← Magyarország

Bfv.500/2022/9 – Kúria

A határozat elvi tartalma:

  1. Az úttesten gyalogosan átkelő sértett – ahol elsőbbségi joggal nem rendelkezik – köteles a járműforgalom zavarásától tartózkodni, amelybe az úttesten közlekedő valamennyi jármű beleértendő. Következésképpen, átkelése során annak a járműnek a közlekedését sem zavarhatja, amely az elsőbbségéről az ő javára lemondott járművet – az ellentétes irányú közlekedésre szolgáló forgalmi sáv igénybevételével – kikerülve halad az úttesten. Ha tehát a sértett a kikerülő manővert végrehajtó terhelt nyomvonalába behalad, a balesethez vezető veszélyhelyzetet maga alakítja ki.
  2. A gépkocsijával kikerülési manővert végrehajtó terhelt általános baleset-elhárítási kötelezettsége a gyalogos sértett által létrehozott veszélyhelyzet megszüntetésére is kiterjed. Ha a veszélyhelyzet észlelésének és elkerülést szolgáló cselekvés lehetősége adott volt számára (mert a sebességéhez tartozó féktávolságon belül gépkocsiját lassító fékezéssel is megállíthatta volna az elütési pont előtt), ám a veszélyhelyzetet figyelmetlensége okán csak késve észlelve – maradandó fogyatékosságot és súlyos egészségromlást okozva – elüti a sértettet, a bekövetkezett baleset miatt büntetőjogi felelősséggel tartozik. Az ügy száma: A határozat szintje: A tanács tagjai: Kúria végzése Bfv.II.500/2022/
  3. felülvizsgálat Dr. Somogyi Gábor, a tanács elnöke Dr. Metzing Márton, előadó bíró Dr. Harangozó Attila, bíró Dr. Demeter Zsuzsanna, bíró Dr. Boros Tibor, bíró Budapest tanácsülés
  4. március
  5. közúti baleset okozásának vétsége … Pécsi Járásbíróság, 12.B.303/2020/24., ítélet, tárgyalás,
  6. Az eljárás helye: Az eljárás formája: Az ülés napja: Az ügy tárgya: Terhelt: Elsőfok: szeptember
  7. Másodfok: Pécsi Törvényszék, 3.Bf.208/2021/6., végzés, tanácsülés,
  8. március
  9. Harmadfok: Az indítvány előterjesztője: a védő Az indítvány iránya: a terhelt javára Rendelkező rész A Kúria a közúti baleset okozásának vétsége miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Pécsi Járásbíróság 12.B.303/2020/
  10. számú ítéletét, valamint a Pécsi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Bf.208/2021/
  11. számú végzését hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint más jogosult azonos tartalommal újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás [1] I.
  12. A Pécsi Járásbíróság a
  13. szeptember 14-én kihirdetett 12.B.303/2020/
  14. számú ítéletével a terheltet közúti baleset okozásának vétsége [Btk.
  15. §

(1)bekezdés,
(2)bekezdés a) pont] miatt 1 évre próbára bocsátotta. [2] A védői fellebbezés folytán eljárt Pécsi Törvényszék mint másodfokú bíróság a
  1. március 8-án meghozott 3.Bf.208/2021/
  2. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kúria 2.Bfv.500/2022/9-I 2 [3]
  3. A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint
  4. október
  5. napján 9 óra 40 perc körüli időben a terhelt a … utcában közlekedett, az általa jogszerűen használt, Toyota Avensis típusú személygépkocsival. [4] A … utca kétsávos mellékútvonal, kétirányú forgalom lebonyolítására alkalmas egyegy forgalmi sávval, melyeket útburkolati jelek választanak el egymástól. A terhelt haladási iránya szerinti, a … utca felől a sáv szélessége 4,6 méter, míg a szemközti forgalmi sáv szélessége 3,3 méter. [5] Közvetlenül a terhelt előtt közlekedett azonos irányba tanú 1, az általa vezetett Suzuki típusú gépkocsival. [6] Haladása során, a … utca kereszteződését követően, a ... szám melletti saroknál, a terhelt és tanú 1 haladási irányát tekintve a jobb kéz felőli oldalon, közvetlenül az útpadka mellett, azonban már az úttesten, az ott elhelyezett szeméttároló konténerek mellett állt a sértett, aki gyalogosan kívánt átkelni az úttesten az ellentétes oldalra. [7] A sértett szándékozott haladási iránya merőleges volt a terhelt és tanú 1 haladási irányával. [8] A helyszín közelében, egy másik utca kereszteződésében van kijelölt gyalogos átkelőhely, a sértett azonban azt azért nem kívánta igénybe venni, mert idős kora miatt viszonylag kisebb távolság megtétele is nehézséget jelentett számára. [9] Tanú 1 észlelte az úttesten átkelni kívánó sértettet, ezért a kereszteződésben gépjárművével megállt, abból a célból, hogy a sértett áthaladását az úttesten lehetővé tegye. Ennek során gépkocsijának jobb oldali síkja a jobb oldali útpadkától 2 méter távolságban volt, tanú 1 továbbá sem a gépjármű irányjelzőjét, sem annak elakadást jelző lámpáját nem hozta működésbe. [10] Tanú 1 a sértett felé intett, jelezve, hogy áthaladását biztosítja, mire a sértett megkezdte az úttesten való áthaladást. [11] Ekkor érkezett a tanú 1 által vezetett gépjármű mögé a terhelt saját gépjárművével. [12] A terhelt észlelte az előtte forgalmi okból várakozó gépjárművet, és annak kikerülését határozta el, illetve kezdte meg, melynek során 30-35 km/h sebességgel haladt. [13] Abban az időpontban, mikor a sértett az úttesten való áthaladást megkezdte, a terhelti gépjármű még saját forgalmi sávjában haladt a későbbi elütési ponttól 38-39 méter távolságban. [14] Amikor a Suzuki típusú gépjármű előtt elhaladó sértett a későbbi elütését 3 másodperccel megelőzően a gépjármű bal oldali síkjából kilépett, a terhelti gépjármű még mindig a saját forgalmi sávjában közlekedett, a Suzuki típusú gépjármű mögött, a későbbi elütési ponttól 25-26 méter távolságban. [15] Ebben az időpontban a terheltnek a sértett, és a sértettnek a terhelt egyaránt észlelhető volt. [16] Ebben az időpontban a terhelti gépjármű a későbbi elütési pont előtt mind lassító, mind pedig vészfékezéssel megállítható lett volna, mert lassító fékezés esetén a féktávolság 16,6-19,6 méter, vészfékezés esetén 12,2-14,4 méter lett volna. [17] A terhelt azonban nem fékezett, hanem megkezdte a Suzuki típusú gépjármű kikerülését, melynek során áttért a menetiránya szerint ellentétes forgalmi sávba, majd a Suzuki típusú gépjármű mellett elhaladt. [18] Ennek oka az volt, hogy figyelmetlensége okán nem észlelte a látóterébe behaladó sértettet. Kúria 2.Bfv.500/2022/9-I 3 [19] A sértett azonban az átkelést tovább folytatta, ennek során belépett a terhelti gépjármű haladási nyomvonalába. [20] A terhelt az így kialakult veszélyhelyzetet az elütést 0,4 másodperccel megelőzően észlelte, mely időpontban a későbbi elütési ponttól 3-4 méter távolságban volt, és ekkor már fékezéssel sem tudta volna elhárítani az ütközést. Ezért a terhelti gépjármű jobb első sarka a sértettnek ütközött, az ütközéstől a sértett előbb a gépkocsi motorházának tetejére, majd a gépkocsi megállását követően az úttestre esett. [21] A terhelt a kikerülés során teljes mértékben áttért a szemközti forgalmi sávba, a felezővonaltól balra 0,7 méterre, az út szélétől jobbra 1,1 méterre közlekedett, amikor a sértettet elütötte. [22] Az elütési pont a terelővonal közelében, attól 0,5-0,5 méter távolságban volt. Ennél pontosabb megállapítás nem tehető. [23] A baleset nappali világosságban, jó látási viszonyok mellett, lakott területen belüli, sík, aszfalt burkolatú, száraz úttesten, gyér járműforgalomban, enyhén balra ívelő útkanyarulatban következett be. [24] A sértett elütésének helyét követő útszakaszon a gépjárművek számára megengedett haladási sebesség 30 km/h volt. [25] A sértett a
  6. október
  7. napján elszenvedett közúti baleset során jobboldali arccsonttörést, jobboldali combcsonttörést, valamint baloldali lábszárcsont töréseit szenvedte el, mely sérülések külön-külön és együttesen is büntetőjogilag 8 napon túl gyógyuló sérülésnek minősülnek, azok szövődménymentes gyógyulása esetén a várható tényleges gyógytartam 16-18 hétben volt megjelölhető. [26] A sértett
  8. október
  9. napján elszenvedett közúti baleset kapcsán elszenvedett sérülései szövődménnyel gyógyultak, százalékos értékkel mérhető funkciókárosodást létrehozva és okozva, a büntetőjogi értelemben vett súlyos egészségromlás, illetve maradandó testi fogyatékosság kialakulását alátámasztva és igazolva. [27] A Baranya Megyei Kormányhivatal komplex minősítést végző szakértői bizottsága vizsgálata által megállapítottan a sértett közlekedőképességében súlyosan akadályoztatott, súlyosan mozgáskorlátozott, mozgásszervi rész-egészségkárosodása a 40%-ot meghaladó, önálló életvitelre nem képes, önkiszolgálási képessége hiányzik, megállapításokat tett, az alsó végtag törései tekintetében 50%-os rész-egészségkárosodást megállapítva, egészségállapotát véglegesen kialakultnak tekintve, felülvizsgálatát nem tartva szükségesnek. [28] A sértett igazságügyi orvosszakértői vizsgálata során a jobb combcsont törése és műtéti korrekciója utáni állapot, a bal lábszárcsontok törése és műtéti korrekciója utáni állapot kórkép kórstátuszát értékelve a 7/2012-es NEFMI rendelet vonatkozó 3.19, 3.21, 3.22es táblázata szerint értékelve 50%-os mozgásszervi rész-egészségkárosodást hoz létre és tart fent. [29] II.
  10. A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. [30] Indítványában a Be.
  11. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)alpontjában írt felülvizsgálati ok bekövetkeztét állítva kifejtette, hogy az irányadó tényállás alapján nem szegte meg a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 35. §ában, illetve a 34. §
(1)-
(5)bekezdésében írt szabályokat. A másodfokú bíróság érvelésével szemben a terheltet nem terhelte ismeretlen ideig húzódó várakozási kötelezettség az előtte megálló jármű mögött, és azt sem kellett vizsgálnia, hogy az előtte haladó gépkocsi vezetője egyáltalán miért lassít, illetve áll meg. Kúria 2.Bfv.500/2022/9-I 4 [31] Ezzel párhuzamosan a terheltnek nem kellett számítania a sértett úttesten való áthaladására, hiszen az úttest mindkét oldalán széles járda volt kiépítve, átkelésre pedig a közelben gyalogos-átkelőhely állt rendelkezésére. Ehhez képest a másodfokú bíróság álláspontját is tévesnek tartotta, ugyanis, ha a sértett kellő körültekintéssel és a KRESZ szabályait betartva haladt volna be a terhelt által igénybe vett forgalmi sáv területére, a baleset sem következett volna be. Utalt arra is, miszerint „maga a gyalogos sértett mondta el, hogy látta a terhelti közlekedést, a később érkező autó közeledését, ennek ellenére lépett ki a takaró gépjármű síkjából, mert azt feltételezte, hogy az meg fog állni és azt nem mérlegelte, hogy ő maga nem látható. [32] Álláspontja szerint ezért a terhelt a KRESZ egyetlen szabályát sem szegte meg. [33] Indokai alapján a jogerős ítélet megváltoztatására és a terhelt felmentésére tett indítványt. [34] 2. A pótmagánvádló jogi képviselője észrevételében az indítvány 1-3. pontjában megfogalmazottakat az irányadó tényállás támadásaként értékelve úgy vélte, hogy a hivatkozott érvek nem szolgálhatnak alapul a jogerős ügydöntő határozat megváltoztatására. [35] Álláspontja szerint a KRESZ 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó 34. §
(1)bekezdés a) pontja az indítvány okfejtésével szemben várakozási kötelezettséget keletkeztetett a terhelt számára, egészen addig, amíg az általa szándékolt kikerülés nem zavarja a szembejövő forgalmat, ideértve a szembejövő forgalom számára fenntartott sávon átkelő sértett közlekedését is, aki ráadásul az elsőbbséggel bíró tanú 1-től kapott engedély birtokában, jogszerűen haladt át az úttesten. [36] Mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy a terheltnek a Suzuki gépkocsi mögött megállva várakoznia kellett volna a forgalmi helyzet tisztázódásáig. Ehhez képest a terhelt figyelmetlensége miatt későn észlelte az úttesten átkelő sértettet, noha a kellő figyelem esetén az észlelés lehetősége adott volt és gépkocsiját lassító fékezéssel is meg tudta volna állítani az elütési pont előtt. [37] A fentiekre tekintettel mind a terhelt bűnösségének megállapítását, mind a vele szemben kiszabott büntetést törvényesnek látta, ezért indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn. [38]
  1. A védő észrevételében fenntartotta, hogy a terhelt nem szegte meg a közúti közlekedés szabályait, ezért a bekövetkezett balesetért sem terheli felelősség. [39] A jogi képviselő észrevételével vitába szállva kifejtette továbbá, hogy a Suzuki gépkocsi vezetője nem mondhatott le a szembejövő forgalmi sávban közlekedőket megillető elsőbbségről a sértett számára. [40] Továbbra is indítványozta ezért, hogy a Kúria – a jogerős ítélet megváltoztatásával – mentse fel a terheltet az ellene közúti baleset okozásának vétsége miatt emelt vád alól. [41] III. A felülvizsgálati indítvány – az alábbiak szerint – nem alapos. [42]
  2. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be.
  3. §-a alapján csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, és kizárólag a Be.
  4. §-ában tételesen felsorolt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek. [43]
  5. A Be.
  6. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)alpontja szerint felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét. A védő indítványa ezt állítja, ezért az alapján a felülvizsgálatnak helye van. Kúria 2.Bfv.500/2022/9-I 5 [44] Ugyanakkor a felülvizsgálati eljárás megkerülhetetlen szabálya, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. §
(2)bekezdés]. Ezzel összhangban a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. §
(1)bekezdés]. [45] E szabályok pontosan abból fakadnak, hogy a felülvizsgálat a jogerős [azaz a Be. 456. §
(1)bekezdése értelmében végleges és mindenkire kötelező döntést hordozó] ítélet elleni jogi, nem pedig ténybeli kifogások érvényesítését biztosító rendkívüli jogorvoslat. Éppen ezért a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével ítélhető meg [BH 2021.
  1. (Bfv.I.1.004/2020/13.)]. [46] Következésképp, ha az indítvány anyagi jogi sérelmet állítva támadja a bűnösség megállapítását, de annak során a jogerős ítéletben megállapítottaktól eltérő vagy más tényt is állít, az indítvány jogi érveit a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével kell elbírálni. [47] Jelen esetben szükségtelenül hivatkozik a felülvizsgálati indítvány a
  2. pontjában a sértett tanúvallomására, mint ahogy felülvizsgálati indítványban bármilyen bizonyíték tartalmának idézése, értékelése, mérlegelése minden esetben – fogalmilag – szükségtelen. Ha ugyanis e bizonyíték tartalma az ítéleti tényállással egybecsengő, úgy a jogi következtetések levonására maga az irányadó tényállás közvetlenül hivatkozható; ellenben a jogerős ítéleti tényállással ellentétes, vagy a tényállásban nem szerepeltetett tényekről számot adó bizonyíték figyelembevétele a Be.
  3. §
(1)bekezdésében írt törvényi rendelkezések folytán nem lehetséges. [48] Az indítvány szóban forgó
  1. pontja emellett az irányadó tényállásnak kifejezetten ellentmondva rögzíti, hogy a sértett a „takaró gépjármű síkjából” lépett ki, illetve azt, hogy ennek során azt sem „mérlegelte, hogy ő maga nem látható”. [49] Ezzel szemben az elsőfokú bíróság által megállapított (és e tekintetben a másodfokú bíróság által sem érintett) tényállás a [27]-[28] bekezdésében éppen azt tartalmazza, miszerint a sértett és a terhelt kölcsönösen észlelhetők voltak egymás számára már akkor is, amikor a sértett a tanú 1 által vezetett Suzuki gépjármű bal oldali síkjából kilépett, és amely pillanatban a terhelt – a későbbi elütési pont előtt 25-26 méterrel közlekedve – még meg sem kezdte a kikerülő manőverét. [50] Jelen esetben e megállapítás – az alábbiakban kifejtettek szerint – perdöntő jelentőségű. A Kúria az ítélet tényállás megalapozottságát a felülvizsgálati eljárásban nem is vizsgálhatja, így azzal kapcsolatban megállapítást sem tehet. A jogerős ítéletben megállapított tények akkor is irányadók a Kúria számára, ha azok – esetlegesen – megalapozatlanok (Kúria Bfv.III.1479/2014/5., Bfv.III.328/2017/2.). Jogerős ítéleti ténymegállapítás megváltoztatására csak – az arra vonatkozó törvényi feltételek teljesülése esetén – perújítási eljárásban kerülhet sor, a felülvizsgálat kizárólag a jogerős ítélet jogi – és nem ténybeli – hibáinak kiküszöbölésére alkalmas. [51]
  2. A jogerős ítéletben foglalt tényállásból a közúti baleset okozása vétségének valamennyi törvényi tényállási eleme kitűnik. [52] Ennek megfelelően a terhelt megszegte a közúti közlekedés szabályait, és az általa megvalósított közlekedési szabályszegéssel okozati összefüggésben a sértett nyolc napon túl gyógyuló, maradandó fogyatékosság és súlyos egészségromlás kialakulásával járó sérüléseket szenvedett. [53] 3.
  3. Az elsőfokú ítélet [27]-[28] bekezdésében rögzített ténymegállapításoknak azért van perdöntő jelentősége a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapíthatósága kapcsán, Kúria 2.Bfv.500/2022/9-I 6 mert ugyan az indítványban írtakhoz képest eltérő indokok folytán, de a bűncselekmény megvalósulására vezető közlekedési szabályszegés valóban nem a KRESZ
  4. §
(1)bekezdésében, illetve azon keresztül a KRESZ 34. §
(1)bekezdés a) pontjában írtak sérelmében jelentkezett. [54] E körben a Kúria előre bocsátja, hogy a másodfokon eljárt Pécsi Törvényszék a kikerülésre vonatkozó szabályok megszegésének alátámasztására az alapul fekvő tényállás eltéréseit figyelmen kívül hagyva idézte a Kúria Bfv.II.953/2019/6. számú határozatának [54] bekezdésében foglalt okfejtést, melynek lényege szerint a KRESZ 35. §
(1)bekezdésére tekintettel alkalmazandó KRESZ 34. §
(1)bekezdés a) pontja alapján nem kizárólag a szembejövő járműforgalom, hanem a szembejövő forgalom zavarát tilalmazza, amelybe a járműveken kívül minden, az úttesten közlekedő – így a szabályosan vagy szabálytalanul közlekedő gyalogos is – beleértendő. [55] Lényeges ténybeli eltérést jelent ugyanis, hogy a szóban forgó ügyben a gyalogosan közlekedő sértett a KRESZ 21. §
(2)bekezdése alapján, de a 21. §
(3)bekezdés a) pontjában írt szabályokat figyelmen kívül hagyva közlekedett az úttesten; nem az úttesten kelt át, hanem az úttesten, az ügy terheltje által vezetett gépkocsi irányával szemben haladt. Pontosan ezért, az úttest 21. §
(2)bekezdése alapján történt igénybevétele okán volt a sértett a szembejövő forgalom részének tekintendő, ezért a 34. §
(1)bekezdés a) pontja folytán a kikerülést végrehajtó járművezető által közlekedésében nem zavarható. [56] Ezzel szemben jelen ügyben a sértett nem a KRESZ 21. §
(2)bekezdése szerint, az úttesten való közlekedés céljából, hanem a KRESZ 21. §
(5)bekezdésében írtaknak megfelelően, átkelés végett lépett az úttestre. Következésképpen, a szembejövő forgalmat megillető zavartalan közlekedés biztosítására sem tarthatott igényt. [57] Ellenkezőleg, a sértett az úttesten való áthaladása során a KRESZ 21. §
(7)bekezdése alapján nem rendelkezett elsőbbséggel a járművekkel szemben, így a terhelt által vezetett gépkocsival szemben sem. Ehelyett az úttestre lépése előtt éppen ő volt köteles meggyőződni róla, hogy a járműforgalmat nem zavarja [KRESZ 21. §
(8)bekezdés]. [58] A KRESZ 21. §
(8)bekezdésében írt rendelkezés az elvi alapja annak, hogy az úttesten átkelő gyalogost – az úttesten a 21. §
(2)bekezdése szerint közlekedő gyalogossal ellentétben – nem illeti meg a KRESZ 34. §
(1)bekezdés a) pontjában biztosított védelem, közlekedése megzavarásának tilalma. Ha ugyanis az úttestet a KRESZ 21. §
(5)bekezdése szerint – átkelés céljából – igénybe vevő gyalogos köteles a járműforgalom (így az úttesten közlekedő bármely jármű, beleértve a kikerülést végrehajtó jármű közlekedésének) zavartalanságát biztosítani, akkor a kikerülő manővert végrehajtó gépjármű vezetőjét értelemszerűen nem terhelheti ugyanilyen kötelezettség a gyalogos viszonylatában. Másképpen: a Pécsi Törvényszék jogértelmezését alapul véve a sértett a KRESZ 21. §
(8)bekezdése alapján köteles volt a terhelt közlekedésének zavartalanságát biztosítani, míg a KRESZ 34. §
(1)bekezdés a) pontja alapján a terhelt volt (lett volna) köteles a sértett zavartalan áthaladását lehetővé tenni. A közlekedés két résztvevőjét egymással szemben terhelő azonos kötelezettség azonban nem értelmezhető, az úttesten egy időben átkelő gyalogos és a kikerülési manővert végrehajtó járművezető fogalmilag nem lehet képes kölcsönösen szavatolni egymás közlekedésének zavartalanságát. [59] Mindez pedig az alábbiakat jelenti. [60] Amennyiben a gyalogos a KRESZ 21. §
(2)bekezdése alapján közlekedik (akár szabálytalanul) az úttesten, a 21. §
(8)bekezdésében előírt kötelezettsége hiányában vele szemben is érvényesül a kikerülést végrehajtó, és e célból a gyalogos által igénybe vett forgalmi sávba áttérő jármű vezetőjét terhelő kötelezettség a szembejövő forgalom zavartalanságának biztosítását illetően. Kúria 2.Bfv.500/2022/9-I 7 [61] Ezzel szemben, ha a gyalogos a KRESZ 21. §
(5)bekezdése szerinti célból, átkelés végett lép az úttestre, a 21. §
(8)bekezdése alapján éppen ő köteles a járműforgalom (így a kikerülést végző jármű közlekedésének) megzavarásától tartózkodni. Az úttesten átkelő gyalogos ezért a kikerülést végrehajtó jármű vezetője számára nem minősül a szembejövő forgalom részének, így a járművezetőt a 34. §
(1)bekezdés a) pontja alapján nem terheli a kötelezettség, hogy áthaladásának zavartalan jellegét szavatolja. [62] Mivel pedig jelen ügyben a sértett az irányadó tényállás szerint átkelés céljából lépett az úttestre és haladt be a terhelt által kikerülés céljából igénybe vett, a terhelt szempontjából szembejövő forgalom bonyolítására szolgáló forgalmi sávba, a KRESZ 21. §
(8)bekezdése alapján az ott közlekedő terhelt továbbhaladását nem zavarhatta. [63] Ezen az a körülmény sem változtat, hogy a terhelt előtt közlekedő Suzuki gépkocsit vezető tanú 1 lemondott az elsőbbségéről a sértett javára. Amint arra a Pécsi Törvényszék is helyesen mutatott rá, az elsőbbségről való lemondás kiterjesztően nem értelmezhető, az csak egy közlekedő javára és a lemondó terhére szólhat [BH 2014.
  1. (Kúria Bfv.II.25/2013/5.)]. Az a körülmény tehát, hogy tanú 1 nem élt a továbbhaladás jogával a sértettel szemben, nem jelenti azt, hogy a sértettnek ne kellett volna biztosítania más közlekedők, így a terhelt közlekedésének zavartalanságát. [64] Az előbbiekből adódóan a sértett az úttesten átkelve, a felezővonalon való áthaladását megelőzően a KRESZ
  2. §
(8)bekezdésében írtakkal ellentétesen nem győződött meg arról, hogy az elsőbbségéről lemondó tanú 1 általa vezetett gépkocsi haladási irányához képest a szemközti forgalmi sávban közlekedik-e olyan jármű (akár tanú 1 haladási irányához képest az ellenkező irányból, akár – tanú 1 kikerülése okán – vele egyező irányból), amelynek továbbhaladását lehetővé kell tennie. Ekként a sértett a KRESZ szabályait megszegve maga hozta létre a baleset bekövetkezésével végződő veszélyhelyzetet. [65] 3.2. Ezzel együtt a terheltet a közlekedés minden résztvevőjével azonosan a KRESZ 3. §
(1)bekezdés c) pontjában foglaltaknak megfelelően általános baleset-elhárítási kötelezettség terhelte. A más által előidézett veszélyhelyzet elhárításának elmulasztása önmagában is alapul szolgálhat a járművezető büntetőjogi felelősségének megállapítására (EBH 2011.2297.). Annak tehát, hogy más személy szabálytalan magatartása idéz elő közlekedési veszélyhelyzetet, annyiban van jelentősége, hogy a szabályosan haladót csupán elhárítási kötelezettség terheli. A járművezető, aki kellő időben észleli a közlekedés más résztvevőjének szabályszegő közlekedését, nem nézheti tétlenül ezt, hanem a baleseti veszély elhárítása, a személy- és vagyonbiztonság megóvása érdekében intézkedni köteles {Bfv.II.744/2018/
  1. [50]-[51] bekezdés}. [66] A terhelt baleset-elhárítási kötelezettsége így a sértett által létrehozott, a sértő eredmény kialakulásának lehetőségét magában rejtő veszélyhelyzet megszüntetésére is kiterjed. [67] Ezért van perdöntő jelentősége az elsőfokú ítélet [27]-[28] bekezdésében foglalt ténymegállapításoknak, illetve az azokból fakadó, a jogerős ítéletben rögzített további ténybeli következtetéseknek. [68] Ezekre tekintettel ugyanis az irányadó tényállásban szerepeltetett életbeli tények alapulvételével a veszélyhelyzet megszüntetése a terhelt lehetőségében állt, azaz a kellő figyelmet és körültekintést tanúsítva a baleset bekövetkezését elkerülhette volna. [69] A tényállás ugyanis rögzíti, hogy: – amikor az úttesten átkelő sértett a későbbi elütését megelőzően a Suzuki gépjármű bal oldali síkjából kilépett, a terhelti gépjármű még mindig a saját forgalmi sávjában közlekedett, a Suzuki gépkocsi mögött, a későbbi elütési ponttól 25-26 méter távolságban {elsőfokú ítélet [27] bekezdés}, Kúria 2.Bfv.500/2022/9-I 8 – ebben az időpontban a terheltnek a sértett és a sértettnek a terhelt egyaránt észlelhető volt {elsőfokú ítélet [28] bekezdés}, – ebben az időpontban a terhelti gépjármű a későbbi elütési pont előtt lassító fékezéssel is megállítható lett volna, mert a sebességéhez tartozó féktávolság 16,6-19,6 méter volt {elsőfokú ítélet [29] bekezdés}, – a terhelt azonban figyelmetlensége okán nem észlelte a látóterébe behaladó sértettet, csak az elütést 0,4 másodperccel megelőzően, a későbbi elütési ponttól 3-4 méteres távolságban, amikor már fékezéssel sem tudta volna elhárítani „az ütközést” {elsőfokú ítélet [31] bekezdés, [33] bekezdés}. [70] Ez azt jelenti, hogy a terhelt számára a veszélyhelyzet objektíve észlelhető, az elkerülést szolgáló cselekvés lehetősége pedig adott volt, hiszen akkor, amikor a sértett számára objektíve észlelhetővé vált, a kikerülést még meg sem kezdte, a saját sávjában haladt. Az irányadó tényállás szerint a terheltet a sértett észlelésében ekkor már semmi nem zavarta, így annak elmaradása kizárólag a figyelmetlenségére vezethető vissza. A terhelt így a kellő figyelem és körültekintés tanúsítását mellőzve elmulasztotta a KRESZ
  2. §
(1)bekezdés c) pontjában előírt baleset-elhárítási kötelezettségét, amellyel okozati összefüggésben – a Btk.
  1. § II. fordulata szerinti hanyag gondatlanságból – maradandó fogyatékossággal és súlyos egészségromlással járó sérülést okozott a veszélyhelyzetet a KRESZ
  2. §
(8)bekezdésében írt közlekedési szabály megszegésével egyébként maga kialakító sértettnek. [71] A jogerős ügydöntő határozat tehát a terhelt által megvalósított közlekedési szabályszegést tévesen azonosítva, de a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül állapította meg a terhelt bűnösségét a Btk. 235. §
(1)bekezdésébe ütköző, és a
(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő közúti baleset okozásának vétségében. Ekként a Be. 649. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)alpontjában írt felülvizsgálati ok nem állt be, és az ítélet jogerejének áttörésére nem nyílt törvényi alap. [72] IV. A kifejtett érvek mentén a Kúria – mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. §
(6)bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot – a Be. 660. §
(1)bekezdése szerint tanácsülésen – a Be. 662. §
(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [73] A Kúria – a Kúria elnöke számára a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 10. §
(2)bekezdésében biztosított felhatalmazás alapján, a Kúria ügyelosztási rendjének IV.
  1. pontjában írt rendelkezése nyomán – öttagú tanácsban járt el. [74] V. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
  2. §
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. §
(1)bekezdés b) pontja zárja ki. [75] A Be. 652. §
(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egyszer nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §
(3)-
(5)bekezdésén alapul. A Be. 656. §
(4)bekezdés első fordulata pedig akként rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja. Budapest,
  1. március
  2. Dr. Somogyi Gábor s.k. a tanács elnöke, Dr. Metzing Márton s.k. előadó bíró, Dr. Harangozó Attila s.k. bíró, Dr. Demeter Zsuzsanna s.k. bíró, Dr. Boros Tibor s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.