← Magyarország

Mf.31185/2022/16 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Amennyiben a kollektív szerződés megkötését követően a szakszervezet az új Ptk. hatálybalépése után elveszíti a kollektív szerződéskötési képesség feltételeként előírt mértékű taglétszámot; abban az esetben a kollektív szerződés módosítása, megszüntetése körében sem minősül félként. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Mf.31.185/2022/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a dr. Záhonyi Zsolt törvényes képviselő által képviselt Felperes1 (Felperes címe) felperesnek – a Pál és Kozma Ügyvédi Iroda (Alperesi képviselő címe, ügyintéző: dr. Pál Lajos ügyvéd) által képviselt Alperes1 (alperes1 címe) I. rendű, dr. Szabóné dr. Szilády Erika ügyvéd (II.r. alperesi jogi képviselő címe) által képviselt Alperes2 (alperes2 címe) II. rendű, és Simonné dr. Baráth Andrea kamarai jogtanácsos által képviselt Alperes3 (Cím4.) III. rendű alperesek ellen kollektív szerződéskötési képesség megállapítása és kollektív szerződés módosításának érvénytelensége tárgyában indult perében a Fővárosi Törvényszék 11.M.70.047/2022/
  2. számú ítéletével szemben a felperes által
  3. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 210.000 (kétszáztízezer) forint + áfa, továbbá a III. rendű alperesnek 30.000 (harmincezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési eljárás 15.000 (tizenötezer) forint összegű illetékét az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság határozata és az általa megállapított tényállás [1] A Fővárosi Törvényszék a
  4. június 8-án hozott 11.M.70.047/2022/
  5. számú ítéletében elutasította a felperes keresetét és 114.300 forint elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezte az I. rendű alperes javára. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.185/2022/16 2 [2] Megállapította, hogy az I. rendű alperes
  6. március 1-jei hatállyal kollektív szerződést kötött a felperessel, továbbá a II. és III. rendű alperesekkel, akik az akkor hatályban volt, a munka törvénykönyvéről szóló
  7. évi XXII. törvény (a továbbiakban: régi Mt.)
  8. §

(4)bekezdése értelmében reprezentatív szakszervezetnek minősültek, vagyis jogosultak voltak kollektív szerződés megkötésére. [3] A kollektív szerződés megkötését követően az I. rendű alperes szervezete több átalakításon is átesett, ennek keretében
  1. január 1-jével létrejött a Zrt.. A felperesi szakszervezet tagjainak döntő többségét alkotó m.vezetők az átszervezések eredményeképpen átkerültek ehhez a társasághoz, mint új munkáltatóhoz. Ennek következtében az I. rendű alperesnél a felperesnek csekély számú tagja maradt, emiatt a
  2. július 1-jével hatályba lépett, a munka törvénykönyvéről szóló
  3. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 276.§
(2)bekezdés a) pontja alapján az I. rendű alperes vonatkozásában már nem rendelkezett kollektív szerződéskötési képességgel. A 2000-ben aláírt kollektív szerződést az alperesek
  1. november 4-én kelt megállapodásukban módosították. Az I. rendű alperes a módosítást munkaviszonyra vonatkozó szabályként kihirdette és azt ekként ismeri el. [4] Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem alapján azt vizsgálta, hogy a felperes rendelkezik-e a
  2. március 1-jén megkötött kollektív szerződés vonatkozásában a szerződés módosítása, illetve felmondása tekintetében kollektív szerződéskötési jogosultsággal, illetve ennek követeztében a
  3. november 4-én kelt módosítás a felperesi aláírás hiányában érvénytelennek minősül-e. [5] Az elsőfokú bíróság nem vitatott tényként állapította meg, hogy a felperes
  4. (helyesen: 2000.) március 1-jén két másik szakszervezettel együtt jogosult volt kollektív szerződés megkötésére. Nem volt vitatott továbbá, hogy a felperes I. rendű alperesnél munkaviszonyban álló szakszervezeti tagjainak száma
  5. január 1-jén, illetőleg azt követően sem érte el a kollektív szerződés megkötéséhez az Mt.
  6. §
(2)bekezdés a) pontjában előírt 10 %-os munkavállalói küszöbértéket. [6] Az elsőfokú bíróság elsődlegesen a Pp. 172. §
(3)bekezdése alapján a megállapítási kereset előterjesztésének a feltételeit vizsgálta. A felperes e körben arra hivatkozott, hogy a kollektív szerződés módosításához, felmondásához kapcsolódó joga érvényesítése érdekében terjesztette elő a keresetét. Ezzel kapcsolatos aggodalma megalapozott volt, mivel
  1. november 4-én hozzájárulása nélkül került sor a megállapodás módosítására. A felperes ezen kívül a szerződésmódosítás semmisségére hivatkozott azzal összefüggésben, hogy a hozzájárulása nélkül megkötött megállapodás jogszabállyal ellentétes, vagyis érvénytelen. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.185/2022/16 3 [7] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint további jogszabályhely és jogi érvelés hiányában is megállapítható volt a fentiek alapján, hogy fennálltak a megállapítási kereset előterjesztésének jogszabályban meghatározott feltételei, ezért indokolt volt a felperesi kereset érdemi vizsgálata. [8] Az Mt.
  2. §
(2)bekezdése, illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
  2. §
(1)bekezdése értelmezésével vizsgálta a felperes kollektív szerződéssel összefüggő jogosultságát, kitérve a Kúria EBH2018.M.6 számú elvi határozatában kifejtettekre. [9] Az elvi határozat kapcsán kifejtette, hogy a Kúria az Mt.
  1. §-ának egy korábban hatályban volt szövege alapján hozott határozatot, továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló
  2. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) rendelkezései vizsgálatával járt el. A
  3. március
  4. napjával hatályba lépett új Ptk.-val új jogalkotói koncepció jelent meg és ez kihatott a munkajog területén a polgári jogi szabályok alkalmazására. A változás abban nyilvánult meg, hogy a régi Ptk. kötelmi rendelkezései a munkajogi szabályok általános háttérjogszabályaként voltak alkalmazhatóak. Az új Ptk. hatálybalépésével, az Mt.
  5. §-a módosítása nyomán azonban a jogi szabályozás már nem teszi lehetővé a polgári jogi rendelkezések általános háttérjogszabályként történő alkalmazását. A hivatkozott szabály (Mt.31.§) ugyanis tételesen felsorolja a munkajogviszonyban alkalmazható Ptk. rendelkezéseket. Ebből következően, amennyiben az Mt. kifejezetten nem utal a Ptk. valamely rendelkezésére, úgy annak alkalmazására jogszabályi felhatalmazás hányában a munkajogi jogviszonyban nincs lehetőség. Ezt az érvelést támasztja alá az 1/
  6. (V. 20.) KMK vélemény I.
  7. pontja is, amely az Mt.
  8. §ával összefüggésben azt rögzítette, hogy e szabály felhatalmazása hiányában a Ptk. szabályok alkalmazására a munkajogviszonyban nincs lehetőség. [10] Ebből következően a Ptk.-nak a szerződés módosítására vonatkozó rendelkezései általánosságban a munkajogviszony keretében nem alkalmazhatóak, ezért ezzel összefüggő jogelvre sem lehetett alappal hivatkozni jelen perben. A Ptk. 6:
  9. §
(1)bekezdése közvetlen alkalmazása amiatt is indokolatlan volt, mert ezzel azonos tárgyban az Mt. tartalmaz szabályokat. Az Mt. 58. §-a, továbbá 276. §
(8)bekezdése nem teszi lehetővé azt, hogy a kollektív szerződés tekintetében fél legyen az a szakszervezet, amelyik a létszámlimitet utóbb éri el. [11] Az elsőfokú bíróság a Ptk. 6:191. §
(1)bekezdésére alapított felperesi érvelést ellentmondásosnak találta amiatt, mivel a Ptk. 6:191. §
(3)bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a szerződés módosítására a szerződés megkötésére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. A magánjogi jogirodalom egyértelmű álláspontja, hogy a szerződés közös megegyezéssel való módosítása lényegében a szerződés valamely elemét érintő újabb szerződéskötésként értelmezhető. Ebből következően a szerződés létrejöttére irányadó rendelkezéseket kell a módosítás során is alkalmazni. Ennek alátámasztásául az elsőfokú bíróság konkrét jogirodalmi álláspontra is hivatkozott, mely szintén azt támasztja alá, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.185/2022/16 4 szerződés módosításakor irányadónak kell tekinteni a szerződés megkötésével kapcsolatosan az Mt. 276. §
(2)bekezdésében megfogalmazott rendelkezéseket. [12] A felperes nem adott elő jogi érvelést azzal kapcsolatban, hogy egyik Ptk. rendelkezés alkalmazása esetén az ezzel szorosan összefüggő másik rendelkezés azonos tárgykörben miért nem alkalmazható. A jogszabályok közötti válogatásra az elsőfokú bíróság az egységes bírói gyakorlatra hivatkozva nem látott lehetőséget és a felperesi keresetet a Ptk. 6:191. §
(1)bekezdése alapján nem találta alaposnak. [13] A Ptk.
  1. § körében kifejtette, hogy létező jogelv, a szerződés csak a megkötésében részt vett felek beleegyezésével, hozzájárulásával módosítható. Ez a munkaügyi ítélkezési gyakorlatban is jelen van, a régi Mt. ugyanis kizárólag a szerződés megkötése körében rögzítette az alanyi feltételeket, a kollektív szerződés módosításáról nem tartalmazott rendelkezéseket. Ezért volt szükség a jogszabály bírói gyakorlat által történő értelmezésére és ennek következtében az „aki kötötte, módosíthatja” elv érvényesítésére. A régi Ptk. szabályozása értelmében ugyanis a szerződés megkötésében részt vett fél abban az esetben is jogosult volt a szerződés módosítására, amennyiben időközben elveszítette a szerződéskötési képességét. A hatályos Ptk. szerint a felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerződés tartalmát. Mindebből két következtetés vonható le, egyrészt az, hogy a felek szerződéskötési szabadságának része a szerződés módosítás lehetősége. Lényeges azonban, hogy a szerződés módosítására csak a felek lehetnek jogosultak, külső harmadik személy nem. Ez az értelmezés tételesen is megjelenik az Mt.
  2. §-a és
  3. §
(8)bekezdése rendelkezéseiben. [14] Kifejezetten egyik Ptk. szövegváltozat sem tartalmazott rendelkezést arra, mi történik akkor, ha az egyik szerződést kötő fél elveszíti a szerződéskötési képességét. Az általános kötelmi jogi rendelkezésekből azonban nem vezethető le olyan tartalom, hogy a szerződést kötő felet a szerződéskötési képessége hiányában megilletné a szerződésmódosításhoz való jog. [15] Az elsőfokú bíróság hivatkozva az EBH2002.684 és az EBH2018.M.6 számú elvi határozatokra kifejtette, hogy a szerződéskötési képesség elveszítése és ennek kapcsán a szerződés módosítása kifejezetten a munkajogban merül fel kérdésként. A korábbi szabályozás alapján meghozott határozatokból az következett, hogy a kollektív szerződés módosítására azok a szakszervezetek voltak jogosultak, amelyek az adott kollektív szerződést megkötötték. A szakszervezetnek ezt a jogát nem érintette, amennyiben utóbb már nem minősült reprezentatív szakszervezetnek. [16] A fenti döntésekben kifejtett elvi tartalom értelmezése körében az elsőfokú bíróság szükségesnek tartotta az azóta megvalósult jogszabályváltozások, a jogalkotói célok értékelését, figyelemmel az ennek nyomán kialakult bírósági gyakorlatra. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.185/2022/16 5 [17] Megállapította, hogy a korábbi anyagi jogi szabályozás alapján a kisebb szakszervezetek az előfeltételek vizsgálata nélkül, félként vehettek részt kollektív szerződés megkötésében és később annak módosításában. Ezt az értelmezést erősítette az EBH2002.684 döntés is. A régi Mt. megengedőbb szabályozása és az ennek nyomán kialakult gyakorlat, tehát érvényesítette az „aki kötötte, az módosíthatja” elvet. [18] Az új törvényi szabályozás azonban lényegesen eltért, mert egy egységes szerződéskötési feltételt vezetett be az Mt. 276. §
(2)és
(3)bekezdése révén. Ennek eredményeképpen amennyiben a kisebb szakszervezetek nem tudják teljesíteni a törvényi feltételt, úgy a kollektív szerződés megkötéséből ki vannak zárva. Ez a szigorúbb szemlélet annak a következménye, hogy a kollektív szerződés munkajogi szabályként értelmezendő, hiszen azt az Mt.13.§-a a munkajogviszonyban jogforrási erővel ruházza fel. Ebből következően a kollektív szerződés befolyásolni tudja a munkaviszony tartalmát. A jogalkotó azzal kívánta erősíteni a kollektív szerződés jogforrási jelentőségét, hogy erre tekintettel szigorúbb szabályozást épített be a kollektív szerződés megkötésének folyamatába. [19] Az elsőfokú bíróság hivatkozott a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről, és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Mth.) 85. §
(41)bekezdésével hatályba lépett Mt. 281. §
(4),
(5)bekezdésére, amely konkrét iránymutatást ad a kollektív szerződéskötési képesség elvesztése esetére. Az elsőfokú bíróság az Alaptörvény 28. Cikkére figyelemmel az Mth. 15. §
(1),
(2)bekezdését és 85. §
(41)bekezdését, továbbá az Mt.
  1. § és
  2. §-ához kapcsolódó törvényi indokolást is figyelembe vette. A
  3. §-ához fűzött indokolás szerint kifejezetten jogalkotói cél volt, hogy a szakszervezet kollektív szerződéskötési képessége elvesztéséről és annak joghatásairól is legyen rendelkezés. A szerződéskötési képesség elvesztését ez alapján a bíróság a teljes alanyi jogképesség megszűnésének tekintette, vagyis a szakszervezet jogutód nélküli megszűnésével azonosította. Mindebből az következett, amennyiben egy szakszervezet elveszíti a szerződéskötési képességét, azzal lényegében az alanyi képességét veszíti el és nemcsak a szerződés megkötésével, hanem a módosításával járó jogosultságokat sem gyakorolhatja. [20] Az elsőfokú bíróság ezt az értelmezést összhangban állónak találta azzal, hogy a kollektív szerződés súlya növekedett, mivel annak a normatív tartalmát hangsúlyozza a jogszabály. Az abban résztvevő felek kvázi jogalkotásra rendelkeznek törvényi felhatalmazással, ezért speciális elvárások érvényesülnek annak érdekében, hogy a kollektív szerződés kialakításában csak kellő súllyal, felhatalmazással rendelkező szakszervezetek vehessenek részt. [21] Az elsőfokú bíróság figyelembe vette továbbá az Mt.
  4. §
(2)bekezdése értelmében, hogy amennyiben csak egyetlen szakszervezet rendelkezik a jogszabályban meghatározott taglétszámmal, úgy ez a szakszervezet rendelkezik felhatalmazással a kollektív szerződés megkötésére, a többi, alacsonyabb taglétszámú szakszervezet azonban nem. Ezzel a Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.185/2022/16 6 jogalkotó azt a célt kívánta elérni, hogy ne maradjon hatályban olyan kollektív szerződés, amelyet a minimális reprezentatív feltételekkel nem rendelkező szakszervezet kötött meg. A jogalkotó tehát ki kívánta zárni a kollektív szerződés megalkotásából azokat a szakszervezeteket, amelyek nem rendelkeznek kellő munkavállalói képviselettel. Amennyiben egyetlen szakszervezet kötötte a kollektív szerződést és ez a szakszervezet utóbb nem rendelkezik a minimális munkavállalói taglétszámmal, úgy a kollektív szerződés hatálya megszűnik, mivel a szakszervezetnek nincs törvényi felhatalmazása arra, hogy kollektív szerződés alanya legyen. Ebből következően a hatályos szabályozásban már nem érvényesül az „aki megkötötte, az módosíthatja” elv. A megváltozott jogszabályi környezet eredményeképpen nem az jogosult módosítani a kollektív szerződést, aki megkötötte, hanem az, aki kollektív szerződés megkötésére félként törvényi felhatalmazással rendelkezik, amint ezt az Mt. 276. §
(8)bekezdéséhez fűzött kommentár is tartalmazza. [22] Az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak a felperes azon érvelését, hogy jogszabályi rendelkezés hiányában, vagyis a jogalkotó hallgatása miatt a reprezentációs kvóta kizárólag a kollektív szerződés megkötésére vonatkozik és annak módosítása esetén nem alkalmazható. A jogalkotó ugyanis a törvény indokolásából kitűnően a kollektív szerződési képesség elvesztését lényegében a szakszervezet jogutód nélküli megszűnésével azonosítja. Ebből következően szükségtelen volt külön rögzíteni, hogy ez kihat a kollektív szerződés módosításával kapcsolatos jogosultságra is. [23] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság nem találta jelen jogvitában alkalmazhatónak az EBH2002.684 és az EBH2018.M.6 számú döntéseket. A hivatkozott határozatokat megalapozó polgári jogi szabályozás megváltozott, azóta az Mt. rendelkezései is eltérnek, mivel a szerződéskötési képességhez, ennek részeként a szerződés módosításához minimális taglétszám meglétét írja elő a jogszabály. Lényegében ebből következően a felperes a kollektív szerződéskötési képessége elvesztésével már nem minősül félnek, emiatt tehát nem jogosult a kollektív szerződés módosítására sem. Ezért az alperesek jogszerűen jártak el, amikor a
  1. november 4-i kollektív szerződés módosítás során a felperes mellőzésével azt, mint szerződő felek írták alá. A felperes fellebbezése [24] Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen annak megváltoztatásával a keresetnek helyt adó érdemi döntés meghozatalát kérte annak megállapításával, hogy rendelkezik az I. rendű alperesnél a kollektív szerződés felmondása és módosítása jogával a
  2. március 1-jén hatályba lépett kollektív szerződés tekintetében és erre tekintettel annak
  3. november 4-i módosítása érvénytelen. [25] A felperes másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.185/2022/16 7 [26] Fellebbezésében kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a releváns jogszabályokat nem megfelelően értelmezte és téves jogi következtetésekre jutott, jogszabálysértő módon tért el az EBH2002.684 és EBH2018.M.6 számú elvi tartalmú döntésektől. [27] Az Mt.
  4. §
(2)bekezdés a) pontja kizárólag a kollektív szerződés megkötésére tartalmaz rendelkezést, ezért az elsőfokú bíróság helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a reprezentációs követelményeket a kollektív szerződés módosításakor is alkalmazni kell. Amennyiben nincs munkajogi szabály valamely jogi helyzet rendezésére, úgy a polgári jogi elvek és a polgári jogi szabályok alkalmazandóak, az Mt.
  1. §-a kifejezett felsorolása hiányában is. Ezzel nem áll ellentétben az 1/
  2. (V. 20.) KMK vélemény sem. A vélemény azon alapult, hogy volt olyan munkajogi szabály a versenytilalmi megállapodások körében, amely szükségtelenné tette az Mt.
  3. § alapján a polgári jogi szabályok alkalmazását. Ugyanilyen munkajogi szabály a jelen jogvitára vonatkozóan a kollektív szerződés módosítása körében nincsen, mivel az Mt.
  4. §
(2)bekezdés a) pontjának értelmezését a Kúria gyakorlatára is figyelemmel nem lehet eltérően, kiterjesztően értelmezni. [28] A felperes ellentmondásosnak találta, hogy az elsőfokú bíróság az ítélete [34] bekezdésében a Ptk. 6:191. §
(3)bekezdésére hivatkozva azt állapította meg, hogy a szerződés módosításakor azt irányadónak kell tekinteni, holott ez a szabály sem szerepel az Mt.
  1. §-ában. [29] A szerződéskötési képességét elveszített fél a szerződés módosítására irányuló képességét automatikusan, azaz a jogszabály kifejezett rendelkezése hiányában nem veszítheti el. Ezt az értelmezést tükrözik azok a kúriai határozatok, amelyeket az elsőfokú bíróság mellőzött, holott az EBH2018.M.6 határozatában a Kúria az Mt.
  2. július 1-je óta változatlan rendelkezéseit értelmezte. [30] Az elsőfokú bíróság szerint az általános kötelmi jogi jogelv nem hordoz magában olyan tartalmat, mely szerint a szerződést kötő felet a szerződéskötési képessége elvesztése esetén megilletné a szerződés módosításához való jog. Ez azonban fordítva is értelmezhető, vagyis az ellenkezőjére irányuló következtetést sem lehet levonni, hiszen éppen a kivételt kellene szabályozni és kifejezetten rendelkezni róla. A jogok korlátozása ugyanis kiterjesztő jogszabályértelmezéssel nem lehetséges. [31] Az elsőfokú bíróság abban a releváns kérdésben sem foglalt állást, hogy a felperes pontosan mikor vesztette el a kollektív szerződés módosítására irányuló képességét. Az elsőfokú bíróság ugyanis több eltérő időpontot rögzített az ítéletében. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.185/2022/16 8 [32] Álláspontja szerint az I. rendű alperesnél hatályos kollektív szerződésnek jogképes jogalanya maradt, új szerződés megkötésére nem, de a fennálló szerződés módosítására továbbra is jogosult. Jogképessége folyamatosan fennáll, amit a perben álló felek sem vitattak. Ezzel egyébként ellentétben állt az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy a szakszervezet jogutód nélküli megszűnésével azonosította a kollektív szerződéskötési képesség elvesztését. Ez utóbbi feltételek, figyelemmel a Ptk. 3:
  3. § és 3:
  4. §-ában foglaltakra, nyilvánvalóan nem következtek be, a felperesi szakszervezet jogképessége nem korlátozott, jogalanyiságát nem vesztette el. Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelme [33] Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben történő marasztalását kérte. [34] Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a releváns jogszabályt helyesen értelmezte, erre alapítva helyes döntést hozott. Fenntartotta az elsőfokú eljárás során kifejtett érvelését, a fellebbezés alapján pedig rámutatott, hogy az Mt.
  5. §
(2)bekezdés a) pontja értelmében a jogosultság tekintetében nem lehet különbséget tenni, vagyis nem választható el a szerződés megkötésére, vagy módosítására vonatkozó jogosultság kérdése. Ebből következően az a fél, amelyik jogalanyi minőségét a szerződés megkötése tekintetében elveszíti, a szerződés módosítására sem tehet jognyilatkozatot, hiszen a szerződés módosítását az adott szerződési elem tekintetében új szerződéskötésnek kell tekinteni. [35] A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a munkaviszonyokban olyan polgári jogi szabályok alkalmazására is van lehetőség, amelyekre az Mt. kifejezetten nem ad lehetőséget. Ezzel kapcsolatban a kizárólagosan érvényesülő álláspont a munkajogi gyakorlatban az, hogy a jelenleg hatályos szabályozás értelmében a Ptk. szabályai közül csak azokat lehet alkalmazni, amelyeket az Mt. kifejezetten felhív. Ebből következően nem lehet irányadó jelen jogvitában az elsőfokú ítéletben hivatkozott elvi határozat (EBH2018.M.6), illetve az azt megalapozó ítélet. A hivatkozott döntés indokolása a régi Ptk. 240. §
(1)bekezdésén alapult és ez alapján foglalt állást a Kúria akként, hogy munkajogi szabály hiányában ez a rendelkezés alkalmazandó volt. Az ítélet meghozatala óta azonban az Mt.
  1. §-a módosult, ezért nincs lehetőség a szerződésmódosítással kapcsolatos, az új Ptk. 6:
  2. §ában meghatározott rendelkezések alkalmazására. [36] Alaptalannak találta az elsőfokú ítélet ellentmondásosságával kapcsolatos fellebbezési érvelést is. Rámutatott, hogy az ítélet indokolásának [34]. pontja épp a felperesi érvelés ellentmondásosságára utalt azzal összefüggésben, hogy amennyiben irányadónak kellene tekinteni a Ptk. 6:
  3. §
(3)bekezdését, akkor azt nem lehetne figyelmen kívül hagyni a szerződés módosítása esetén sem. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.185/2022/16 9 A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelme [37] A II. rendű alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte annak helyes indokaira tekintettel. Kifejtette, hogy a jogalkotói cél helyes értelmezésével jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a korábbi jogszabályi környezetben hozott kúriai határozatoktól eltér. Az Mt. 31.§-ának
  1. március
  2. napjától hatályos szövege csak az abban megjelölt Ptk. szabályok alkalmazására ad lehetőséget a munkajogviszonyban. [38] Helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság arra is, hogy a szerződés módosítása valójában az egyes rendelkezések tekintetében új szerződés megkötéseként értelmezendő, ezért a szerződő feleknek teljesülniük kell szerződési jogalanyisággal kapcsolatos előírásokat, az Mt.
  3. §-a szerint. [39] A kollektív szerződés módosítására az Mt.
  4. §
(8)bekezdése tartalmaz speciális szabályt, a szerződéskötési feltételeknek utóbb megfelelő szakszervezetek vonatkozásában. Az ilyen szakszervezetek a szerződés módosítását kezdeményezhetik és annak során tanácskozási joggal vehetnek részt. A felperes értelmezése ezt a szabályt rontaná le. Az elsőfokú bíróság ítéletének [34]. bekezdésében nem volt ellentmondás, hiszen a bíróság éppen a felperesi érvelés ellentmondásosságára kívánt rámutatni a Ptk. 6:191. §
(1)és
(3)bekezdése körében. [40] Az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást arról, hogy a szerződéskötési képesség elveszítése a szerződés módosításának képességére is kihat, hiszen a szerződés megkötésének joga a módosítás jogától nem választható el. Kifejtette továbbá, hogy az Mt. 276. §
(2)bekezdése az új Mt. hatálybalépése, azaz
  1. július 1-je óta változatlan, de az Mt.
  2. §-a jelentősen módosult. A III. rendű felperes fellebbezési ellenkérelme [41] A III. rendű alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes jogtanácsosi munkadíj, mint perköltség megfizetésére történő kötelezését kérte. Kifejtette, hogy a felperes a fellebbezésében csak az elsődleges kereseti kérelme, vagyis a kollektív szerződés felmondási és módosítási jogosultsága körében kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását, fellebbezése nem tartalmazott érvelést a második kereseti kérelem, vagyis a kollektív szerződés módosításának érvénytelensége körében. [42] Az elsőfokú bíróság helytállóan indokolta meg a döntését azzal, hogy a Kúria hivatkozott döntéseitől indokolt volt az eltérés jelen ügyben és helytállóan foglalt állást az Mt.
  3. §-a és az annak alapján az alkalmazandó Ptk. szabályokat illetően is. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.185/2022/16 10 [43] A Pp.
  4. §
(3)bekezdés c) pontja alapján kérte felülvizsgálni az elsőfokú ítélet indokolását a megállapítási kereset előterjeszthetősége vonatkozásában, annak ellenére, hogy csatlakozó fellebbezést, illetve fellebbezést e tárgyban nem terjesztett elő. Álláspontja szerint a megállapítási kereset feltételei nem álltak fenn, mert arra két konjuktív feltétel; a jogvédelem szükségessége és a teljesítés kizárt volta esetében van lehetőség. Lényeges továbbá, hogy jogviszony hiányában nem indítható megállapítási kereset és a felperes nem volt fél a kollektív szerződés tekintetében, mert nem minősült a kollektív szerződés megkötésére jogosult szakszervezetnek. Ezért a szerződés érvénytelenségének megállapítása körében a jogszabályi feltételek hiányában megállapítási keresetet sem terjeszthetett elő. [44] A kereset a II. és III. rendű alpereseket illetően nem tartalmazott jogi érvelést azzal kapcsolatban, hogy esetükben a megállapítási kereset előterjesztésének mik az indokai. Ezen kívül nem volt koherens a kereseti kérelem, mert annak egyik részében a felperes a kollektív szerződés felmondásához és módosításához való joga megállapítását kérte a jövőre vonatkozóan, ugyanakkor egy múltbeli eseményre a 2021. november 4-i szerződéskötésre vonatkozóan kérte az érvénytelenség megállapítását. [45] A felperes nem jelölte meg, hogy mely jogainak az alperesekkel szembeni megóvása indokolta a kereset előterjesztését, azt sem adta elő, hogy milyen jogszabály alapján kéri a kollektív szerződés módosítás érvénytelenségének a megállapítását. Az Mt. 27. § és 28. §-aira nem hivatkozott. A felperes nem minősült félnek a kollektív szerződés tekintetében, ezért egy jövőbeli igénye jogalapját kívánta megteremteni jelen perben. Ezt a kérdést azonban az elsőfokú bíróság nem vizsgálta. Mindezek alapján eltérő indokolással kérte az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Felperesi észrevételek [46] A felperes a másodfokú eljárásban kifejtette, hogy az Mt. 276. §
(8)bekezdése egy speciális szabály, mely alapján a kollektív szerződés megkötésekor megfelelt az akkor hatályos reprezentativitási feltételeknek, ezért a jelenlegi kollektív szerződés tekintetében ezt már nem kellett vizsgálni. A Pp. 172. §
(3)bekezdése szerinti feltételek fennálltak, amint azt az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg. A másodlagos kérelme pedig összefüggött az elsődleges kérelemmel, mert amennyiben van szerződés módosítására irányuló jogosultsága, ez kihatással van a megállapodás módosításának érvényességére. Álláspontja szerint amennyiben az alperesek nélküle is módosíthatnák az I. rendű alperesi kollektív szerződést, úgy a felperesi tagok érdekeinek képviselete jelentősen elnehezülne. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.185/2022/16 [47] 11 A felperes fellebbezése nem alapos. [48] Az elsőfokú bíróság a releváns tényállás helyes megállapításával, az irányadó jogszabályok helyes értelmezésével, megfelelő jogi következtetések levonásával, érdemben jogszerű döntést hozott. [49] Az ítélőtábla mindenekelőtt arra kíván rámutatni, hogy a kollektív szerződés, mint munkaviszonyra vonatkozó szabály megkötésére vonatkozóan speciális szabályok érvényesülnek az Mt.-ben. Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá, az új Mt.-vel összefüggő jogalkotói szándék részeként, hogy a kollektív szerződést a munkajogi szabályok között jogforrási szinten definiálja a törvény (Mt. 13.§). Erre tekintettel helytálló volt az a következtetés, hogy a jogforrásként értelmezett kollektív szerződés megkötésére vonatkozó jogosultság nem valamennyi szakszervezetet, hanem csak a jogszabályban erre feljogosított, minősített szakszervezeteket illeti meg. [50] Az Mt. 276. §
(2)bekezdése értelmében a szakszervezet kollektív szerződés kötésére jogosult, ha a munkáltatónál munkaviszonyban álló tagjainak száma eléri a munkáltatóval munkaviszonyban álló, munkáltatói érdekképviseleti szervezet által kötött kollektív szerződés esetében a kollektív szerződés hatálya alá tartozó munkavállalók létszámának 10 %-át. Ebből következően amennyiben a szakszervezet ezen egyértelmű feltételeknek nem felel meg, abban az esetben a kollektív szerződés vonatkozásában nem rendelkezik jogalanyisággal. Az elsőfokú bíróság ezzel összefüggő érvelése – a fellebbezéssel ellentétben - nem arra vonatkozott, hogy a felperesi szakszervezet a jogalanyiságát általánosságban elvesztette, mivel ezt a kérdést kizárólag az I. rendű alperesi kollektív szerződés vonatkozásában, tehát a szerződés alanyaként értékelte. [51] Az Mt.-hez fűzött Nagykommentár szerint a jogalkotó az egységes szabályozással és a mindenkori taglétszámhoz kötött kollektívszerződés-kötési képességgel azt kívánta elérni, hogy „eljelentéktelenedő” szakszervezet ne maradhasson uralmi állapotban a tényleges legitimációjától függetlenül. [52] A perben eldöntendő kérdés a fentiek figyelembevételével az volt, hogy a kollektívszerződés-kötési képesség elvesztése, mennyiben befolyásolja a korábban megkötött kollektív szerződés módosításával kapcsolatos, a szerződő felet megillető jogokat. [53] Az ítélőtábla értelmezése szerint a fenti legitimációs követelmények a kollektív szerződés módosítása körében is alkalmazandóak. [54] Az elsőfokú bíróság helyesen értelmezte az Alaptörvényre hivatkozva azt a jogalkotói szándékot, amely szerint a kollektívszerződés-kötési képesség elvesztése esetén a szakszervezet a korábban megkötött kollektív szerződés vonatkozásában sem minősül félnek, Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.185/2022/16 12 vagyis a módosítás, megszüntetés tekintetében kizárólag az Mt. 276. §
(8)bekezdésében biztosított lehetőséggel élhet. Ez következik az Mt. 281. §
(4)bekezdéséből is, mely szerint a kollektív szerződés hatályát veszti, ha a kollektív szerződést kötő szakszervezet (szakszervezeti szövetség) a 276. §
(2)-
(3)bekezdés alapján nem jogosult kollektív szerződés kötésére. Önmagában tehát az a tény, hogy a kollektív szerződés megkötésekor valamely szakszervezet rendelkezett szerződéskötési legitimációval, nem jelenti azt, hogy az adott kollektív szerződés megszűnéséig – függetlenül a mindenkori taglétszámától – félnek minősül. A kollektívszerződés-kötési képesség ugyanis nem pusztán polgári jogi szerződéses alanyi képességet jelent, hanem a fentiek szerint valójában jogalkotásra (munkaviszonyra vonatkozó szabály alkotásra) való felhatalmazást, amelynek az Mt.-ben meghatározott különös kellékei vannak (Bankó/Berke/Kiss: Nagykommentár a munka törvénykönyvéhez). [55] Az elsőfokú bíróság helyes és kellően részletezett indokolás alapján mellőzte jelen ügy elbírálásakor az EBH2002.684. és EBH2018.M.6. számú határozatokat. A hivatkozott döntésekben vizsgált rendelkezésekhez képest (régi Mt., illetve az Mt. 2014. március 15. előtt hatályos rendelkezései) ugyanis lényeges eltérés mutatkozik a jogi szabályozásban. Az EBH2018.M.6. számú döntés [32] bekezdésében a Kúria azért látott lehetőséget a régi Ptk. 240. §
(1)bekezdése alkalmazására, mert az Mt. nem tartalmazott eltérő rendelkezést a szerződés módosítása, megszüntetése tárgyában. A jelen jogvitával összefüggésben azonban 2021. november 4-én történt szerződésmódosítás, ezért az ekkor hatályos jogszabályokat kellett figyelembe venni. Emiatt volt indokolt a releváns jogszabályi rendelkezések, így az Mt. 31.§-ának és a 281.§-nak a részletes értékelése is. E kötelezettségének az elsőfokú bíróság maradéktalanul eleget tett, a hivatkozott döntések jelen jogvitában történő alkalmazására a megváltozott jogszabályi környezet miatt nem volt lehetőség, az ezzel kapcsolatos elsőfokú ítéleti érveléssel a másodfokú bíróság egyetértett. Kiemelendő, hogy az Mt. 31.§-a értelmében csak az abban meghatározott Ptk. szabályok alkalmazására van lehetőség, ilyen felhatalmazás hiányában a szerződés módosításával kapcsolatos Ptk. szabályok alkalmazása nem lehetséges. Ezért – a fent kifejtettekre is figyelemmel - abból az elvből sem lehetett kiindulni, hogy az módosíthatja a szerződést, aki megkötötte. [56] A jogalkotó hallgatásával kapcsolatos felperesi fellebbezési érvelés azért nem volt alapos, mert az elsőfokú bíróság által levezetett rendelkezésekből alappal lehetett következtetni a jogi szabályozás körére, tárgyára. Az elsőfokú bíróság döntése meghozatalakor nem alkalmazta a Ptk. 6:191.§
(1)és
(3)bekezdését, csupán a felperesi jogi érvelés ellentmondásosságát kívánta azzal alátámasztani. [57] A másodfokú bíróság elírásnak tekintette az elsőfokú ítélet [28] bekezdésében a
  1. évszámot, mivel a tényállás helyesen tartalmazta a
  2. március 1-jei időpontot. A felperes kollektívszerződés-kötési képessége elvesztésének következményeit a szerződés módosítása, megszüntetése tekintetében az ítélet indokolásából következően alapvetően a Ptk.
  3. március 15-i hatályba lépését követő jogszabályváltozás érintette. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.185/2022/16 13 [58] Figyelemmel arra, hogy a III. rendű alperes az elsőfokú ítélet indokolásával szemben fellebbezést, illetve csatlakozó fellebbezést nem terjesztett elő, a másodfokú bíróság nem találta szükségesnek részletesen értékelni a megállapítási keresettel összefüggésben a másodfokú eljárásban tett előadásait. Az elsőfokú bíróság egyébként a kereseti kérelemben meghatározott megállapítási igényt és annak a Pp.
  4. §
(3)bekezdése szerinti feltételeit helytállóan értékelte. [59] Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 383. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Záró rendelkezések [60] A fellebbezési eljárásban pervesztes felperes köteles a perköltségigényt előterjesztő I. és III rendű alperesek másodfokú perköltségét megtéríteni a Pp. 82.,
  1. §-a értelmében. [61] A perköltségre vonatkozó rendelkezés a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
  2. (VIII. 22.) IM rendelet
  3. § és
  4. §, illetve
  5. §-án alapult. Az I. rendű alperes a költségjegyzék nyomtatványon a megbízási szerződésre alapítva 60.000 forint + áfa óradíj felszámításával terjesztett elő költségigényt, összesen 3,5 óra időtartamban. A III. rendű alperes a fellebbezési ellenkérelmében összesen 30.000 forint összegben határozta meg a fellebbezési eljárásban végzett munka időtartamának rögzítésével a perköltségigényét a jogtanácsosi munkadíjra hivatkozva. A másodfokú bíróság e költségfelszámításoknak megfelelően rendelkezett a másodfokú perköltségről. [62] A fellebbezési illetékre vonatkozó rendelkezés az illetékekről szóló
  6. évi XCIII. törvény (Itv.)
  7. §
(1)bekezdésén és a Pp. 102. §
(6)bekezdésén alapult. [63] A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. október
  2. dr. Orosz Andrea s.k. a tanács elnöke dr. Laczó Adrienn Lilla s.k. előadó bíró dr. Szalai Beatrix s.k. bíró Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.185/2022/16 14

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.