérletként különös kegyetlenséggel, sok ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés bűntette megállapításának van helye, ha az elkövető a lakás általa történt felgyújtása esetén az ebből származó közveszély előidézésén túl felismeri azt is, hogy a lakástűz következtében a bent tartózkodó személy – amennyiben a tüzet időben nem oltják el vagy őt ki nem menekítik – meghalhat. [14] Az ügyészség szerint az a körülmény, hogy a sértetteknek lehetett-e menekülési útvonala, abban az esetben vizsgálható, ha arra a tűz megfelelő időben történő észlelése és menekülésre alkalmas fizikai állapot esetén lehetőség nyílik. A tényállás szerint azonban a bejárati ajtó meggyújtása mellett a terhelt tudata átfogta, hogy kik, hol és nagy valószínűséggel alvó állapotban töltik az éjszakát, és ezen ismeretek ébren lévő, a tüzet esetlegesen észlelő kívülálló, a sértetteknek segítő személyre nem terjedtek ki. Az a körülmény, hogy az ügyben eljárt igazságügyi tűzvédelmi szakértő megfogalmazása szerint a tűz tovább terjedése esetén, közvetett módon határozott számú személy testi épsége és élete is veszélybe került, ennek megfelelően szerepel a tényállásban. A megállapítás a tűz tovább terjedésének esetére vonatkozik. A tényállásban írt cselekmény miatt a bűnösség megállapítására, valamint a minősítésre helytállóan került sor, erre figyelemmel a büntetés kiszabása a törvényes keretek között történt. [15] Indítványozta, hogy a Kúria a Be.
3. §

(1)bekezdése szerinti tanácsülésen a Be. 662. §

(1)bekezdése alapján a Fővárosi Törvényszék 11.B.941/

1. számú és a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.43/
2. számú ítéleteit hatályában tartsa fenn. [16] Az ügyészi átiratra tett észrevételében a védő a felülvizsgálati indítványában foglaltakat változatlanul fenntartotta. Ismét hangsúlyozta, hogy a sértettek életét olyan Kúria 1.Bfv.568/2022/8-I 5 további körülmények veszélyeztették, amelyek csak a véletlenek szerencsétlen összjátéka folytán eredményeztek volna halált, nem pedig „egyenes úton”. A bejárati ajtó melletti ablakokon pedig a sértettek nehézség nélkül távozhattak volna. [17] III. A Kúria megállapította, hogy a terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa alaptalan. [18]
3. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely kizárólag a Be.
4. § a)-d) pontjában meghatározott és a Be.
5. §-ban tételesen felsorolt okokból biztosítja a jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét. [19] A Kúria a megtámadott határozatokat a Be.
6. §

(5)bekezdésének megfelelően, a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálta felül, emellett a Be. 659. §

(6)bekezdése szerint hivatalból vizsgálta a Be. 649. §

(2)bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéseket. [20]

1. A védő a felülvizsgálati indítványát a Be.
2. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontjában és
3. b)pont
4. ba)alpontjában megjelölt okokra alapította. A Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja alapján – a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt – felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét, a 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontja alapján pedig akkor, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést a terhelttel szemben. [21] A Be. 659. §

(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. §

(2)bekezdés]. [22] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által is irányadónak tekintett tényállás lényege a következő. [23] A terhelt kapcsolata a volt barátnőjével, sértett1 sértettel

1. év elején ért véget a terhelt agresszív magatartása miatt. Ezt követően sértett1 sértett a korábbi élettársától, tanú1tól
2. évben született gyermekével, sértett2kal elköltözött a cím6 alatti lakásba. Ebben a házban élt korábbi élettársa, tanú1 is. [24] A terhelt
3. március
4. napján, azzal a céllal, hogy a volt élettársával újra kapcsolatot létesítsen, megjelent annak lakásán, azonban a sértett a terhelt közeledését elhárította. Emiatt
5. március
6. napján szóváltás alakult ki a terhelt és sértett1 sértett között, mely bántalmazásig fajult. [25]
7. március
8. napján reggel a sértett kérésére tanú1 a lakás elhagyására szólította fel a terheltet. A terhelt távozott az ingatlanból, azonban a nap során folyamatosan trágár Kúria 1.Bfv.568/2022/8-I 6 hangvételű, fenyegető üzeneteket küldött a sértettnek, illetve egy fahusánggal megjelent a sértett otthonánál. A terhelt azzal fenyegette meg tanú1t, hogy „ezt még megbánjátok!”. A terhelt fenyegetőzésétől tartva sértett1 megkérte ismerősét, tanú2ot, hogy a védelme érdekében maradjon aznap este a lakásában. [26] A terhelt
9. március
10. napján éjjel 1 óra 30 perc körüli időben ismét megjelent a sértett lakásánál, és a fából készült bejárati ajtóra és az alá motorbenzint öntött, amit meggyújtott, majd távozott az ingatlantól. A folyadék az ajtó alatti résen befolyt az egyszobás lakásba, amiben ekkor a sértett és sértett2 aludtak. tanú2 ekkor éppen nem aludt, mivel fát szeretett volna tenni a cserépkályhába, azonban motorbúgást hallott, és megérezte a bejárati ajtó felől terjengő füstszagot, valamint meglátta az ajtó alatt befolyó égésgyorsítót. A folyadék hamar lángra kapott, tanú2 pedig egy vödörből kivett felmosóval igyekezett a tüzet eloltani, majd felébresztette sértett1 sértettet, hogy értesítsék tanú1t is a tűzről, és tőle segítséget kérjenek. [27] tanú1 ezt követően a lakáshoz sietett, és kívülről kezdte a tüzet megfékezni, melyet a tűzoltók kiérkezéséig együttesen eloltottak. [28] A keletkezett tűz a bejárati ajtó előtti részben az ajtó mögötti mintegy 2 négyzetméter területen terjedt tovább és lángra kapott az ajtó belső oldalánál elhelyezett függöny is. Megégett a lakás bejárati ajtajának külső burkolata, az ajtó előtti lábtörlő, egy törölköző, egy gyerekpapucs, kis mértékben az ajtó belső felülete, valamint a függöny. A lakásban található éghető anyagok nagy mennyisége miatt, a lakásban tartózkodó három személy, az éppen alvó sértett1 és a hatéves sértett2, valamint tanú2 testi épsége és élete a tűz tovább terjedése, valamint a tűz mérgező gázai miatt közvetlen veszélybe került. A tűz tovább terjedése esetén, a bent lévő személyek menekülésére csak kis mértékben lett volna lehetőség. A tűz tovább terjedésének reális esélye is fennállt, tekintettel a lakásban található éghető anyagok mennyiségére, valamint a tető fából készült szerkezetére és a közeli gázvezetékre, így a közeli házak és azok lakói is közvetetten veszélybe kerültek. Ennek elmaradása annak köszönhető, hogy tanú2 időben megkezdte a tűz eloltását, valamint, hogy tanú1 is idejében a helyszínre érkezett. [29] A Kúria a jogerős ügydöntő határozat tényállásában foglaltak alapján vizsgálta azt, hogy a terhelt cselekményét az eljáró bíróságok a büntetőtörvénynek megfelelően minősítették-e, és a cselekmény esetleges törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetés kiszabására került-e sor. [30] A felülvizsgálati indítványában a védő olyan felülvizsgálati okra is hivatkozott, amely bűnösség megállapításának vitatását is jelenti [Be.
11. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont], ugyanakkor az indítvány tartalma szerint azt sérelmezi, hogy a bűncselekmény minősítése téves, az helyesen közveszélyokozás bűntette. Vagyis a védő ténylegesen a bűnösséget nem vitatta, a felülvizsgálati eljárásban a kérdés tárgya: az emberölés bűntette kísérletének és az enyhébben büntetendő közveszélyokozás bűntettének elhatárolása. [31] Az elhatárolás kérdéseivel a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) több eseti döntésében is foglalkozott, annak alapja a lehetséges eredmény és az elkövetési magatartás közötti okozati összefüggés, valamint az elkövető tudattartalma és szándéka. Kúria 1.Bfv.568/2022/8-I 7 [32] A Btk. 322. §

(1)bekezdése szerint a közveszélyokozás bűntettét követi el, aki anyag vagy energia pusztító hatásának kiváltásával közveszélyt idéz elő, vagy a közveszély elhárítását, illetve következményeinek enyhítését akadályozza. [33] Az irányadó tényállás alapján az kétségkívül megállapítható, hogy a terhelt magatartása következtében konkrét, több ember életét veszélyeztető helyzet alakult ki, az általa – nem kétségesen – szándékosan a sértett lakásának ajtaján okozott tűzzel. Ezáltal ugyanis a terhelt a tűz életet veszélyeztető hatásának a lakásban lévőket kitette. Fennállt egyben a közveszély is. [34] A közveszély jogi fogalom. A közveszély emberi magatartás folytán keletkező olyan állapot, amely a benne rejlő viszonylagos nyugalmi helyzetben vagy mozgásban lévő tényezőkön, folyamatokon keresztül nagyszámú, meg nem határozható személyt, vagy előre fel nem becsülhető anyagi javakat megsérüléssel, rongálódással vagy megsemmisüléssel fenyeget (BH 2021.98.I.). [35] Az irányadó tényállás alapján (elsőfokú ítélet 3. oldal 8. bekezdés) – annak reális lehetősége miatt, hogy a tűz a lakóépületben tovaterjed – a közveszély létrejötte is megállapítható (BH 2003.52.). Megjegyzi ugyanakkor a Kúria, hogy – szemben a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal – a bíróságnak a közveszély létrejöttét nem kellett megállapítania, mivel az nem tényállási eleme az emberölés bűntettének. A közveszély fennállása akkor kötelezően a vizsgálat tárgya, ha az ölési szándékra nem lehet következtetést levonni. Az emberölés tekintetében a „több ember életét veszélyeztetve” minősítő körülmény [Btk. 160. §

(2)bekezdés g) pont] pedig a közveszély fogalmának nem feleltethető meg. [36] A továbbiakban azt kellett vizsgálni, hogy a kialakult, emberi életet közvetlenül veszélyeztető helyzet, annak lehetséges következményei és az elkövető szándéka hogyan viszonyul egymáshoz. Amennyiben a cselekmény és az előzmények összes körülményei alapján a terhelt – legalább eshetőleges – ölési szándékára nem lehet következtetni, akkor a terhére csupán a közveszélyokozás bűntette vagy más veszélyeztetési bűncselekmény róható (BH 2004.168., BH 1995.688., BH 1993.475.). A közveszélyokozás elkövetőjének szándéka tehát a halálos eredmény bekövetkezésére még eshetőleges formában sem terjed ki. [37] A szándékos veszélyeztetés és a szándékos emberölés elhatárolása körében annak van meghatározó jelentősége, hogy a szándékos veszélyeztetés esetén csak a közvetlen veszélyhelyzet létrehozása szándékos, míg az ezen túlmenő eredmény tekintetében kizárólag a gondatlanság áll fenn. Az emberölés esetében pedig a veszélyhelyzeten túlmenő eredmény vonatkozásában az elkövető egyenes vagy eshetőleges szándéka áll fenn (BH 2021.157.I.). [38] Az eredménytől függően befejezett bűncselekményként vagy kísérletként különös kegyetlenséggel, sok ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés bűntette megállapításának van helye, ha az elkövető a lakás általa történt felgyújtása esetén az ebből származó közveszély előidézésén túl felismeri azt is, hogy a lakástűz következtében a bent tartózkodó személy – amennyiben a tüzet időben nem oltják el vagy őt ki nem menekítik – meghalhat (BH 2012.28.). Kúria 1.Bfv.568/2022/8-I [39] 8 A terhelt szándékának vizsgálatánál a Kúria a következőkre volt figyelemmel. [40] A jogerős ítéleti tényállás szerint a tüzet a terhelt égésgyorsító anyagnak a bejárati ajtóra és az ajtó alá locsolásával okozta. Ezen elkövetési módra figyelemmel tisztában volt azzal, hogy a cselekménye nemcsak arra alkalmas, hogy az ajtót megrongálja, hanem a lakásban is képes tüzet okozni. Az ott lévő éghető anyagok pedig egyrészt a tűz további terjedését okozhatják, ez, valamint a keletkező mérgező füstgázok pedig a bent lévők életét veszélyeztetik. [41] A terhelt tudomása szerint nem állt fenn olyan körülmény, amelyre a terhelt olyanként számíthatott volna, ami a tűz elterjedését még azelőtt feltétlenül megakadályozza, hogy abból súlyosabb következmény származzon. [42] A terhelt – mivel az ingatlanban az előző napon is járt – tudatában volt annak, hogy ott több személy, köztük egy gyermek is tartózkodik. [43] Az éjszakai órára figyelemmel pedig arra is számított (számíthatott), hogy a lakásban tartózkodók alszanak, ami a tűzzel szembeni védekezést kizárhatja, illetve megnehezítheti. [44] Mivel a terhelt az egyetlen bejárati ajtót gyújtotta fel, tisztában volt a lakásból kijutás nehézségeivel és így azzal is, hogy a sértettek időben nem jutnak ki, és a cselekménye következtében tűzhalált szenvedhetnek. [45] Végül a tényállás alapján az is megállapítható, hogy a terhelt a tűz meggyújtása után a helyszínt elhagyta, a tűz oltásához, a sértettek menekítéséhez segítséget nem nyújtott és nem hívott, vagyis a lakásban lévő sértettek sorsa iránt teljeséggel közömbös maradt. [46] Mindezek alapján megállapítható tehát, hogy azt a folyamatot, amely külső beavatkozás nélkül a sértettek halálához vezethetett volna, a terhelt indította el. Lényeges, hogy a halálos eredmény nem a terhelt szándéka szerint maradt el, hanem az a véletlennek volt köszönhető, mivel tanú2 sértett az éjszakai óra ellenére ébren volt, és így a tüzet észlelhette, annak oltását időben megkezdhette, illetve segítséget tudott hívni. [47] Mindezek alapján egyértelműen a terhelt eshetőleges szándékára vonható le jogi következtetés, ahogy arra az ítélőtábla is a határozata indokolásában helyesen utalt (másodfokú ítélet [22]-[23] bekezdés). [48] Annak, hogy a sértetteknek volt-e menekülési lehetőségük az ablakon át, csak annyiban lehet jelentősége, hogy az a terhelt szándékára kihatott-e. Amennyiben a terhelt alappal feltételezhette, hogy a sértettek a tűz elől kimenekülnek a lakásból vagy őket onnan kimentik, valóban kétségessé válhatna a szándékosság. Az eljárás során azonban olyan adat, amely erre engedne következtetni, nem merült fel. A terhelt késő éjszaka hajtotta végre a tettét, amikor azt feltételezhette alappal, hogy a sértettek alszanak, más személy nem volt a környéken, és nem tudhatta, hogy az egyik sértett ténylegesen ébren van. Így nem Kúria 1.Bfv.568/2022/8-I 9 számíthatott alappal arra, hogy cselekménye következményeit a sértettek vagy mások elhárítják, ő maga pedig a helyszínt elhagyta, és a tűz eloltásáig nem is tért oda vissza. [49] A terheltnek az abban való esetleges bizakodása, hogy a sértettek a lakás felgyújtása után időben felébrednek, és a lakást az ablakon keresztül idejében el tudják hagyni, a puszta véletlenben bízás, ami nem más, mint az eshetőleges szándék (EBH 2018.B.5., BH 2019.1.I., BH 2005.3.II.). [50] A felülvizsgálati indítványban említett két eseti döntés (helyesen BH 1991.98. és BJD 6077.) nem tartalmaz ezzel ellentmondó jogi érvelést. Az előbbi jogeset szerint a közveszély létrejötte vizsgálandó körülmény a közveszélyokozás bűntette és rongálás bűntette elhatárolása kapcsán. Jelen ügyben azonban a közveszélyokozásnak az emberölés bűntette kísérletétől való elhatárolása merült fel, a közveszély létrejötte pedig nem volt kérdéses (a felülvizsgálati indítvány nem vitatta, de az irányadó tényállásból is kétségtelenül levonható volt ez a következtetés). [51] A BJD 6077. számú döntés sem illeszthető jelen ügyre, mivel a sértettek élete nemcsak veszélyben volt, hanem a terhelt által okozott tűz a halálukat is okozhatta volna, vagyis a halál, mint az adott helyzetben reális eredmény, bekövetkezhetett volna, amit a terhelten kívüli, véletlen körülmények hárítottak el. Vagyis az okozati kapcsolat éppen fordított a védő érvelésében foglaltakhoz képest, nem a „véletlenek szerencsétlen összjátéka” okozhatta volna a sértettek halálát, hanem a véletlennek köszönhető a halálos eredmény elmaradása. [52] Mivel a terhelt szándékos, az emberi élet kioltására irányuló magatartásának eredménye (halál) elmaradt, a bűncselekmény Btk. 10. §

(1)bekezdése szerinti – befejezett – kísérlete valósult meg. [53] Az eljárt bíróságok az emberölés bűntettének kísérletében tehát anyagi jogi szabálysértés nélkül állapították meg a terhelt felelősségét. A cselekmény minősítő körülményeit [Btk. 160. §

(2)bekezdés d), f), g),

1. i)és
2. j)pontok] is helyesen vették számba. [54] Ezzel kapcsolatban a Kúria csak arra utal, hogy a 3/2013. számú Büntető jogegységi határozat 10. pontja szerint a Btk. 160. §

(2)bekezdés j) pontja szempontjából védekezésre képtelennek kell tekinteni azt is, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére [Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pont]. E minősítő körülmény akkor róható fel, ha a sértett védekezésre képtelensége az elkövetőtől függetlenül állt elő, vagy azt az elkövető az ölési szándék kialakulását megelőzően – az ölési cselekménytől függetlenül – idézte elő. Az alvó személy sérelmére elkövetett bűncselekmény pedig "védekezésre képtelen személy" sérelmére elkövetettként minősül (BH 2014.325.). Mivel a sértettek közül ketten is aludtak a lakás ajtajának felgyújtásakor, ez a minősítő körülmény is aggálytalanul megállapítható volt. [55] IV. A kifejtettek értelmében a Kúria a Be.
2. §

(1)bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak, ezért a Fővárosi Törvényszék 11.B.941/2018/20-I. számú és a Fővárosi Ítélőtábla mint Kúria 1.Bfv.568/2022/8-I 10 másodfokú bíróság 2.Bf.43/2020/13. számú ítéletét – a Be. 662. §

(1)bekezdése alapján – hatályában fenntartotta. [56] A Kúria végzése elleni fellebbezést a Be. 6. §

(4)bekezdése, míg a felülvizsgálatát a 650. §

(1)bekezdés b) pontja zárja ki. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 652. §

(6)bekezdésén alapul azzal, hogy a Kúria – a Be. 656. §

(4)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén – az indítványt érdemi indokolás nélkül elutasíthatja. Budapest,

1. november
2. Dr. Csák Zsolt s.k. a tanács elnöke, Dr. Tuba István Krisztián s.k. előadó bíró, Dr. Gimesi Ágnes s.k. bíró