Bf.70/2019/48 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés d) pontja szerint minősülő, társtettesként elkövetett garázdaság bűntette, 2 rb. a Btk. 339. §

(1)bekezdésében meghatározott garázdaság vétsége, a Btk. 371. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő, társtettesként elkövetett rongálás vétsége, a Btk. 222. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő zaklatás vétsége, 2 rb. a Btk. 222. §

(1)bekezdésében meghatározott zaklatás vétsége, valamint 2 rb. a Btk. 164. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdése szerint minősülő testi sértés vétsége miatt, halmazati büntetésül – mint visszaesőt – 2 év szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani, abba beszámította Terhelt1 I. r. vádlott által a

1. szeptember
2. napjától
3. október
4. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt, egyben megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett a bűnjelekről, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről is. [2] A fenti ítélet ellen az ügyészség Terhelt1 I. r. vádlott terhére: többszörös visszaesői minőségének megállapítása, és a büntetése súlyosítása érdekében, míg Terhelt1 I. r. vádlott elsősorban – 1 rb. garázdaság vétsége és a rongálás vétsége kivételével – felmentése iránt, másodsorban az ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében fellebbezett. Védője elsődlegesen – a tényállás 5.) pontjában írtak kivételével – a terhére rótt cselekmények alóli felmentése, míg másodsorban a büntetés enyhítése végett terjesztett elő jogorvoslatot. [3] A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az ügyészségi fellebbezést fenntartva Terhelt1 I. r. vádlott esetében a többszörös visszaesői minőségének megállapítására és a vele szemben kiszabott szabadságvesztés hosszabb tartamban történő megállapítására tett indítványt. [4] fel. A tárgyaláson a védő a jogorvoslati nyilatkozatával megegyező tartalommal szólalt [5] A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott elsőfokú ítéletet a büntetőeljárásról szóló
5. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
6. §

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, mely a

(2)bekezdés értelmében kiterjedt a tényállás megalapozottságára, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására és az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseire, valamint az indokolás helyességére és az eljárási szabályok megtartására. Ezt meghaladóan – a Be. 590. §

(7)bekezdésében írtak szerint, hivatalból – kiterjedt az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre is. [6] Nem terjedt ki a felülbírálat a Be. 590. §

(9)bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság ítéletének Terhelt2 II. r., illetve Terhelt3 III. r. vádlottakra vonatkozó részére; a másodfokú bíróság Terhelt2 II. r. vádlottal szemben a büntetőeljárást – halála miatt – megszüntette, Terhelt3 III. r. vádlott vonatkozásában pedig elkülönítette. [7] A felülbírálat során a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 592. §

(2)bekezdésének

1. a)és
2. c)pontjára tekintettel részben megalapozatlannak találta, mivel az hiányos, és részben ellentétes az iratok tartalmával. Ezért a tényállást – figyelemmel a Be. 593. §

(1)bekezdésének a) pontjára is – az elsőfokú bíróság Pécsi Ítélőtábla III.Bf.70/2019/48/II 3 által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján az alábbiakkal egészítette ki, illetve helyesbítette: [8] A tényállásának Terhelt1 I. r. vádlott előéletével kapcsolatosan az 1./ sorszám alatt szereplő elítélést (az elsőfokú ítélet

1. oldal negyedik bekezdése) azzal kellett kiegészíteni, hogy a Neustadt Am Rügenberge-i Járásbíróság
2. március 20-án kelt határozatának száma: 63LS2343JS5747/
3. [9] A 2./ sorszám alatt a Szolnoki Járásbíróság ítéletével összefüggésben Terhelt1 I. r. vádlottat a bíróság 5 év közügyektől eltiltásra is ítélte. E büntetést – helyesen –
4. október
5. napjától
6. április
7. napjáig töltötte (az ítélet
8. oldal ötödik bekezdése). [10] A 3./ sorszám alatt a Pécsi Járásbíróság 23.B.560/2015/
9. számú ítélete kapcsán a szabadságvesztés-büntetést – helyesen –
10. május 25-én töltötte ki (
11. oldal hatodik bekezdés). [11] A 4./ sorszám alatt a Pécsi Járásbíróság a 14.B.1248/2015/
12. számú határozatával Terhelt1 I. r. vádlottat visszaesőként ítélte szabadságvesztésre (
13. oldal hetedik bekezdése). [12] Az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetését követően a Pécsi Járásbíróság a
14. május 25-én jogerőre emelkedett 23.Bpk.231/2020/
15. számú ítéletével a 2./ és 3./ sorszám alatt rögzített ítéleteket összbüntetésbe foglalta és a szabadságvesztés tartamát 2 év 11 hónapban határozta meg, melyet fegyházban rendelt végrehajtani. [13] A
16. oldal utolsó bekezdésében foglaltakat pedig azzal egészíti ki, hogy a Fővárosi Törvényszék külföldi ítéletet elismerő határozata
17. évi december hó
18. napján, míg az elismert Klagenfurti Tartományi Bíróság 64 HV 12/12D. számú határozata – helyesen –
19. évi február hó
20. napján emelkedett jogerőre. [14] A tényállás 1./ pontját azzal egészíti ki, hogy sértett3 sértett Terhelt1 I. r. vádlottal szemben
21. szeptember
22. napján zaklatás vétsége miatt ismételten magánindítványt terjesztett elő (
23. oldal negyedik bekezdése). [15] A
24. oldal ötödik bekezdéséből mellőzi az „ezért mindennapi életvitelébe gyakran és önkényesen beavatkozott” szövegrészt. [16] A tényállás 2./ pontját akként helyesbíti, hogy Terhelt1 I. r. vádlott sértett4 sértettet
25. július
26. és
27. augusztus
28. napja között több száz alkalommal hívta;
29. augusztus
30. napjától azonban jelentősen csökkent Terhelt1 I. r. vádlott és sértett4 sértett közötti hívások száma (
31. oldal hatodik bekezdése). Mellőzi ugyanakkor e bekezdésből a „miután számtalanszor magánéletébe és életvitelébe beavatkozott és tartósan, rendszeresen háborgatta” szövegrészt. [17] A tényállás 3./ pontját (a
32. oldal hetedik bekezdését) az alábbiak szerint egészíti ki: Pécsi Ítélőtábla III.Bf.70/2019/48/II 4 [18] Terhelt1 I. r. vádlott egy 1 méter hosszúságú vascsővel jelent meg a háznál, de csak ököllel bántalmazta sértett3 sértettet. Jobb kezének ökölbe szorított kezével két nagy erejű ütést mért a sértett bal szemére, aki az ütések hatására a földre került. Ekkor Terhelt1 I. r. vádlott a sértettet a bal homlokán is megütötte ököllel, közben folyamatosan megöléssel fenyegette őt és sértett4 sértettet is, azt kiabálva, hogy „te kutya, megöllek”, „ha Mónika veled marad, akkor kinyírom, megölöm”, „nem fogok békét hagyni neked, verőembereket küldök rád”. Terhelt1 I. r. vádlott bántalmazásának következtében sértett3 sértett a jobb szem alatt duzzanattal járó – nyolc napon belül gyógyuló – sérülést szenvedett el. [19] A tényállás 4./ pontját (a
33. oldal második bekezdését) azzal pontosítja, hogy
34. július
35. és
36. augusztus
37. napja között több száz alkalommal hívta az I. r. vádlott sértett1 sértettet, aki az I. r. vádlottal szemben
38. szeptember
39. napján újabb magánindítványt terjesztett elő zaklatás vétsége miatt. A telefonhívások során Terhelt1 I. r. vádlott azzal fenyegetőzött, hogy megrongálja a sértett házát, (melynek során azt mondta, hogy „szétbassza a házát”), karddal megvágja a sértett arcát, őt megöli, megnyúzza. A sértett – helyesen –
40. augusztus 7-én tett magánindítványt az I. r. vádlott ellen. [20] A tényállás 5./ pontját (
41. oldal harmadik bekezdését) pedig azzal pontosítja, hogy Terhelt1 I. r. vádlott azt kiabálta sértett1nek, hogy most meghal, megöli, ha nem jön ki sértett
42. A bántalmazás a sértett kezén kívül a jobb oldalát is érte. A sértett a kezén szenvedett nyolc napon belül gyógyuló vérző sérülést. [21] II. [22] Az ekként kiegészített tényállás immár mentes a Be.
43. §

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól: az teljeskörűen felderített, hiánytalan, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz, az Terhelt1 I. r. vádlott védekezésével szemben álló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. [23] Terhelt1 I. r. vádlott sorozatos eljárási hibákra hivatkozva kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás megismétlését. Ezekkel kapcsolatban kifejtette, hogy az eljárás nem a törvényszékre, hanem a járásbíróságra tartozott volna. A bíróság elfogult volt Terhelt2 II. r. vádlott vonatkozásában, mert trágár szavakkal illette a törvényszék bíráját. Ezen felül pedig azt sérelmezte, hogy az utolsó két tárgyalást az elsőfokú bíróság már ülnökök nélkül, és új ügyész részvételével tartotta meg. [24] A fenti eljárási kifogásokat megvizsgálva azonban az állapítható meg, hogy hatályon kívül helyezési ok nem merült fel. [25] Az iratokból megállapítható volt, hogy a Pécsi Járásbíróság az eljárási szabályoknak megfelelően járt el, amikor – esetlegesen súlyosabban minősülő testi épség elleni bűncselekmény megállapíthatósága okán – az ügyet a Pécsi Törvényszékhez tette át. Az, hogy Pécsi Ítélőtábla III.Bf.70/2019/48/II 5 a Pécsi Törvényszék az ügydöntő határozatában nem állapított meg olyan bűncselekményt, amelynek elbírálása a Be. 20. §-a szerint első fokon törvényszéki hatáskörbe tartozna, nem teszi az eljárását törvénysértővé. [26] Emellett Terhelt2 II. r. vádlott tekintetében az esetleges elfogultsági ok nem terjed ki Terhelt1 I. r. vádlottra; arra pedig csupán a II. r. vádlott hivatkozhatott volna eredménnyel. [27] A 2018. július 1-jén hatályba lépett büntetőeljárásjogi törvény 868. §

(1)bekezdése értelmében a törvény rendelkezéseit – a 868-876. §-ban meghatározott eltérésekkel – a hatálybalépéskor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell. E §

(3)bekezdése szerint, ha a bíróság a korábbi jogszabály alapján a törvény erejénél fogva járt el egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanácsban, és e törvény alapján egyesbíró jár el, e törvény hatálybalépése után a továbbiakban egyesbíróként járt el. [28] A fentiek alapján tehát nem sértett eljárásjogi szabályt a Pécsi Törvényszék, amikor – annak ellenére, hogy tanácsban kezdte meg – az eljárást egyesbíróként eljárva fejezte be. [29] Ugyanígy nem foghatott helyt az ügyész személyében történő változásra hivatkozó vádlotti kifogás sem; a bíróság tárgyalásán résztvevő ügyész személyét ugyanis a vezető ügyész jelöli ki. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy az ügyész személyében történő változáshoz a büntetőeljárásjogi törvény semmilyen következményt nem fűz. [30] Mindezekből az következik, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során az eljárási törvény rendelkezéseit megtartotta. A másodfokú bíróság a felülbírálat során pedig nem észlelt olyan, ún. abszolút eljárási szabálysértést, amely miatt az ítéletet a Be. 607. §

(1)bekezdése vagy a 608. §

(1)bekezdése alapján hatályon kívül kellett volna helyezni; az érdemi felülbírálatnak ekként nem volt törvényes akadálya. [31] Terhelt1 I. r. vádlottnak az ítélet hatályon kívül helyezését célzó jogorvoslati kérelme ezért nem volt megalapozott. [32] Terhelt1 I. r. vádlott védekezése kapcsán pedig az alábbiakra kell rámutatni. [33] A Btk.

1. §-ában meghatározott zaklatás vonatkozásában Terhelt1 I. r. vádlott védekezésével szemben objektív bizonyítékok: a telefonhívásokról készült szolgáltatói híváslista áll rendelkezésre. Az ítélkezési gyakorlat dolgozta ki e bűncselekmény esetében az elkövetési magatartással kapcsolatos egyes szempontokat; ennek alapján önmagában a hívások száma alkalmas a törvényi tényállás szerint meghatározott cselekmény megállapítására. Hangsúlyozandó: mindez teljesen független attól, hogy a sértett hányszor fogadta a hívást, hányszor folytatott érdemi beszélgetést a vádlottal, illetve nincs jelentősége annak sem, hogy hányszor hívta vissza a vádlottat. [34] Összességében tehát elmondható, hogy a zaklatás elkövetési magatartása vonatkozásában nincs jelentősége annak, hogy milyen kommunikáció volt a vádlott és a Pécsi Ítélőtábla III.Bf.70/2019/48/II 6 sértettek között; önmagában tehát a hívások magas száma megalapozza Terhelt1 I. r. vádlott büntetőjogi felelősségét. [35] A testi sértés és a garázdaság vétsége vonatkozásában ugyanakkor a sértettek vallomásán kívül a vádlott védekezését cáfolják a helyszíni szemlékről, illetve a rendőri intézkedésről szóló jelentések, melyek a helyszínre kiérkező hivatalos személyek által észlelteket tartalmazzák. Ezek ugyanakkor minden esetben a sértettek vallomásait támasztották alá. E tekintetben az elsőfokú bíróság a logika szabályai szerint, helytállóan mérlegelte a bizonyítékokat, mely minden esetben kizárólag arra vezethetett, hogy Terhelt1 I. r. vádlott terhére rótt cselekményeket elkövette. [36] Mindezek alapján tehát megalapozottan helyezkedett az elsőfokú bíróság arra az álláspontra, hogy Terhelt1 I. r. vádlott védekezését nem lehetett felhasználni a tényállás megállapításakor; ekként jogszerűen került sor annak elvetésére. Ezzel szemben a tényállást helyesen a sértettek vallomásai, illetve a rendelkezésre álló egyéb objektív bizonyítékok, különösen a közokiratok tartalma alapján állapította meg. [37] Ennek ellenére a tényállás néhány részletében mégis kiegészítésre, illetve helyesbítésre szorult. [38] Ennek egyik része Terhelt1 I. r. vádlott megelőző elítéléseivel kapcsolatos adatok helyesbítése volt, mert ezekkel kapcsolatban több pontatlanság volt észlelhető. Ekként ezeket az ítélőtábla a másodfokú eljárásban beszerzett erkölcsi bizonyítvány adatai alapján helyesbítette. [39] Kiegészítésre szorult az ítéleti tényállás személyi része Terhelt1 I. r. vádlott esetében az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetését követően jogerőre emelkedett összbüntetési ítélet adataival is. [40] Emellett a történeti tényállás egyes pontjai is helyesbítésre szorultak. [41] A fellebbviteli főügyészség indítványával egyetértve korrigálni kellett a tényállás 1./ pontját azzal, hogy Terhelt1 I. r. vádlottal szemben sértett3 sértett
2. szeptember
3. napján is magánindítványt tett zaklatás vétsége vonatkozásában; ellenkező esetben a
4. július
5. napját követő időszakban tanúsított vádlotti magatartás a terhére nem lenne róható. Ugyanez indokolta a tényállás 4./ pontjának kiegészítését is, a sértett1 sértett által tett újabb magánindítvány esetében. [42] A tényállás 2./ pontját – a fellebbviteli főügyészség indítványával egyezően – azzal kellett módosítani, hogy sértett4 sértett és Terhelt1 I. r. vádlott között
6. augusztus 2.-át követően jelentősen csökkent a hívások száma. Ezt a helyesbítést az indokolta, hogy a tényállásból ki kellett rekeszteni a
7. augusztus
8. napját követő magatartásokat, hiszen a magánindítványt a sértett
9. augusztus 7-én tette; a
10. augusztus
11. napja és
12. szeptember
13. napja közötti időre magánindítványt nem terjesztett elő a sértett, így Terhelt1 I. r. vádlottnak erre az időre eső cselekményei nem képezhetik a büntetőjogi felelősség ténybeli alapját. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.70/2019/48/II 7 [43] Mellőzni kellett a
14. oldal ötödik és hatodik bekezdéseiből azokat a ténymegállapításokat, melyek nem a ténylegesen történt eseményeket tükrözik, hanem azok jogi jellegének mikénti megítélésére vonatkoznak. Így a törvény szövege szerinti szóhasználatot kerülni kell a történeti tényállás meghatározása során; e mondatokat a másodfokú bíróság a jogi indokolás részének tekintette. [44] A testi épséget sértő cselekményekkel összefüggésben rögzített tényállások azonban nem feleltek meg minden részletükben a bírói gyakorlat által támasztott követelményeknek. Ezért volt szükséges kiegészíteni a tényállás 3./ és 5./ pontját a sérülési mechanizmus és a bekövetkezett sérülések adataival, illetve a tényleges gyógytartamokkal. [45] Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás a Be.
15. §

(3)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. [46] III. [47] E tényállás alapján pedig az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést Terhelt1 I. r. vádlott büntetőjogi felelősségére. [48] Terhelt1 I. r. vádlott és védője által részfelmentés érdekében előterjesztett fellebbezések így megalapozatlanok voltak. [49] Törvényesen került sor a cselekmények minősítésére is, azok a büntető anyagi jogszabályoknak megfelelnek. [50] Tévedett ugyanakkor az elsőfokú bíróság Terhelt1 I. r. vádlott vonatkozásában a visszaesői minősége meghatározásakor. [51] A Szolnoki Járásbíróság a

1. június 2-án jogerőre emelkedett 6.B.990/2011/
2. sorszámú ítéltével Terhelt1 I. r. vádlottat, mint többszörös visszaesőt ítélte el lopás bűntette miatt 2 év 8 hónap fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra. Miután a szándékos bűncselekmény miatt többszörös visszaesőként történő végrehajtandó szabadságvesztésre ítélésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el, Terhelt1 I. r. vádlott a Btk.
3. §

(1)bekezdés

1. pontjának b) alpontja szerint többszörös visszaesőnek minősül. [52] Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a Szolnoki Járásbíróság fenti ítélete szerint Terhelt1 I. r. vádlott büntetőjogi felelősségét lopás bűntette miatt állapították meg. Erre figyelemmel a vagyon elleni bűncselekmény (rongálás vétsége) vonatkozásában Terhelt1 I. r. vádlott a Btk.
2. §

(1)bekezdés 31/a. pontja szerint különös visszaesőnek is minősül, figyelemmel a Btk. 383. §

1. d)pontjának
2. db)alpontjára is. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.70/2019/48/II 8 [53] A többszörös visszaesői minőségének megállapítása okán az elsőfokú bíróság helytelenül határozta meg a halmazati büntetési tételkereteket is. Ez utóbbi a Btk. 81. §

(1),

(2)és

(4)bekezdései alapján – figyelemmel a Btk. 89. §

(1)bekezdésére is – három hónaptól hat év kilenc hónapig terjedő szabadságvesztés, melynek a Btk. 80. §

(2)bekezdése szerinti középmértéke három év hat hónap. [54] A büntetés kiszabásánál irányadó tényezőket az elsőfokú bíróság alapvetően helyesen tárta fel, azonban a többszörös visszaesői minőség megállapítására, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetése óta eltelt jelentősebb időmúlásra tekintettel indokolt volt azok újbóli áttekintése. [55] Súlyosító körülmény, hogy Terhelt1 I. r. vádlott többszörös visszaesést megalapozó elítélésein túl is többször volt büntetve. Emellett a bűncselekményeket sorozatosan, részben a már megindult büntetőeljárások alatt követte el. [56] Súlyosító körülmény, hogy a halmazatban álló bűncselekmények száma a kettőt meghaladja. Az I. r. vádlott életviteléből, valamint az elkövetés körülményeiből, illetve a megelőző elítéléseiből is az a következtetés vonható le, hogy Terhelt1 I. r. vádlott konokul szembehelyezkedik a társadalmi együttélés szabályaival, így a személyében rejlő társadalomra veszélyesség is fokozottabb. [57] Enyhítő körülmény a tényállás 6./ pontja vonatkozásában tett, bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomása. [58] További igen hangsúlyos enyhítő körülmény az elkövetés óta bekövetkezett jelentős időmúlás. E tekintetben is különös jelentősége van annak, hogy a jogerős elítélésére az elsőfokú bíróság ítéltének kihirdetését követően több, mint két évvel került sor; ennek oka pedig nem Terhelt1 I. r. vádlott mulasztása volt, hanem az eljárás további résztvevőinek – különösen Terhelt3 III. r. vádlott és a másodfokú tárgyaláson megidézett tanúk – távolmaradása, illetve a COVID-19 járvány miatt bevezetett korlátozó intézkedések. [59] Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság által jóval a középmérték alatt 2 évi tartamban kiszabott szabadságvesztés a Btk. 79. §-ában meghatározott büntetési célok elérésére alkalmas; az szükséges, és egyben elégséges is. Miután a másodfokú bíróság e büntetést nem látta sem eltúlzottnak, sem enyhének, ezért nem látott lehetőséget annak megváltoztatására. [60] Következésképpen a büntetés súlyosítását célzó ügyészségi, illetve annak enyhítését célzó védői fellebbezések sem vezethettek eredményre. [61] A többszörös visszaesői minőség megállapítása azonban oda vezetett, hogy a Btk. 37. §

(3)bekezdés

1. b)pontjának
2. ba)alpontja szerint Terhelt1 I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést börtön helyett fegyház fokozatban kell végrehajtani. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.70/2019/48/II 9 [62] Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy Terhelt1 I. r. vádlott a Btk. 38. §

(4)bekezdésének d) pontja alapján nem bocsátható feltételes szabadságra. Ezt azzal kellett kiegészíteni, hogy – többszörös visszaesői minőségére is figyelemmel – a feltételes szabadság kizártsága a Btk. 38. §

(4)bekezdés a) pontján is alapul. [63] Egyetértett a másodfokú bíróság egyebekben a mellékbüntetés kiszabásával is; a Btk. 61. §

(1)bekezdésében és a Btk. 62. §

(1)bekezdésében meghatározott közügyektől eltiltás 3 évi tartamban történő alkalmazása megfelelően szolgálja a büntetés Btk.

1. §-ában meghatározott céljait. [64] Az elsőfokú bíróság egyéb – a bűnjelekre, valamint a bűnügyi költség viselésére vonatkozó – rendelkezései törvényesnek bizonyultak. [65] Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezésekkel megtámadott ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [66] A Be. 613. §

(1)bekezdése alapján kötelezte Terhelt1 I. r. vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült védői költség, összesen 14.400 forint bűnügyi költség megfizetésére. A halasztott tárgyalásokon felmerült további védői díjakat – melyek vonatkozásában Terhelt1 I. r. vádlott mulasztása nem volt megállapítható – a Be. 579. §-a folytán alkalmazandó Be. 574. §

(3)bekezdése szerint az állam viseli. P é c s,

1. július
2. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Hudvágner András s.k. előadó bíró, Dr. Bencze Beáta s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 7.B.148/2017/
3. számú ítéletének Terhelt1 I. r. vádlottra vonatkozó része a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.70/2019/
4. számú ítéletével a
5. évi július hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke