← Magyarország

Gf.40026/2023/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Az elsőfokú bíróság döntése nem terjeszkedett túl a kereseti kérelmen, mert attól csak a felperes terhére és a késedelmi kamat kezdetében térhet el. Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.026/2023/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla a Horony Ügyvédi Iroda (cím1 ügyintéző: dr. Horony Levente ügyvéd) által képviselt felperes (cím2) felperesnek a Sziklai és Andrejszki Ügyvédi Iroda (cím3, ügyintéző: dr. Smitnya Sándor ügyvéd) által képviselt alperes (cím4) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
  2. december 7-én meghozott 17.G.40.303/2022/
  3. számú ítélete ellen az alperes részéről
  4. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta és kihirdette a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését azzal hagyja helyben, hogy kötelezi az alperest, fizessen be az állami adó- és vámhatóság által közzétett 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számla javára az elsőfokú ítéletben foglalt 276.993 (kétszáz hetvenhatezer-kilencszázkilencvenhárom) forint eljárási illetéken felül további 218.480 (kétszáztizennyolcezer-négyszáznyolcvan) forint elsőfokú eljárási illetéket. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 175.000 (százhetvenötezer) forint + áfa ügyvédi munkadíjban felmerült másodfokú perköltséget és az állami adó- és vámhatóság által közzétett 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számla javára 660.630 (hatszázhatvanezer-hatszázharminc) forint fellebbezési illetéket. Tájékoztatja, hogy az elsőfokú és a fellebbezési illetékfizetési kötelezettség a határozat jogerőre emelkedését követő
  5. napon válik esedékessé. Az illeték megfizetésénél közleményként fel kell tüntetni az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős határozatot hozó bíróság nevét, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.026/2023/5-II 2 Indokolás [1] A felperes a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
  6. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §

(11)bekezdés alapján
  1. február 8-án indított keresetet az alperessel szemben, amelyben kérte, hogy az elsőfokú bíróság kötelezze az alperest 3.875.000 forint és ennek
  2. január 1-től, valamint 610.840 forint és ennek
  3. július 8-tól, 85.000 forint és ennek
  4. március 12-től járó késedelmi kamata, továbbá 45.708 forint regisztrációs díj megfizetésére. [2] Az alperes az írásbeli ellenkérelmében egyrészt az eljárás felfüggesztését kérte. Alaki védekezése az eljárás megszüntetésére, érdemi ellenkérelme elsődlegesen a kereset elutasítására, másodlagosan a felperes által követelt kamat csökkentésére irányult. [3] Az elsőfokú bíróság a
  5. sorszámú végzésével az eljárás felfüggesztése iránti kérelmet elutasította. Ítéletével elutasította az eljárás megszüntetésére irányuló kérelmet, és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 8.257.880 forintot és ennek
  6. november 6-tól a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, valamint 381.000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 276.993 forint feljegyzett illetéket. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a kereset elbírálására a Cstv. 83/V. §
(3)bekezdés szerint a 2020. évi LXXIII. törvénnyel módosított 33/A. §
(11)bekezdést kell alkalmazni, mert a adós társaság "f.a." (a továbbiakban: adós) felszámolási eljárásának jogerős lezárásáról hozott határozatot a
  1. évi LXXIII. törvény hatályba lépését (
  2. augusztus 1.) követően tették közzé a Cégközlönyben
  3. november 5-én. Ennek következtében az alperes által hivatkozott 90 napos jogvesztő határidő a felek jogviszonyára már nem volt irányadó [a
  4. évi LXXIII. törvény
  5. §
  6. pontjával módosított Cstv. 33/A. §
(11)bekezdés]. Erre tekintettel a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdés i) pontja alapján alkalmazandó Pp. 240. §
(1)bekezdés a) pont szerint az eljárás megszüntetésének nem álltak fenn az eljárási feltételei. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a Fővárosi Törvényszék 27.G.40.480/2019/22. számú ítéletét helybenhagyó jogerős ítélettel (Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.088/2021/9.) igazolta, hogy az adós vagyonában bekövetkezett 16.000.000 forint vagyoncsökkenés erejéig az alperes felelős a meg nem térült hitelezői igényekért. A felperes ugyancsak okirattal igazolta a felszámolási eljárás jogerős befejezését, illetve azt is, hogy a bejelentett követelése nem térült meg. A Cstv. 33/A. §
(11)bekezdés alapján indított perben már nem lehet vitatni az alperes felelősségét, így nincs jelentősége, hogy a megállapítási perben meghozott ítélettel az alperes milyen okból és mennyiben nem ért egyet. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét arra tekintettel bírálta el, hogy az érvényesíteni kívánt összeg nem haladhatja meg a megállapítási perben megállapított felelősség mértékét. Az anyagi pervezetés eredménye alapján (2022. november 9-én tartott tárgyalás) egyértelmű volt, hogy a felperes a hitelezői igényekről szóló kimutatás (a továbbiakban: kimutatás)
  1. d)Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.026/2023/5-II 3 pont szerinti 4.570.840 forint után késedelmi kamatot érvényesít, emellett igényt tart a 45.708 forint regisztrációs díjra is. Ennek megfelelően tekintette a kereset részének a kimutatás
  2. g)pont szerinti 3.641.332 forint tőkésített késedelmi kamatot, és határozta meg a 8.257.880 forint marasztalási összeget. Ebből is következett, hogy nem találta alaposnak a keresetben megjelölt különböző kezdő időpontoktól kért késedelmi kamat iránti követeléseket, ezért a keresetet kisebb részben elutasította. Rámutatott, hogy a Cstv. 33/A. §
(11)bekezdés szerinti igényérvényesítésnél a késedelmi kamat a felszámolási eljárás jogerős befejezésének Cégközlönyben történt közzétételét követő naptól számítható, ezért ennek megfelelően rendelkezett annak megfizetéséről. Megállapította, hogy a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:522. §
(3)bekezdés a Ptk. 6:48. §
(1)bekezdés szerinti késedelmi kamatra nem alkalmazható, amely a késedelmes fizetés jogkövetkezménye, így az nem ütközhet a káronszerzés tilalmába. [4] Az ítélet elleni fellebbezésében az alperes elsődlegesen annak megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan a tőkekövetelés összegének leszállítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felperes 2022. február 8-án határidőben terjesztette elő a keresetet. A Cstv. 33/A. §
(11)bekezdésre alapított kereset tekintetében a 90 napos jogvesztő határidő az irányadó, mert az eljáró bíróság a
  1. június 18-án jogerőre emelkedett végzéssel befejezte az egyszerűsített felszámolást, ezért meg kellett volna szüntetni a peres eljárást. Másodlagos kérelmének indokaként előadta, hogy a felperes hitelezői igénye 3.875.000 forint összegű tőkét tartalmazott, és a felperes által benyújtott kimutatásban kizárólag a tőkekövetelés szerepel, a kamat és egyéb költségek nem, amit a felperes a perfelvételi tárgyaláson is fenntartott. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság tévesen ítélte meg a tőke összegét, amely a zárómérleg szerint 3.875.000 forint. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság nem állapíthatott volna meg a keresettől eltérő összegű tőkét. Ezzel tőkeként bírált el olyan követelést is, amelyet a felperes ilyen formában nem érvényesített. Mindezek miatt vitatta a követelés jogalapját és összegszerűségét is. [5] Az alperes a másodfokú tárgyaláson előadta, hogy az elsődleges – az eljárás megszüntetésére irányuló – fellebbezési kérelmét a továbbiakban nem tartja fenn, ezért kizárólag a másodlagosan előterjesztett fellebbezés elbírálását kérte. [6] A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Kiemelte, hogy a felperes
  2. február 8-án határidőben terjesztette elő keresetet. Előadta, hogy az alperes állításával ellentétben a keresete kiterjedt a kimutatás d) pontja szerinti 4.570.840 forint után járó késedelmi kamat összegére is, valamint a 45.708 forint regisztrációs díjra. Ezért ítélte meg az elsőfokú bíróság a tőkésített késedelmi kamatot, és ennek megfelelően határozta meg a 8.257.880 forint marasztalási összeget, míg a késedelmi kamat kezdetét a közzétételt követő naptól állapította meg. Utalt arra, hogy az alperes által vitássá tett követelés összege 8.257.880 forint, ezért az illetékekről szóló
  3. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
  4. §
(1)bekezdés és a 46. §
(1)bekezdés alkalmazásával a fellebbezési illeték 660.630 forint. Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.026/2023/5-II [7] 4 A fellebbezés nem alapos. [8] Az alperes a másodfokú tárgyaláson már nem tartotta fenn a keresetindítás elkésettségével kapcsolatos fellebbezési kérelmét. Ha a Pp. 240. §
(1)bekezdés szerinti ok az első- vagy a másodfokú eljárásban fennáll, a Pp.
  1. alapján a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét végzéssel hivatalból is hatályon kívül kell helyeznie, és az eljárást meg kell szüntetnie, mert a Pp.
  2. §
(1)bekezdés i) pontra és a 240. §
(1)bekezdés a) pontra figyelemmel eljárási akadály– perindítási határidő elmulasztása miatti jogvesztés – esetén a másodfokú bíróság sem hozhat érdemi döntést. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a Fővárosi Törvényszék az adós egyszerűsített felszámolási eljárásának befejezését tartalmazó ügyszám számú végzést a 2020. évi LXXIII. törvény hatálybalépése után – a ügyszám2 számú 2020. november 5-ei végzésével – tette közzé, ezért Cstv. 83/V. §
(3)bekezdés alapján a felek jogviszonyára már a Cstv. 33/A. §-nak a módosított
(11)bekezdése volt az irányadó, így a keresetindítás időpontjában a jogvesztés nem következett be, ezért nem volt eljárási akadálya az elsőfokú ítélet érdemi felülbírálatának. [9] Az alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróságnak az elsőfokú ítéletben meghatározott tőke összegének leszállítása iránti fellebbezési kérelmet kellett elbírálni. [10] Az elsőfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelő érdemi döntést hozott, amelynek indokaival a másodfokú bíróság is egyetértett, ezért az alperes fellebbezése folytán csak az alábbiakat emeli ki. [11] Az elsőfokú bíróság a perfelvételi tárgyaláson összefoglalta a jogvita szempontjából lényeges nyilatkozatokat, majd a Pp. 237. §
(1)bekezdésének megfelelően eljárva folytatta le az anyagi pervezetést. Ennek eredményeképpen a felperes pontosította a kereseti kérelmét azzal, hogy az általa követelt összegek megfelelnek a keresetlevél mellékletében feltüntetett hitelezői igényeket tartalmazó kimutatásban meghatározott összegeknek, és a keresetlevélben már megjelölt Cstv. 33/A. §
(11)bekezdés alapján kérte az alperes marasztalását, ugyanakkor a késedelmi kamatfizetés kezdetének időpontját nem a ügyszám számú végzés közzétételét követő, hanem ennél korábbi időpontokban jelölte meg. [12] A Cstv. 33/A. § intézményes felelősségátvitelt tartalmazó, a gazdasági társaság szervezetére vonatkozó egyes felelősségi szabályokat áttörő, a hitelező és vezető tisztségviselő közötti kártérítési kötelmet keletkeztető rendelkezés, így a Cstv. 33/A. §
(11)bekezdés alapján követelt összeget a vezető tisztségviselő kártérítés jogcímén köteles a hitelezőnek a marasztalási perben megfizetni. Ebben az esetben a hitelezői igényként számításba vett késedelmi kamat a kár részét képezi, így az elsőfokú bíróság a jogszabályok maradéktalanul megfelelő alkalmazásával járt el, amikor a felperes pontosított keresete alapján a nyilvántartásba vett és elismert hitelezői követelés késedelmi kamatot érintő részét Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.026/2023/5-II 5 is a kártérítési követelés tőkét alkotó részeként bírálta el. Mindebből következik az is, hogy nem helytálló az alperesnek az a hivatkozása, hogy a felperes kártérítési követelése szempontjából kizárólag a 3.875.000 forint összegű kölcsön minősül az alperessel szemben érvényesített követelésnek. [13] A fentiek alapján az elsőfokú bíróság döntése nem terjeszkedett túl a kérelmen, mert attól csak a felperes terhére és a késedelmi kamat kezdetében tért el, így döntését a Pp. 342. §
(1)bekezdésnek megfelelően az anyagi pervezetés alapján pontosított kereset korlátai között hozta meg. Helyesen állapította meg, hogy a felperes perbeli nyilatkozata alapján a keresetlevélhez mellékelt hitelezői igényekről szóló kimutatás
  1. d)pontja szerinti 4.570.840 forint után a felperes késedelmi kamatot is kívánt érvényesíteni, és követelte a 45.708 forint összegű regisztrációs díjat is. A kimutatás
  2. g)pontja szerint meghatározott 3.641.332 forint tőkésített késedelmi kamat a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdésére tekintettel a felperesnél olyan egyösszegű kárként jelentkezett, amely ebben a minőségében a kártérítés iránti követelés tőkeösszegeként vehető számításba a kimutatás d) pont szerinti 4.570.840 forint összegű tőkekövetelésként bejelentett hitelezői igénnyel egyezően. [14] A Pp. 370. §
(1)bekezdés szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezési kérelemre, ellenkérelemre azok korlátai közt gyakorolja, ilyen korlátnak minősül – egyebek között – a fellebbező fél által megjelölt anyagi és eljárási jogszabálysértést [a Pp. módosított 371. §
(1)bekezdés d) pont]. [15] A másodfokú bíróság a fentiek alapján az alperes fellebbezésének korlátai között a Pp. 369. §
(1)és
(3)bekezdés c) pont szerinti felülbírálati jogkörében eljárva megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a fellebbezésben írt okok miatt nem jogszabálysértő, ezért a Pp. 383. §
(2)bekezdés értelmében – a Pp. 386. §
(4)bekezdése alapján visszautalva annak maradéktalanul helyes indokaira – helybenhagyta. [16] A másodfokú bíróság észlelte, hogy a felperes keresetpontosításának megfelelően az elsőfokú bíróság nem az Itv. 42. §
(1)bekezdés a) pontnak megfelelően állapította meg a feljegyzett kereseti illetéket, ezért – a 8.257.880 forint összegű pertárgy értékre tekintettel – a Pp. 383. §
(6)bekezdésében írt jogkörében eljárva a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül hivatalból kötelezte az alperest az elsőfokú ítéletben számításba nem vett kereseti illeték megfizetésére, egyúttal a másodfokú eljárási illetéket is ennek megfelelően állapította meg [Itv. 46. §
(1)bekezdés]. Az eljárási illeték feljegyzésének kiegészítéséről az elsőfokú bíróságnak kell az iratok visszaérkezését követően intézkednie. [17] Az alperes fellebbezése eredménytelen volt, ezért a másodfokú eljárással felmerült költségeit maga viseli, míg a Pp. 83. §
(1)bekezdés alapján köteles megtéríteni a felperes másodfokú eljárással felmerült költségeit. A másodfokú bíróság a felperes ügyvédi munkadíjban felmerült perköltségét a felperes által mellékelt költségjegyzékben felszámított Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.026/2023/5-II 6 ügyvédi munkadíjra figyelemmel a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § alapján állapította meg. [18] Az alperes a Pp. 102. §
(1)bekezdés alapján köteles az államnak megfizetni a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt első- és másodfokú eljárási illetéket. Az illeték megfizetésének módjáról szóló rendelkezés a 26/2022. (XII. 06.) IM rendelet 1. §
(2)bekezdésével módosított, a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdésén alapul. Budapest,
  1. május
  2. dr. Volein Anna s.k. s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: dr. Bleier Judit s.k. dr. Kovács Mária előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.