← Magyarország

Kfv.37695/2021/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A mezőgazdasági földhaszonbérleti szerződés hatósági jóváhagyása során a mezőgazdasági igazgatási szervnek elsődlegesen a Földforgalmi törvény és a Fétv. rendelkezései alapján kell döntenie, a Ptk. rendelkezései csak másodlagosak. Amennyiben valamely szerződéses feltétel esetén a Fétv. kógens előírást tartalmaz, a felek ettől eltérő megállapodása alkalmas a törvény rendelkezéseinek megkerülésére. Az ügy száma: A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Kfv.II.37.695/2021/

  1. A tanács tagjai: Dr. Tóth Kincső a tanács elnöke Dr. Szilas Judit előadó bíró Dr. Kovács András bíró A felperes: felperes (cím) Az alperes: Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal (4024 Debrecen, Piac utca 54.) Az alperes képviselője: Dr. Papp Katalin kamarai jogtanácsos A per tárgya: A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: A felülvizsgálni kért jogerős határozat: földforgalmi ügy az alperes Debreceni Törvényszék 103.K.703.376/2020/
  2. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria - a Debreceni Törvényszék 103.K.703.376/2020/
  3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja; - az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét 50.000 (ötvenezer) forintban állapítja meg. A végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes, mint haszonbérbeadó, valamint a perben nem álló K. F., mint haszonbérlő (a továbbiakban: haszonbérlő) között
  4. szeptember 10-én a H. külterület, ... helyrajzi számú, 2 ha 8487 m² területű, szántó, rét művelési ágú ingatlanra vonatkozóan haszonbérleti szerződést módosító okirat jött létre, amelyben a
  5. május
  6. napján megkötött Kúria II.Kfv.37.695/2021/6 2 haszonbérleti szerződésben foglalt bérlet időtartamát meghosszabbították és a szerződés lejárati időpontját
  7. november
  8. napjára módosították. [2] A szerződésmódosítás
  9. pontjában rögzítették, hogy a haszonbérleti szerződést
  10. március
  11. napjától
  12. november
  13. napjáig, azaz 10 gazdasági évre kötik. A gazdasági évet az adott év december
  14. napjától a következő év november
  15. napjáig terjedő időszakban határozták meg. A felek a szerződésmódosítás
  16. pontjában a haszonbérleti díj megfizetésének esedékességét a módosítással érintett 5 gazdasági évre oly módon állapították meg, hogy a
  17. december
  18. napjától
  19. november
  20. napjáig terjedő 5 gazdasági évre vonatkozóan a haszonbérleti díjak évente esedékesek azzal, hogy a módosítással érintett első haszonbérleti díj
  21. január
  22. napján, míg a további haszonbérleti díjak az adott év január
  23. napjáig esedékesek. [3] A haszonbérleti szerződés kifüggesztését követően a szerződést a jegyző megküldte az alperes részére a hatósági jóváhagyási eljárás lefolytatása érdekében. Az alperes a
  24. november
  25. napján kelt 578783/3/
  26. számú határozatában a haszonbérleti szerződés meghosszabbításának hatósági jóváhagyását megtagadta. Indokolásában kifejtette, hogy a jelen szerződésmódosítás hatósági jóváhagyása során a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló
  27. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi tv.)
  28. §

(1)bekezdése és 70. §
(2)bekezdése alapján a Földforgalmi tv. rendelkezéseit, valamint a Földforgalmi tv-el összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló
  1. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) rendelkezéseit kellett alkalmazni. Megállapította, hogy a szerződésben rögzített haszonbérleti díj esedékessége ellentétes a Fétv.
  2. §
(2)bekezdésében foglaltakkal, mert a haszonbért időszakonként utólag kell teljesíteni, ezért e szerződéses kikötés alkalmas a Földforgalmi tv. 53. §
(1)bekezdés b) pontjában meghatározottak szerint a jogszabályi korlátozások megkerülésére. A felperes kereseti kérelme és az alperes védirata [4] A felperes a határozattal szemben előterjesztett keresetében azt hangsúlyozta, hogy a haszonbérleti szerződés módosítása nem ütközik a Fétv. 50. §
(2)bekezdésébe, figyelemmel arra, hogy a törvény rendelkezéseitől a felek megállapodásukkal eltérhetnek. Ennek indoka az, hogy a gazdasági év hossza függ a termesztett növény fajtájától, annak tenyészidejétől és a vetés idejétől. A gazdasági év hossza is ennek figyelembevételével került megjelölésre. Miután a jogszabály lehetőséget ad a haszonbérlő számára, hogy a megállapodás alapján a haszonbért a gazdasági éven belül fizesse meg, az alperes jogsértően rendelkezett a szerződésmódosítás jóváhagyásának megtagadásáról. [5] Érvelése szerint a Fétv. 50. §
(2)bekezdésében foglaltak a szerződő felek számára a haszonbér megfizetésének időpontjára csak egy ajánlást tartalmaznak, figyelemmel arra, hogy e jogszabályhely utolsó fordulata akként rendelkezik, hogy „kivéve ha felek más határidőben nem állapodnak meg”, amely vélhetően a mezőgazdaságra jellemző sajátosság miatt került be e jogszabályhelybe. Hivatkozott arra is, hogy a más szerződő féllel kötött haszonbérleti szerződése hatósági megtagadására vonatkozó határozat jogszerűségének vizsgálata során a Debreceni Törvényszék 103.K.700.121/2020/
  1. számú ítéletében – jelen ügytől eltérő álláspontra helyezkedve – az alperes határozatát megsemmisítette, és alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. [6] Az alperes védiratában a határozatában foglalt indokait fenntartva a felperes keresetének elutasítását kérte. A jogerős ítélet [7] A Törvényszék ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte. Indokolásában a Földforgalmi tv.
  2. §
(1)bekezdés b) pontjában, a Fétv. 50. §
(2)bekezdésében foglaltakat felhívva kifejtette, hogy a haszonbér esedékességi Kúria II.Kfv.37.695/2021/6 3 időpontjának szerződésben meghatározott rendje nem adott okot a szerződésmódosítás megtagadására. [8] Hangsúlyozta, hogy a Fétv. 50. §
(2)bekezdésétől való eltéréshez a törvény nem fűz érvénytelenségi jogkövetkezményt, szemben a Földforgalmi tv. és a Fétv. számos más egyéb rendelkezéseivel. A Fétv. 50. §
(2)bekezdése nem tekinthető sem tilalomnak, sem szerződési korlátozásnak. A szabályozás polgárjogi jellege, az eltérésbeli tilalom hiánya diszpozitív törvényi előírásra utal, és erre lehet következtetni az ugyanezen bekezdésen belül lévő a „kivéve, ha felek más határidőben állapodnak meg” jogszabályi kitételből is. [9] Kiemelte, hogy a Földforgalmi tv.
  1. § b) pontja abban az esetben megtagadási ok, amennyiben a szerződés a jogszabály szerinti korlátozás megkerülésére alkalmas. Jelen esetben nem merült fel adat arra, hogy a szerződő felek szándéka valamilyen kötelező érvényű korlátozó előírás megkerülésére irányult volna, a szerződés a díjfizetés esedékességének napját egyértelműen meghatározta, az esedékességére vonatkozó szabályozás ebben az esetben diszpozitív. [10] Megjegyezte, hogy a Fétv.
  2. §
(2)bekezdése a Polgári törvénykönyvről szóló
  1. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
  2. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján sem értelmezhető másként, és az alperes által hivatkozott két kúriai határozatból sem vonható le ellenkező következtetés, miután azok a szerződési szabadság és a földforgalmi jogszabályokban foglaltak viszonyával csak általánosságban foglalkoztak, nem pedig a jelen ügyben felvetett kontextusban. Leszögezte, hogy a diszpozitivitás a Fétv. vonatkozó rendelkezéséből egyértelműen következik, ugyanakkor a szerződéses kikötés semmissége erre vonatkozó kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában fel sem merülhetett, utalva e körben a Kúria Kfv.IV.37.062/2018/
  1. és Kfv.VI.37.758/2017/
  2. számú határozataiban foglaltakra. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [11] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a Törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. A felülvizsgálati kérelem befogadását a közigazgatási perrendtartásról szóló
  3. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  4. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)és
  3. ad)alpontjai alapján kérte. [12] Eljárási szabálysértésként arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a Kp. 84. §
(2)bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(4)-
(5)bekezdéseiben foglaltakat megsértve járt el, amikor indokolásában nem tért ki teljes körűen a védiratban foglaltakra, valamint logikátlan, iratellenes megállapításokat tett, mely eljárási hiba az ügy érdemére is kihatott. [13] Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a Fétv. 50. §
(2)bekezdése diszpozitív rendelkezéseket tartalmaz, mert a haszonbér utólag történő megfizetésének kötelezettségét a Földforgalmi tv., a Fétv. és a Ptk. egyaránt kógens rendelkezésként írja elő. Az elsőfokú bíróság értelmezését a Ptk. 6:352. §
(1)bekezdése és az ezen jogszabályhelyhez fűzött kommentár sem támasztja alá, továbbá értelmezése az Alaptörvény 28. cikkében foglaltaknak sem felel meg. [14] A Fétv. 50. §
(2)bekezdés első fordulatának megfogalmazásából egyértelműen a haszonbér utólagos megfizetése következik, amelytől semmilyen formában nem lehet eltérni. A felek csak abban állapodhatnak meg, hogy a gazdasági év és a naptári év vége között mikor kerül sor a haszonbérleti díj megfizetésére. Az e bekezdés – elsőfokú bíróság által felhívott eltérést megengedő – második fordulata egy speciális esetre (tört évre) vonatkozik, amelyből a diszpozitivitásra nem lehetett következtetni. [15] A perbeli szerződésben kikötött teljesítési határidő lehetetlenné teszi, hogy a haszonbér a gazdálkodás eredményéből kerüljön megfizetésre, ezáltal ellentétes a jogszabályi rendelkezésekkel és a jogalkotó céljával is. Amennyiben a törvény lehetővé tenné a Kúria II.Kfv.37.695/2021/6 4 haszonbérleti díj előzetes megfizetését, az egyes előhaszonbérleti jogosultak számára visszatartó hatással bírna, ugyanis nem mindenkinek van lehetősége arra, hogy a haszonbért előzetesen és ne a gazdasági tevékenysége eredményéből, a haszonból fizesse meg. A Fétv. 50. §
(2)bekezdésében szereplő kógens előírástól való eltérés ezért alkalmas a jogszabályban szereplő korlátozás megkerülésére. [16] Érvelése szerint a Törvényszék kellően nem indokolta meg, hogy az általa hivatkozott Kfv.III.37.298/2016/
  1. és KGD
  2. 110 számú döntésben foglaltaknak miért nem tulajdonított jelentőséget. Jelen ügyben is jelentősége van annak, hogy a Kúria korábbi ítéleteiben megállapította, hogy a földforgalmi eljárásokban a szerződési szabadság jelentősen korlátozott. A korlátozások a szerződés minden lényeges elemét érintik, így a szerződő felek személyét, a szerződés tárgyát, a szerződés időtartamát, a haszonbérfizetés esedékességét és a haszonbérlőt számos egyéb kötelezettségvállalás is terheli. [17] A Kúria e döntéseiben többek között arról is állást foglalt, hogy a Földforgalmi tv. rendelkezései éppen a törvény célkitűzéseinek megvalósítása érdekében speciális rendelkezésként megelőzik a Ptk. felhívott rendelkezéseit, mely rendelkezéseket a Törvényszék ítéletében figyelmen kívül hagyott. Mindezek a földforgalmi szabályozások kógens jellegét támasztják alá, amelyet megerősít az a tény, hogy az előírásoknak való megfelelőséget a mezőgazdasági igazgatási szerv erősen formalizált eljárás keretében vizsgálja. [18] Kifejtette, hogy hasonló tényállású ügyben a Debreceni Törvényszék 101.K.703.300/2020/
  3. számú ítéletében a jelen bírósági ítélettel ellentétesen foglalt állást és a keresetet elutasította. A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kfv.II.37.463/2021/
  4. számú végzésével megtagadta, hangsúlyozva, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a kúriai gyakorlatnak megfelel, döntése az egységes bírói joggyakorlatba illeszkedik. Érvelése szerint ebből az tűnik ki, hogy jelen ügyben az elsőfokú bíróság megfelelő indok nélkül tért el a közzétett kúriai gyakorlattól. [19] Az elsőfokú bíróság ítélete [13] pontjában iratellenes megállapítást is tett, mivel a határozatban a semmisség kérdése nem merült fel, ilyen megállapítást a határozat nem tartalmaz. A jogszabályi korlátozások megkerülésére való alkalmasság a semmisségtől eltérő kategória, eltérő megtagadási okként kerül nevesítésre a Földforgalmi tv.-ben. Ezért az elsőfokú bíróság által a semmisség, illetőleg ezzel összefüggő joggyakorlat körében felhívott kúriai határozatok a jelen perben nem relevánsak. [20] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [21] Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos. [22] A Kúria a jogerős ítéletet a Kp.
  5. §
(2)bekezdése alapján alkalmazandó 108. §
(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a döntés elbírálása szempontjából releváns tényállást feltárta, azonban az ügyben irányadó jogszabályi rendelkezések téves értelmezésére figyelemmel tévesen foglalt állást az alperes határozatának jogszerűségéről. [23] A perben a jogvita tárgya az volt, hogy az alperes a haszonbér megfizetésének esedékességére vonatkozó megállapodás tartalmára tekintettel a haszonbérleti szerződés módosítását helytállóan tagadta-e meg. Ezzel összefüggésben pedig az volt az eldöntendő kérdés, hogy földhaszonbérleti szerződésben a felek megállapodhatnak-e a haszonbérleti díj megfizetésében oly módon, hogy arra még a gazdasági év leteltét megelőzően, a gazdasági éven belül kerül sor, avagy e megállapodásuk a törvényi rendelkezéssel ellentétes, ezért alkalmas a jogszabályi korlátozások megkerülésére. Kúria II.Kfv.37.695/2021/6 5 [24] Az elsőfokú bíróság a felperes álláspontját elfogadva arra a következtetésre jutott, hogy miután a Fétv. 50. §
(2)bekezdés első fordulatában foglaltak megsértéséhez a törvény nem fűz semmisségi jogkövetkezményt, e törvényi rendelkezés utolsó fordulatából és a Ptk. 6:352. §
(1)bekezdéshez fűzött indokolásából is az következik, hogy e szabályok diszpozitívak, attól a felek egyező akaratnyilvánítással eltérhetnek. [25] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helyesen mutatott rá arra, hogy döntésében a megtagadás okát nem a semmisségre, hanem arra alapította, hogy a felek megállapodása a Fétv. 50. §
(2)bekezdésében foglaltakkal ellentétes, ezért az alkalmas a jogszabályi korlátozás megkerülésére. Az elsőfokú bíróság által felhívott kúriai döntések a szerződés semmissége megállapításának feltételeit vizsgálták. A Kfv.IV.37.062/2018/
  1. számú ügyben a Kúria arról foglalt állást, hogy az előhaszonbérleti jogosultság téves megjelölése semmisséget eredményez-e, valamely jogszabályi előírás megsértése a szerződés érvénytelenségét okozzae, a Kfv.VI.37.758/2017/
  2. számú ügyben pedig arról, hogy elővásárlásra vonatkozó vevői nyilatkozat elmaradása kifejezett erre vonatkozó törvényi rendelkezés hiányában eredményezhet-e semmisséget. Miután jelen ügyben a semmisség kérdése az alperesi döntéssel összefüggésben nem merült fel, e döntéseknek jelen ügyben nem volt relevanciája. [26] A Kúria rámutat arra, hogy az elsőfokú bíróság értelmezésével szemben a Fétv.
  3. §
(2)bekezdésének első mondata egyértelműen akként rendelkezik, hogy a haszonbért utólag, a naptári év végéig kell megfizetni. A
(2)bekezdés második mondata kizárólag arra az esetre vonatkozik, ha a felek között a naptári év végét megelőző 6 hónapon belül jött létre a szerződés, vagy a haszonbérleti szerződést a hatóság a naptári év végét megelőző 90 napon belül hagyta jóvá. Ez esetben elsődlegesen arra van lehetőség, hogy a haszonbérlő a haszonbérleti díjat a következő gazdasági évben esedékes díjjal együtt (vagyis még későbbi esedékességgel, a következő gazdasági év végén) fizesse meg, melyre vonatkozó előírástól a felek eltérhetnek. Ebből következően az első mondatban előírt haszonbér utólagos esedékességére vonatkozó előírás kötelező jellegét, ugyanezen bekezdés második mondata nem rontja le. [27] Az elsőfokú bíróság által is felhívott haszonbérlet szabályait tartalmazó Ptk. 6:352. §
(1)bekezdése szerint a haszonbért időszakonként utólag kell megfizetni. A bérleti szerződésekre vonatkozó általános rendelkezésekkel szemben a haszonbérleti szerződések esetén a jogalkotó célja éppen arra irányult, hogy a haszonbérlő a haszonbért elsősorban a gazdasági tevékenysége eredményéből fizesse meg. [28] Az elsőfokú bíróság azt helytállóan állapította meg, hogy a Ptk. szabályai szerint a haszonbérleti díjra vonatkozó megállapodástól a felek egyező akarattal eltérhetnek, ugyanakkor a mezőgazdasági haszonbérleti szerződésre elsődlegesen Földforgalmi tv. és a Fétv. speciális rendelkezései irányadóak, a Ptk. rendelkezései csak másodlagosak. Az alperes ezért helyesen mutatott rá a kúriai gyakorlatra, amely egységes a tekintetben, hogy a termőföldekre vonatkozó szerződések (e között a mezőgazdasági földhaszonbérleti szerződések) esetén ezen előbbi jogszabályi rendelkezések megelőzik a Ptk. szerződési szabadságra vonatkozó rendelkezéseit. [29] A Kúria a Kfv.III.37.298/2016/
  1. számú ítéletében leszögezte, hogy a szerződési szabadság polgárjogi szabálya a Földforgalmi tv. hatálya alá tartozó haszonbérleti szerződések megkötése szempontjából nem alkalmazható, erre vonatkozóan a Földforgalmi tv. és a Fétv. tartalmaz előírásokat. Ezzel azonos álláspontot foglalt el a Kúria az alperes által is hivatkozott KGD2017.110 számon közzétett Kfv.37.107/2016/
  2. számú döntésében is, amelyben leszögezte, hogy a mezőgazdasági igazgatási szerv a Ptk.-ban rögzített szerződési szabadság elvéhez képest a Földforgalmi tv. speciális rendelkezései szerint járhat el. [30] Mindebből következően jelen eljárás során az elsőfokú bíróságnak a Fétv. előírt rendelkezéseiből kellett kiindulni, amely
(2)bekezdés első mondatából egyértelműen az Kúria II.Kfv.37.695/2021/6 6 következik, hogy a szerződő felek a haszonbér megfizetésének esedékességében csak oly módon állapodhatnak meg, hogy arra csak a gazdasági év végével, utólagosan kerülhet sor. [31] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helyesen utalt arra, hogy a haszonbér megfizetése esetén jelentősége van azon jogalkotói célnak is, miszerint a haszonbérlő a haszonbérleti díjat az adott gazdasági évben megtermelt javakból fizethesse meg. Ezen előírás figyelmen kívül hagyása indokolatlan előnyhöz juttatná azon haszonbérlőket, akik a szerződés megkötésekor a haszonbérleti díj megfizetéséhez már a föld tényleges megművelését megelőzően kellő erőforrással rendelkeznek. [32] Miután a Fétv. 50. §
(2)bekezdése a haszonbérleti díj esedékessége meghatározásának időpontjára kötelező rendelkezést tartalmaz, az elsőfokú bíróság a jogszabályi rendelkezés téves értelmezésével állapította meg, hogy a felek közötti haszonbérleti szerződés a jogszabályi rendelkezéseknek megfelel, mert e körben tett előírástól a felek egyező akarattal eltérhettek. Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben e jogszabályi előírástól való eltérés – figyelemmel a jogalkotói akaratra – alkalmas a jogszabályban szereplő korlátozás megkerülésére, ezért az e feltételt tartalmazó szerződés hatósági jóváhagyására nem kerülhet sor. [33] A Kúria mindezek alapján azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a jogszabály téves értelmezésével foglalt állást az alperesi határozat jogszerűtlenségéről, figyelemmel arra, hogy a haszonbérbeadó és a haszonbérlő közötti földhaszonbérleti díjra vonatkozó megállapodás nem térhet el a Fétv. 50. §
(2)bekezdésben foglalt kógens rendelkezéstől, az eltérés alkalmas e rendelkezés megkerülésére. [34] A Kúria erre tekintettel a Kp. 121. §
(1)bekezdés a) pontja alapján az ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. [35] Az új eljárásban a Törvényszéknek a felek közötti haszonbérleti szerződéses megállapodás jóváhagyásának hatósági megtagadását a Kúria fent kifejtett indokai mentén kell megítélnie. A döntés elvi tartalma [36] A mezőgazdasági földhaszonbérleti szerződés hatósági jóváhagyása során a mezőgazdasági igazgatási szervnek elsődlegesen a Földforgalmi törvény és a Fétv. rendelkezései alapján kell döntenie, a Ptk. rendelkezései csak másodlagosak. [37] Amennyiben valamely szerződéses feltétel esetén a Fétv. kógens előírást tartalmaz, a felek ettől eltérő megállapodása alkalmas a törvény rendelkezéseinek megkerülésére. Záró rész [38] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115. §
(2)bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 107. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [39] A Kúria az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét a Kp. 115. §
(2)bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 110. §
(3)bekezdése alapján állapította meg. Budapest,
  1. március
  2. Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Szilas Judit s.k. előadó bíró, Dr. Kovács András s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.