A határozat elvi tartalma: A felperes személy meghallgatása nem bizonyítási cselekmény, tényelőadása nem bizonyíték, de bírói ténymegállapítás alapja lehet A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.VI.20.160/2025/
- A tanács tagjai: Dr. Döme Attila a tanács elnöke Dr. Farkas Antónia előadó bíró Dr. Simonné dr. Gombos Katalin bíró Dr. Madarász Anna bíró Dr. Tibold Ágnes bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: Dr. Szenthe Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szenthe Zsolt ügyvéd) Az alperes: alperes neve Az alperes képviselője: Pozderka és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Pozderka Gábor ügyvéd) A per tárgya: kártérítés és sérelemdíj megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Veszprémi Törvényszék 1.Pf.20.483/2024/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Veszprémi Járásbíróság 12.P.20.154/2023/39-I. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 43.458 (negyvenháromezer-négyszázötvennyolc) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy az esedékesség napjáig fizessen meg az államnak – az állami adóhatóság illetékbevételi számlájára – 136.875 (százharminchatezer-nyolcszázhetvenöt) forint meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség e határozat jogerőre emelkedését követő
- napon válik esedékessé. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás Kúria VI.Pfv.20.160/2025/5 2 [1] A felperes
- február 23-án gyalogosként idegenhibás közlekedési balesetet szenvedett. A felperes a járdán haladt, amikor a vele egyirányban közlekedő kistehergépkocsi hátulról elsodorta. A kistehergépjármű vezetője ellen közúti baleset gondatlan okozása vétsége miatt büntetőeljárás indult, az eljárást tevékeny megbánás miatt a Veszprémi Járási Ügyészség megszüntette. [2] A felperes a baleset következtében légmellet, bal felkartörést, tüdőzúzódást, baloldali többszörös bordatörést szenvedett el. A kórházba való beszállítását követően sürgősségi mellkascsövezést végeztek nála, sérült karját szegecselték, egyik bordája a tüdejét átszúrta, bordáit lemezzel rögzítették, vértranszfúzióban részesült. A felperest megközelítően két és fél hónapig kórházban ápolták. [3] A felperesnél a balesetből eredően 43 %-os össz-szervezeti egészségkárosodás, 50 %-os munkaképességcsökkenés alakult ki, részben a balesetből eredő fizikai sérülések, illetőleg azzal összefüggésben kialakult középsúlyos depressziós állapota, illetőleg poszttraumás stressz zavar tünetei miatt. A felperes sérült karja folyamatosan fáj, válltájon még nyugalmi állapotban is, a könyökénél elviselhetetlen fájdalmakat érez, mellkasát szintén fájdítja, bal karját minimálisan tudja megemelni, a tüdősérülése miatt fáradékony, a gyaloglást nem bírja, sportolni nem tud. [4] A felperes a baleset előtt operátori munkakörben dolgozott. A
- év nagy részét újabb műtétek miatt keresőképtelen állományban töltötte, majd
- január 24-én a munkaköri alkalmassági vizsgálaton alkalmatlan minősítést kapott, ezért a munkáltatója
- január 26-án egészségügyi alkalmatlanság miatt felmondással munkaviszonyát megszüntette, ennek következtében az addig részére biztosított munkásszállóról is el kellett költöznie. [5] A felperes
- május 17-től a Színházban dolgozik, ülőmunkát végez, 24 órás szolgálatot lát el vagyonőrként. [6] A baleset időpontjában a károkozó gépjármű felelősségbiztosítója az alperes volt. Az alperes különböző címeken kifizetéseket teljesített a felperes részére. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [7] A felperes keresetében – egyebek mellett – havi 114.063 forint jövedelempótló járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest
- március 13-tól véghatáridő nélkül. [8] Alperes érdemi ellenkérelmében a jövedelempótló járadék vonatkozásában előadta, hogy arra kizárólag a felperes jelenlegi konkrét munkaköri leírása esetében lehetne érdemi nyilatkozatot tenni, ennek hiányában azt elutasítani kérte. Az első- és másodfokú ítélet [9] Az elsőfokú bíróság ítéletével – egyebek mellett – kötelezte az alperest havi 114.063 forint jövedelempótló járadék megfizetésére. E körben kifejtette, hogy a felperes a balesetet megelőzően operátor munkakörben dolgozott egy autó alkatrészeket gyártó cégnél, a balesetet követően
- december 30-ig keresőképtelen volt. Újabb kézműtétje miatt
- május 9-től ismét keresőképtelen volt, majd a táppénz jogosultsága
- december 26-án lejárt. Utalt arra, hogy a felperes
- január 24-én a munkaköri alkalmassági vizsgalaton „alkalmatlan” minősítést kapott, amelyre tekintettel a munkáltató felmondással megszüntette a munkaviszonyát és felmentette a munkavégzés alól. A felperes munkaviszonya
- március 12-én szűnt meg, a kereset benyújtásakor a felmondási idejét töltötte. Rámutatott arra is, hogy a felperes folyamatosan keresett munkát, azonban számított arra, hogy a végzettségének megfelelő munkakörben (bolti eladó) nem tud elhelyezkedni, mert ahhoz olyan fizikai erőkifejtés szükséges, amire a balesettel okozati összefüggésben nem képes. [10] Az elsőfokú bíróság a felperes megállapított 50%-os munkaképesség csökkenését viszonyította a balesetet megelőzően elért havi jövedelemhez. Kifejtette: a balesetet megelőző Kúria VI.Pfv.20.160/2025/5 3 évben, 2018-ban a felperes jövedelme bruttó 3.256.469 forint volt, átlagos havi jövedelme a járulékokkal csökkentve 221.169 forint,
- áprilisában, a kézműtétje előtt bruttó 262.837 forint, járulékokkal csökkentve 214.213 forint volt. Indokolása szerint a felperes nominális jövedelme a gyakori távollét, túlórahiány miatt csökkent, bár ekkor már az inflációs hatás érezhető volt. Az elsőfokú bíróság a felperes kiesett jövedelmét 114.063 forintban állapította meg, amelyet az alperes összegszerűségében nem vitatott. [11] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta és a már kifizetett összegen túli sérelemdíj és jövedelempótló járadék megfizetése iránti kereseti kérelmét elutasította. Ezzel egyidejűleg az elsőfokú ítélet alperest ezen a jogcímen marasztaló ítéleti rendelkezéseit mellőzte. [12] A másodfokú bíróság a jövedelempótló járadék körében a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(3)bekezdés a) pontja alapján a tényállást a másodfokú eljárásban felperes által előadottak alapján annyiban egészítette ki, hogy a felperes a baleset után
- május 17-én létesített munkaviszonya alapján nettó havi 318.000 – 320.000 jövedelmet ér el. Utalt arra, hogy a felperes a korábbi operátori munkáját végezni nem tudta a sérülést követően, mivel az operátori tevékenysége alatt alapanyagokat kellett csomagolnia, ládába helyezni, illetve ezeket a tele ládákat egy magas polcra felrakni. Rámutatott arra, hogy ez volt az a fizikai tevékenység, amit a sérülést követően a felperes nem tudott végezni és emiatt alkalmatlannak nyilvánították. Kifejtette: a jelenlegi munkaviszonya alapján a felperes ülőmunkát végez mint vagyonőr, a munkavégzés ajtónyitásból, csukásból, kulcsok átadásából, illetve telefon kezeléséből áll, a helyszínen felállhat, mozoghat. A felperes 24 órás műszakban dolgozik, reggel 6 órától másnap reggel 6 óráig, azt követően pedig 48 órás pihenőideje van. [13] A másodfokú bíróság megalapozottnak találta az alperes fellebbezését a jövedelempótló járadék tekintetében. Rámutatott arra, hogy a jövedelempótló járadék kettős természetű, részben jelentheti azt, hogy a károsult a korábbi munkahelyén ereje megfeszítésével ugyanazt a munkát végzi (erőmegfeszítési járadék), de jelentheti azt is, hogy a baleseti károsodásból eredően a jövedelme csökken, illetve a munkabére teljes egészében kiesik. Megítélése szerint a számítási mód a két esetben más. Hangsúlyozta: a felperes a jövedelempótló járadék körében igényét az 50 %-os munkaképeség csökkenésére alapította és nem arra, hogy jövedelme a baleset következtében lecsökkent volna. Kiemelte, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
- §
(2)bekezdése alapján a jövedelempótló járadékot a munkaképesség-csökkenés és a bekövetkezett jövedelemkiesés mértékének együttes vizsgálata alapján kell meghatározni, amely összefüggésnek a feltárása rendszerint orvosszakértői kérdés. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a nem vitatott tényállás alapján a felperes 2018-ban 221.169 forint,
- áprilisában 214.213 forint jövedelemmel rendelkezett. Kiemelte, hogy a felperes saját személyes előadása szerint
- május 17-től kezdődően nettó havi átlagjövedelme ehhez képest jelentősen emelkedett, 318.000-320.000 forintra, amelyre tekintettel jövedelemcsökkenés a felperes vonatkozásában nem állapítható meg. [14] A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy amennyiben a felperes erőmegfeszítésre hivatkozik, azt a jelenlegi munkaköre, illetve munkavégzése alapján kell megítélni. A felperes személyes előadása alapján ülőmunkát végez vagyonőrként, az ülés ugyan nehezére esik, figyelemmel arra, hogy egyenesen ülni nem tud, azonban a munkavégzése során ezen testhelyzetből felállhat, mozoghat. Rámutatott arra is, hogy a szakértői vélemény megállapítása szerint a felperes a közepesen nehéz és nehéz fizikai munka végzésére vált alkalmatlanná, könnyű fizikai munkát végezhet, amennyiben az nem igényel bal karral való emelést, vagy a bal kar másik fölé emelését. Kiemelte: a felperes jelenlegi munkaköre ilyen Kúria VI.Pfv.20.160/2025/5 4 jellegű munkavégzést nem tesz szükségessé, erre tekintettel az erőmegfeszítési járadék folyósítására nincs lehetőség. [15] Mindezek alapján a másodfokú bíróság nem ítélte alaposnak a felperes jövedelempótló járadék iránti igényét. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [16] A jogerős ítélet jövedelempótló járadékot elutasító része ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben ezen rész hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság e részben keresetnek helyt adó rendelkezése helybenhagyását kérte. [17] Megsértett jogszabályhelyként a Pp.
- §
(3)bekezdés a) pontját, 370. §
(1)bekezdését, valamint 342. §
(1)bekezdését jelölte meg. [18] Hivatkozott arra, hogy az összegszerűség körében a számítását a keresetlevélben pontosan levezette, ezt az alperes az elsőfokú eljárás során nem vitatta. Állította, hogy az alperes a perben bizonyítási indítványt ebben a körben nem terjesztett elő, állítási, bizonyítási szükséghelyzetre hivatkozással felhívást nem intézett hozzá. [19] Utalt arra is, hogy az elsőfokú ítéletben foglaltak szerint a megállapított munkaképesség csökkenését figyelembe véve kell viszonyítani a balesetet megelőzően elért havi jövedelemhez. Állítása szerint a kieső jövedelmét a keresetlevelében — a szakértői vélemény ismerte nélkül, valamint az új munkaviszonyának létesítése előtt — 114.063 forintban határozta meg, amit a bizonyítékok beszerzése után sem módosított. Hangsúlyozta, hogy ezt az összeget az alperes elfogadta. [20] Rögzítette azt is, hogy alperes a fellebbezésben kifejezetten a Pp. 369. §
(3)bekezdés
- c)és
- d)pontja alapján kérte a felülbírálatot, ezért érvelése szerint a másodfokú bíróság eljárása jogszabálysértő, mert a közrehatási tevékenysége gyakorlása nélkül alkalmazott olyan felülbírálati jogkört, amelyet a fellebbező fél nem jelölt meg. Állította, hogy a Pp. 369. §
(3)bekezdése azért is sérült a másodfokú eljárásban, mert másodfokú bíróság a perben nem minősítette okszerűtlennek az elsőfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás eredményét, hanem a felperes által a másodfokú eljárásban előadottak alapján az anyagi jogi felülbírálat során a tényállást kiegészítette arra hivatkozással, hogy az általa
- május 17én létesített munkaviszony alapján milyen összegű nettó jövedelmet ér el. Kifogásolta, hogy ezen tények vonatkozásában az elsőfokú bíróság nem folytatott le bizonyítást, az alperes nem is indítványozta azt. Állította, hogy a Pp.
- §
(3)bekezdés a) pontja értelmében a tényállás megváltoztatására a másodfokú bíróság nem jogosult anélkül, hogy a bizonyítás eredménye ne lenne okszerűtlen, illetve ne folytatna le további bizonyítást. Kifejtette: a Pp. 369. §
(3)bekezdésének a) pontja alapján a másodfokú bíróság a tényállást azért sem változtathatta volna meg jogszerűen, mert további bizonyítást nem folytatott le, nem az elsőfokú bíróság által beszerzett bizonyítékokat mérlegelte felül. E körben hivatkozott a BH
- számú eseti döntésre. [21] Állította azt is, hogy a másodfokú bíróság vizsgálatának arra kellett volna kiterjednie, hogy az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás alapján a peresített jogról helyesen döntött-e az elsőfokú bíróság, mivel az alperes a fellebbezésében ezt kérte. Sérelmezte, hogy ezzel szemben a másodfokú bíróság nem az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás eredményét minősítette okszerűtlennek a Pp.
- §
(3)bekezdés a) pontjának alkalmazásával, és módosította a tényállást az alapján, hanem bizonyítást vett fel az Kúria VI.Pfv.20.160/2025/5 5 ő személyes meghallgatásával. Ebben a körben hivatkozott arra is, hogy a fél saját tényelőadása a Pp. 263. §
(1)bekezdése értelmében nem bizonyíték. [22] A felperes állította azt is, hogy a másodfokú bíróság ítélete a jövedelempótló járadék vonatkozásában a Pp. 342. §
(1)bekezdésében rögzített túlterjeszkedés tilalmába is ütközik. Kifejtette: a tényállítás nem vitatásához a Pp. 203.
(2)bekezdés a) pontja szerinti vélelem fűződik. Utalt arra, hogy az a vélelem teremti meg az ellenkérelem korlátját is, amelyen a bíróság döntése a Pp. 342. §
(1)bekezdése értelmében nem terjedhet túl. [23] Nem értett egyet az alperesnek azzal a fellebbezésében kifejtett álláspontjával, amely szerint ő tényszerűen erőmegfeszítési járadékot követelt. Megjegyezte, hogy alperes megállapítása nyilvánvalóan téves, mivel a keresetlevél 1/D. pontjában jövedelempótló járadékot követelt. Utalt arra is, hogy a Ptk. nem ismeri külön nevesítve az erőmegfeszítési járadékot, csak a Ptk. 6:
- §-a szerinti jövedelempótló járadékot. Hangsúlyozta, hogy a másodfokú bíróság sem állapította meg azt, hogy felperes összemosta volna a rendkívüli munkateljesítmény és a munkaképesség csökkenése miatti jövedelemkiesést. Kiemelte: az elsőfokú bíróság a túlterjeszkedés tilalmának sérelme nélkül kötelezte a keresetnek megfelelően az alperest a jövedelempótló járadék megfizetésére. Ebben a körben hivatkozott a BH
- számon közzétett eseti döntésre, amelynek értelmében a bíróság az alperes ellenkérelmén túlterjeszkedve nem hozhat az említett nyilatkozathoz képest az alperesre kedvezőbb határozatot. [24] A felperes a felülvizsgálati kérelmében utalt arra, hogy az alperes a fellebbezésben nem hivatkozott a túlterjeszkedés tilalmának sérelmére, eljárási szabályként csak a Pp.
- §
(1)és
(3)bekezdését, a Pp. 265. §
(1)bekezdését jelölte meg. Előadta azt, hogy a másodfokú bíróság eljárási szabálysértése álláspontja szerint azért volt az ügy érdemére kiható, mert a másodfokú bíróságnak a fellebbezésben és fellebbezési ellenkérelemben foglaltak alapján, annak korlátai között kell és lehet döntenie. Állította, hogy a felülbírálati jogkör korlátainak figyelmen kívül hagyása súlyos eljárási szabálysértés tekintettel a Kúria Pfv.III.21.342/
- – BH
- számú ítéletére is. Hangsúlyozta, hogy a Pp.
- §-a csak az okszerűtlen mérlegelés felülbírálatát engedi meg, a másodfokú bíróság azonban nem minősítette okszerűtlennek az elsőfokú bíróság által felvett bizonyítást, nem állapította meg azt, hogy a tényállás iratellenes és logikai ellentmondásokat tartalmaz. [25] Fentiek alapján a jövedelempótló járadék vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. [26] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jövedelempótló járadék vonatkozásában is a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [27] A felülvizsgálati kérelem alaptalan. [28] A Pp.
- §
(1)bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással lehet kérni. A Pp. 424. §
(1)bekezdésére figyelemmel eljárási szabálysértés akkor alapoz meg eredményes felülvizsgálatot, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt. Az e tárgyban irányadó 1/
- (II. 15.) PK vélemény értelmében a felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből következik, hogy a Kúria kizárólag a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél által megjelölt, tartalmában is kifejtett anyagi és eljárásjogi jogszabálysértéseket vizsgálhatja. A felülbírálat tartalmi és perjogi kereteit a felülvizsgálati kérelem határozza meg [Pp.
- §
(1)bekezdés b), c) pont, 1/
- (II. 15.) PK vélemény 3., 4.]. [29] Sérelmezte a felperes, hogy a másodfokú bíróság nem az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás eredményét minősítette okszerűtlennek a Pp.
- §
(3)bekezdés a) Kúria VI.Pfv.20.160/2025/5 6 pontjának alkalmazásával, és módosította a tényállást az alapján, hanem bizonyítást vett fel az ő személyes meghallgatásával. Állította, hogy a másodfokú bíróság ítélete a jövedelempótló járadék vonatkozásában a Pp. 342. §
(1)bekezdésében rögzített túlterjeszkedés tilalmába is ütközik. [30] A Pp. 370. §
(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét – a
(2)
(4)bekezdésben foglalt eltéréssel – az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a Pp. 371. §
(1)bekezdés a)-d) pontjában megjelölt alaki követelmények körében előadottak. A Pp. főszabálya a kérelemben történő felülbírálat, amely összhangban van a felek rendelkezési jogával, az pedig a fellebbezés tartalmi követelményeinek körében rögzített [Pp. 371. §
(1)
(2)bekezdés]. A másodfokú bíróság számára meghatározott felülbírálati korlát kétirányú: egyrészt a fellebbező milyen tartalmú másodfokú döntést kér, valamint azt milyen indokkal támasztja alá, mely eljárási vagy anyagi jogszabály megsértésére hivatkozik (Kúria Pfv.IV.20.282/2021/5.). A korlátot nemcsak az képezi, hogy a fellebbező milyen tartalmú másodfokú döntést kér, hanem az is, hogy azt milyen indokkal teszi (Kúria Pfv.IV.20.385/2024/5.). [31] Jelen esetben az alperes fellebbezésében elutasítani kérte a felperes 2023. március 13-tól havonta, véghatáridő nélkül megítélt 114.063 forint jövedelempótló járadékát. Ezt azzal indokolta, hogy e körben a felperes hiányos, önellentmondó előadásokat tett, nem volt számára világos, hogy a felperes milyen okból követelte a jövedelempótló járadékot. Erre figyelemmel a Pp. 369. §
(3)bekezdés c) pontja szerinti anyagi jogi felülbírálat során a fellebbezésben és a fellebbezési ellenkérelemben előadott indokok alapján a másodfokú bíróságnak abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy az elsőfokú bíróság a Ptk. 6:
- § megsértésével ítélt-e meg jövedelempótló járadékot. Mivel az alperes ezzel kapcsolatban állította, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a Ptk. 6:
- § szerinti jövedelempótló járadék szabályait, ezért ennek vizsgálata a fellebbezés tárgyát képezte. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság nem terjeszkedett túl a fellebbezés korlátain, nem sérült a Pp.
- §
(1)bekezdése. [32] Téves a felperes álláspontja a Pp.
- § vonatkozásában is. A felperes alaptalanul állította, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás okszerűtlennek minősítése és további bizonyítás felvétele nélkül nem módosíthatta a tényállást. A tényállás ugyanis nem csak abban az esetben módosítható a másodfokú bíróság által, ha az elsőfokú bíróság okszerűtlenül mérlegelte a bizonyítékokat. Módosíthatja akkor is, ha maga egészíti ki a bizonyítást [Pp.
- §
(3)bekezdés b) pont], és akkor is, ha a ténymegállapítás alapjául szolgáló peradatok egyéb módon egészülnek ki, mint ebben az esetben is történt. Ebben az esetben a tényállás módosításának alapja a felperes – másodfokú eljárásban tett – személyes tényelőadása volt, ami a Pp. 263. §
(1)és 279. §
(1)bekezdések értelmében nem bizonyíték, foganatosítása nem bizonyítási cselekmény. A fellebbezés tárgyává tett jövedelempótló járadék vonatkozásában nem volt eljárási jogi akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság a felperest személyesen meghallgassa, erre figyelemmel részben eltérő tényállást állapítson meg és azokból eltérő jogi következtetéseket vonjon le. A felperes állításával ellentétben a jövedelempótló járadék jogalapját az alperes a fellebbezésében vitatta, így fel sem merülhet a Pp. 203. §
(2)bekezdés a) pontja szerinti vélelem fennállása. [33] A felperes a felülvizsgálati kérelemében hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság eljárása azért is jogszabálysértő, mert a közrehatási tevékenysége gyakorlása nélkül alkalmazott olyan felülbírálati jogkört, amelyet a fellebbező fél nem jelölt meg. [34] Ahogy arra a Kúria már többször utalt, a másodfokú bíróságot a fellebbezés korlátait figyelembe véve megillette a felülbírálati jogkör a jövedelempótló járadék vonatkozásában. Az anyagi pervezetéstől azonban eltérő a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörének a Kúria VI.Pfv.20.160/2025/5 7 gyakorlása. A Pp. 369. §
(4)bekezdése szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének, illetve eljárásának az anyagi pervezetéssel összefüggő részét csak az anyagi jogi felülbírálat részeként vizsgálhatja és minősítheti úgy, hogy egyúttal köteles elvégezni a saját anyagi jogi álláspontja szerint helyes anyagi pervezetést és az ezzel összefüggő intézkedéseket megtenni. Ha azonban a fellebbezésben a fél az elsőfokú bíróság anyagi pervezetését vagy annak hiányosságát nem kifogásolja, a jogerős határozat anyagi jogi felülbírálatába nem tartozik bele szükségképpen a másodfokú bíróság anyagi pervezetési kötelezettsége. Adott esetben ezért a másodfokú bíróság helyesen alkalmazta a felülbírálati jogkörét, a jövedelempótló járadék vonatkozásában nem terhelte anyagi pervezetési kötelezettség. [35] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 424. §
(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [36] A felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre, ezért a felperes a Pp. 405. §
(1)bekezdése és a Pp.
- § folytán alkalmazandó Pp.
- §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az alperesnek a jogi képviselettel összefüggésben felmerült felülvizsgálati eljárási költségét, amelynek összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdés alapján a kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányban állóan, a 4/A. §-ra figyelemmel áfával növelten állapított meg. [37] A Kúria a tárgyi illetékfeljegyzési jogra tekintettel a Pp. 101. §
(1)bekezdése és 102. §
(1)bekezdése, továbbá a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezettköltség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 3. §
(1)bekezdése alapján határozott a felperest terhelő meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről. A Kúria az IM rendelet 3. §
(2)bekezdése alapján tájékoztatja a felperest, hogy az illetéket az állami adó- és vámhatóság (Nemzeti Adó- és Vámhivatal) 1003200001070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell megfizetnie, a megfizetés során közleményként fel kell tüntetni: a Kúria megnevezését, a Kúria e határozatának az ügyszámát és a fizetésre kötelezésre kötelezett adóazonosító számát. A Kúria az IM rendelet 3. §
(4)bekezdése alapján figyelmezteti a felperest, ha az illetéket annak esedékességekor nem fizeti meg, az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerinti késedelmi pótlékot kell fizetnie. [38] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 405. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [39] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja zárja ki. Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat [40] Pp. 369. §
(3)bekezdés a) pontja, 370. §
(1)bekezdés, 342. §
(1)bekezdés. A döntés elvi tartalma [41] A fél személyes meghallgatása nem bizonyítási cselekmény, tényelőadása nem bizonyíték, de bírói ténymegállapítás alapja lehet. Budapest,
- június
- Dr. Döme Attila s.k. a tanács elnöke Dr. Farkas Antónia s.k. előadó bíró Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. bíró Dr. Madarász Anna s.k. bíró Dr. Tibold Ágnes s.k. bíró Kúria VI.Pfv.20.160/2025/5 A kiadmány hiteléül: tisztviselő 8