Bf.494/2020/19 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pont 1. fordulat,

(3)bekezdés

1. a)és
2. b)pont,

(4)bekezdés b) pont] és szeméremsértés bűntettének [Btk. 205. §

(2)bekezdés] minősíti. A szabadságvesztés büntetést halmazati büntetésnek tekinti. A vádlottat foglalkozástól eltiltásra is ítéli. Végleges hatállyal eltiltja bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.494/2020/19.. 2 Az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből a vádlott 1.051.826,- (egymillióötvenegyezer-nyolcszázhuszonhat) forintot köteles megfizetni, míg 133.800,(százharmincháromezer-nyolcszáz) forintot az állam visel. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Megállapítja, hogy a vádlott személyazonosító okmányának száma: személyazonosító okmány száma, tényleges tartózkodási helye vádlott tényleges tartózkodási helye. Az első fokú ítélet bevezető részéből mellőzi az előkészítő ülés időpontjára utalást. A vádlott által 2020. szeptember 11. napjától 2021. április 28. napjáig letartóztatásban töltött időt is a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. A másodfokú eljárásban felmerült 26. 993,- (huszonhatezer-kilencszázkilencvenhárom) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság vádlott1 vádlott bűnösségét folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettében [Btk. 197. §

(2)bekezdés –

(1)bekezdés a) pontja,

(4)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont,

(3)bekezdés b) pont,

(4)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpont –

(4a)bekezdés] állapította meg. [2] Ezért 13 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. [3] Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a vádlottat 1.185.626,forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. [4] Az elsőfokú ítélettel szemben ellenérdekű fellebbezéseket jelentettek be: Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.494/2020/19.. 3 [5] az ügyészség a vádlott terhére súlyosítás végett, hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabása, [6] a vádlott elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés, valamint a bűnügyi költség elengedése, [7] a vádlott védője elsősorban felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében. [8] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.395/2019/22. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett ügyészségi fellebbezést annak indokaival egyezően fenntartotta. [9] Részletesen kifejtett álláspontja szerint – amelyekre az ítélőtábla a későbbiekben tér ki – az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan, mert a tényállás részben felderítetlen [a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 592. §

(2)bekezdés b) pontja]. A törvényszék az ítéleti tényállását döntő részben sértett1 sértett nyomozati vallomásaira alapította, akit viszont erre irányuló ügyészi, vádlotti és védői indítvány ellenére sem hallgatott ki tanúként. Helyette – erre irányuló indítvány nélkül – a sértett nyomozati kihallgatásairól készített kép- és hangfelvételeket játszotta le a

1. február 6-i tárgyaláson és ily módon tette a bizonyítás anyagává a sértett vallomásait. Erre azonban az elsőfokú bírósági eljárás idején hatályos büntetőeljárási törvény rendelkezései nem biztosítottak lehetőséget. [10] Ezért az ügyészség részbizonyítás elrendelését indítványozta oly módon, hogy az ítélőtábla a sértettet kiküldött bíró útján hallgassa ki, amelyre idézze az igazságügyi pszichológus szakértőt is. Az ügyészség bejelentette, hogy a sértett kihallgatásán jelen kíván lenni. [11] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.395/2019/
2. számú átiratában a részbizonyítás felvételére irányuló indítványát akként módosította, hogy a
3. január
4. napjától hatályba lépett jogszabályi módosításra tekintettel a másodfokú bíróság a tárgyaláson a Be.
5. §

(5)bekezdése alapján játssza le sértett1 sértett tanú-kihallgatásairól készített képés hangfelvételeket. [12] Kiegészítette az átiratot a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló

1. évi LVIII. törvény (Átm. tv.)
2. §ára utalással, megjegyezve, hogy a büntetőeljárási törvény ezen módosítása sem tette lehetővé az elsőfokú eljárásban a sértett tanúvallomásáról készített kép- és hanganyag lejátszását. [13] A fellebbezési nyilvános ülésen az ügyészség tárgyalás tartására, részbizonyítás felvételére irányuló indítványát az előbbi módosítással tartotta fenn, amelyhez a védő és a vádlott is csatlakozott. [14] Az ítélőtábla az ügyészség, illetve a védő és a vádlott bizonyítási indítványát – a később kifejtett okok miatt – elutasította. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.494/2020/19.. 4 [15] A fellebbezési nyilvános ülésen az ügyész észrevételezte, hogy a sértett legelső tanúkénti kihallgatásakor a nyomozó hatóság a tanúzási figyelmeztetést nem a sértett életkorának megfelelően hajtotta végre. A sértett második kihallgatásakor azonban pótolta a sértett életkorának megfelelő figyelmeztetéseket, ezért a sértett tanúvallomása a Be.
3. §

(3)bekezdése alapján bizonyítékként felhasználható volt. [16] Az ügyészség indítványozta az elsőfokú ítélet tényállásának helyesbítését akként, hogy vádlott1 vádlott a sértettel harmadik osztályos korától nem heti, hanem havi rendszereséggel fajtalankodott (elsőfokú ítélet [11] bekezdés harmadik sor). [17] Indítványt tett a jogi indokolás [56] bekezdésének helyesbítésére is [a Btk. 197. §

(3)bekezdés

1. c)és
2. d)pontja helyesen ugyanezen bekezdés
3. a)és
4. b)pontja, a Btk. 197. §

(4)bekezdés

1. f)pontja helyesen ugyanezen bekezdés
2. a)pontja]. [18] Az ügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok mérlegelésével állapította meg [Be. 167. §

(4)bekezdés], abból helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és a bűncselekmény minősítése is törvényes. Az ügyészség indítványt tett a büntetés kiszabási körülmények kiegészítésére és helyesbítésére is, melyre figyelemmel a vádlottal szemben a középmértéket jelentősen meghaladó, lényegesen súlyosabb szabadságvesztés kiszabását indítványozta. [19] Rámutatott, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 2017. december 1. napjától hatályos módosítása folytán a vádlottat a törvény kötelező rendelkezése alapján végleges hatállyal el kell tiltani a Btk. 52. §

(3)bekezdésében körülírt foglalkozások gyakorlásától. [20] Észrevételezte, hogy a vádlott

1. július
2. napján költségmentesség iránti kérelmet terjesztett elő, mely időponttól kezdődően felmerült bűnügyi költséget a jogi segítségnyújtásról szóló
3. évi LXXX. törvény
4. §-a alapján az állam viseli. [21] Mindezek alapján a szabadságvesztés tartamának súlyosítását, végleges hatályú foglalkozástól eltiltást, egyebekben az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a másodfokú bíróság állapítsa meg a vádlott tényleges tartózkodási helyét, személyi igazolványának számát, az elsőfokú ítélet bevezető részéből mellőzze az előkészítő ülés napjára utalást, rendelkezzen a vádlott által letartóztatásban töltött idő további beszámításáról és a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről. [22] A vádlott védője felmentésre irányuló fellebbezését arra alapította, hogy álláspontja szerint a bizonyítási eljárás során nem merült fel olyan kétséget kizáró bizonyíték, amelyből a vádlott bűnösségére vonható le következtetés. Sérelmezte, hogy sem a rendőrség, sem a bíróság nem tett eleget a vádlott és a sértett szembesítésére vonatkozó indítványának, továbbá, hogy az elsőfokú bíróság nem szerezte be a sértett facebook fiókjának (levelezés, fényképek) tartalmát. Továbbra is kifogásolta, hogy dr. szakértő1 és dr. szakértő2 úgy adtak szakértői véleményt, hogy nem vizsgálták meg a vádlottat. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.494/2020/19.. 5 [23] Az enyhítésre irányuló fellebbezés körében arra hivatkozott, hogy védence a fogvatartása alatt targoncavezetői képzettséget szerzett és a nevelőtisztje pozitív jellemzést adott róla. [24] A vádlott a nyilvános ülésen szintén fenntartotta fellebbezésének irányát. Arra hivatkozott, hogy a sértett osztályfőnöke és iskolai pszichológusa is alátámasztotta azt, hogy a sértett viselkedési zavarokkal küzdött. Tanulmányi eredményei azonban később javultak, és ez nem lenne így, ha igaz lenne, amivel vádolták. Előadta, hogy
5. november
6. napjától
7. április
8. napjáig baleset miatt járóképtelen volt, de
9. szeptemberétől fogvatartása alatt is folyamatosan dolgozik. [25] Az ítélőtábla a felmentésre, illetve a büntetés súlyosítására vagy enyhítésére irányuló fellebbezéseket alaptalanoknak találta. [26] A másodfokú bíróság a Be.
10. §

(1)és

(2)bekezdése szerint eljárva a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. [27] Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok szerint folytatta le és nem sértett olyan eljárási szabályt, amely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné. [28] Osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség azon álláspontját, hogy a törvényszék eljárási szabályt sértett, amikor a sértett tanúkihallgatásáról készült kép- és hangfelvétel lejátszásával tette a sértett vallomását a bizonyítás anyagává. Ezt ugyanis az eljárása idején hatályos büntetőeljárási, valamint a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és járványügyi készültségről szóló törvényi rendelkezések nem tették lehetővé. [29] sértett1 sértett 2005. december 29. napján született, a tizennegyedik életévét 2019. december 29. napján töltötte be. [30] A sértett a Be. 82. § a) és c) pontja alapján külön döntés nélkül különleges bánásmódot igénylő személynek minősül. [31] A vádirat benyújtásakor (2019. november 14.) a sértett a tizennegyedik életévét még nem töltötte be, ezért az ügyészség a vádiratban a Be. 89. §

(5)bekezdése alapján indítványozta a sértett tanúkihallgatásának mellőzését és azt, hogy a bíróság a Be. 527. §

(2)bekezdés b) pontja alapján a sértett tanúvallomását a tárgyaláson olvassa fel. [32] A vádlott

1. január
2. napján érkezett beadványában indítványozta a sértett személyes kihallgatását (elsőfokú iratok
3. sorszám). [33] A vádlott bizonyítási indítványára és arra figyelemmel, hogy a sértett időközben a tizennegyedik életévét betöltötte, a főügyészség
4. január
5. napján érkezett Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.494/2020/19.. 6 észrevételében a Be.
6. §

(4)bekezdés e) pontja alapján indítványozta, hogy a bíróság a sértettet kiküldött bíró útján hallgassa ki tanúként (elsőfokú iratok

1. sorszám). [34] A
2. február
3. napján tartott előkészítő ülésen az ügyészség ez utóbbi bizonyítási indítványát fenntartotta, ahhoz a vádlott védője is csatlakozott azzal, hogy a vádlott és a sértett szembesítését is indítványozta (elsőfokú iratok
4. sorszámú jegyzőkönyv). [35] Az elsőfokú bíróság erről a bizonyítási indítványról az előkészítő ülésen nem döntött, hanem megkereste a szakértői intézet neve annak közlése végett, hogy a sértett tárgyaláson történő tanúkihallgatásának van-e akadálya. [36] szakértő3, a szakértő3 munkavégzési helye igazságügyi pszichológus szakértője a
5. március
6. napján kelt tájékoztatásában nem javasolta a sértett tárgyaláson történő kihallgatását. Ezt azzal indokolta, hogy a sértett nyomozati vallomásairól készült kép- és hangfelvételeken, valamint a szakértővel folytatott korábbi feltáró beszélgetés során olyan negatív állapotot, súlyos fokú érzelmi akadályoztatást tapasztalt a sértett részéről, amely az események újbóli felidézését a tárgyalóteremben a vádlott jelenlétében várhatóan megnehezítené, és a sértettnek negatív pszichés megterhelést okozna. [37] A szakértő válasza e-mailen
7. június
8. napján, postai kézbesítéssel
9. június
10. napján (elsőfokú iratok
11. és
12. sorszám) érkezett meg a törvényszékre. [38] Ezt megelőzően a törvényszék a
13. február
14. napján tartott tárgyaláson – erre irányuló indítvány nélkül – lejátszotta a sértett nyomozati kihallgatásairól készített képés hangfelvételeket, ezáltal tette azokat a bizonyítás anyagává (elsőfokú iratok
15. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
16. oldal ötödik bekezdés). [39] A törvényszék a
17. július
18. napján tett tárgyaláson ismertette szakértő3 igazságügyi pszichológus szakértő előbb hivatkozott tájékoztatását (elsőfokú iratok
19. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
20. oldal ötödik bekezdés). [40] Ezen a tárgyaláson a bizonyítási eljárás végén az ügyész fenntartotta a sértett kiküldött bíró útján történő kihallgatására irányuló bizonyítási indítványát, amelyhez a vádlott és a védője is csatlakozott, és amelyet az elsőfokú bíróság elutasított. [41] A vádiratban megjelölt Be.
21. §

(5)bekezdésének

1. január
2. napjáig hatályos rendelkezése szerint: „ha a
3. § c) pontja alapján különleges bánásmódot igénylő sértett a tizennegyedik életévét nem töltötte be, a sértett védelme érdekében a bíróság hivatalból vagy indítványra mellőzheti a sértett tanúként történő kihallgatását, ha a sértett kihallgatására a nyomozás során a

(4)bekezdés d) pontjának megfelelően már sor került. Ebben az esetben a sértett nyomozás során tett tanúvallomása bizonyítási eszközként felhasználható.” [42] A Be. 82. §

(4)bekezdés

1. b)pontja arról rendelkezik, hogy „ha a 82. §
2. c)pontja alapján különleges bánásmódot igénylő sértett a tizennyolcadik életévét nem töltötte be, a Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.494/2020/19.. 7 bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az eljárási cselekményről kép- és hangfelvételt készít”. [43] A tanú korábbi vallomása felolvasásának vagy ismertetésének törvényi lehetőségeiről a Be. 527. §-a rendelkezik. [44] A Be. 527. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a bíróság hivatalból ismertetheti vagy indítványra felolvashatja a tanú korábbi vallomásának lényegét, ha a tanú a tárgyaláson nem hallgatható ki. A bírói gyakorlat ilyennek tekinti amikor a tanú kihallgatásának fizikai akadálya van, vagy súlyos egészségi állapota, betegsége, elmebetegsége, ismeretlen helyen tartózkodása miatt nem hallgatható ki. Jelen ügyben ezen feltételek egyike sem állt fent. [45] A Be. 527. §

(2)bekezdése alapján – a 2020. június 17. napjáig hatályos rendelkezése szerint – a bíró indítványra felolvassa, lényegét ismerteti vagy a jegyzőkönyvvezetővel felolvastathatja a tanúnak a korábban tanúként tett vallomását, ha [46]

1. a)a tanú tárgyaláson történő kihallgatását a bíróság nem tartja szükségesnek és azt a vádlott vagy a védő sem indítványozza, vagy [47]
2. b)azt e törvény lehetővé teszi. [48] Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság eljárása alatt a sértett a tizennegyedik életévét már betöltötte, a vádirati indítvány ellenére sem volt lejátszható a sértett tanúvallomásáról készült felvétel a Be. 527. §

(2)bekezdés b) pontja és a Be. 89. §

(5)bekezdése alapján. [49] A sértett kihallgatását a vádlott és a védő is indítványozta, ezért a Be. 527. §

(2)bekezdés a) pontja szerinti törvényi lehetőség sem állt fenn. [50] Az Átm. tv. 387. §-a 2020. június 18. napjától a Be. 527. §

(2)bekezdését akként módosította, hogy „az

(1)bekezdésben meghatározott eseteken kívül az egyesbíró vagy a tanács elnöke hivatalból vagy indítványra, a tanú korábban tett vallomásának lényegét ismerteti, a vallomását felolvassa vagy a jegyzőkönyvvezetővel felolvastatja, ha a tanú vallomása szükséges a bizonyításhoz, de a tanú tárgyaláson történő kihallgatása nem indokolt, azt a bíróság sem tartja szükségesnek, és azt az ügyész, a vádlott vagy a védő sem indítványozza.” [51] E módosítás szerint tehát a bíróság csak abban az esetben ismertetheti hivatalból a tanú korábbi vallomását, ha a tanú személyes kihallgatását az arra jogosultak egyike sem indítványozta. [52] Jelen ügyben azonban a sértett kihallgatását az elsőfokú eljárásban az eljárás előbbi résztvevői gyakorlatilag mindvégig indítványozták. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.494/2020/19.. 8 [53] Az elsőfokú bíróság ítéletének [17], [45]-[46] és [50] bekezdésében az áldozatvédelmi irányelvre, az alaptörvényre és a gyermekjogi egyezményre hivatkozva indokolta a sértett bírósági kihallgatásának mellőzését, azt azonban egyáltalán nem vizsgálta, hogy erre az eljárása idején hatályos büntetőeljárási törvény lehetőséget adott-e. [54] A már kifejtettekből következik, hogy nem, a törvényszék az eljárása idején hatályos törvényi rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva járt el. [55] Az elsőfokú bíróság álláspontjából következett, hogy a vádlott és a sértett szembesítését sem tartotta szükségesnek. E körben rámutat a másodfokú bíróság, hogy a Be. 87. §

(3)bekezdése alapján a tizennyolcadik életévét be nem töltött tanú szembesítése csak a hozzájárulásával rendelhető el. [56] Az ügyészség a büntetőeljárási törvényt érintő,

1. január
2. napjától hatályba lépett módosítására figyelemmel a sértett kiküldött bíró útján történő tanúkihallgatására irányuló indítványát nem tartotta fenn. Helyette azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértését a sértett tanú-kihallgatásairól készített kép- és hangfelvételek tárgyaláson történő lejátszásával orvosolja és ily módon küszöbölje ki az elsőfokú ítélet részbeni megalapozatlanságát. [57] A Be.
3. január
4. napjától hatályos
5. §

(5)bekezdése akként rendelkezik, hogy „ha a 82. § c) pontja alapján különleges bánásmódot igénylő sértett a tizennyolcadik életévét nem töltötte be, a sértett védelme érdekében a bíróság hivatalból vagy indítványra mellőzheti a sértett tanúként történő kihallgatását, ha a sértett kihallgatására a nyomozás során a

(4)bekezdés b) pontjának megfelelően már sor került. Ebben az esetben a sértett nyomozás során tett tanúvallomása bizonyítási eszközként felhasználható.” [58] A módosítás tehát a gyermekek védelme és kímélete érdekében nem csak a tizennégy éven aluli, hanem a tizennyolcadik életévét be nem töltött, a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény sértettje esetében is lehetővé teszi a sértett bíróság előtti tanúként történő kihallgatásának mellőzését, ha a sértett kihallgatásáról a nyomozás során kép- és hangfelvétel készült. [59] Az ügyészség indítványa olyan eljárási cselekmény elvégzésére irányult, amelyet az elsőfokú bíróság már elvégzett. [60] Az ítélőtábla az előzőekben részletesen ismertette az elsőfokú- és a másodfokú eljárás idején hatályos releváns törvényi rendelkezéseket. Nem vitás, hogy a törvényszék relatív eljárási szabálysértést valósított meg a sértett tanúvallomásáról készített kép- és hangfelvételeinek lejátszásával, mert arra az eljárása idején hatályos Be. rendelkezések alapján nem volt törvényes lehetőség. [61] Eljárása azonban az azt követően hatályba lépett törvény rendelkezéseinek viszont már megfelelt, így nincs olyan eljárási hiba, amit ki kellene küszöbölni. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.494/2020/19.. 9 [62] Az eljárási szabálysértést maga a törvény módosítása orvosolta, ily módon nincs szükség bizonyítás felvételére, amelyet a másodfokú bíróság egyébként is az elsőfokú bíróságéval azonos módon folytatna le (abszolút eljárási szabálysértéssel kapcsolatosan, de lényegében ezzel azonos álláspontot tartalmaz a Kúria Bfv.III.456/2020/33., Bfv.II.1.408/2019/8. és Bfv.II.89/2020/12. számú végzése). [63] Osztotta az ítélőtábla az ügyészség azon észrevételét, miszerint sértett1 2018. július 5. napján foganatosított kihallgatásakor a tanúzási figyelmeztetés nem a sértett életkorának megfelelően történt. A nyomozó hatóság azonban 2019. szeptember 10. napján ezt a jegyzőkönyvet kiegészítette, illetve 2019. szeptember 12. napján a sértett tanúzási figyelmeztetése mindenben a jogszabályoknak megfelelően történt, így vallomása a Be. 177. §

(3)bekezdése alapján bizonyítékként felhasználható volt. [64] Az elsőfokú bíróság helyesen döntött, amikor a vádlott és a védő új pszichológus szakértő kirendelésére, valamint a sértettel kapcsolatos facebook megkeresésére vonatkozó bizonyítási indítványát elutasította, de az ítélet [48] bekezdésében csak igen sommásan tett eleget a Be. 561. §

(3)bekezdés f) pontjában írt indokolási kötelezettségének. [65] Az ítélőtábla azonban egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, miszerint a rendelkezésre álló bizonyítékok mindenben alátámasztották a sértett szavahihetőségét, ezért e körben további bizonyítás felvétele szükségtelen. [66] Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során a valósághű tényálláshoz [Be. 163. §

(2)bekezdés] szükséges bizonyítékot beszerezte. A bizonyítékok mérlegelésével túlnyomórészt megalapozott tényállást állapított meg. [67] A vádlott személyi körülményeire vonatkozóan megállapított tényeket [Be. 561. §

(3)bekezdés b) pont] a másodfokú bíróság kiegészítette, illetve helyesbítette a következőkkel: [68] A [4] bekezdés második sorának „ugyanakkor” kezdetű mondatészét azzal, hogy: érzelmileg. A mondatrész ennek alapján a következő: „ugyanakkor érzelmileg éretlen, diszharmonikus érzelmi működésű, egocentrikus, szűk látókörű, az emberi dolgok (kapcsolatok, kötődések) iránt kevéssé érdeklődik, érdeklődése inkább önmagára, saját szempontjaira irányul.” [69] Ugyanezen bekezdést (elsőfokú ítélet

1. oldal első bekezdését követően) kiegészítette azzal, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetésekor nem szenvedett és jelenleg sem szenved az elmeműködés valamely kóros állapotában, elmeállapota nem tette képtelenné és nem korlátozta a cselekmény következményeinek felismerésében vagy abban, hogy a felismerésnek megfelelően cselekedjen. [70] A másodfokú bíróság a Be.
2. §

(1)bekezdés a) pontja szerint eljárva, az elsőfokú ítélet tényállását az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján a következőkkel egészítette ki, illetve helyesbítette: Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.494/2020/19.. 10 [71] Mellőzte az elsőfokú ítélet [9] bekezdését. Az elsőfokú bíróság e bekezdés első mondatában olyan tényeket állapított meg a vádlott terhére, amelyeket ugyanezen bekezdés második mondatában a bizonyítékok értékelésével cáfolt is. A bíróság ítéleti tényállását azonban a bizonyított tényekre alapítja. A [9] bekezdés mellőzése nem jelenti a bizonyítékok felülmérlegelését, mert az általa megállapított tényeket az elsőfokú bíróság – mint ahogy az előbb rámutatott az ítélőtábla – nyomban el is vetette. [72] A [10] bekezdésből mellőzte a következő mondatrészeket: „pontosan meg nem állapítható módon, de nemi vágyának kielégítése céljából szexuális cselekményt végeztetett a sértettel”, „miután a vádlott végzett ezzel”, valamint e bekezdés utolsó mondatát („a vádlott az ilyen szexuális cselekményeit havonta ismételte meg a sértettel”). [73] A „szexuális cselekmény” törvényi tényállási fogalom. A következetes bírói gyakorlat szerint a történeti tényállásban az elkövetési magatartást nem lehet pótolni a vád tárgyává tett bűncselekmény Btk. Különös Részében elkövetési magatartásként meghatározott fogalmával. A történeti tényállásban a vádlott konkrét (bizonyított) cselekvőségét kell megállapítani és azt kell vizsgálni, hogy az megfelel-e a Btk. Különös Részében meghatározott bűncselekmény törvényi tényállásában írt elkövetési magatartásnak. A hivatkozott mondatrészek, illetve mondat mellőzésével és a rendelkezésre álló iratok – így különösen tanú1 tanúvallomása alapján – a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet [10] bekezdését az alábbiak szerint helyesbítette: [74] sértett1 sértett még óvodába járt, amikor a vádlott

1. május – június hónapban az lakóhely neve szám alatti ingatlanban, a sértett, tanú2 és tanú1 által közösen használt szobában, miközben a sértett felöltözve az ágyon ült, lemeztelenített nemi szervvel előtte állt úgy, hogy ágyékának magasságában volt a sértett arca. A szoba elhagyásakor a sértett a kezével megtörölte a száját. A sértetten és a vádlotton kívül ekkor tanú1 tartózkodott a házban. [75] A [11] bekezdés második mondatát kiegészítette azzal, hogy
2. szeptemberétől, helyesbítette azt, hogy nem heti, hanem havi, és mellőzte az „akként fajtalankodott” és a „hogy” mondatrészt. Ennek alapján a helyesbített mondat a következő:
3. szeptemberétől vádlott1 vádlott a sértettnek harmadik osztályos korától havi rendszerességgel, akarata ellenére, hímvesszőjét a szájába tette, orális kielégítést végeztetett vele, majd, amikor elélvezett, ondóját a sértett szájába engedte. [76] A fajtalankodás, mint elkövetési magatartás az
4. évi IV. törvényben (régi Btk.) szerepelt, e régi szóhasználatnak nincs helye ítéleti tényállásban. [77] Az elkövetés kezdő időpontjának és ismétlődésének helyesbítése a sértett vallomásán alapult. [78] A [12] bekezdés első mondatából, mint törvényi tényállási fogalmat, a már kifejtett okokból mellőzte a „kényszerítette” szót, helyette azt állapította meg, hogy vádlott1 Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.494/2020/19.. 11 vádlott a sértettel tizenkettedik életévének betöltése, azaz
5. december
6. napja után már közösült is. [79] A [13] bekezdés azon mondatát, hogy „a vádlott által alkalmazott erőszak alkalmas volt arra, hogy a sértett akaratát teljesen megtörje és a sértett beletörődjön a helyzetébe”, az indokolásba utalja, mert az jogi következtetést tartalmaz. [80] A [15] bekezdést kiegészítette azzal, hogy: a sértett az elszenvedett bűncselekmény miatt folyamatos pszichiátriai, illetve pszichológiai kezelésre szorul. [81] Egyebekben az elsőfokú ítélet tényállása hiánytalan, az az előbb írt kiegészítésekkel és helyesbítésekkel irányadó volt a másodfokú felülbírálat során. [82] A vádlott felmentésére irányuló fellebbezések a bizonyítékok mérlegelését támadták. Azt sérelmezték, hogy a vádlott következetes tagadásával szemben az elsőfokú bíróság az ezt cáfoló bizonyítékokat fogadta el. [83] Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése körében indokolási kötelezettségének az érdemi felülbírálathoz elegendő mértékben eleget tett. Indokolása azonban az alább részletezendők szerint több tekintetben kiegészítésre és helyesbítésre szorult. [84] Arra az ítélőtábla az előzőekben már részletesen rámutatott, hogy sértett1 sértett tanúvallomása bizonyítékként felhasználható volt. Mint a törvény rendelkezése alapján különleges bánásmódot igénylő sértett a vádlottal nem volt szembesíthető. [85] A sértett vallomását támasztotta alá tanú3, dr. szakértő1 és szakértő2 tanú is. [86] Az elsőfokú bíróság e tanúk esetében csupán annyit jelölt meg, hogy különleges szakértelemmel rendelkeznek (elsőfokú ítélet [18] bekezdés). [87] Az iratok alapján kiegészítette az indokolást a másodfokú bíróság azzal, hogy dr. szakértő1 a szakértő1 munkavégzési helye klinikai szakpszichológusa, dr. szakértő2 a egészségügyi intézmény neve pszichiátere, tanú3 a tanú3 munkavégzési helye családsegítő munkatársa. tanú3 esetében különleges szakértelem nem, csupán az állapítható meg, hogy foglalkozásából eredően az átlagembernél részletesebb, behatóbb ismeretekkel és tapasztalattal rendelkezik a családi konfliktusok, a családon belüli erőszak terén. [88] Téves az a védelmi álláspont, mely szerint dr. szakértő1 és dr. szakértő2 anélkül tettek megállapításokat a vádlottra, hogy megvizsgálták volna. Ezeket a személyeket szakértőként nem vonták be az eljárásba, tanúként hallgatták ki őket, amelynek során a sértett vizsgálatakor tapasztaltakról számoltak be. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.494/2020/19.. 12 [89] A [23] bekezdésben nevesített pszichológus neve pszichológusként dolgozik főállásban a iskola neve mellékállásban pedig a iskola2 neve. E tanú tanú5 nyomozás során tett vallomását támasztotta alá. [90] Itt jegyzi meg a másodfokú bíróság, hogy dr. szakértő neve1nek és dr. szakértő2nek a sértett ügygondnoka, pszichológus nevenak tanú5 a titoktartási kötelezettség alól felmentést adott, ezért vallomásuk az eljárás során bizonyítéként felhasználható volt. [91] Az elsőfokú bíróság tanú5 nyomozati vallomásával kapcsolatban csupán annyit állapított meg, hogy az a vádirati tényállással egyező. Ezért kiegészítette a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet [22] bekezdését akként, hogy a tanú, amikor a szülei szobájába benyitott, azt látta, hogy a sértett hanyatt a hátán feküdt a szülei francia ágyán, a vádlott pedig fölötte volt, a térdén, illetve a két kezén támaszkodott teljesen meztelenül. Arra nem emlékezett, hogy a sértett fel volt-e öltözve vagy sem. [92] A látottakból vonta le azt a következtetést, amit élettársának, tanú6nak, valamint az iskolai pszichológusnak is elmondott és ami annyira felzaklatta, hogy erről szakemberrel, pszichológussal is szükségesnek tartotta, hogy beszéljen. [93] Helyesbítette a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet [21] bekezdésének utolsó mondatát, mert az a tanú vezetéknevét tévesen tartalmazza, helyesen tanú
7. [94] Mindezek a tanúvallomások, továbbá dr. szakértő4 szülész-nőgyógyász igazságügyi szakértői véleménye, a genetikai szakértői vélemény, szakértő3 igazságügyi pszichológus szakértői véleménye a sértett vallomását támasztották alá. Kiemelendő, hogy az abúzusnak közvetlen észlelője volt tanú1 és tanú
8. [95] Az elsőfokú bíróság által számba vett és értékelt bizonyítékok mind egy irányba mutattak, mégpedig arra, hogy a vádlott elkövette a vádiratban terhére rótt bűncselekményt és mindezek egyben cáfolták a vádlott védekezését. [96] Ezért a felmentésre irányuló fellebbezések alaptalanok. [97] A bizonyítékok mérlegelése az elsőfokú bíróság feladata. Megalapozott tényállás esetén nincs törvényi lehetőség a másodfokú eljárásban a bizonyítékok eltérő mérlegelésére. [98] Mellőzte ugyanakkor a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet [32] bekezdését, mert az elsőfokú bíróság szakértői kompetenciába tartozó kérdésben foglalt állást. [99] A [35] bekezdésben helyesbítette a vádlott betegségének nevét, mert az helyesen betegség neve. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.494/2020/19.. 13 [100] A [37] bekezdés „Nem véletlen” kezdetű mondatát mellőzte. Az ezt követő mondatot helyesbítette a következők szerint: Azt, hogy a házastársán kívül mással is nemi életet kívánt élni, a sértett vallomásán kívül tanú2, azt pedig, hogy a házastársak között orális szexuális cselekményre nem került sor, tanú7 tanúvallomása támasztotta alá. [101] Mellőzte az elsőfokú ítélet [49] bekezdését, helyette azt állapította meg, hogy a nyomozás során a hatóság nem észlelt olyan körülményt, amely alapján tanú5 tanúzási képességével kapcsolatban probléma lett volna. [102] A bizonyítékok mérlegelésével megállapított, és az előzőekben írtak szerint kiegészített és helyesbített megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, de a bűncselekmény minősítése változtatásra szorult. Ez a bűnösség körét nem érintette, mert az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által folytatólagosként értékelt cselekmény egyik részcselekményét minősítette eltérően. [103] Helyesen észrevételezte az ügyészség, hogy az elsőfokú bíróság pontatlanul idézte a Btk.
9. §-át, de a másodfokú bíróság mint szükségtelent, mellőzte az elsőfokú ítélet [56] bekezdését. [104] A tényállás kiegészítésére és helyesbítésére figyelemmel a vádlottnak az elsőfokú ítélet [10] bekezdésében részletezett magatartása időben elkülönül a [11] bekezdésében írtaktól. A sértett és tanú1 vallomása alapján a
10. május-júniusában történtekkel kapcsolatban azt nem lehetett megállapítani, hogy ekkor történt-e konkrét szexuális cselekmény a vádlott és a sértett között. E vallomások alapján egyszeri alkalom és annyi volt megállapítható, hogy a vádlott lemeztelenített nemi szervvel állt a sértett előtt úgy, hogy az ágyéka a sértett arca előtt volt. A vallomásokból más, súlyosabb bűncselekményre nem lehetett következtetni. Más bűncselekmény törvényi tényállását megvalósító magatartásra ezen alkalmat követő több mint két év után került sor. [105] A vádlott fentebb írt cselekménye külön bűncselekményt valósított meg. A vádlott ekkor a tizennegyedik évét még be nem töltött sértett előtt szeméremsértő magatartást tanúsított. A szeméremsértő magatartás lényegében azonos a szeméremsértő magamutogatással, amikor az elkövető a nemi szervét feltűnően látni engedi. Az eset összes körülményét együttesen értékelve és figyelembe véve az előzményként megállapított tényeket is (elsőfokú ítélet [7] bekezdés), a vádlott ezen magatartása a nemi vágyának felkeltésére irányult. Így a tényállásban részletezett magatartásával a Btk.
11. §

(2)bekezdésébe ütköző szeméremsértés bűntettét valósította meg. [106] A vádlottnak a

1. szeptemberétől elkövetett cselekményei a folytatólagosság egységébe tartoznak azzal, hogy a tényállásban írtakat a bűncselekmény minősítésénél szorosan kell értelmezni. [107] A [11] bekezdésben részletezett cselekvőség során a vádlott nem fejtett ki erőszakos magatartást a sértettel szemben. [108] Ennek a minősítés szempontjából van jelentősége. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.494/2020/19.. 14 [109] A Btk.
2. §

(2)bekezdése szerinti szexuális erőszak bűntette esetében az elkövetési magatartás önmagában a szexuális cselekmény végzése vagy végeztetése. A bűncselekmény büntetési tétele öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés. [110] A vádlott a sértett tizenkettedik életévének betöltése után, azaz

1. december
2. napjától közösült a sértettel annak akarata és tiltakozása ellenére oly módon, hogy a sértett száját befogta és a csuklójánál fogva az ágyhoz szorította. A vádlott ekkor már tényleges erőszakot alkalmazott a sértettel szemben. [111] A vádlott előbb részletezett cselekményeivel a Btk.
3. §

(2)bekezdésére is figyelemmel egységesen a Btk. 197. §

(1)bekezdés a) pont 1. fordulatába ütköző és a

(3)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjára figyelemmel, a

(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettét követte el. Ez a bűncselekmény öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. [112] A folytatólagos elkövetésre tekintettel a súlyosabb minősítés magában foglalja az enyhébbet is. [113] A Btk. 205. §

(2)bekezdése szerinti szeméremsértés bűntettét három hónaptól három évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a jogalkotó. [114] A Btk. 81. §

(1)–

(3)bekezdésére figyelemmel halmazati büntetésként öt évtől tizennyolc évet el nem érő szabadságvesztés szabható ki. [115] Ennek a Btk. 80. §

(2)bekezdése szerinti középmértéke tizenegy év hat hónap. [116] A büntetés kiszabásánál irányadó körülmények is helyesbítésre szorultak: [117] Az ítélőtábla mellőzte annak enyhítő körülménykénti értékelését, hogy a bűncselekmény elkövetésére részben a sértett tizenkettedik életévének betöltését követően került sor. További enyhítő körülmény az időmúlás. A [61] bekezdés utolsó mondatát az enyhítő körülmények közé utalta a másodfokú bíróság. [118] Mellőzte a súlyosító körülmények közül azt, hogy a cselekménysorozat megkezdésekor a sértett még nyolc éves sem volt, valamint a bűncselekmények országos, illetve helyi elszaporodottságát. A tényállás kiegészítésével vált megalapozottá azon súlyosító körülmény, hogy a sértett továbbra is pszichológiai és pszichiátriai segítségre szorul. [119] Az ítélőtábla további súlyosító körülményként vette figyelembe, hogy a bűncselekmény elkövetésére részben a sértett tizenkettedik életévének betöltését megelőzően került sor. A már kifejtettek szerint a vádlottnak a tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére elkövetett cselekménye erőszak és testi épség elleni közvetlen fenyegetés nélkül is bűncselekményt valósított meg, ami azonban a folytatólagosság egységére figyelemmel külön Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.494/2020/19.. 15 nem állapítható meg terhére, de mint a folytatólagosan részcselekménye a büntetés kiszabásánál figyelembe veendő. elkövetett cselekmény [120] Az a körülmény, hogy a vádlott a büntetés-végrehajtási intézetben dolgozik és dicséretben is részesült, a büntetés kiszabásnál nem vehető figyelembe, az a feltételes szabadságra bocsátás esedékességekor bír jelentőséggel. [121] Az így helyesbített és kiegészített büntetés kiszabási körülményekre figyelemmel az ítélőtábla a büntetés tartamának lényeges megváltoztatására nem látott indokot. [122] A vádlott hosszú időn át súlyos megítélésű bűncselekményt követett el a nevelt lánya sérelmére, amelynek hosszú távú következményei még nem láthatók. Az viszont tényként állapítható meg, hogy a sértett a több éven át tartó bűncselekmény miatt továbbra is orvosi ellátásra, kezelésre szorul. A vádlott a bűncselekményt gátlástalanul követte el. Nem csak azzal nem törődött, hogy ezzel a sértettnek milyen visszafordíthatatlan testi és lelki traumát okoz, hanem azzal sem, hogy az otthon tartózkodók közül esetleg valaki meglátja. A tényállás [10], illetve [14] bekezdésében írt cselekményekre is akkor került sor, amikor nevelt fia tanú1, illetőleg lánya és élettársa, tanú5 és tanú6 otthon tartózkodtak. [123] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság által kiszabott, a középmértéktől a vádlott terhére eltérő szabadságvesztés tartama a bűncselekmény tárgyi súlyára, az elkövető társadalomra veszélyességére és a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre figyelemmel arányos, annak lényeges enyhítésére vagy lényeges súlyosítására irányuló fellebbezéseket is alaptalanoknak találta az ítélőtábla. [124] A minősítés megváltoztatása miatt a másodfokú bíróság a büntetést a Btk. 81. §

(1)–

(3)bekezdése alapján halmazati büntetésként tekinti kiszabottnak. [125] A közügyektől eltiltás törvényi maximumban történt megállapítása a bűncselekmény jellegére, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességre tekintettel szintén arányos. [126] Elkerülte az elsőfokú bíróság figyelmét, hogy a Btk.

1. december 1-től hatályos módosítása alapján az ítéletben elbírált bűncselekmény elkövetőjével szemben a törvény kötelező rendelkező rendelkezése alapján a foglalkozástól eltiltás büntetés kiszabása is szükséges. [127] Ezért a másodfokú bíróság a vádlottat a Btk.
2. §

(3)bekezdése alapján foglalkozástól eltiltásra is ítélte. A vádlottat végleges hatállyal eltiltotta a rendelkező részben írtak szerinti foglalkozás gyakorlásától, illetve az ott megjelölt egyéb tevékenységtől. [128] Elkerülte az elsőfokú bíróság figyelmét az is, hogy a vádlott a 2020. július 6. napján tartott tárgyaláson költségmentesség iránti kérelmet terjesztett elő. A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény 63. §

(2)bekezdése alapján a támogatás Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.494/2020/19.. 16 hatálya a kérelem előterjesztésétől a büntetőeljárásnak a bíróság jogerős ügydöntő határozatával történő befejezéséig tart. [129] A Be.

1. § a) pontja szerinti a költségkedvezmény a terhelt esetén a kirendelt védő és az ügygondnok díjának és költségeinek állam általi előlegezésére és viselésére terjed ki. [130] Ezért az ítélőtábla a rendelkező részben írtak szerint állapította meg a vádlottat a Be.
2. §

(1)és

(2)bekezdése alapján terhelő, illetve a Be. 576. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az állam által viselt bűnügyi költség összegét. [131] E körben helyesbítette a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet [69] bekezdésében az „okszerűen” szót a szükségszerűen kifejezéssel, mert a Be. 574. §

(3)bekezdésében írtakból ez következik. [132] Az elsőfokú bíróság egyéb rendelkezései törvényesek. [133] A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjával kapcsolatban a teljesség érdekében a következőkre mutat rá az ítélőtábla: [134] A Btk. feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezéseit a jogalkotó 2020. november 5. napjától módosította. Az elbíráláskor hatályos Btk. 38. §

(5)bekezdés b) pontja szerint nem bocsátható feltételes szabadságra az sem, akit a hozzátartozója sérelmére elkövetett nyolc évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt ítéltek végrehajtandó szabadságvesztésre. A Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pont e) pontja alapján személy elleni erőszakos bűncselekmény a szexuális erőszak [Btk.
2. §

(4)bekezdés]. A Btk. 2. §

(1)bekezdése általános szabályként azt írja elő, hogy a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. Ezért a

1. BK véleményre is figyelemmel a vádlottra kedvezőbb az elkövetéskor hatályos Btk. alkalmazása, amelynek
2. §

(2)bekezdés a) pontja alapján a vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. [135] A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezéseket alaptalanoknak találta, az elsőfokú ítéletet hivatalból felülbírálva, azt a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyebekben a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [136] A Be. 561. §

(2)bekezdés b) pontja alapján – figyelemmel a Be. 184. §

(2)bekezdés e) pontjára is – megállapította a vádlott személyazonosító okmányának számát. [137] A Be. 561. §

(2)bekezdés b) pontja alapján az ügydöntő határozat rendelkező része tartalmazza a vádlottnak a Be. 184. §

(2)bekezdés f) pontja szerinti lakcímét, értesítési címét, tényleges tartózkodási helyét. Ez utóbbi alatt a Be. 10. §

(1)bekezdés

1. pontja Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.494/2020/19.. 17 alapján a fogvatartás helye is értendő. Ezért az ítélőtábla tényleges tartózkodási helyként (és nem fogvatartási helyként) állapította meg a tényleges tartózkodási hely
2. [138] A Be.
3. §

(1)bekezdése alapján az ügydöntő határozat bevezető részében a tárgyalási napokat kell megjelölni. Ezért az előkészítő ülés időpontjának feltüntetését, mint szükségtelent, a másodfokú bíróság mellőzte. [139] A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú ügydöntő határozat meghozataláig letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe az ítélőtábla a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése alapján számította be. [140] helye. Az ítélet ellen a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdése alapján fellebbezésnek nincs Szeged,

1. április
2. Dr. Benedek Tibor sk. Dr. Cserháti Ágota sk. Sefta Márta dr. sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.494/2020/
3. számú ítélete és a Gyulai Törvényszék 13.B.279/2019/
4. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős. Szeged,
5. április
6. Dr. Benedek Tibor sk. a tanács elnöke