Kf.700008/2025/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(5)bekezdése szerinti megbízási díjra jogosult. A Hszt. 71. §

(3)bekezdésének

1. február 1-i módosítása szempontjából a jelentős többletmunka megállapíthatóságához nem a
2. február
3. előtt végzett tevékenység mennyiségét kell viszonyítani a módosítás utáni tevékenység mennyiségéhez, hanem az eredeti munkakörbe, vagyis a szolgálati beosztáshoz tartozó feladatok mennyiségét a plusz megbízással ellátott feladatok mennyiségéhez. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 2.Kf.700.008/2025/
4. A felperes: felperes (felperesi cím1, tartózkodási helye: felperesi cím2) Független Rendőr Szakszervezet (felperesi képviselő címe ügyintéző: dr. Oláh Tamás jogtanácsos) helység1 Rendőr-főkapitányság (alperes címe) A felperes képviselője: Az alperes: kamarai Az alperes képviselője: dr. Vattay Gergely kamarai jogtanácsos A per tárgya: megbízási díjjal kapcsolatos közszolgálati jogvita A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
5. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Fővárosi Törvényszék 49.K.702.475/2024/
6. számú ítélete Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 26.000 (huszonhatezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.008/2025/
7. 2 [1] A felperes a
8. január
9. napjától
10. december
11. napjáig terjedő időszakban a helység1 Rendőr-főkapitányság kerületi Rendőrkapitányság állományában dolgozott körzeti megbízottként. A perbeli időszakban a körzeti megbízotti feladatokon kívül rendszeresen látott el a működési körzetén kívül is járőri, járőrszolgálati és egyéb szolgálati feladatokat, amelyekért megbízási díjban nem részesült. A felperes megbízási díj megfizetése iránti szolgálati panaszát az alperes vezetője a határozatszám1 számú határozatával elutasította. A kereset és a védirat [2] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a
12. január
13. napjától
14. december
15. napjáig terjedő időszakra – 36 többletfeladat-ellátással érintett hónapra – bruttó 1.043.568 forint megbízási díj és késedelmi kamata megfizetésére. Keresetét a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
16. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
17. §

(1)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontjára, valamint

(2)-

(5)bekezdéseire alapította. Az elsőfokú bíróság ítélete [3] Az elsőfokú bíróság a keresettel egyezően kötelezte az alperest 1.043.568 forint megbízási díj és késedelmi kamata, valamint a perköltség megfizetésére. Ítéletét a Hszt. 2. § 25. pontjára, 44. §

(1)bekezdésére, 45. §

(1)bekezdésére, 71. §

(1)bekezdés c) pontjára,

(2)-

(4)bekezdéseire, a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/

1. (XII. 9.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB szabályzat) 2., 21.,
2. és
3. pontjaira, a Járőr- és Őrszolgálati Szabályzatról szóló 13/
4. (III. 24.) ORFK utasítás (a továbbiakban: Járőrszabályzat) 4., 5.,
5. és
6. pontjaira alapította. Rögzítette, hogy az igényérvényesítésre a Hszt.
7. §

(1)és

(3)bekezdései, valamint 163. §

(1)bekezdése alapján az elévülési időn belül került sor. A KMB szabályzat és a Hszt. releváns szabályainak változásaira tekintettel elkülönítetten vizsgálta a felperesi igény alaposságát a

1. augusztus
2. napját megelőző, valamint ezt követő és a
3. február
4. napját követő időszakokban. A releváns bírói gyakorlatra is történő hivatkozással rögzítette, hogy a KMB szabályzat részletesen tartalmazza a körzeti megbízott feladatait és azon feladatokat, melyekkel nem bízható meg, míg a járőrökre a külön Járőrszabályzat vonatkozik. A körzeti megbízotti beosztás és a járőri beosztás elkülönülő beosztások, még akkor is, ha egyes részfeladatok tekintetében átfedés tapasztalható; a munkaköri leírás kiegészítésével a munkakör más beosztásba tartozó feladatokkal nem bővíthető. Amennyiben a körzeti megbízott a KMB szabályzattól eltérően teljesít járőri, átkísérési és egyéb többletfeladatokat, az a beosztásától eltérő feladatellátást jelent, amely a Hszt.
5. §

(1)bekezdésének c) pontja szerinti megbízási díjra való jogosultságát megalapozza. Mivel a felperes a peresített időszak egésze alatt rendszeresen, tartósan – nem eseti jelleggel – havi szolgálatainak jelentős részében ellátott a szolgálati beosztásába nem tartozó feladatokat többletfeladatként, ezért esetében a Hszt. 71. §

(1)Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.008/2025/4. 3 bekezdésének

1. c)pontja szerinti megbízási díj iránti igénye alapos volt; erre tekintettel pedig nem vizsgálta az ugyanezen jogszabályhely
2. a)és
3. b)pontjaira alapított igényt. [4] A 2022. augusztus 12. napjával kezdődő időszakra nézve rögzítette, hogy a felperes szolgálati, illetve szolgálatteljesítési helye a peresített időszakban a kerületi Rendőrkapitányság (és illetékességi területe) volt, ezért beosztásához a szolgálati feladatainak csak a saját működési körzetében történő ellátása tartozott. Ekként a felperes kerületi Rendőrkapitányság illetékességi területén kívül ellátott szolgálata is a munkakörén kívül esett, ezért a megbízási díj iránti igénye a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontja alapján erre az időszakra is megalapozott volt. [5] A

1. február 1-től hatályos Hszt. módosítás időszakában a módosítás jogalkotói indokolását vette alapul. A jelentős többletmunka megítélésénél figyelembe vette a többletfeladat-ellátás rendszerességét, továbbá azt, hogy a felperes majdnem az összes szolgálatában látott el működési körzetén kívül is feladatokat, illetve átlagosan a szolgálatai 79-100%-ában végzett többletfeladatokat, ekként a kimutatásban szereplő, szolgálati beosztástól eltérő feladatellátás az eseti jelleget meghaladta. A felperes a többletfeladatellátás teljes ideje alatt a beosztásába nem tartozó feladatot végzett, a saját beosztásába tartozó feladatokat ez idő alatt nem teljesítette. A teljes szolgálati napon más beosztásba tartozó feladatok felperes számára ismeretlen területen, helyismeret hiányában történő ellátásának ténye önmagában alátámasztja a feladat többletmunka-igényét, mert a más beosztásba tartozó feladat ellátásával a felperest azért bízták meg, mivel az ahhoz szükséges többlettudással a munkáltató megítélése szerint rendelkezett. A fent írtak miatt az elsőfokú bíróság az ezen időszakra előterjesztett felperesi igényt is alaposnak találta a Hszt.
2. §

(1)bekezdés c) pontja alapján. [6] A kereset összegszerűségével kapcsolatban a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 31/2015. BM rendelet) 35. §

(6)bekezdése valamint a Hszt. 71. §

(4)és

(5)bekezdése, továbbá a kialakult bírói gyakorlat alapján az illetményalap 75%-ában meghatározott mértékű követelést nem találta eltúlzottnak, figyelemmel a beosztáshoz nem tartozó feladatok mennyiségére és típusára, valamint arra, hogy a felperes a beosztásához tartozó feladatai mellett több más beosztáshoz tartozó feladatot is ellátott. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [7] Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a megbízási díj 724.700 forintra történő leszállítását kérte. Az elsőfokú bíróság által megsértett jogszabályhelyként a Hszt. 45. §

(1)bekezdését, 71. §

(1)bekezdés c) pontját, továbbá

(3),

(5)és

(6)bekezdését, a KMB szabályzatot és az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv tevékenységirányítási központjai, egyes rendőri szervek ügyeletei, valamint a segélyhívásokat fogadó központok egységes működéséről szóló 57/

1. (XII. 21.) ORFK utasítást (a továbbiakban: TIK utasítás) jelölte meg. Állította továbbá, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a közigazgatási perrendtartásról szóló
2. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
3. §

(1)bekezdését és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.008/2025/

1. 4 polgári perrendtartásról szóló
2. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.)
3. §-át sértve okszerűtlenül értékelt bizonyítékon alapul. [8] Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság indokolásában nem tett különbséget
4. február-december hónapok és a megelőző időszakok között, holott előbbi tekintetében figyelemmel kellett volna lennie a jelentős többletteherre mint a Hszt.
5. §

(3)bekezdése szerinti törvényi többletfeltételre. Ennek ellenére az elsőfokú ítélet indokolásából nem állapítható meg, hogy

1. február-december között miért volt jelentős a többletmunka a korábbi időszakokhoz képest. Kiemelte továbbá, hogy a felperes munkaköri leírása szerint szolgálatteljesítési helye helység1 területe, és a TIK utasítás 46/a. pontja alapján a TIK alárendeltsége alatt látott el szolgálatot, amikor közterületi szolgálatra vezényelték. Járőrként a feladatai a körzeti megbízotti feladatköre ellátásával átfedést mutattak, azok nem voltak többletfeladatok. Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a KMB szabályzat
2. és
3. pontjait sem. Hangsúlyozta, hogy jogi norma, Budapest Rendőrfőkapitányának a TIK működéséről, továbbá egyes ügyeleti tevékenységek szabályairól szóló 7/
4. (III. 3.) Intézkedése (a továbbiakban: Intézkedés) írta elő, hogy a felperes szükség esetén helység1 kerületében meghatározott működési körzetén kívül lásson el feladatokat. Nem értékelte továbbá kellőképpen az elsőfokú bíróság, hogy
5. augusztus
6. napjától a KMB szabályzat módosult, és azt sem, hogy a TIK utasítás 46/a. pontja nem tesz különbséget a közterületi körzeti megbízott és a közterületi járőregységek között. [9] Véleménye szerint a felperes kimutatása nem alkalmas arra, hogy abból az elvégzett feladat nehézsége, mibenléte, a terhelés foka, többletjellege megállapítható legyen. A rendelkezésre álló adatokból az sem állapítható meg, hogy
7. február
8. és
9. december
10. között miért volt jelentős a többletmunka a korábbiakhoz képest. Az összegszerűség tekintetében a csatolt kimutatást nem tartotta elégségesnek ahhoz, hogy abból a többletfeladatok nehézsége, jellege alapján a megbízási díj mértéke megállapítható legyen; mindezek alapján másodlagos kérelmében a
11. február-decemberi időszakra a kereset elutasítását kérte és a megbízási díj leszállítását kérte. [10] A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú határozat helybenhagyására irányult, másodfokú perköltségigény mellett. Kérte figyelembe venni a vonatkozó bírói gyakorlatot. Vitatta, hogy a jelentős többletmunka körében követelmény lenne a
12. február
13. napját megelőző időszak munkaterheiben történő emelkedés, a jogszabály ilyen követelményt nem támaszt ezzel kapcsolatban. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [11] A fellebbezés nem alapos. [12] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp.
14. §

(1)bekezdése alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. A másodfokú eljárás terjedelme vizsgálatakor az ítélőtábla figyelembe vette, hogy az alperes a marasztalási összeg mértékére vonatkozó bírói mérlegelést nem támadta, eljárásjogi felvetések mellett elsősorban az ítélet – jogalapra vonatkozó – anyagi jogi álláspontjának Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.008/2025/4. 5 felülvizsgálatát kérte a másodfokú bíróságtól; a felülvizsgálat felülbírálati jogkörét illetően rögzíti továbbá, hogy az alperes fellebbezésében hivatkozott a Hszt. 45. §

(1)bekezdése és 71. §

(5)-

(6)bekezdései megsértésére, azonban ezekkel összefüggően a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait nem adta elő, ezért – Kp. 99. §

(1)bekezdésére, 100. §

(2)bekezdés b) pontjára és 104. §

(1)bekezdésére figyelemmel – az ítélőtábla ebben a körben nem vizsgálódhatott, mivel a fellebbezésnek e körben nem voltak olyan érvei, amelyeket a másodfokú bíróság összevethetett volna az ítéleti indokolással. Az ORFK utasítás szolgálati viszonyra vonatkozó szabály [Hszt.

1. §
2. pont], de nem jogszabály, a KMB szabályzat, TIK utasítás és Intézkedés egyes rendelkezéseire, azok helytelen értelmezésére történő hivatkozás ezért önmagában fellebbezésre nem adott alapot [Kp.
3. §

(1)bekezdés], így a másodfokú bíróság e szabályozók fellebbezésben felhívott részletszabályaival kapcsolatos álláspontját csak az eldöntendő jogkérdés (a kereseti igény jogalapjának fennállása) megítéléséhez szükséges mértékben ismertette. Ekként a fellebbezés keretei között eljárva a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen felhívott jogszabályi rendelkezések megfelelő alkalmazásával, az irányadó bírói gyakorlat figyelembevételével megalapozottan és jogszerűen kötelezte az alperest megbízási díj fizetésére. Döntésének helytálló indokaival a másodfokú bíróság – azok megismétlése nélkül – egyetértett, a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel pedig az alábbiakra mutat rá. [13] Az alperes hivatkozott ugyan a tényállás hiányos feltárására és a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésére is, ám fellebbezésében nem jelölte meg konkrétan, hogy a tényállás mely részét, mely megállapításait vitatja; ugyanígy azt sem, hogy ezzel szemben mit tart helyes ténynek és milyen bizonyíték támasztja alá az állítását; az pedig nem az eljárási szabályszegések vizsgálatára tartozó kérdés, hogy a felperesi feladatellátás értékelhető-e a megbízási díjat megalapozó – a 2023. február 1. napját követő időszak tekintetében jelentős többletmunkát megvalósító – többletfeladatként, ezért az alperes a tényállás helytállóságát alaptalanul vitatta, a másodfokú bíróság pedig az alperes által e vonatkozásban sérelmezett felperesi többletfeladat-ellátást az állított anyagi jogi jogszabálysértések körében értékelte. Tehát az elsőfokú bíróság a Kp. 78. §

(1)bekezdése, valamint a Pp. 268. §

(1)bekezdése körében értékelhető jogszabálysértést nem követett el, ezért az ítéletet a másodfokú bíróság a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel érdemben vizsgálta. [14] Az alperes által megsértettként állított Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontja értelmében a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható a hivatásos állomány tagjának szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával, többletfeladatként. A Hszt. 71. §

(2)bekezdésének rendelkezései alapján az

(1)bekezdés szerinti szolgálati beosztás ellátására szóló megbízás történhet az eredeti szolgálati beosztás ellátása mellett vagy az eredeti szolgálati beosztás ellátása alóli mentesítéssel. A Hszt. 71. §

(5)bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a hivatásos állomány tagja a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végzi, a többletszolgálatért a rendvédelmi illetményalap 50-200%-áig terjedő mértékű díjazásra jogosult. [15] A Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontjának értelmezése során kialakult töretlen bírói gyakorlat szerint (Kúria Mfv.I.10.751/2016/4., Mfv.II.10.516/2017/4., Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4., Kf.VII.39.523/2021/4., Kf.III.45.090/2021/4.) a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható a szolgálati beosztásához Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.008/2025/

1. 6 nem tartozó feladatkör ellátásával, többletfeladatként. Kiemeli a másodfokú bíróság, hogy a munkáltatónak az a joga, miszerint a hivatásos állomány tagját a beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére is utasíthatja, nem sértheti az utasítás teljesítése esetén az érintett díjazásra való jogosultságát. [16] Alaptalannak találta a másodfokú bíróság az alperesnek azt a fellebbezési hivatkozását, hogy a járőri feladat a körzeti megbízotti szolgálati beosztáshoz tartozik. A Kúria több hasonló ügyben hozott ítéletében (Kf.VII.39.549/2021/4., Kf.VII.40.550/2021/4., Kf.VII.40.556/2021/4., Kf.VII.45.018/2021/4., Kf.III.45.083/2021/4.) úgy foglalt állást, hogy a körzeti megbízott és a járőr beosztás egymástól különböző beosztások. Több határozatában rámutatott arra is, hogy amennyiben a körzeti megbízott hosszabb időszakon át a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, a járőrfeladatokat rendszeresen végzi, az többletszolgálatnak minősül, és annak ellentételezésére jogosult (Kf.VII.45.176/2021/4., Kf.VII.45.184/2021/4.). [17] Ami a munkaköri leírásban írt területet illeti, amely szerint a felperes szolgálatteljesítésének a helye helység1 területe, a másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett az elsőfokú bíróság határozatában részletesen kifejtett állásponttal. A Hszt. vonatkozó rendelkezéseiből (
2. § 4., 24., 25., 28.,
3. pont) és a Rendőrség szervei illetékességi területének megállapításáról szóló 67/
4. (XII. 28.) IRM rendelet
5. számú mellékletének
6. pontjában foglaltakból megállapítható, hogy a felperes szolgálati helye a perbeli időszakban helység1 kerülete volt. A munkáltató által készített kinevezési okirat, valamint a munkáltató belső szabályzatai, utasításai, intézkedései ezt a szabályt nem írhatják át, ezzel nem lehetnek ellentétesek. [18] Ugyanez vonatkozik a KMB szabályzat
7. augusztus
8. napjától hatályos rendelkezéseire, amelyre szintén alaptalanul hivatkozott az alperes. Ugyanis az Országos Rendőr-főkapitányság (a továbbiakban: ORFK) mint központi államigazgatási szerv [a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló
9. évi XLIII. törvény
10. §

(2)bekezdés d) pontja] vezetője a jogaloktásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.)
2. §

(4)bekezdés c) pontjában szabályozott jogkörénél fogva normatív utasításban szabályozhatja a vezetése, irányítása vagy a felügyelete alá tartozó szervek szervezetét és működését, valamint tevékenységét, így – a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 6. §

(1)bekezdés

1. b)pontja szerint is – normatív utasításban határozhatja meg a körzeti megbízottak feladatellátását, tevékenységi körét, azaz egyes munkaköri feladatait. [19] A KMB szabályzat 2022. augusztus 11. napjáig hatályos rendelkezései a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/2015. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 30/2015. BM rendelet) 2. mellékletével konform módon rögzítették, hogy a körzeti megbízott mely sajátos körülmények mellett, milyen illetékességi területen láthat el járőri, járőrszolgálati feladatokat. E szabályozás nem tekintette a munkakör részének egy másik munkakör feladatainak– akár átmeneti, akár tartós – ellátását, csak részfeladatok ellátásáról rendelkezett. Ezzel szemben az ORFK vezetője a KMB szabályzat Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.008/2025/4. 7 2022. augusztus 12. napjától hatályos módosításával, annak 2. pont b-
2. c)alpontjai és 44. pontja értelmében – a 25. pontban tett kivétellel – arra utasította az alárendelt szerveket, hogy a rendőrkapitányság teljes illetékességi területén tekintsék a körzeti megbízotti munkakör részének a Járőrszszabályzat szerinti feladatok ellátását, tehát a fenti BM rendelet 1. §
3. a)pontjába és a 2. melléklet 3. pontjába ütközően a körzeti megbízotti beosztás részének tekinti a járőri beosztás feladatainak ellátását, a két beosztás munkaköri feladatai között minimális megkülönböztetést a KMB szabályzat 2. pont
4. a)alpontja és a 25. pontja szerinti feladatok jelentik. [20] A Jat. 23. §-ában foglalt közjogi szervezetszabályozó eszköz azonban a Jat. 24. §

(1)bekezdése alapján jogszabállyal, így a 30/

1. BM rendelettel nem állhat ellentétben. Amennyiben a bíróság a KMB szabályzatnak, a TIK utasításnak vagy az Intézkedésnek olyan értelmezést tulajdonítana, hogy a körzeti megbízotti beosztás magában foglalja a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát, sérülnének a 30/
2. BM rendelet szolgálati beosztásra vonatkozó szabályai, ezzel együtt a Hszt.-nek a besorolásra (114-
3. §§), valamint az illetmény meghatározására (154-
4. §§) kialakított kógens rendelkezései, melyek a szolgálati beosztáshoz kötöttek. Mindennek tükrében – a Hszt. és a 30/
5. BM rendelet szabályainak sérelme nélkül – nem lehet olyan értelmezésre jutni, hogy a körzeti megbízotti beosztás magában foglalná a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát. [21] A fentiek szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a felperes által rendszeresen végzett járőrszolgálat és egyéb feladatok ellátása a Hszt.
6. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladatként értékelhető, amely a Hszt. 71. §

(5)bekezdése alapján megbízási díjra jogosít. [22] A Kúria gyakorlata (Kfv.VII.37.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3., Kf.45.033/2022/6.) következetes abban is, hogy a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkör többletfeladatkénti minősítése a szolgálatellátás egésze vonatkozásában értelmezhető. A felperes ellátott olyan mennyiségű, a körzeti megbízotti beosztáshoz nem tartozó feladatot, amely a megbízási díjra való jogosultságát megalapozza. A csatolt kimutatás és a felperes nyilatkozata részletes adatokat tartalmaz a perbeli időszakban a felperes által elvégzett tevékenységekről, és kellőképpen részletes az ellátott tevékenységi csoportok tekintetében ahhoz, hogy abból következtetni lehessen a felperes által ellátott feladatok mibenlétére. [23] A feladatok különbözősége és egymáshoz viszonyított aránya önmagában igazolja a tevékenység többletét és annak jelentős voltát. A perrel érintett éveket tekintve az is egyértelműen megállapítható, hogy nem eseti jelleggel, hanem rendszeresen, lényegében minden hónapban végzett többlettevékenységet a felperes. A többletfeladatok gyakoriságából a többletfeladatok mértékére következtetni lehet. Erre tekintettel a Hszt. 71. §

(3)bekezdésének az alperes által felhívott

1. február 1-i módosítása a kereset jogalapját a
2. február-decemberi időzakra nézve sem dönti meg, vagyis az elsőfokú bíróság jogszerűen döntött a kereseti kérelem alaposságáról a Hszt. módosításával érintett időszakra nézve is. Emellett téves az alperes érvelése a módosítás értelmezését illetően, mert nem a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.008/2025/
3. 8
4. február
5. előtt végzett tevékenység mennyiségét kell viszonyítani a módosítás utáni tevékenység mennyiségéhez, hanem az eredeti munkakörbe, vagyis a szolgálati beosztáshoz tartozó feladatok mennyiségét a plusz megbízással ellátott feladatok mennyiségéhez. Ez pedig kétségkívül jelentős a felperes esetében mind a módosítás előtti, mind az azutáni időszakot tekintve. [24] Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítélete nem sérti a fellebbezésben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Kp.
6. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [25] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §

(3)bekezdése és 35. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú perköltségének a megfizetésére, amelynek összegét a Pp. 81. §

(1)-

(2)bekezdése, a 82. §

(3)bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdés a) pontja,

(5)bekezdése alapján, a 4. §

(1)bekezdés a) pontjának alkalmazásával, a felperes kérelmével egyezően állapította meg. [26] Az alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §

(1)bekezdés c) pontja alapján megillető személyes illetékmentesség folytán az Itv. 39. §

(1)bekezdése és 46. §

(1)bekezdése szerinti mértékű fellebbezési illeték (83.485 forint) a Pp. 102. §

(1)és

(6)bekezdése értelmében az állam terhén marad. [27] A másodfokú bíróság a fellebbezést a Kp. 99. §

(3)bekezdése szerint alkalmazandó Kp. 77. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [28] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 99. §

(1)bekezdése zárja ki. Záró rész Budapest,

1. szeptember
2. dr. Szőke Mária dr. Bíró Péter dr. Bendli Attila József a tanács elnöke előadó bíró bíró