A határozat elvi tartalma: A pedagógusok új életpályájáról szóló
- évi LII. törvény (a továbbiakban: Púétv.) hatálybalépésével átalakult jogviszonyban a köznevelési foglalkoztatotti jutalomra való jogosultságot a Púétv. saját szakmai gyakorlati idő számítási és átmeneti szabályai alapján kell megítélni; ha a korábbi jogviszonyok beszámítása folytán egyidejűleg két fokozat utáni jutalomra jogosító időt is eléri a köznevelési foglalkoztatott, az csak a magasabb fokozat alapján járó jutalom megszerzését eredményezi, az alacsonyabb fokozat halmozott érvényesítését a törvény kizárja. Pedagógus köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló személy esetében a köznevelési dolgozókra vonatkozó átmeneti rendelkezés analóg alkalmazására nincs jogszerű lehetőség. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 4.Kf.700.160/2026/
- A felperes: felperes (cím1) A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: A per tárgya: A fellebbezést benyújtó fél: A fellebbezéssel támadott határozat: Ügyvédi Iroda1 (cím2) (eljáró ügyvéd: dr. Moskovits Károly) helység1 Tankerületi Központ (cím3) dr. Rubi Gabriella ügyvéd (cím4) köznevelési jogviszonyban illetménnyel kapcsolatos közigazgatási jogvita felperes (
- sorszám alatt), alperes (
- sorszám alatt) Debreceni Törvényszék 2.K.701.657/2025/
- számú ítélete Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 35.000 (harmincötezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
- augusztus
- napjától fennálló közalkalmazotti jogviszonya a pedagógusok új életpályájáról szóló
- évi LII. törvény (a továbbiakban: Púétv.)
- §
(1)bekezdés a) pontja alapján,
- január 1-jével ex lege határozatlan időtartamú köznevelési foglalkoztatotti jogviszonnyá alakult át. A jogviszony átalakulását megelőzően,
- december
- napján a közalkalmazottak jogállásáról szóló
- évi XXXIII. törvény (a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.160/2026/6-II 2 továbbiakban: Kjt.)
- § alapján adható jubileumi jutalomra való jogosultság szempontjából 24 év 4 hónap 16 nap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezett. A Púétv. hatálybalépésével,
- január
- napján – az eltérő számítási szabályok miatt – a Púétv.
- §
(1)bekezdése alapján járó köznevelési foglalkoztatotti jutalomra jogosító idő számítása szempontjából már 31 év 11 hónap és 28 nap köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban töltött ideje volt, mivel a jogosító időbe a név1 Kollégiumban munkaviszonyban töltött ideje is beszámításra került, mely a jubileumi jutalom számításánál figyelmen kívül maradt. [2] A felperes a Púétv. 105. §
(2)bekezdés
- a)és
- b)pontjai alapján az alperestől a 25 és a 30 év szakmai gyakorlat után járó köznevelési foglalkoztatotti jutalom megfizetését kérte, melyet az alperes elutasított. A kereset és a védirat [3] A felperes keresetében elsődlegesen az alperes elmaradt köznevelési foglalkoztatási jutalom jogcímén a 25 és a 30 év szakmai gyakorlat után járó 3.048.270 forint, másodlagosan a Kjt. alapján 25 éves jubileumi jutalom jogcímén 1.219.308 forint megfizetésére kötelezését kérte. Az elsődleges kereseti kérelmében a Púétv. 105. §-ára, 128. §-ára, 132. §
(7)bekezdésére, 158. §
(4)bekezdésére és 160. §
(8)bekezdésére alapítva kifejtette, hogy közalkalmazotti jogviszonya
- január
- napjával köznevelési foglalkoztatotti jogviszonnyá alakult át, a Púétv. hatálybalépésével pedig a köznevelési foglalkoztatotti jutalomra jogosító szakmai gyakorlati idő számítása megváltozott, ezért
- január
- napjától már a 25 éves és a 30 éves köznevelési foglalkoztatotti jutalomra is jogosulttá vált. A másodlagos kereseti kérelmében arra hivatkozott, hogy amennyiben a Púétv. szerinti jutalom nem ítélhető meg teljes egészében, úgy a Kjt.
- §-a alapján járó 25 éves jubileumi jutalomra való jogosultságát a Púétv.
- §
(7)bekezdésére figyelemmel kell megállapítani, mivel azt
- augusztus
- napján megszerezte. [4] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint a felperes tévesen hivatkozott a Púétv.
- §
(7)bekezdésére, mert az a köznevelési dolgozókra, nem pedig a pedagógus munkakörben foglalkoztatott felperesre vonatkozik. A Púétv. 160. §
(8)bekezdése alapján köznevelési foglalkoztatotti jutalom csak akkor jár, ha a jogosultságot a foglalkoztatott
- január
- napját követően szerzi meg. Mivel a felperes e napon az adott fokozat szerinti jogosító időnél már több idővel rendelkezett, jutalomra nem jogosult. A Púétv. szabályai a jogalkotásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.)
- §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjai alapján visszamenőlegesen nem alkalmazhatók, ezért jutalom akkor nem jár, ha a felperes korábbi jogviszonyai alapján megállapított szakmai gyakorlati ideje a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony létrejöttekor a Púétv. új szabályrendszere szerinti jutalomra jogosító időtartamot már meghaladta. Az elsőfokú bíróság ítélete és a Fővárosi Ítélőtábla végzése [5] Az elsőfokú bíróság a 2.K.701.714/2024/6. számú ítéletével az alperest 1.828.962 forint köznevelési foglalkoztatási jutalom és annak 2024. január 1. napjától számított késedelmi kamattal növelt összege megfizetésére kötelezte. A Fővárosi Ítélőtábla a 4.Kf.700.169/2025/6. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, mivel a kereseti kérelmet az ítélet rendelkező részében teljes körűen nem merítette ki. Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban hozott ítélete [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 1.828.962 forint köznevelési foglalkoztatási jutalom és annak 2024. január 1. napjától számított késedelmi kamattal növelt összege megfizetésére kötelezte; az ezt meghaladó elsődleges, illetve másodlagos kereseti kérelmet elutasította. Kifejtette, hogy a Púétv. 160. §
(8)bekezdés a) pontja alkalmazásában a felperest úgy kell tekinteni, mint aki a Púétv. hatálybalépésével, az új számítási szabályok Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.160/2026/6-II 3 alapján megszerezte a 30 éves köznevelési foglalkoztatotti jutalomra való jogosultságot. A jogszabály azt az esetet is rendezi, amikor a törvény hatálybalépésekor az érintett egyszerre több fokozatra is jogosulttá válna; ilyenkor azonban csak a magasabb fokozat után jár jutalom, az alacsonyabb, vagyis a 25 éves fokozat után már nem, ezért a 30 éves jutalom iránti igényt megalapozottnak, a 25 éves köznevelési foglalkoztatotti jutalom iránti igényt pedig megalapozatlannak találta. [7] Az alperes azon értelmezését elvetette, amely szerint csak akkor járna jutalom, ha a felperes
- január
- napja után, például
- január
- napján érné el a 30 éves időtartamot, mert ilyen feltételt a jogszabály nem tartalmaz. Ez az értelmezés méltánytalan, és az átmeneti szabály rendeltetésével is ellentétes, mert azt eredményezné, hogy az érintett sem a régi jubileumi, sem az új köznevelési foglalkoztatotti jutalmat nem kapja meg. A visszaható hatály tilalmára alapított alperesi érvelést sem fogadta el, mert a Púétv.
- január
- napjától hatályos átmeneti szabályai és jogviszony beszámítási rendelkezései alapján ekkor kellett megállapítani a felperes szakmai gyakorlati idejét. A másodlagos kereseti kérelem vonatkozásában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Kjt.
- §
(1)-
(2)bekezdései szerint járó jubileumi jutalom a felperes részére nem volt megállapítható, mivel nem vitatottan
- január
- napján a szükséges 25 év jogosító idővel nem rendelkezett, a közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásával pedig ezen időponttól a Púétv. hatálya alá került, így rá a Kjt. rendelkezései már nem voltak alkalmazhatók. A Púétv.
- §
(7)bekezdésének személyi hatálya – mely a Kjt. további alkalmazását lehetővé teszi a jubileumi jutalomra való jogosultság számításánál – kizárólag a köznevelési dolgozókra terjed ki, a felperes azonban a jogviszonyváltást követően köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyba került. A fellebbezések és az észrevételek [8] A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni (keresetet elutasító rendelkezésének) megváltoztatásával a keresetnek teljes egészében történő helyt adást kérte. Jogszabálysértésként a Púétv. 105. §-át, 132. §
(7)bekezdését, 160. §
(8)bekezdését, a Kjt. 78. §-át, valamint az Alaptörvény XV. cikk
(1)és
(2)bekezdéseit jelölte meg. Nézete szerint az elsőfokú bíróság a Púétv. 160. §
(8)bekezdés a) pontját tévesen értelmezte, ezáltal őt a 25 év után járó köznevelési foglalkoztatotti jutalomtól méltánytalanul megfosztotta. Ez az értelmezés a munkavállalók között indokolatlan megkülönböztetést is jelent, az Alaptörvény XV. cikk
(1)és
(2)bekezdéseit sérti. A törvényszéknek a másodlagos kereseti kérelme kapcsán a Púétv. 132. §
(7)bekezdését és a Kjt.
- §-át analógia útján kellett volna értelmeznie, mivel a csatolt igazolásokból látható, hogy a 25 éves jubileumi jutalomra való jogosultságot
- augusztus
- napjával megszerezte. [9] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni (a marasztalást tartalmazó rendelkezés) megváltoztatását és a kereset teljes egészében történő elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogosultság
- január
- napját követő megszerzésének a Púétv.
- §
(8)bekezdésében szereplő kitétele azt jelenti, hogy a jogosultsági feltételeknek ezen időpontot követően kell bekövetkeznie, azaz a 25, illetve a 30 év szakmai gyakorlatot ezt követően kell teljesíteni. A jogszabályi rendelkezés nyelvtani és logikai értelmezéséből is ez következik, mivel az egyértelműen utólagosságot fejez ki. Az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes jogértelmezése a Jat. 15. §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjait, a Púétv. 158. §
(4)bekezdését és 160. §
(8)bekezdését sérti. A Púétv. nem alkalmazható visszamenőlegesen, a hatályba lépése előtt bekövetkezett tényre, mely az, hogy a felperes jogviszonyainak összessége
- január
- előtt meghaladta a jutalomra jogosító időt. Nem jár köznevelési foglalkoztatotti jutalom akkor, ha az érintett jogviszonyai alapján számított szakmai gyakorlati ideje a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony létrejöttekor már meghaladta az új szabályrendszer szerinti jutalomra jogosító időtartamot. A köznevelési foglalkoztatotti jutalom
- január
- napjától létező jogintézmény, így annak visszamenőleges alkalmazása Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.160/2026/6-II 4 kizárt, valamint annak megállapítására is csak ezen időponttól teljesülő jogosultsági feltételek esetén van mód. Az, hogy a felperesnek a Kjt. alapján várománya volt a 25 éves jubileumi jutalomra, nem jelenti azt, hogy ezen jogszabályi rendelkezést később ne lehetne megváltoztatni. E körben az Alkotmánybíróság több döntésére is hivatkozott. A Púétv. hatályos rendelkezései szerint a jogosultsági feltételek a felperes oldalán tényszerűen nem teljesültek. A Kúria Kf.VII.39.229/2021/4., valamint a BH2018.286 számú eseti döntései is az ő álláspontját támasztják alá, melyek analógia útján a Púétv. szerinti köznevelési foglalkoztatotti jutalomra is alkalmazhatók. Emellett hivatkozott a Veszprémi Törvényszék 1.K.700.538/2024/
- számú ítéletére, mely hasonló tényállású ügyben a keresetet elutasította. [10] A felperes fellebbezési ellenkérelmében a marasztalásra vonatkozó rendelkezés helybenhagyását kérte, mivel az elsőfokú bíróság a fellebbezésben előadott érveket teljes körűen vizsgálta, azokat a döntéshozatala során figyelembe vette, továbbá az alperes által előadottak jogilag nem tekinthetők megalapozottak. Az alperes ellenkérelmében a felperesi fellebbezéssel érintett rendelkezést érintően az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, e körben a fellebbezésében foglaltakat fenntartotta. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és jogi indokai [11] A fellebbezések – az alábbiak szerint – alaptalanok. [12] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
- §
(1)bekezdése szerint a fellebbezések és a fellebbezési ellenkérelmek keretei között bírálta felül. A másodfokú eljárás terjedelme vizsgálatakor figyelembe vette, hogy a fellebbező felek az elsőfokú ítélet – jogalapra vonatkozó – anyagi jogi álláspontjának felülvizsgálatát kérték. Az ítélőtábla a fellebbezések keretei között eljárva megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a releváns jogszabályi rendelkezéseket megfelelően alkalmazta, a döntése indokait részletesen kifejtette, amellyel a másodfokú bíróság egyetértett. [13] Az elsőfokú bíróság helyesen azonosította a jogvita központi kérdését, azt kellett eldönteni, hogy a felperes a Púétv. hatálybalépésével a jutalomra jogosítói szakmai gyakorlati idő számítása alapján megszerezte-e a köznevelési foglalkoztatotti jutalom valamely fokozatára való jogosultságot, továbbá, hogy ezzel összefüggésben igényt tarthat-e együttesen a 25 és a 30 éves szakmai gyakorlati idő alapján számított jutalomra, ezek hiányában a Kjt. szerinti jubileumi jutalomra. A felek között nem volt vitás, hogy a felperes 2024. január 1. napján a Púétv. szerinti számítás alapján 30 év 11 hónap 28 nap köznevelési foglalkoztatotti jutalomra jogosító szakmai gyakorlati idővel rendelkezett, a jogvita kizárólag jogértelmezési természetű. [14] A Púétv. 105. §
(1)bekezdése általános jogosultsági szabályként rögzíti, hogy köznevelési foglalkoztatotti jutalom jár a huszonöt-, harminc- és negyvenévi szakmai gyakorlattal rendelkező köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állónak, míg a
(2)bekezdés az egyes fokozatokhoz kapcsolódó jutalom mértékét határozza meg. E rendelkezésből következően a jogosultság alapkérdése az, hogy a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló személy a Púétv. szerint irányadó szakmai gyakorlati idő alapján eléri-e valamely jutalmazási fokozatot. [15] A jelen ügyben a felperest megillető jutalomra vonatkozóan a Púétv.
- § önmagában nem ad teljes választ, mert a felperes jogviszonya a Púétv. hatálybalépésével alakult át, ezért azt is vizsgálni kellett, hogy a szakmai gyakorlati időt milyen szabály szerint kell megállapítani. Erről rendelkezik a Púétv.
- §
(4)bekezdése, amely az átalakulás előtti közalkalmazotti jogviszonyban vagy munkaviszonyban töltött idő beszámítását írja elő. Az új beszámítási szabály alkalmazásával a köznevelési foglalkoztatotti jutalomra jogosító idő a korábbi számításhoz képest jelentősen megnőhet, és ennek eredményeként a foglalkoztatott a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.160/2026/6-II 5 Púétv. hatálybalépésekor egyidejűleg akár több, a 105. §
(2)bekezdésében meghatározott fokozat feltételeit is teljesítheti. Éppen ezt a helyzetet rendezi a Púétv. 160. §
(8)bekezdés a) pontja. A jogalkotó tehát számolt azzal, hogy a jogviszony átalakulásával és a korábbi jogviszonyok beszámításával a Púétv. szerinti jutalomra jogosító idő a korábbi Kjt.-s számításhoz képest jelentősen megnőhet, olyan módon is, hogy a foglalkoztatott egy időben több fokozatra is jogosulttá válhat. [16] A Púétv. 160. §
(8)bekezdés a) pontja szerint az, aki
- január
- napját követően megszerzi a jogosultságot a köznevelési foglalkoztatotti jutalom valamely fokozatára, az általa megszerzett fokozatnál alacsonyabb fokozathoz kapcsolódó jutalomban emellett nem részesülhet. A szabály nyelvtani és rendszertani értelmezése szerint tehát több jutalomra jogosító fokozat egyidejű elérésének esetére vonatkozó „jutalom halmozási” tilalom áll fenn, amiből a jogosultság teljes kizárása nem következik. Az „emellett” fordulat szükségképpen feltételezi, hogy valamely magasabb fokozathoz kapcsolódó jogosultság fennáll; ehhez képest zárja ki az alacsonyabb fokozat szerinti további juttatást. A szabály tehát a Púétv.
- §
(1)és
(2)bekezdései szerinti jutalomra való jogosultságot nem szünteti meg, kizárólag az egyes jutalomra jogosító fokozatok egymáshoz való viszonyát szabályozza: több fokozat egyidejű elérése esetén a magasabb fokozat mellett kizárja az alacsonyabb fokozat halmozott kifizetését, de a magasabb fokozathoz kapcsolódó jutalomra való jogosultságot nem vonja el. [17] Az alperes azon értelmezése, amely szerint kizárólag akkor keletkezhet köznevelési foglalkoztatotti jutalomra való jogosultság, ha a 25, 30 vagy 40 éves időtartamot az érintett ténylegesen 2024. január 1. napja után éri el, a Púétv. 160. §
(8)bekezdés a) pontjának érdemi funkcióját kiüresítené. Ha ugyanis a szabály csak a
- január
- napját követő lineáris, kronologikus időmúlással bekövetkező fokozatelérésre vonatkozna, akkor az alacsonyabb fokozat kizárására vonatkozó rendelkezésnek lényegében nem lenne önálló szabályozási tartalma. A jogszabály azonban éppen arra az átmeneti helyzetre ad választ, amikor az új szakmai gyakorlati idő a beszámítási rend változása következtében egy magasabb fokozatot is felölel, és ezért az alacsonyabb fokozat külön megítélése is felmerülhet. [18] Az alperes jogértelmezése a Púétv.
- §
(8)bekezdés a) pontját jogosultságot kizáró szabályként azonosítja, holott a rendelkezés szövege a magasabb fokozathoz kapcsolódó jutalomra való jogosultság megszerzéséből indul ki. E jogszabályszövegben szereplő „megszerzi a jogosultságot” fordulat nem szűkíthető le arra az esetre, amikor a köznevelési foglalkoztatott a 25, 30 vagy 40 éves szakmai gyakorlati időt 2024. január 1. napját követően puszta időmúlás folytán, ténylegesen éri el. A jogosultság megszerzése jogi értelemben vett jogosultság keletkezését jelenti, amely a Púétv. 158. §
(4)bekezdése alapján is bekövetkezhet. [19] Relevancia hiányában hivatkozott az alperes arra, hogy a jutalomra való jogosultság a Jat. 15. §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjai alapján nem alkalmazható visszamenőlegesen, azaz annak hatályba lépése előtt bekövetkező tényekre. A Jat. 2. §
(2)bekezdése szerinti visszaható hatály tilalma arra irányul, hogy jogszabály a hatálybalépését megelőző időre ne állapítson meg kötelezettséget, ne tegye a kötelezettséget terhesebbé, ne vonjon el vagy korlátozzon jogot, és ne nyilvánítson magatartást jogellenessé. A jelen ügyben azonban a Púétv. 158. §
(4)bekezdése a korábbi jogviszonyban töltött időt a Púétv. szerinti jogosultságok szempontjából beszámítani rendeli, ami a felperes terhére nem terhesebb kötelezettséget vagy jogelvonás megállapítását jelenti. A Kúria gyakorlata szerint (Kfv.I.37.522/2025/7.) a Jat.
- § a szabályozási átmenet általános szabályát tartalmazza; az anyagi és eljárási szabályok változását el kell különíteni, és az időközi anyagi jogi változás alkalmazása különösen attól függ, hogy a jogalkotó az átmenetről rendelkezett-e. A Jat. alperes által hivatkozott rendelkezése a szabályozási átmenet általános, szubszidiárius szabálya: a jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.160/2026/6-II 6 hatálybalépését követően keletkezett tényekre, jogviszonyokra és megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni. A Jat. szövege tehát abból indul ki, hogy az általános átmeneti szabálytól az adott jogszabály különös rendelkezése eltérhet. A Púétv. a jogviszonyváltás jogkövetkezményeit kifejezetten rendezi, a 157-
- §-okban önálló, a Jat. általános rendelkezéseit kiszorító, átmeneti szabályrendszert alkot, melyen belül a Púétv.
- §
(4)bekezdése a Jat. 15. §
(1)bekezdésében szereplő eltérő rendelkezésnek minősül és éppen azt rendeli el, amit az alperes kizárna. A Púétv. 158. §
(4)bekezdése a jogosító idő számítását, a 160. §
(8)bekezdése pedig a halmozott jutalomfokozatok egymáshoz való viszonyát szabályozza, ezért a Jat. 15. §
(1)bekezdése éppen azt erősíti meg, hogy a Púétv. speciális átmeneti szabályait kell alkalmazni. Ha a jogalkotó az alperesi álláspontnak megfelelően azt kívánta volna kimondani, hogy ha az új szakmai gyakorlati idő számítási szabályok alapján a
- január
- napján már meghaladott fokozatok után semmilyen jutalom nem jár, akkor a jogosultság teljes kizárásról rendelkezett volna, nem a több jutalom megítélésének tilalmáról. [20] Fontos hangsúlyozni tehát, hogy a felperes esetében a jutalomra való jogosultság a Púétv. hatálybalépésével, annak
- §
(4)bekezdése szerinti új szakmai gyakorlati, a jutalomra jogosító idő számítása alapján vált megállapíthatóvá és nem visszamenőlegesen keletkezett. A
- január
- napjától alkalmazandó törvényi szabály a korábbi jogviszonyok beszámításával azt határozza meg, hogy a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló személy milyen szakmai gyakorlati idővel rendelkezik, ami nem múltbeli jogosultság retrospektív keletkeztetése, mely esetnek egyébként a Kúria Kf.VII.39.229/2021/
- számú ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló tényállás felel meg. [21] Az alperes által hivatkozott Kúria Kf.VII.39.229/2021/
- számú ítélet a jelen ügyben nem irányadó, mert az ügyazonosság feltételei nem állnak fenn. A hivatkozott döntés eltérő tényállási és jogszabályi környezetben született, ezért a jelen jogvitára az alperes által levont következtetés nem irányadó. A hivatkozott ügy tényállása szerint olyan jogviszony váltás következett be, amelyben az új jogállási törvény (Hszt.) szerinti 35 éves jubileumi jutalomra a foglalkoztatott azért nem válhatott jogosulttá, mert a 35 éves időtartamot akkor érte el, amikor még olyan jogállási törvény (Kjt.) hatálya alatt állt, amely ezt a fokozatot nem ismerte, és az új jogállási törvény – a jelen üggyel ellentétben – nem tartalmazott olyan átmeneti rendelkezést, amely a korábban, a Kjt. hatálya alatt már elért 35 éves időtartamhoz utóbb a Hszt. szerinti jubileumi jutalomra való jogosultságot kapcsolt volna. A jelen ügyben azonban a Púétv. hatálybalépésével létrejött olyan speciális átmeneti szabályozásról van szó, amely a jutalomra jogosító szakmai gyakorlati idő számítását is kifejezetten megváltoztatta, ezen felül a Púétv. szabályai a köznevelési foglalkoztatotti jutalom átmeneti helyzetben történő megszerzését kifejezetten rendezi, valamint azt az esetet is, amikor a jutalomra jogosító szakmai gyakorlati idő az új számítási szabály miatt több fokozatot is felölel. A kúriai ügyben a foglalkoztatott egy már lezárt, a Kjt. hatálya alatt bekövetkezett évfordulóhoz kívánt utóbb, visszamenőlegesen az új jogállási törvény alapján kedvezőbb jogkövetkezményt kapcsolni. A jelen ügyben ezzel szemben a jogosultság a Púétv. hatálybalépésével, annak saját szakmai gyakorlati idő számítási és átmeneti rendelkezései alapján kerül megállapításra, ami nem a jogosultság Púétv. hatálybalépése előtti időpontra visszavetített megállapítása. Lényeges eltérés az is, hogy a kúriai ügyben a jogvita tárgya olyan 35 éves jubileumi jutalom volt, amelyet a foglalkoztatott korábbi jogállási törvénye nem ismert. A jelen ügyben viszont a Púétv.
- § a 25, 30 és 40 éves szakmai gyakorlathoz kapcsolódó köznevelési foglalkoztatotti jutalmat maga határozza meg, a
- §
(4)bekezdése pedig azt, hogy e Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.160/2026/6-II 7 szakmai gyakorlati idő megállapításakor mely korábbi időtartamokat kell figyelembe venni. A jogosultság alapja ezért nem egy korábbi, a Púétv. hatálybalépése előtt lezárt évforduló, hanem a Púétv. által 2024. január 1. napjától létrehozott és szabályozott jogosultsági rendszer. [22] A felperes álláspontjával szemben ugyanakkor a Púétv. 160. §
(8)bekezdés a) pontjából nem az következik, hogy a foglalkoztatott valamennyi, a köznevelési foglalkoztatotti jutalomra jogosító szakmai gyakorlati idő számítása alapján felölelt fokozat után külön-külön jutalomra jogosult. A rendelkezés ellenkezőleg éppen azt mondja ki, hogy a megszerzett fokozatnál alacsonyabb fokozathoz kapcsolódó jutalomra a foglalkoztatott nem szerez jogosultságot. Mivel a felperes a Púétv. szerinti számítás alapján a 30 éves fokozatot érte el, a 25 éves fokozat ehhez képest alacsonyabb fokozatnak minősül, amelynek külön megítélését a törvény kifejezett rendelkezése kizárja. [23] A felperes által felvetett hipotetikus élethelyzetből (2024. január 2. napján elért 30 év szakmai gyakorlati idő) önmagában nem következik azonos helyzetben lévő foglalkoztatottak közötti indokolatlan különbségtétel; a Púétv. 160. §
(8)bekezdés a) pontjában rögzített jutalom halmozási tilalom a jutalomrendszer objektíven fennálló fokozati jellegéhez kapcsolódik, ezért az előadottak alapján alaptörvény-ellenesség körébe eső aggály nem merült fel. [24] A felperes másodlagos, Kjt. szerinti jubileumi jutalomra irányuló fellebbezési érvelése szintén téves, az elsőfokú bíróság e körben kifejtett álláspontjának cáfolatára nem alkalmas. A Púétv. 132. §
(7)bekezdése kizárólag a
- §
- pontja szerinti köznevelési dolgozókra vonatkozik. A felperes pedagógus, ezért a Púétv.
- §
- pontja alapján köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló személynek minősül, nem pedig köznevelési dolgozónak. A két személyi kör a törvény fogalomrendszerében egymástól elhatárolt: aki pedagógusként köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban áll, arra nem terjed ki a munkaviszonyban foglalkoztatott köznevelési dolgozókra vonatkozó átmeneti szabály. A Púétv.
- §
(7)bekezdése analógia útján nem alkalmazható, a szabályozás a személyi hatályát kifejezetten meghatározza, a Kjt.
- december
- napján hatályos rendelkezéseinek továbbalkalmazását csak a köznevelési dolgozók esetében engedte meg, a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló pedagógusok esetében nem. Az analógia ebben az esetben nem joghézag kitöltését, hanem a törvényben meghatározott személyi hatály kiterjesztését jelentené, ami contra legem jogalkalmazást eredményezne. [25] A felperes Kjt.
- §-ára alapított másodlagos érvelése is alaptalan, mert
- december
- napján a Kjt. szerinti 25 éves jubileumi jutalomra jogosító időt nem szerezte meg,
- január
- napjától jogviszonya pedig a Púétv. hatálya alá került. A Kjt. szerinti jogosultság a Kjt. hatálya alatt nem nyílt meg, a későbbi időpontban pedig a Kjt. rendelkezései a felperesre már nem voltak alkalmazhatók. [26] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes a 30 éves köznevelési foglalkoztatotti jutalomra jogosult, de a 25 éves köznevelési foglalkoztatotti jutalomra és a Kjt. szerinti 25 éves jubileumi jutalomra nem. Az alperesi fellebbezés a jogosultság teljes kizárását, a felperesi fellebbezés pedig a törvényi halmozási tilalom mellőzését kívánja elérni; egyik jogértelmezés sem egyeztethető össze a Púétv. átmeneti szabályainak szövegével, rendszerével és rendeltetésével. [27] A fentiek alapján a fellebbezések nem vezettek eredményre, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Kp.
- §
(1)bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [28] A másodfokú bíróság a perköltség körében a Kp. 35. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1),
(2)bekezdése, 82. §
(1)-
(3)bekezdése, 83. §
(1),
(2)bekezdése alapján a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.160/2026/6-II 8 pernyertesség arányában kizárólag a feleket megillető különbözet megtérítéséről rendelkezett. A fellebbezésekben vitássá tett követelések összegét (felperes 1.219.308 forint – alperes 1.828.962 forint) alapul véve a felperes 60%, az alperes 40% arányban pernyertes, így az ellenérdekű fél az általuk igényelt (felperes 160.000 forint, alperes 90.965 forint) perköltséget ezen arányban köteles megfizetni. A felperes részére fizetendő perköltség összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 2. §
(1)bekezdés
- a)pontja és a pernyertességpervesztesség aránya alapján 96.000 forintban (160.000 forint 60%-
- a)az alperes részére fizetendő perköltséget az IM rendelet 2. §
(3)bekezdés a) pontja, 3. §
(1)bekezdés
- a)pontja és a pernyertesség-pervesztesség aránya alapján 60.965 forintban (1.219.308 forint 5%-
- a)állapította meg, melyek különbözete 35.000 forint, amit az alperes köteles a felperes részére másodfokú perköltség címén megfizetni. [29] A felperes munkavállalói költségkedvezménye folytán a fellebbezési eljárási illetéket (97.544 forint) a Kp. 99. §
(3)bekezdés és 35. §
(1)bekezdés alapján alkalmazandó Pp. 95. §
(1)bekezdés c) pontjára és a Pp. 102. §
(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. [30] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés b) pontja alapján személyes illetékmentes, ezért a fellebbezési eljárási illeték (146.316 forint) a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 95. §
(1)bekezdés c) pontjára és a Pp. 102. §
(6)bekezdésére figyelemmel szintén az állam terhén marad. [31] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 99. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,
- május
- dr. Kecskés Zsófia s.k. s.k. a tanács elnöke dr. Farkas Ervin s.k. előadó bíró dr. Kincsesné dr. Szalai Kornélia bíró