← Magyarország

Mf.31032/2025/9 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A rövidített indokolás törvényi feltételei hiányában az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése nem mellőzhető. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Mf.31.032/2025/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Név1 hozzátartozó meghatalmazott (Cím1) által képviselt Felperes1 (Cím1) felperesnek – a Maklári Ügyvédi Iroda (alperesi jogi képviselő címe, ügyintéző: ifj. dr. Maklári László ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperesi cím) alperes ellen fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése, sérelemdíj és egyéb követelés tárgyában indult perében a Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.104/2023/
  2. sorszámú ítélete ellen a felperes által
  3. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta az alábbi végzést: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A fellebbezési eljárás illetékét 360.000 (háromszázhatvanezer) forintban állapítja meg. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság határozata és az általa megállapított tényállás [1] A Balassagyarmati Törvényszék a
  4. november
  5. napján meghozott 3.M.70.104/2023/
  6. számú ítéletével az alperes
  7. november 14-én kelt „szóbeli” figyelmeztetését semmisnek minősítette, egyebekben a felperes keresetét elutasította. [2] Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes
  8. november 16-tól határozatlan idejű munkaviszonyban állt a Cégnév1.-vel (a továbbiakban: kölcsönbeadó) munkaerő-kölcsönzés céljából. A munkaszerződéshez kapcsolódó tájékoztató szerint a kölcsönvevő munkáltató az alperes volt, ahol a felperes raktáros munkakörben volt foglalkoztatva. A közvetlen felettese Név2 raktárvezető volt. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.032/2025/9 2 [3] Az alperes
  9. november 7-én Szabálytalansági jegyzőkönyvet vett fel amiatt, mert a felperes az ellenőrzés során a gépkezelői jogosítványát nem tudta felmutatni. Ez volt a második alkalom, amikor a felperes foglalkoztatása során Szabálytalansági jegyzőkönyvet vettek fel. Ezt követően,
  10. november 14-én az alperes határozat elnevezéssel intézkedést hozott, amelyben a Munka törvénykönyvéről szóló
  11. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
  12. §-ára, illetőleg a Kollektív Szerződés
  13. pontjára hivatkozva megállapította, hogy a felperes megszegte a munkaviszonyból eredő kötelezettségét, ezért jogkövetkezményként „szóbeli figyelmeztetésben” részesítették. Az alperes az intézkedést azzal indokolta, hogy a felperes
  14. november 7-én nem tudta felmutatni a gépkezelői jogosítványát, mert azt nem tartotta magánál. [4]
  15. március 7-én az alperes megállapodást ajánlott a felperesnek arról, hogy az előbbi figyelmeztetést visszavonják, amennyiben a felperes azzal kapcsolatban semmilyen követelést nem érvényesít sem az alperessel, mint kölcsönbeadóval szemben és kezdeményezi a már megindított eljárások megszüntetését. A felperes a megállapodást nem írta alá, az alperes ennek ellenére a figyelmeztetést a
  16. március 20-i intézkedésével egyoldalúan visszavonta. [5] A kölcsönbeadó
  17. április
  18. napján e-mailben felmondást közölt a felperessel, amelyben az Mt.
  19. §

(2)bekezdésére hivatkozva megszüntették a munkaviszonyát. A felmondás indokolása szerint az alperes, mint kölcsönvevő a kikölcsönzés megszüntetését kezdeményezte, ezért a munkáltató (kölcsönbeadó) a továbbiakban nem tudja foglalkoztatni a felperest az általa betöltött munkakörben. A felmondás indokolása arra is kitért, hogy az Mt. 220. §
(1)bekezdése értelmében a kikölcsönzés megszűnése a kölcsönbeadó működésével összefüggő oknak minősül. A kölcsönbeadó az előbbi felmondást ugyanezen a napon e-mailben visszavonta téves kiküldésre hivatkozva, a felmondás visszavonásához a felperes nem járult hozzá, az erre vonatkozó nyilatkozatot nem írta alá.
  1. április 23-án a kölcsönbeadó ismételten felmondást bocsátott ki, amellyel megszüntette a felperes munkaviszonyát az előző felmondással megegyező indokolás alapján. [6] A felperes a keresetében a fegyelmi eljárás tisztázását és a határozat megsemmisítését kérte. Hivatkozása szerint nem biztosították, hogy a fegyelmi eljárásban személyesen részt vehessen, megtehesse az észrevételeit. Érdemben is vitatta a figyelmeztetést, mivel a targoncavezetői jogosítványát a munkaviszony létesítésekor bemutatta, azt lefénymásolták. Senki nem hívta fel a figyelmét arra, hogy a jogosítványt a munkavégzés során folyamatosan magánál kell tartania. A figyelmeztetést megelőző Szabálytalansági jegyzőkönyvet a munkáltató részéről nem írták alá, arra sem voltak tekintettel, hogy a fegyelmi eljárás alatt a szabadságát töltötte. [7] A felmondást is vitatta, állította, hogy Név2 raktárvezetővel, a közvetlen felettesével megromlott a viszonya és megtorlás miatt szüntették meg a munkaviszonyát. Ennek az volt az előzménye, hogy
  2. szeptember 21-én egy többoldalas írásbeli Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.032/2025/9 3 észrevételt terjesztett elő a munkaterületén tapasztalt hiányosságokról. Ezt követően a felettese viselkedése megváltozott, majd számos jogsértés történt az alperes, illetőleg a közvetlen felettes részéről. A fegyelmi határozat alaptalan volt, mert semmilyen vétkesség nem volt megállapítható a terhére. A munkáltatóhoz címzett beadványát követően egy hónapon belül két Szabálytalansági jegyzőkönyvet is felvettek. Név2 korábban kifejezetten meg volt elégedve a munkavégzésével. [8] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a felperes a perfelvétel során a keresetét megváltoztatta és a felmondás jogellenességére hivatkozva 12 havi munkabére megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete szerint azért szüntették meg a munkaviszonyát, mert az írásba foglalt figyelmeztetés visszavonásáról szóló megállapodást nem írta alá. A felmondás jogellenességét eredményezte az is, hogy a kikölcsönzés megszüntetését az alperes, mint kölcsönvevő cég nem indokolta meg. Ezen kívül sérelemdíj megfizetését is kérte a munkatársak jóhírnév és becsületsértő megnyilvánulásai miatt. [9] Az elsőfokú bíróság az ítéletében a polgári perrendtartásról szóló
  3. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  4. §
(1)bekezdés d) pontjára hivatkozva rövidített indokolást közölt, vagyis a 347. §
(2)bekezdése alapján a döntése a megállapított tényeket, a felek per tárgyára vonatkozó kérelmét, nyilatkozatait tartalmazta. Ezen kívül az ítélet alapjául szolgáló jogszabályként megjelölte az Mt. 13. §-át, 15. §-át, 27. §-át, 29. §
(4)bekezdését,
  1. §-át,
  2. §
(1)bekezdés b) pontját, 65. §
(1)bekezdését,
  1. §-át, továbbá a
  2. §
(1)bekezdését, a
  1. §-t, az Mt.
  2. § és
  3. §-át, az Mt.
  4. §-a alapján alkalmazandó, a polgári törvénykönyvről szóló
  5. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:
  6. § d) pontját, 2:
  7. §
(1),
(2)bekezdését, 2:52. §
(1),
(2)bekezdését, 2:42. §
(2)bekezdését, az Mt.
  1. §-át, továbbá az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló
  2. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.)
  3. §
(1)bekezdését,
  1. §-át,
  2. §-át,
  3. §-át, illetve a Pp.
  4. §
(6)bekezdését, a 203. §
(2)bekezdés b) pontját, a
  1. §-t, a
  2. §
(1)bekezdését, a 265. §
(1)bekezdését és a 276. §
(5)bekezdését. A felperes fellebbezése [10] A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet felülvizsgálatát és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Az elsőfokú ítéletet vitatta a fegyelmi határozat elbírálása, továbbá a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggő kereset és a sérelemdíj iránti kereset elutasítása körében is. [11] Előadta, hogy nemcsak az alperes által hozott „fegyelmi határozat” jogsértő voltát állította, a keresetében az azt megelőző eljárást is kérte felülvizsgálni. A sérelemdíj iránti igényét a becsület és a jóhírnév megsértésére, a 12 havi munkabér megfizetését pedig a felmondás jogellenességére alapította. Az Mt. 66. §
(2)bekezdése több indokot is tartalmaz, azonban a felmondásban ez nem lett pontosítva. Az elsőfokú bíróság mindezeket a felperesi kérelmeket nem vette figyelembe. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.032/2025/9 4 [12] A felperes a fellebbezésében fenntartotta az elsőfokú eljárás során elterjesztett bizonyítási indítványait. A munkaszerződés rendelkezései alapján az alperesnek bizonyítania kell, hogy volt-e Kollektív Szerződés és az milyen módon rendelkezett a fegyelmi eljárás lefolytatásáról. Az ezzel kapcsolatos bizonyítási indítványokat is figyelmen kívül hagyta az elsőfokú bíróság. Az alperes a perben folyamatosan szóbeli figyelmeztetésre hivatkozott, holott a per tárgyát az általa kibocsátott írásbeli határozat, vagyis egy írásbeli intézkedés képezte. Ezért nem lehetett pusztán a szóbeli figyelmeztetést vizsgálni, annak ellenére sem, hogy a fegyelmi határozat egyébként erre vonatkozott. Szükséges lett volna tisztázni, hogy kik hozták meg a döntést, mert a határozatot többes számban fogalmazták meg, de csak egy személy aláírása található rajta. Az ezzel kapcsolatos felperesi érvelést az elsőfokú bíróság nem vizsgálta. [13] A felajánlott háromoldalú megállapodás lényegében csak a felperes számára tartalmazott kötelezettségeket, ezért azt nem fogadta el. Azt előzetesen nem is közölték vele és a fegyelmi határozatot sem vonták vissza, amit utólag Tanú1 HR munkatárs is elismert. [14] Az elsőfokú bíróság teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a tanúk meghallgatására vonatkozó felperesi bizonyítási indítványokat. Több alkalommal is kérte Tanú1, Név2, Tanú3a, Tanú4 tanúkénti meghallgatását. A tárgyaláson, pedig az alperesi jogi képviselő a felperesre és képviselőjére sértően nyilatkozott, amikor az elállásra és a perköltségre utalt. [15] Az elsőfokú bíróság végül úgy hirdetett ítéletet, hogy figyelmen kívül hagyta a keresetlevélben megjelölt, érvényesítendő jogokat, holott az ellenérdekű fél jogi képviselője nem is tett észrevételeket. [16] A felperes arra is hivatkozott, hogy a kölcsönbeadó képviselője, Tanú3a
  1. április 5-én telefonban közölte a felmondást és azt, hogy másnaptól nem kell munkába mennie. Ezt követően arról tájékoztatta, hogy a felmondást visszavonják, de munkát nem kell végezni. Április 23-án ismét felmondást közölt a munkáltató, de erre sem adott elfogadható magyarázatot. A 12 havi távolléti díjat azért kérte a keresetében, mert folyamatosan próbálkozott, de nem sikerült új munkaviszonyt létesítenie. Az elsőfokú bíróság ezt a kérelmet sem vizsgálta és a sérelemdíjjal összefüggő követelést sem. Az előbbi körben is fenntartotta a felperes az elsőfokú eljárás során előadott tényállításait. Az alperesi munkatársak magatartása és a figyelmeztetés, mint szankció a becsülete megsértésére alkalmas volt. A kollégák részéről sértő, gúnyolódó megnyilvánulások történtek, ami nem megengedhető. A sérelemdíj összegét, azért nem határozta meg, mert úgy tudta, hogy azt a bíróság jogosult meghatározni. Nem találta alaposnak az alperesi jogi képviselő azon észrevételét, hogy a keresetet a kölcsönbeadó munkáltatóval szemben kellene érvényesíteni, mivel álláspontja szerint az alperes felelőssége, hogy a munkavállalóinak a magatartása a jóhírnév és a becsület megsértését eredményezte. Az ezzel kapcsolatos keresetet sem bírálta Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.032/2025/9 5 el, illetve nem vizsgálta az elsőfokú bíróság. Mindezek alapján a fellebbezésében a kereset érdemi elbírálását és az indítványozott bizonyítás lefolytatását kérte. Az alperes fellebbezési ellenkérelme [17] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. [18] Kifejtette, hogy az elsőfokú ítélet megalapozott és érdemben helyes. Az alperes a per időtartama alatt már visszavonta a
  2. november 14-i figyelmeztetést, ezért az semmisnek tekinthető. Ezt meghaladóan pedig alaptalan volt a kereset, amit az elsőfokú bíróság helyesen utasított el. Helyesen hivatkozott a jogszabályokra a döntésében. Nem lehetett megállapítani hátrányos megkülönböztetést, mivel védett tulajdonságra nem is hivatkozott a felperes. A munkaviszony felmondása a kölcsönvevő működése kapcsán merült fel, mert megszűnt a kikölcsönzés. Ez pedig a kölcsönbeadó munkáltató működésével összefüggő oknak minősül. A kártérítési igény és a sérelemdíj vonatkozásában semmilyen értelmezhető tényállítást nem tett a felperes, jogi indokolást és bizonyítékot sem adott elő, károkozó magatartást, okozati összefüggést sem jelölt meg. Ezért helytálló volt a 12 havi munkabérrel összefüggő kereset elutasítása is. Az ugyanis, nem elégséges, hogy a felperes ezt az igényét megjelölte. [19] Az alperes hivatkozott továbbá a Pp.
  3. §
(1)bekezdése alapján a fellebbezés tartalmi hiányosságaira, mivel az nem tartalmazta az elsőfokú ítélet kifogásolt rendelkezését, azt, hogy a döntést a másodfokú bíróság, mennyiben és milyen okból változtassa meg vagy helyezze hatályon kívül. A fellebbezésben a felperes nem jelölt meg anyagi és eljárási jogszabálysértést, a felülbírálati jogkörre vonatkozóan sem tett előadást, ezért a fellebbezés elutasításának van helye. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [20] A felperes fellebbezése alapos. [21] Az elsőfokú bíróság ítélete olyan orvosolhatatlan formai hiányosságban szenved, amely miatt érdemi felülbírálatra alkalmatlan. [22] A peradatok alapján megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a
  1. november
  2. napján tartott tárgyaláson a perfelvételt lezárta, majd áttért az érdemi tárgyalásra. A felek által előterjesztett bizonyítási indítványok mellőzésével a tárgyalás berekesztését követően Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.032/2025/9 6 ítéletet hirdetett, majd rákérdezett arra, hogy a felek hozzájárulnak-e az ítélet rövidített indokolásához. A jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a felek ehhez hozzájárultak, ezt követően a 3.M.70.104/2023/
  3. számú elsőfokú ítélet az elsőfokú bíróság által relevánsnak talált tényállás rögzítésén kívül a keresetet tartalmazta, a perfelvételi szakban tett nyilatkozatokat, majd az alkalmazott jogszabályokat és a Pp.
  4. §
(1)bekezdés d) pontja és
(2)bekezdésére történő hivatkozást. [23] A fellebbezésében a felperes azt vitatta, az elsőfokú bíróság nem vizsgálta kimerítően a munkáltatói figyelmeztetéssel kapcsolatban általa előadottakat, mivel döntésében nem tért ki a fegyelmi eljárással kapcsolatos kereseti hivatkozásaira és nem vizsgálta a Kollektív Szerződés kérdését sem. A munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei, illetve a sérelemdíj tárgyában sem vizsgálta a kereseti állításokat, továbbá mellőzte az előterjesztett bizonyítási indítványokat. [24] Az ítélet rövidített indokolása szigorú törvényi feltételek esetén alkalmazható. A rövidített indokolás esetén ugyanis, a felek lényegében lemondanak arról a jogukról, hogy a bíróság az ítélete indokolásában számot adjon a bizonyítási eljárásról, a bizonyítékok értékeléséről és az azokból levont következtetései jogi indokairól. Ha az adott ügyben elegendő a rövidített indokolás, akkor a döntésnek csak bizonyos, a jogerő hatást, illetve az új tényekre alapított perújítás megengedhetőségéhez kapcsolódó kérdéseket kell tartalmaznia. Ebből következően a rövidített indokolás alkalmazása, alapvetően kihat a felek jogorvoslati lehetőségeire, ezért arra csak a jogszabályban meghatározott feltételek egyértelmű fennállása esetén van lehetőség. A Pp. 347. §
(1)bekezdéséhez fűzött Kompakt Kommentár szerint mindig az adott ügy körülményeire és a felek nyilatkozataira tekintettel állapítható meg, amennyiben nincs szükség az ítélet teljes körű, részletes indokolására. A rövidített indokolás ugyanis azzal a következménnyel jár, hogy a fél utóbb a jogorvoslati kérelmében nem hivatkozhat az ítélet jogi indokolásának hiányosságaira, a jogorvoslati eljárásban eljáró fellebbviteli bíróság pedig, lényegében nem is tudja vizsgálni az elsőfokú ítélet érdemi jogszerűségét (Kúria Kfv.35.065/2023/2.). Éppen ezért a feleknek e lényeges következmény ismeretében kell dönteniük arról, hozzájárulnak-e az ítélet rövidített indokolásához. [25] Az ítélőtábla jelen ügyben alkalmazhatónak találta a Kúria Kfv.35.253/2023/
  1. számú határozatában kifejtetteket. Az adott ügyben nem valósult meg a tisztességes eljárás követelményének a sérelme, mert az ítélet rövidített indokolásához a jogi képviselővel eljáró fél az ítélet kihirdetését követően hozzájárult. Ebből az érvelésből az is következett, hogy a jogi képviselő nélkül eljáró fél esetében, a rövidített indokoláshoz kapcsolódóan nem mellőzhető a részletes tájékoztatás, amely alapján a fél felismeri, milyen következményekkel jár számára a bírósági döntés rövidített indokolása. A Pp.
  2. §
(4)és
(5)bekezdése szerinti indokolás hiányában ugyanis a fél számára nincs lehetőség az ítélet indokolásával kapcsolatos jogorvoslati kérelem benyújtására és ez a körülmény a jogban járatlan fél számára, csak erre irányuló kifejezett tájékoztatás esetén válik nyilvánvalóvá. A tárgyalási jegyzőkönyvből, ezért ki kell tűnnie annak, hogy jogi képviselő nélkül eljáró fél számára a bíróság tájékoztatást adott az előbbi következményekről és a fél ezek ismeretében járul hozzá az ítélet rövidített indokolásához. Az ezzel ellentétes eljárás sérti a tisztességes eljárás követelményét. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.032/2025/9 7 [26] A Pp. XV. fejezete a jogi képviselő nélkül eljáró félre vonatkozó speciális rendelkezéseket tartalmaz. A Pp. 246. §
(4)bekezdése a keresetlevél, az ellenkérelem és a viszontkereset körében, a
  1. §-a pedig az anyagi pervezetés körében a bíróság számára részletes tájékoztatási kötelezettséget ír elő, igazodva a jogban járatlan fél körülményeihez. Ezt a követelményt a másodfokú bíróság álláspontja szerint a rövidített ítélethez való hozzájárulás esetén is alkalmazni kell. [27] A perbeli tárgyalási jegyzőkönyvből és a felperesi fellebbezés tartalmából egyértelműen az következett, hogy a felperes, illetve az őt képviselő hozzátartozója – az elvárható konkrét tájékoztatás hiányában - nem volt tisztában az ítélet rövidített indokolásának a lényegével és a következményeivel. Az elsőfokú bíróság, tehát a szükséges tájékoztatás mellőzésével, a törvényi feltételek hiányában alkalmazta az ítélet rövidített indokolásával kapcsolatos szabályokat. Emiatt az ítélet indokolása olyan mértékben hiányosnak minősült, amely nem tette lehetővé az érdemi felülbírálatot. [28] A másodfokú bíróság ezért a Pp.
  2. § c) pontja alkalmazásával – a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséről határozott. [29] A Pp.
  3. §
(2)bekezdés d) pontja értelmében az elsőfokú bíróságnak az eljárást a perfelvételi szaktól kell folytatnia, mert a kereseti kérelem több kérdésben hiányos, az nem tartalmazza a szükséges tényállítást, összegszerűséget. A bíróság a Pp.
  1. §-ára és XV. Fejezetében foglaltakra figyelemmel köteles közrehatni abban, hogy a felperes a szükséges nyilatkozatokat megtegye, a hiányosságokat pótolja, figyelemmel a munkaerő-kölcsönzés különös szabályaira is. Amennyiben a tárgyalás berekesztését és az ítélet kihirdetését követően a szükséges tájékoztatás jegyzőkönyvben történő rögzítése mellett, valamennyi fél hozzájárul az ítélet rövidített indokolásához, a keresetet és az ellenkérelmet teljeskörűen, jogcím és összegek feltüntetésével kell rögzíteni, annak érdekében, hogy tisztázható legyen, mihez kapcsolódik a jogerő, és konkrétan melyik kereseti kérelem kapcsán, melyik jogszabály alkalmazásával hozta meg a bíróság a döntését. Az elsőfokú bíróságnak az ítéletében rövidített indokolás esetén is rögzítenie kell, hogy mennyiben találta alaposnak a keresetet, mely kereseti kérelmeket utasított el. Záró rendelkezések [30] A felperes nem számított fel másodfokú perköltséget, az alperes sem jelölte meg, hogy mely jogszabály alapján, milyen összegű másodfokú perköltséget kíván felszámítani jelen fellebbezési eljárásban. Ezért ebben a tárgyban a másodfokú bíróságnak a Pp.
  2. §
(1)és
(2)bekezdése alapján nem kellett határoznia. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.032/2025/9 8 [31] A fellebbezési illeték megállapítása a Pp. 386. §
(3)bekezdésén és az illetékekről szóló
  1. évi XCIII. törvény
  2. §
(1)és 46. §
(1)bekezdésén alapult, a felperes által megjelölt marasztalási összeget (4.500.000 forint) figyelembe véve. [32] Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 376. §
(3)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A Pp.
  1. §-a alkalmazására tekintettel, erre irányuló kérelem esetén sem volt lehetőség tárgyalás tartására, függetlenül attól, hogy a kérelmét a felperes elkésetten terjesztette elő. Budapest,
  2. május
  3. dr. Orosz Andrea s.k. a tanács elnöke dr. Laczó Adrienn Lilla s.k. előadó bíró dr. Szalai Beatrix s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.