Bf.358/2022/13 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés IV. fordulat,

(3)bekezdés] mint társtettest; s ezért őt 5 év 6 hónap – fegyház fokozatú – szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte, emellett 269.000 forint erejéig vele szemben vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett a feltételes szabadság legkorábbi lehetséges időpontjáról, azt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve, valamint a

1. november
2. napjától
3. március
4. napjáig „előzetes fogvatartásban töltött idő” beszámításáról, s meghatározta, hogy a
5. november
6. napjától
7. március
8. napjáig bűnügyi felügyeletben töltött időnél egynapi szabadságvesztésnek öt nap ingatlan elhagyását tiltó bűnügyi felügyeletben töltött idő felel meg. Döntött még a bűnjelekről, s kötelezte az I.r. vádlottat az eljárás során felmerült 2.346.089 forint bűnügyi költség megfizetésére. [2] Az ítélet ellen az ügyészség a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása, hosszabb tartamú szabadságvesztés, közügyektől eltiltás, továbbá pénzbüntetés kiszabása végett, a vádlott és védője pedig a büntetés enyhítése, a védő emellett a védencét terhelő bűnügyi költség jelentős mérséklése érdekében jelentett be fellebbezést. [3] Az ügyészség fellebbezésének írásbeli indokolásában kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket nem a súlyuknak megfelelően értékelte, s emiatt túlzottan enyhe joghátrányt szabott ki. Az időmúlás jelentősége szerinte csekély, miután az a büntetési tétel alsó határát sem érte el. A vádlott érszűkület betegsége, miután emiatt orvosi kezelésekre jelenleg nem jár, műtét nem szükséges, és ezért a büntetés elviselési képessége emiatt nem nehezített, enyhítő körülményként nem vehető figyelembe (56/
9. BK vélemény II/
10. pontja). Ezzel szemben súlyosító tényező a társtettesi, hosszabb időn át tartó elkövetés, az elfogást megelőző kábítószer fogyasztás, és a hasonló jellegű cselekmények különösen Budapest területén – köztudomású – elszaporodottsága. Álláspontja szerint tehát az enyhítő körülményekkel szemben jelentős súlyú súlyosító tényezők állnak fenn, melyek a középmértéktől ily mértékben lefele eltérő, a büntetési tételkeret alsó határához közelítő tartamú szabadságveszt kiszabását nem indokolták. Utalt arra is, miszerint a vádlott a bűncselekményt anyagi haszonszerzés céljából szerezte meg, s rendszeres havi jövedelemmel rendelkezik, más személy eltartásának kötelezettsége nem terheli, így a Btk.
11. §

(2)bekezdésének kógens rendelkezése alapján vele szemben pénzbüntetés kiszabása kötelező. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.358/2022/13-II. 3 [4] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.771/2022/

1. számú átiratában kifejtette, hogy a törvényszék a perrendi szabályokkal összhangban folytatta le az eljárást, hatályon kívül helyezést eredményező abszolút vagy relatív eljárási szabálysértést nem vétett. [5] Az átiratban foglaltak szerint az I.r. vádlott a bűnösségét elismerte, a tárgyaláshoz való jogáról lemondott, és azt a törvényszék a Be.
2. §

(1)-

(3)bekezdésében írtak szerint törvényesen fogadta el. A beismerés elfogadásából kifolyólag a történeti tényállás a váddal egyező, annak megalapozottsága nem vizsgálható. [6] A bűnösségre vont következtetést, a jogi minősítést törvényesnek tartotta. [7] A büntetéskiszabási körülményeket érintően azonban egyetértett az ügyészi fellebbezés indokolásban írtakkal, s hangsúlyozta azt is, miszerint az elsőfokú bíróság azokat nem a súlyuknak megfelelően értékelte. [8] Az enyhítő körülmények közül a beismeréssel összefüggésben hivatkozott arra, hogy azt árnyalják azok a tényezők, mely szerint társtettesként, édesapját is bevonva, több mint másfél évet felölelően valósította meg a terhére rótt legsúlyosabb elkövetési alakzatot, a kereskedést. [9] Az elsőfokú ítélet járulékos rendelkezései közül kizárólag a bűnügyi költségre vonatkozó döntést látta szükségesnek módosítani oly módon, hogy a II.r. terheltet – akivel szemben büntethetőséget megszüntető okból a büntetőeljárás megszüntetésre került – érintő bűnügyi költség az I.r. vádlottat nem terhelheti, annak állam általi viseléséről kell rendelkezni. [10] Összességében – az ügyészségi fellebbezést fenntartva – az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására, Terhelt1 I.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés, közügyektől eltiltás tartamának felemelésére, pénzbüntetés kiszabására, s a bűnügyi költség I.r. vádlottat terhelő összegének csökkentésére, az I.r. terhelttel összefüggésben nem álló összeg állam általi viselésének megállapítására, egyebekben pedig az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. [11] A védő fellebbezése írásbeli indokolásában indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a szabadságvesztés tartamát enyhítő szakasz alkalmazásával mérsékelje, fontolja meg, hogy azt a Btk. 35. §

(2)bekezdése folytán eggyel enyhébb, börtön végrehajtási fokozatban rendelje végrehajtani, továbbá állapítsa meg, hogy a fele rész kitöltése után védence feltételes szabadságra bocsátható. [12] A súlyosító körülményekkel összefüggésben utalt arra, hogy az elkövetés másfél éve a vádlott terhére nem értékelhető, mert az ilyen jellegű bűncselekményeknél teljesen szokványos időszak, s azalatt tevékenységének intenzitása egyébként sem ismert. Szintén nem látta figyelembe vehetőnek a hasonló jellegű cselekmények elszaporodottságát sem, mert Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.358/2022/13-II. 4 annak alapjául szolgáló adatokra az elsőfokú ítélet nem hivatkozott, s az köztudomásúnak, azaz a táradalom széles köre által ismertnek sem tekinthető. Ugyanakkor álláspontja szerint – utalva évekkel korábbi ítélőtáblai határozatokra, s a Büntetőjogi Szemlében e tárgyban megjelent cikkre – a jelentős mennyiség alsó határát háromszorosan meghaladó kábítószer mennyiségnek nem súlyosító, hanem jelentős enyhítő hatás tulajdonítható. Kifejtette azt is, hogy a védence személyisége kedvező, aki, miután a büntetőeljárás során cselekménye káros következményeivel szembesült, életvezetésén pozitív irányba változtatott, s kerekesszékes fiatalok gondozásában, foglalkoztatásában társadalmi munka keretében részt vesz. Hangsúlyozta, hogy fiatal korától dolgozik, s a cselekmény elkövetésében szerepet játszott az is, hogy gyerekkora óta térdsérüléssel küzd, mely munkalehetőségeire kihatott, s sportolói karrierjének is véget vetett. Ennek ellenére folyamatosan, nem könnyű munkakörben dolgozik a család megélhetése, lakhatásuk biztosítása érdekében. Ennek alátámasztására csatolta a vádlott illetőleg édesanyja levelét, korábbi munkáltatójának jellemzését, a társadalmi munkavégzésének igazolását, továbbá a rendszeres végtagfájdalmairól az orvosi dokumentumot. [13] Terhelt1 I.r. vádlott bírósághoz intézett levelében egyrészt beszámolt korábbi, bűncselekmény elkövetéséhez vezető életútjáról, hangot adott megbánásának, de annak is, hogy a nála és akkor már gyógyíthatatlan beteg édesapjánál fellelt kábítószer mennyiséget nagyrészt saját használatra halmozták fel, a kábítószer értékesítéssel nem akart nyerészkedni, hanem néha kisegítettek hasonló sorsú embereket. Utalt arra, hogy rossz utat választott, de ha lehetőséget kap, s a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztik, úgy bizonyítani fogja, miszerint tisztességesen dolgozó, a társadalom számára hasznos ember. Kitért arra is, hogy családja a büntetőeljárás során végig segítette, s hogy nyugdíjas édesanyjával él közös háztartásban, s segít a házat terhelő hitel törlesztésében is. [14] A nyilvános ülésen a védő perbeszédét írásbeli beadványával egyező tartalommal terjesztette elő, a vádlott felszólalásában és utolsó szó jogán megbánását hangsúlyozta. [15] A fellebbezések közül az enyhítést célzó vádlotti és védői jogorvoslat vezetett eredményre. [16] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság kétirányú fellebbezéssel támadott ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 590. §

(3)bekezdése értelmében csak a fellebbezéssel támadható részében bírálta felül, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság Terhelt1 I.r. vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát végzéssel elfogadta, így a fellebbezés a bűnösség megállapítása és a váddal egyező tényállás és minősítés miatt a Be. 580. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja értelmében törvényben kizárt, valamint, hogy az ügyészség és a védelem is kizárólag a kiszabott büntetés mértékét sérelmezte [Be. 583. §

(3)bekezdés a) pont]. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.358/2022/13-II. 5 [17] A Be. 590. §

(5)bekezdése alapján ugyanakkor a korlátozott felülbírálat kiterjedt a hatályon kívül helyezést eredményező feltétlen és relatív eljárási szabálysértések vizsgálatára, a bűnösségre vont következtetés okszerűségére, és a bűncselekmény minősítésére is. [18] Ezen túlmenően az ítélőtábla a Be. 590. §

(7)bekezdésben írtak alapján felülbírálat alá vonta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezéseket, illetve ilyen rendelkezések meghozatalának szükségességét is. [19] Ennek eredményeképpen az ítélőtábla megállapította, hogy a büntetőeljárás megszüntetésének Be. 567. §

(1)és

(2)bekezdésében írt okai nem állnak fenn [Be. 607. §

(1)bekezdés], továbbá, hogy a törvényszék a Be. 608. §

(1)bekezdésében felsorolt abszolút, illetőleg a Be. 609. §

(1)bekezdése szerinti relatív, az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabályt nem sértett. [20] A vádlott figyelmeztetése hiánytalanul megtörtént, a beismerő és tárgyalásról lemondó nyilatkozatának elfogadására a Be. 504. §

(2)bekezdésben írt törvényi feltételekkel került sor, és az e törvényhely

(3)bekezdésével összhangban állt. [21] Felhívja ugyanakkor az ítélőtábla a figyelmet arra, hogy a Be. 549. §

(4)bekezdéséből illetőleg a Be. 551. §

(1)bekezdésében írtakból kitűnően a rendelkező rész kézbesítésére még a jogorvoslati nyilatkozatok megtételét megelőzően kell (kellett volna), hogy sor kerüljön. [22] Az elsőfokú bíróság a Be. 562. §

(2)bekezdésében biztosított lehetőséggel élve röviden indokolta határozatát. Az ennek megfelelően szerkesztett ítélet a Be. 561. §

(3)bekezdés

1. a)-
2. c)és
3. e)pontjában, valamint a Be. 564. §

(4)bekezdésében meghatározott kötelező elemeket tartalmazza. [23] Az elsőfokú bíróság – a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozata, annak elfogadása és az azzal összhangban álló ügyiratok alapján megállapított és a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja, illetőleg Be. 606. §

(3)bekezdése szerint irányadó tényállásból, melynek megalapozottságát a másodfokú bíróság nem vizsgál(hat)ta – az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett Terhelt1 I.r. vádlott bűnösségére, s a cselekmény minősítése is törvényes, bár erre vonatkozó érdemi jogi indokolás az elsőfokú ítéletben nem szerepelt. [24] A Be. 562. §

(2)bekezdése alapján korlátozott fellebbezés esetén is kötelező tartalmi eleme az elsőfokú ítéletnek a bíróság által megállapított cselekmény jogi minősítése. Az elsőfokú bíróságot e körben is indokolási kötelezettség terheli, különösen arra figyelemmel, hogy a másodfokú bíróság – a már hivatkozott jogszabályhelyek alapján – a korlátozott felülbírálat keretében is vizsgálja a jogi minősítés helyességét. Ennek ellenére a jogi minősítésre is kiterjedő indokolási kötelezettségét ítélete [25] bekezdésében pusztán Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.358/2022/13-II. 6 formálisan teljesítette, miután kizárólag annak rögzítésére szorítkozott, hogy az I.r. vádlott tényállásban rögzített magatartása a Btk. 176. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettét valósította meg, mint a Btk. 13. §

(3)bekezdése szerinti társtettes. [25] E körben utalni kell arra, hogy az I.r. vádlott (és társa) által értékesített, készletezett kannabisz a cselekmények elkövetésekor hatályban volt – Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pont a) alpontja alapján alkalmazandó Egységes Kábítószer Egyezmény I. Jegyzéke alapján minősült kábítószernek. [26] Ugyanakkor a kábítószer fogalmát meghatározó büntetőjogi normák
2. január
3. napjával alapvető változáson mentek keresztül, ezért annak megállapítása sem mellőzhető, hogy a Btk.
4. §

(1)bekezdés

1. pontjának hatályos szövege szerint az egészségügyért felelős miniszter ellenőrzött anyagokról szóló rendelete
2. mellékletében a kábítószerek
3. és 2., valamint
4. mellékletében a pszichotróp anyagok
5. és
6. jegyzékén szereplő anyag minősül a Btk. alkalmazásában kábítószernek, s hogy az ellenőrzött anyagokról szóló 78/
7. (XII. 28.) BM rendelet
8. mellékletében a kábítószerek
9. jegyzéke tartalmazza a kannabiszt. [27] A büntetőjogi felelősségrevonás szempontjából tehát az elbíráláskori büntető törvény (és a háttér-, keretjogszabály) eltérő, kedvezőbb rendelkezést az I.r. vádlottra nézve nem tartalmaz. [28] Az 1/
10. BJE határozat iránymutatása szerint a kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélések a forgalomba hozatalnál tágabb elkövetési magatartások, rendszeres adás-vételek által valósulnak meg, haszonszerzésre irányulnak és magukba foglalnak minden olyan tevékenységet, amely elősegíti, hogy a kábítószer eljusson a viszonteladóhoz vagy a fogyasztóhoz. Ezek közé tartozik a kábítószernek kereskedés céljából történő megszerzése, készletezése is, amely magatartás befejezett önálló tettesi cselekmény. [29] Az irányadó tényállás alapján a kereskedés elkövetési magatartás megállapítása vitán felüli, Terhelt1 I. r. vádlott ugyanis az elfogását megelőző több mint másfél évben kábítószert rendszeresen értékesített, az eljárás során több vásárlóját is felderítette a nyomozó hatóság, közülük öten több alkalommal, illetőleg rendszeresen vásároltak tőle (vagy megbízásából társától), emellett az I. r. vádlott saját és társa lakásán jelentős mennyiségű kábítószert tartott továbbértékesítés céljából, ami a hivatkozott jogegységi határozat értelmezésében a kereskedés céljából történő készletezésnek felel meg. [30] A társtettesi elkövetői alakzat megállapítása is helyes, miután az I.r. vádlott és társa szándékegységére, egymás tevékenységének ismeretére vont elsőbírói következtetéshez szükséges valamennyi tényt a tényállás tartalmaz. [31] A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket a törvényszék túlnyomórészt feltárta, azok kisebb pontosítást, kiegészítést igényeltek csak. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.358/2022/13-II. 7 [32] A Btk.
11. §

(1)bekezdése a kábítószer-kereskedelem négy elkövetési magatartását sorolja fel: kínál, átad, forgalomba hoz, kereskedik. Ezek az elkövetési magatartások eltérő társadalomra veszélyességű magatartásokat fednek le: a kínálás csupán a kábítószer átvételére történő eredménytelen felhívás, míg a kábítószerrel való kereskedés rendszeres, haszonszerzés céljából történő adás-vételek sorozatából áll, és a kábítószerkereskedelem köré felépült feketepiac működtetésében való részvételt testesíti meg. A bíróságnak a büntetés kiszabása során a vádlott által elkövetett cselekmény konkrét társadalomra veszélyességét is értékelnie kell [Btk. 80. §

(1)bekezdés]. A kereskedés a kábítószer-kereskedelem legkomolyabb súlyú elkövetési magatartása, így a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelendő. [33] A törvényszék tényállásában megállapította, hogy mind Terhelt1 I.r. vádlott kábítószert fogyasztott elfogása előtt. Ez a magatartás kimeríti a Btk. 178. §

(6)bekezdésébe ütköző kábítószer birtoklása vétségét, azonban a szubszidiaritásra figyelemmel ez a súlyosabb kábítószer-kereskedelemmel valóságos halmazatot nem alkot (EBH

1. B.15.). Az
2. BK vélemény III.
3. pontja szerint a bűnhalmazat mellőzése esetén az önálló megállapításra nem került cselekmény elkövetése súlyosító körülmény. [34] Ezzel szemben az elsőfokú bíróság tévesen tulajdonított tárgyi súlyt fokozó jelentőséget annak, hogy az I.r. vádlott cselekményével érintett kábítószer mennyisége a jelentős mennyiség alsó határát több mint háromszoros mértékben haladta meg. Ez a mennyiség ugyanis inkább elmarad a jelentős mennyiségre elkövetett kábítószerkereskedelem tipikus elkövetési mennyiségétől, s így azok tárgyi súlyától, miközben jelentős, tárgyi súlyt csökkentő enyhítő körülmény, hogy a cselekménnyel érintett kábítószer fajtája (a marihuána) az ún. könnyű drogok közé tartozik, mely kevésbé addiktív, s így egészségre gyakorolt káros hatása is csekélyebb. [35] Ellenben az nem enyhít, hogy csak egyféle kábítószerre követte el a vádlott a terhére megállapított bűncselekményt. [36] A másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett a törvényszék álláspontjával a tekintetben, hogy az
4. BK vélemény III.
5. pontja szerint értelmében a hasonló jellegű bűncselekmények főváros területén köztudomású elszaporodottsága az I.r. vádlott terhére szól. Az ugyanis a társadalom széles köre által ismert, tehát köztudomású tény, hogy a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények elsősorban a nagyvárosokra jellemzőek, és ennek megfelelően Budapesten lényegesen magasabb számban fordulnak elő, mint az ország többi részén. [37] Az ítélőtábla abban is osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, hogy Terhelt1 I. r. vádlott hosszabb időn keresztül követte el a terhére rótt bűncselekményt. Az irányadó tényállás szerint 2018 februárjától kezdte meg a kábítószer-kereskedői tevékenységet, és azt egészen
6. novemberi elfogásáig végezte. A kábítószerrel való kereskedéssel együtt járó rendszeresség értelemszerűen feltételezi azt, hogy az elkövető viszonylag hosszabb időn keresztül árusítja a kábítószert, ezért a néhány hónapos időtartamra elhúzódó elkövetés az ítélőtábla gyakorlatában nem tekinthető súlyosító körülménynek. Azonban Terhelt1 I. r. vádlott több mint másfél éven keresztül árult kábítószert, mely azonban a szokványos Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.358/2022/13-II. 8 időszakon messze túlmutat, így e tény súlyosító tényezők körében történt figyelembevétele alappal nem kifogásolható. [38] Az I. r. vádlott az előkészítő ülésen beismerte bűnösségét, így a bizonyítási eljárást sommásan tudta lefolytatni a törvényszék, ekként a beismerő nyilatkozat nagy nyomatékú értékelése is maradéktalanul helytálló. [39] S ugyanígy az időmúlás enyhítő tényezőként történt értékelése, bár annak három és fél éves tartama meg sem közelítette a büntetési tétel alsó határát, figyelemmel arra, hogy azalatt szinte végig kényszerintézkedés hatálya alatt állt, ugyancsak törtvényes volt. [40] Ezt meghaladóan a védői érveléssel szemben a büntetőeljárás megindulását követően, rövid ideig végzett társadalmi munka I.r. vádlott javára történő értékelésére nem kerülhetett sor. [41] Az így pontosított bűnösségi körülmények alapján, azokat a cselekmény tárgyi súlyával is összevetve, az elsőfokú bíróság helyesen, a Btk.
7. §-ában írt büntetési célokkal összhangban, a Btk.
8. §-a szerinti büntetési kiszabási elvek szem előtt tartásával választotta meg a büntetés nemét. [42] Ugyanakkor az ítélőtábla, figyelemmel arra, hogy az enyhítő tényezők mind számukat, mind nyomatékukat tekintve meghaladják a súlyosító körülményeket, a kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát némiképp eltúlzottnak találta. [43] Terhelt1 I.r. vádlott büntetlen előélete, beismerése, s nem utolsósorban azon körülmény folytán, hogy a minősítés alapját képező kábítószer marihuána volt, s mennyisége is a jelentős mennyiség mintegy háromszorosát tette ki, s ez kereskedelmi forgalomba sem került, továbbá, hogy a terhelt cselekményét megbánta, életvitelén változtatott, a másodfokú bíróság az enyhítő szakasz, a Btk.
9. §

(2)bekezdés b) pontjának alkalmazására alapot látott, ezért a szabadságvesztés tartamát egy évvel, 4 év 6 hónapra mérsékelte. Ennél nagyobb mérvű elengedés ugyanakkor az elkövetés hosszabb időszaka, a társtettesi elkövetés és az ilyen jellegű cselekmények elszaporodottsága folytán nem volt indokolt. [44] A szabadságvesztés fegyház végrehajtási fokozatának elsőbírói megállapítása a Btk. 37. §

(3)bekezdés

1. a)pont
2. ad)pontján alapult, ugyanakkor a másodfokú bíróság Terhelt1 I.r. vádlott kedvező személyi körülményeit, megváltozott életvezetését, büntetlen előéletét, beismerését, egészségi állapotát és a cselekmény tárgyi súlyát befolyásoló enyhítő tényezőket is szem előtt tartva, lehetőséget látott a Btk. 35. §

(2)bekezdés alkalmazásával eggyel enyhébb végrehajtási fokozat meghatározására, ezért a szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. [45] S az első bűntényes, a cselekmény elkövetését teljeskörűen beismerő és a tárgyalásról lemondó terhelt esetében az enyhítő tényezők túlsúlya alapján, figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.358/2022/13-II. 9 kényszerintézkedés hatálya alatt töltött időre is, a Btk. 38. §

(3)bekezdése alapján megállapította, hogy a szabadságvesztés fele részének kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható. [46] Helytállóan rendelkezett a törvényszék a

1. november
2. napjától
3. március
4. napjáig terjedő, kényszerintézkedés hatálya alatt töltött időszak szabadságvesztésbe történő beszámításáról, azonban azt tévesen jelölte meg egységesen előzetes fogvatartásnak. Ez utóbbinak ugyanis kizárólag a személyi szabadság teljes elvonásával járó őrizet és letartóztatás feleltethető meg, a bűnügyi felügyeletet és a beszámítás módját a Btk.
5. §

(1)és

(3)bekezdése külön nevesíti. Kétségtelen továbbá, hogy I.r. vádlott

1. november
2. napján a nap egy részében előzetes fogvatartásban volt, míg másik részében bűnügyi felügyelet hatálya alatt állt, ennek tényszerű feltüntetése tehát nem kifogásolható. Ilyen esetben viszont a Btk.
3. §

(1)bekezdése szerinti beszámításnál egy adott nap csak egyszer, mégpedig a terheltre nézve kedvezőbb módon, azaz a súlyosabb kényszerintézkedés alatt töltött időként vehető figyelembe. A másodfokú bíróság ezért fentieknek megfelelően helyesbítette a törvényszék beszámításra vonatkozó rendelkezését. Emellett – a módosított végrehajtási fokozatra figyelemmel – a Btk. 92. §

(3)bekezdés a) pontja alapján módosította beszámítási kulcsot is, azaz, hogy egynapi szabadságvesztésnek négy nap bűnügyi felügyeletben töltött idő felel meg. [47] A másodfokú bíróság osztotta a törvényszéknek a pénzbüntetés alkalmazásának mellőzését megalapozó érveit. A pénzbüntetés kötelező, Btk. 50. §

(2)bekezdésben írt alkalmazási feltétele a cselekmény haszonszerzés végett történő elkövetésén, a határozott tartamú szabadságvesztésre ítélésen túl az, hogy a terhelt megfelelő jövedelemmel vagy vagyonnal rendelkezzen. A megfelelő jövedelem vagy vagyon azonban nem eredményezheti konkrét összeg meghatározását, s nem jelenti azt sem, hogy minden rendszeres jövedelemmel rendelkező személynél e feltétel automatikusan teljesül. A büntetési célok és büntetéskiszabási elvek szem előtt tartásával minden esetben az elkövető személyi, egzisztenciális körülményeinek alapos vizsgálatával kell abban állást foglalni, hogy olyan megfelelő jövedelem vagy vagyon rendelkezésére áll-e, mely a pénzbüntetés kiszabását – a saját vagy tőle függő személyek létfenntartásának veszélyeztetése nélkül – lehetővé teszi. S ilyennek Terhelt1 I.r. vádlott minimálbért el nem érő 133.000 forint havi juttatása, melyet a végrehajtandó szabadságvesztés letöltésének megkezdésével egyébként is elveszít, s melyen túl egyéb vagyonnal nem rendelkezik, nyilvánvalóan nem tekinthető. [48] A közügyektől eltiltás mellékbüntetésre vonatokozó rendelkezések a pontosan megjelölt jogszabályi hivatkozásokkal összhangban álltak, annak tartamát azonban a főbüntetéshez igazodva, a másodfokú bíróság egy évvel mérsékelte. [49] Az elsőfokú bíróság Terhelt1 I.r. terhelttel szemben a Btk. 74. §

(1)bekezdés a) pontja alapján törvényesen alkalmazott vagyonelkobzás intézkedést a tőle lefoglalt 269.000 forint készpénzre, figyelemmel arra, hogy a tényállás tartalmazza ezen összeg kábítószer értékesítésből származó voltát, ugyanakkor a rendelkező részben elmulasztott utalni ezen összeg lefoglalásának tényére és nyilvántartási adataira, ezért azt a másodfokú bíróság Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.358/2022/13-II. 10 pótolta. Ezen túlmenően a vagyonelkobzás pénzösszegben kifejezett összegéről a Btk. 74. §

(1)bekezdés a) pontjával és 75. §

(1)bekezdés a) pontjával ellentétesen elmulasztott dönteni. Az irányadó tényállás alapján ugyanis megállapítható, hogy Terhelt1 I.r. vádlott a kábítószer értékesítéséből legalább 722.000 forint bevételre tett szert, mely összeg elvonása – függetlenül attól, hogy az jelenleg fellelhető-e, lefoglalásra került-e – a fent hivatkozott rendelkezések értelmében mérlegelést nem tűrő törvényi kötelezettség, ezért a vagyonelkobzás mértékét az ítélőtábla ennek megfelelően módosította. Ez azt jelenti, hogy pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzást kellett elrendelni további, a kábítószer értékestésből származó, de le nem foglalt 453.000 forint összegre is. [50] A bűnügyi költségre vonatkozó döntés módosítását az indokolta, hogy az elsőfokú bíróság – az indokolásában írtakkal ellentétben – az I.r. vádlottat terhelő bűnügyi költség összegének meghatározásánál levonta a kizárólag a II.r. terheltet érintően felmerült toxikológiai szakértői vélemény és a kirendelt védőjének díját, ez utóbbi bűnügyi költség állam által viseléséről azonban elmulasztott dönteni. A bűnügyi költség I.r. vádlottat terhelő összegének ezt meghaladó mérséklésére nem kerülhetett sor, a cselekmény tárgyi súlyához képest feltűnő aránytalanság nem állt fenn. A terhelt beismerése nem jelenti azt, hogy a daktiloszkópiai szakértői vélemény beszerzésére szükségtelenül került sor, míg az I.r. vádlottra terhelt vegyész szakértő díja kizárólag a Terhelt1 tulajdonát képező, tőle lefoglalt kábítószer minták vizsgálatának összegét tartalmazta, abban tehát nem szerepelt tanú6 nyomozás során elkülönített ügyében kirendelt vegyész-szakértő díja. [51] A bűnjelekre vonatkozó elsőbírói rendelkezések törvényesek, a jogszabályi hivatkozások pontosak. [52] Így összességében az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 599. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Budapest,

1. április
2. dr. Borbás Virág Bernadett s.k. a tanács elnöke dr. Raczky Katalin s.k. előadó bíró dr. Ignácz György s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék 214.B.209/2022/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.358/2022/
4. számú ítéletében írt változtatással
5. április
6. napján jogerőre emelkedett. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.358/2022/13-II. Budapest,
7. április
8. dr. Borbás Virág Bernadett s.k. a tanács elnöke 11