Kfv.37595/2023/6 – Kúria

(3)bekezdése alapján. EUB C-132/21., C-434/

1. Pfv.IV.21.084/2020/
2. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Kfv.V.37.595/2023/
3. A tanács tagjai: Dr. Márton Gizella a tanács elnöke Ságiné dr. Márkus Anett előadó bíró Dr. Darák Péter bíró Dr. Demjén Péter bíró Dr. Stefancsik Márta bíró A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Dr. Kulcsár István ügyvéd (cím2) Az alperes: Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (cím3) Az alperes képviselője: Dudás Hargita Zavodnyik Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: jogi képviselő1; cím5) Az alperesi érdekelt: érdekelt1 (cím4) Az alperesi érdekelt képviselője: Gobert és Társa Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: jogi képviselő2; cím6) A per tárgya: adatvédelmi közigazgatási jogvita A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél: az alperes A felülvizsgálattal támadott határozat: Fővárosi Törvényszék 105.K.700.471/2023/
4. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 105.K.700.471/2023/
5. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja. A felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét 18.000 (tizennyolcezer) forintban, az alperesét 100.000 (százezer) forintban állapítja meg. A végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Kúria V.Kfv.37.595/2023/6-II 2 Indokolás A felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes a egyéb1 Nyrt., az alperesi érdekelti jogelőd (a továbbiakban: érdekelt) részvényese, aki az érdekelt által
6. április 26-ára összehívott éves rendes közgyűlésen (a továbbiakban: közgyűlés) felszólalt, kérdéseket tett fel. A kérdéseire adott válaszokban többnyire elhangzott a neve, további személyes adata azonban nem. [2] A felperes kérte az érdekelttől a közgyűlésről készült jegyzőkönyv alapjául szolgáló hangfelvétel kiadását. Az érdekelt álláspontja szerint a felperes nem kérheti a harmadik személyek kérdéseit és válaszait tartalmazó, őket azonosíthatóvá tévő felvételrészek kiadását, ezért csak a felperes hangját tartalmazó hangfelvételrészek másolatának kiadását biztosította, emellett lehetővé téve a teljes felvétel visszahallgatását. [3] A felperes
7. augusztus 9-én az alperesnél adatvédelmi hatósági eljárás megindítását kérelmezte (a továbbiakban: hatósági kérelem). [4] Az alperes a
8. november 29-én kelt NAIH/2019/6245/
9. számú határozatával a kérelmet elutasította. Megállapította, hogy az érdekelt megválaszolta a felperes hozzáférési jog gyakorlására vonatkozó kérelmét, és a hangját tartalmazó felvétel másolatát kiadta. A kérdéseire adott válaszok a felperes nevén kívül egyéb, rá vonatkozó személyes adatot nem tartalmaztak, így azok nem is minősültek a felperes személyes adatának, amelyből következően az érdekelt nem sértette meg a felperes hozzáférési jogát, amikor kizárólag a felperes személyéhez kapcsolható hanganyag másolatát adta ki. A további részvényesek hozzászólásainak és kérdéseinek kivételével kért, a teljes hangfelvétel magyar és német nyelvű változatának kiadására irányuló igényt megalapozatlannak találta. Az alperes a határozatát az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló
10. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.)
11. §

(2)bekezdésére, valamint a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2016/679 rendelet (a továbbiakban: GDPR) 4. cikk 1. pontjára, 15. cikk

(3)bekezdésére alapította. A kereset és a védirat [5] A felperes keresetlevelet terjesztett elő az alperes határozatának jogszerűségi vizsgálata iránt. Pontosított kereseti kérelmében a határozat megsemmisítését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. A GDPR 4. cikk 1. pontjának, 15. cikk

(3)bekezdésének, valamint az Infotv. 15. §

(1)bekezdés a-b) pontjainak, 15. §

(2)bekezdésének és 17. §

(2)bekezdésének a megsértésére hivatkozott. Értelmezése szerint a közgyűlésen elhangzott kérdéseire adott válaszok is a saját személyes adatai, ezért az alperes a személyes adat definícióját tévesen alkalmazta. E körben utalt az alperesnek a hangfelvételek készítéséről szóló

1. évi tájékoztatójára, valamint az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) C-434/
2. számú ügyben (a továbbiakban: Nowak-ügy) hozott döntésére is, kiemelve, hogy a személyes adat fogalma önkényesen és jogellenesen nem szűkíthető le. Kúria V.Kfv.37.595/2023/6-II 3 Álláspontja szerint a válasz kiadása azon oknál fogva sem sérti a GDPR
3. cikk

(4)bekezdését, mert az érdekelt tisztségviselői nem tiltakoztak a hangfelvétel készítése ellen. Indítványozta előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését, valamint a közgyűlési jegyzőkönyvvezető és a jegyzőkönyvet hitelesítő személy tanúkénti meghallgatását. [6] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy az Infotv. 2. §

(2)bekezdése nem tartalmazza az Infotv. felperes által felsorolt rendelkezéseit, ezért azok a GDPR-ra tekintettel nem relevánsak. A Nowak-ügy sem vehető figyelembe a jelen esetben (az abban foglaltak szerint a vizsgakérdés a kérdező személyes adata, az értékelésben megjelenik a vizsgázó személyes adata), mert a közgyűlésen a felperes kérdéseire adott válaszok nem vonatkoznak a felperes valamely értékelésére. Az álláspontja alátámasztására az EUB C-345/

1. számú döntését (a továbbiakba: Buivids-ügy) hívta fel, kiemelve, hogy a felvételnek csak az a része személyes adat, amely alapján az érintett azonosítása lehetséges, és ez irányadó a hangfelvételekre is; a kép- és hangfelvétel esetén nem minősül a teljes felvétel személyes adatnak. Rögzítette, hogy a
2. évi tájékoztatója nem releváns (nem jogszabály által előírt hangrögzítés történt). Az érdekelt nyilatkozata [7] Az érdekelt a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes polgári peres eljárásban is érvényesítette vele szemben a hangfelvételrészek kiadása iránti igényét, és a nem jogerős elsőfokú ítélettel a kereset elutasításra került (Fővárosi Törvényszék 62.P.24.972/2017/
3. számú ítélet). A polgári bíróság jogerős döntése és a jelen per alperesének kezdeményezése [8] A Fővárosi Ítélőtábla a
4. június 4-én meghozott 2.Pf.20.128/2020/
5. számú ítéletével (a továbbiakban: polgári bíróság jogerős ítélete) az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az érdekeltet – az ítélet [39] bekezdésben rögzített azon ténnyel szemben, hogy a hangfelvétel törlésre került – a felperes kérdéseit és az arra adott válaszokat tartalmazó hangfelvétel kiadására. Az érdekelt ezen ítélettel szemben nem, de a felperes rendkívüli jogorvoslattal élt, a felülvizsgálati eljárás Pfv.IV.21.084/
6. számon folyt. [9] Az alperes a fentiek ismeretében maga is előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését kérte a jelen ügyben a GDPR
7. cikk és
8. cikk, valamint a GDPR
9. cikk

(3)bekezdésének értelmezésével összefüggésében. Az előzetes döntéshozatali eljárás során hozott EUB ítélet Kúria V.Kfv.37.595/2023/6-II 4 [10] A jelen ügyben az elsőfokú bíróság előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett. Az EUB az annak eredményeként hozott C-132/21. számú ítélettel (a továbbiakban: EUB ítélet) az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke fényében értelmezve a GDPR 77. cikkének

(1)bekezdését, 78. cikkének

(1)bekezdését, és 79. cikkének

(1)bekezdését úgy foglalt állást, hogy e rendelkezések lehetővé teszik a jogorvoslatok párhuzamos és egymástól független gyakorlását. A tagállamok feladata, hogy az eljárási autonómia elvével összhangban meghatározzák az e jogorvoslati lehetőségek közötti kapcsolat részletes szabályait, biztosítva a GDPR által garantált jogok védelmének hatékonyságát, a GDPR rendelkezéseinek következetes és egységes alkalmazását, valamint a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jogot. A közigazgatási bíróság jogerős ítélete [11] A Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) a 105.K.700.471/2023/3. számú ítéletével (a továbbiakban: Ítélet, és úgyis mint: közigazgatási bíróság jogerős ítélete) az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 89. §

(1)bekezdés b) pontja alapján. [12] Indokolásában alaptalannak találta a felperesnek az Infotv. rendelkezéseire való hivatkozását, mert a felperes által felhívott előírások a GDPR hatálya alá tartozó adatkezeléseknél nem relevánsak az Infotv. 2. §

(2)bekezdésére figyelemmel. [13] A polgári bíróság jogerős ítéletének és az alperes határozatának viszonyát vizsgálva rögzítette, hogy a közigazgatási hatáskör és a polgári bírósági hatáskör vonatkozásában az EUB ítélet a párhuzamosságot nem zárta ki, a tagállami jogalkotásra tartozónak ítélte a jogorvoslati lehetőségek közötti kapcsolatok részletes szabályainak meghatározását. Az elsőfokú bíróság megállapította ugyanakkor, hogy ilyen részletszabályozás nincs a hazai jogban. Releváns viszont – ha nem is ügydöntő módon – az EUB ítélet [54]-[56] bekezdése, amely a GDPR

1. és
2. cikkének relációjában rögzíti: az egymásnak ellentmondó bírósági határozatok gyengítenék a természetes személyeket a személyes adataik kezelése tekintetében megillető védelmet, az az összhang hiánya miatt jogbizonytalanságot eredményezne. [14] Annak a kérdésnek az eldöntésében, hogy a felperesnek a közgyűlésen feltett kérdéseire adott válaszok a felperes személyes adatai-e, az elsőfokú bíróság a Nowak-ügyben hozott döntést tekintette irányadónak. Az abban az ügyben felmerült személyes adatok osztottsága kapcsán kiemelte: az adott információ a vizsgázóra is vonatkozik, mindemellett a vizsgáztató személyes adatának is minősül. Ennek megfelelően a jelen ügyben a felperes közgyűlésen feltett kérdéseire adott érdekelti tisztségviselői válaszokat is a felperes személyes adatának minősítette, mert azok a GDPR
3. cikk
4. pontjára tekintettel a felperesre „vonatkozó” információk, és megállapította: az alperes megalapozatlanul utasította el a felperes kérelmét arra hivatkozással, hogy az érdekelt nem sértette meg a GDPR
5. cikk

(3)bekezdését. Az Ítélet nem tekintette ugyanakkor relevánsnak az alperes által hivatkozott Buivids-ügyet és a felperes érvelésében szereplő

1. évi alperesi tájékoztatót. A felperes további bizonyítási indítványait (újabb előzetes döntéshozatali kezdeményezés, tanúmeghallgatások) mint szükségteleneket, elutasította. [15] Az új eljárásra előírta az alperesnek, hogy a hatósági kérelemről annak figyelembevételével kell dönteni – szükség szerint a GDPR
2. cikk

(2)bekezdése szerinti korrekciós hatáskörét alkalmazva –, hogy az érdekelt a hangfelvétel, illetve jegyzőkönyv Kúria V.Kfv.37.595/2023/6-II 5 felperes által kért módon történő kiadását a GDPR 15. cikk

(3)bekezdésébe ütközően tagadta meg. A felülvizsgálati kérelem, felülvizsgálati ellenkérelem, észrevétel [16] Az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet az Ítélettel szemben, amelyben kérte elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását. [17] Előadta, hogy az Ítélet sérti a Kp. 84. §

(2)bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §

(1)bekezdését, 279. §

(1)bekezdését és 346. §

(4)-

(5)bekezdéseit, valamint az abban kifejtett jogértelmezés téves, a GDPR 4. cikk 1. pontjába, és 15. cikk

(3)bekezdésébe ütközik. Az EUB Nowakügyben hozott döntésének [35] és [43] pontjaira utalva kifejtette: az a körülmény, hogy valamely kérdésre adott válasz nemcsak a válaszoló, hanem a kérdező személyes adatának is minősülhet, még nem jelenti azt, hogy egy kérdésre adott válasz minden esetben és teljes terjedelmében a kérdező személyes adata. A válasz, az értékelés csak akkor tekinthetők személyes adatnak, ha alkalmasak az érintettre vonatkozó következtetések levonására. A jelen esetben az elsőfokú bíróság a hangfelvétel tartalmát – bár lényegesnek tartotta –, ténylegesen nem vizsgálta, míg az alperesi megállapítás alapján a válaszok a felperes nevén kívül nem tartalmaztak rá vonatkozó adatot; a válaszadó hangja továbbá nem minősül a kérdező (felperes) személyes adatának. [18] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a hozzáférési jog és a hozzáférési jog egyes részjogosítványai tartalmát is tévesen értelmezte, megsértve ezzel a GDPR 15. cikk

(3)bekezdését, valamint az adatelv helyett az iratelvet alkalmazta. Az alperes az Európai Adatvédelmi Testület 1/

1. számú iránymutatására és a Kúria, mint másodfokú bíróság egy közzétett eseti döntésére (Kf.VI.39.065/2020/5.) utalva hangsúlyozta, hogy a hozzáférés biztosítása nem szükségszerűen az adathordozó (írásbeli dokumentum, hangfelvétel) átadásával valósulhat meg; a kezelt személyes adat változatlan másolatának átadása kérhető, és a perbeli esetben a válaszokban ilyen nem volt. [19] A jogbizonytalanság feloldása körében előadta, hogy annak nem felel meg az elsőfokú bíróság eljárása, a polgári bíróság és a közigazgatási bíróság ítélete között ugyan összhang van, mert bár annak ellenére, hogy az uniós jogot azonosan, de helytelenül értelmezik. Az eltérő döntések következtében fellépő jogbizonytalanság jelentette hátrányokat ellensúlyozza, ha a GDPR-nak meg nem felelő bírósági határozatot követően egy, a GDPRnak megfelelő bírósági határozat meghozatala követi. Az előzetes döntéshozatali eljárás során hozott EUB ítélet épphogy a jogalkotó feladataként hangsúlyozta a párhuzamos jogorvoslati eljárások részletes szabályainak kialakítását, a jogbizonytalanságok megakadályozását. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a Nowak-ügyben hozott ítéletet tévesen értelmezte, figyelmen kívül hagyta az ezzel összefüggésben tett nyilatkozatait is. [20] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében az Ítélet hatályban tartását kérte, annak megalapozottságára tekintettel. Jelezte, hogy az alperes nem kérheti a felülvizsgálati eljárásban a hatályon kívül helyezés mellett a kereset elutasítását. Álláspontja szerint az alperes alaptalan, téves indokait az elsőfokú bíróság előtt bemutatott érvrendszerével cáfolta, Kúria V.Kfv.37.595/2023/6-II 6 kérte annak figyelembevételét. Előadta, hogy az alperes a felülvizsgálati kérelemmel az előzetes döntéshozatali eljárás eredményét próbálja megváltoztatni, lényegében „hatályon kívül helyeztetné” a jogerős polgári ítéletet, utalt rá, hogy a perben az alperes a saját állandó gyakorlatával is szembehelyezkedett. [21] Az alperesi érdekelt a felülvizsgálati eljárásban az alperes felülvizsgálati kérelmére észrevételt nem tett. A Kúria döntése és annak jogi indokai [22] Az alperes felülvizsgálati kérelme – az alábbiak szerint – alapos. [23] A Kúria a jogerős ítéletet a Kp.
2. §

(2)bekezdése folytán alkalmazandó 108. §

(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem, csatlakozó felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálja felül. A Kp. 120. §

(5)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálat során a jogerős ítélet meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt a felülvizsgálati kérelemről. [24] A Kúriának az alperes által megjelölt jogszabálysértések vizsgálatával állást kellett foglalnia egyrészt abban a kérdésben, hogy a jelen ügyben a felperes közgyűlésen feltett kérdéseire adott érdekelti tisztségviselői válaszok a felperes személyes adatának minősülneke, a hangfelvétel és a jegyzőkönyv másolatának felperes által kért módon történő kiadásának megtagadása jogsértő volt-e, és ebből következően az elsőfokú bíróság jogszerűen döntött-e, amikor az alperesi határozat jogszabálysértő voltát megállapította. Másrészt a Kúriának – a párhuzamos jogorvoslati eljárásokat érintő – azon kérdésben is határoznia kellett, hogy a polgári bíróság jogerős ítéletétől az elsőfokú bíróság, mint közigazgatási bíróság jogszerűen eltérhetett volna-e, figyelemmel az EUB ítéletben foglaltakra. [25] A GDPR hatálya alá tartozó adatkezelésre az Infotv. 2. §

(2)bekezdése szerint a GDPR-t az ott megjelölt rendelkezésekben maghatározott kiegészítésekkel kell alkalmazni. A GDPR

1. cikk
2. pontja szerint „személyes adat”: azonosított vagy azonosítható természetes személyre („érintett”) vonatkozó bármely információ; azonosítható az a természetes személy, aki közvetlen vagy közvetett módon, különösen valamely azonosító, például név, szám, helymeghatározó adat, online azonosító vagy a természetes személy testi, fiziológiai, genetikai, szellemi, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára vonatkozó egy vagy több tényező alapján azonosítható. [26] Az Infotv.
3. §
4. pontja értelmében személyes adat: az érintettre vonatkozó bármely információ. (Az érintett fogalmát pedig az Infotv.
5. §
6. pontja adja meg, amely szerint érintett: bármely információ alapján azonosított vagy azonosítható természetes személy). [27] Az adott információ/adat kapcsán tehát ahhoz, hogy a személyes adatnak minősülése megítélhető legyen, azt kell vizsgálni, hogy a konkrét adat egy meghatározott személyhez Kúria V.Kfv.37.595/2023/6-II 7 kapcsolódik-e. A GDPR
7. cikk
8. pontja szerinti fenti fogalom meghatározás szerint ugyanis a személyes adat fogalmi ismérve, hogy az az érintettel kapcsolatba hozható legyen, az érintett beazonosítására alkalmas legyen. [28] A perbeli esetben a Kúria elsőként a [23] bekezdésben felsorolt kérdések közül a polgári bírósági és a közigazgatási út párhuzamosságát, az esetleges jogbizonytalanságok megszüntetését, az Ítélet erre vonatkozó – az EUB ítélet elsőfokú bíróság általi értelmezése útján kifejtett – megoldását vizsgálta, a következők miatt. 1.) Ennek a kérdésnek a megválaszolása egyrészt a jelen ügyön túlmutató elvi jelentőséggel bír. 2.) Másrészt a konkrét jogkérdést – a személyes adat minőség fennállását/fenn nem állását – illetően a jogbizonytalanság megszűnt a Kúria polgári ügyben lefolytatott felülvizsgálati eljárása eredményeként hozott Pf.IV.21.084/2020/
9. számú ítéletével, az abban foglalt jogértelmezés ugyanis köti a Kúria jelen ügyben eljáró tanácsát és a jövőre nézve a polgári bíróságokat is. [29] A Kúria a fent hivatkozott elvi kérdésben a jelen ügy tényei alapján megállapította, hogy az EUB ítélet a polgári bírósági jogorvoslat, hatáskör és a közigazgatási út (alperesi hatáskör, közigazgatási bírósági jogorvoslat, hatáskör) párhuzamosságára azt a választ adta, hogy a kérdés tagállami hatáskörbe tartozik. Az elsőfokú bíróság tehát azt helytállóan rögzítette, hogy – bár az EUB ítélet az eljárási autonómia elvével összhangban a tagállami jogalkotásra tartozónak ítélte a párhuzamos jogorvoslati lehetőségek közötti kapcsolatok részletes szabályainak meghatározását –, ugyanakkor a magyar jogrendszerben nincs ilyen részletszabályozás. A tagállami hatáskör fennállásának, és egyben a hazai részletszabályozás hiányának a megállapítását követően azonban az Ítélet téves következtetést vont le az EUB ítélet [54]-[56] bekezdéséből (amely a GDPR
10. és
11. cikkének viszonyát illetően rögzítette, hogy az egymásnak ellentmondó bírósági határozatok gyengítenék a természetes személyeket a személyes adataik kezelése tekintetében megillető védelmet, az az összhang hiánya miatt jogbizonytalanságot eredményezne). [30] A tagállami jogalkalmazó, a tagállami bíróságok feladata az uniós jog értelmezése. A jelen esetben a GDPR a tagállamokban közvetlenül alkalmazandó rendelet. Mindezekből következően, amennyiben az adott ügyben a párhuzamos jogorvoslatok folytán a polgári bíróság jogerős ítélete időben megelőzi a közigazgatási bíróság jogerős ítéletének meghozatalát, de az uniós jog polgári ítélet szerinti értelmezése, illetve alkalmazása téves, az utóbb döntést hozó közigazgatási bíróság eltérhet a polgári bíróság jogerős ítéletétől. A jelen esetben a közigazgatási bíróság, vagyis az elsőfokú bíróság eltérhetett volna a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.128/2020/
12. számú ítéletében foglaltaktól, azt nem kellett volna követnie, hanem saját magának kellett volna megítélnie, hogy a konkrét ügyben a felperes személyes adatának minősültek-e a közgyűlésen az érdekelti tisztségviselők felperesi kérdésre adott válaszai. Ez épphogy a jogbiztonságot szolgálta volna, szemben az Ítéletnek a polgári és a közigazgatási ítéletek közötti összhangot – a jogértelmezés helyességétől függetlenül – előtérbe helyező álláspontjától. Helytállóan mutatott rá az alperes a felülvizsgálati kérelmében, hogy a jogbizonytalanság feloldásának nem felel meg az elsőfokú bíróság eljárása: az nem fogadható el, hogy ugyan a polgári bíróság és a közigazgatási bíróság ítélete között összhang van, az uniós jogot azonosan értelmezik, ha ezzel a téves jogértelmezést követnek, azt emelik ítéleti szintre. Az alperes alappal sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság e körben, a polgári jogerős ítélet helyességét kétségbe vonó alperesi nyilatkozatot figyelmen kívül hagyta, ugyanakkor a felülvizsgálati eljárás során nem ennek volt ügydöntő jelentősége, hanem önmagában az elsőfokú bíróság által választott helytelen megoldási módnak, és annak eredményének. Kúria V.Kfv.37.595/2023/6-II 8 [31] A Kúria jelen tanácsa a személyes adatnak minősülés kérdésében a már hivatkozott, Pf.IV.21.084/2020/
13. számú kúriai ítéletben foglaltakat vette alapul, a Kúria egy
14. szeptember 27-i rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes kérdéseire adott válaszok nem a felperes személyes adatai. A Kúria a felhívott ítéletének jogi indokolása [23] bekezdésében kimondta, hogy személyes adat fogalmi ismérve, hogy az az érintettel kapcsolatba hozható legyen, az érintett beazonosítására alkalmasnak kell lennie (illetve ez vonatkozik a már beazonosított személlyel kapcsolatban levonható következtetésre). A hangfelvétel alapján a rendkívüli közgyűlésről készült jegyzőkönyvben a felperes által feltett kérdésekre adott válaszok nem a felperesre vonatkoztak. [32] A Kúria jelen tanácsa a
15. április 26-i rendes közgyűlés jegyzőkönyve alapján elvégezte ugyanezt a vizsgálatot és azt állapította meg, hogy a felperes kérdéseire adott válaszok szintén nem a felperesre vonatkoztak. A Kúria jelen tanácsa hangsúlyozza, hogy a
16. április 26-i közgyűlési jegyzőkönyvből nem állapítható meg, hogy a válaszok a felperes személyéhez lennének köthetők, a nevén kívül rá vonatkozó adatot nem tartalmaznak, azokból a személyére nem vonható le következtetés, a válaszok ezért nem minősülnek a felperes személyes adatának, így az Ítélet téves következtetést tartalmaz és helytelenül tekintette irányadónak a más tényálláson alapuló Nowak-ügyben foglalt jogértelmezést. Ebből következően az elsőfokú bíróság jogszabálysértő döntést hozott, amikor azt állapította meg, hogy az alperesi határozat megalapozatlanul mondta ki a GDPR
17. cikk

(3)bekezdés – érdekelt általi – megsértésének hiányát. [33] A Kúria a Pf.IV.20.084/2020/

1. számú ítélet jogi indokolásának [24] bekezdésében azt is megállapította, hogy a rendkívüli közgyűlésről készült hangfelvétel törlésre került, ahogy a jelen ügyben a
2. április 26-i rendes közgyűlés jegyzőkönyve is időközben törlésre került. Erre figyelemmel, továbbá a Kúria ítélkező tanácsának jelen végzésében foglalt álláspontjára tekintettel, miszerint az alperes jogsértés nélkül állapította meg, hogy az érdekelt nem sértette meg a GDPR
3. cikk

(3)bekezdését, nincs gyakorlati jelentősége a hozzáférési jog és a hozzáférési jog részjogosítványainak az Ítéletben írt értelmezése kapcsán állást foglalni, ez a kérdés csak a megismételt eljárásra adott iránymutatásban jelent meg (az iránymutatás a hangfelvétel, illetve jegyzőkönyv „felperes által kért módon” történő kiadását említette). Ennek vizsgálata a per fő kérdésére adott válasz tükrében okafogyottá vált. Megjegyzi a Kúria, hogy az alperes megfelelően utalt az iratelv helyett az adatelv alkalmazására. [34] A fentiekben kifejtettek szerint jogsértő Ítéletet a Kúria a Kp. 115. §

(2)bekezdése folytán alkalmazandó 110. §

(1)bekezdés c) pontjára figyelemmel, a Kp. 121. §

(1)bekezdés a) pontja értelmében hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Az alperes elsődleges felülvizsgálati kérelme alapján megjegyzi, hogy a Kp. 121. §

(1)bekezdése szerint a kereset elutasításával járó megváltoztatási jogköre nincs. [35] Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak a Kúria jelen végzésében foglalt jogértelmezés alapján kell eljárnia és döntenie a személyes adatnak minősülés kérdésében és az alperesi határozat jogszerűsége tárgyában. A döntés elvi tartalma Kúria V.Kfv.37.595/2023/6-II 9 [36] I. Amennyiben a nyilvános részvénytársaság közgyűlésén kérdést feltevő személy kérdéseire, a részvénytársaság tisztségviselői által adott válaszok a kérdező nevén kívül más, a személyére vonatkozó adatot, az adatból a személyére levonható következtetést nem tartalmaznak, akkor a válaszok nem minősülnek a kérdező személyes adatának. [37] II. Az ilyen válaszok tekintetében kért, a válaszokat teljes egészében tartalmazó hangfelvétel másolat kiadása megtagadásának megítélése a GDPR 15. cikk

(3)bekezdése alapján. Záró rész [38] A Kúria a Kp. 115. §

(2)bekezdése folytán irányadó 107. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson határozott, figyelemmel a tárgyalás tartására irányuló kérelemre. [39] A Kúria a felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét a Kp. 35. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 81. §

(1)és

(5)bekezdése, valamint a Kp. 115. §

(2)bekezdése és 110. §

(3)bekezdése alkalmazásával csak megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróságnak kell döntenie. A felperes ügyvédi munkadíj címén összesen 6 munkaórát, az alperes ügyvédi munkadíj címén megbízási szerződésre hivatkozással 350.000 forintot számított fel, beadványok elkészítésével és a tárgyaláson való megjelenéssel összefüggésben. A Kúria a felperes esetében a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IMr.) 3. §

(3)és

(5)bekezdései alapján határozta meg – a meg nem határozható pertárgyértékre tekintettel – 3.000 forint/munkaóra alapulvételével a felperes perköltségét 18.000 forintban. Az alperes esetében az IMr. 2. §

(1)bekezdése és 3. §

(6)bekezdése alapján 100.000 forint felülvizsgálati költséget állapított meg, az elvégzett munkával arányban állóan. Az alperesi érdekeltnek költsége nem merült fel, ezért annak megállapításáról határozni nem kellett. [40] A Kúria végzése ellen a további felülvizsgálatot a Kp.

1. § d) pontja kizárja. Budapest,
2. november
3. Dr. Márton Gizella s.k. a tanács elnöke Ságiné dr. Márkus Anett s.k. előadó bíró Dr. Demjén Péter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Darák Péter s.k. bíró Dr. Stefancsik Márta s.k. bíró